OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2005. december 19.

Bukta Erzsébet

Kiközösítve

Miklós gyermekkora óta papi pályára készül. Mikor tizenegyedikes szakközépiskolásként megvallja osztálytársainak pályaválasztását, kiközösítik, és csúfolni kezdik a háta mögött. Osztályfőnöke mindent megtesz annak érdekében, hogy változtasson az áldatlan helyzeten... Meglepően szép történet az egyén autonómiájáról, a másik meggyőződésének tiszteletben tartásáról.

A történet pontos megértéséhez röviden szólnom kell iskolánkról és az oda járó diákokról. Iskolánk beiskolázási körzete városunkra és a környékbeli kisebb településekre terjed ki. A körzet lakossága heterogén. A családok életstílusa, érzelmi tónusa, kulturális szintje erősen változó. A valláshoz, egyházhoz való viszony az iskolánkba járó tanulók családját illetően többségében közömbös vagy elítélő, viszonylag kevés a vallásos környezetben nevelkedő gyerek. Hogy ezt miért emelem ki? Az alább leírt eset megértése miatt.

Tanulóink többsége rendezetlen családi viszonyok között, hátrányos helyzetben él. Így sok a szociálisan éretlen fiatal, akik nehezen illeszkednek be a közösségbe, nem rendelkeznek megfelelő én-tudattal, biztonságérzettel, az ingerszegény otthoni környezet nem segíti elő érzelmi gazdagodásukat. A problémás családok gyakran nem fogadják el az iskola értékrendjét. Nem könnyű velük kontaktust teremteni.

Az iskola kötelezően beiskolázó intézmény, tehát nem válogathatja meg a diákjait, olyan tanulókat is kénytelen fogadni, akiket más tanintézmények elutasítottak. Az általános iskolai tagozat fokozatosan megszűnik, a középiskolában szakközépiskolai és szakmunkás osztályok vannak.

Történetem szereplői tizenhét évesek, tizenegyedikesek, pályaválasztás előtt állnak. Szakközépiskolai osztályról van szó, ahová tizedikben érkezett egy addig szakmunkás osztályba járó tanuló: Miklós. A tanárok hamar felfigyeltek a fiú – ilyen típusú osztályokban szokatlan – szorgalmára, felkészültségére. Az akkori osztályfőnöke kérte a szülők beleegyezését ahhoz, hogy Miklós átkerülhessen a szakközépiskolai osztályba. Édesapja kérésére járt a szakmunkásokhoz, mert ő mindenáron valamilyen szakma megszerzésére ösztönözte. A szülők végül belenyugodtak Miklós áthelyezésébe. Az igazgató az érettségi tantárgyakból különbözeti vizsga letételére kötelezte.

Az újonnan érkezett tanuló édesanyjával szülői értekezleten ismerkedtem meg, az apa oda nem jött el. Az édesanya jó benyomást keltett. Beszélgetésünkből kiderült, hogy otthon van, nem dolgozik, leszázalékolt nyugdíjas, akárcsak az édesapa. Három gyermeket nevelnek. Miklós a legidősebb, van egy öccse és egy húga, akit ő visz minden reggel az óvodába. A szülők igyekeznek jó körülményeket biztosítani gyerekeiknek, az anya napi gondoskodásával, törődésével veszi körül a gyerekeit.

Miklóssal kezdetben nem volt semmi gond. Továbbra is szorgalmasan tanult, igyekezett pótolni az elmaradásait, tekintve, hogy a szakmunkások nem azt tanulták az egyes tantárgyakból, főleg az érettségi tárgyakból, mint a szakközépiskolások. Meglehetősen zárkózott volt, bár igyekezett a szünetekben az osztálytársai között lenni, beszélgetni velük. A volt osztályában voltak barátai, akik később is felkeresték őt az óraközi szünetekben.

Osztályfőnökként jóindulatú, mások irányában barátságos, közvetlen, jó modorú fiatalnak ismertem meg. Tanárai szerették, kiemelték példás szorgalmát, tisztelettudását. Az osztály könnyen befogadta, barátokra is lelt új osztálytársai körében. Jó hangulatban telt el a 10. évfolyam tanéve.

A probléma akkor kezdődött, mikor tizenegyedikesek lévén egy alkalommal osztályfőnöki órán a pályaválasztásról volt szó. Az órát azzal kezdtem, hogy megkérdeztem, van-e olyan az osztályban, aki már választott magának életpályát. Azokat a tanulókat, akik már választottak, megkértem, mondják el, miként történt a választás. Célom az volt, hogy a beszámolók után rögzítsük, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a választásban: szülői ösztönzés, érdeklődés, a pálya jövedelmezősége, ismerősök, rokonok példája vagy valami egyéb.

Miklós nem az elsők között ugyan, de felállt, hogy beszámoljon választásáról. Mikor kimondta, hogy ő katolikus pap akar lenni, az osztálytársak arcán a megdöbbenés, majd a rácsodálkozás jeleit fedeztem fel. Csendes morajlás futott végig rajtuk, nagyon meglepte őket a választás. A fiú elmondta azt is, hogy ő kisgyermekkora óta jár templomba, járt hittan órákra is, ma is ministrál a miséken. A katolikus pappal többször beszélgetett már arról, hogyan lehetne bekerülni a teológiára. Szülei őt vallásosnak nevelték, elhivatottságot érez a papi pálya iránt. Miután ezeket közölte, úgy éreztem, mintha megkönnyebbült volna, valószínűleg régóta hordozta már magában ezt a titkot, amiről végre nyíltan beszélhetett. Az első pillanatban nem fogta fel az osztálytársak csendes morajában jelzett ítéletét, annyira jó érzés lehetett neki, hogy végre beszélhetett a tervéről. Óra végéig figyeltem az arcát, nem látszott rajta semmi különös, hallgatta társai beszámolóját.

Miklós bejelentése nem maradt következmények nélkül. Az általa választott pálya nem szokványos, sőt az ilyen korú gyermekek körében egyáltalán nem népszerű. Feltételezhetően ezzel magyarázható az osztálytársak reagálása is. Kiközösítették, szünetekben kerülték a vele való párbeszédet, a háta mögött csúfolták: „Itt jön a plébános úr!” Ezek után sokszor láttam magányosan, lehorgasztott fejjel.

Tisztában voltam azzal, hogy nehéz lesz a gyerekekre hatni, akik kinevették Miklóst azért, hogy templomba jár, hogy ministrál. Vannak közöttük, akik még életükben nem voltak templomban, közvetlen környezetükben általában megvetéssel, ellenségesen beszélnek a papokról. (Itt szeretném jelezni, hogy az eset csaknem két évvel ezelőtt történt, azóta talán egy fokkal javult a helyzet ebben a térségben is a vallásosságot és annak megítélését illetően.) A kialakult helyzeten feltétlenül változtatni akartam. Abban bíztam, hogy az osztály jobb érzésű szüleire támaszkodva eredményt tudok elérni. Összehívtam a szülői értekezletet, ahol a pályaválasztás volt a fő téma. Itt előhozakodtam azzal, hogy egy diákunk a mai fiatalok körében igen szokatlan hivatást választott. Szövetségeseket kerestem a szülők között, akik otthon hajlandók elbeszélgetni a gyerekeikkel, és segítenek meggyőzni őket arról, hogy az emberek sokfélesége természetes állapot. Sajnos még ezek között a szülők között is akadtak olyanok, akik felvetették: miért nem ment Miklós egyházi iskolába, ott biztos nem érték volna ilyen atrocitások.

Az értekezleten jelen volt Miklós édesanyja is. Elmondta, hogy a fia pályaválasztását ő támogatja, az apja viszont azon a véleményen van, hogy Miklós szerezzen először valamilyen szakmát, hogy akkor is legyen megélhetése, ha később mégis elhagyja a papi pályát.

Osztályfőnöki órán is beszélgettünk a hitről, a vallásosságról, illetve a hitetlenségről. Az óra legfontosabb kérdése az volt, van-e értékbeli különbség a hívő és a nem hívő ember között. Hiba-e a vallásosság? Bűn-e a hitetlenség? E kérdéseket illetően vita alakult ki az osztályban. Végül arra a megállapodásra jutottunk, hogy az egyén joga eldönteni, hisz vagy sem, s akár hívő valaki, akár nem, tiszteletben kell tartani a meggyőződését. Nem volt könnyű meggyőzni erről a gyerekeket, több osztályfőnöki órát is rá kellett szánnunk a témára. De még mindig akadtak olyan osztálytársak, akik rendszeresen hangoztatták, hogy „a papok így..., a papok úgy..., ilyenek... meg olyanok...”, Miklós is jobban járna, ha inkább a lányok felé kacsintgatna.

Annak érdekében, hogy az ellentábort meggyőzzem, szerveztem egy találkozót a helyi plébánossal. Kérésemre szívesen találkozott a fiatalokkal. Szerencsémre ő maga is a fiatalabb korosztályhoz tartozik. A vele való találkozást egybekötöttük a templom meglátogatásával. Ez is hasznos volt, hiszen sok gyerek még sohasem látott templomot belülről. A plébános készségesen válaszolt a gyerekek legmeglepőbb kérdéseire is. Bemutatta nekik a templomot, elmondta, hogy ő hogyan került erre a pályára. Nagyon tetszett, hogy a beszélgetést egy idézettel kezdte, annak jobb megértéséhez mit jelent a vallásos hit. Ez az idézet a Bibliából a kafarnaumi százados története volt: „(Jézus) miután befejezte szavait a figyelmesen hallgató nép előtt, bement Kafarnaumba. Ott betegen feküdt egy századosnak egyik nagyon értékes szolgája, és már halálán volt. Amikor a százados hallott Jézusról, azzal a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg szolgáját. Azok elmentek Jézushoz, és nagyon kérték: »Megérdemli, hogy megtedd neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építette.« Jézus elment velük. Mikor már nem messze voltak a házától, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: »Uram, ne fáradj. Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem is tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek. Szólj csak egy szót és meggyógyul a szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, mégis, ha azt mondom a hozzám beosztott katonának: Menj! – elmegy, és a másiknak: Jöjj ide! – hozzám jön: és szolgámnak: Tedd ezt! – megteszi.« Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt a kísérő néphez: »Bizony mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben!« A követek hazaérve egészségben találták a szolgát.” (Lukács 7. 1–10)

A Biblia gyakran hoz példákat a hit erejére, ez egy ilyen példa volt. Én úgy láttam, megérintette a gyerekeket a történet, különösen, hogy utána beszélgethettek róla. Ez után a látogatás után érezhető volt a változás az osztály és Miklós viszonyát illetően. Valószínűleg jó hatással volt mindenkire a plébánossal való beszélgetés, hiszen sokan olyan világot ismerhettek meg, amiről eddig csak halvány és általában torz képük volt. Miklós kiközösítése megszűnt. Ismét beszélgettek vele, sőt felvetődő kérdéseikkel vallási ügyben hozzá fordultak. Én osztályfőnökként örömmel nyugtáztam a dolgot. Külön elbeszélgettem Miklóssal arról, hogy érzi magát az osztályban. Ő nagyon örült, hogy a tanulótársai ismét a régi módon viszonyulnak hozzá, szívesen vannak vele. A következő tanévben már olyan „népszerű” lett az osztálytársai körében, hogy amikor a szalagavatóra készülve a tánchoz párokat kellett kialakítani; ő volt az első, akit az egyik lány párjául választott.

Úgy gondolom, az ilyen és hasonló problémák megoldásában fontos, hogy a fiatalok érző emberekre, hiteles személyiségekre találjanak, akik segítő szándékkal fordulnak hozzájuk. Az eset szerencsés végkimeneteléhez, azt hiszem, sokban hozzájárult, hogy személyesen találkozhattak egy olyan emberrel, mint a plébános, aki nyitott volt, nem palástolta el egyéniségét, őszinte, emberközeli kapcsolatot alakított ki velük. Ezt bizonyítja, hogy az osztály közös akarattal meghívta őt a szalagavatóra és a ballagási ünnepségre is.

A történet főszereplője azóta sikeresen felvételizett a teológiára, és ott folytatja tanulmányait.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.03.19.
Schmidt Mária wellness-szállókban képezné tovább a történelemtanárokat 1956-ról
A továbbképzés fejenként 200 ezer forintba kerül majd. A Schmidt Mária főigazgató vezette Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány nettó egymilli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.03.19.
„Kész átverés show” – Tényleg akkora siker a pedagógus-életpályamodell?
Az államtitkári nyilatkozat rengeteg felháborodott tanárt késztetett ara, hogy kifejtse véleményét a pedagógus-életpályarendszerről. Már korábban idéztük azt a szakgimnáziumi tanárt,...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.03.19.
Taigetosz-törvény: döntött az Alkotmánybíróság, nem így kellett volna változtatn
Az Ab 53 országgyűlési képviselő indítványára vizsgálta a nemzeti köznevelésről szóló törvény módosítását. A korábbi szabályozás szakértői vélemény alapján még minden tanul...
(Forrás: eduline)
--
2019.03.19.
Jogerős a strasbourgi elmarasztalás a tankönypiac monopolizálása miatt
A strasbourgi székhelyű törvényszék októberben első fokon helyt adott a felperesek - a Könyv-Tár Kft., a Suli-Könyv Kft. és a Tankönyv-Ker Bt. - panaszának, akik a magyarországi tankönyvkiad...
(Forrás: eduline)
--
2019.03.18.
L. Ritók Nóra: Szegregációs körkép
Az intézkedések, próbálkozások leginkább az Uniónak szóló látszatok. Az Antiszegregációs Kerekasztallal kezdődött, aminek csak a kirakathatását lehetett értelmezni, kommunikálni azt,...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.03.18.
Az EMMI támogat egy képzést, ahol a jelentkezők vállalják, hogy nem írnak fel fogamzásgátlót
A pályázóknak motivációs levelet kell írniuk és be kell másolniuk még a lakcímkártyájukat is. Ezenfelül kötelezően ki kell tölteni egy szándéknyilatkozatot, amely szerint vállalják...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.03.18.
Megkezdődött a fenntarthatósági témahét
A Parlamentben megtartott hétfői nyitórendezvényen Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára elmondta: idén mintegy 1500 intézmény kapcsolódik be, kétszer annyi, mint négy évvel ezel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.03.18.
Egymilliárdból turbózná fel Schmidt Mária alapítványa az '56-ról szóló töriórákat
Tavaly májusban ért véget az 1956-osemlékévhez kapcsolódó tanárképzési program, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány szerint azonban ennyi...
(Forrás: Népszava)
--
2019.03.18.
Átalakítják a szakképzést: az iparkamara szerint rengeteg technikusra van szükség
Bihall Tamás azt követően nyilatkozott az MTI-nek, hogy Palkovics László innovációs és technológiai miniszter bejelentette a technikumok bevezetését is tartalmazó Szakképzés 4.0 stratégia...
(Forrás: eduline)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek