OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2005. november 30.

Török Ildikó

„Tényleg nem tetszett tudni semmiről...?”

Egy osztálykirándulásról

Amikor egy évvel ezelőtt szeptemberben folytattam az esti egyetemi tanulmányaimat, és életemben először nem kaptam osztályt, mindenki azzal fenyegetett, milyen rossz lesz majd nekem: nem tartozom sehova, lógok a levegőben, a gyerekek is másképp néznek rám, mert nem leszek osztályfőnök, stb.

Akkor még bennem élt az előző osztályom ballagása, a sok könnyes búcsúzó gyerek és szülő, ha az íróasztalomra néztem, még ott állt az általuk készített album, amelybe mindenki egy-egy rajzot ragasztott be, lévén rajz tagozatos osztály... Aztán hirtelen a fülemben hallottam újra a júniusi banketten az akkor már volt tanítványaim harsogó nevetését, ismét láttam felhevült és vidám arcukat, ahogyan éppen azt mesélik egymás szavába vágva, hogyan csaptak be, vertek át, húztak a csőbe... az utolsó osztálykiránduláson. Csodálkozva kérdezték: „Tényleg nem tetszett tudni semmiről?”... Tényleg nem tudtam semmiről, nem is sejtettem, hogy mit terveztek és csináltak végig a két nap alatt, nem árulta el senki, még csak nem is célozgattak rá. Most azonban úgy érezték, minden olyan fergetegesen sikerült, hogy nem bírták megállni dicsekvés nélkül: a banketten elmesélték az kirándulás igaz történetét.

Az osztálykirándulások minden osztályfőnöknek nagy próbát jelentenek: jól érzik-e magukat a gyerekek, minden rendben lezajlik-e, botrány vagy baleset, eltévedés vagy betegség nélkül, a szülők is meg lesznek-e elégedve, és képes lesz-e ébren tölteni a negyvennyolc avagy hetvenkét órát... Még évekkel ezelőtt kezdtem a hetedikes-nyolcadikos tanulókkal ún. „utazási szerződést” kötni, amelyben én a változatos, érdekes programok és a megfelelő mennnyiségű szabadidő biztosítását vállaltam, ők pedig házirendünk szabályainak betartását, ebből is kiemelten az alkohol és a cigaretta tilalmát. Mindannyian aláírtuk, a szülők is tudták, hogy szabályszegés esetén gyermeküket haza kell vinniük. Éveken át bevált a módszer, egyetlen esetben sem kellett a szülőket riasztanom.

Ebben az osztályban azonban volt egy magas, jól fejlett fiú, akit én – Darth Vader után – „sötét erő”-nek neveztem magamban, mert minden gondolata, szava és tette a tanárok, illetve általában a felnőttek ellen irányult. Mindenben a rosszat kereste, semminek nem örült igazán, még saját teljesítményének sem, mindenkit lenézett, csúfolt, bántott. (Ennek okáról most nem írok, de egyértelműen a családi háttérben rejlik.) Ötödikben még csak egy, nyolcadikra már sokkal több „csodálója, követője” akadt, fiúk is, lányok is, akik rajongó arccal lesték és hallgatták, ahogyan a „hülye, szemét, állat, rohadt” (megfelelő kifejezés aláhúzandó...) tanárokat szidta, akár hangosan is. Ők ezt csak gondolni merték, de örömmel hallgatták azt, aki ki is mondta. Azt nem vették észre, hogy mindig vigyázott arra, senki érintett ne legyen a közelben. Számos szabályszegésnek ő volt az értelmi szerzője, de mindig más bukott le, és soha nem merték beárulni. Nos, az utolsó kirándulásunk árnyprogramjának kitervelője is ő lett.

Az osztály beavatott többsége az általam elkészített szerződést már abban a tudatban és kellemes izgalomban írta alá, hogy szinte minden pontját meg fogja szegni, és a saját elképzeléseiknek megfelelően teszi felejthetetlenné azt a két napot Balatonszemesen. (Öt lány az utolsó pillanatokban lemondta az utazást, ma már tudom, nem akartak ebben a buliban részt venni, de nem akartak árulkodni sem.) A többiek viszont olyan hihetetlenül koordinált és kooperatív munkát végeztek, hogy sem én, sem a kolléganőm nem sejtettünk semmit. (Igazi „projektmunka” volt!)

Este és éjszaka is többször ellenőriztük a szobákat, de mindent rendben találtunk... Közben ők a következőket csinálták: a legnagyobb szobában kicsavarták a villanykörtét, a kellemes félhomályban egy-egy mécses is pislákolt, amit már délelőtt megvásároltak a cigarettaszag leplezésére szánt füstölőkkel egyetemben. A szoba ablaka egész éjjel tárva-nyitva állt, tényleg meleg júniusunk volt. A szomszédos nonstop boltban beszerezték a megfelelő italokat: Baccardit és vodkát, természetesen áttöltötték üdítős flakonokba. Néhányan lementek a partra, őket hátizsákok és párnák helyettesítették, amelyeket szépen betakargattak, s mikor benyitottunk, igazán csendben aludtak már. Az üdülő kerítésén átmászni nem volt nehéz, „csak” a vasúti síneken kellett átszaladni, és pár méter után ott volt a Balaton.

Ahányszor bementünk a nagyszobába, ahol szinte mindenki – kivéve az alvókat – vidáman beszélgetett, kártyázott vagy zenét hallgatott, megnyugodva léptünk ki, hogy igaz, kicsit hangosak, de legalább szem előtt vannak. Éjjel kettőkor az egyik kislány rosszul lett, ám gyorsan lefeküdt, és másnap délelőttig kialudta magát: előzőleg természetesen csontrészeg volt. Akik a parton ittak és buliztak, azok ruhástul mentek be a vízbe, becsípve másztak be az üdülő kerítésén hajnalban. Őket állítólag az én régi történetem ihlette meg, hogy az éjszakát a parton töltsék, amelyben elmeséltem, milyen csodás a napfelkelte – az északi partról. Nagyon csodálkoztak, hogy a beígért élmény elmaradt.

Másnap mindenki fáradtan ébredt. Úgy hittük, a mi gyerekeink is a másik két iskolai csoport éjszakai rohangálása és üvöltözése miatt olyan bágyadt és kókadt. Nem is volt hajlandó senki a kultúrának áldozni, s amikor Szárszóra invitáltam őket, a József Attila Emlékházat megtekinteni, egyöntetűen tiltakoztak, arra hivatkozva, hogy ez az utolsó kirándulásuk, szeretnék együtt, lazán eltölteni. Anyai szívem engedett a kérésnek: napoztunk, fürödtünk, sétáltunk. Feltűnt, hogy egy-két gyerek szinte fadarabként fekszik a parton, ma már tudom, hogy ők akkor aludták ki magukat az éjszakai portyázás után. Este hazautaztunk, és az elénk érkező szülőknek nyugodt szívvel mondtam: „Minden rendben volt. Jól éreztük magunkat.”

Amikor a banketten ezt a történetet végighallgattam, az jutott hirtelen az eszembe, hogy egy nagyot ordítok: „Hazug banda! Soha nem akarok többet még hallani sem rólatok!”, aztán persze csak nevetgéltem idétlenül, és két perc múlva már eltűntem, a háziakra hagyva őket. Dühös voltam és szomorú is, de igazából elcsodálkoztam, hogy engem, akiről köztudott, hogy jól ismerem ezt a generációt is, mennyire becsaptak, elárultak minden látható lelkiismeret-furdalás nélkül. Először a sértett hiúság, aztán a mélységes csalódás, majd a keserűség vett rajtam erőt. Eleinte nem is értettem, miért csinálták, vagy miért velem, akit – állítólag – kedveltek, aztán sokat törtem a fejem azon is, hogy minden tanításom/tanításunk ellenére nem is érzik tettüknek a súlyát, és nevetésükből ítélve nem is gondolják ezt sem hibának, sem bűnnek, legfeljebb egy kis szabályszegésnek.

Érdekes volt a felnőttek reagálása a történetemre. Kollégáim egy része elnézően csóválta a fejét, hogyan lehettem ilyen naiv, miért képzeltem, hogy velem kivételt tesznek, és miért nem pakoltattam ki a hátizsákjaikat stb. Hiába tiltakoztam, hogy a hangulat, meg a bizalom... Azt mondták, hogy jobb, ha elfelejtem az effajta bizalmat, ha nem akarok újsághír lenni: „A tanár nyugodtan beszélgetett az üdülőben, miközben egyik részeg nyolcadikos tanítványa belefulladt a Balatonba...” Elképzelni is szörnyű! A többi kollégám nem is értette, hogy miért hittem egyáltalán nekik, mikor ők már régen szögesdrótok mögül irányítják a gyerekeket. Néhány szülő, akinek utólag meséltem, kinevette erkölcsi aggodalmaimat, és megnyugtatott, hogy ez csak egy jó hecc volt, ne csináljak belőle lelki problémát, nem kell a szívemre venni. A szülők másik fele őszintén bevallotta, hogy ő már régen tudott róla, de nem akart a gyerek kívánsága – ti. maradjon titokban az ügy – ellen tenni, ezért csak sajnálkozva vállat vontak: ha a tanárokat ilyen könnyen be lehet csapni, hát megérdemlik.

És akkor eszembe jutott az öt leányzó, akik tudták vagy sejtették a többiek tervét: hogyan gondolkoztak ők erről. Két lányt betegsége mitatt nem engedtek el; a barátnőjük emiatt maradt otthon; két lány pedig nem akart részt venni a kiránduláson ezzel a társasággal és ilyen feltételek mellett, ezért különböző indokokra hivatkozva nem jöttek el. Vagyis ők is hazudtak, hogy ne keveredjenek még kellemetlenebb helyzetbe.

Tehát voltak a szervezők, a lelkes résztvevők, a kényszerből résztvevők, az aktív nézők (akik cirkusznak tekintették az egészet, és az emeletes ágyakról nézték végig), a passzív elnézők (akik másik szobában gyűltek össze, nem keveredtek a többiekkel) és az otthon maradók (akik szintén mélyen hallgattak), pedig tudták, hogy szerződésszegés történik.

Visszagondoltam a hetedikes történelemóránkra, amikor a kapitalizmus kialakulását tanulmányoztuk, és gyárat alapítottunk: hihetetlen sok ötlettel rukkoltak elő, hogyan tehetnénk szert nagyobb profitra. Egyetlen problémája volt a dolognak: minden megoldás törvényellenesnek bizonyult. Ez a tény cseppet sem zavarta óket, sőt az adószedők átverését gazdasági sikernek könyvelték el. Azt reméltem, majd vita alakul ki, hogy tartsuk be a szabályokat, de szinte senki nem érezte, hogy valami rosszat teszünk. Még a büntetéstől sem féltek: ha ügyesek vagyunk, sikerülni fog a haszonszerzés. Úgy emlékszem, talán éppen az az öt lány hallgatott, akik a kirándulásra sem jöttek el. A csendes kisebbség, akikre akkor nem figyeltem fel, mert húsz másik, lelkes és hangos „kistőkés”szervezkedését követtem, akik egyébként szépen felsorolják akár a tízarancsolatot, akár a cserkészek, akár az úttörők pontjait, akár a házirend szabályait is, aztán gyorsan elfelejtik azok tartalmát, hiszen az ő világuk alapelve: „Aki hülye, az haljon meg.” Nem az a lényeg, hogy becsületes legyél, hanem hogy a gazemberségedet ne leplezzék le.

Elgondolkodtam azon is, mit látnak ezek a gyerekek mindennap a tévében. Ha nem néznek mást, csak egy-két reklámot, akkor is megkapják a napi „nekem jár, mert megérdemlem”, illetve az „akkor vagy jófej, ha átvered a nagymamád” típusú médiaüzenetet, amely nemcsak arra buzdít, hogy „neked” legyen jó, hanem arra is: ehhez másokat, mások érdekeit nem kell figyelembe venned. Persze néhány rádió- és televízióadó és műsor klasszikus értékeket is próbál közvetíteni (például a Duna TV), csak éppen ezek a gyerekek nem azokat nézik és hallgatják. Ugyanakkor a pedagógusok ismerik-e a MTV, a VIVA, az RTL Klub, a Danubius, a Rádió1, Roxy stb. adásait és „üzenetei”-t? (Érdemes egyszer-kétszer odakapcsolni...)

Lehet, hogy nagyon profán, de az evangélium szó jutott az eszembe, meg az ige bibliai jelentése: Isten szava, a tanítás, amely hallás útján terjed. Manapság a háttértelelvíziózás és rádiózás korszakát éljük, ezért azok is, akik váltig állítják, hogy ők nem néznek tévét, naponta többször hallhatják: „Érezd jól magad!”. Ismerik-e a felnőttek a Bravo, a Popcorn, a Százszorszép vagy az IM (= Ifjúsági Magazin!) cikkeit? Tudják-e, milyen dalszövegeket énekel a Belga, az Alvin és a mókusok, a Tankcsapda vagy a Junkies? Nos, én bizony „kötelező olvasmány” szintjére emelném ezeket, hogy ne csak a gyerekeknek kelljen megismerni a felnőttvilág értékeit, hanem mi is tájékozottak legyünk az ő életvilágukban. Ha elutasítok valamit, ismernem kell azt. Ebben a világban ugyanis a felnőttek és a felnőtt-társadalom egyértelműen negatív jelzőkkel jelennek meg. Az üzenetek egyik része „Carpe diem!”-jellegű, a másik része „Rohadt ez az élet!” típusú, de mindkettő elutasítja a felnőttek társadalmi és erkölcsi normáit.

Iskolánk tanulóinak többsége a lakótelepről érkezik, gyakran vannak otthon egyedül; kontroll nélkül fogyasztják már szinte csecsemőkoruk óta a média termékeit. Nem hibáztathatom őket, hogy a magyar-, történelem-, illetve etikaórákon megismert értékeket (becsület, tisztesség, őszinteség, egyenes jellem stb.) elismerik és tisztelik ugyan, de valahogy úgy, mint az emlékműveket: szép, nagy, hősi... de mélységesen távol és magányosan áll az ő mindennapjaikat mozgató, főleg materiális értékeitől.

Jövő szeptembertől ismét osztályt kapok. Nem leszek sem kevésbé megértő, sem kevésbé toleráns, mint eddig voltam. Talán egy cseppet bizalmatlanabb...?

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
--
2020.03.27.
A tanárok számára is kihívás az újfajta oktatás
Egy kis baranyai település általános iskolai tantestülete az iskolák bezárása és a digitális oktatás kihirdetése (március 11.) után rögtön összeült, hogy a kialakult helyzetet közö...
(Forrás: BAMA)
--
2020.03.27.
A távoktatás pluszteher tanárnak, gyereknek, szülőnek
Soha nem volt még ilyen fontos a tanulók, a szülők és a pedagógusok együttműködése, egymásba vetett bizalma. A digitális munkarend sikere jelentős mértékben ezen múlik.Ezt a nehéz idő...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.03.27.
Az összefogás ideje jött el a tanulásban is
A koronavírus-járvány miatti távoktatás kapcsán több száz egyetemista döntött úgy, hogy önkéntesen online tanórákat tart az egészségügyben dolgozók gyermekeinek. Az alapítvány má...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.03.27.
Pedagóguskar: Ne várjunk el folyamatos online jelenlétet!
Fontos a napirend az új munkarendben is, éjszaka és hétvégén lehetőleg ne küldjenek feladatokat a diákoknak – többek között erre hívja fel a figyelmet friss ajánlásában a Nemzeti Pedag...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.03.27.
A bölcsődei, óvodai dolgozókat átállíthatják fogyatékkal élők segítésére
A fogyatékkal, de saját otthonukban élő emberek és családjaik támogatásáról szóló, a koronavírus-járvány idejére vonatkozó intézkedési tervet kaptak az önkormányzatok a pénteken...
(Forrás: index)
--
2020.03.27.
Kötelező otthoni videó a tesióráról? Nem hozhatnák ilyen helyzetbe a diákokat
Azt mindenképp le kell szögezni, a digitális távoktatás főként a rendszer újdonsága miatt még nincs törvényi szinten szabályozva. Ezért bizonyos kereteket fontos lenne megszabni, főleg...
(Forrás: eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek