OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2005. november 30.

Török Ildikó

„Tényleg nem tetszett tudni semmiről...?”

Egy osztálykirándulásról

Amikor egy évvel ezelőtt szeptemberben folytattam az esti egyetemi tanulmányaimat, és életemben először nem kaptam osztályt, mindenki azzal fenyegetett, milyen rossz lesz majd nekem: nem tartozom sehova, lógok a levegőben, a gyerekek is másképp néznek rám, mert nem leszek osztályfőnök, stb.

Akkor még bennem élt az előző osztályom ballagása, a sok könnyes búcsúzó gyerek és szülő, ha az íróasztalomra néztem, még ott állt az általuk készített album, amelybe mindenki egy-egy rajzot ragasztott be, lévén rajz tagozatos osztály... Aztán hirtelen a fülemben hallottam újra a júniusi banketten az akkor már volt tanítványaim harsogó nevetését, ismét láttam felhevült és vidám arcukat, ahogyan éppen azt mesélik egymás szavába vágva, hogyan csaptak be, vertek át, húztak a csőbe... az utolsó osztálykiránduláson. Csodálkozva kérdezték: „Tényleg nem tetszett tudni semmiről?”... Tényleg nem tudtam semmiről, nem is sejtettem, hogy mit terveztek és csináltak végig a két nap alatt, nem árulta el senki, még csak nem is célozgattak rá. Most azonban úgy érezték, minden olyan fergetegesen sikerült, hogy nem bírták megállni dicsekvés nélkül: a banketten elmesélték az kirándulás igaz történetét.

Az osztálykirándulások minden osztályfőnöknek nagy próbát jelentenek: jól érzik-e magukat a gyerekek, minden rendben lezajlik-e, botrány vagy baleset, eltévedés vagy betegség nélkül, a szülők is meg lesznek-e elégedve, és képes lesz-e ébren tölteni a negyvennyolc avagy hetvenkét órát... Még évekkel ezelőtt kezdtem a hetedikes-nyolcadikos tanulókkal ún. „utazási szerződést” kötni, amelyben én a változatos, érdekes programok és a megfelelő mennnyiségű szabadidő biztosítását vállaltam, ők pedig házirendünk szabályainak betartását, ebből is kiemelten az alkohol és a cigaretta tilalmát. Mindannyian aláírtuk, a szülők is tudták, hogy szabályszegés esetén gyermeküket haza kell vinniük. Éveken át bevált a módszer, egyetlen esetben sem kellett a szülőket riasztanom.

Ebben az osztályban azonban volt egy magas, jól fejlett fiú, akit én – Darth Vader után – „sötét erő”-nek neveztem magamban, mert minden gondolata, szava és tette a tanárok, illetve általában a felnőttek ellen irányult. Mindenben a rosszat kereste, semminek nem örült igazán, még saját teljesítményének sem, mindenkit lenézett, csúfolt, bántott. (Ennek okáról most nem írok, de egyértelműen a családi háttérben rejlik.) Ötödikben még csak egy, nyolcadikra már sokkal több „csodálója, követője” akadt, fiúk is, lányok is, akik rajongó arccal lesték és hallgatták, ahogyan a „hülye, szemét, állat, rohadt” (megfelelő kifejezés aláhúzandó...) tanárokat szidta, akár hangosan is. Ők ezt csak gondolni merték, de örömmel hallgatták azt, aki ki is mondta. Azt nem vették észre, hogy mindig vigyázott arra, senki érintett ne legyen a közelben. Számos szabályszegésnek ő volt az értelmi szerzője, de mindig más bukott le, és soha nem merték beárulni. Nos, az utolsó kirándulásunk árnyprogramjának kitervelője is ő lett.

Az osztály beavatott többsége az általam elkészített szerződést már abban a tudatban és kellemes izgalomban írta alá, hogy szinte minden pontját meg fogja szegni, és a saját elképzeléseiknek megfelelően teszi felejthetetlenné azt a két napot Balatonszemesen. (Öt lány az utolsó pillanatokban lemondta az utazást, ma már tudom, nem akartak ebben a buliban részt venni, de nem akartak árulkodni sem.) A többiek viszont olyan hihetetlenül koordinált és kooperatív munkát végeztek, hogy sem én, sem a kolléganőm nem sejtettünk semmit. (Igazi „projektmunka” volt!)

Este és éjszaka is többször ellenőriztük a szobákat, de mindent rendben találtunk... Közben ők a következőket csinálták: a legnagyobb szobában kicsavarták a villanykörtét, a kellemes félhomályban egy-egy mécses is pislákolt, amit már délelőtt megvásároltak a cigarettaszag leplezésére szánt füstölőkkel egyetemben. A szoba ablaka egész éjjel tárva-nyitva állt, tényleg meleg júniusunk volt. A szomszédos nonstop boltban beszerezték a megfelelő italokat: Baccardit és vodkát, természetesen áttöltötték üdítős flakonokba. Néhányan lementek a partra, őket hátizsákok és párnák helyettesítették, amelyeket szépen betakargattak, s mikor benyitottunk, igazán csendben aludtak már. Az üdülő kerítésén átmászni nem volt nehéz, „csak” a vasúti síneken kellett átszaladni, és pár méter után ott volt a Balaton.

Ahányszor bementünk a nagyszobába, ahol szinte mindenki – kivéve az alvókat – vidáman beszélgetett, kártyázott vagy zenét hallgatott, megnyugodva léptünk ki, hogy igaz, kicsit hangosak, de legalább szem előtt vannak. Éjjel kettőkor az egyik kislány rosszul lett, ám gyorsan lefeküdt, és másnap délelőttig kialudta magát: előzőleg természetesen csontrészeg volt. Akik a parton ittak és buliztak, azok ruhástul mentek be a vízbe, becsípve másztak be az üdülő kerítésén hajnalban. Őket állítólag az én régi történetem ihlette meg, hogy az éjszakát a parton töltsék, amelyben elmeséltem, milyen csodás a napfelkelte – az északi partról. Nagyon csodálkoztak, hogy a beígért élmény elmaradt.

Másnap mindenki fáradtan ébredt. Úgy hittük, a mi gyerekeink is a másik két iskolai csoport éjszakai rohangálása és üvöltözése miatt olyan bágyadt és kókadt. Nem is volt hajlandó senki a kultúrának áldozni, s amikor Szárszóra invitáltam őket, a József Attila Emlékházat megtekinteni, egyöntetűen tiltakoztak, arra hivatkozva, hogy ez az utolsó kirándulásuk, szeretnék együtt, lazán eltölteni. Anyai szívem engedett a kérésnek: napoztunk, fürödtünk, sétáltunk. Feltűnt, hogy egy-két gyerek szinte fadarabként fekszik a parton, ma már tudom, hogy ők akkor aludták ki magukat az éjszakai portyázás után. Este hazautaztunk, és az elénk érkező szülőknek nyugodt szívvel mondtam: „Minden rendben volt. Jól éreztük magunkat.”

Amikor a banketten ezt a történetet végighallgattam, az jutott hirtelen az eszembe, hogy egy nagyot ordítok: „Hazug banda! Soha nem akarok többet még hallani sem rólatok!”, aztán persze csak nevetgéltem idétlenül, és két perc múlva már eltűntem, a háziakra hagyva őket. Dühös voltam és szomorú is, de igazából elcsodálkoztam, hogy engem, akiről köztudott, hogy jól ismerem ezt a generációt is, mennyire becsaptak, elárultak minden látható lelkiismeret-furdalás nélkül. Először a sértett hiúság, aztán a mélységes csalódás, majd a keserűség vett rajtam erőt. Eleinte nem is értettem, miért csinálták, vagy miért velem, akit – állítólag – kedveltek, aztán sokat törtem a fejem azon is, hogy minden tanításom/tanításunk ellenére nem is érzik tettüknek a súlyát, és nevetésükből ítélve nem is gondolják ezt sem hibának, sem bűnnek, legfeljebb egy kis szabályszegésnek.

Érdekes volt a felnőttek reagálása a történetemre. Kollégáim egy része elnézően csóválta a fejét, hogyan lehettem ilyen naiv, miért képzeltem, hogy velem kivételt tesznek, és miért nem pakoltattam ki a hátizsákjaikat stb. Hiába tiltakoztam, hogy a hangulat, meg a bizalom... Azt mondták, hogy jobb, ha elfelejtem az effajta bizalmat, ha nem akarok újsághír lenni: „A tanár nyugodtan beszélgetett az üdülőben, miközben egyik részeg nyolcadikos tanítványa belefulladt a Balatonba...” Elképzelni is szörnyű! A többi kollégám nem is értette, hogy miért hittem egyáltalán nekik, mikor ők már régen szögesdrótok mögül irányítják a gyerekeket. Néhány szülő, akinek utólag meséltem, kinevette erkölcsi aggodalmaimat, és megnyugtatott, hogy ez csak egy jó hecc volt, ne csináljak belőle lelki problémát, nem kell a szívemre venni. A szülők másik fele őszintén bevallotta, hogy ő már régen tudott róla, de nem akart a gyerek kívánsága – ti. maradjon titokban az ügy – ellen tenni, ezért csak sajnálkozva vállat vontak: ha a tanárokat ilyen könnyen be lehet csapni, hát megérdemlik.

És akkor eszembe jutott az öt leányzó, akik tudták vagy sejtették a többiek tervét: hogyan gondolkoztak ők erről. Két lányt betegsége mitatt nem engedtek el; a barátnőjük emiatt maradt otthon; két lány pedig nem akart részt venni a kiránduláson ezzel a társasággal és ilyen feltételek mellett, ezért különböző indokokra hivatkozva nem jöttek el. Vagyis ők is hazudtak, hogy ne keveredjenek még kellemetlenebb helyzetbe.

Tehát voltak a szervezők, a lelkes résztvevők, a kényszerből résztvevők, az aktív nézők (akik cirkusznak tekintették az egészet, és az emeletes ágyakról nézték végig), a passzív elnézők (akik másik szobában gyűltek össze, nem keveredtek a többiekkel) és az otthon maradók (akik szintén mélyen hallgattak), pedig tudták, hogy szerződésszegés történik.

Visszagondoltam a hetedikes történelemóránkra, amikor a kapitalizmus kialakulását tanulmányoztuk, és gyárat alapítottunk: hihetetlen sok ötlettel rukkoltak elő, hogyan tehetnénk szert nagyobb profitra. Egyetlen problémája volt a dolognak: minden megoldás törvényellenesnek bizonyult. Ez a tény cseppet sem zavarta óket, sőt az adószedők átverését gazdasági sikernek könyvelték el. Azt reméltem, majd vita alakul ki, hogy tartsuk be a szabályokat, de szinte senki nem érezte, hogy valami rosszat teszünk. Még a büntetéstől sem féltek: ha ügyesek vagyunk, sikerülni fog a haszonszerzés. Úgy emlékszem, talán éppen az az öt lány hallgatott, akik a kirándulásra sem jöttek el. A csendes kisebbség, akikre akkor nem figyeltem fel, mert húsz másik, lelkes és hangos „kistőkés”szervezkedését követtem, akik egyébként szépen felsorolják akár a tízarancsolatot, akár a cserkészek, akár az úttörők pontjait, akár a házirend szabályait is, aztán gyorsan elfelejtik azok tartalmát, hiszen az ő világuk alapelve: „Aki hülye, az haljon meg.” Nem az a lényeg, hogy becsületes legyél, hanem hogy a gazemberségedet ne leplezzék le.

Elgondolkodtam azon is, mit látnak ezek a gyerekek mindennap a tévében. Ha nem néznek mást, csak egy-két reklámot, akkor is megkapják a napi „nekem jár, mert megérdemlem”, illetve az „akkor vagy jófej, ha átvered a nagymamád” típusú médiaüzenetet, amely nemcsak arra buzdít, hogy „neked” legyen jó, hanem arra is: ehhez másokat, mások érdekeit nem kell figyelembe venned. Persze néhány rádió- és televízióadó és műsor klasszikus értékeket is próbál közvetíteni (például a Duna TV), csak éppen ezek a gyerekek nem azokat nézik és hallgatják. Ugyanakkor a pedagógusok ismerik-e a MTV, a VIVA, az RTL Klub, a Danubius, a Rádió1, Roxy stb. adásait és „üzenetei”-t? (Érdemes egyszer-kétszer odakapcsolni...)

Lehet, hogy nagyon profán, de az evangélium szó jutott az eszembe, meg az ige bibliai jelentése: Isten szava, a tanítás, amely hallás útján terjed. Manapság a háttértelelvíziózás és rádiózás korszakát éljük, ezért azok is, akik váltig állítják, hogy ők nem néznek tévét, naponta többször hallhatják: „Érezd jól magad!”. Ismerik-e a felnőttek a Bravo, a Popcorn, a Százszorszép vagy az IM (= Ifjúsági Magazin!) cikkeit? Tudják-e, milyen dalszövegeket énekel a Belga, az Alvin és a mókusok, a Tankcsapda vagy a Junkies? Nos, én bizony „kötelező olvasmány” szintjére emelném ezeket, hogy ne csak a gyerekeknek kelljen megismerni a felnőttvilág értékeit, hanem mi is tájékozottak legyünk az ő életvilágukban. Ha elutasítok valamit, ismernem kell azt. Ebben a világban ugyanis a felnőttek és a felnőtt-társadalom egyértelműen negatív jelzőkkel jelennek meg. Az üzenetek egyik része „Carpe diem!”-jellegű, a másik része „Rohadt ez az élet!” típusú, de mindkettő elutasítja a felnőttek társadalmi és erkölcsi normáit.

Iskolánk tanulóinak többsége a lakótelepről érkezik, gyakran vannak otthon egyedül; kontroll nélkül fogyasztják már szinte csecsemőkoruk óta a média termékeit. Nem hibáztathatom őket, hogy a magyar-, történelem-, illetve etikaórákon megismert értékeket (becsület, tisztesség, őszinteség, egyenes jellem stb.) elismerik és tisztelik ugyan, de valahogy úgy, mint az emlékműveket: szép, nagy, hősi... de mélységesen távol és magányosan áll az ő mindennapjaikat mozgató, főleg materiális értékeitől.

Jövő szeptembertől ismét osztályt kapok. Nem leszek sem kevésbé megértő, sem kevésbé toleráns, mint eddig voltam. Talán egy cseppet bizalmatlanabb...?

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.04.19.
„Kiemelkedő” csaló iskolák. Nahalka István írásas
Felmerülnek jogi és oktatásigazgatási kérdések is. Nem vagyok jogász, nem tudom megmondani, hogy a kompetenciamérések során történő csalás jogi értelemben minek minősül. Ha van ilyen...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.18.
Odaszúrt az MTA Palkovicséknak egy méretest
Az ITM eddig nem árulta el, hogy javítaná a magyar innovációs teljesítményt, sőt a kormány adós egy részletes tanulmánnyal, de addig is az MTA összeálított egyet, az Eötvös 2020+ anyagot...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.17.
Ötéves technikumok lesznek a szakgimnáziumokból
2020 szeptemberétől a mostani szakgimnáziumok ötéves technikummá, a szakközépiskolák pedig hároméves szakképző iskolákká alakulnak – jelentette be Pölöskei Gáborné, az Innováció...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.15.
Megreformálnák a tanári pályaalkalmasságit
Jelenlegi formájában nem tölti be valódi szerepét a pedagógusok pálya­alkalmassági vizsgálata az érintett oktatók és hallgatók szerint. A felvételi részét képező vizsgálat jórészt...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A gyermekek érdekét helyezi előtérbe a szaktárca
Az Igazságügyi Minisztérium lépéseket készül tenni azért, hogy a gyermekek legfőbb érdekét szem előtt tartó szabályozás szülessen az úgynevezett jogellenes gyermekelviteli ügyekben....
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A több napja tartó lengyel tanársztrájkról
Ez a magyar médiában néhány példától (itt, itt, itt és itt) eltekintve egyelőre nem kapott nagy figyelmet. A cikkben a sztrájk okait és körülményeit járom körül, mely a Taní-tani Online...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.13.
Félelmetes, hogy itt tartunk, és az is félelmetes, hogy nem tiltakozunk
Elnézve az eseményeket, a reakciókat, az általános folyamatokat, komolyan megkérdőjeleződik bennem, van-e értelme az egésznek. Mennyivel egyszerűbb lenne szülőként kimenekíteni a saját...
(Forrás: ckpinfo)
--
2019.04.13.
Orbán Viktor ma azt tesz az oktatás rendszerével, amit akar
Az oktatás szereplői közül mára lényegében már csak a diákok azok, akik érdemben lennének képesek hallatni a hangjukat, de a NER résen van: a kormány ellen többször és több fórumon...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.04.13.
Palkovics szerint az MTA átláthatatlan, év végéig pedig át kell szervezni
Cáfolta az MTA hivatalos közleményében Palkovics László innovációs- és technológiai minisztérium Hír Televíziónak adott korábbi nyilatkozatát, melyben azt állította:„A magyar kormá...
(Forrás: mérce)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek