OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2005. október 4.
Címkék:
   

Ennyi azért kevés a rendrakáshoz...

Reflexiók Juszt László műsorára

A Stop.hu internetes oldal „Juszt rendet rak a tanáriban” címmel összegzi A tévé ügyvédje szeptember 21-i adásának azt a részét, melyben egy, a helyi tantestület ellenkezése közepette megválasztott igazgató önkényes módszerei kapcsán a műsorvezető arra kereste a választ, vajon a szakszervezetek képesek-e a munkavállalók érdekeinek védelmére.

„A Csengery Antal Általános Iskola jelenlegi igazgatóját 2001-ben nevezte ki a helyi önkormányzat a helyi pedagógusok és a szakszervezet leghevesebb ellenkezése közepette – írja a Stop.hu. – A helyi tantestület úgy vélte, Ácsné P. Beáta szakmai és emberi felkészültsége egyaránt kevés ahhoz, hogy ellássa az iskola vezetését, ennek ellenére egyfajta kényszermegoldásként – a másik két jelölt közül az egyik megbetegedett, a másik visszalépett – mégis kinevezték.

Az iskolában azóta elszabadultak az indulatok: az igazgatónő a helyi pedagógusok szerint megfélemlítette azokat az alkalmazottakat, akik a szakszervezet tagjaként vagy támogatásával kifejezték ellenérzésüket megválasztásával kapcsolatban. Az iskola szakszervezeti vezetőjét, egy tanítónőt különösen sok atrocitás ért, a sima piszkálódástól kezdve az írásos figyelmeztetésig. A szakszervezetek a jelek szerint kevéssé tudták megvédeni azon pedagógusokat, akiket inzultusok értek.”

Mivel sem az igazgató, sem a helyi polgármester nem volt hajlandó a kamerák elé állni (utóbbi levélben annyit közölt, hogy a tantestület 48%-a, a szakszervezeti tagok 57%-a támogatta helyi szinten az igazgatót), Juszt László műsorvezető a két nagy pedagógus szakszervezet egy-egy elnökségi tagját hívta meg a stúdióba. A kérdésre, miszerint kielégítően működnek-e hasonló esetben a szakszervezetek védelmi mechanizmusai, „mindkét szakszervezeti vezető igennel felelt, kiemelve, hogy az igazgatónő (…) kétszer akarta eltávolítani a műsornak is nyilatkozó helyi szakszervezeti vezető tanítónőt, ám mégsem sikerült neki a szakszervezet ellenállása miatt. Érveik között az is szerepelt: a szakszervezetek ereje elrettentő erő lehet hasonló esetekben az önkényes döntésekkel szemben, ami a »kevésbé harcos« természetű tagok védelmét is garantálja.”

--

Örvendetes, hogy az efféle esetek egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak. Nagy baj azonban, hogy mint általában, most sem jutottunk közelebb a konkrét ügy mélyén rejlő, valódi problémához. Éppen ezért a Stop.hu-n megjelent írás címe – „Juszt rendet rak a tanáriban” – finoman szólva is túlzónak tűnik, merthogy rendrakásról azért nem volt szó. Azt már csak halkan és közbevetőleg jegyzem meg, hogy nehéz eldönteni, miként kell értelmezni a címben szereplő mondatot. A figyelemfelkeltés harsány eszközeként, vagy az iskolai közállapotok burkolt kritikájaként, melyet a civakodó diákok között szétcsapó tanár és az egymással marakodó pedagógusokat megregulázó műsorvezető ki nem mondott, mégis félreérthetetlen párhuzamba állítása sugall? Hajlamos vagyok az előbbire gyanakodni, bár hozzáteszem, az utóbbin sem lepődnék meg.

De visszatérve: a műsorban tárgyalt, korántsem egyedi eset mögött a közoktatás szereplői közötti kapcsolatrendszer minőségének általános romlására utaló, igen összetett probléma húzódik meg, amellyel feltétlenül foglalkozni kell. Csakhogy mellébeszélünk, ha a kérdést „rendrakás” címén a szakszervezeti érdekvédelem működésének elégséges vagy elégtelen voltára szűkítjük le. Mert érzésem szerint nem az a fő kérdés, hogy a szakszervezet képes-e megvédeni az atrocitásoktól az ilyen vagy olyan körülmények között kinevezett igazgatóval szembeni ellenvéleményének hangot adó tanárt, sokkal inkább az, hogyan fordulhat elő, hogy egy tantestületben atrocitások érjék azokat, akik a munkáltatói jogkört gyakorló személlyel szemben kritikát fogalmaznak meg. Miért nem arról beszélünk, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy az utólagos védelmi mechanizmusok helyett az ilyen állapot kialakulását megakadályozó, megelőző technikáink finomodjanak?

--

Általános tapasztalat, hogy normál esetben a pedagógusok többsége legtöbbször ásítozni kezd, ha munkavállalói jogokról, SZMSZ-ről, KT-ról, kollektív szerződésről vagy egyéb „rémségekről” hall (amelyek mind-mind alkalmasak arra, hogy „feleslegesen elnyújtsák a tantestületi értekezleteket”), és elnéző, de hálás mosollyal tekint arra a kollégájára, aki a szakmai munka mellett hajlandó bármiféle közszerep (például KT-tagság) – ilyen körülmények között nyilván csak formális – felvállalására.

Helyi szinten általában akkor erősödik fel a szakszervezeti mozgalom, ha az iskola érzékelhetően kusza egyéni érdekek mentén kezd el működni, önkényes vezetői döntések születnek; a mércék személyfüggővé válnak, s ennek következtében egyesek indokolatlan előnyökhöz jutnak, mások pedig megalapozatlanul háttérbe szorulnak, sőt olykor rendszeres atrocitásokat szenvednek el stb. Mindez azonban többnyire nem egyik napról a másikra, hanem hosszabb folyamat eredményeképpen következik be. A jelenség kialakulásában döntő szerepet játszik az egyéni és kollektív jogérvényesítéssel szembeni közömbösség, a megmerevedett hierarchia, amelynek csúcsán az autoriter vezető és az őt körülvevő hűséges „vazallusok”, a megkövesedett helyi szokásokat kritikátlanul elfogadó tanárok állnak. Mivel általában az idősebb kollégák őrzik jobban ezeket a helyi hagyományokat, a fiatalabbak többnyire a hierarchia alacsonyabb grádicsaira szorulnak, a helyzet sok esetben generációs feszültségként jelenítődik meg, holott valójában nem az.

Mire a vélt vagy valós sérelmek megfogalmazódnak, és megjelenik az igény a változásra, az esetek többségében már késő. Addigra már megmerevedett mechanizmusok működtetik az intézményt: a tantestületet olyan személyes érdekekre épülő kapcsolatrendszer hálózza be, amely ellenáll mindenfajta változtatásnak, még akkor is, ha a kapcsolódó igényt az esetleges jogsértések orvoslásának szándéka kelti fel. Ilyenkor általában már késő a konfliktus feloldásának és a jogos érdekek érvényesítésének ügyében jogszabályokra hivatkozni. Ahogy Földes Petra írja: „Ha egy konfliktust szigorúan jogi úton oldunk meg, ott valószínűleg győztesek és legyőzöttek, fel nem oldott érdekellentétek, frusztrációk és további időzített bombák lesznek”. És így lesz a jogtudatos magatartásból nemcsak a vezető, hanem a tanár kollégák megítélése szerint is „hőzöngés”, a saját vagy mások jogos érdekeinek védelmében fellépőből pedig „bajkeverő”…

Ha az efféle helyzetek megoldásának kizárólagos felelősségét a szakszervezetekre hárítjuk, az esetek többségében csak újraélesztjük az eredeti problémát. Hiába bizonyul a munkaügyi bíróság előtt hatékonynak a szakszervezeti védelem, hiába születik a munkavállalónak igazságot szolgáltató ítélet, a hasonló történetek – tapasztalataink szerint – nem a jog síkján zárulnak le. A folytatás az intézmény falain belül zajlik, ahol a „hőzöngőket” elhallgattatják, a „bajkeverőket” – nemegyszer saját kollégáik buzgó asszisztálása mellett – az első adandó alkalommal (ráadásul valamilyen jogszabályokkal gondosan körülbástyázott ürüggyel) elbocsátják. Helyre áll a rend, azaz minden marad a régiben.

--

Jelenleg a pedagógusok nagy része a megfélemlítettség és a kiszolgáltatottság légkörében dolgozik. Ezt az életérzést erősíti – többek között – az a gyakran emlegetett körülmény, hogy a csökkenő gyereklétszám, a gazdaságosság, a takarékosság szükségessége, a romló gazdasági helyzet stb. miatt szükség lehet pedagógusok elbocsátására. A fenyegetettség, az egzisztenciális bizonytalanság érzése átszövi a mindennapokat, hiszen – különböző okokból – ezt a fenyegetést árasztja magából a média, ilyen értelemben nyilatkoznak közoktatás-politikusok.

A kiszolgáltatottság, a félelem pedig rendkívül jó lehetőséget teremt az olyan vezetőknek, akik meg akarják őrizni pozíciójukat az adott hierarchiában. Hiszen ha újra és újra megemlíti az elbocsátás lehetőségét, persze megfelelő szövegkörnyezetbe ágyazva és jól időzítve (például mikor a tantestület bizonyos tagjai valamiféle saját vélemény, netán az ő szándékaival szembeni kritika megfogalmazására készülnek), az egzisztenciális ellehetetlenüléstől szorongó pedagógusok könnyen leszoktathatók az önálló vélemény megfogalmazásáról. Ezeknek a fenyegetéseknek a demoralizáló és személyiségromboló hatásával szemben – bármilyen szinten is működik az érdekérvényesítést felvállaló szakszervezet – minden érintett védtelen. Az ennek következtében óhatatlanul egyre romló mentális állapotban nap mint nap az osztályterembe lépni pedig rendkívül nehéz. A helyzet oly mértékben elmérgesedhet, a feszültség olyan méretűvé válhat, hogy esély sincs demokratikus keretekben, valódi érvekkel lefolytatott vitára, az érdemi megegyezésre.

A szőnyeg alá söpört feszültségek váratlan kirobbanása kezelhetetlen konfliktusokat generál. Ha az elviselhetetlenség határát átlépve a sérelmek felszínre törnek, az indulatteli helyzetben nem működnek az érvek, nincs mibe kapaszkodni, s az érdemi mondanivalót elsodorják az erős érzelmek. A vezető pedig nyugodtan hivatkozhat arra, hogy az ő iskolájában léteznek a demokratikus elveknek megfelelő helyi érdekvédelmi és szakmai fórumok, és a kollégákon múlik, hogy nem ezek keretében vetik fel, rendezik problémáikat. Valamennyien tisztában vagyunk azonban azzal, hogy hiába léteznek ezek a formális szervek, ha a félfeudális hatalmi rendszer nem ad esélyt az autonóm felelősségvállalásnak, a megalapozott kritikának, ha az iskolai szereplők között a valódi kommunikáció helyett játszmák zajlanak. Az ígéret, amely szerint demokratikus módon van lehetőség változtatásra, nem teljesülhet be, s egyre általánosabb tapasztalat, hogy az igazságához, jogaihoz ragaszkodó egyén végül magára marad munkáltatójával szemben. A pedagógusok közötti szolidaritást pedig gátolja a már említett kiszolgáltatottság, félelem. Így az igazát kereső egyén közvetlen kollégái között is napi sérelmektől frusztráltan, rossz közérzettel működik, már ameddig el nem menekül, vagy – védtelenségét kihasználva – fel nem mondanak neki.

--

Lehet, hogy ez az írás a szokásosnál szenvedélyesebbre sikerült, bármennyire is igyekeztem visszafogott maradni. Az oka talán az, hogy nagyon veszélyesnek tartom ennek a sokakat érintő, sokak életét megkeserítő problémának a felszínes kezelését. Juszt László műsora után azért maradt bennem rossz érzés, mert véleményem szerint egy rendkívül súlyos kérdést bulvárszinten, a közvetlen szenzáció és nem a valódi megoldás igényével vetett fel. Pedig itt lenne helye a klasszikus „oknyomozó” újságírásnak. S ha nincs olyan újságíró, aki ezt felvállalja, nekünk, érintett pedagógusoknak közösen kellene többet és nyíltabban beszélni a valós helyzetről. Honlapunkon ezért szívesen helyt adunk a kapcsolódó tapasztalatoknak.

Szatmáry Nóra

--

Irodalom

Juszt rendet rak a tanáriban (Stop.hu)
Ligeti György – Márton Izabella: Diákjogok és pedagógusjogok az iskolában. [Online:] http://www.oktbiztos.hu
Földes Petra: Jog-vita, vagy amit akartok

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
--
2019.06.23.
Egy pomázi iskolában kipróbálták azt, ami egyszerre jó a szülőknek, tanároknak és a háziorvosoknak is, és fényesen bevált
Van már pár iskola, ahol kipróbálták, hogy bizalmat szavaznak a szülőknek, és háromról 15-re emelték a szülők által igazolható napok számát. Ezt ugyanis saját körben eldönthetik. Ilyen...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.06.23.
A Kárpát-medencei oktatási együttműködést erősíti egy uniós projekt
A Kárpát-medencei oktatási együttműködés erősítése a célja az Oktatási Hivatal (OH) valamint a Szent István Egyetem és a Debreceni Egyetem közös uniós projektjének – közölte Gloviczki...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
A Budapest School a „mit” helyett a „hogyan”-ra adja meg a választ a tanulóknak
A Budapest School működési elve az, hogy a diákok – akik magántanulók – ugyanúgy kapnak bizonyítványt, csak az ehhez szükséges tudást más metódus szerint sajátítják el, ami egyben...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
Pölöskeiné: Nem lényeg a tankötelezettség
Pölöskeiné szerint jó döntés volt, hogy a szakképzést a gazdasághoz kapcsolták, bár szerinte jobb volt, amikor még a Nemzetgazdasági Minisztérium felelt a területért, igaz, most az Innov...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Messze még a Diákváros: csak az egyetemisták felének jut kollégium
Tény: kollégiumi férőhelyből továbbra sincs elég, országosan mintegy 54 ezer férőhely érhető el (ebbe beletartoznak az egyházi és magánkollégiumok is), miközben a nappali tagozaton tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Rugalmas iskolakezdés? A kormány ezt is eltörölné
A tervezet módosító csomag szerint, ha egy gyerek betöltötte a 6. életévet, kötelező elmennie iskolába. Akkor is, ha ő egy nappal a megadott határidő előtt, mondjuk augusztus 30-dikán sz...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek