OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2005. december 5.
Címkék:
 

Ligeti György

A kritikátlan zsörtölődés lángjai – a franciaországi zavargások margójára

Párizs lángjai címmel jelent meg Váncsa István írása az ÉS 2005. november 11-i számának címoldalán. Ha jól értem a szerzőt, a franciaországi zavargások nyomán valami olyasmi mellett próbál érvelni, hogy meg kellene már végre regulázni az autókat gyújtogató, túlnyomórészt fiatalokból álló csőcseléket, nem pedig azon vacakolni, hogy nevezhetők-e bevándorlóknak, feketéknek vagy araboknak.

Mi történik Párizsban?

Nem tudjuk. Semmiben nem lehetünk biztosak. Minden végtelenül bonyolult, bármely társadalmi jelenségnek ezer és ezer oka van, s hasonló jelenségek mögött homlokegyenest más indítékokat találhatunk. Azután a különböző jelenségeket és a mögöttük álló motívumokat csoportosíthatjuk, őket ilyen vagy olyan rendezőelvek alapján csokorba szedhetjük. Erre tesz kísérletet például a szociológia, mely más világ-megismerési módszerek közül azzal tűnik ki, hogy megismerésének tárgyát megkísérli objektív módon, a vizsgálódó ember előítéleteitől lehetőleg mentesen, jól körülírható fogalmi rendszerrel vizsgálni.

Ha a szociológus vagy társadalomkutató szemével tekintünk a párizsi és még néhány nyugat-európai városban lezajló eseményekre – például autók felgyújtására –, akkor mindenekelőtt azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy honnan szerezzük információinkat. Jelen esetben tudásunk legnagyobb része a médiából (nyomtatott sajtó, internet, rádió és televízió) származik, tehát ilyen módon tekintettel kell lennünk arra, hogy egy tőlünk ezerötszáz kilométerre, heteken át zajló eseménysorozatnak – mely szűken számítva is több tízezer ember érintettségét jelenti (közvetve pedig tízmilliókét) – elsősorban a látványos, a hírértékkel rendelkező mozzanatai jutnak el hozzánk.

Mégis, mi történik odakint? A nyugat-európai országok a korábbi évszázadok során számtalan gyarmatterülettel rendelkeztek, ahol – európai mércével mérve – sokkal rosszabb körülmények között, fejletlenebb társadalmi, gazdasági és technikai szinten éltek – és élnek ma is – emberek. A gyarmatbirodalmak a második világháború idején és az azt követő évtizedekben gyakorlatilag teljes egészében megszűntek, a szoros kapcsolat a hajdani gyarmati területek és az „anyaországok” között azonban megmaradt. Az ott élő emberek egy jobb élet és az esélyek egyenlősége reményében Nyugat-Európa különböző országaiba – elsősorban Franciaországba, Hollandiába és Nagy-Britanniába – költözött. Emellett nagyszámú török és a volt Jugoszlávia területéről származó bevándorló jutott munkához Németországban.

Ennek eredményeként napjainkban több millió észak-afrikai él Franciaországban, és több millió török származású ember Németországban. Több százezres szurinámi közösség él a holland nagyvárosokban és azok környékén. E milliós népesség jelentős része olyan fiatal ember, akinek a szülei vagy inkább a nagyszülei hajdan a társadalom számára nélkülözhetetlen, de igen alacsony presztízsű munkákat vállalták el. Számukra az áruház-takarítás, a taxisofőrködés is nagyságrendekkel jobb életlehetőségeket biztosított, mint a hazai viszonyok tették volna. A gyerekeik, unokáik már francia, holland és német állampolgárrá váltak, azonban esélyeik a társadalmi ranglétrán való feljebbjutásra megközelítőleg sem voltak azonosak a többségi társadalomhoz tartozókéval.

Azokon a lakóhelyeken, ahol ezek az emberek élnek, korántsem található azonos színvonalú oktatás, szolgáltatás és kulturális lehetőség, mint francia, német és holland származású középosztálybeli társaik lakókörnyezetében. (Pontosabban, ahol élni kényszerülnek, mert a lakásvásárlás és a lakóhelyválasztás mögött is a legkülönbözőbb társadalmi jelenségek, okok húzódnak meg.) A bevándorlók vagy azok többedik generációs leszármazottai rendszerint kedvezőtlenebb életlehetőségeket nyújtó, külvárosi lakótelepekre kényszerülnek. Integrációjukat (tehát saját kultúrájuk megőrzése melletti társadalmi beilleszkedésüket) nagyban gátolja az, hogy a legtöbben közülük a többségi társadalomtól elkülönülten élnek e helyeken, ahol nincsen arra mód, hogy a francia és az észak-afrikai, illetve a török és a német gyerekek együtt tanulhassanak, empatikussá válva ezáltal egymás iránt.

A tanulás helye, szerepe is megváltozott az elmúlt években: a nagyarányú munkanélküliség, az esélyek egyenlőtlensége mind többek számára azt sugallja, hogy még a tanulás sem lehet kiút jelenlegi helyzetükből. Ilyen módon sok fiatal tengeti hétköznapjait az élhetetlen lakótelepeken, perspektíva, jövőkép és persze iskolai végzettség nélkül.

Mi történik tehát Párizsban? Kirekesztett, színes bőrű emberek perspektívátlan gyerekei közül néhányan, ráérezve a „siker” és a „reflektorfény” ízére, gyújtogatni kezd, s ezzel hívja fel a problémákra vagy csak magára a figyelmet. Itt mutatok rá a szociológus és – a házunkban a negyediken lakó – Sklepcsák néni megközelítésének különbségére: míg ez utóbbi randalírozó fiatalok (azok egyébként) tömegét látja, azt kívánja, hogy azok bármi módon, de megfékezve legyenek (e megfékezés is szükséges egyébiránt), s tettük lehetőleg megtorolva, addig a társadalomkutató a jelenségek okain, az azok közötti összefüggéseken gondolkodik, s megkísérli megérteni a gyújtogatássorozatot magát, aktívan részt vállal a probléma gyökerének (kevéssé a felszínének) kezelésében.

Sklepcsák néni mondja

Váncsa István korábban idézett írásában semmi mást nem tesz, mint megismerve a médiából a kinti eseményeket, végtelenül leegyszerűsítő megállapításokat tesz arra vonatkozóan, hogy kik és miért részesei a lázongásoknak, s jóslatokat fogalmaz meg, hogy milyen lesz majd az élet Párizsban és környékén 2025-ben, ha megduplázódik a bevándorlók száma: „abba jobb bele se gondolnunk” – idéztem.

Ez az írás semmi másra nem alkalmas, mint az előítéletek gerjesztésére a színes bőrű emberekkel, vagy ahogy ő nevezte: fiatalokkal szemben. Nyoma sincsen az ezen újság hasábjain egyébként elvárható mélyebb elemzésnek, a történtek több oldalról való bemutatásának, ne adj isten társadalomtudományos megközelítésének vagy legalább az innen-onnan beszerezhető információk szelektálása iránti igénynek.

A cikk említ egy mozgássérült asszonyt, akit valaki egyik éjszaka leöntött benzinnel és meggyújtott. Nem tudjuk, hogy hol történt mindez, nem tudjuk, hogy köze van-e ennek az etnikai jelleget öltő zavargásokhoz, s azt sem tudjuk, egyáltalán megtörtént-e a dolog... Csak azt tudjuk, hogy Váncsa a házunkban a negyediken lakó Sklepcsák nénihez hasonlóan messzemenő következtetéseket tud megfogalmazni (egyébként pont annyi idő alatt, mint azt a szomszéd nyugdíjas asszony szokta tenni, amíg felérünk a lifttel): a zavargásban részt vevő fiatalok egy csőcselék, és nehogy már még nekünk, európai embereknek kelljen politikailag korrekt módon fogalmazni, amikor róluk beszélünk, s nem egybemosni a fekete és a bűnöző, a bevándorló és a gyújtogató kategóriáját.

Ezek után valamiféle furcsa, de mindenképpen erőszakolt empátiával azt állítja – egyet értve a New York Times egyik általa hivatkozott cikkével (pontos megjelölés nélkül nem tudni, melyikkel a sok ezer közül) –, hogy „ez az erőszakhullám továbberősíti az öt- vagy hatmillió franciaországi muszlimmal [értsd: a fiatalokkal] szemben táplált előítéleteket, és csakugyan: például ez az asszony, ha egyáltalán felépül, a multikulti szépségeire már sose lesz vevő, és az se kizárt, hogy a fiatalok felé mindig is enyhe gyanakvással, sőt előítélettel közelít”. Valóban nem kizárt, de azért pontosan nem tudjuk, mit gondol, mint ahogyan azt sem tudjuk, ki mindenki mi mindent csinált ott kint. És éppen ez a lényeg.

Nem tudni pontosan, mekkora a száma a Nyugat-Európában élő bevándorlóknak, s azok – már állampolgárságot szerzett – második és harmadik generációs leszármazottainak, s nyilvánvalóan társadalmi helyzetük is rendkívül sokféle. Ahány autófelgyújtás, ahány eldobott kő, annyi élettörténet, annyi indíték. Természetesen az autógyújtogatások mögött található olyan szociológiai, történelmi, szociálpszichológiai háttérok, mely az egyedi eseményeket az okok tekintetében egy (vagy néhány) csoportba tereli. Azonban a dolog semmiképpen sem intézhető el azzal, hogy a színes bőrű csőcselék, pardon, a „fiatalok” (Váncsa ezzel a szellemeskedéssel gerjeszt ellenérzést egy újabb társadalmi csoporttal szemben) minden ok nélkül, leginkább unalomból őrjöngenek az utcán.

Az autógyújtogatást, a kődobálást természetesen meg kell fékezni, ám e tüneti kezelést követően tárgyalni kell, kommunikálni, s nem utolsó sorban vitát indítani, majd cselekedni azon háttérokok felszámolásáért, melyek az eseményekhez vezettek. Csak gondolatébresztőként néhány: a jóléti állam visszahúzódása, az elégtelen szociális és munkaerő-piaci integrációs programok, a markáns előítéletek, az oktatás elégtelenségéből fakadó ismeret- és készséghiány a kisebbségi csoportok körében, a külvárosi lakótelepen tengődők munkanélkülisége és kilátástalansága gerjesztette jövőkép hiánya.

A franciaországi és más nyugati országokban zajló események nem csak önmaguk miatt elborzasztóak, hanem azért is, mert általuk megnyílni látszik a felszín, mely alatt úgy tűnik, izzó lávaként forrongnak az indulatok. Rá kell döbbennünk, hogy színes bőrű emberek, hajdani bevándorlók leszármazottai koránt sincsenek olyan jól Európában, mint azt itt mi Kelet-Európában titkon reméltük, s magunk elé mintaként állítottuk, amikor például a magyarországi romák diszkriminációjáról folytattunk diskurzust. Amerikában a New Orleans-i katasztrófa nyomán ugyan kiderült, hogy a nagyvárosokban máig jelentős az etnikai alapú szegregáció, ám a multikulturalizmusért, a különböző etnikai csoportok együttéléséért drukkoló ember még abban reménykedhetett, hogy ideát, Európában ez másként van.

Ez a remény szertefoszlani látszik, de abban még reménykedünk, hogy létezik az egyik legfontosabb – általában az európai kultúrához kötött – érték, a kritikai gondolkodás, az elemző, a különböző eseményeket több oldalról látni képes, netán az összes szereplő iránt empátiával viseltető látásmód. Na, ez hiányzott teljes egészében Váncsa István írásából, s ez esetben kivételesen az ÉS szerkesztőjéből, aki címlapra engedte ezt az ostoba, leegyszerűsítésektől hemzsegő, olcsó népszerűsködést kereső szöveget.

(Forrás: SzocHáló)

--

Linkek

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.03.26.
Árva gyerekeket tanító kenyai tanár a világ legjobb pedagógusa
Peter Tabichi természettudományokat oktat középiskolásoknak egy félsivatagos vidéken fekvő falu állami iskolájában, amelynek mindössze egy számítógépe van, és ahol az internet is nehezen...
(Forrás: Nők Lapja Café)
--
2019.03.24.
Szociális farmon adnak munkát az autista fiataloknak
Miskolcon sikeresen működik egy szociális farm, ahol fogyatékos és megváltozott munkaképességű embereket vonnak be a gazdálkodásba, a megtermelt árut pedig értékesíteni is tudják. Az egyedi...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.03.24.
Tessenek forradalmat csinálni!
Magas a lemorzsolódás a középiskolában, az érettségizettek országos aránya alacsony. A szocioökonómiai háttérrel nem tud megbirkózni az oktatás. A PISA-eredmények sokkolóak, nem siker...
(Forrás: Tízperc Iskolablog)
--
2019.03.24.
Több szintet lezártak a pécsi iskolában, ahol Áder felavatott pár vízautomatát
„Már reggel 7-től az iskola körül több rendőr autó állt, le voltak zárva az utak a suli körül. Az iskola folyosói is tele voltak biztonsági emberekkel. Nem lehetett a folyosókon »csak...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.03.24.
A Taigetosz törvény rossz – és akkor mi van?
Magyarán, bár az Alkotmánybíróság különböző okokra hivatkozva az LMP beadványát ugyan elutasította, de maga is beismerte, hogy az állam felelőtlenül (sőt mi több, alkotmányellenesen...
(Forrás: mérce)
--
2019.03.24.
Menet a tudományért: piros lapot adtak Palkovicsnak
Sem egységről, sem függetlenségről nincs szó az MTA tervezett átalakítása ügyében – hangsúlyozta Orosz Ferenc az ITM épülete előtt. Az akadémikus elmondta, nem fogadják el a miniszt...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.03.24.
Állásfoglalás a szakképzés tervezett átalakításáról
A szak- és felnőttképzés átalakításának Szakképzés 4.0 elnevezésű stratégiája ezúttal a korábbiaknál szélesebb kör, a Szakképzési Innovációs Tanács bevonásával készült. A strat...
(Forrás: ckpinfo)
--
2019.03.22.
Tárgyalni fog a kártalanításról a kormány a tankönyvesekkel
Kártérítést kell fizetnie a kormánynak azoknak a tankönyvterjesztő cégeknek, amelyeket az uniós bíróság ítélete szerint megkárosított. Az Emberi Jogok Európai Bírósága kedden joger...
(Forrás: Infostart)
--
2019.03.22.
Partizánakcióznak a magán-tankönyvkiadók
Április 1-jén lesz nyilvános a 2019-20-as hivatalos tankönyvjegyzék, amit az Oktatási Hivatal ad ki, az állami tankönyvterjesztő Kello elektronikus felületén lehet belőlük rendelni. Az id...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek