OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. január 11.

Ligeti György

Az iskola belső világa – a szociológus szemével

Az iskola világa szigorúan társadalomkutatási szempontból tekintve végtelen horizontokat kínáló terület. A közoktatás rendszere minden társadalmi réteget, csoportot érint, benne megtalálhatók a legkülönbözőbb életkorú emberek, a gyerekek pedig a kisóvodás kortól érettségiig, sőt a munka mellett tanuló (fiatal) felnőttek. Mint intézmény ezer szállal kapcsolódik a társadalom világához, egyaránt hatnak rá a világ társadalmi, gazdasági, kulturális változásai, vonatkoznak rá a jog szabályai, és egyszerre egyik helyszíne a gazdasági-társadalmi viszonyok újratermelődésének. Belső világa pedig éppúgy tarthat a pszichológus, a szociológus, a jogász érdeklődésére, mint a pedagógiai kutatásokkal vagy szervezetfejlesztéssel foglalkozó szakemberére. S még egy szempont – szubjektívebb megfogalmazásban: a kutatottak ott vannak egy helyben, hivatalból bent ülnek a teremben, a padban, az irodában; láthatóak, mérhetőek, megfigyelhetőek – talán ez indokolja azt, hogy az utóbbi években se szeri, se száma az iskolakutatásoknak és az e tárgyban készült szakdolgozatoknak.

A terület összetett volta és bonyolultsága ellenére mégis úgy érzem, hogy az elmúlt évek vizsgálatai három nagyon fontos területet érintettek. Ezek a társadalmi és állampolgári nevelés, az esélyegyenlőség, valamint a személyiség- és/vagy közösségfejlesztés kérdésköre.

1. Állampolgári nevelés

Az iskola minden mozzanatával minden pillanatban nevel – akár szándékában áll, akár nem. Nevelőereje van magának az épületnek, annak állagának, a termeknek, sőt a mellékhelyiségeknek és azok használatának is. Közhelyszámba megy: a termek belső elrendezésének. Nevel természetesen az iskolahasználók közötti hangvétel, a tanárok és a diáktársak öltözködése, gesztusai, mindennapi érdeklődésük, nevelnek a szabályok és főképpen az a mód, ahogyan az iskola működésének szabályait kialakítja. Komoly nevelőerővel bírnak a konfliktusok – akár szeretjük őket, akár nem – és azok kezelése is.

Azt gondolom, kiemelt helye van a nevelés terén a társadalmi életre, valamint az állampolgári részvételre való nevelésnek. Részben azért, mert az iskola saját feladatának tekinti azt, hogy felkészítse diákjait a későbbi társadalmi részvételre – a magam részéről rossz megközelítésnek tartom azt, hogy az iskola az életre nevel, hiszen az ott tanuló diák már régóta él, az pedig már maga az élet, ami az iskolában zajlik. Részben pedig azért, mert mint közfinanszírozású intézménytől, ahol ráadásul az Alkotmány és a Közoktatási Törvény jogszabályai is irányadóak, elvárt, hogy részt vegyen az egyén közösségi életre való felkészítésében.

Pedagógusokkal és szülőkkel készült interjúkból jól kirajzolódik az az általános érzet, hogy nincs idő a nevelésre (Fellegi – Ligeti, 2003; Ligeti – Márton, 2000 és 2001). Teljesen mindegy, hogy milyen nevelésről van szó, de mintha közmegegyezés lenne arról, hogy az oktatáson (tehát az információtömeg átadásán és néhány szükséges készség kialakításán) túl már nem marad idő, energia, pénz, hely a nevelésre, különösképpen nem az állampolgári létre való felkészítésre. Az oktatási intézményeket teljesítményük szerint szokták tipologizálni, aszerint osztályozva őket, hogy a sikeres továbbtanulásra vagy éppen a munkanélküliségre készítik-e fel tanulóikat. Az iskolák egy harmadik – igen kis számú intézményt tartalmazó – csoportját illetik „alternatív” gyűjtőnévvel, ahol a laikus számára sokszor valamiféle furcsa színjátéknak tűnő nagyon tudatos nevelés zajlik, ahol az oktatás mellett nevelés is van, szinte hóbortból, netán angolszász vagy más nyugati modellek másolásával.

Azt gondolom, hogy inkább kell beszélnünk a „nincsen idő” iskoláiról és a „miért ne” iskoláiról. Hiszen, ha tekintetbe vesszük, hogy nevelés így is, úgy is zajlik az iskolában, sőt állampolgári nevelés is, akkor nagyon markáns üzenettel bír az a tény, hogy egy intézményben soha semmire nincsen idő. A tanulók, a szülők és maguk a képzést végző pedagógusok is úgy érzik, hogy hónap hónap után csak loholnak, vagy azért, hogy a felvételi vizsgán még magasabb pontszámot érjen el a diák (és tanára és szüleje), vagy azért, hogy legalább egy picit javítsák a diákok szövegértését, koncentrálóképességét stb.

Akár van idő egy iskolában, akár nincsen, akár tudatában vannak az iskolapolgárok (tehát nem csak a pedagógusok, de a diákok és a szülők is), hogy kimondva-kimondatlanul nevel az iskola, az állampolgári nevelés szempontjából ennek az intézménynek döntő a jelentősége, mégpedig azért, mert az első intézmény az ember életében, az első munkahely. Legalább az említés szintjén leírom azokat a dimenziókat, melyekben az állampolgári nevelést olyan gyakran emlegetem. Mindenekelőtt az emberek közötti érintkezés egyik alapja, a kommunikáció fejlesztése tartozik bele az állampolgári nevelés körébe. Ezenfelül pedig a szervezeti létezés és a működés kereteit meghatározó szabályok és a szabályalkotás, ezzel kapcsolatban az érdekek artikulálása és a vélemény kinyilvánítására való képesség és hajlandóság. A közoktatás világa több millió embert érint, akik között mindennapos találkozásaik során természetes a súrlódás, a konfliktus. Az iskolában tanult vagy látott konfliktuskezelési – vagy -elsimítási – eljárások mintául szolgálnak a felnőtt élet során. Az iskolahasználók nem egyformák, az egyének és a csoportok közötti másság megjelenése, felismerése és kezelése a toleranciára és az empátiára való nevelés szempontjából elsődleges. Végül, az iskola és persze a társadalom kereteit alkotó szabályokat emberek alkotják, azok nem kőbe vésett, változtathatatlan dolgok, továbbá csak akkor tekinthetők valóban létező kereteknek, ha tartalmuk is van. E tartalom pedig az aktív részvétel, a közönyös vállrándítással ellentétes felelősségvállalás, az autonóm döntéshozatalra való képesség.

Nem kívánva abba a hibába esni, hogy helyszűke miatt közhelyek sorát fogalmazzam meg, inkább néhány problémafelvetést írok le, s megemlítek néhány lehetséges kutatási irányt. A legfontosabb kihívás az iskola számára talán még mindig az, hogy a szereplők értsék, a jog világa nem ér véget az iskola kapujánál, s a jog nem bunkósbot, nem eszköz, hanem a működés kerete. Az oktatási intézmény működését meghatározó szabályok egyszerre jelentenek olyan, mindenki által megismerhető és – legalábbis elvben – megváltoztatható kereteket, melyek kizárják az önkényt, a pillanatnyi kedvet, ízlést, világnézetet, és egyszerre jelentenek nevelési eszközt, melyek a későbbi aktív állampolgári részvételre (választások, civilitás, véleménynyilvánítás, környezettudatosság) felkészítésben segítenek. Érdemes lenne a következő években vizsgálat tárgyává tenni a pedagógusok és diákok jogokról, hatalomról, politikáról és közügyekről alkotott véleményét és mindezt összevetni az adott iskolában létező szabályalkotási és konfliktuskezelési gyakorlattal.

Tolerancia a közoktatási intézményekben: az ismert kutatások alapján azt mondhatjuk, hogy a pedagógusok és a diákok nem rasszisták, ám gondolkodásuk és véleménynyilvánításuk legtöbbször sztereotípiákon, a világtól örökölt gondolatpaneleken alapszik. Az iskola – minthogy erre ugye ideje nincsen – nagyon kevéssé enged teret annak, hogy a diákok (és a pedagógusok) vitatkozzanak, megtanuljanak érvelni, képesek legyenek a másik véleményének meghallgatására, annak elemzésére. A magyar közoktatás világa még mindig nem kedvez a kutató-elemző munkán alapuló tanulásnak, a diákok (de a különböző képzéseken a pedagógusok is) kész információkat kénytelenek befogadni, s azokból vizsgázni, „tudásukról” számot adni. Lehetséges vizsgálati területnek tartom az ismeretátadás módjának a sztereotípiák kialakításának és megerősítésének szempontjából való vizsgálatát.

2010-ben egy magyar város, Pécs lesz Európa kulturális fővárosa. Kérdéses, hogy a város térbeli-fizikai fejlesztése mellett miként készíti fel a városban és a környezetében élő diákokat az iskola az európai állampolgárságra, arra, hogy az európai kulturális főváros polgárai legyenek. E kérdést járja körbe a Kurt Lewin Alapítvány és a Pécsi Egyetem Bölcsészettudományi Karának közös kutatása 2006-tól kezdve.

2. Esélyegyenlőség

A közoktatás az adófizetők pénzéből, az állami redisztribúció rendszerén keresztül finanszírozott és működtetett közszolgáltatás, az Alkotmány alapján egy részének igénybevétele kötelező. Demokratikus társadalom nem létezhet esélyegyenlőség vagy legalábbis az arra való szüntelen törekvés nélkül. A közoktatás intézménye által nyújtott szolgáltatásokra és lehetőségekre éppen azok a legrászorultabbak, akik a legtöbbször a vegyes minőségből a gyengébbet kapják.

Napjaink kutatásai arra mutatnak rá, hogy a legtöbb probléma a jogok érvényesüléséből és azok ismeretének hiányából származik. Sérül a szabad iskolaválasztáshoz való jog, s noha mind többen beszélnek e jog korlátozásának bevezetéséről mint lehetséges eszközről a szegregáció növekedésének megállítására, a jogok korlátozása a kiskapuk megtalálásához, az antidemokratikus, latens magatartások tömegessé válásához, pitiáner ügyeskedésekhez vezethet, mely által a javakhoz való hozzáférésből éppen azok lesznek majdan kirekesztve, akik miatt korábban korlátozni szándékozták a szabad iskolaválasztást. A szülők tájékoztatáshoz való joga sérül a legtöbb esetben, sokszor egyébiránt éppen ennek következménye a szegregáció. A hátrányos helyzetű szülők nem ismerik a lehetőségeket, alternatívákat, a különböző olyan igénybe vehető szolgáltatásokat vagy esetleges választásaik lehetséges kimenetelét, melyek befolyásolni fogják a gyerekek további sorsát.

A pedagógusoknak ezzel szemben joga van (lenne) a képzéshez, az oktatási módszerek és eszközök szabad megválasztásához, ahhoz, hogy munkájukat értékeljék, arról visszajelzést kapjanak, ám e jog érvényesülése híján ők maguk válnak a szegregáció és a hátrányok továbbnövekedésének eszközeivé. Pedagóguspályák telnek el reflektálatlanul, mely a tanárok személyiségének torzulásához, munkakultúrájuk fejlődésének megrekedéséhez vezet, és persze a diákok személyiségének fejlődésének súlyos gátja (Fellegi – Ligeti, 2003).

A Kurt Lewin Alapítvány 2005-ben a bécsi székhelyű Rasszizmus Monitoring Centrum (European Monitoring Centre on Racism and Xenophobia – EUMC) megrendelésére elkészítette a huszonöt uniós tagállam országjelentésén alapuló összehasonlító elemzést a romák közoktatásbeli helyzetéről (Héra – Ligeti – Oravecz, 2005). Ennek alapján megállapítható, hogy Magyarország rendkívül előkelő helyet foglal el az integrációs törekvések tekintetében, akár a helyi „jó gyakorlatokat”, akár az államszintű stratégiai jelentőségű programokat vesszük figyelembe. Ugyanakkor mind hazánkban, mind másutt a legfontosabb kérdés a jogok érvényesülése, mely az esélyegyenlőség kulcsa – szemben azzal a kérdéssel, hogy az alkalmazott szegregációs gyakorlat jó vagy rossz szándékú-e.

Az esélyegyenlőség, az integráció és az állampolgári nevelés összefüggenek egymással. Úgy tűnik, hogy napjaink általános és középiskolája még nem képes kihasználni annak szocializációs erejét, amikor egy osztályba többféle társadalmi, vallási csoport, etnikum tagjai járnak. A gyerekek számára jelenleg inkább mondható mintának a szegregáció gyakorlata, mind az együttnevelés, különösen pedig az azonos pozícióban való érintkezés (tehát a cigányosztály a folyosó sötét végén, netán a hátsó épületben van elhelyezve).

3. Személyiségfejlesztés

Az iskola belső világa szinte az összes társadalmi jelenséget összegyűjti magában, azok kisebb-nagyobb késésekkel visszatükröződnek benne, s előbb vagy utóbb az intézmény a maga módján válaszokat is ad rájuk. Ilyen módon vetődik fel a személyiség fejlesztésének késő modern kori problémája a XXI. század első éveinek Magyarországán.

A család (vagy annak (részleges) hiánya) rendkívüli mértékben tükröződik a gyerekek iskolai teljesítményén, a csoportban elfoglalt helyzetében. A pedagógusok a kutatások eredményei alapján láthatóan leküzdhetetlen akadálynak tartják azt, hogy – többek között a gyerekeken keresztül – a külvilág nemhogy beáramlik, de egyenesen beömlik az iskola falai közé. A pedagógusok presztízse, a szakma megítélésének romlása, a társadalmi változások, a rétegződésben lévő inkonzisztencia, a magas- és tömegkultúra iskolához való viszonya, a további szocializációs ágensek (média, kortárscsoportok, ifjúságot is érintő szerveződések) mind-mind a személyiségfejlesztés problémáját érintik.

És nem kerülhetők meg az erkölcsi szocializáció kérdései sem, melyek ezer szállal kapcsolódnak az állampolgári neveléshez, az esélyegyenlőséghez (magánérdek és közérdek viszonya), valamint a személyiségfejlesztéshez. Az OTKA által támogatott országos vizsgálatsorozat fontos adatfelvételei győznek meg bennünket arról, hogy „bár a gyerekekben erős az önérvényesítési vágy, általában igénylik a biztonságot adó szabályokat, s legalábbis a deklaráció szintjén készek ezek szerint viselkedni.” (Szekszárdi – Horváth, 2004; Szekszárdi – Horváth – Buda – Simonfalvi, 2000)

A gyerekek teljesítménye és annak visszajelzése, ezzel együtt pedig a felkészítés a következő iskolafokozatra, a képességek kibontakoztatása és precíz megítélése a pedagógusok részéről a személyiség fejlesztésének kérdéskörébe tartozik, mely ezekben az években szinte azt követelik a pedagógustól, hogy egyszerre legyen bölcs tanító és modern projektkoordinátor, művelődésszervező és mentálhigiénés szakember, mediátor, programszervező és fundraiser. A legnagyobb kihívás pedig az individuum fejlesztése, az értelmes önzésre és a tisztességes versenyre való képesség kialakítása, illetve a társadalmi felelősségvállalásra, valamint a közösségi-társas, családi létre való felkészítés. Mindez korántsem csak a diákok személyiségéről, de a pedagógusokéról is szól.

Az itt bemutatott három kérdéskör, tehát a társadalmi-állampolgári létezés, az esélyegyenlőség és a személyiség kibontakozása vagy (vissza)fejlődése legalább annyira kihívás és lehetséges további kutatási irány a pedagógusok körében, mint a gondjaikra bízott diákokéban.

(A szerző szociológus, informatikus, a Kurt Lewin Alapítvány képviselője.)

--

Hivatkozott vizsgálatok

Fellegi Borbála – Ligeti György (2003): Hátrányos helyzetűek a közoktatásban. Országos kérdőíves és interjúkon alapuló kutatás; Oktatási Jogok Miniszteri Biztosának Hivatala, Budapest.

Héra Gábor – Ligeti György – Oravecz Ágnes (2005): Comparative analysis on Roma, Sinti, Gypsies and Travellers in public education. A Rasszizmus Monitoring Centrum (European Monitoring Centre on Racism and Xenophobia) (EUMC) megrendelésére.

Ligeti György – Márton Izabella (2000): Diákjogok–pedagógusjogok. közoktatásban – országos kérdőíves és interjúkon alapuló szociológiai kutatás; Oktatási Jogok Miniszteri Biztosának Hivatala, Budapest.

Ligeti György – Márton Izabella (2001): Szülői jogok a közoktatásban – országos kérdőíves és interjúkon alapuló szociológiai kutatás; Oktatási Minisztérium, Budapest.

Ligeti György (1999–2000): A Demokratikus állampolgári szocializáció. Pécs 1. évfolyamos középiskolásainak körében történt teljeskörű kvantitatív adatfelvétel; Kurt Lewin Alapítvány, Budapest.

Szekszárdi Júlia – Horváth H. Attila (2004): „Útkeresés a labirintusban” – Kutatás a serdülők erkölcsi szocializációjáról; kvantitatív adatfelvétel, Veszprémi Egyetem, Pedagógia-Pszichológia Tanszék (OTKA-témaszám: 10546-061)

Szekszárdi Júlia – Horváth H. Attila – Buda Marianna – Simonfalvi Ildikó (2000): Serdülők erkölcsi szocializációja. Magyar Pedagógia, 2000. 4. sz. (OTKA által támogatott kutatás, témavezető: Horváth H. Attila, T 025522)

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.10.07.
A következő tanévtől átnevezik a szakgimnáziumokat és a szakközépiskolákat
"Az átjárhatóság lehetőségének növelése, valamint a közös szakmai tartalmak egyértelmű azonosítása érdekében közös ágazati tartalmak és ezekhez kapcsolódóan új ágazati struktú...
(Forrás: eduline)
--
2019.10.07.
L. Ritók Nóra: Emancipáció és nyomorúság
Aki a főállású anyaságból lép át a munkaerő-piacra, annak iszonyúan nehéz. Mert a pénz kell, a férfiak zöme már nem tudja eltartani a családot, ahogy a gyerekek intézményrendszerbe ker...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek