OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2005. október 5.

Az iskola dolga!?

„Miközben viszonylag egyszerűnek látszik az iskolai büfék megregulázása, a parlament 2004 decemberében a Költségvetési Törvény tárgyalásába csomagolva megváltoztatta a Közoktatási Törvényt, és a korábban kötelező iskolai gyermekvédelmi felelősök foglalkoztatását szabadon választhatóvá tette. Ennek következtében lehet, hogy a büfében nem lesznek az egészségre káros élelmiszerek, de akár sok százezer különféle okból veszélyeztetett gyerek számára még az a szerény esély is elvész, hogy legalább valamiféle segítségre számíthasson, ha szegénység, bántalmazás, személyes problémák okán támaszra, szakember segítségére lenne szüksége.”

Nagy port kavart az iskolai büfék készleteinek tervezett megváltoztatása. Sok okos érv hangzott el mellette, néhány cinikus, túlzottan megengedőnek tűnő és a dolgot túldimenzionáltnak vagy kevésbé fontosnak tekintő, ellene. Én örülök annak, ha az iskolai büfékben – is – figyelnek a gyerekek egészségére, tudatosabbá és jobbá akarják tenni a gyerekek étkezési szokásait. Nagy bajnak tartom, hogy sem a szülők, sem a gyerekekkel foglalkozók nagy része nem rendelkezik minimális táplálkozástudományi ismeretekkel sem, aminek következtében nem tudnak jó példát mutatni a megfelelő szokások kialakításában.

Abszurd például, hogy nem tudja a felnőttek többsége, hogy a kólafélékben annyi koffein van, mint a kávéban, nem csoda, ha a gyerek "fegyelmezhetetlenné" válik, mint ahogy a tartósítószerek és a színezékek használatának összefüggését a hiperaktivitással, allergiával sem ismerik. Szinte hihetetlen, de kevéssé ismert a rostokban gazdag táplálkozás hiányának, a fehér lisztben, cukorban, zsírban viszont nagyon is dús étkezésnek a súlyos következménye a magyar lakosság és a gyerekek körében (túlsúly, súlyos emésztési problémák, nagy számú emésztőrendszeri betegség, életveszélyes következmények). Az is igaz, hogy az – igazán – egészséges élelmiszereknek s táplálkozási szokásoknak nincs esélye a reklámozott termékekkel szemben, és persze számtalan szakmai vita is folyik arról, hogy mi rossz, elég jó és optimális. Az is igaz, hogy míg a drogoktól az iskolák és gyerekintézmények nagy része fél és félti is a gyerekeket, a táplálkozással összefüggő problémákról nemigen esik szó. Van azonban néhány nem csak táplálkozási szempont, amire érdemes lenne odafigyelni, ha egyszer a büfék okán kipattant ez a vita.

Az iskolai büfé kínálata nagyon fontos „üzenete” lehet az iskolának, de régen rossz, ha ott akarjuk elkezdeni a gyerekek megfelelő ízlésének kialakítását. Nagyon hiányzik a szülők és a szakemberek, a közvélemény korrekt és nem piaci szempontú tájékoztatása, orientálása.

Az evés csak nagyon kis részben szól a magunkhoz vett táplálékról, sokkal jelentősebbek azok az érzések, beidegződések, szokások, amelyek az evéshez és az ételhez társulnak. Ezek alapvetően az anyához, a családi szokásokhoz kapcsolódnak, másrészt nagyon szoros kapcsolatban vannak a szeretetadás, elfogadás és ezek hiányának pótlásával is, ezért kell kiemelten figyelni a kémiai összetevők és élettani hatások mellett a lélektani vonatkozásokra is (lásd még elhízás, kényszeres és unalomból evés, alkohol, drog és dohányzás szoros, bár nem mindenki számára nyilvánvaló összefüggése).

Kérdéses, hogy mit sikerül megvalósítani a mindenképpen támogatandó tervekből, ha az iskolában dolgozók – pedagógusok, technikai személyzet, kiemelten a büfések, konyhások, gyermekélelmezéssel foglalkozók – maguk nem kapnak elég segítséget saját étkezési szokásaik megváltoztatásához, és ahhoz, hogy meggyőzően képviseljék az új irányzatot. És persze a gyerekeknek is olyan meggyőző és belátható információkra, élményekre van szükségük, ami nem ellenállást, hanem kíváncsiságot, változást generál.

Miközben viszonylag egyszerűnek látszik az iskolai büfék megregulázása, a parlament 2004 decemberében a Költségvetési Törvény tárgyalásába csomagolva megváltoztatta a Közoktatási Törvényt, és a korábban kötelező iskolai gyermekvédelmi felelősök foglalkoztatását szabadon választhatóvá tette. Ennek következtében lehet, hogy a büfében nem lesznek az egészségre káros élelmiszerek, de akár sok százezer különféle okból veszélyeztetett gyerek számára még az a szerény esély is elvész, hogy legalább valamiféle segítségre számíthasson, ha szegénység, bántalmazás, személyes problémák okán támaszra, szakember segítségére lenne szüksége.

Vagyis azt sugallja ez a döntés, hogy a sokféle szociális és pszichés veszélyeztetettségnél fontosabb az iskolai büfék étel választéka. Különös döntés, még ha tudható is, hogy nem az Oktatási Minisztériumon múlt az iskolai gyermekvédelem meggyengítése. Az 1993. évi LXXIX. törvény a Közoktatásról 1. sz. mellékletében meghatározta a nevelési-oktatási intézményekben foglalkoztatott vezetők és alkalmazottak ajánlott, illetve kötelező létszámát (a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak az iskolában és kollégiumban), illetve 2. pontjában (gyermek- és ifjúságvédelmi felelős), az eredeti, 2005. január 1-jéig hatályos szöveg szerint: 0,5 fő alkalmazásának kötelezettségét az iskolatípusnak megfelelően, pszichológiai, szociális munkás végzettséggel és szakképzettséggel rendelkező szakember általános iskolában, középiskolában és szakiskolában.

A módosítás szerint 2005. január 1-jétől: 1 fő (nem kötelező), általános iskolában, középiskolában, szakiskolában.

A változtatás azért is rendkívül meglepő, mert ugyanazon a parlamenti ülésen fogadták el a gyermekvédelmi törvény módosítását, amely szerint a gyerekek bármiféle fizikai bántalmazása tilos. Márpedig ahhoz, hogy ez ne csak a jogszabály szövegének változását, hanem a mindennapi gyereknevelési szokások átalakulását is szolgálja, elengedhetetlenül szükség lenne – több más mellett – az iskolai gyermekvédelmi felelősök munkájára.

Az is érdekes, hogy míg a büfékben árulható ételek és italok ügye több hétig fenntartotta a média érdeklődését, az iskolai gyermekvédelem kérdését szóra sem méltatták, és a gyerekverés tilalma is alig keltett izgalmat.

Az iskolák egy jelentős része annak ellenére nem folytatott értékelhető gyermekvédelmi munkát, hogy a múlt év végéig ezt számukra a Közoktatási Törvény előírta. Nem kétséges persze, hogy a jogszabály eddig is jelezte, hogy nem kívánja igazán komolyan venni ezt a tevékenységet, mivel elegendőnek találta részmunkaidőben ellátni ezt a feladatot, és nem írta elő a szakirányú – szociális munkás, szociálpedagógus – végzettséget, a pedagógust is gyermekvédelmi szakembernek tekintve. Az is nyilvánvaló volt, hogy sok iskolában a tantestület elfogadhatatlannak tartja saját munkájának, teljesítményének bármiféle értékelését, bírálatát, és végképp nem fogadja ezt el nem pedagógus végzettségű, szemléletű kollégától.

Az is egyértelműnek látszik, hogy nehéz elfogadtatni a szülő és a gyerek kompetens voltát, azt a szükséges szemléletváltást, ami esélyt adna arra, hogy partneri, egymás mellé rendelt viszonyban vitassák meg szülők, gyerekek, iskolai szakemberek a legjobb módszert, formát, iskolai rendet.

Az iskolai gyermekvédelem gyakran lenézett, szükségtelennek tartott, vagy éppen nem az iskola feladatai között számon tartott feladatai jól látható eredményt hoztak. A legtöbb helyen pedagógus végzettségű kollégák vállalták magukra, elhivatottságból, érdeklődésből vagy más lehetőség híján ezt a speciális munkát. A rendelkezésre álló egyetlen felmérés szerint 2001-ben az iskolák 96%-ában volt kijelölt gyermekvédelmi felelős, de a kis létszámú iskoláknak csak 22%-ában. A megbízottak 28%-a látta el feladatát pedagógus és gyermekvédelmis beosztásban, míg 54% félállásban (két vagy több iskola tett ki egy állást). A feladatokat végzőknek 74%-a pedagógus végzettségű és 12%-a szociális szakember, 4%-a fejlesztő- vagy gyógypedagógus.

Az iskolák és pedagógusok egy – reméljük kisebb – része számára nem tűnik az iskolai gyermekvédelem fontos feladatnak, illetve kevéssé tisztázott mit is jelent, milyen feladatokat, szakmai ismereteket kíván. A tipikus helyzetekben az iskola, a nevelőtestület azt várja, hogy a gyerek „konyhakészen” érkezzen az iskolába, vagyis legyen tiszta, gondozott, motivált, jól nevelt, és mind a felszerelése, mind pedig a leckéje, tudása rendben legyen.

Az egyik alapvető problémát nyilvánvalóan az jelenti, hogy nem tisztázott pontosan mi a feladata az iskolának, a pedagógusnak, mi nem, hogyan lehet és kell viszonyulni ahhoz a gyerekhez és családjához, aki nehézségekkel küzd, akár szociális, akár egészségügyi, akár lélektani szempontból. Mi a teendő, ha a gyerek speciális szükségletei folytán – deprivált társadalmi helyzet, fogyatékosság, akkut krízis – nem képes az "átlagos", "elfogadható" kategóriának megfelelni. Biztosan nem lehet addig eredményes iskolai gyermekvédelemről, sőt iskolai eredményességről sem beszélni, amíg szakmai vitákban, együtt gondolkodva ki nem kristályosodik, hogy mi legyen, mi lehet az iskola feladata és mi nem. Ezen túl persze abban is közös álláspontra kellene jutni, hogy akkor a fennmaradó problémákat ki oldja meg.

Mindennapos feszültséget okoz sok száz iskolában a tanulók viselkedése, felkészületlensége, a szülők és a tanárok közötti kommunikáció hiánya, zavara, az osztályt zavaró, a tanítást, tanulást akadályozó fegyelmezetlenség, erőszak, motiválatlanság, felkészületlenség. A pedagógus társadalom leggyakoribb és eddig sajnálatosan többnyire elfogadott reakciója az volt, hogy meg kell szabadulni azoktól a gyerekektől, akik akadályozzák a többiek munkáját, a tanár tevékenységét. Nagyon gyakran érzi a pedagógus magát kompetensnek, illetékesnek ezeknek a helyzeteknek a kezelésében, de sajnos a hazai gyakorlat szerint ez nehezen vállalható el. Ritkán mondja ki, vagy fordul segítségért a tanár azokban az esetekben, ha nyilvánvaló, hogy a szülővel nehéz, vagy lehetetlen szót érteni, ha a gyerek nem motiválható, felborítja az osztály rendjét.

Ebben a helyzetben meggyőződésem szerint az egyetlen lehetséges megoldás az, ha a szakmai szervezetek kérik az iskolai gyermekvédelem helyzetének vizsgálatát, újra átgondolják a szakemberek minél szélesebb körének bevonásával, hogy mi segítene a leginkább gyereknek, pedagógusnak, szülőnek a leginkább és ezen információk alapján kérik az Oktatási Minisztériumot, illetve az Országgyűlést, hogy ismét módosítsa ezt a szabályt. A gyerekek elhanyagolásának és bántalmazásának a megfelelő szakmai, intézményi segítség hiánya vagy elmulasztása legalább olyan súlyos forrása lehet, mint a családon belül történő erőszak. A helyzetet rontja, hogy ebben az esetben éppen a gyerekek védelmére szervezett és fenntartott rendszer a bántalmazó.

Herczog Mária

(Forrás: Család, Gyermek, Ifjúság 2005/3.)

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.10.07.
A következő tanévtől átnevezik a szakgimnáziumokat és a szakközépiskolákat
"Az átjárhatóság lehetőségének növelése, valamint a közös szakmai tartalmak egyértelmű azonosítása érdekében közös ágazati tartalmak és ezekhez kapcsolódóan új ágazati struktú...
(Forrás: eduline)
--
2019.10.07.
L. Ritók Nóra: Emancipáció és nyomorúság
Aki a főállású anyaságból lép át a munkaerő-piacra, annak iszonyúan nehéz. Mert a pénz kell, a férfiak zöme már nem tudja eltartani a családot, ahogy a gyerekek intézményrendszerbe ker...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek