OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. január 12.

Földes Petra

Az iskola belső világára ható jogszabályi változások

Tartalom

Deszegregációs intézkedések; a képesség-kibontakoztató és integrációs felkészítés
Szociális intézkedések
Változások a beiskolázási szabályokban
Sajátos nevelési igényű gyermekek
A szöveges értékelés bevezetése és a „buktatás tilalma”
Titoktartási kötelezettség

--

Deszegregációs intézkedések; a képesség-kibontakoztató és integrációs felkészítés

Figyelem! A cikkben található jogszabályi utalások a cikk írásának idején hatályos szövegre támaszkodnak, így az idő előrehaladtával elavulhatnak.

Havas Gábor és Liskó Ilona legújabb, 2004-es kutatási adatai (Havas-Liskó 2004) alátámasztják, hogy tovább folytatódik a közoktatás rendszerének az iskolán belüli és iskolák közötti szegregáció irányába való elmozdulása, miközben 2002-től komoly kormányzati erőfeszítés tapasztalható a folyamatok visszafordítására és a hátrányos helyzetű gyermekek számára való esélyteremtésre. A 2002-ben kipattant jászladányi alapítványi iskola ügye minden bizonnyal felgyorsította a deszegregációs intézkedéseket.

A Közoktatási törvénybe 2003. IX. 1-i hatállyal került be a hátrányos megkülönböztetés fogalmi tisztázása, majd a Törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról című, 2003/CXXV. törvény hatályba lépésével, 2004. I. 27-i hatállyal a „hátrányos megkülönböztetés tilalmának” rendelkezését felváltotta a Közoktatási törvény frissen beiktatott 4/A paragrafusa, mely a közoktatásban részt vevő gyermekek számára az egyenlő bánásmód követelményét határozza meg. Eszerint:

4/A. § (1) A közoktatás szervezésében, irányításában, működtetésében, feladatainak végrehajtásában közreműködők a gyermekkel, tanulóval kapcsolatos döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor az egyenlő bánásmód követelményét kötelesek megtartani.

(2) Az egyenlő bánásmód követelménye alapján a közoktatásban minden gyermeknek, tanulónak joga, hogy vele összehasonlítható helyzetben levő más személyekkel azonos feltételek szerint részesüljön velük azonos színvonalú ellátásban.

(3) Az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének következményeit orvosolni kell, amely azonban nem járhat más gyermek, tanuló jogainak megsértésével, csorbításával.

(4) Az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének orvoslására az e törvényben szabályozott eljárás keretében kerülhet sor. Az e törvényben szabályozott eljárás lefolytatása – függetlenül annak eredményétől – nem zárja ki a személyhez fűződő jogok bíróság előtt történő érvényesítésének lehetőségét, illetőleg más, a felelősség és jogkövetkezményeinek megállapítására alkalmas eljárás megindítását.

(5) E § alkalmazása során az egyenlő bánásmódról szóló törvény rendelkezéseit is alkalmazni kell.

Az egyenlő bánásmódról szóló törvény, illetve az egyenlő bánásmód követelményének a Közoktatási törvényben való megismétlése jogalapot teremt a szegregáló gyakorlatot folytató önkormányzatokkal és iskolákkal szembeni fellépésre. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos első, jelenleg is tartó bírósági eljárást egy civil szervezet, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány indította Miskolc város önkormányzata ellen, akik – a kereset értelmében – iskola-összevonások során sértették meg az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy az összevonás nyomán keletkezett közös igazgatású iskolák rosszabb adottságú tagiskoláikban oktatják a hátrányos helyzetű tanulókat.

A deszegregációs intézkedések sorában szintén törvényi rendelkezésben (a 11/1994-es MKM rendeletet módosító 57/2002 OM rendelet) jelenik meg 2002 novemberében a képesség-kibontakoztató felkészítés, illetve az integrációs felkészítés fogalma (11/1994 MKM rendelet 39/D és 39/E §), és ezzel egyidejűleg a költségvetésben a felkészítéshez rendelt normatívák. A képesség-kibontakoztató és integrációs felkészítés először a 2003/2004-es tanévben volt indítható az első és ötödik osztályban. Már a program megnevezése is sejtetni engedi, hogy az intézkedés az esélyteremtés alapvetően új szemléletű megközelítését takarja. A képesség-kibontakoztató felkészítés és az integrációs felkészítés több szempontból is hat az iskola belső világára, éspedig:

1. A támogatásra való jogosultságot törvényi normával meghatározott feltételekhez köti, vagyis definiálja a közoktatáson belül a halmozottan hátrányos helyzet fogalmát. Eszerint:

(Ktv. 121. § 14.) hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve aki után rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítanak; ezen belül halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen, feltéve, hogy a szülő a gyermek, tanuló után rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosult, továbbá az a gyermek, az a tanuló, akit tartós nevelésbe vettek.

Vagyis a Közoktatási törvény a szegény, iskolázatlan szülők gyermekeit tekinti halmozottan hátrányos helyzetűnek, és ehhez a státushoz rendeli az esélyteremtő intézkedéseket – összhangban számos kutatási eredménnyel, melyek az iskolai sikertelenség legfőbb indikátoraiként éppen a szegénységet és a szülők (elsősorban az anya) iskolázatlanságát jelölik meg. Ez az intézkedés olyan üzenetet hordoz, mely szerint az iskolai hátrányok szociológiai, és nem képességbeli okokkal magyarázhatók; ez az üzenet pedig pozitívan hathat a hátrányos helyzetű gyermekekkel kapcsolatos iskolai attitűdre.

2. A képesség-kibontakoztató felkészítés és az integrációs felkészítés megvalósítása heterogén tanulóközösségben, az eredeti csoporton belül zajlik, vagyis a rendelet nem korrepetálásban és felzárkóztatásban, hanem az egyéni különbségekre érzékeny, differenciáló pedagógiában gondolkodik. Az integrációs felkészítést a képesség-kibontakoztató felkészítéshez képest háromszoros normatívával finanszírozza, ám ebben az esetben a létszámarányok tekintetében szigorú feltételeket ír elő. Vagyis háromszoros normatívával támogatja a hátrányos helyzetű és a „normális” hátterű gyermekek tényleges együttnevelését, heterogén tanulócsoportok létrehozását, fenntartását és az ehhez szükséges módszertan meghonosítását – jótékonyan hatva a pedagógiai kultúra fejlődésére.

3. Az integrációs felkészítés definíciójában meghatározott „optimális” létszámarányok előírása hosszú távon a szegregációs gyakorlat megszüntetésének irányába mutathat. A háromszoros normatíva igénylésének feltétele ugyanis az, hogy az integrációs felkészítést folytató tanulócsoporton belül a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek számaránya ne legyen több, mint 50%. Továbbá, ha az iskolában több osztály vagy a településen több iskola van, két párhuzamos osztályban, illetve a település iskoláiban ez az arány nem térhet el egymástól jelentősen. (Vagyis a rendelkezés értelmében nem jár integrációs normatíva azoknak az iskoláknak, amelyek egyik osztályukba gyűjtik a hátrányos helyzetű tanulókat; illetve azoknak a településeknek, amelyek egyik iskolájuk vonatkozásában teszik ugyanezt.)

4. A képesség-kibontakoztató és integrációs felkészítés pedagógiai-szakmai megvalósítása a rendelet részeként kiadott Integrációs Pedagógiai Rendszer alapján történik, azaz a normatív támogatáshoz a törvényhozó szakmai útmutatást s egyúttal ellenőrizhető szakmai feladatokat is rendelt, előírván az ellenőrzés, beszámolás mikéntjét is; vagyis a minőségbiztosítást is beépítette a kialakított rendszerbe.

5. A program elindításához és koordinálásához felállították az Országos Oktatási Integrációs Hálózatot (OOIH). Az OOIH négy kiemelt régióban (Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Közép-Magyarország) nyílt pályázat útján 45 általános iskolát („bázisintézményt”) választott ki, amelyek mellé az integrációs program fejlesztését segítő tanácsadó, illetve kistérségi koordinátor került. A bázisintézményekben 2004-ben összesen 74 tantestületi képzést tartottak a kooperatív tanulás, a tevékenységközpontú pedagógiák (Lépésről lépésre program), a szöveges értékelés, a differenciált tanulásszervezés, a mérés–értékelés, valamint a multikulturális oktatás és az egyéni fejlesztés témakörében. A bázisintézmények modellként szolgálnak a hálózathoz újonnan csatlakozó iskolák számára, s a tervek szerint ők lesznek hivatottak az épülő Országos Oktatási Integrációs Hálózat multiplikátori funkcióját ellátni.

Szociális intézkedések

Az esélyteremtő törvényi rendelkezések sorában fel kell még sorolni a közoktatás körében hozott, (részben) szociális intézkedéseket, úgymint az egyre szélesedő csoportnak biztosított ingyenes tankönyvellátást s a hátrányos helyzetű gyermekek kötelező napközi otthonos, kollégiumi, illetve óvodai felvételét. Itt kell azonban megjegyezni, hogy éppen azért, mivel ezek az intézkedések a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportokat érintik, pontos kommunikálásuk s a helyi végrehajtási rend világos ismertetése elengedhetetlen ahhoz, hogy (1) a rászorulók a kedvezményekhez ténylegesen hozzájussanak; (2) a kedvezmények igénybevétele során ne lépjenek fel jogokat sértő vagy egyszerűen közérzetromboló anomáliák (lásd például a teljesen jogszerűen kölcsönként biztosított tankönyvek előzetes tájékoztatás nélküli visszakérése).

Mind a tankönyvellátással, mind az étkezési hozzájárulásokkal kapcsolatban sok feszültséget okoz, hogy az intézmények nem kommunikálják világosan a normatíva szabad felhasználású részével kapcsolatos helyi szabályokat; valamint – s ez nyilván a súlyosabb probléma –, hogy az alanyi jogon járó juttatásokhoz sem minden esetben jutnak hozzá a szegényebb településeken élő rászorulók. Az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosa 2003. évi beszámolójában hosszan elemzi a tankönyvtámogatások rendjét. Ám a támogatással kapcsolatos anomáliák még a jelenlegi tanévben is fennálltak: az Oktatási Minisztérium a 2005-ös tanévkezdés során 127 telefonos bejelentést kapott az ingyenes tankönyvellátással kapcsolatos helyi problémákról.

Változások a beiskolázási szabályokban

A legfrissebb deszegregációs intézkedés a Közoktatási törvény 2005 decemberében elfogadott módosításához köthető: eszerint az iskolákat a 2007/2008-as tanévre való beiskolázáskor komoly szabályok kötik majd az első osztályosok felvételében. A körzetbe tartozó jelentkezőket – ahogyan eddig is – kötelező felvenniük az iskoláknak, a körzeten kívüli diákok közül pedig előnyt élveznek majd a halmozottan hátrányos helyzetű jelentkezők. A fennmaradó helyek betöltésében az iskolák nem válogathatnak: azokat sorsolással kell elosztani a további jelentkezők között.

A törvény rendelkezik a beiskolázási körzetek átrajzolásáról is: eszerint abban az esetben, ha egy településen több iskola működik, a beiskolázási körzeteket úgy kell meghatározni, hogy a szomszédos körzetekben élő halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek aránya ne térjen el egymástól nagyobb mértékben, mint maximum 25%. Ez az intézkedés a településrészek közötti szegregáció iskolai leképeződését, illetve a szabad iskolaválasztás hatására létrejött „spontán” szegregációt igyekszik lefékezni, illetve visszafordítani.

A fent felsorolt intézkedések célja, hogy hosszabb távon jelentősen átalakítsa az iskolák belső világát, lényegesen heterogénebb tanulócsoportokat és iskolaközösségeket hozva létre, ezzel hatva a homogén csoportokra szerveződött (s ezért homogén csoportokat fenntartani igyekvő) pedagógiai kultúra megváltozására, az egyéni különbségeket figyelembe vevő, differenciáló pedagógiai megoldások megjelenésére és megszilárdulására.

Sajátos nevelési igényű gyermekek

A Közoktatási törvény 2003-as módosításának egyik kulcsponti kérdése a sajátos nevelési igényű gyermekek különleges gondozáshoz való jogának deklarálása volt. Itt is, ahogyan korábban, a képesség-kibontakoztató és integrációs felkészítés esetében, már a fogalom megválasztása jelzi a megváltozott filozófiát: a korábban „fogyatékosság”-ként definiált állapotokat nevezi most a törvény „sajátos nevelési igény”-nek, vagyis már a megnevezésben is a többletgondoskodásra való jogot ragadja meg. Az integráltan oktatható sajátos nevelési igényű tanulók számára a törvény olyan kedvezményeket, illetve kiegészítő lehetőségeket biztosít (felmentés tanórára járás, tantárgyi értékelés alól, vizsgahelyzetben többlet idő, illetve segédeszköz alkalmazása), amelyek szintén a fent már említett, egyéni különbségekre érzékeny, differenciáló irányba mozdítják a pedagógiai munkát.

Bár ezek a lehetőségek már a törvény korábbi változataiban is szerepeltek, a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátásával kapcsolatos attitűd változása az utóbbi időszakban érzékelhető. Most tapasztalható például, hogy a települési önkormányzatok, megszüntetve a mulasztásos törvénysértést, ténylegesen kijelölik a sajátos nevelési igényű gyermekeket ellátó iskolákat, illetve a feladat ellátására alapítványi iskolákkal szerződnek. Ezzel megszüntetik azt a korábbi – törvénytelen – állapotot, amelyben a rászoruló gyerekek adekvát ellátását biztosító alapítványi iskolákban a gyermekek oktatásáért fizetni kellett. Ezt a költséget jelen körülmények között a gyermek lakóhelye szerinti önkormányzat a vele szerződésben álló alapítványi iskola felé átvállalja, a sajátos nevelési igényű gyermek számára így biztosítva az alanyi jogon járó ingyenes közoktatást.

A szöveges értékelés bevezetése és a „buktatás tilalma”

A 2003-as törvénymódosítás közvetlen módszertani kihívást jelentő rendelkezése a szöveges értékelés kötelező (és az érdemjegyekkel való osztályozást kiváltó) bevezetése volt az alsó tagozaton (osztályzatok először a negyedik év végi bizonyítványban jelenhetnek meg). A bevezetést nagy kampány előzte meg, és számos módszertani kiadvány, továbbképzés és minisztériumi segédanyag segítette. Elgondolkodtató azonban, hogy a tényleges eredményekről szóló visszajelzések elmaradtak; vagyis a szakmai közvélemény nem értesülhetett a pedagógusok és főképp a szülők visszajelzéseiről az első szöveges értékelést alkalmazó tanév után.

A „buktatás tilalmaként” ismertté vált intézkedés valójában az alsó tagozatos gyermekek továbbhaladását szabályozó bonyolultabb törvényi rendszer, amelynek messze nem központi eleme a pedagógus kompetenciájának megnyirbálása, ahogyan sajtóvisszhangokban olvashattuk. A 71. § (1) valóban úgy fogalmaz:

A tanuló az első-harmadik évfolyamon csak abban az esetben utasítható évfolyamismétlésre, ha a tanulmányi követelményeket az iskolából való igazolt és igazolatlan mulasztás miatt nem tudta teljesíteni.

Vagyis tanulmányi okból nem „buktatható meg”. Csakhogy az értékelésnek és a továbbhaladás meghatározásának még számos komponense van: a 70. § (3) szerint, ha az első három évfolyamon a tanuló „Felzárkóztatásra szorul” minősítést kap,

„az iskolának a szülő bevonásával értékelni kell a tanuló teljesítményét, fel kell tárni a tanuló fejlődését, haladását akadályozó tényezőket, és javaslatot kell tenni az azok megszüntetéséhez szükséges intézkedésekre.”

Vagyis a gyengén teljesítő gyermek szülőjével az iskolának kommunikálni kell! Sokkal alaposabb visszajelzést kell adni tehát, mint ami egy érdemjegy vagy akár szöveges értékelés keretében elképzelhető. Az ilyen gyermek, szintén a Közoktatási törvény szerint (71. § (4)) jogosult egy héten kétszer külön foglalkozáson részt venni, ha előrehaladása ezt szükségessé teszi, s ha tanulmányi okból rászorul, nem tagadható meg napközibe való felvétele sem (71. § (5)). A 71. § (6) szerint pedig:

„A szülőt tájékoztatni kell azokról a lehetőségekről, amelyekkel az iskola segítséget tud nyújtani gyermeke eredményes felkészüléséhez. E rendelkezések alkalmazásában eredményes felkészülés azoknak az ismereteknek, képességeknek, készségeknek a negyedik évfolyam végére történő elsajátítása, amelyek az ötödik évfolyamba lépéshez szükségesek.”

Vagyis a „buktatás tilalma” mellé az esélyteremtés és a tájékoztatás kötelezettsége társul, amelynek keretében mód van a gyermek fejlődését optimálisan segítő stratégia közös kidolgozására; és ez akár az évismétlés is lehet. Hiszen a 71. § (7) szerint:

„A tanuló részére engedélyezhető az iskola évfolyamának megismétlése abban az esetben is, ha egyébként felsőbb évfolyamra léphetne. Az engedély megadásáról a tanuló, kiskorú tanuló esetén a szülő kérésére az iskola igazgatója dönt. A szülő kérésére az első-negyedik évfolyamon engedélyezni kell az évfolyam megismétlését.”

Hogyha tehát létrejön a kommunikáció, és a szülő megfelelő tájékoztatás után az évismétlést tartja a leghelyesebb megoldásnak, módja van ezt választani.

Van továbbá lehetőség arra, hogy a belépés pillanatában rövid távon ténylegesen leküzdhetetlennek tűnő hátránnyal érkező gyermek megismételje az első évet – csakhogy ezt az eljárást nem buktatásnak nevezi a törvény, és alkalmazását valóban kivette a pedagógus döntési hatásköréből. Az igazgató, a szakértői bizottság vagy a nevelési tanácsadó javaslata alapján mentesítheti a gyermeket az értékelés alól, s ekkor a gyermek a többiekkel együtt maradva, de játékos iskola-előkészítő tevékenységek formájában a tanévet mint előkészítő évet fejezi be (ismét egy törvényi elem, ami a differenciálás feladatát megkerülhetetlenül írja elő az iskolai gyakorlat számára). A gyerek megismétli tehát az első évet, de nem bukás miatt – hanem a tanévet minősítik át a számára „iskola-előkészítő évvé”.

Vagyis a „buktatás tilalma” olyan intézkedéscsomag, amely a tanulmányaikat hátrányokkal kezdő gyermekeket támogatja többletszolgáltatásokkal, az évismétlés körültekintő szabályozásával és a szülői kompetencia megerősítésével, a pedagógus-szülő kommunikáció előírásával, s mint ilyen, a fent már részletesen tárgyalt antidiszkriminációs, esélyteremtő törvényi csomag részének is tekinthető.

A közeljövő kérdése azonban, hogy képes-e a törvényi szabályozók változása tényleges működésbeli változást generálni akkor, amikor a törvény által védett, s új szemléletű szolgáltatásra, több támogatásra jogosulttá váló társadalmi csoport gyenge érdekérvényesítő, és nincs tisztában újonnan keletkezett jogaival; s akkor, amikor az intézkedéseket kísérő kommunikáció, egy-egy szenzációgyanús elemet kiemelve (lásd „buktatás tilalma”), indulatokat gerjesztve akadályozza a szakmai diskurzus kialakulását, s a szakma intézkedésekkel kapcsolatos nyitott, elfogadó attitűdjének kialakulását. S általánosságban is kérdés, mennyire lesz hatékony a közoktatás átfogó szakmai, módszertani átalakításában a közoktatás-irányítás törvényi szabályozók átformálásából kiinduló stratégiája.

Titoktartási kötelezettség

Nagy port vert fel a pedagógusok titoktartási kötelezettségének szintén a 2003. évi törvénymódosítás során történt megfogalmazása. A rendelkezés első változata értelmében a pedagógust a szülővel szemben is titoktartási kötelezettség terhelte a gyermeket érintő azon adatok, tények és információk tekintetében, melyekről hivatása ellátása során szerzett tudomást. Az ellenzéki Fidesz az Alkotmánybírósághoz fordult, a Magyar Nevelők és Tanárok Egyesülete pedig aláírásgyűjtést kezdeményezett a rendelkezés megváltoztatására. A rendkívül rosszul sikerült kodifikációt több kormányzati szakértő is elismerte, s azonnal elkezdődött a módosítás előkészítése (miközben sajnálatos módon szeptember 25-i dátummal az Oktatási Minisztérium körlevélben s az OM honlapján is megerősítőleg kommentálta és indokolta – helyenként magával a törvényszöveggel is ellentmondásba kerülve — az alkotmányos aggályokat támasztó s egyes elemeiben a Közoktatási törvény más szakaszainak is ellentmondó rendelkezést).

Végül a szokatlanul gyorsan lezajlott s igen széles körű szakmai egyeztetések nyomán még ugyanebben a tanévben megszületett a rendelkezés módosítása, amely 2004. VII. 1-től hatályos. Az új szöveg világossá teszi, hogy a gyermekkel kapcsolatos információ tekintetében nem a szülő előtt, hanem harmadik személlyel szemben terheli a pedagógust titoktartási kötelezettség; bár egyes szakértők számára továbbra sem megnyugtató, hogy nem került be a szövegbe a bírósági tanúvallomás tételével kapcsolatos titoktartási kötelezettség. A módosítás után is fennmaradt továbbá az a jogszabály-szerkesztési nonszensz, hogy egy kötelezettséget szabályozó normatív szöveg a törvény mellékletében található. A pedagógus jogainak és kötelezettségeinek 19. §-beli felsorolása pedig változatlanul nem tesz említést a titoktartási kötelezettségről.

(Részlet Földes Petra Jelentés a magyar közoktatásról 2006 című kötethez készített háttértanulmányából)

Hivatkozott irodalom

--

Linkek

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.06.02.
Belépés csak maszkban: fura időszak kezdődik kedden az iskolákban
Keddtől kinyitnak az iskolák: ügyeletet, illetve szükség esetén felzárkóztató órákat kell tartani. Tanárokkal és szülőkkel beszélve úgy tűnik, nagy tömeg nem lesz a tantermekben. A...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.31.
L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba...
Az okostelefon ma egyfajta státuszszimbólum, a jólétet jelző dolog. Mindenki megveszi, szeretné birtokolni, még akkor is, ha csak a legegyszerűbb funkcióit tudja használni. Így a telefonál...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2020.05.31.
Nemzetstratégiai unalom: a magyar érettségi hülyének nézte a diákokat
Természetesen nagy öröm, ha mindenki, vagy legalábbis minél többen le tudják tenni az érettségit. És minden országnak, Magyarországnak is szüksége van értelmiségiekre, de amilyen irányba...
(Forrás: válasz online)
--
2020.05.31.
Azért közoktatás, mert mindenkit megillet
Magyarország március közepén nem a digitális közoktatásra állt át. Egy tanári webkamera meg az osztály valamekkora részét mutató kis képek a pedagógus laptopján ugyanúgy frontális oktat...
(Forrás: mérce)
--
2020.05.31.
Gyarmathy Éva: ez a szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális
A pedagógusok igen nagy része rugalmasan tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, miközben az oktatásirányítás régi, „a tananyagot leadni/számonkérni” elvárásával nem segített....
(Forrás: infostart)
--
2020.05.31.
Már munkába is állnak az iskolaőrök Nem csak prevenciós foglalkozásokat, védelmet is várnak a hatóságtól az intézmények
Több, mint kétezer rendőr működik közre az iskolák életében a mostani tanévben, akik főleg baleset- és bűnmegelőzési tanácsokkal látják el a diákokat, a jövőben ugyanakkor a taná...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Ki kell vezetni az iskolákból az erőszakos cselekményeket
Az erőszakot az iskolából ki kell vezetni, az ezt célzó törvényjavaslatok egy része már az Országgyűlés előtt van – mondta Horváth László miniszterelnöki megbízott az M1 aktuális...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Nem tudnak eljutni az egyetemre az orvostanhallgatók, mégsem engedik nekik az online vizsgázást
Az internetes petícióban a külföldi diákok arra kérték az egyetem vezetőségét: amíg nem tudnak visszajönni Budapestre, tegyék lehetővé, hogy a vizsgaidőszak végéig továbbra is interneten...
(Forrás: eduline)
--
2020.05.31.
Horn Gábor: Minden iskolás megtanult valamit a függetlenségről
A hagyományos napokon pedig, ahol eddig nem tették meg, a csoportmunkát kell alapvetéssé tenni. Egyértelmű, hogy a gyerekek egymástól tanulnak a legtöbbet, hiba lenne ezt gőgösen nem belá...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Olga! Ez olyan bonyolult munkajogi kérdés, hogy nem tudunk rá biztonságos választ adni. Javasoljuk, hogy keresse fel az
Oktatási Hivatal jogsegélyszolgálatát , ahonnan biztosan szakszerű választ kap.

Amennyiben tagja a PDSZ-nek, onnan is kaphat segítséget: http://www.pdsz.hu/cikk/36305

--
  Koszta Olga

Kedves OFOE!
A nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásával kapcsolatban adódott problémám:
a Nyugdíjfolyósítótól már évekkel ezelőtt lekértem a pontos adatokat, amit azóta kötelezően kiegészítettek. Ennek alapján idén 2020.október 28-án meg lesz a kellő negyven évem, amivel jogosult leszek a kedvezményes nyugdíjra.Jár számomra 5 hónap felmentési idő és úgy beszéltük meg a munkaadómmal, hogy közös megegyezéssel kérem munkaviszonyom megszüntetését október 31-től.
Ennek alapján a felmentési idő június 1-től lép életbe.
Viszont mivel a szakoktatásban dolgozom,július 1-től1-től megszüntetik a közalkalmazotti jogviszony és átsorolnak a Munkatörvénykönyv hatálya alá.
Még nem írtam alá az új munkaszerződést.
Kérdéseim:
- Írjam-e alá az új szerződést?
- vonjam-e vissza a munkaviszonyom megszüntetésére vonatkozó kérelmemet?
- egyáltalán mit tegyek, mi lenne számomra a legkedvezőbb megoldás?
Nyugdíjba is szeretnék menni, viszont ha most felmondanak nekem, akkor nem lesz meg a 40 évem.
Tisztelettel: Koszta Olga

--
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek