OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2005. november 30.

Török Ildikó

„Tényleg nem tetszett tudni semmiről...?”

Egy osztálykirándulásról

Amikor egy évvel ezelőtt szeptemberben folytattam az esti egyetemi tanulmányaimat, és életemben először nem kaptam osztályt, mindenki azzal fenyegetett, milyen rossz lesz majd nekem: nem tartozom sehova, lógok a levegőben, a gyerekek is másképp néznek rám, mert nem leszek osztályfőnök, stb.

Akkor még bennem élt az előző osztályom ballagása, a sok könnyes búcsúzó gyerek és szülő, ha az íróasztalomra néztem, még ott állt az általuk készített album, amelybe mindenki egy-egy rajzot ragasztott be, lévén rajz tagozatos osztály... Aztán hirtelen a fülemben hallottam újra a júniusi banketten az akkor már volt tanítványaim harsogó nevetését, ismét láttam felhevült és vidám arcukat, ahogyan éppen azt mesélik egymás szavába vágva, hogyan csaptak be, vertek át, húztak a csőbe... az utolsó osztálykiránduláson. Csodálkozva kérdezték: „Tényleg nem tetszett tudni semmiről?”... Tényleg nem tudtam semmiről, nem is sejtettem, hogy mit terveztek és csináltak végig a két nap alatt, nem árulta el senki, még csak nem is célozgattak rá. Most azonban úgy érezték, minden olyan fergetegesen sikerült, hogy nem bírták megállni dicsekvés nélkül: a banketten elmesélték az kirándulás igaz történetét.

Az osztálykirándulások minden osztályfőnöknek nagy próbát jelentenek: jól érzik-e magukat a gyerekek, minden rendben lezajlik-e, botrány vagy baleset, eltévedés vagy betegség nélkül, a szülők is meg lesznek-e elégedve, és képes lesz-e ébren tölteni a negyvennyolc avagy hetvenkét órát... Még évekkel ezelőtt kezdtem a hetedikes-nyolcadikos tanulókkal ún. „utazási szerződést” kötni, amelyben én a változatos, érdekes programok és a megfelelő mennnyiségű szabadidő biztosítását vállaltam, ők pedig házirendünk szabályainak betartását, ebből is kiemelten az alkohol és a cigaretta tilalmát. Mindannyian aláírtuk, a szülők is tudták, hogy szabályszegés esetén gyermeküket haza kell vinniük. Éveken át bevált a módszer, egyetlen esetben sem kellett a szülőket riasztanom.

Ebben az osztályban azonban volt egy magas, jól fejlett fiú, akit én – Darth Vader után – „sötét erő”-nek neveztem magamban, mert minden gondolata, szava és tette a tanárok, illetve általában a felnőttek ellen irányult. Mindenben a rosszat kereste, semminek nem örült igazán, még saját teljesítményének sem, mindenkit lenézett, csúfolt, bántott. (Ennek okáról most nem írok, de egyértelműen a családi háttérben rejlik.) Ötödikben még csak egy, nyolcadikra már sokkal több „csodálója, követője” akadt, fiúk is, lányok is, akik rajongó arccal lesték és hallgatták, ahogyan a „hülye, szemét, állat, rohadt” (megfelelő kifejezés aláhúzandó...) tanárokat szidta, akár hangosan is. Ők ezt csak gondolni merték, de örömmel hallgatták azt, aki ki is mondta. Azt nem vették észre, hogy mindig vigyázott arra, senki érintett ne legyen a közelben. Számos szabályszegésnek ő volt az értelmi szerzője, de mindig más bukott le, és soha nem merték beárulni. Nos, az utolsó kirándulásunk árnyprogramjának kitervelője is ő lett.

Az osztály beavatott többsége az általam elkészített szerződést már abban a tudatban és kellemes izgalomban írta alá, hogy szinte minden pontját meg fogja szegni, és a saját elképzeléseiknek megfelelően teszi felejthetetlenné azt a két napot Balatonszemesen. (Öt lány az utolsó pillanatokban lemondta az utazást, ma már tudom, nem akartak ebben a buliban részt venni, de nem akartak árulkodni sem.) A többiek viszont olyan hihetetlenül koordinált és kooperatív munkát végeztek, hogy sem én, sem a kolléganőm nem sejtettünk semmit. (Igazi „projektmunka” volt!)

Este és éjszaka is többször ellenőriztük a szobákat, de mindent rendben találtunk... Közben ők a következőket csinálták: a legnagyobb szobában kicsavarták a villanykörtét, a kellemes félhomályban egy-egy mécses is pislákolt, amit már délelőtt megvásároltak a cigarettaszag leplezésére szánt füstölőkkel egyetemben. A szoba ablaka egész éjjel tárva-nyitva állt, tényleg meleg júniusunk volt. A szomszédos nonstop boltban beszerezték a megfelelő italokat: Baccardit és vodkát, természetesen áttöltötték üdítős flakonokba. Néhányan lementek a partra, őket hátizsákok és párnák helyettesítették, amelyeket szépen betakargattak, s mikor benyitottunk, igazán csendben aludtak már. Az üdülő kerítésén átmászni nem volt nehéz, „csak” a vasúti síneken kellett átszaladni, és pár méter után ott volt a Balaton.

Ahányszor bementünk a nagyszobába, ahol szinte mindenki – kivéve az alvókat – vidáman beszélgetett, kártyázott vagy zenét hallgatott, megnyugodva léptünk ki, hogy igaz, kicsit hangosak, de legalább szem előtt vannak. Éjjel kettőkor az egyik kislány rosszul lett, ám gyorsan lefeküdt, és másnap délelőttig kialudta magát: előzőleg természetesen csontrészeg volt. Akik a parton ittak és buliztak, azok ruhástul mentek be a vízbe, becsípve másztak be az üdülő kerítésén hajnalban. Őket állítólag az én régi történetem ihlette meg, hogy az éjszakát a parton töltsék, amelyben elmeséltem, milyen csodás a napfelkelte – az északi partról. Nagyon csodálkoztak, hogy a beígért élmény elmaradt.

Másnap mindenki fáradtan ébredt. Úgy hittük, a mi gyerekeink is a másik két iskolai csoport éjszakai rohangálása és üvöltözése miatt olyan bágyadt és kókadt. Nem is volt hajlandó senki a kultúrának áldozni, s amikor Szárszóra invitáltam őket, a József Attila Emlékházat megtekinteni, egyöntetűen tiltakoztak, arra hivatkozva, hogy ez az utolsó kirándulásuk, szeretnék együtt, lazán eltölteni. Anyai szívem engedett a kérésnek: napoztunk, fürödtünk, sétáltunk. Feltűnt, hogy egy-két gyerek szinte fadarabként fekszik a parton, ma már tudom, hogy ők akkor aludták ki magukat az éjszakai portyázás után. Este hazautaztunk, és az elénk érkező szülőknek nyugodt szívvel mondtam: „Minden rendben volt. Jól éreztük magunkat.”

Amikor a banketten ezt a történetet végighallgattam, az jutott hirtelen az eszembe, hogy egy nagyot ordítok: „Hazug banda! Soha nem akarok többet még hallani sem rólatok!”, aztán persze csak nevetgéltem idétlenül, és két perc múlva már eltűntem, a háziakra hagyva őket. Dühös voltam és szomorú is, de igazából elcsodálkoztam, hogy engem, akiről köztudott, hogy jól ismerem ezt a generációt is, mennyire becsaptak, elárultak minden látható lelkiismeret-furdalás nélkül. Először a sértett hiúság, aztán a mélységes csalódás, majd a keserűség vett rajtam erőt. Eleinte nem is értettem, miért csinálták, vagy miért velem, akit – állítólag – kedveltek, aztán sokat törtem a fejem azon is, hogy minden tanításom/tanításunk ellenére nem is érzik tettüknek a súlyát, és nevetésükből ítélve nem is gondolják ezt sem hibának, sem bűnnek, legfeljebb egy kis szabályszegésnek.

Érdekes volt a felnőttek reagálása a történetemre. Kollégáim egy része elnézően csóválta a fejét, hogyan lehettem ilyen naiv, miért képzeltem, hogy velem kivételt tesznek, és miért nem pakoltattam ki a hátizsákjaikat stb. Hiába tiltakoztam, hogy a hangulat, meg a bizalom... Azt mondták, hogy jobb, ha elfelejtem az effajta bizalmat, ha nem akarok újsághír lenni: „A tanár nyugodtan beszélgetett az üdülőben, miközben egyik részeg nyolcadikos tanítványa belefulladt a Balatonba...” Elképzelni is szörnyű! A többi kollégám nem is értette, hogy miért hittem egyáltalán nekik, mikor ők már régen szögesdrótok mögül irányítják a gyerekeket. Néhány szülő, akinek utólag meséltem, kinevette erkölcsi aggodalmaimat, és megnyugtatott, hogy ez csak egy jó hecc volt, ne csináljak belőle lelki problémát, nem kell a szívemre venni. A szülők másik fele őszintén bevallotta, hogy ő már régen tudott róla, de nem akart a gyerek kívánsága – ti. maradjon titokban az ügy – ellen tenni, ezért csak sajnálkozva vállat vontak: ha a tanárokat ilyen könnyen be lehet csapni, hát megérdemlik.

És akkor eszembe jutott az öt leányzó, akik tudták vagy sejtették a többiek tervét: hogyan gondolkoztak ők erről. Két lányt betegsége mitatt nem engedtek el; a barátnőjük emiatt maradt otthon; két lány pedig nem akart részt venni a kiránduláson ezzel a társasággal és ilyen feltételek mellett, ezért különböző indokokra hivatkozva nem jöttek el. Vagyis ők is hazudtak, hogy ne keveredjenek még kellemetlenebb helyzetbe.

Tehát voltak a szervezők, a lelkes résztvevők, a kényszerből résztvevők, az aktív nézők (akik cirkusznak tekintették az egészet, és az emeletes ágyakról nézték végig), a passzív elnézők (akik másik szobában gyűltek össze, nem keveredtek a többiekkel) és az otthon maradók (akik szintén mélyen hallgattak), pedig tudták, hogy szerződésszegés történik.

Visszagondoltam a hetedikes történelemóránkra, amikor a kapitalizmus kialakulását tanulmányoztuk, és gyárat alapítottunk: hihetetlen sok ötlettel rukkoltak elő, hogyan tehetnénk szert nagyobb profitra. Egyetlen problémája volt a dolognak: minden megoldás törvényellenesnek bizonyult. Ez a tény cseppet sem zavarta óket, sőt az adószedők átverését gazdasági sikernek könyvelték el. Azt reméltem, majd vita alakul ki, hogy tartsuk be a szabályokat, de szinte senki nem érezte, hogy valami rosszat teszünk. Még a büntetéstől sem féltek: ha ügyesek vagyunk, sikerülni fog a haszonszerzés. Úgy emlékszem, talán éppen az az öt lány hallgatott, akik a kirándulásra sem jöttek el. A csendes kisebbség, akikre akkor nem figyeltem fel, mert húsz másik, lelkes és hangos „kistőkés”szervezkedését követtem, akik egyébként szépen felsorolják akár a tízarancsolatot, akár a cserkészek, akár az úttörők pontjait, akár a házirend szabályait is, aztán gyorsan elfelejtik azok tartalmát, hiszen az ő világuk alapelve: „Aki hülye, az haljon meg.” Nem az a lényeg, hogy becsületes legyél, hanem hogy a gazemberségedet ne leplezzék le.

Elgondolkodtam azon is, mit látnak ezek a gyerekek mindennap a tévében. Ha nem néznek mást, csak egy-két reklámot, akkor is megkapják a napi „nekem jár, mert megérdemlem”, illetve az „akkor vagy jófej, ha átvered a nagymamád” típusú médiaüzenetet, amely nemcsak arra buzdít, hogy „neked” legyen jó, hanem arra is: ehhez másokat, mások érdekeit nem kell figyelembe venned. Persze néhány rádió- és televízióadó és műsor klasszikus értékeket is próbál közvetíteni (például a Duna TV), csak éppen ezek a gyerekek nem azokat nézik és hallgatják. Ugyanakkor a pedagógusok ismerik-e a MTV, a VIVA, az RTL Klub, a Danubius, a Rádió1, Roxy stb. adásait és „üzenetei”-t? (Érdemes egyszer-kétszer odakapcsolni...)

Lehet, hogy nagyon profán, de az evangélium szó jutott az eszembe, meg az ige bibliai jelentése: Isten szava, a tanítás, amely hallás útján terjed. Manapság a háttértelelvíziózás és rádiózás korszakát éljük, ezért azok is, akik váltig állítják, hogy ők nem néznek tévét, naponta többször hallhatják: „Érezd jól magad!”. Ismerik-e a felnőttek a Bravo, a Popcorn, a Százszorszép vagy az IM (= Ifjúsági Magazin!) cikkeit? Tudják-e, milyen dalszövegeket énekel a Belga, az Alvin és a mókusok, a Tankcsapda vagy a Junkies? Nos, én bizony „kötelező olvasmány” szintjére emelném ezeket, hogy ne csak a gyerekeknek kelljen megismerni a felnőttvilág értékeit, hanem mi is tájékozottak legyünk az ő életvilágukban. Ha elutasítok valamit, ismernem kell azt. Ebben a világban ugyanis a felnőttek és a felnőtt-társadalom egyértelműen negatív jelzőkkel jelennek meg. Az üzenetek egyik része „Carpe diem!”-jellegű, a másik része „Rohadt ez az élet!” típusú, de mindkettő elutasítja a felnőttek társadalmi és erkölcsi normáit.

Iskolánk tanulóinak többsége a lakótelepről érkezik, gyakran vannak otthon egyedül; kontroll nélkül fogyasztják már szinte csecsemőkoruk óta a média termékeit. Nem hibáztathatom őket, hogy a magyar-, történelem-, illetve etikaórákon megismert értékeket (becsület, tisztesség, őszinteség, egyenes jellem stb.) elismerik és tisztelik ugyan, de valahogy úgy, mint az emlékműveket: szép, nagy, hősi... de mélységesen távol és magányosan áll az ő mindennapjaikat mozgató, főleg materiális értékeitől.

Jövő szeptembertől ismét osztályt kapok. Nem leszek sem kevésbé megértő, sem kevésbé toleráns, mint eddig voltam. Talán egy cseppet bizalmatlanabb...?

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.12.12.
L. Ritók Bóra: Szegénység, 2019 decemberében
A hátrányos helyzet meghatározása jogszabály alapján történik…de a terepről tudjuk, ez gyakran nem tükröz valós képet. Ilyenkor, mikor a gyerekek hátrányos helyzetű igazolása az alap...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.12.12.
L. Ritók Nóra: Ez a rendszer elengedte az oktatást
Aki elmegy egy szegregátumba, és bemegy egy komfort nélküli házba, ahol családok, gyerekek élnek, átjárja az az érzés, hogy szinte esélytelen innen kitörni. L. Ritók Nóra folyamatosan é...
(Forrás: Klubrádió)
--
2019.12.12.
„A szülők veszik el saját gyerekük életét, aztán csodálkoznak, ha megszúrja a tanárt, vagy kiugrik az ablakon”
A döbbeneten túllépve, a konkrét esetektől eltekintve vizsgáljuk meg a kontextust, azaz a magyar oktatási rendszert, ahol ezek a tragédiák megtörténtek. De még mielőtt erre rátérnénk,...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2019.12.12.
Amit csinálunk, az nem oktatás, hanem intézményesített gyerekkínzás
És olyan is volt, hogy amikor a kollégák (amúgy a házirenddel ellentétesen…) már két témazárót is írattak a diákjaimmal az adott tanítási napon, az egész csoportom annyira kimerült...
(Forrás: Független Diákparlament)
--
2019.12.12.
A gyerekek minden reggel kirázzák az iskolatáskát, ha a poloska nem is, de a csótány legalább kiesik
Két, nagy létszámú családok átmeneti otthonában élő édesanya számolt be arról, hogy a gyerekeikkel a csótányok között alszanak, miközben ágyi poloskák csípik őket. Nem arról van...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.12.12.
Jobb lesz a szakképzés, emelkedik a szakképzésben oktatók bére
A gazdaságvédelmi intézkedések részeként és a fiatalok foglalkoztatásának további bővítése érdekében újabb előrelépés történt a szakképzés megerősítéséért: az Országgyűlé...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.12.12.
Halácsy Péter: a gyerekeknek meg kell tanulni bánni a szabadsággal
A Budapest School Általános Iskola és Gimnázium kerettantervét az EMMI idén áprilisban fogadta el. A Budapest School célja a kezdeményezéssel az volt, hogy az általuk használt saját, szem...
(Forrás: index)
--
2019.12.11.
Vendégünk: Setényi János, oktatáskutató
Kína nemrég még a világ összeszerelő és fröccsöntő üzemének számított, de ma már sokkal inkább a kreativitásra gyúrnak, és a friss PISA-felméréseken éppen kenterbe verték a vilá...
(Forrás: index)
--
2019.12.11.
Pokorni: Az általános iskoláink kudarcosak
Az egykori oktatási miniszter szerint bőven lenne mit tenni a kistelepülési, kis létszámú iskolákért, amelyek nem feltétlenül kerültek jobb helyzetbe az állami kézbe vétel óta, sőt. A...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek