OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. február 5.

Petróczi Lea

Milyen kamaszképet sugallnak a reklámok?

A reklám ősidők óta kíséri az emberi kultúrákat. A British Múzeumban őriznek egy i.e. 5000-ből származó ősreklámot, a pompei ásatások során pedig föltártak egy falfestményt, amelyen latinul az alábbi hirdetés szerepelt: „Vándor, haladj innét a tizenkettedik toronyig, ott Sarinusnak bormérése van. Látogasd meg. Üdv veled!”

A reklám igazi fénykora azonban az iparosodással kezdődött. A tömegtermelés igényelte, hogy minél többen megismerjék az árukat, növekedjen a vásárlás. A tömegtájékoztatás e korai szakaszában gyakran kapcsolódtak be művészek a reklámkészítésbe. Talán leghíresebb esete ennek Toulose-Lautrec Moulin Rouge című plakátja volt.

A mozgókép megszületésével szinte egy időben megszületett a reklámfilm is. Georges Méliés például már az 1900-as évek elején vállalt reklámfilm-megrendeléseket, például a Bornibus mustárt gyártó cég megbízásából. A mozi elterjedésével a reklám állandó kísérő programja lett a filmvetítéseknek. A reklámot a történelem folyamán nemcsak az áruk és szolgáltatások népszerűsítésére használták. A politikai pártok hamar felismerték a műfajban rejlő lehetőségeket, és a reklámot az ideológiai meggyőzés eszközévé tették.

A reklám és a kamaszok

A reklám elborítja egész életünket, szembejön velünk az utcán, azt olvassuk villamoson, metrón, az újságokban. Életünk szinte minden pillanatában hirdetésekkel találkozunk, a közterek, a lakások, az elektronikus és nyomtatott médiatermékek mind megannyi lehetséges reklámfelület. A látott, hallott hirdetések aztán befolyásolják gondolkodásunkat, tudtunk nélkül alakítják döntéseinket, választásainkat. A 14–17 éves kamasz pedig még védtelenebbül áll a reklámok bombázásával szemben. Egyrészt mert értékítélete még kialakulatlan, most tanul meg tudatosan választani jó és rossz között, a szülők példája már nem elég, külső kontrollokat, megerősítéseket keres. Ekkor keresi önmagát, saját világlátását, még nyitott mindenre, hol ez, hol az érdekli, hol ezt, hol azt a felfogást fogadja el. A világról kialakult képét a kortárs csoport is alakítja. Amennyire fontos a különbözni akarás, annyira fontos számára a „bandához”, a választott szubkultúrához való hasonlóság is: amit ők hordanak, amit ők csinálnak, amit ők használnak, esznek és isznak, az kell neki is. A példát pedig többek között ott látja maga előtt a reklámokban. Ez a világ befolyásolja vágyait, önmagáról s életéről alkotott elképzelését, erkölcsi értékrendjét. A hirdetések világa azonban egész más, mint ami a valóságban körülveszi, a reklámok becsapnak, elkábítanak. Az ahhoz való igazodás mindenképpen hamis énképhez vezet, súlyos esetben kamaszkori krízist is előidézhet.

A reklámok által sugallt hamis képet ismeri föl Olivero Toscani a Reklám, te mosolygó hulla írásában.

Halleluja! Beléphettek a világok legjobbikába, a földi paradicsomba, a boldogság birodalmába, a biztos siker és az örök ifjúság honába. Ebben a csodálatos országban az ég mindig kék, levegőszennyezés sosem fakítja el a lombok ragyogó zöldjét, a legparányibb pattanás sem kezdi ki a lányok szaloncukor-rózsaszínű bőrét, egyetlen karcolás sem csúfítja az autók fényes karosszériáját. Néptelen utakon hosszú combú, barnára sült fiatal nők automata kocsimosókból éppen előkerült csillogó autókat vezetnek. Ezeket a nőket sosem érte közúti baleset, nem ismerik a jeges utakat, a radarellenőrzést, a gumidefektet. Úgy siklanak ki a nagyvárosi dugókból, mint az angolna, nem haladnak át lerobbant külvárosokon, elkerülik a piros lámpáknál buzgólkodó barna képű ablaklemosókat, csak suhannak csendesen, drágán berendezett, tágas lakásuk vagy pompás nyaralójuk felé.

Ott aztán a jó erőben lévő papa és mama várakozik, virágos parkban, derűs hegedűkoncert közepette. A gyermekek nevetve ugrálják körül őket, majd szétveti őket az öröm, hála a nagy és finom Prosper piskótának és a Super Rigolo elektronikus játéknak. Nem bőgnek, nem lesz tetves a fejük, nem kapnak skarlátot és nem dugják be az ujjukat a konnektorba. A mamájuk – húszéves, makulátlan szépség, nincs rajta egyetlen négyzetcenti narancsbőr sem – dalolva pelenkázza gömbölyű popsijukat, amely olyan jó szagú, és amelyet sosem szennyez kaki. Azután, ó, ott van még az a szép, szőke, formás tündér, aki táncikálva mossa a márványpadlót a konyhában, amely akkora, mint egy vendéglő nagyterme. Egy csodás mosópor segítségével ocsmány, szennyes hegyeket új ruhák rendezett halmává varázsol. És, valóságos csoda! Havivérzése tiszta kék, nem szennyezi be többé a bugyit, olyan kék, mint az ablakon benéző ég, azúrkék, akár kisbabájának a pisije, ami sosem csurog mellé. Egy makacs dallam dúdolja: „Ez itt a boldogság!”

Rövid és reprezentatívnak semmiképp nem mondaható vizsgálatom alapját olyan reklámok adták, melyek az elmúlt hetekben, hónapokban futottak a televízió képernyőjén. Nem áll szándékomban pontos és mindenre kiterjedő képet alkotni a hirdetések alkotta világról, csupán néhány megfigyelést kívánok tenni. Az itt következőkhöz sok segítséget kaptam tanítványaimtól, akikkel több órán is beszélgettem arról, milyennek látják kortársaik életét a látott reklámokban.

Egészség

A televízióban vetített reklámok között több olyat is találunk, amely az egészséges táplálkozást propagálja. Ez önmagában még jó is lehetne, de az a környezet, amelyben ez megjelenik, sokat ront az összképen. A reklámozók arra biztatják a fiatalokat, hogy vitaminokkal, különböző cseppekkel védjék egészségüket, erősítsék szervezetüket. Olyan édességeket egyenek, melyek kevesebb kalóriát és több tápanyagot tartalmaznak. Az egészséges táplálkozás fontosságát erősítik a müzlireklámok is. Ezek a filmek azonban nem az egészséget, hanem magát a terméket hirdetik; nem a tejről, az ásványi anyagokról, a magokról szólnak, hanem egyetlen cég termékéről. A nézőben még akkor is ez marad meg, ha közben a választott reklámtechnika a tudomány erejével akar meggyőzni bennünket.

Haverok, buli

Az italok területén már sokkal rosszabb a helyzet. A kamaszoknak szóló reklámok elsősorban a Coca-Colát és a Fantát hirdetik. Ez utóbbi már a szlogenjével is a fiatalokat szólítja meg: „Haverok, Buli, Fanta”, vagyis ha jó bulit, jó barátokat akarsz, ha vidáman akarsz élni, Fantát kell innod. Ehhez a körhöz tartoznak a gyorséttermek, a csokik, a chipsek reklámjai is. Boldog, elégedett, nyugodt kamaszok rágják, ropogtatják, kanalazzák, vásárolják mosolygós fiataloktól, miközben a legtöbb gyereket a szülők a menzai vagy otthoni étkezésre akarják rávenni. „Lehetek én boldog és elégedett, ha az iskolai babfőzeléket kell ennem?” − fordulhat meg akaratlanul is egy kamasz fejében a kérdés.

Sport

A következő terület a mozgás, a sport. Sokszor elmondjuk, hadakozunk is érte tanárként és szülőként egyaránt, hogy minél többet mozogjanak gyermekeink. Mégis azt tapasztaljuk, görnyedtek, gyöngék, nincs állóképességük. Vajon nem látnak a reklámokban példát erre? De látnak! Jó példát azonban alig. Mert a reklámokban szörföznek, gördeszkáznak, raftingolnak, esetleg frizbiznek vagy síelnek a napsütötte Alpokban a kamaszok. Ez a példa áll előttük. S már megint nem azt sugallja, hogy a sportolástól egészségesebb, edzettebb, jobb kiállású leszel, hanem ezektől a sportoktól leszel menő.

Szépség

A lányok különösen sok példát kapnak arra, hogyan is kell kinézniük. Korosztályukból csak vékony, szép bőrű, hosszú, csillogó hajú, igazi nők szerepelnek a képernyőn. A legfontosabb tevékenységük a szépségápolás. Megtudhatják, hogyan tüntethetik el pattanásaikat, mitől lesz fényes a hajuk, hogyan tehetik azt szép vöröses színűvé, mivel emelhetik ki szemüket, szájukat. Mindig az utolsó divat szerinti ruhákban látjuk őket, a farmert, a pólót, a kardigánt mintha rájuk öntötték volna. A kép itt is csalóka. Mert ezek a reklámok nem számolnak be arról, hogy a krémek, a hajfestékek, a szempillaspirál, a rúzs mennyire viseli meg hajukat, bőrüket. De még ennél is nagyobb problémának látom, hogy a lányok önértékelésén mennyit ront ez. Ha tükörbe néznek, legritkábban néz velük szembe egy „címlaplány”. S ők még is azok szeretnének lenni, és nem ismerik föl saját szépségüket, nem tanulják meg elfogadni külső gyarlóságaikat.

Tökéletes és egyforma

Ha csak a reklámokból tájékozódnánk arról, mit csinálnak a mai kamaszok, akkor elég sajátos kép bontakozna ki előttünk. Ezek a tinik ritkán láthatók valóságos környezetükben, valóságos elfoglaltságuk közben. Nem járnak iskolába, nem készítenek házi feladatot, de legfőképpen nem segítenek otthon a szüleiknek. A legtermészetesebbek még azok a reklámok, melyekben kortársaik között látjuk őket, vagy családi körben étkezés közben. Különben zenét hallgatnak, és legfőképpen mobiltelefonon beszélgetnek, interneteznek. A kamaszok jellegzetes tevékenységeinek csak a töredéke köszön vissza a reklámokban. Az érték nem a tudás, a szociális tevékenység, hanem a szórakozás, a különböző modern technikai eszközök használata és birtoklása.

Érdemes még megfigyelni, milyen helyzetben élnek, milyen család veszi körül a gyerekeket. Tökéletes körülmények. Csillogó-villogó lakás, minden gyereknek külön szoba, kert, a modern technika minden vívmánya. A család autóval érkezik haza, a mama finom étellel várja haza szeretteit, boldog, kiegyensúlyozott felnőttek és gyerekek, akik legföljebb csak azon kapnak össze, hogy ki egye meg a pudingot. A mama gyönyörű, sehol egy ránc, egy rosszul fésült frizura. A nagymama háta pillanatok alatt meggyógyul, a papa láza azonnal lemegy, és már indulhat is tökéletes autójával a gyerekekért az uszodába. Valóban nagyon jó lenne, ha minden tanítványunk ilyen otthonba mehetne haza, ha a szülők sosem lennének idegesek, zaklatottak. De nem lenne természetes. Mert azt is meg kell tanulniuk tanítványainknak, hogy a „tökéletlenséggel” együtt lehet élni, sőt a világ csak így működhet. El kell fogadni a hibákat, a boldogság nem az anyagi jólétben rejlik, és a ráncok, a kilók, a ki nem festett körmök nem teszik rosszabbá az édesanyát és a nagymamát. Az öregedés, a szépséghibák természetesek, az igazi szépség belülről fakad. Erre azonban nem látnak példát gyerekeink.

Hogy a reklámok által sugallt egyentökéletesség mennyire hamis, azt maga a reklám leplezi le, mégha nem is ez a célja. Az egyik telefontársaság egyénre szabott tarifáit Klónfalvával igyekszik ismertebbé tenni. A rózsaszín ruhában a homokozó mellett csevegő anyukák és a munkából egyszerre hazaérkező boldog és jólöltözött apukák képe, ahogyan belépnek egyenházaikba, a reklám önleleplezése. Ha színesebben is, ha változatosabban is, de ugyanezt sugallja minden reklám. Csak az általuk mutatott módon lehetünk boldogok, élhetünk teljes életet. Valamiféle „Klónfalvát” akarnak megismertetni velünk.

Mit tehet a pedagógus?

Persze talán nem ilyen súlyos a helyzet. A középiskolás diákok, akikkel én is foglalkozom, értelmesek, van önálló véleményük, világlátásuk, mégha sérülékeny is. De tudatuk mélyén mégis ott maradnak a képek, a hangulatok. Akarva-akaratlan összemérik magukat azzal, amit látnak, s ha nem kapnak más példákat, nem látnak más célokat maguk előtt, akkor valóban veszélyben vannak. Ezért nagy a mi felelősségünk. Az osztályfőnöknek különösen sok lehetősége van más utakat megmutatni diákjai számára. A reklámokkal szemben éppen ezért nem küzdhetünk úgy, hogy nem veszünk róluk tudomást, vagy lebeszéljük róla diákjainkat. Azt gondolom, érdemes olykor beszélgetni velük arról, mit sugallnak a hirdetések.

Ha elemezzük, értelmezzük, ha játéknak tekintjük a reklámokat, tompítjuk kissé az élüket. Ha a gyerekek maguk készítenek reklámokat, megértik működési elvüket, lelepleződik előttük hamis voltuk. Ez teheti igazán védetté tanítványainkat a hirdetésekkel szemben.

Az alábbi írás egy játékos feladat megoldásaként született. Azt a feladatot adtam az osztályomnak, hogy írjanak fogalmazást arról, hogy egy idegen milyennek képzelné el a magyar kamaszokat a reklámok alapján. Az itt olvasható fogalmazáshoz hasonló írások jó kiindulópontjai lehetnek egy reklámfilmforgatásnak, az így létrejött kisfilmek pedig jó alapanyagot szolgáltatnak a reklámokról szóló, tartalmas beszélgetésekhez.

Vajon mi történne akkor, ha meghívnánk a földre néhány ufót, és tévéreklámokon keresztül mutatnánk be magunkat, kamaszokat. Milyen képet kapnának rólunk, és mit gondolnának?
Kezdjük a reggeli ébresztéssel. Reggel hat óra, megszólal az ébresztő. Kit érdekel? Alszunk tovább. Szüleink bejönnek a szobánkba, és elkezdenek együttes erővel ugrálni az ágyunkon addig, míg ki nem vánszorgunk kényelmes és meleg ágyunkból. Szegény földön kívüli barátunk most biztos azt gondolja, hogy ez a természetes, és cselekvésképtelenek vagyunk addig, míg szüleink el nem kezdenek ugrálni fejünk mellett.
Az iskolába vezető út néha hosszadalmasnak tűnik a tömegközlekedési járművökön, mint például a villamoson. Szorongunk, nyomorgunk, és amikor megunjuk a tömeget, egyszerűen fogjuk magunkat és beleharapunk egy nagyot a kapaszkodócsőbe. Vendégünk most bizonyára azt szűri le, hogy milyen erős a fogunk, és hogy nyugtató hatása van a cső ízének.
A szabadidejét mindenki máshogy tölti el. Van, aki szörfruhában mászkál a város közepén, kiválaszt magának egy szökőkutat, majd egy óvatlan pillanatban ráveti magát a vízsugárra, és addig egyensúlyoz rajta, míg az el nem hajítja onnan… a betonra. Úgy tűnik, csontjaink erősebbek az acélnál. Bőrünk strapabírósága pedig vetekedik egy páncéléval. Persze nem mindenkinek ez jelenti a szórakozást. Akadnak olyanok, akik ember kinézetű Zénó nevű hörcsöggel ütik el az estéjüket, és kókuszgolyót eszegetnek egy ugyancsak kókuszgolyó színű „baráttal”. Ezt a fajta tevékenységet tanulásnak hívják, amit a mama sajnos nem nagyon díjaz, olyannyira nem, hogy azonnal vonatra is pattan egy rögtönzött ellenőrzést tartani. Talán egy újabb adag kókuszgolyóval.
Minden kamasz várja azt a napot, amikor megünnepelheti születésnapját. Szüleink számára nagy fejtörést okoz, mivel lepjenek meg minket ezen az egyedülálló napon. Tegyük fel, hogy két hangszerre esik a választás. Legyen az egy gitár és egy hegedű. Ha az első mellett döntene, bandát alapítunk, tombolunk, törünk, zúzunk. Vad éjszakai életet kezdünk el élni, véget nem érő bulikkal. De mi történik akkor, ha hegedűvel lepnek meg minket? Ugyanez. Ufó barátunk homlokráncolva (már ha van homloka) megállapíthatja, hogy szüleink ugyan megpróbálhatják befolyásolni életünket, de ha nem akarunk, úgysem hallgatunk rájuk.
Összegezve: a kamaszok reggelente magatehetetlenek és lusták, foguk és csontozatuk erős, akár egy bivalyé. Szórakozni imádnak, ezt tanulásnak nevezik, bár ennek a mama nem mindig örül. Végül, de nem utolsósorban önfejűek. Ezen tulajdonságok tükrében a földönkívüliek szimpatikus képet kapnak rólunk, földi kamaszokról.

(Írta: F.G., 11. évfolyamos lány)
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek