OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. január 25.

Török Ildikó

Add tovább!

Rajztagozatos osztályom éppen a hetedik évfolyamot kezdte, amikor az egyik rendkívül tehetséges és egyben igen érzékeny lelkű leányom konfliktusba került iskolánk nyelvtanárával, Gabi nénivel. Először nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget a problémának, hasonló ezer adódik naponta. Ezért amikor Juci elmesélte, hogy Gabi néni minden nyelvórán „direkt” őt felelteti, kérdezi, piszkálja, sőt kínozza (!), ezt ő már nem bírja, fél a nyelvóráktól, és olyan helyzet alakult ki, amely a kisnyúl meg az óriáskígyó találkozásához hasonlatos, csak még rosszabb, mert ott legalább biztos a végeredmény, itt viszont minden órán megismétlődik a rettenet – nos, ekkor én megnyugtattam: ha rendesen készül, dolgozik, jelentkezik órán, kész a házi feladata, akkor semmi baj nem érheti. Vagyis a konvencionális osztályfőnöki attitűddel közelítettem meg a kérdést: a tanárod azért követel tőled, mert tisztel, azért foglalkozik veled, mert fontos vagy neki... Jucit, a kedves, halk szavú, megbízható kislányt szinte mindenki kedvelte az osztályban, és a szociometria is azt az eredményt mutatta, hogy – bár nem foglal el központi pozíciót – kialakult baráti köre van. Az össszeütközéseket inkább kerülte, vagy elfogadta az erősebb álláspontját.

Gabi nénit is felkerestem, mi a gondja Jucival, a válasza azonban nem nyugtatott meg: egyrészt arra hivatkozott, hogy Juci nagyon tehetséges, de lusta, a biztatásnak és ösztönzésnek ellenáll, a szereplési, bizonyítási lehetőséget pedig nem használja ki. Neki személy szerint nincs problémája Jucival, illetve... – és itt utalt arra, hogy a kislány az utóbbi időben túl sokat enged meg magának. Hogy pontosan mit, arra ekkor még nem kaptam választ. A beszélgetés során viszont kiderült, hogy őt kimondottan idegesíti a gyerek lehajtott feje és némasága, amely számára a legirritálóbb tanulói reagálás a feleltetés során. Igaz, amit ő „ellenállásnak” értékelt, Juci azt rettenetként élte át. Éreztem, hogy itt sokkal mélyebben kell keresnem a konfliktus okait, hiszen a kolléga azt hangsúlyozta többször is, hogy az a diák, aki ilyen kiváló képességekkel rendelkezik, nem engedhet meg magának állandó kötelességszegést, amiért természetesen büntetés járna... Miben lehet vétkes Juci?

A nyomozás során érdekes motívumra bukkantam: Gabi néni képtelen volt belenyugodni abba, hogy Juci minden áldott nap elkésik az iskolából, és ráadásul ezt a tényt a szülők nem érezték akkora problémának, hogy változtattak volna reggeli szokásaikon. Mivel az apukának elég volt kilencre beérnie a munkahelyére, és az iskola éppen útba esett, rendszeresen kocsival hozta a kislányt, aki így 7.45-re (házirendünk szerint eddig az időpontig kell megékezniük a tanulóknak és pedagógusoknak, ha első órájuk van aznap) biztosan nem ért be az épületbe, viszont óráról sohasem késett el. A szülő maga jelentette ki, hogy nyugodtan beírhatjuk a figyelmeztetőket, tudomásul veszi, de nem fogja módosítani munkába járásának rendjét. (Hozzá kell tennem, hogy reggelente Gabi néni fogadja (ma is) az udvaron a tanulókat, és állandó ügyeletes tanárként ő veszi el az ellenőrzőket a későktől...)

Amint az ügy háttere világosodni kezdett a számomra, mind több és több kérdés merült fel bennem.

Hogyan is értelmezzük mi a szabályokat, konkrétan a házirend szabályait? Mindenkire vonatkoznak, vagy csak a gyerekekre, vagy bizonyos kivételes esetekben elnézhető egy-két vétség? Nyilván előfordulhat, hogy rajtunk kívül álló okból következik be a szabályszegés: például leesik az első hó, és aki a környező településeken lakik, a szokásos félórás utat két óra alatt sem képes megtenni tömegközlekedéssel. Viszont az is eszembe jutott, hogy szinte minden tantestületben előfordul „beeső” kolléga, aki reggel röviddel a becsengetés előtt érkezik, és míg egyik kezével kabátját és táskáját dobja le, addig másik kezével a könyveit markolja fel, majd elszáguldva az aktuális osztály felé – ahol majd kényelmesen kipihenheti magát – még a naplót is sikerül kibűvészkednie a helyéről. Csak körül kell nézni a tanári szobában 7.46-kor, hányan is érkeztek meg a szabály által kijelölt időpontra. Kevés olyan iskoláról tudok, ahol ennek a magatartásnak komoly fegyelmi következményei lennének...

Ezek szerint külön értékrend alapján ítélhetjük meg/el a diákokat, és külön kategóriába soroljuk a felnőttek/pedagógusok szabályszegéseit? Milyen alapon? – kérdeztem Gabi nénit, aki részben igazat adott nekem, de úgy gondolta, hogy a felnőttek súlyos gondokkal telezsúfolt életével szemben a diákoknak nincs más dolguk, kötelességük, csak ami az iskolával és a tanulással kapcsolatos. Ők „csak gyerekek”. Egyébként is: a szülők nagy része szinte semmilyen szabályt nem állít csemetéje elé, de ha van is valamiféle korlátozás a gyerekek életében, és esetleg hibát követnek el, akkor meg nem kapnak érte büntetést, ezért az iskola feladata a kötelességre nevelés... Érdemes ezen az indokláson elgondolkodni. Én nem fogadtam el Gabi néni okfejtését, hogy bármilyen magasabb szempontra hivatkozva különbséget lehet és kell tennünk a házirend ellen vétők között, de már sejtettem, milyen összefüggés lehetséges Juci késései és nyelvórai „népszerűsége” közt.

Arra panaszkodunk, hogy a diákok egyre többet engednek meg maguknak erkölcsi és magatartási szempontból is, túl sokat emlegetik a jogaikat, de a kötelezettségeiket, a jómodort, a fegyelmet meg elfelejtik stb. Ez az eset azonban azt bizonyította számomra, hogy még mindig egy gyerek a kiszolgáltatottabb a tanár jó- vagy rosszindulatának. Gabi néni is váltig tagadott minden összefüggést a Juci késései, néma ellenállása és az ő viselkedése között, csak éppen a tények mást mutattak.

Megpróbáltam a lehetetlent is: meggyőzni a húsz éve tanító, felnőtt pedagógust arról, hogy egy tizenhárom éves tanulóval szemben érzett ellenszenvét ne a tanórai számonkérések és feleltetések szaporításával próbálja kifejezni. A szülő hanyagságát ne a gyereken kérje számon, és főképp ne ilyen, minden humánus szempontot figyelmen kívül hagyó módon... És itt megfeneklett az ügy: a kolléga továbbra is „csak bizonyításai alkalmat adott” Jucinak, miközben a gyerek a szünetekben hozzám szaladt panaszával, s a magukat tehetetlennek érző szülőkben már a csoportváltás kérdése is felmerült, mikor végre elérkezett az év vége. Kicsit elcsendesedtek a harcok, a frontok megmerevedtek, és kialakult egy állóháborús helyzet, melyben a küzdő felek visszavonultak lövészárkaikba, én pedig a harctéren rogytam le kifújni magam, amíg meg nem kezdődnek az újabb összecsapások.

Eltelt a nyár, és nyolcadikban egy vadonatúj Juci lépett be az iskola kapuján: feketébe köpenyedett alakja vészjóslóan vonult a folyosón, és sötétre mázolt szeme megvetően siklott végig az ámuló tanári kar tagjain. A rockerlányt már egyáltalán nem érdekelte sem az én tyúkanyós aggodalmam, sem Gabi néni elvei. Minden szavával, mozdulatával érzékeltette, hogy lelki fölénybe került, és nem fél semmilyen konfliktusban részt venni. És Gabi néni? Ő teljesen felháborodott az alakváltáson, mert ismét az iskola szent rendjét negligálta valaki, most éppen kihívó, nem ideillő öltözékével, de nemsokára, ahogyan az erőviszonyok tisztázódtak, és Juci először mert szembenézni vele, visszavonulót fújt, hiszen már nem volt értelme a kínzásnak: ez a kamaszlány többé nem alakította a kisnyúl szerepét.

Mi lehetett a nagy átalakulás titka? Azt hiszem, akkor kezdődött, amikor hetedikben egy aktuális ültetés során Juci az osztály „fekete báránya”, a felnőtteket minden formában és összetételben elutasító Dani mellé került, akiről köztudott volt, hogy a legcifrább jelzőkkel illeti az idősebb generáció tagjait. Ő először csak néhány rockzenei cd-t adott kölcsön a lánynak, később rendszeresen találkoztak és beszélgettek délutánonként is. Jucira valószínűleg nagy hatással volt, hogy Dani – szóban és főleg a hátuk mögött – szembe mert szállni az álszent felnőttekkel, amit a pedagógus szülővel megáldott kislány még sohasem tapasztalt eddig, hiszen otthon az iskola és a tanítók, tanárok tiszteletére nevelték. Aztán a nyár folyamán szülői felügyelettel ugyan, de Juci eljutott élete első Tankcsapda-koncertjére, ahol már talpig feketében illett megjelenni... (Az együttesnek nagy rajongótábora van iskolánkban.) Egyik számuk első versszaka talán Juci akkori életérzését is jól illusztrálhatja: „Az ember tervez, az Isten végez, de ebben az életben / Ha nem vittél még semmit véghez, az nem a véletlen / Műve, hogy a szakadék szélén ülve, semmibe lógó lábbal / Haragban állsz az egész világgal...”

A kislány csodás pasztelljei és akvarelljei, melyekkel országos és nemzetközi sikereket ért el, mindig harmóniát, derűt sugároztak, most azonban hirtelen az absztrakt ábrázolás kezdte érdekelni, erőteljes színek és vad formák. Képein is megjelent az egész lényét átható indulat és dac, és gyakran nem volt hajlandó a tanári utasításnak megfelelően dolgozni a rajzórákon. Mivel tehetsége egyre inkább kibontakozott (több magántanár is foglalkozott vele), a szülők örültek ennek, és a személyiségváltozást is könnyebben elfogadták, a kamaszodásnak tulajdonítva azt. Lassan mi is hozzászoktunk a változáshoz, és magamban már kipipáltam ezt az ügyet, amikor egy új konfliktus kezdett kibontakozni.

Juci ezzel az új szereppel új pozíciót is szerzett az osztályban: már nem a jó kislányok csapatának volt a tagja, hanem a kemény magnak: a bakancsos fiúknak és lányoknak, akiknek nemcsak a lábbelijük, de a hangjuk is hatalmas volt, és akiknek a jóindulatát sokan mások is szerették volna elnyerni. Anettet, akivel első osztálytól kezdve szinte szimbiózisban éltek (együtt balettoztak, együtt tanultak, a szülők összejártak), hirtelen elkezdte – a kamaszok minden kíméletlenségével – csúfolni, bántani, és az eddigi nagy barátság pillanatok alatt fordult át ellenszenvbe, majd utálatba. A legapróbb összeütközésekből is (például ha Anett szedte össze a füzeteket, akkor Juci szándékosan nem adta a kezébe, hanem még kétszer „átnézte” azt) kellemetlen, rossz hangulatú vita keletkezhetett. Ez az állandó feszültség gyakran az egész osztály hangulatát befolyásolta. Tudjuk, hogy elég egy ilyen „háborús tűzfészek”, és szinte naponta sor kerülhet akár több összetűzésre is, mások is ingerültebbek lesznek, könnyebben ragadnak fegyvert. Napról napra nyilvánvalóbb lett, hogy Juci a régi barátnő szisztematikus kikészítésére törekszik.

Amikor megpróbáltam beszélni vele, és jobb belátásra bírni, válaszában hirtelen Gabi néni tavalyi logikáját véltem felfedezni: „Anettel semmi bajom, de szerintem álszent módon játssza a jó kislányt, közben pedig állandóan puskázik. Ez annyira idegesít. Én nem bántom, csak megmondom neki a véleményemet...” Ezt az érvelést természetesen senki nem vette komolyan, hiszen Anett összes jó eredményét nem érhette el csak a puskázások révén, de azt mindenki érzékelte, hogy ebben az esetben is a „hatalom” ellenszenvének megnyilvánulásáról van szó, csak most Juci képviselte a hatalmat, és Anett lett a kisnyúl.

Anettet nagyon bántotta ez a hirtelen pálfordulás. Először nem értette, mi lehet az oka, de később – anyai tanácsra – nem is próbálta kideríteni az okokat, hanem igyekezett elkerülni az összetűzéseket, és figyelmen kívül hagyni Juci megjegyzéseit. A két lány konfliktusa azonban megosztotta a társaságot, és év végéig folyt a csendes furkálódás, amelynek eredményeként az utolsó, emlékezetes osztálykirándulásra Anett és négy barátnője már nem jött el.

Juci azóta is feketében járja a világot és készül a művészéletre. Anett új barátokat szerzett a gimnáziumi közösségben. Gabi néni pedig ma is talál magának kisnyulakat a közoktatás erdejében...

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek