OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2005. december 19.

Bukta Erzsébet

Kiközösítve

Miklós gyermekkora óta papi pályára készül. Mikor tizenegyedikes szakközépiskolásként megvallja osztálytársainak pályaválasztását, kiközösítik, és csúfolni kezdik a háta mögött. Osztályfőnöke mindent megtesz annak érdekében, hogy változtasson az áldatlan helyzeten... Meglepően szép történet az egyén autonómiájáról, a másik meggyőződésének tiszteletben tartásáról.

A történet pontos megértéséhez röviden szólnom kell iskolánkról és az oda járó diákokról. Iskolánk beiskolázási körzete városunkra és a környékbeli kisebb településekre terjed ki. A körzet lakossága heterogén. A családok életstílusa, érzelmi tónusa, kulturális szintje erősen változó. A valláshoz, egyházhoz való viszony az iskolánkba járó tanulók családját illetően többségében közömbös vagy elítélő, viszonylag kevés a vallásos környezetben nevelkedő gyerek. Hogy ezt miért emelem ki? Az alább leírt eset megértése miatt.

Tanulóink többsége rendezetlen családi viszonyok között, hátrányos helyzetben él. Így sok a szociálisan éretlen fiatal, akik nehezen illeszkednek be a közösségbe, nem rendelkeznek megfelelő én-tudattal, biztonságérzettel, az ingerszegény otthoni környezet nem segíti elő érzelmi gazdagodásukat. A problémás családok gyakran nem fogadják el az iskola értékrendjét. Nem könnyű velük kontaktust teremteni.

Az iskola kötelezően beiskolázó intézmény, tehát nem válogathatja meg a diákjait, olyan tanulókat is kénytelen fogadni, akiket más tanintézmények elutasítottak. Az általános iskolai tagozat fokozatosan megszűnik, a középiskolában szakközépiskolai és szakmunkás osztályok vannak.

Történetem szereplői tizenhét évesek, tizenegyedikesek, pályaválasztás előtt állnak. Szakközépiskolai osztályról van szó, ahová tizedikben érkezett egy addig szakmunkás osztályba járó tanuló: Miklós. A tanárok hamar felfigyeltek a fiú – ilyen típusú osztályokban szokatlan – szorgalmára, felkészültségére. Az akkori osztályfőnöke kérte a szülők beleegyezését ahhoz, hogy Miklós átkerülhessen a szakközépiskolai osztályba. Édesapja kérésére járt a szakmunkásokhoz, mert ő mindenáron valamilyen szakma megszerzésére ösztönözte. A szülők végül belenyugodtak Miklós áthelyezésébe. Az igazgató az érettségi tantárgyakból különbözeti vizsga letételére kötelezte.

Az újonnan érkezett tanuló édesanyjával szülői értekezleten ismerkedtem meg, az apa oda nem jött el. Az édesanya jó benyomást keltett. Beszélgetésünkből kiderült, hogy otthon van, nem dolgozik, leszázalékolt nyugdíjas, akárcsak az édesapa. Három gyermeket nevelnek. Miklós a legidősebb, van egy öccse és egy húga, akit ő visz minden reggel az óvodába. A szülők igyekeznek jó körülményeket biztosítani gyerekeiknek, az anya napi gondoskodásával, törődésével veszi körül a gyerekeit.

Miklóssal kezdetben nem volt semmi gond. Továbbra is szorgalmasan tanult, igyekezett pótolni az elmaradásait, tekintve, hogy a szakmunkások nem azt tanulták az egyes tantárgyakból, főleg az érettségi tárgyakból, mint a szakközépiskolások. Meglehetősen zárkózott volt, bár igyekezett a szünetekben az osztálytársai között lenni, beszélgetni velük. A volt osztályában voltak barátai, akik később is felkeresték őt az óraközi szünetekben.

Osztályfőnökként jóindulatú, mások irányában barátságos, közvetlen, jó modorú fiatalnak ismertem meg. Tanárai szerették, kiemelték példás szorgalmát, tisztelettudását. Az osztály könnyen befogadta, barátokra is lelt új osztálytársai körében. Jó hangulatban telt el a 10. évfolyam tanéve.

A probléma akkor kezdődött, mikor tizenegyedikesek lévén egy alkalommal osztályfőnöki órán a pályaválasztásról volt szó. Az órát azzal kezdtem, hogy megkérdeztem, van-e olyan az osztályban, aki már választott magának életpályát. Azokat a tanulókat, akik már választottak, megkértem, mondják el, miként történt a választás. Célom az volt, hogy a beszámolók után rögzítsük, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a választásban: szülői ösztönzés, érdeklődés, a pálya jövedelmezősége, ismerősök, rokonok példája vagy valami egyéb.

Miklós nem az elsők között ugyan, de felállt, hogy beszámoljon választásáról. Mikor kimondta, hogy ő katolikus pap akar lenni, az osztálytársak arcán a megdöbbenés, majd a rácsodálkozás jeleit fedeztem fel. Csendes morajlás futott végig rajtuk, nagyon meglepte őket a választás. A fiú elmondta azt is, hogy ő kisgyermekkora óta jár templomba, járt hittan órákra is, ma is ministrál a miséken. A katolikus pappal többször beszélgetett már arról, hogyan lehetne bekerülni a teológiára. Szülei őt vallásosnak nevelték, elhivatottságot érez a papi pálya iránt. Miután ezeket közölte, úgy éreztem, mintha megkönnyebbült volna, valószínűleg régóta hordozta már magában ezt a titkot, amiről végre nyíltan beszélhetett. Az első pillanatban nem fogta fel az osztálytársak csendes morajában jelzett ítéletét, annyira jó érzés lehetett neki, hogy végre beszélhetett a tervéről. Óra végéig figyeltem az arcát, nem látszott rajta semmi különös, hallgatta társai beszámolóját.

Miklós bejelentése nem maradt következmények nélkül. Az általa választott pálya nem szokványos, sőt az ilyen korú gyermekek körében egyáltalán nem népszerű. Feltételezhetően ezzel magyarázható az osztálytársak reagálása is. Kiközösítették, szünetekben kerülték a vele való párbeszédet, a háta mögött csúfolták: „Itt jön a plébános úr!” Ezek után sokszor láttam magányosan, lehorgasztott fejjel.

Tisztában voltam azzal, hogy nehéz lesz a gyerekekre hatni, akik kinevették Miklóst azért, hogy templomba jár, hogy ministrál. Vannak közöttük, akik még életükben nem voltak templomban, közvetlen környezetükben általában megvetéssel, ellenségesen beszélnek a papokról. (Itt szeretném jelezni, hogy az eset csaknem két évvel ezelőtt történt, azóta talán egy fokkal javult a helyzet ebben a térségben is a vallásosságot és annak megítélését illetően.) A kialakult helyzeten feltétlenül változtatni akartam. Abban bíztam, hogy az osztály jobb érzésű szüleire támaszkodva eredményt tudok elérni. Összehívtam a szülői értekezletet, ahol a pályaválasztás volt a fő téma. Itt előhozakodtam azzal, hogy egy diákunk a mai fiatalok körében igen szokatlan hivatást választott. Szövetségeseket kerestem a szülők között, akik otthon hajlandók elbeszélgetni a gyerekeikkel, és segítenek meggyőzni őket arról, hogy az emberek sokfélesége természetes állapot. Sajnos még ezek között a szülők között is akadtak olyanok, akik felvetették: miért nem ment Miklós egyházi iskolába, ott biztos nem érték volna ilyen atrocitások.

Az értekezleten jelen volt Miklós édesanyja is. Elmondta, hogy a fia pályaválasztását ő támogatja, az apja viszont azon a véleményen van, hogy Miklós szerezzen először valamilyen szakmát, hogy akkor is legyen megélhetése, ha később mégis elhagyja a papi pályát.

Osztályfőnöki órán is beszélgettünk a hitről, a vallásosságról, illetve a hitetlenségről. Az óra legfontosabb kérdése az volt, van-e értékbeli különbség a hívő és a nem hívő ember között. Hiba-e a vallásosság? Bűn-e a hitetlenség? E kérdéseket illetően vita alakult ki az osztályban. Végül arra a megállapodásra jutottunk, hogy az egyén joga eldönteni, hisz vagy sem, s akár hívő valaki, akár nem, tiszteletben kell tartani a meggyőződését. Nem volt könnyű meggyőzni erről a gyerekeket, több osztályfőnöki órát is rá kellett szánnunk a témára. De még mindig akadtak olyan osztálytársak, akik rendszeresen hangoztatták, hogy „a papok így..., a papok úgy..., ilyenek... meg olyanok...”, Miklós is jobban járna, ha inkább a lányok felé kacsintgatna.

Annak érdekében, hogy az ellentábort meggyőzzem, szerveztem egy találkozót a helyi plébánossal. Kérésemre szívesen találkozott a fiatalokkal. Szerencsémre ő maga is a fiatalabb korosztályhoz tartozik. A vele való találkozást egybekötöttük a templom meglátogatásával. Ez is hasznos volt, hiszen sok gyerek még sohasem látott templomot belülről. A plébános készségesen válaszolt a gyerekek legmeglepőbb kérdéseire is. Bemutatta nekik a templomot, elmondta, hogy ő hogyan került erre a pályára. Nagyon tetszett, hogy a beszélgetést egy idézettel kezdte, annak jobb megértéséhez mit jelent a vallásos hit. Ez az idézet a Bibliából a kafarnaumi százados története volt: „(Jézus) miután befejezte szavait a figyelmesen hallgató nép előtt, bement Kafarnaumba. Ott betegen feküdt egy századosnak egyik nagyon értékes szolgája, és már halálán volt. Amikor a százados hallott Jézusról, azzal a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg szolgáját. Azok elmentek Jézushoz, és nagyon kérték: »Megérdemli, hogy megtedd neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építette.« Jézus elment velük. Mikor már nem messze voltak a házától, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: »Uram, ne fáradj. Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem is tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek. Szólj csak egy szót és meggyógyul a szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, mégis, ha azt mondom a hozzám beosztott katonának: Menj! – elmegy, és a másiknak: Jöjj ide! – hozzám jön: és szolgámnak: Tedd ezt! – megteszi.« Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt a kísérő néphez: »Bizony mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben!« A követek hazaérve egészségben találták a szolgát.” (Lukács 7. 1–10)

A Biblia gyakran hoz példákat a hit erejére, ez egy ilyen példa volt. Én úgy láttam, megérintette a gyerekeket a történet, különösen, hogy utána beszélgethettek róla. Ez után a látogatás után érezhető volt a változás az osztály és Miklós viszonyát illetően. Valószínűleg jó hatással volt mindenkire a plébánossal való beszélgetés, hiszen sokan olyan világot ismerhettek meg, amiről eddig csak halvány és általában torz képük volt. Miklós kiközösítése megszűnt. Ismét beszélgettek vele, sőt felvetődő kérdéseikkel vallási ügyben hozzá fordultak. Én osztályfőnökként örömmel nyugtáztam a dolgot. Külön elbeszélgettem Miklóssal arról, hogy érzi magát az osztályban. Ő nagyon örült, hogy a tanulótársai ismét a régi módon viszonyulnak hozzá, szívesen vannak vele. A következő tanévben már olyan „népszerű” lett az osztálytársai körében, hogy amikor a szalagavatóra készülve a tánchoz párokat kellett kialakítani; ő volt az első, akit az egyik lány párjául választott.

Úgy gondolom, az ilyen és hasonló problémák megoldásában fontos, hogy a fiatalok érző emberekre, hiteles személyiségekre találjanak, akik segítő szándékkal fordulnak hozzájuk. Az eset szerencsés végkimeneteléhez, azt hiszem, sokban hozzájárult, hogy személyesen találkozhattak egy olyan emberrel, mint a plébános, aki nyitott volt, nem palástolta el egyéniségét, őszinte, emberközeli kapcsolatot alakított ki velük. Ezt bizonyítja, hogy az osztály közös akarattal meghívta őt a szalagavatóra és a ballagási ünnepségre is.

A történet főszereplője azóta sikeresen felvételizett a teológiára, és ott folytatja tanulmányait.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.26.
Dr. Gyurkó Szilvia: Gyereket. Megütni. Nem. Szabad.
A gyerekkorban elszenvedett erőszak (legyen az fizikai-, érzelmi- vagy verbális bántalmazás) mindig nyomot hagy. Mindig. Mert megsérti a határokat, az alapbizalom szövetét és traumatizál. Akkor...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.06.25.
Iskolává válnak a tanulócsoportok, ha a kormány elfogadja a magántanulói státusz eltörlését?
A legvalószínűbb tehát, hogy a kormány e módosítással a tanulócsoportokba járó gyerekeket akarja visszaterelni a rendszerbe. Nekik ugyanis magántanulói státuszt kell felvenni, amihez szü...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.06.25.
Ónody-Molnár Dóra: Támadás az oktatási menekültek ellen
Vannak szülői csoportok, amelyek sajátos célja a gyerekeik kimenekítése az állami iskolarendszerből. Létezett 2010 előtt is e jelenség, de drámai felgyorsulása, az ilyen módon kilépő csal...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.06.25.
Szél Bernadett parlamenti felszólalása a köznevelési törvény módosításának vitáján (videó)
Nagyon fontos javaslatot tárgyal a parlament egy nyári péntek utolsó napirendnek eldugva. A köznevelési salátatörvénnyel a kormány nekiment a gyermekeknek, minden tiltakozásra szükség van...
(Forrás: Facebook)
--
2019.06.25.
Jól vizsgáztak a magyar tanárok
Egészen jól szerepelt hazánk az egyik legfrissebb oktatási tematikájú nemzetközi felmérésen. A Nemzetközi tanítás és tanulás vizsgálat az OECD, azaz a Gazdasági Együttműködési és...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.25.
Online is be lehet majd iratkozni az iskolába
Az informatikai fejlesztés eredményeként a 2019/2020-as tanévben már elérhetővé válik az ügyfélkapun keresztüli beiratkozás és hitelesítés is, ezért az ügyintézéshez a szülőnek -...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek