OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. január 12.

Földes Petra

Az iskola belső világára ható jogszabályi változások

Tartalom

Deszegregációs intézkedések; a képesség-kibontakoztató és integrációs felkészítés
Szociális intézkedések
Változások a beiskolázási szabályokban
Sajátos nevelési igényű gyermekek
A szöveges értékelés bevezetése és a „buktatás tilalma”
Titoktartási kötelezettség

--

Deszegregációs intézkedések; a képesség-kibontakoztató és integrációs felkészítés

Figyelem! A cikkben található jogszabályi utalások a cikk írásának idején hatályos szövegre támaszkodnak, így az idő előrehaladtával elavulhatnak.

Havas Gábor és Liskó Ilona legújabb, 2004-es kutatási adatai (Havas-Liskó 2004) alátámasztják, hogy tovább folytatódik a közoktatás rendszerének az iskolán belüli és iskolák közötti szegregáció irányába való elmozdulása, miközben 2002-től komoly kormányzati erőfeszítés tapasztalható a folyamatok visszafordítására és a hátrányos helyzetű gyermekek számára való esélyteremtésre. A 2002-ben kipattant jászladányi alapítványi iskola ügye minden bizonnyal felgyorsította a deszegregációs intézkedéseket.

A Közoktatási törvénybe 2003. IX. 1-i hatállyal került be a hátrányos megkülönböztetés fogalmi tisztázása, majd a Törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról című, 2003/CXXV. törvény hatályba lépésével, 2004. I. 27-i hatállyal a „hátrányos megkülönböztetés tilalmának” rendelkezését felváltotta a Közoktatási törvény frissen beiktatott 4/A paragrafusa, mely a közoktatásban részt vevő gyermekek számára az egyenlő bánásmód követelményét határozza meg. Eszerint:

4/A. § (1) A közoktatás szervezésében, irányításában, működtetésében, feladatainak végrehajtásában közreműködők a gyermekkel, tanulóval kapcsolatos döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor az egyenlő bánásmód követelményét kötelesek megtartani.

(2) Az egyenlő bánásmód követelménye alapján a közoktatásban minden gyermeknek, tanulónak joga, hogy vele összehasonlítható helyzetben levő más személyekkel azonos feltételek szerint részesüljön velük azonos színvonalú ellátásban.

(3) Az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének következményeit orvosolni kell, amely azonban nem járhat más gyermek, tanuló jogainak megsértésével, csorbításával.

(4) Az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének orvoslására az e törvényben szabályozott eljárás keretében kerülhet sor. Az e törvényben szabályozott eljárás lefolytatása – függetlenül annak eredményétől – nem zárja ki a személyhez fűződő jogok bíróság előtt történő érvényesítésének lehetőségét, illetőleg más, a felelősség és jogkövetkezményeinek megállapítására alkalmas eljárás megindítását.

(5) E § alkalmazása során az egyenlő bánásmódról szóló törvény rendelkezéseit is alkalmazni kell.

Az egyenlő bánásmódról szóló törvény, illetve az egyenlő bánásmód követelményének a Közoktatási törvényben való megismétlése jogalapot teremt a szegregáló gyakorlatot folytató önkormányzatokkal és iskolákkal szembeni fellépésre. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével kapcsolatos első, jelenleg is tartó bírósági eljárást egy civil szervezet, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány indította Miskolc város önkormányzata ellen, akik – a kereset értelmében – iskola-összevonások során sértették meg az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy az összevonás nyomán keletkezett közös igazgatású iskolák rosszabb adottságú tagiskoláikban oktatják a hátrányos helyzetű tanulókat.

A deszegregációs intézkedések sorában szintén törvényi rendelkezésben (a 11/1994-es MKM rendeletet módosító 57/2002 OM rendelet) jelenik meg 2002 novemberében a képesség-kibontakoztató felkészítés, illetve az integrációs felkészítés fogalma (11/1994 MKM rendelet 39/D és 39/E §), és ezzel egyidejűleg a költségvetésben a felkészítéshez rendelt normatívák. A képesség-kibontakoztató és integrációs felkészítés először a 2003/2004-es tanévben volt indítható az első és ötödik osztályban. Már a program megnevezése is sejtetni engedi, hogy az intézkedés az esélyteremtés alapvetően új szemléletű megközelítését takarja. A képesség-kibontakoztató felkészítés és az integrációs felkészítés több szempontból is hat az iskola belső világára, éspedig:

1. A támogatásra való jogosultságot törvényi normával meghatározott feltételekhez köti, vagyis definiálja a közoktatáson belül a halmozottan hátrányos helyzet fogalmát. Eszerint:

(Ktv. 121. § 14.) hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve aki után rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítanak; ezen belül halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen, feltéve, hogy a szülő a gyermek, tanuló után rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosult, továbbá az a gyermek, az a tanuló, akit tartós nevelésbe vettek.

Vagyis a Közoktatási törvény a szegény, iskolázatlan szülők gyermekeit tekinti halmozottan hátrányos helyzetűnek, és ehhez a státushoz rendeli az esélyteremtő intézkedéseket – összhangban számos kutatási eredménnyel, melyek az iskolai sikertelenség legfőbb indikátoraiként éppen a szegénységet és a szülők (elsősorban az anya) iskolázatlanságát jelölik meg. Ez az intézkedés olyan üzenetet hordoz, mely szerint az iskolai hátrányok szociológiai, és nem képességbeli okokkal magyarázhatók; ez az üzenet pedig pozitívan hathat a hátrányos helyzetű gyermekekkel kapcsolatos iskolai attitűdre.

2. A képesség-kibontakoztató felkészítés és az integrációs felkészítés megvalósítása heterogén tanulóközösségben, az eredeti csoporton belül zajlik, vagyis a rendelet nem korrepetálásban és felzárkóztatásban, hanem az egyéni különbségekre érzékeny, differenciáló pedagógiában gondolkodik. Az integrációs felkészítést a képesség-kibontakoztató felkészítéshez képest háromszoros normatívával finanszírozza, ám ebben az esetben a létszámarányok tekintetében szigorú feltételeket ír elő. Vagyis háromszoros normatívával támogatja a hátrányos helyzetű és a „normális” hátterű gyermekek tényleges együttnevelését, heterogén tanulócsoportok létrehozását, fenntartását és az ehhez szükséges módszertan meghonosítását – jótékonyan hatva a pedagógiai kultúra fejlődésére.

3. Az integrációs felkészítés definíciójában meghatározott „optimális” létszámarányok előírása hosszú távon a szegregációs gyakorlat megszüntetésének irányába mutathat. A háromszoros normatíva igénylésének feltétele ugyanis az, hogy az integrációs felkészítést folytató tanulócsoporton belül a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek számaránya ne legyen több, mint 50%. Továbbá, ha az iskolában több osztály vagy a településen több iskola van, két párhuzamos osztályban, illetve a település iskoláiban ez az arány nem térhet el egymástól jelentősen. (Vagyis a rendelkezés értelmében nem jár integrációs normatíva azoknak az iskoláknak, amelyek egyik osztályukba gyűjtik a hátrányos helyzetű tanulókat; illetve azoknak a településeknek, amelyek egyik iskolájuk vonatkozásában teszik ugyanezt.)

4. A képesség-kibontakoztató és integrációs felkészítés pedagógiai-szakmai megvalósítása a rendelet részeként kiadott Integrációs Pedagógiai Rendszer alapján történik, azaz a normatív támogatáshoz a törvényhozó szakmai útmutatást s egyúttal ellenőrizhető szakmai feladatokat is rendelt, előírván az ellenőrzés, beszámolás mikéntjét is; vagyis a minőségbiztosítást is beépítette a kialakított rendszerbe.

5. A program elindításához és koordinálásához felállították az Országos Oktatási Integrációs Hálózatot (OOIH). Az OOIH négy kiemelt régióban (Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Közép-Magyarország) nyílt pályázat útján 45 általános iskolát („bázisintézményt”) választott ki, amelyek mellé az integrációs program fejlesztését segítő tanácsadó, illetve kistérségi koordinátor került. A bázisintézményekben 2004-ben összesen 74 tantestületi képzést tartottak a kooperatív tanulás, a tevékenységközpontú pedagógiák (Lépésről lépésre program), a szöveges értékelés, a differenciált tanulásszervezés, a mérés–értékelés, valamint a multikulturális oktatás és az egyéni fejlesztés témakörében. A bázisintézmények modellként szolgálnak a hálózathoz újonnan csatlakozó iskolák számára, s a tervek szerint ők lesznek hivatottak az épülő Országos Oktatási Integrációs Hálózat multiplikátori funkcióját ellátni.

Szociális intézkedések

Az esélyteremtő törvényi rendelkezések sorában fel kell még sorolni a közoktatás körében hozott, (részben) szociális intézkedéseket, úgymint az egyre szélesedő csoportnak biztosított ingyenes tankönyvellátást s a hátrányos helyzetű gyermekek kötelező napközi otthonos, kollégiumi, illetve óvodai felvételét. Itt kell azonban megjegyezni, hogy éppen azért, mivel ezek az intézkedések a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportokat érintik, pontos kommunikálásuk s a helyi végrehajtási rend világos ismertetése elengedhetetlen ahhoz, hogy (1) a rászorulók a kedvezményekhez ténylegesen hozzájussanak; (2) a kedvezmények igénybevétele során ne lépjenek fel jogokat sértő vagy egyszerűen közérzetromboló anomáliák (lásd például a teljesen jogszerűen kölcsönként biztosított tankönyvek előzetes tájékoztatás nélküli visszakérése).

Mind a tankönyvellátással, mind az étkezési hozzájárulásokkal kapcsolatban sok feszültséget okoz, hogy az intézmények nem kommunikálják világosan a normatíva szabad felhasználású részével kapcsolatos helyi szabályokat; valamint – s ez nyilván a súlyosabb probléma –, hogy az alanyi jogon járó juttatásokhoz sem minden esetben jutnak hozzá a szegényebb településeken élő rászorulók. Az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosa 2003. évi beszámolójában hosszan elemzi a tankönyvtámogatások rendjét. Ám a támogatással kapcsolatos anomáliák még a jelenlegi tanévben is fennálltak: az Oktatási Minisztérium a 2005-ös tanévkezdés során 127 telefonos bejelentést kapott az ingyenes tankönyvellátással kapcsolatos helyi problémákról.

Változások a beiskolázási szabályokban

A legfrissebb deszegregációs intézkedés a Közoktatási törvény 2005 decemberében elfogadott módosításához köthető: eszerint az iskolákat a 2007/2008-as tanévre való beiskolázáskor komoly szabályok kötik majd az első osztályosok felvételében. A körzetbe tartozó jelentkezőket – ahogyan eddig is – kötelező felvenniük az iskoláknak, a körzeten kívüli diákok közül pedig előnyt élveznek majd a halmozottan hátrányos helyzetű jelentkezők. A fennmaradó helyek betöltésében az iskolák nem válogathatnak: azokat sorsolással kell elosztani a további jelentkezők között.

A törvény rendelkezik a beiskolázási körzetek átrajzolásáról is: eszerint abban az esetben, ha egy településen több iskola működik, a beiskolázási körzeteket úgy kell meghatározni, hogy a szomszédos körzetekben élő halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek aránya ne térjen el egymástól nagyobb mértékben, mint maximum 25%. Ez az intézkedés a településrészek közötti szegregáció iskolai leképeződését, illetve a szabad iskolaválasztás hatására létrejött „spontán” szegregációt igyekszik lefékezni, illetve visszafordítani.

A fent felsorolt intézkedések célja, hogy hosszabb távon jelentősen átalakítsa az iskolák belső világát, lényegesen heterogénebb tanulócsoportokat és iskolaközösségeket hozva létre, ezzel hatva a homogén csoportokra szerveződött (s ezért homogén csoportokat fenntartani igyekvő) pedagógiai kultúra megváltozására, az egyéni különbségeket figyelembe vevő, differenciáló pedagógiai megoldások megjelenésére és megszilárdulására.

Sajátos nevelési igényű gyermekek

A Közoktatási törvény 2003-as módosításának egyik kulcsponti kérdése a sajátos nevelési igényű gyermekek különleges gondozáshoz való jogának deklarálása volt. Itt is, ahogyan korábban, a képesség-kibontakoztató és integrációs felkészítés esetében, már a fogalom megválasztása jelzi a megváltozott filozófiát: a korábban „fogyatékosság”-ként definiált állapotokat nevezi most a törvény „sajátos nevelési igény”-nek, vagyis már a megnevezésben is a többletgondoskodásra való jogot ragadja meg. Az integráltan oktatható sajátos nevelési igényű tanulók számára a törvény olyan kedvezményeket, illetve kiegészítő lehetőségeket biztosít (felmentés tanórára járás, tantárgyi értékelés alól, vizsgahelyzetben többlet idő, illetve segédeszköz alkalmazása), amelyek szintén a fent már említett, egyéni különbségekre érzékeny, differenciáló irányba mozdítják a pedagógiai munkát.

Bár ezek a lehetőségek már a törvény korábbi változataiban is szerepeltek, a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátásával kapcsolatos attitűd változása az utóbbi időszakban érzékelhető. Most tapasztalható például, hogy a települési önkormányzatok, megszüntetve a mulasztásos törvénysértést, ténylegesen kijelölik a sajátos nevelési igényű gyermekeket ellátó iskolákat, illetve a feladat ellátására alapítványi iskolákkal szerződnek. Ezzel megszüntetik azt a korábbi – törvénytelen – állapotot, amelyben a rászoruló gyerekek adekvát ellátását biztosító alapítványi iskolákban a gyermekek oktatásáért fizetni kellett. Ezt a költséget jelen körülmények között a gyermek lakóhelye szerinti önkormányzat a vele szerződésben álló alapítványi iskola felé átvállalja, a sajátos nevelési igényű gyermek számára így biztosítva az alanyi jogon járó ingyenes közoktatást.

A szöveges értékelés bevezetése és a „buktatás tilalma”

A 2003-as törvénymódosítás közvetlen módszertani kihívást jelentő rendelkezése a szöveges értékelés kötelező (és az érdemjegyekkel való osztályozást kiváltó) bevezetése volt az alsó tagozaton (osztályzatok először a negyedik év végi bizonyítványban jelenhetnek meg). A bevezetést nagy kampány előzte meg, és számos módszertani kiadvány, továbbképzés és minisztériumi segédanyag segítette. Elgondolkodtató azonban, hogy a tényleges eredményekről szóló visszajelzések elmaradtak; vagyis a szakmai közvélemény nem értesülhetett a pedagógusok és főképp a szülők visszajelzéseiről az első szöveges értékelést alkalmazó tanév után.

A „buktatás tilalmaként” ismertté vált intézkedés valójában az alsó tagozatos gyermekek továbbhaladását szabályozó bonyolultabb törvényi rendszer, amelynek messze nem központi eleme a pedagógus kompetenciájának megnyirbálása, ahogyan sajtóvisszhangokban olvashattuk. A 71. § (1) valóban úgy fogalmaz:

A tanuló az első-harmadik évfolyamon csak abban az esetben utasítható évfolyamismétlésre, ha a tanulmányi követelményeket az iskolából való igazolt és igazolatlan mulasztás miatt nem tudta teljesíteni.

Vagyis tanulmányi okból nem „buktatható meg”. Csakhogy az értékelésnek és a továbbhaladás meghatározásának még számos komponense van: a 70. § (3) szerint, ha az első három évfolyamon a tanuló „Felzárkóztatásra szorul” minősítést kap,

„az iskolának a szülő bevonásával értékelni kell a tanuló teljesítményét, fel kell tárni a tanuló fejlődését, haladását akadályozó tényezőket, és javaslatot kell tenni az azok megszüntetéséhez szükséges intézkedésekre.”

Vagyis a gyengén teljesítő gyermek szülőjével az iskolának kommunikálni kell! Sokkal alaposabb visszajelzést kell adni tehát, mint ami egy érdemjegy vagy akár szöveges értékelés keretében elképzelhető. Az ilyen gyermek, szintén a Közoktatási törvény szerint (71. § (4)) jogosult egy héten kétszer külön foglalkozáson részt venni, ha előrehaladása ezt szükségessé teszi, s ha tanulmányi okból rászorul, nem tagadható meg napközibe való felvétele sem (71. § (5)). A 71. § (6) szerint pedig:

„A szülőt tájékoztatni kell azokról a lehetőségekről, amelyekkel az iskola segítséget tud nyújtani gyermeke eredményes felkészüléséhez. E rendelkezések alkalmazásában eredményes felkészülés azoknak az ismereteknek, képességeknek, készségeknek a negyedik évfolyam végére történő elsajátítása, amelyek az ötödik évfolyamba lépéshez szükségesek.”

Vagyis a „buktatás tilalma” mellé az esélyteremtés és a tájékoztatás kötelezettsége társul, amelynek keretében mód van a gyermek fejlődését optimálisan segítő stratégia közös kidolgozására; és ez akár az évismétlés is lehet. Hiszen a 71. § (7) szerint:

„A tanuló részére engedélyezhető az iskola évfolyamának megismétlése abban az esetben is, ha egyébként felsőbb évfolyamra léphetne. Az engedély megadásáról a tanuló, kiskorú tanuló esetén a szülő kérésére az iskola igazgatója dönt. A szülő kérésére az első-negyedik évfolyamon engedélyezni kell az évfolyam megismétlését.”

Hogyha tehát létrejön a kommunikáció, és a szülő megfelelő tájékoztatás után az évismétlést tartja a leghelyesebb megoldásnak, módja van ezt választani.

Van továbbá lehetőség arra, hogy a belépés pillanatában rövid távon ténylegesen leküzdhetetlennek tűnő hátránnyal érkező gyermek megismételje az első évet – csakhogy ezt az eljárást nem buktatásnak nevezi a törvény, és alkalmazását valóban kivette a pedagógus döntési hatásköréből. Az igazgató, a szakértői bizottság vagy a nevelési tanácsadó javaslata alapján mentesítheti a gyermeket az értékelés alól, s ekkor a gyermek a többiekkel együtt maradva, de játékos iskola-előkészítő tevékenységek formájában a tanévet mint előkészítő évet fejezi be (ismét egy törvényi elem, ami a differenciálás feladatát megkerülhetetlenül írja elő az iskolai gyakorlat számára). A gyerek megismétli tehát az első évet, de nem bukás miatt – hanem a tanévet minősítik át a számára „iskola-előkészítő évvé”.

Vagyis a „buktatás tilalma” olyan intézkedéscsomag, amely a tanulmányaikat hátrányokkal kezdő gyermekeket támogatja többletszolgáltatásokkal, az évismétlés körültekintő szabályozásával és a szülői kompetencia megerősítésével, a pedagógus-szülő kommunikáció előírásával, s mint ilyen, a fent már részletesen tárgyalt antidiszkriminációs, esélyteremtő törvényi csomag részének is tekinthető.

A közeljövő kérdése azonban, hogy képes-e a törvényi szabályozók változása tényleges működésbeli változást generálni akkor, amikor a törvény által védett, s új szemléletű szolgáltatásra, több támogatásra jogosulttá váló társadalmi csoport gyenge érdekérvényesítő, és nincs tisztában újonnan keletkezett jogaival; s akkor, amikor az intézkedéseket kísérő kommunikáció, egy-egy szenzációgyanús elemet kiemelve (lásd „buktatás tilalma”), indulatokat gerjesztve akadályozza a szakmai diskurzus kialakulását, s a szakma intézkedésekkel kapcsolatos nyitott, elfogadó attitűdjének kialakulását. S általánosságban is kérdés, mennyire lesz hatékony a közoktatás átfogó szakmai, módszertani átalakításában a közoktatás-irányítás törvényi szabályozók átformálásából kiinduló stratégiája.

Titoktartási kötelezettség

Nagy port vert fel a pedagógusok titoktartási kötelezettségének szintén a 2003. évi törvénymódosítás során történt megfogalmazása. A rendelkezés első változata értelmében a pedagógust a szülővel szemben is titoktartási kötelezettség terhelte a gyermeket érintő azon adatok, tények és információk tekintetében, melyekről hivatása ellátása során szerzett tudomást. Az ellenzéki Fidesz az Alkotmánybírósághoz fordult, a Magyar Nevelők és Tanárok Egyesülete pedig aláírásgyűjtést kezdeményezett a rendelkezés megváltoztatására. A rendkívül rosszul sikerült kodifikációt több kormányzati szakértő is elismerte, s azonnal elkezdődött a módosítás előkészítése (miközben sajnálatos módon szeptember 25-i dátummal az Oktatási Minisztérium körlevélben s az OM honlapján is megerősítőleg kommentálta és indokolta – helyenként magával a törvényszöveggel is ellentmondásba kerülve — az alkotmányos aggályokat támasztó s egyes elemeiben a Közoktatási törvény más szakaszainak is ellentmondó rendelkezést).

Végül a szokatlanul gyorsan lezajlott s igen széles körű szakmai egyeztetések nyomán még ugyanebben a tanévben megszületett a rendelkezés módosítása, amely 2004. VII. 1-től hatályos. Az új szöveg világossá teszi, hogy a gyermekkel kapcsolatos információ tekintetében nem a szülő előtt, hanem harmadik személlyel szemben terheli a pedagógust titoktartási kötelezettség; bár egyes szakértők számára továbbra sem megnyugtató, hogy nem került be a szövegbe a bírósági tanúvallomás tételével kapcsolatos titoktartási kötelezettség. A módosítás után is fennmaradt továbbá az a jogszabály-szerkesztési nonszensz, hogy egy kötelezettséget szabályozó normatív szöveg a törvény mellékletében található. A pedagógus jogainak és kötelezettségeinek 19. §-beli felsorolása pedig változatlanul nem tesz említést a titoktartási kötelezettségről.

(Részlet Földes Petra Jelentés a magyar közoktatásról 2006 című kötethez készített háttértanulmányából)

Hivatkozott irodalom

--

Linkek

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek