OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2005. november 21.

Földes Petra

Egy nemlétező műfaj: a pedagógiai tanácsadás

Valószínűleg maga a kifejezés is magyarázatra szorul; s miért is lenne másképp, hogyha egyszer nemlétező műfajról beszélünk, annak ellenére, hogy Bagdy Emőke és Telkes József már 1988-ban megjelent, „Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában” című könyvében felhívja a figyelmet a pedagógusok mentális támogatásának szükségességére, és önálló fejezetet szentelnek a pedagógiai konzultációnak.

A képlet roppant egyszerűnek látszik: a tanácsadó (segítő) értő figyelmet kínál, s a problémafeltárás és problémamegoldás felé vezető úton támogatja a hozzá forduló pedagógust; ezzel oldva feszültségét, erősítve kompetenciáját. Ám a pedagógiai konzultáció nem varázslás: azzal, hogy a segítő rámutat a konfliktus mélyén húzódó problémára, éppen hogy visszaadja a felelősséget. A problémát ugyanis az érintetteknek kell megoldaniuk...

Olyan szolgáltatásról van tehát szó, amely egy érettebb, emberibb pedagógiai munka támogatásának reményében további felelősséget ruház a pedagógusokra. „Segítek, hogy jobb lehess” – hirdethetné a pedagógiai konzulens (ha lenne ilyen) védett szerepének biztonságából; ám – érthető módon – korántsem biztos, hogy ezzel az ajánlattal osztatlan sikert aratna a napi konfliktusokkal küzdő pedagógusok körében. Többek között ezért is nehéz a pedagógiai tanácsadás adekvát helyét az iskola világában megtalálni. S nehéz azért is, mert az iskola mai struktúrája egyáltalán nem támogatja a pedagógiai párbeszédet. Ott, ahol a szakmai munka alapegysége a szaktárgyi munkaközösség, egészen biztos, hogy az egy csoportba tartozó tanárok véletlenül sem tanítják ugyanazt a gyereket. Ott, ahol a tanáriban két hosszú sorban vannak elrendezve az asztalok (vajon ki írta elő, hogy egy tanári szobát csak így szabad berendezni?!), spontán beszélgetés jóformán nem alakulhat ki. S ott, ahol nem tudják, hogy beszélgetni „lehet”, vajon hogyan ágyazódhatna be a mindennapi létezésbe a pedagógiai konzultáció? A problémák száműzése egy „titkos szobába” pontosan azt a csodavárást erősítené, amivel a pedagógiai tanácsadás nem tud és nem is akar mit kezdeni...

Adott tehát egy megközelítés, egy módszer, egy lehetőség, amely egyelőre nem találja a helyét az iskolában. Hogy nyitottság és igény lenne rá, annak ékes bizonyítéka az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének tanácsadása. A tanácsadó rovat két éve működik, jobb híján (vagy éppen nagyon is szerencsés módon?) internetes on-line formában.

A tanácsadó rovatról

Lehet, hogy valóban szerencsés a tanácsadás internetes működtetése. Technikai előnye, hogy gyors és mind többek számára hozzáférhető, tartalmilag pedig a spontaneitás és anonimitás biztosításával segíti a kérdések őszinte megfogalmazását, a problémák vállalását. Egyetlen gond vele, hogy nem ad módot az esetek hosszabb követésére (illetve a tanácsot kérők nem élnek ezzel a lehetőséggel, hiszen nekik kellene újra jelentkezniük); ők azonban mintegy eltűnnek az egyszeri kérdésre kapott egyszeri válasszal, éppen a tanácsadót hagyva ezzel bizonytalan helyzetben.

Pontosan azért, mert a követésre nincsen mód, nagyon fontos, hogy az internetes tanácsadás még a személyes konzultációhoz képest is kevésbé direkt, sokkal inkább a nézőpontok felvillantásával, semmint konkrét javaslatok megfogalmazásával operál, a kérdezőre bízva nemcsak a cselekvést magát, de a mérlegelés és a döntés felelősségét is. A nyilvánosságot vállaló kérdező problémája a válasszal együtt olvasható a rovatban, így azok, akik tanácsot kérnek, pontosan tudják, mire számíthatnak.

Nagyon biztató és a tanácsadó számára inspiráló az a tapasztalat, hogy egy-egy sok szempontú, ám konkrét megoldást nem sugalmazó válasz után a rovatban megszaporodnak az intim és összetett kérdések, bizonyítván, hogy a kérdezőket nem a csodavárás, hanem az együttgondolkodás szándéka motiválja.

Kérdések, problémák, nézőpontok

A tanácsadó rovathoz eljutott problémák cseppként a tengerben mutatják a pedagógusokat foglalkoztató problémákat, és nem csak tartalmukban, de a megközelítés módjában is. A levelekben megjelenik a pedagógus mint szakember (önképzéssel, továbbképzéssel, szakmai anyagokkal kapcsolatos konkrét kérdések); mint munkavállaló (juttatásokra vonatkozó kérdések, konfliktusok az igazgatóval); mint nevelő (konfliktusok, problémák, elgondolkodtató helyzetek gyerekekkel); mint érzékeny magánember (a környezetben adódó iskolai és nem iskolai problémák, magánélet, gyermeknevelés).

Már ebből a sok szerepből is látszik, hogy pedagógusnak lenni (iskolában és iskolán kívül) nem egyszerű; különösen nem, ha a fent említett szerepek keverednek (hol van a diákokkal való kapcsolatban a magánélet és a sajátosan iskolai tanár-diák viszony határa; hogyan képviselhető az igazgató ellenében egy kifejezetten szakmai álláspont, amikor ő a munkaadó; hogyan rendezhető a szakmai elhivatottság és a megélhetési nehézségek konfliktusa stb.).

A megközelítés módjában sajnos általános (és nem csak a tanácsadó rovatban), hogy az emberek akkor kérnek tanácsot, amikor problémájuk már eljutott a kiélezett konfliktushelyzetig. Ilyenkor nagyon nehéz a tanácsadás, hiszen a „Ki a hibás?” és a „Kinek van igaza?” kérdések szinte kizárják a tudatból a konfliktus tényleges feloldását garantáló „Hogyan tovább?” kérdését.

Kinek van igaza?

Az ilyen típusú probléma megfogalmazása jogi köntösben jelentkezik, ami a jogtudatos magatartás örömteli megerősödésére (legalább is ennek szándékára) utal, ám a jognak valamiféle mágikus erőt tulajdonítva azt feltételezi, hogy a kérdés jogszabályi megválaszolásával a konfliktus automatikusan rendeződni fog. Sajnos azonban abban a fázisban, amikor a kérdezők a problémájukkal jelentkeznek, olyan kiélezett a helyzet, hogy már nem elég a megfelelő paragrafusra rámutatni (nem beszélve arról, hogy az iskola bonyolult világát szabályozó közoktatási törvény, végrehajtási rendeletével együtt, maga is meglehetősen bonyolult törvényi rendszert képez, és a megfejtés általában nem egy paragrafusban, gyakran még csak nem is egy fejezetben található; nem beszélve arról, hogy a szemben álló felek egyike vélhetőleg jobban ismeri ezeket az összefüggéseket...).

Így nem kizárható annak a veszélye, hogy a konfliktushelyzetben kezdett jogértelmezési procedúra – bár a jogállami működés szempontjából dicséretes – csak tovább élezi az amúgy is meglévő feszültségeket. Mindebből következik, hogy egy iskolában törvényes módon, normálisan működni sokkal egyszerűbb, mint az – akár törvénytelen működésből keletkezett – konfliktusokat kizárólag a törvényi paragrafusokra támaszkodva megoldani; a normális működésben ugyanis megvan a törvényes keretek megtartásához szükséges idő és nyugalom, míg a konfliktushelyzet pontosan ezt a kettőt szünteti meg... Vagyis a törvényt nem a konfliktusok megoldására, hanem megelőzésére – azaz a működés kereteinek biztosítására – kellene használni, minthogy arra való...

A pedagógiai tanácsadás szempontjából ez azt jelenti, hogy sokkal szerencsésebb akkor rámutatni a jogszerű működés sérülésére, amikor még nincs konfliktushelyzet. Ehhez azonban a tanácsot kérők részéről kifinomult jogérzékenységre van szükség; azaz észre kell venni, ha egy helyzet, egy megoldás jogi értelemben „gyanús”. Szerencsére akadtak a rovatban ilyen levelek is. Ám a válasz, a tanács még ilyenkor sem lehet egyszerűen a megfelelő paragrafus citálása. Mert az sem véletlen, hogy vajon mi hajtotta a „vétkest” a törvénytelen működés irányába, hogyan lehetne megszüntetni az okot, hogy ez a késztetés a továbbiakban véletlenül se merülhessen fel.

Ki a hibás?

A megközelítés másik jellemző módja az eszmei igazságszolgáltatás kérése. Akár érzéketlenségnek is tűnhet, amikor a plasztikusan megjelenített sérelem, ordító méltánytalanság láttán a tanácsadó egy kicsit hátralépve elemezni kezd, megvonva ezzel a teljes és feltétlen mentális támogatást a hozzá fordulótól. Valami más történik ilyenkor: a kiszolgáltatottságban való megértés és elfogadás (sőt megerősítés) helyett a felelősség felmutatása, a kritika éppen hogy megnyitja a cselekvés terét; ha az áldozat is hibázott, ha ő is felelős a történtekért, akkor nem kiszolgáltatott, hiszen ő maga cselekedhet jobban, ezzel előmozdítva a konfliktus rendeződését. Mert a hosszan elnyúló, hónapokig (évekig) fennálló konfliktushelyzeteket a szereplők együtt hozzák létre; bármennyire is „pikkelős” a tanár, nem véletlen, hogy éppen melyik gyerekre pikkel évek óta; s akármilyen váratlan a 18 éves lány otthonról való elköltözése, ezt a történetet az egész család, éspedig 18 év alatt készítette elő...

Hosszan elnyúló konfliktusban csak az segít, ha megértjük, hogy a konfliktushelyzeteket együtt teremtjük és együtt tartjuk fenn, ezért a rendeződés érdekében mindenkinek meg kell keresnie a maga felelősségét. S bár zaklatottan, kiszolgáltatva, tehetetlen áldozatként talán nem kellemes, ha ilyesféle feladattal ruházzák fel az embert, mégis ez vezet a konfliktusból való tanuláshoz, önismerethez, s ezen keresztül egy harmonikusabb élet lehetőségéhez.

Kísérletek pedagógiai tanácsadásra

Nyilvánvaló, hogy egy interneten olvasott levél nem lehet alkalmas ilyesféle érési folyamatok katalizálására, s fenntartásukra még kevésbé. Ezért lenne fontos, hogy a bevezetőben említett nehézségek ellenére a pedagógiai tanácsadás attitűdje jelen legyen az iskolákban. Példákat ismerünk iskolapszichológus, illetve szociális munkás alkalmazásán kívül regionális iskolapszichológusi hálózat működtetésére, pedagógus esetmegbeszélő csoportok szervezésére, a gyermekjóléti szolgálat családgondozóinak pedagógusokat támogató jelenlétére az iskolákban. S nem utolsósorban akár önsegítő pedagógiai tanácsadásnak is nevezhetőek az alternatív (és nemcsak alternatív) iskolák pedagógus műhelyei, ahol téma lehet mindaz, amiről a fentiekben beszéltem. Akikhez pedig mindez a szolgáltatás nem jut el, azoknak marad az internet, mert az is jobb, mint a semmi...

(Forrás: Iskolakultúra, 2005. április)

--

Linkek

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
--
2019.06.23.
Egy pomázi iskolában kipróbálták azt, ami egyszerre jó a szülőknek, tanároknak és a háziorvosoknak is, és fényesen bevált
Van már pár iskola, ahol kipróbálták, hogy bizalmat szavaznak a szülőknek, és háromról 15-re emelték a szülők által igazolható napok számát. Ezt ugyanis saját körben eldönthetik. Ilyen...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.06.23.
A Kárpát-medencei oktatási együttműködést erősíti egy uniós projekt
A Kárpát-medencei oktatási együttműködés erősítése a célja az Oktatási Hivatal (OH) valamint a Szent István Egyetem és a Debreceni Egyetem közös uniós projektjének – közölte Gloviczki...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
A Budapest School a „mit” helyett a „hogyan”-ra adja meg a választ a tanulóknak
A Budapest School működési elve az, hogy a diákok – akik magántanulók – ugyanúgy kapnak bizonyítványt, csak az ehhez szükséges tudást más metódus szerint sajátítják el, ami egyben...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
Pölöskeiné: Nem lényeg a tankötelezettség
Pölöskeiné szerint jó döntés volt, hogy a szakképzést a gazdasághoz kapcsolták, bár szerinte jobb volt, amikor még a Nemzetgazdasági Minisztérium felelt a területért, igaz, most az Innov...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Messze még a Diákváros: csak az egyetemisták felének jut kollégium
Tény: kollégiumi férőhelyből továbbra sincs elég, országosan mintegy 54 ezer férőhely érhető el (ebbe beletartoznak az egyházi és magánkollégiumok is), miközben a nappali tagozaton tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Rugalmas iskolakezdés? A kormány ezt is eltörölné
A tervezet módosító csomag szerint, ha egy gyerek betöltötte a 6. életévet, kötelező elmennie iskolába. Akkor is, ha ő egy nappal a megadott határidő előtt, mondjuk augusztus 30-dikán sz...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek