OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. március 9.

Szilágyiné Polgár Éva

Ami túlélte a változásokat, de már nem az igazi

Az osztálykirándulás

Amíg kicsi voltam, mindenki megcsodálta,
hogy megint mennyit nőttem, mit mondtam,
és nahát milyen ügyes vagyok.
Amióta nagy vagyok és ütődött és nyegle és idétlen,
csak ülnek, és sóhajtoznak,
hogy kire ütött ez a gyerek?

Mire támaszkodhattam kezdő osztályfőnökként, és mi maradt meg hitvallásomként az évek során?

Mindig is nagyon vonzódtam ehhez az „ütődött és nyegle és idétlen” korosztályhoz. 1977-ben végeztem az ELTE TTK matematika-fizika szakán. Nagyon boldog és tevékeny diák voltam, így pályakezdő koromban a hozzájuk való közeledésben ösztönösen jól tudtam használni saját élményeimet. Persze gyakran tele voltam határozatlansággal. Azt mindig tudtam, hogy mit akarok, de azt, hogy milyen módon érhetem el, már kevésbé. Az biztos, hogy minél közelebb kerül az ember egy gyerekhez, annál jobban tud hatni rá, segíteni neki. A közelkerülés feltétele viszont a kölcsönös megismerés.

Pályakezdő koromban számomra a beszélgetés jelentette a legfőbb módszert. Kollégiumi nevelőként, mikor este beültem egy-egy szobába, azzal kezdve, hogy mi volt a lecke, hol tudok segíteni, mi volt az iskolában, ki nem kapott levelet, rengeteg problémájuk előkerült. A kollégiumban lakva „együtt éltem” velük. Együtt tornásztunk, kirándultunk, takarítottunk, dekoráltunk, műsorokat szerveztünk, színházba jártunk. Tudtam minden apró gondjukat. Az iskolában fizikát tanítottam nekik. Fegyelmezési gondom soha nem volt.

Átkerülve a gimnáziumba, az első osztályomban matematikát és fizikát tanítottam. A beszélgetést háttérbe szorította a megfigyelés. Óvónősök lévén nem szerették a tárgyaimat, de tőlük telhetően megtanulták. Matematika szakkör helyett néptánc szakkört, irodalmi színpadot, játszóházképzőt tartottam a számukra. Kirándulni, színházba jártunk rendszeresen. Óvodai gyakorlataikon, a kollégiumban, az albérleteikben, az otthonaikban is meglátogattam őket.

Ezeket a programokat a következő osztályomnál is fontosnak tartottam, de kiegészítettem mással is. Mivel lányok voltak, testvérosztályt kerestünk magunknak, közös osztályfőnöki órákkal, kirándulásokkal, klubdélutánokkal. Ekkor kezdtem olyan szülői értekezleteket tartani, ahol a gyerekek is jelen voltak. Tartottunk anyák napi műsort, szülőkkel klubdélutánt. Nagyon jól sikerült.

A következő osztályom gimnáziumi osztály volt. Ők nem kérték a néptáncot, de a többi program maradt. Az iskolabálon nyitótáncot táncoltak. Nekik nem kellett testvérosztály, de kéthetente teadélutánt tartottunk. Igaz, ez csak első évben működött. Radonmérő és asztalugró csapatunk volt, és színházbérletünk. Kerékpárral jártunk osztálykirándulásra. A fiúk voltak az iskola nőnapfelelősei is. Ebből az osztályból nyolc tanulót sikerült matematika fakultációra orientálnom. Ők mind sikeresen felvételiztek.

A következő gimnáziumi osztályomnak nem kellett a tánc, nem akarták a színházat, de a többi programot elfogadták. Örömmel töltött el ezután a hatosztályos gimnáziumi osztályom lelkesedése, ami bár nem volt hosszú életű, azért az anyák napi műsorok, a kirándulások és egy fergeteges szalagavatói bemutatkozás megmaradt. A szakmai órákon a matematika, illetve a fizika tanára voltam, és elvétve fordult elő, hogy fontos ügy miatt elcseréltem az osztályfőnöki órámat szaktárgyi órával. Már ennél az osztályomnál is komoly változást tapasztaltam az előzőekhez képest, de csak most érzékelem ezt igazán.

Osztálykirándulás-e az osztálykirándulás?

Eddig minden osztálykirándulás tervezésénél a következők vezéreltek: lássunk szép tájakat, emlékeket, érdekességeket; mozogjunk levegőn; legyenek közös élményeink: játék, beszélgetés, főzés, mikor melyik. Végül a lehető legolcsóbb legyen.

Mindig mindenki eljött, és jól érezte magát. Természetesen előfordult, hogy valakinek valamelyik program nem tetszett, de attól még pozitívan nyilatkozott az egészről. A régi diákjaim a parádsasvári vagy aggteleki élményeiket ugyanolyan lelkesen emlegetik az érettségi találkozókon, mint a fertőrákosi kerékpáros osztálykirándulás eseményeit, amikor kimosott bennünket az eső, cserépkályhánál szárítkoztunk, magunk főztünk, és este jót játszottunk.

A mostani osztályomnál újszerűen alakultak kilencedikben a dolgok. Az okot részben az 1993-as évi LXXIX. törvény közoktatásról szóló paragrafusaiban látom.

53. § (1) Az iskola- a tanórai foglalkozások mellett a tanulók érdeklődése, igénye szerint tanórán kívüli foglalkozásokat szervez.
Az iskola nem kérhet ellenszolgáltatást azokért a foglalkozásokért, amelyekben való részvétel kötelező, s amelyeken való részvétel nélkül az iskola pedagógiai programjában meghatározottak nem teljesíthetők.
114. § (4) Az iskolai szülői szervezet meghatározhatja azt a legmagasabb összeget, amelyet a nevelési-oktatási intézmény által szervezett, nem ingyenes szolgáltatások körébe tartozó program megvalósításánál nem lehet túllépni.

Az első osztályfőnöki órák egyikén előterjesztettem a programjavaslataimat, és vártam a gyerekek ötleteit, mikor az egyik kislány feltette a kérdést: – Ugye nem lehet kötelezővé tenni a kirándulást? – Akkor jelent meg az erre vonatkozó törvény, és én még nem gondoltam át eléggé. Azt mondtam, hogy majd utánanézek, de én szeretném, ha az osztálykiránduláson mindenki ott lenne, hiszen az más, mint az órák. Sok élményt gyűjthetünk, amire jó visszaemlékezni. Az esti beszélgetéseknek pedig nincs párjuk.

Végül a gyerekek elfogadták a kirándulást, de egyéb felajánlott lehetőségektől elzárkóztak. Kizárólag azokat a programokat támogatták, amelyek az iskola minden tanulóját érintik, és kötelezők. Így például a filharmónia-előadás, az illemtani vetélkedő és egy túranap. A szülői értekezleten ismertettem a szülőkkel a terveinket, kértem a támogatásukat a kiránduláshoz. Megbeszéltük, hogy az anyagi fedezetet részletekben gyűjtjük. A szülők aláírásukkal beleegyezésüket adták. Az értekezlet után három anyuka ottmaradt, mert ugyanaz volt a gondjuk. Ők ugyan aláírták a papírt, de nem akarják, hogy a gyerekük kiránduljon. Egyik gyerek allergiájára hivatkozott, egy másik az anyagi helyzetükre, egy harmadik pedig arra, hogy a gyerek ki van fordulva önmagából, és nem akar kirándulni sem, hiába engedi el.

Elszomorodtam, de gondoltam van még idő a kirándulásig, hátha változik a helyzet. Ahogy eddig is tettem, elkezdtem a családlátogatásokat. Bizony kiderült, hogy néhány helyen a szülő nem tud mit kezdeni a gyerekkel. Leginkább ez volt az ok, hogy végül is négyen nem jöttek el Zircre, ahol a többiek remekül érezték magukat. Kérték is, hogy legközelebb is ilyen helyen aludjunk, mert olyan jó volt a kollégiumban együtt TV-t nézni. (Játszani nem akartak.) Tavaly Szombathelyen és Kőszegen voltunk, és a huszonnégy főből csak tizennégy jött el. Bántott nagyon. Volt, aki betegség, volt, aki haláleset miatt maradt távol, de a legtöbbnek nem volt kedve, hiszen tatarozás miatt vége volt már a tanévnek. Persze ezt így nem fogalmazták meg, de a társaik tudni vélték. Idén újra megterveztük a programjainkat.

Ismertettem a szülőkkel, hogy Eger lesz a kirándulásunk célpontja. Az ott lévők elfogadták, egy kivételével aláírásukkal támogatták. Az allergiára hivatkozó kislány szülei nem jelentek meg, az édesapa másnap keresett fel. Említettem a kirándulást, mondván, hogy most nem megyünk erdőbe; ha a kollégiumban nincs rosszul, esetleg eljöhetne Egerbe. Apuka bőszen helyeselt, hogy persze, az ilyet nem lehet kihagyni. Aláírt mindent nagy hangon. A kislány bólintott, én elégedett voltam. Családlátogatáson is említettem a dolgot, de akkor még nem volt tisztázott, hogy hova megyünk. Anyukája eléggé elzárkózott akkor.

Másnap, órák után a kislány odajött, hogy ne haragudjak, de ő nem jön el. Az apjával nem akart ellenkezni, mert otthon is ez van, hogy őt terrorizálja, illetve rákényszeríti az akaratát. Most is csak vita lett volna. Az osztályban sincs jóban senkivel, és különben is most csalódott a legjobb barátnőjében. (Ő szintén az osztályba jár.) Nem jön el semmiképp. Csak gondolta, tudjak róla.

Megkaptam a feladatot. Örülhetek, hiszen a gyerek valamennyire a bizalmába fogadott, ugyanakkor törhetem a fejem, hogy mi módon segítsek rendezni a kapcsolatait.

Nem egyedi esetről van szó, mert tavaly az iskola tizenöt osztályából öt nem kirándult. Nem azért, mert az osztályfőnök nem vitte volna el a gyerekeket, hanem mert nekik nem volt kedvük menni. Három osztályból pedig többen távol maradtak, mert inkább a barátjukkal akarták tölteni az idejüket. A minap hallottam egy általános iskolában tanító kolléganőtől, hogy a szülőkkel egyetértésben egy drogozó fiút nem vitt el kirándulni. Erre a többi fiú szolidaritásból távol maradt.

Azért az idei iskolai túranap újfent megerősítette bennem, hogy bizonyos dolgokat rá kell kényszerítenünk diákjainkra, ha értéket akarunk közvetíteni. Sopronban voltunk, és évfolyamonként különböző útvonalakat jártunk be. Mi Görbehalomig gyalogoltunk, útba ejtve a Fehér Dániel-forrást. Mivel eleredt az eső, mire odaértünk, arra a kompromisszumos megoldásra jutottunk, hogy a betonúton maradunk, és utána bemegyünk a városba. Persze csellengeni szerettek volna a maradék időben, de morgásuk ellenére mondtam, hogy én hosszúnak találom az időt szabadprogramra. Nézzük meg a Bányászati Múzeumot, utána marad idejük sétálgatni. Bevonszolták magukat, aztán bent, mikor a kis maketteket figyelték, már jó volt ránézni az arcukra. Otthon is úgy nyilatkoztak, hogy megérte bemennünk.

Egyetértek Winkler Márta gondolataival: „Én azt szeretném, hogy minden gyerek szívesen járjon iskolába! Gyerekeknek való életet kell teremteni az iskolában, olyat, amiben sok öröm éri őket, miközben rengeteg szép és jót értenek meg, élnek át, élményeket gyűjtenek, megtanulnak szívesen dolgozni, együtt lenni a társaikkal.” Ám mostanában úgy tűnik, ez utópia. Tatarozták az iskolánkat. A környezet szép, az osztály dekorálásában a gyerekek is segítettek. Nem látom rajtuk, amit annak idején én éreztem. Imádtam iskolába járni, szerettem tanulni és együtt lenni bárhol a többiekkel. Ők kötelességből ott vannak, és nem találják a helyüket.

A változás okai

Bizonyára én sem tudok már annyi lelkesedést sugározni, mint régen. Hiába mondom többek között, hogy tanuljanak, mert akkor jó állásuk lesz, hiszen ez sem igaz. Mivel szolgáltatók lettünk, néha ki vannak szolgáltatva az elveink is. A diákok helyenként több jogot élveznek, mint a tanárok. Nem léphetünk fel akármilyen szigorral, nehogy személyiségi jogot sértsünk.

Egy diplomás pár van a szülők között, ők Ukrajnából jöttek, a fiuk ott maradt a nagymamával. A többiek nagy része fizikai munkával keresi a kenyerét. Rengeteget dolgoznak, későn járnak haza. Sok a hátrányos helyzetű tanuló. Egy kislánynak meghalt az anyukája, kettőnek az apukája, kettőt elhagyott az apja. Négy családban tartós betegséggel küszködnek, egyik kislány húga öngyilkosságot kísérelt meg, és csak sejtésem van róla, de alkoholista is van az apák között. A gyerekek nem szeretnek olvasni, legtöbbször megelégszenek a kötelezők kivonatával.

Ami vigasztaló, hogy szakmai tárgyaikból, gazdaságtanból megszólalnak, kinyílnak. Matematikából tizenegyen jelentkeztek emelt szintre, bár csak kettőnek volt jelese.

Osztályfőnöknek lenni ma

Winkler Márta szép gondolatainak megvalósulásához az is kell, hogy a gyerekek is akarják. Dr. Sallai Éva pontosan fogalmaz, mikor egyik előadásában így ír: „az iskola nem tudja megszólítani a diákok tömegeit sem a tanítás tartalmával, sem a tanórán kívüli aktivitással”.

Nekünk viszont nem szabad feladnunk. Senki sem veszi le rólunk a felelősséget, hogy néha egymásnak ellentmondó elvárások kereszttűzében téve a dolgunkat, rangsorolva kialakítsunk egy valamennyire működőképes nevelési programot, amelyben szem előtt tartjuk a ránk bízott tanulók szükségleteit, és megpróbáljuk megőrizni közben saját személyiségünk hitelét.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.31.
Húsz oktatási és civil szervezet kéri az új alaptanterv bevezetésének halasztását
Több mint húsz szakszervezet és közoktatásban aktív civil szervezet írta alá azt a nyílt levelet, amely az új NAT halasztása mellett azt is kéri, hogy legyen szava az érintetteknek az éretts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
NAT-hatás: látatlanban kell tankönyvet rendelni
Úgy kell megrendelniük az idén szeptemberben bevezetésre kerülő új Nemzeti alaptantervhez (NAT) illeszkedő tankönyveket az iskoláknak, hogy azok még el sem készültek – derült ki a Könyvt...
(Forrás: Népszava)
--
2020.03.31.
Tantárgyak az iskolában? Ugyan, felejtsük el!
Nem fognak teljesen megszűnni a hagyományos tantárgyak a finn iskolákban sem, de egyre nagyobb teret kap a témaközpontú, gyakorlati helyzetekhez alkalmazkodó oktatás. A finn reformerek szerint...
(Forrás: index)
--
2020.03.31.
Szülői Hang: vonják vissza a hatévesek beiskolázásának új rendszerét
A Szülői Hang Közösség felmérést végzett az iskolaérettség elbírálásának új rendszeréről az érintett szülőkkel, az adatokkal pedig a szakmai egyeztetésekhez szeretnének hozzájá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Az egész ország rákattant, de nem távoktatás, ami most zajlik. Hogy mi ezzel a baj?
Bár több intézmény évek, sőt évtizedek óta kísérletezik az oktatás bizonyos elemeinek virtualizálásával, az országban most zajló hirtelen átállásra senki nem volt felkészülve. A Szegedi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Jelentés a perifériáról: „A szülők és a pedagógusok viszik a hátukon a rendszert”
Németh Katalinnal, a Pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola igazgatójával beszélgettünk arról, hogy milyen problémákba ütközhet a digitális távoktatás egy hátrányos helyzet...
(Forrás: Pécs ma)
--
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek