OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2005. november 19.

Kamarás István

Hárompúpú és a háromkirályok

Tudnivaló, hogy a tevék errefelé háziállatok, akiknek állatkertbe kerülni bizony nagy szégyen lenne. Ekkora szégyen vagy talán mégiscsak szerencse érte a Hárompúpút, akit Kilométernek is neveztek. Amikor ez a hajdanán derék jószág már képtelen volt magát ellátni, és amikor már senkinek sem kellett, három púpjára való tekintettel elhelyezték a bagdadi állatkertben. Először az Afrika-kifutóba rakták. Annak ellenére történt így, hogy a Hárompúpú jóval inkább formázta az ázsiai kétpúpú tevéket, mint az arábiai-afrikai egypúpú dromedárt, de az állatkert tudósai a pártalan számú púpok miatt éppen döntöttek.

A döntés azonban váratlanul óriási vitát váltott ki, hiszen a tevetudomány ebben a tekintetben napjainkig kétféle nézetet képvisel. Lombardíni és követői szerint a dromedár a kétpúpú teve kitenyésztett alakja. Nézeteiket a régi egyiptomi feljegyzések hiánya is támogatja, amihez még hozzájárult a Közép-Ázsiában élő vad kétpúpú tevék fölfedezése. Velük szemben KelIer és Hilzheimer azzal érvelt, hogy ásatag maradványok tanúsága szerint Észak-Afrikában kétségkívül éltek vad tevék. A híres-neves Lesbre szerint azonban mind a dromedár, mind a kétpúpú teve közös vonásokat mutat a pliocénkori indiai Camelus sivalensis fajjal, melyhez a dromedár azonban némileg közelebb áll.

Ma már a tevetudomány képviselőinek többsége egyetért abban, hogy bizony két különböző fajról van szó: a dromedárok az arabokkal együtt jelennek meg, tehát hazájukat Arábiában vagy Afrikában sejthetjük, a szelíd kétpúpú bölcsője pedig a legnagyobb valószínűség szerint Közép-Ázsiában ringott. Így aztán világhírű egyiptomi és kazah tevészek követelésére a Hárompúpút áthelyezték a Közép-Ázsia-kifutóba, ahol a kétpúpú tevék helye lett volna, ha ezek nem lettek volna errefelé háziállatok.

Ebben a vitában Hárompúpú mindvégig semleges maradt. Ő egyszerűen csak hárompúpú tevének érezte magát, aki hosszú-hosszú életében rengeteg kilót cipelt és rengeteg métert tett meg, ezért már akkor elnevezték Kilométernek, amikor errefelé még fontban mérték a terhet és mérföldben messzeséget. Kilométerségére méltán büszke lehetett, és emiatt volt is némi becsülete a bagdadi állatkertben, szenzáció azonban három púpja ellenére sem lett belőle. Már csak azért sem, mert alig-alig mutogatta magát. Hátul hűsölt és elmélkedett, olyan messzire a látogatóktól, hogy onnan teljesen összeolvadtak a púpjai. Amúgy teljességgel érthető, hogy Hárompúpú már csak azért sem szívesen mutatkozott a látogatók szeme előtt, mert az őt magyarázó táblán ez állt róla:

Kétpúpú teve. A dromedártól két púpja különbözteti meg, melyek közül az egyik a marján, a másik a kereszttáján emelkedik. Testalkata nehézkes és esetlen, méretei nagyobbak, szőrzete sokkal dúsabb, mint a dromedáré, színezete a dromedárénál rendszerint sötétebb, általában sötétbarna, nyáron vöröses. Ámbár mondhatni, hogy a szelíd kétpúpú teve természete és tulajdonságai megegyeznek a dromedáréval, mégis tagadhatatlan, hogy emez jobbindulatú, mint amaz. Könnyen engedi befogni magát, jó szívvel hallgat gazdája parancsára, minden nehézség nélkül, csendes morgással vagy hangos ordítással fekszik le, magától megáll, ha a teher a hátán elmozdul. De azért teve marad a szó teljes értelmében. Eltekintve igénytelenségétől, erejétől, kitartásától és állhatatosságától, keveset mondhatunk dicséretére. Szellemi képességei éppoly alacsony fokon állnak, mint a dromedáré; éppoly ostoba, közönyös és gyáva, mint amaz. Az úton egy nagy fekete kő, egy halom csont vagy egy leesett nyereg annyira megrémíti, hogy minden józanságát elveszti s egy egész karavánban zűrzavart okoz. Ha farkas támadja meg, védekezésre nem is gondol, ámbár támadóját egyetlen rúgással elejthetné; mégiscsak köpköd feléje, s tele torokból ordít.

Dús legelőn a kétpúpú teve sem tenyészik jól, ellenben oly sztyeppenövényeket kíván, melyek alig felelnek meg más állatoknak, például ürmöt, hagymát, különféle cserjék hajtásait s ehhez hasonlókat, de ha erősödni akar vagy erejét megtartani, akkor leginkább sós növényeket igényel. Ha éhség kínozza, mindent felfal, amihez csak hozzájuthat, akár bőrszíjakat, nemeztakarót, csontot, állatbőrt, húst, halat és egyebet.

Akárcsak a dromedárok, a túlterhelést a kétpúpú sem nem bírja el. Társaságkedvelése következtében a karavánnal tart, míg ereje bírja, de ha a kimerüléstől mégis lefekszik, nincs az a hatalom, mely újra lábra állíthatná. Ilyenkor a legközelebbi jurta gazdájára szokták bízni s csak később — ha hosszabb pihenés után ismét erőre kapott — viszik el tőle.

A kétpúpú tevét minden hibája dacára a leghasznosabb állatok egyikének tarthatjuk azok közt, melyek az embert szolgálják. Szolgálatai minden tekintetben oly fontosak, hogy semmi más háziállat sem pótolhatja őt. Szőrét, tejét, bőrét és húsát egyaránt használják, kocsiba fogják, és teherhordásra alkalmazzák. Átutaznak vele víztelen, kopár szteppéket, hol a ló már felmondaná a szolgálatot, megmásznak 4000 m-en felüli hegységeket, hol már csak a jak bírja ki. A puszta emberének társa a ló, de szolgája a kétpúpú teve.

Állatkertünk tevéje három púpja ellenére a kétpúpúak (Camelus bactrianus) fajához tartozik.

Hát így aztán igazán nem lehet csodálni, hogy ezt hallva a Közép-Ázsia-kifutó kecses antilopjai a rengeteg kiló és a rengeteg méter ellenére sem respektálták különösebben Hárompúpút. Mindenekelőtt azonban szolgának tartották, és ennek megfelelően kellőképpen sajnálták is őt a végtelen sztyeppék szabadjai.

Egyszer egy évben azonban Hárompúpú a Közép-Ázsia-kifutó lakói figyelmének középpontjába került: karácsonykor. Ekkor Hárompúpú szépen elmesélte állatkerti került sorstársainak a NEVEZETES ESEMÉNYT, vagyis azt, hogy hogyan és miképpen történt még siheder teve korában, amikor ő vitte Betlehembe a háromkirályokat, hogy azok tiszteletüket tegyék Jézusnak. Figyelmesen végighallgatták minden alkalommal, még azok is, akik már tucatszor hallották, mert a történet, mi tagadás, gyönyörűséges volt Utána annak rendje és módja szerint tudatták vele, hogy elhiszik Jézust, Máriát és Józsefet, elhiszik a pásztorokat. A bárányokat és a juhsajtot, a háromkirályokat, valamint az aranyat, tömjént és mirhát elhiszik, elhiszik Heródest és elhiszik még az angyalokat is, de azt már nem, hogy ő lett volna az, aki három púpján egy-egy királlyal annak idején Betlehemben járt. Amikor pedig bizonyítékot kértek tőle, Hárompúpú csak azt hajtogatta: „Pedig így történt”. „Nem baj, sose búsulj”, vigasztalták a kecses sztyeppei antilopok és a már sokat látott-hallott gyapjas jak, „történeted akkor is gyönyörűséges, ha te magad nem is szerepeltél benne”. Hiába mondogatta Hárompúpú, hogy ő ilyen gyönyörűséges történetet képtelen lenne önmagától kitalálni, hiszen, olvashatják, oda van írva táblájára, hogy „szellemi képességei éppoly alacsony fokon állnak, mint a dromedáré”. Erre aztán még hangosabban vigasztalták, és megígértették vele, hogy a soron következő karácsonyon újból elmeséli nekik a NEVEZETES ESEMÉNYt, ami nekik, iszlám hitű szerzeteknek ugyancsak szent dolog, mert ha Jézust nem is éppen megváltónak, de ők is nagyon nagy prófétának tartják, akinek ők is várják második eljövetelét.

A soron következő karácsonyon azonban rajta kívül már nem maradt senki a bagdadi állatkert Közép-Ázsia-kifutójában, ugyanis a bombázások után az épen maradt növényevőket megetették az épen maradt ragadozókkal, az épen maradt ragadozókat pedig a felkelők jó pénzért eladták vakmerő állatkereskedőknek, akiket még a leghevesebb ostromok sem riasztottak vissza attól, hogy jó üzletet kössenek. Az egész bagdadi állatkertből mindössze négyen maradtak: egy hétöves tatu, akit páncélja védett meg, egy vak egér, akit az egérlyuk óvott meg, egy nyugdíjas pelikán, akinek egyik szárnyára vörös félhold, a másikra meg vörös kereszt volt festve, valamint csodák csodájára a Hárompúpú. Mind a négyüket az Ökumenikus Szeretetszolgálat vette gondozásába négyszáz kibombázott árvagyerekkel együtt. Ők négyen is ugyanazt kellett, hogy egyék, mint az árva gyerekek. Hárompúpút zavarta legkevésbé, hogy be kell érnie levessel, kásával és konzerv bébiétellel, hiszen már évek óta nem tudta megrágni a zabot, már csak a zabpelyhet nyammogta el.

Hárompúpú, mint minden karácsonyt, már nagyon várta a 2004. év karácsonyát is, hogy ezúttal is elmesélhesse a NEVEZETES ESEMÉNYt, hogy megint legalább egy napra elfeledhesse az öregséget, a gyengeséget, a csúfolódást és a háborút, de leginkább azt, ami már régóta gyötörte, vagyis azt, hogy hogyan juthat át a tű fokán a teve. Abban bizonyos volt, hogy könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdag embernek, ugyanis ezt az a Jézus, a próféták prófétája mondotta, akihez annak idején elvitte a napkeleti bölcseket, vagy ahogy a népek nevezik őket, a háromkirályokat, ugyanakkor az is bizonyosnak látszott, hogy a tevének sem semmiség a tű fokán átjutás, márpedig erre, így érezte, rövidesen sor kell, hogy kerüljön.

2004-ik karácsony reggelén nagy-nagy reménykedéssel ébredt, de amikor eszébe jutott, hogy ez alkalommal kiknek is akarja elmesélni a NEVEZETES ESEMÉNYt, lelohadt a reménye. A nyugdíjas pelikán szívesen sürgölődött körülötte, szívesesen gondoskodott ebédjéről és egészségéről, de beszélgetni nem igen lehetett vele, mert a pelikán mindig csak azt kérdezgette Hárompúpútól, hogy „Teve tuvudsz ivígy beveszévélnivi?” És amikor Hárompúpú azt felelte, hogy „Nevem tuvudovok”, már vége is szakadt a beszélgetésnek. A páncélos hétöves taturól nem lehetett tudni, hogy vagy süket volt-e, vagy csak némasági fogadalmat tett-e. A vak egér nagyon ragaszkodott Hárompúpúhoz. Állandóan nagyon okos és nagyon nehéz kérdésekkel ostromolta, hogy hány kilót cipelt már, hány métert tett meg, igaz-e, hogy teve van egypúpú, kétpúpú, négypúpú, sőt több is. És ha igaz, akkor miért nincs hárompúpú teve rajta kívül? Hárompúpú ezekre a kérdésekre nemigen tudott okosan válaszolni. Hiába látszott a vak egér nagyon okosnak, Hárompúpú attól félt, hogy vak egér létére majd nem tudja elképzelni a NEVEZETES ESEMÉNYt.

Éppen amikor Hárompúpú nagy nehezen maga köré trombitálta társait, s megelőzve a pelikán kérdését, belevágott a NEVEZETES ESEMÉNY elbeszélésébe, váratlan esemény történt. Az Ökumenikus Szeretetszolgálat aktivistái – egy katolikus irgalmas nővér, egy református lelkész, egy evangélikus diakonissza és egy baptista orvos – meghívták őket karácsonyi ünnepségükre, vagyis odaterelték négyüket a csodálatos módon épen maradt elefántházba, ahol a szükségmenhelyet berendezték. Ott állították fel a karácsonyfát, amit az árván maradt bagdadi gyerekek tátott szájjal bámultak, hiszen ők ilyesmit legfeljebb amerikai filmeken láthattak volna, de olyanokat csak kevesen láthattak közülük. Ebben az ostromlott városban díszes karácsonyfát és alatta szépséges ajándékokat még a kiváltságosak sem nagyon remélhettek, így aztán ennek a szegényes háborús karácsonyfának a legfőbb díszei ők lettek négyen: a vak egér, a páncélos hétöves tatu, a vöröskeresztes és vörösfélholdas pelikán, valamint a hárompúpú teve. De hát azok a gyerekek, akik még sosem láttak angyalhajas, díszgömbös, csillagszórós karácsonyfát, azt hihették, a karácsonyfa attól karácsonyfa, hogy egy vak egér, egy tatu, egy pelikán és egy rendkívüli teve tanyázik alatta. Így aztán hatalmas tapssal, majd énekkel, azok pedig, akik fel tudtak kelni betegágyukból, tánccal hálálták meg az ünnepi látványt. Aztán hatalmas csend támadt, mert bekövetkezett a csoda, ugyanis egy nagy kosárból egy-egy darabka fenséges szultánkenyérke varázsolódott elő mindenkinek. Szó esett valamilyen Jézusról is, a szultánjának szultánjának fiáról, aki karácsonykor született, de ebből az árván maradt bagdadi gyerekek egy árva kukkot sem értettek. Ebben az áhítatos csendben kezdte el mesélni Hárompúpú állatkerti sorstársainak ott, a karácsonyfa alatta a NEVEZETES ESEMÉNYt:

– Abban az időben, amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték...
– Tuvudsz ivígy beveszévélnivi? – kottyantott közbe a pelikán.
– Tuvudovok! – felelte Hárompúpú.
– Navagyovon övörüvülövök! – lelkendezett a pelikán, majd hirtelen elhallgatott, s bocsánatkérve jelezte, hogy ígéri, most már nagyon fog figyelni.
– És a napkeleti bölcsek ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt”. Amikor Heródes főpapjaitól és írástudóitól megtudta, hogy ennek a Krisztusnak a szent írások szerint Betlehemben kell megszületni, titokban magához hívatta a napkeleti bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: „Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt”.
– Biztos, hogy imádni akarta? – kérdezte a vak egér gyanakodva.
– Nem! Nem! Nem! Hazudott! – süvöltötte valaki.

Ezt a hangot még sosem hallották. Nem is hallhatták, mert a páncélos hétöves tatué volt ez a hang. Ezen aztán igencsak elcsodálkoztak.

– Bocsánat – szabadkozott a tatu rekedtes hangon, majd halkan hozzátette: – Tessék csak folytatni!
– Szerintem is hazudott. Ugye, hogy hazudott? – erősködött a vak egér.
– Ám ezt a királyok még nem tudhatták – folytatta Hárompúpú. – Ők ugyanis miután meghallgatták a gonosz királyt, elindultak a csillag után, de nem sokáig jutottak, ugyanis dromedárjaik teljesen kimerültek a rengeteg kilótól és méterektől, lefeküdtek, és ilyenkor, olvashattátok, nincs az a hatalom, mely újra lábra állíthatná őket. A királyi pompába öltözött napkeleti bölcsek leszálltak dromedárjaikról, szolgáikra bízták azokat, s nekivágtak gyalog, saját vállukon cipelve kincsesládáikat, igen keservesen. Már a csak a csillagban reménykedhettek, s valóban, az a csillag hozzám vezette őket. Én fiatal voltam, nagyon bátor és nagyon erős, meg sem kottyant nekem a három napkeleti bölcs, vagyis a háromkirályok, mert én is királyoknak gondoltam őket fényes ruházatuk alapján. Nem kellett engem vezetni, ösztökélni, mentem én a csillag után, vagyis inkább vágtattam. És amikor megállt a csillag, megérkeztünk, és akkor igen nagy volt az örömünk.

Ebben a pillanatban dörömböltek az elefántház ajtaján, de szerencsére nem az amerikaiak, nem is az ideiglenes kormány emberei és még csak nem is a felkelők voltak, hanem három szultán, vagyis valaha azok lehettek, de most olyanok voltak, mint három lebombázott szultán, vagyis mint három háború sújtotta hajléktalan, rongyosan, büdösen, borostásan.

– Kerüljenek beljebb, jóemeberek! – invitálta őket az irgalmas nővér.
– Éppen jókor jöttek, mert még maradt néhány darabka szultánkenyérke – magyarázta nekik az evangélikus diakonissza.
– Pont olyanok, mint a háromkirályok – súgta a református lelkésznek a baptista orvos.
– Pont azok vagyunk – mondta ékes arab nyelven a Gáspár nevezetű, mert mindjárt be is mutatkozott.
– Itt állt meg a csillag a ház fölött, de mi egy istállót keresünk – mondta ékes káldeus nyelven a Menyhért nevezetű.
– Ez az elefántház, de most szükségmenhely négy gyereknek és négy megmaradt állatkerti lakónak – magyarázta a református lelkész.
– Talán ajándékot hoztak? – kérdezte bizakodva az evangélikus diakonissza.
– Az aranyat elvették az amerikaiak – magyarázta Gáspár ékes arab nyelven.
– A tömjént az ideiglenes kormány emberei – folytatta Menyhárt ékes káldeus nyelven.
– A mirhát pedig a felkelők – fejezte be Boldizsár ékes etióp nyelven.

A szeretetszolgálatosok nem mindent értettek tisztán, de a lényeget igen: hogy semmijük nincsen.
– És a tevéik sincsenek? – érdeklődött a baptista misszionárius.
– Már régen nincsenek – felelték sajnálkozva.
– Itt van egy, de az már romokban hever – mutatott az irgalmas nővér Hárompúpúra.
– Őhozzá jöttünk – mondta Gáspár ékes arab nyelven.
– Őérte – folytatta Menyhárt ékes káldeus nyelven.
– Ővele megyünk vissza – fejezte be Menyhárt ékes káldeus nyelven.

A szeretetszolgálatosok most sem értettek mindent, de a lényeget igen: a Hárompúpú be van avatva a titokba.
– Pedig én már kezdtem reménykedni, hogy önkéntes véradók – súgta az evagélikus diakoniossza a baptista orvosnak.
– Éppen azok vagyunk, parancsoljanak velünk! – mondták egyszerre, ki-ki a maga nyelvén, s máris nyújtották karjukat.
Bőven adakoztak, annyira bőkezűen, hogy úgy belegyengültek, hogy felállni sem bírtak. A szeretetszolgálatosok megilletődötten mondogatták:
– Köszönjük szépen a Kisjézus nevében!

A háromkirályok először semmiképpen sem akarták elfogadni a rájuk tukmált szultánkenyérke maradékot, szabadkozván, hogy ők adni jöttek, mint amakkor, nem kapni. Aztán amikor a szeretetszolgálatosok szomorkodni kezdtek, ugyanis ők is adni szerettek jobban, mint kapni, nagy nehezen elfogadták és elmajszolgatták a szultánkenyérkéket. Ettől aztán annyira erőre kaptak, hogy a Hárompúpú elé járulhattak. A Hárompúpú csak bólogatni tudott a boldogságtól. A háromkirályokba is beleszorult a szó, így aztán csak némán megveregették púpjait, majd az oldalához dőltek, és menten elaludtak. A pelikán, a tatu és a vakegér pedig csak ámult-bámult, mint az ember a moziban.

– Evezek uvugyeve avazok? – kérdezte a pelikán.
– Igen, azok. Ők maguk – felelte a Hárompúpú.
– Hát akkor folytasd a nevezetes eseményt! – kérlelte a vakegér.
Hárompúpú pedig boldogan folytatta úgy, ahogyan az meg van írva:
– Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Ajándékaikkal a Kisded elé járultak, köszöntötték Józsefet és Máriát, majd kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak át: aranyat, tömjént és mirhát.
– Uvugyavanevezevek? – kérdezte a pelikán, csőrét tátva.
– A vak is látja, hogy ugyanazok – morogta a tatu.
– Hát persze, hogy ugyanők! Te jószagú Úristen! – ámuldozott a vakegér.
– Évés teve mivit csivináváltáváll? – kérdezte a pelikán.
– Bedugtam a fejem az ablakon, irigyeltem a szamarat és az ökröt, majd ezzel az énekkel ringattam el az álmos Kisdedet, hogy „Hat teve baktatva, elmennek Bagdadba, telve vannak panasszal, tevemama vigasztal”.
– És a Kisded? –kérdezte a pelikán anyáskodva.
– Jelentem, a Kisded boldogan elaludt – felelte büszkén Hárompúpú.

Ebben a minutában felébredtek a háromkirályok. Mindhárman ugyanazt álmodták: egy angyal figyelmeztette őket ékes arab, káldeus és etiópiai nyelven, hogy más úton térjenek haza. A Hárompúpú nem tehetett mást, mint összeszedve minden erejét, recsegve-ropogva feltápászkodott, s intett a fejével, hogy szálljanak föl.
– No de igazán! – szabadkoztak a háromkirályok.
– Csak nem mentek gyalog! – méltatlankodott a hárompúpú. – Kapaszkodjatok föl! Na mi lesz? Gyerünk már!
A háromkirályok kínkeservesen feltuszkolták egymást a Hárompúpú három púpjára, ő pedig, amikor levegőhöz jutott, ezt zihálta:
– Hanem ti, szegények, feleannyit sem nyomtok ám, mint amakkor.
A napkeleti bölcsek, vagyis a háromkirályok a fejüket csóválták:
– Hát, bizony, teve koma, te sem vagy már a régi!

Összeállt a konvoj. Elöl ment a pelikán, szárnyain a vöröskereszttel és a vörösfélholddal, hátha így nem lőnek rájuk, bár most már minden szent dologra lőttek. Őt követte Hárompúpú a háromkirállyal, a boldogságtól roskadozva. A sort mint stratégiai páncélos a hétöves tatu zárta le, és ő vette gondjaiba a vak egeret. Búcsút vettek a szeretetszolgálatosoktól és a kibombázott gyerekektől, majd egy nagy sóhajtással elindultak. A csillagot követve.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.02.21.
A NAT-tal kapcsolatos kommunikációról
A NAT-2020 mellett kiállók a kritikusokat hazafiatlansággal vádolják. Szélsőségesebb megfogalmazásokban még a hazaárulás is előfordul. --- Nem állítom, hogy nem léteznek szélsőséges...
(Forrás: Nahalka István blogja)
--
2020.02.21.
Káosz a felvételi körül: Palkovicsék reformja miatt törvénysértésben az iskolák
A kormányzat szándékáról megkérdeztük a két érintett minisztériumot is. Az ITM kérdésünkre nem hagyott kétséget afelől, ha életben akarnak maradni, a szakgimnáziumoknak fel kell venni...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.02.21.
Közös órákat javasol a NAT a tanároknak
A módosított Nemzeti alaptantervben meghatározott nevelési célok és módszertani alapelvek a korábbi NAT-hoz képest számos lényeges korszerűsítést, korszerű pedagógiai módszert tartalmaznak...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.21.
Megbüntették a fóti gyermekközpontról rappelő fiút - A fenntartó szerint nem történt felelősségre vonás
“Mi Mohameddel rúgjuk kint a bőrt, te meg a kerítésednél állhatsz őrt” - ilyen és hasonló mondatokkal sorjázza a gyerekek sorsával játszadozó döntéshozókat a bezárásra ítélt fó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.02.21.
Arató László: NAT-vihar, avagy két hét bolondokháza
A Magyartanárok Egyesületének elnöke szerint az új Nemzeti alaptantervet a benne lévő kötelező tananyagmennyiség miatt is kénytelen lesz minden magyartanár szabotálni. A HVG számára írt...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.21.
Oktatáskutató az új NAT-ról: megkeseredett fiatalok fognak kijönni az intézményekből
Oktatási évértékelőt tartott a Civil Közoktatási Platform. Ercse Kriszta a CKP szóvivője az ATV című műsorában arról beszélt: a Nemzeti alaptanterv nem nemzeti, és nem alaptanterv. Az...
(Forrás: ATV)
--
2020.02.21.
Esterházy és Kertész is bekerült a kerettantervekbe
Az oktatás tartalmi szabályozásának második szintje az egyes területekhez kapcsolódó kerettanterv, amelyben konkrétan leírják, mit, hány órában kell tanítani az iskolákban. Ezek alapjá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.21.
Hároméves kortól parancsra készítenek fel bennünket a sötét jövőre
És nem azért, hogy nyafogjak. Meg a személyes dolgaimmal előhozakodjak. Meg kend sajnáljon engemet. Bár jól esne, ha legalább kend. Nem is a sajnálat, mert azzal nem sokra megyünk. A tata megmondta...
(Forrás: Kolozsvárii Szalonna – Határokon Átívelő Szellemi Táplálék )
--
2020.02.21.
Nem takarodnak el az iskolából, inkább tovább tiltakoznak
Körülbelül hatvanan jöttek el arra a csütörtöki fórumra a pécsi Reggelibe, amit az Emberség Erejével Alapítvány szervezett a hetek óta viták kereszttüzében álló új Nemzeti Alaptantervvel...
(Forrás: Pécs Ma)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek