OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. január 11.

Ligeti György

Az iskola belső világa – a szociológus szemével

Az iskola világa szigorúan társadalomkutatási szempontból tekintve végtelen horizontokat kínáló terület. A közoktatás rendszere minden társadalmi réteget, csoportot érint, benne megtalálhatók a legkülönbözőbb életkorú emberek, a gyerekek pedig a kisóvodás kortól érettségiig, sőt a munka mellett tanuló (fiatal) felnőttek. Mint intézmény ezer szállal kapcsolódik a társadalom világához, egyaránt hatnak rá a világ társadalmi, gazdasági, kulturális változásai, vonatkoznak rá a jog szabályai, és egyszerre egyik helyszíne a gazdasági-társadalmi viszonyok újratermelődésének. Belső világa pedig éppúgy tarthat a pszichológus, a szociológus, a jogász érdeklődésére, mint a pedagógiai kutatásokkal vagy szervezetfejlesztéssel foglalkozó szakemberére. S még egy szempont – szubjektívebb megfogalmazásban: a kutatottak ott vannak egy helyben, hivatalból bent ülnek a teremben, a padban, az irodában; láthatóak, mérhetőek, megfigyelhetőek – talán ez indokolja azt, hogy az utóbbi években se szeri, se száma az iskolakutatásoknak és az e tárgyban készült szakdolgozatoknak.

A terület összetett volta és bonyolultsága ellenére mégis úgy érzem, hogy az elmúlt évek vizsgálatai három nagyon fontos területet érintettek. Ezek a társadalmi és állampolgári nevelés, az esélyegyenlőség, valamint a személyiség- és/vagy közösségfejlesztés kérdésköre.

1. Állampolgári nevelés

Az iskola minden mozzanatával minden pillanatban nevel – akár szándékában áll, akár nem. Nevelőereje van magának az épületnek, annak állagának, a termeknek, sőt a mellékhelyiségeknek és azok használatának is. Közhelyszámba megy: a termek belső elrendezésének. Nevel természetesen az iskolahasználók közötti hangvétel, a tanárok és a diáktársak öltözködése, gesztusai, mindennapi érdeklődésük, nevelnek a szabályok és főképpen az a mód, ahogyan az iskola működésének szabályait kialakítja. Komoly nevelőerővel bírnak a konfliktusok – akár szeretjük őket, akár nem – és azok kezelése is.

Azt gondolom, kiemelt helye van a nevelés terén a társadalmi életre, valamint az állampolgári részvételre való nevelésnek. Részben azért, mert az iskola saját feladatának tekinti azt, hogy felkészítse diákjait a későbbi társadalmi részvételre – a magam részéről rossz megközelítésnek tartom azt, hogy az iskola az életre nevel, hiszen az ott tanuló diák már régóta él, az pedig már maga az élet, ami az iskolában zajlik. Részben pedig azért, mert mint közfinanszírozású intézménytől, ahol ráadásul az Alkotmány és a Közoktatási Törvény jogszabályai is irányadóak, elvárt, hogy részt vegyen az egyén közösségi életre való felkészítésében.

Pedagógusokkal és szülőkkel készült interjúkból jól kirajzolódik az az általános érzet, hogy nincs idő a nevelésre (Fellegi – Ligeti, 2003; Ligeti – Márton, 2000 és 2001). Teljesen mindegy, hogy milyen nevelésről van szó, de mintha közmegegyezés lenne arról, hogy az oktatáson (tehát az információtömeg átadásán és néhány szükséges készség kialakításán) túl már nem marad idő, energia, pénz, hely a nevelésre, különösképpen nem az állampolgári létre való felkészítésre. Az oktatási intézményeket teljesítményük szerint szokták tipologizálni, aszerint osztályozva őket, hogy a sikeres továbbtanulásra vagy éppen a munkanélküliségre készítik-e fel tanulóikat. Az iskolák egy harmadik – igen kis számú intézményt tartalmazó – csoportját illetik „alternatív” gyűjtőnévvel, ahol a laikus számára sokszor valamiféle furcsa színjátéknak tűnő nagyon tudatos nevelés zajlik, ahol az oktatás mellett nevelés is van, szinte hóbortból, netán angolszász vagy más nyugati modellek másolásával.

Azt gondolom, hogy inkább kell beszélnünk a „nincsen idő” iskoláiról és a „miért ne” iskoláiról. Hiszen, ha tekintetbe vesszük, hogy nevelés így is, úgy is zajlik az iskolában, sőt állampolgári nevelés is, akkor nagyon markáns üzenettel bír az a tény, hogy egy intézményben soha semmire nincsen idő. A tanulók, a szülők és maguk a képzést végző pedagógusok is úgy érzik, hogy hónap hónap után csak loholnak, vagy azért, hogy a felvételi vizsgán még magasabb pontszámot érjen el a diák (és tanára és szüleje), vagy azért, hogy legalább egy picit javítsák a diákok szövegértését, koncentrálóképességét stb.

Akár van idő egy iskolában, akár nincsen, akár tudatában vannak az iskolapolgárok (tehát nem csak a pedagógusok, de a diákok és a szülők is), hogy kimondva-kimondatlanul nevel az iskola, az állampolgári nevelés szempontjából ennek az intézménynek döntő a jelentősége, mégpedig azért, mert az első intézmény az ember életében, az első munkahely. Legalább az említés szintjén leírom azokat a dimenziókat, melyekben az állampolgári nevelést olyan gyakran emlegetem. Mindenekelőtt az emberek közötti érintkezés egyik alapja, a kommunikáció fejlesztése tartozik bele az állampolgári nevelés körébe. Ezenfelül pedig a szervezeti létezés és a működés kereteit meghatározó szabályok és a szabályalkotás, ezzel kapcsolatban az érdekek artikulálása és a vélemény kinyilvánítására való képesség és hajlandóság. A közoktatás világa több millió embert érint, akik között mindennapos találkozásaik során természetes a súrlódás, a konfliktus. Az iskolában tanult vagy látott konfliktuskezelési – vagy -elsimítási – eljárások mintául szolgálnak a felnőtt élet során. Az iskolahasználók nem egyformák, az egyének és a csoportok közötti másság megjelenése, felismerése és kezelése a toleranciára és az empátiára való nevelés szempontjából elsődleges. Végül, az iskola és persze a társadalom kereteit alkotó szabályokat emberek alkotják, azok nem kőbe vésett, változtathatatlan dolgok, továbbá csak akkor tekinthetők valóban létező kereteknek, ha tartalmuk is van. E tartalom pedig az aktív részvétel, a közönyös vállrándítással ellentétes felelősségvállalás, az autonóm döntéshozatalra való képesség.

Nem kívánva abba a hibába esni, hogy helyszűke miatt közhelyek sorát fogalmazzam meg, inkább néhány problémafelvetést írok le, s megemlítek néhány lehetséges kutatási irányt. A legfontosabb kihívás az iskola számára talán még mindig az, hogy a szereplők értsék, a jog világa nem ér véget az iskola kapujánál, s a jog nem bunkósbot, nem eszköz, hanem a működés kerete. Az oktatási intézmény működését meghatározó szabályok egyszerre jelentenek olyan, mindenki által megismerhető és – legalábbis elvben – megváltoztatható kereteket, melyek kizárják az önkényt, a pillanatnyi kedvet, ízlést, világnézetet, és egyszerre jelentenek nevelési eszközt, melyek a későbbi aktív állampolgári részvételre (választások, civilitás, véleménynyilvánítás, környezettudatosság) felkészítésben segítenek. Érdemes lenne a következő években vizsgálat tárgyává tenni a pedagógusok és diákok jogokról, hatalomról, politikáról és közügyekről alkotott véleményét és mindezt összevetni az adott iskolában létező szabályalkotási és konfliktuskezelési gyakorlattal.

Tolerancia a közoktatási intézményekben: az ismert kutatások alapján azt mondhatjuk, hogy a pedagógusok és a diákok nem rasszisták, ám gondolkodásuk és véleménynyilvánításuk legtöbbször sztereotípiákon, a világtól örökölt gondolatpaneleken alapszik. Az iskola – minthogy erre ugye ideje nincsen – nagyon kevéssé enged teret annak, hogy a diákok (és a pedagógusok) vitatkozzanak, megtanuljanak érvelni, képesek legyenek a másik véleményének meghallgatására, annak elemzésére. A magyar közoktatás világa még mindig nem kedvez a kutató-elemző munkán alapuló tanulásnak, a diákok (de a különböző képzéseken a pedagógusok is) kész információkat kénytelenek befogadni, s azokból vizsgázni, „tudásukról” számot adni. Lehetséges vizsgálati területnek tartom az ismeretátadás módjának a sztereotípiák kialakításának és megerősítésének szempontjából való vizsgálatát.

2010-ben egy magyar város, Pécs lesz Európa kulturális fővárosa. Kérdéses, hogy a város térbeli-fizikai fejlesztése mellett miként készíti fel a városban és a környezetében élő diákokat az iskola az európai állampolgárságra, arra, hogy az európai kulturális főváros polgárai legyenek. E kérdést járja körbe a Kurt Lewin Alapítvány és a Pécsi Egyetem Bölcsészettudományi Karának közös kutatása 2006-tól kezdve.

2. Esélyegyenlőség

A közoktatás az adófizetők pénzéből, az állami redisztribúció rendszerén keresztül finanszírozott és működtetett közszolgáltatás, az Alkotmány alapján egy részének igénybevétele kötelező. Demokratikus társadalom nem létezhet esélyegyenlőség vagy legalábbis az arra való szüntelen törekvés nélkül. A közoktatás intézménye által nyújtott szolgáltatásokra és lehetőségekre éppen azok a legrászorultabbak, akik a legtöbbször a vegyes minőségből a gyengébbet kapják.

Napjaink kutatásai arra mutatnak rá, hogy a legtöbb probléma a jogok érvényesüléséből és azok ismeretének hiányából származik. Sérül a szabad iskolaválasztáshoz való jog, s noha mind többen beszélnek e jog korlátozásának bevezetéséről mint lehetséges eszközről a szegregáció növekedésének megállítására, a jogok korlátozása a kiskapuk megtalálásához, az antidemokratikus, latens magatartások tömegessé válásához, pitiáner ügyeskedésekhez vezethet, mely által a javakhoz való hozzáférésből éppen azok lesznek majdan kirekesztve, akik miatt korábban korlátozni szándékozták a szabad iskolaválasztást. A szülők tájékoztatáshoz való joga sérül a legtöbb esetben, sokszor egyébiránt éppen ennek következménye a szegregáció. A hátrányos helyzetű szülők nem ismerik a lehetőségeket, alternatívákat, a különböző olyan igénybe vehető szolgáltatásokat vagy esetleges választásaik lehetséges kimenetelét, melyek befolyásolni fogják a gyerekek további sorsát.

A pedagógusoknak ezzel szemben joga van (lenne) a képzéshez, az oktatási módszerek és eszközök szabad megválasztásához, ahhoz, hogy munkájukat értékeljék, arról visszajelzést kapjanak, ám e jog érvényesülése híján ők maguk válnak a szegregáció és a hátrányok továbbnövekedésének eszközeivé. Pedagóguspályák telnek el reflektálatlanul, mely a tanárok személyiségének torzulásához, munkakultúrájuk fejlődésének megrekedéséhez vezet, és persze a diákok személyiségének fejlődésének súlyos gátja (Fellegi – Ligeti, 2003).

A Kurt Lewin Alapítvány 2005-ben a bécsi székhelyű Rasszizmus Monitoring Centrum (European Monitoring Centre on Racism and Xenophobia – EUMC) megrendelésére elkészítette a huszonöt uniós tagállam országjelentésén alapuló összehasonlító elemzést a romák közoktatásbeli helyzetéről (Héra – Ligeti – Oravecz, 2005). Ennek alapján megállapítható, hogy Magyarország rendkívül előkelő helyet foglal el az integrációs törekvések tekintetében, akár a helyi „jó gyakorlatokat”, akár az államszintű stratégiai jelentőségű programokat vesszük figyelembe. Ugyanakkor mind hazánkban, mind másutt a legfontosabb kérdés a jogok érvényesülése, mely az esélyegyenlőség kulcsa – szemben azzal a kérdéssel, hogy az alkalmazott szegregációs gyakorlat jó vagy rossz szándékú-e.

Az esélyegyenlőség, az integráció és az állampolgári nevelés összefüggenek egymással. Úgy tűnik, hogy napjaink általános és középiskolája még nem képes kihasználni annak szocializációs erejét, amikor egy osztályba többféle társadalmi, vallási csoport, etnikum tagjai járnak. A gyerekek számára jelenleg inkább mondható mintának a szegregáció gyakorlata, mind az együttnevelés, különösen pedig az azonos pozícióban való érintkezés (tehát a cigányosztály a folyosó sötét végén, netán a hátsó épületben van elhelyezve).

3. Személyiségfejlesztés

Az iskola belső világa szinte az összes társadalmi jelenséget összegyűjti magában, azok kisebb-nagyobb késésekkel visszatükröződnek benne, s előbb vagy utóbb az intézmény a maga módján válaszokat is ad rájuk. Ilyen módon vetődik fel a személyiség fejlesztésének késő modern kori problémája a XXI. század első éveinek Magyarországán.

A család (vagy annak (részleges) hiánya) rendkívüli mértékben tükröződik a gyerekek iskolai teljesítményén, a csoportban elfoglalt helyzetében. A pedagógusok a kutatások eredményei alapján láthatóan leküzdhetetlen akadálynak tartják azt, hogy – többek között a gyerekeken keresztül – a külvilág nemhogy beáramlik, de egyenesen beömlik az iskola falai közé. A pedagógusok presztízse, a szakma megítélésének romlása, a társadalmi változások, a rétegződésben lévő inkonzisztencia, a magas- és tömegkultúra iskolához való viszonya, a további szocializációs ágensek (média, kortárscsoportok, ifjúságot is érintő szerveződések) mind-mind a személyiségfejlesztés problémáját érintik.

És nem kerülhetők meg az erkölcsi szocializáció kérdései sem, melyek ezer szállal kapcsolódnak az állampolgári neveléshez, az esélyegyenlőséghez (magánérdek és közérdek viszonya), valamint a személyiségfejlesztéshez. Az OTKA által támogatott országos vizsgálatsorozat fontos adatfelvételei győznek meg bennünket arról, hogy „bár a gyerekekben erős az önérvényesítési vágy, általában igénylik a biztonságot adó szabályokat, s legalábbis a deklaráció szintjén készek ezek szerint viselkedni.” (Szekszárdi – Horváth, 2004; Szekszárdi – Horváth – Buda – Simonfalvi, 2000)

A gyerekek teljesítménye és annak visszajelzése, ezzel együtt pedig a felkészítés a következő iskolafokozatra, a képességek kibontakoztatása és precíz megítélése a pedagógusok részéről a személyiség fejlesztésének kérdéskörébe tartozik, mely ezekben az években szinte azt követelik a pedagógustól, hogy egyszerre legyen bölcs tanító és modern projektkoordinátor, művelődésszervező és mentálhigiénés szakember, mediátor, programszervező és fundraiser. A legnagyobb kihívás pedig az individuum fejlesztése, az értelmes önzésre és a tisztességes versenyre való képesség kialakítása, illetve a társadalmi felelősségvállalásra, valamint a közösségi-társas, családi létre való felkészítés. Mindez korántsem csak a diákok személyiségéről, de a pedagógusokéról is szól.

Az itt bemutatott három kérdéskör, tehát a társadalmi-állampolgári létezés, az esélyegyenlőség és a személyiség kibontakozása vagy (vissza)fejlődése legalább annyira kihívás és lehetséges további kutatási irány a pedagógusok körében, mint a gondjaikra bízott diákokéban.

(A szerző szociológus, informatikus, a Kurt Lewin Alapítvány képviselője.)

--

Hivatkozott vizsgálatok

Fellegi Borbála – Ligeti György (2003): Hátrányos helyzetűek a közoktatásban. Országos kérdőíves és interjúkon alapuló kutatás; Oktatási Jogok Miniszteri Biztosának Hivatala, Budapest.

Héra Gábor – Ligeti György – Oravecz Ágnes (2005): Comparative analysis on Roma, Sinti, Gypsies and Travellers in public education. A Rasszizmus Monitoring Centrum (European Monitoring Centre on Racism and Xenophobia) (EUMC) megrendelésére.

Ligeti György – Márton Izabella (2000): Diákjogok–pedagógusjogok. közoktatásban – országos kérdőíves és interjúkon alapuló szociológiai kutatás; Oktatási Jogok Miniszteri Biztosának Hivatala, Budapest.

Ligeti György – Márton Izabella (2001): Szülői jogok a közoktatásban – országos kérdőíves és interjúkon alapuló szociológiai kutatás; Oktatási Minisztérium, Budapest.

Ligeti György (1999–2000): A Demokratikus állampolgári szocializáció. Pécs 1. évfolyamos középiskolásainak körében történt teljeskörű kvantitatív adatfelvétel; Kurt Lewin Alapítvány, Budapest.

Szekszárdi Júlia – Horváth H. Attila (2004): „Útkeresés a labirintusban” – Kutatás a serdülők erkölcsi szocializációjáról; kvantitatív adatfelvétel, Veszprémi Egyetem, Pedagógia-Pszichológia Tanszék (OTKA-témaszám: 10546-061)

Szekszárdi Júlia – Horváth H. Attila – Buda Marianna – Simonfalvi Ildikó (2000): Serdülők erkölcsi szocializációja. Magyar Pedagógia, 2000. 4. sz. (OTKA által támogatott kutatás, témavezető: Horváth H. Attila, T 025522)

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.02.
Nem lesz hosszabb a tanév – elhalasztják a minősítéseket
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden pedagógusnak köszöni az elmúlt hetek áldozatkész munkáját, mely a tantermen kívüli, digitális munkarendre való sikeres átállást lehetővé...
(Forrás: kormany.hu)
--
2020.04.02.
Maruzsa Zoltán: az érettségi követelmények nem változtak, a felkészülést folytatni kel
Mivel még több mint egy hónap van hátra az érettségi hagyományos kezdési időpontjáig, a járványügyi kérdésekben azonban nem látnak előre egy hónapot, az érintettek türelmét kérik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.02.
Iskolai zaklatás a Google Classromban - mit tehetnek a tanárok?
A diákok online kapják a tananyagot, online tartják a kapcsolatot egymással és a tanáraikkal is. A sok virtuális időtöltésnek azonban lehetnek hátulütői is. Sok oktatási csoportban felmer...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.01.
Digitális távoktatás: egyes, mert nem kézzel írtad
Szülők tíz-, ha nem százezreire szakadt rá két hete a pedagógus életpálya összes szakmai és emberi szépsége. A képesítés nélküli tanárrá válás az indexeseket sem kímélte, gyakorl...
(Forrás: index)
--
2020.04.01.
A most elindult tankönyvrendelés a bizonyíték arra, hogy a kormány az elmúlt hetekből semmit nem tanult
A Civil Közoktatási Platform nyílt levélben fordult az illetékes miniszterekhez az ügyben, az eddig ismertetett szakmai kritikájukon felül immár amiatt is kérik, hogy az illetékes miniszté...
(Forrás: mérce)
--
2020.04.01.
Ausztriában egy diáknak sem lesz hátránya a koronavírus miatt kialakult helyzetből
„Ésszel és szívvel” fogják értékelni a tanulókat a tanév végi záróvizsgákon – jelentette ki Heinz Faßmann. Az oktatási miniszter kifejtette. áprilisban várhatóan még otthonról...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Már lehet tankönyveket rendelni a következő tanévre az interneten
A kormány döntése értelmében 2020 szeptemberétől már minden köznevelésben résztvevő tanuló ingyenesen kapja meg a tankönyveit, így a rendelés semmilyen anyagi terhet nem jelent a csalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Iskolaérettség: nem lett egységesebb a rendszer
Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda és a szülő dönthetett arról, hogy az adott év augusztus 31-éig hatodik életévét betöltő, vagyis tankötelessé váló gyermek további egy évet ó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.01.
Milyen válaszokat adhatnak a pedagógusok és oktatási rendszerek a COVID-19 járványra? – Néhány tanulság a TALIS felmérésből
A mostani válsághelyzet felszínre hozza az oktatási rendszereinkben tapasztalható egyenlőtlenségeket: az online oktatáshoz szükséges internetkapcsolattól és számítógéptől kezdve a tá...
(Forrás: DPMK)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek