OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2005. október 4.
Címkék:
   

Ennyi azért kevés a rendrakáshoz...

Reflexiók Juszt László műsorára

A Stop.hu internetes oldal „Juszt rendet rak a tanáriban” címmel összegzi A tévé ügyvédje szeptember 21-i adásának azt a részét, melyben egy, a helyi tantestület ellenkezése közepette megválasztott igazgató önkényes módszerei kapcsán a műsorvezető arra kereste a választ, vajon a szakszervezetek képesek-e a munkavállalók érdekeinek védelmére.

„A Csengery Antal Általános Iskola jelenlegi igazgatóját 2001-ben nevezte ki a helyi önkormányzat a helyi pedagógusok és a szakszervezet leghevesebb ellenkezése közepette – írja a Stop.hu. – A helyi tantestület úgy vélte, Ácsné P. Beáta szakmai és emberi felkészültsége egyaránt kevés ahhoz, hogy ellássa az iskola vezetését, ennek ellenére egyfajta kényszermegoldásként – a másik két jelölt közül az egyik megbetegedett, a másik visszalépett – mégis kinevezték.

Az iskolában azóta elszabadultak az indulatok: az igazgatónő a helyi pedagógusok szerint megfélemlítette azokat az alkalmazottakat, akik a szakszervezet tagjaként vagy támogatásával kifejezték ellenérzésüket megválasztásával kapcsolatban. Az iskola szakszervezeti vezetőjét, egy tanítónőt különösen sok atrocitás ért, a sima piszkálódástól kezdve az írásos figyelmeztetésig. A szakszervezetek a jelek szerint kevéssé tudták megvédeni azon pedagógusokat, akiket inzultusok értek.”

Mivel sem az igazgató, sem a helyi polgármester nem volt hajlandó a kamerák elé állni (utóbbi levélben annyit közölt, hogy a tantestület 48%-a, a szakszervezeti tagok 57%-a támogatta helyi szinten az igazgatót), Juszt László műsorvezető a két nagy pedagógus szakszervezet egy-egy elnökségi tagját hívta meg a stúdióba. A kérdésre, miszerint kielégítően működnek-e hasonló esetben a szakszervezetek védelmi mechanizmusai, „mindkét szakszervezeti vezető igennel felelt, kiemelve, hogy az igazgatónő (…) kétszer akarta eltávolítani a műsornak is nyilatkozó helyi szakszervezeti vezető tanítónőt, ám mégsem sikerült neki a szakszervezet ellenállása miatt. Érveik között az is szerepelt: a szakszervezetek ereje elrettentő erő lehet hasonló esetekben az önkényes döntésekkel szemben, ami a »kevésbé harcos« természetű tagok védelmét is garantálja.”

--

Örvendetes, hogy az efféle esetek egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak. Nagy baj azonban, hogy mint általában, most sem jutottunk közelebb a konkrét ügy mélyén rejlő, valódi problémához. Éppen ezért a Stop.hu-n megjelent írás címe – „Juszt rendet rak a tanáriban” – finoman szólva is túlzónak tűnik, merthogy rendrakásról azért nem volt szó. Azt már csak halkan és közbevetőleg jegyzem meg, hogy nehéz eldönteni, miként kell értelmezni a címben szereplő mondatot. A figyelemfelkeltés harsány eszközeként, vagy az iskolai közállapotok burkolt kritikájaként, melyet a civakodó diákok között szétcsapó tanár és az egymással marakodó pedagógusokat megregulázó műsorvezető ki nem mondott, mégis félreérthetetlen párhuzamba állítása sugall? Hajlamos vagyok az előbbire gyanakodni, bár hozzáteszem, az utóbbin sem lepődnék meg.

De visszatérve: a műsorban tárgyalt, korántsem egyedi eset mögött a közoktatás szereplői közötti kapcsolatrendszer minőségének általános romlására utaló, igen összetett probléma húzódik meg, amellyel feltétlenül foglalkozni kell. Csakhogy mellébeszélünk, ha a kérdést „rendrakás” címén a szakszervezeti érdekvédelem működésének elégséges vagy elégtelen voltára szűkítjük le. Mert érzésem szerint nem az a fő kérdés, hogy a szakszervezet képes-e megvédeni az atrocitásoktól az ilyen vagy olyan körülmények között kinevezett igazgatóval szembeni ellenvéleményének hangot adó tanárt, sokkal inkább az, hogyan fordulhat elő, hogy egy tantestületben atrocitások érjék azokat, akik a munkáltatói jogkört gyakorló személlyel szemben kritikát fogalmaznak meg. Miért nem arról beszélünk, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy az utólagos védelmi mechanizmusok helyett az ilyen állapot kialakulását megakadályozó, megelőző technikáink finomodjanak?

--

Általános tapasztalat, hogy normál esetben a pedagógusok többsége legtöbbször ásítozni kezd, ha munkavállalói jogokról, SZMSZ-ről, KT-ról, kollektív szerződésről vagy egyéb „rémségekről” hall (amelyek mind-mind alkalmasak arra, hogy „feleslegesen elnyújtsák a tantestületi értekezleteket”), és elnéző, de hálás mosollyal tekint arra a kollégájára, aki a szakmai munka mellett hajlandó bármiféle közszerep (például KT-tagság) – ilyen körülmények között nyilván csak formális – felvállalására.

Helyi szinten általában akkor erősödik fel a szakszervezeti mozgalom, ha az iskola érzékelhetően kusza egyéni érdekek mentén kezd el működni, önkényes vezetői döntések születnek; a mércék személyfüggővé válnak, s ennek következtében egyesek indokolatlan előnyökhöz jutnak, mások pedig megalapozatlanul háttérbe szorulnak, sőt olykor rendszeres atrocitásokat szenvednek el stb. Mindez azonban többnyire nem egyik napról a másikra, hanem hosszabb folyamat eredményeképpen következik be. A jelenség kialakulásában döntő szerepet játszik az egyéni és kollektív jogérvényesítéssel szembeni közömbösség, a megmerevedett hierarchia, amelynek csúcsán az autoriter vezető és az őt körülvevő hűséges „vazallusok”, a megkövesedett helyi szokásokat kritikátlanul elfogadó tanárok állnak. Mivel általában az idősebb kollégák őrzik jobban ezeket a helyi hagyományokat, a fiatalabbak többnyire a hierarchia alacsonyabb grádicsaira szorulnak, a helyzet sok esetben generációs feszültségként jelenítődik meg, holott valójában nem az.

Mire a vélt vagy valós sérelmek megfogalmazódnak, és megjelenik az igény a változásra, az esetek többségében már késő. Addigra már megmerevedett mechanizmusok működtetik az intézményt: a tantestületet olyan személyes érdekekre épülő kapcsolatrendszer hálózza be, amely ellenáll mindenfajta változtatásnak, még akkor is, ha a kapcsolódó igényt az esetleges jogsértések orvoslásának szándéka kelti fel. Ilyenkor általában már késő a konfliktus feloldásának és a jogos érdekek érvényesítésének ügyében jogszabályokra hivatkozni. Ahogy Földes Petra írja: „Ha egy konfliktust szigorúan jogi úton oldunk meg, ott valószínűleg győztesek és legyőzöttek, fel nem oldott érdekellentétek, frusztrációk és további időzített bombák lesznek”. És így lesz a jogtudatos magatartásból nemcsak a vezető, hanem a tanár kollégák megítélése szerint is „hőzöngés”, a saját vagy mások jogos érdekeinek védelmében fellépőből pedig „bajkeverő”…

Ha az efféle helyzetek megoldásának kizárólagos felelősségét a szakszervezetekre hárítjuk, az esetek többségében csak újraélesztjük az eredeti problémát. Hiába bizonyul a munkaügyi bíróság előtt hatékonynak a szakszervezeti védelem, hiába születik a munkavállalónak igazságot szolgáltató ítélet, a hasonló történetek – tapasztalataink szerint – nem a jog síkján zárulnak le. A folytatás az intézmény falain belül zajlik, ahol a „hőzöngőket” elhallgattatják, a „bajkeverőket” – nemegyszer saját kollégáik buzgó asszisztálása mellett – az első adandó alkalommal (ráadásul valamilyen jogszabályokkal gondosan körülbástyázott ürüggyel) elbocsátják. Helyre áll a rend, azaz minden marad a régiben.

--

Jelenleg a pedagógusok nagy része a megfélemlítettség és a kiszolgáltatottság légkörében dolgozik. Ezt az életérzést erősíti – többek között – az a gyakran emlegetett körülmény, hogy a csökkenő gyereklétszám, a gazdaságosság, a takarékosság szükségessége, a romló gazdasági helyzet stb. miatt szükség lehet pedagógusok elbocsátására. A fenyegetettség, az egzisztenciális bizonytalanság érzése átszövi a mindennapokat, hiszen – különböző okokból – ezt a fenyegetést árasztja magából a média, ilyen értelemben nyilatkoznak közoktatás-politikusok.

A kiszolgáltatottság, a félelem pedig rendkívül jó lehetőséget teremt az olyan vezetőknek, akik meg akarják őrizni pozíciójukat az adott hierarchiában. Hiszen ha újra és újra megemlíti az elbocsátás lehetőségét, persze megfelelő szövegkörnyezetbe ágyazva és jól időzítve (például mikor a tantestület bizonyos tagjai valamiféle saját vélemény, netán az ő szándékaival szembeni kritika megfogalmazására készülnek), az egzisztenciális ellehetetlenüléstől szorongó pedagógusok könnyen leszoktathatók az önálló vélemény megfogalmazásáról. Ezeknek a fenyegetéseknek a demoralizáló és személyiségromboló hatásával szemben – bármilyen szinten is működik az érdekérvényesítést felvállaló szakszervezet – minden érintett védtelen. Az ennek következtében óhatatlanul egyre romló mentális állapotban nap mint nap az osztályterembe lépni pedig rendkívül nehéz. A helyzet oly mértékben elmérgesedhet, a feszültség olyan méretűvé válhat, hogy esély sincs demokratikus keretekben, valódi érvekkel lefolytatott vitára, az érdemi megegyezésre.

A szőnyeg alá söpört feszültségek váratlan kirobbanása kezelhetetlen konfliktusokat generál. Ha az elviselhetetlenség határát átlépve a sérelmek felszínre törnek, az indulatteli helyzetben nem működnek az érvek, nincs mibe kapaszkodni, s az érdemi mondanivalót elsodorják az erős érzelmek. A vezető pedig nyugodtan hivatkozhat arra, hogy az ő iskolájában léteznek a demokratikus elveknek megfelelő helyi érdekvédelmi és szakmai fórumok, és a kollégákon múlik, hogy nem ezek keretében vetik fel, rendezik problémáikat. Valamennyien tisztában vagyunk azonban azzal, hogy hiába léteznek ezek a formális szervek, ha a félfeudális hatalmi rendszer nem ad esélyt az autonóm felelősségvállalásnak, a megalapozott kritikának, ha az iskolai szereplők között a valódi kommunikáció helyett játszmák zajlanak. Az ígéret, amely szerint demokratikus módon van lehetőség változtatásra, nem teljesülhet be, s egyre általánosabb tapasztalat, hogy az igazságához, jogaihoz ragaszkodó egyén végül magára marad munkáltatójával szemben. A pedagógusok közötti szolidaritást pedig gátolja a már említett kiszolgáltatottság, félelem. Így az igazát kereső egyén közvetlen kollégái között is napi sérelmektől frusztráltan, rossz közérzettel működik, már ameddig el nem menekül, vagy – védtelenségét kihasználva – fel nem mondanak neki.

--

Lehet, hogy ez az írás a szokásosnál szenvedélyesebbre sikerült, bármennyire is igyekeztem visszafogott maradni. Az oka talán az, hogy nagyon veszélyesnek tartom ennek a sokakat érintő, sokak életét megkeserítő problémának a felszínes kezelését. Juszt László műsora után azért maradt bennem rossz érzés, mert véleményem szerint egy rendkívül súlyos kérdést bulvárszinten, a közvetlen szenzáció és nem a valódi megoldás igényével vetett fel. Pedig itt lenne helye a klasszikus „oknyomozó” újságírásnak. S ha nincs olyan újságíró, aki ezt felvállalja, nekünk, érintett pedagógusoknak közösen kellene többet és nyíltabban beszélni a valós helyzetről. Honlapunkon ezért szívesen helyt adunk a kapcsolódó tapasztalatoknak.

Szatmáry Nóra

--

Irodalom

Juszt rendet rak a tanáriban (Stop.hu)
Ligeti György – Márton Izabella: Diákjogok és pedagógusjogok az iskolában. [Online:] http://www.oktbiztos.hu
Földes Petra: Jog-vita, vagy amit akartok

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.09.
Lőrinc László: Esztelen öncsalás a történelemtanítás új kerettanterve
„Már az előző életemben sem hittem a reinkarnációban.” Nagyjából így érvel a sikerorientált történelemoktatás mellett a 9-12. osztályos gimnáziumi kerettanterv (KTT). Ami meglepő,...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.09.
A gyerekekkel mi lesz?
Azok a gyerekek, akik meleg étkezést az iskolában kaptak eddig, most otthon esznek, ha van mit.A járvány idején a gyerekek a leginkább veszélyeztetett csoportot alkotják – nem egészségileg...
(Forrás: g7.hu)
--
2020.04.09.
Nem kötelező érettségiznie most annak, aki nem felvételizik
A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) üdvözölte a javaslatot. Mint közleményükben írták, örülnek, hogy az oktatásért felelős akciócsoport elfogadta a PSZ korábbi javaslatát arról, hogy...
(Forrás: népszava)
--
2020.04.09.
Lazítsanak a buktatás feltételein - 25 helyett 20 százalék legyen a határ
Ha nem lesznek megajánlott jegyek, csak írásbeli vizsgák, akkor az elmaradó szóbeli vizsgákkal elmaradnak a javítási lehetőségek is idén. Hiszen a szóbelivel, eddig százalékokat javíthattak...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.09.
Csak írásbeli érettségi lehet idén
Ha a járványügyi helyzet lehetővé teszi, május 4-én elkezdődhet az érettségi - közölte Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár. Az oktatásért felelős akciócsoport azt javasolja...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.09.
Maruzsa: Nem lesznek szóbeli érettségik
AZ OKTATÁSI AKCIÓCSOPORT AZT JAVASOLJA, HOGY HA A JÁRVÁNYHELYZETBEN VAN RÁ MÓD, AKKOR ÉRDEMES AZ ÉRETTSÉGIT MEGSZERVEZNI.Javaslatuk szerint az előrehozott, valamint az érettségi bizonyítv...
(Forrás: index)
--
2020.04.07.
Lengyelországban Minecrafttal tartják karanténban a gyerekeket
Minecrafttal és mindenféle digitális programmal tartaná otthon a lengyel digitalizációs minisztérium a fiatalokat – írja a Mashable. Létre is hoztak egy weboldalt, ahol versenyeket hirdetnek...
(Forrás: index)
--
2020.04.06.
Befullad a távoktatás ott, ahol a hó végén eladják az okostelefont
Sok a feladat, a tanárok más-más platformot preferálnak, a lógós diákok még lógósabbak, az oktatókra több munka hárul. A távoktatás még a jól ellátott fővárosi iskolákban sem zökken...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Polgármester vagy pedellus viszi házhoz a tananyagot
A koronavírus-járvány miatt bezártak az oktatási intézmények, a jobb sorsú diákok számítógép mellett, chat-csatornát használva, a pedagógusok internetes jelenlétével folytatják a tanul...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek