|
2005. szeptember 16.
„Ma nem igazán jó szülőnek, pedagógusnak, gyereknek lenni”
Kedves Anna!
Mivel hozzánk küldött leveledben sokakat foglalkoztató gondokat vetettél fel – utólagos engedelmedet remélve – közreadjuk soraidat, és nem a Tanácsadó rovatban, hanem a honlapunk főoldalán foglalkozunk az Általad megfogalmazott problémákkal. Mivel nem titkos, hanem publikus választ kértél, úgy véljük, Te sem kívántad kizárni a nyilvánosságot.
Íme a levél:
19 évig dolgoztam tanítóként. Gyerekkori álmom volt, hogy gyerekekkel foglalkozzam. Számtalan továbbképzés, tanfolyam van a hátam mögött, mert az emberségemen kívül szakmailag is a legtöbbet szerettem volna adni a gyerekeknek. Kiváló pedagógus elismerést kaptam nyolc évvel ezelőtt. Boldog voltam, hogy elismerik a munkámat. Aztán jött egy igazgató, aki úgy látta, a politika fontosabb, mint a szakmaiság, és én lettem az első, akit leépített. Három éve munkanélküli vagyok. Most is továbbképzem magam, rendszeresen látogatom ezt az oldalt is.
Amikor állásinterjúra megyek, soha nem a szakmáról kérdeznek, hanem arról, mennyit tud az iskola megspórolni, ha engem alkalmaz. Tegnap pl. egy napközis állásra jelentkeztem, ahol közölte a kedves igazgatónő, ragaszkodnak a pályakezdőhöz, mert így jár jobban az iskola. Itt tartunk. Amit én előnyömnek tartok, a sok évi tapasztalatot, a minőségi munkát, az mára már utolsó szempont lett a sorban. A pénz, melyik párthoz tartozol, van-e ismerősöd az ilyen-olyan testületben, stb. Velem nem jártak el jogellenesen sehol. Betartották a jogszabályokat. Mégis nagyon jogtalannak érzem, ami nap mint nap történik velem. Nem vagyok elkeseredett, most elkezdtem angolul tanulni, hogy az energiáim ne vesszenek el. De nagyon csalódott vagyok. Igen, ez ma Magyarország. Ez a trendi: átgázolni a másikon, ha az érdek úgy kívánja, jogszabályok mögé bújtatni az embertelenséget, vagy be sem tartani a jogot, a munkaügyi pert is évekig lehet húzni... Számtalan példa van erre az én környezetemben is. Nem vagyok én fiatal ellenes, nekem is majdnem felnőtt gyerekeim vannak. De én mire várjak? Az elkövetkező több mint tíz évben vajon mi vár rám, amíg nyugdíjba vonulhatok? Így milyen nyugellátást kapok majd? Kedves Petra, tudom, a választ hiába is remélem tőled. Nem tudom, mi változtatná meg ezt a szemléletet. Én abban hiszek, hogy mi. Mi közösen. Ha igazán akarjuk. Ha hisszük még, hogy akarhatunk, hogy tehetünk.
Volt tanítványaim megismernek az utcán, mindig van néhány kedves szavunk. Eljönnek, meglátogatnak és kipanaszkodjuk magunkat. Ma nem igazán jó szülőnek, pedagógusnak, gyereknek lenni. Elveszünk a sok jogszabály között, mi, emberek.
Úgy tapasztalod tehát, hogy a politikai és gazdasági szempontok, a gyakran formálissá silányuló jogszabályok sok esetben háttérbe szorítják a szakmai meggondolásokat. Ez pedig az iskolában, ahol a társas kapcsolatok alakulása a működés lényegét határozza meg, különösen súlyos következményekkel jár. Az elszemélytelenedés, az általános bizalomvesztés, a kölcsönös szolidaritás hiánya a pedagógusok, gyerekek és szülők között sajnos nem csupán megérzés, hanem (akár kutatási adatokkal is alátámasztható) valóság. S az sem ment fel senkit a felelősség alól, hogy nevezett jelenség nem korlátozódik az iskola világára.
Évek óta tapasztaljuk az emberi kapcsolatok minőségének általános romlását. Az iskola világába is behatoló s ott is elszemélytelenedést eredményező tendencia részben azzal magyarázható, hogy háttérbe szorult a hazánkban hagyományosan az osztályfőnök szerepével lefedett szakmaiság. Az a szemlélet, amelynek alapján foglalkozni kell az iskolában kialakuló társas kapcsolatokkal és azok minőségének javításával, biztosítani az iskolában folyó szocializáció személyi feltételeit. Ehhez azonban biztosítani kellene azt is, hogy az intézményben ne csupán megfelelő szakmai felkészültséggel, hanem megfelelő lelki egészséggel is rendelkező pedagógusok működhessenek. Egy olyan pedagógus, akinek a munkanélkülivé válástól kell rettegnie egy olyan intézményben, amely a létéért és működése alapfeltételeinek megteremtéséért küzd, nehezen tudja megőrizni és „munkaeszközként” mozgósítani ép személyiségét. Úgy tapasztaljuk, hogy ezt a hiányt sok helyen a jog eszközeivel próbálják helyettesíteni. A jogszabály ugyanis látszatbiztonságot ad, el lehet rejtőzni mögötte, nem kell megfejteni a gyerekek, kollégák, beosztottak, szülők viselkedésének indítékait, rövid úton jöhet az „intézkedés”, s a következmények terhe alól felmentést ad a paragrafus. Igazad van, Anna, a jogszabályok között valóban könnyen elveszünk mi, emberek. Ezzel a jelenséggel hozható kapcsolatba – többek között – az is, hogy honlapunk tanácsadó rovatában, amelyet a pedagógiai, pszichológiai jellegű problémák számára hoztunk létre, az utóbbi időben hihetetlen mértékben megszaporodtak a jogi, főleg a munkajogi kérdések. Az ezekben megnyilvánuló bizalom jólesik ugyan, de meghaladja a kompetenciánkat, ezért tervezzük, hogy a közeljövőben külön rovatban (és speciális szakember bevonásával) foglalkozunk majd az ilyen jellegű problémákkal.
Úgy véljük, hogy a helyzet javítása érdekében mindenki a saját helyén és saját kompetenciaterületén teheti a legtöbbet. Mi például abban tudunk segíteni, hogy nyilvánossá tesszük az általatok felvetett problémákat, és teret adunk egy kapcsolódó vitának. Közös erővel sikerülhet tisztázni például azt a sokunkat foglalkoztató kérdést, hogy milyen szerepet játszhat az iskolában a jog, mi az a határ, ameddig biztonságot ad, és mely pontokon válik a felelősség elhárításának és az elembertelenedésnek adminisztratív eszközévé.
Megtisztelő bizalmadat köszöni, és szeretettel üdvözöl az OFOE szerkesztői nevében:
Szekszárdi Júlia |
Utolsó üzenetek:
 ofoe Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.
--
Márta Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm
--
 Eleonóra Kedves OFOE!
Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)
Üdvözlettel: Németh Eleonóra
--
ofoe Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)
--
 ofoe Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli
--
László Krisztina Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina
--
Eleonóra Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra
--
ofoe Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.
--
Németh Zoé Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?
--
ofoe Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)
--
  Kommentek |
|
Tovább...
Link küldése