OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. március 9.

Szilágyiné Polgár Éva

Ami túlélte a változásokat, de már nem az igazi

Az osztálykirándulás

Amíg kicsi voltam, mindenki megcsodálta,
hogy megint mennyit nőttem, mit mondtam,
és nahát milyen ügyes vagyok.
Amióta nagy vagyok és ütődött és nyegle és idétlen,
csak ülnek, és sóhajtoznak,
hogy kire ütött ez a gyerek?

Mire támaszkodhattam kezdő osztályfőnökként, és mi maradt meg hitvallásomként az évek során?

Mindig is nagyon vonzódtam ehhez az „ütődött és nyegle és idétlen” korosztályhoz. 1977-ben végeztem az ELTE TTK matematika-fizika szakán. Nagyon boldog és tevékeny diák voltam, így pályakezdő koromban a hozzájuk való közeledésben ösztönösen jól tudtam használni saját élményeimet. Persze gyakran tele voltam határozatlansággal. Azt mindig tudtam, hogy mit akarok, de azt, hogy milyen módon érhetem el, már kevésbé. Az biztos, hogy minél közelebb kerül az ember egy gyerekhez, annál jobban tud hatni rá, segíteni neki. A közelkerülés feltétele viszont a kölcsönös megismerés.

Pályakezdő koromban számomra a beszélgetés jelentette a legfőbb módszert. Kollégiumi nevelőként, mikor este beültem egy-egy szobába, azzal kezdve, hogy mi volt a lecke, hol tudok segíteni, mi volt az iskolában, ki nem kapott levelet, rengeteg problémájuk előkerült. A kollégiumban lakva „együtt éltem” velük. Együtt tornásztunk, kirándultunk, takarítottunk, dekoráltunk, műsorokat szerveztünk, színházba jártunk. Tudtam minden apró gondjukat. Az iskolában fizikát tanítottam nekik. Fegyelmezési gondom soha nem volt.

Átkerülve a gimnáziumba, az első osztályomban matematikát és fizikát tanítottam. A beszélgetést háttérbe szorította a megfigyelés. Óvónősök lévén nem szerették a tárgyaimat, de tőlük telhetően megtanulták. Matematika szakkör helyett néptánc szakkört, irodalmi színpadot, játszóházképzőt tartottam a számukra. Kirándulni, színházba jártunk rendszeresen. Óvodai gyakorlataikon, a kollégiumban, az albérleteikben, az otthonaikban is meglátogattam őket.

Ezeket a programokat a következő osztályomnál is fontosnak tartottam, de kiegészítettem mással is. Mivel lányok voltak, testvérosztályt kerestünk magunknak, közös osztályfőnöki órákkal, kirándulásokkal, klubdélutánokkal. Ekkor kezdtem olyan szülői értekezleteket tartani, ahol a gyerekek is jelen voltak. Tartottunk anyák napi műsort, szülőkkel klubdélutánt. Nagyon jól sikerült.

A következő osztályom gimnáziumi osztály volt. Ők nem kérték a néptáncot, de a többi program maradt. Az iskolabálon nyitótáncot táncoltak. Nekik nem kellett testvérosztály, de kéthetente teadélutánt tartottunk. Igaz, ez csak első évben működött. Radonmérő és asztalugró csapatunk volt, és színházbérletünk. Kerékpárral jártunk osztálykirándulásra. A fiúk voltak az iskola nőnapfelelősei is. Ebből az osztályból nyolc tanulót sikerült matematika fakultációra orientálnom. Ők mind sikeresen felvételiztek.

A következő gimnáziumi osztályomnak nem kellett a tánc, nem akarták a színházat, de a többi programot elfogadták. Örömmel töltött el ezután a hatosztályos gimnáziumi osztályom lelkesedése, ami bár nem volt hosszú életű, azért az anyák napi műsorok, a kirándulások és egy fergeteges szalagavatói bemutatkozás megmaradt. A szakmai órákon a matematika, illetve a fizika tanára voltam, és elvétve fordult elő, hogy fontos ügy miatt elcseréltem az osztályfőnöki órámat szaktárgyi órával. Már ennél az osztályomnál is komoly változást tapasztaltam az előzőekhez képest, de csak most érzékelem ezt igazán.

Osztálykirándulás-e az osztálykirándulás?

Eddig minden osztálykirándulás tervezésénél a következők vezéreltek: lássunk szép tájakat, emlékeket, érdekességeket; mozogjunk levegőn; legyenek közös élményeink: játék, beszélgetés, főzés, mikor melyik. Végül a lehető legolcsóbb legyen.

Mindig mindenki eljött, és jól érezte magát. Természetesen előfordult, hogy valakinek valamelyik program nem tetszett, de attól még pozitívan nyilatkozott az egészről. A régi diákjaim a parádsasvári vagy aggteleki élményeiket ugyanolyan lelkesen emlegetik az érettségi találkozókon, mint a fertőrákosi kerékpáros osztálykirándulás eseményeit, amikor kimosott bennünket az eső, cserépkályhánál szárítkoztunk, magunk főztünk, és este jót játszottunk.

A mostani osztályomnál újszerűen alakultak kilencedikben a dolgok. Az okot részben az 1993-as évi LXXIX. törvény közoktatásról szóló paragrafusaiban látom.

53. § (1) Az iskola- a tanórai foglalkozások mellett a tanulók érdeklődése, igénye szerint tanórán kívüli foglalkozásokat szervez.
Az iskola nem kérhet ellenszolgáltatást azokért a foglalkozásokért, amelyekben való részvétel kötelező, s amelyeken való részvétel nélkül az iskola pedagógiai programjában meghatározottak nem teljesíthetők.
114. § (4) Az iskolai szülői szervezet meghatározhatja azt a legmagasabb összeget, amelyet a nevelési-oktatási intézmény által szervezett, nem ingyenes szolgáltatások körébe tartozó program megvalósításánál nem lehet túllépni.

Az első osztályfőnöki órák egyikén előterjesztettem a programjavaslataimat, és vártam a gyerekek ötleteit, mikor az egyik kislány feltette a kérdést: – Ugye nem lehet kötelezővé tenni a kirándulást? – Akkor jelent meg az erre vonatkozó törvény, és én még nem gondoltam át eléggé. Azt mondtam, hogy majd utánanézek, de én szeretném, ha az osztálykiránduláson mindenki ott lenne, hiszen az más, mint az órák. Sok élményt gyűjthetünk, amire jó visszaemlékezni. Az esti beszélgetéseknek pedig nincs párjuk.

Végül a gyerekek elfogadták a kirándulást, de egyéb felajánlott lehetőségektől elzárkóztak. Kizárólag azokat a programokat támogatták, amelyek az iskola minden tanulóját érintik, és kötelezők. Így például a filharmónia-előadás, az illemtani vetélkedő és egy túranap. A szülői értekezleten ismertettem a szülőkkel a terveinket, kértem a támogatásukat a kiránduláshoz. Megbeszéltük, hogy az anyagi fedezetet részletekben gyűjtjük. A szülők aláírásukkal beleegyezésüket adták. Az értekezlet után három anyuka ottmaradt, mert ugyanaz volt a gondjuk. Ők ugyan aláírták a papírt, de nem akarják, hogy a gyerekük kiránduljon. Egyik gyerek allergiájára hivatkozott, egy másik az anyagi helyzetükre, egy harmadik pedig arra, hogy a gyerek ki van fordulva önmagából, és nem akar kirándulni sem, hiába engedi el.

Elszomorodtam, de gondoltam van még idő a kirándulásig, hátha változik a helyzet. Ahogy eddig is tettem, elkezdtem a családlátogatásokat. Bizony kiderült, hogy néhány helyen a szülő nem tud mit kezdeni a gyerekkel. Leginkább ez volt az ok, hogy végül is négyen nem jöttek el Zircre, ahol a többiek remekül érezték magukat. Kérték is, hogy legközelebb is ilyen helyen aludjunk, mert olyan jó volt a kollégiumban együtt TV-t nézni. (Játszani nem akartak.) Tavaly Szombathelyen és Kőszegen voltunk, és a huszonnégy főből csak tizennégy jött el. Bántott nagyon. Volt, aki betegség, volt, aki haláleset miatt maradt távol, de a legtöbbnek nem volt kedve, hiszen tatarozás miatt vége volt már a tanévnek. Persze ezt így nem fogalmazták meg, de a társaik tudni vélték. Idén újra megterveztük a programjainkat.

Ismertettem a szülőkkel, hogy Eger lesz a kirándulásunk célpontja. Az ott lévők elfogadták, egy kivételével aláírásukkal támogatták. Az allergiára hivatkozó kislány szülei nem jelentek meg, az édesapa másnap keresett fel. Említettem a kirándulást, mondván, hogy most nem megyünk erdőbe; ha a kollégiumban nincs rosszul, esetleg eljöhetne Egerbe. Apuka bőszen helyeselt, hogy persze, az ilyet nem lehet kihagyni. Aláírt mindent nagy hangon. A kislány bólintott, én elégedett voltam. Családlátogatáson is említettem a dolgot, de akkor még nem volt tisztázott, hogy hova megyünk. Anyukája eléggé elzárkózott akkor.

Másnap, órák után a kislány odajött, hogy ne haragudjak, de ő nem jön el. Az apjával nem akart ellenkezni, mert otthon is ez van, hogy őt terrorizálja, illetve rákényszeríti az akaratát. Most is csak vita lett volna. Az osztályban sincs jóban senkivel, és különben is most csalódott a legjobb barátnőjében. (Ő szintén az osztályba jár.) Nem jön el semmiképp. Csak gondolta, tudjak róla.

Megkaptam a feladatot. Örülhetek, hiszen a gyerek valamennyire a bizalmába fogadott, ugyanakkor törhetem a fejem, hogy mi módon segítsek rendezni a kapcsolatait.

Nem egyedi esetről van szó, mert tavaly az iskola tizenöt osztályából öt nem kirándult. Nem azért, mert az osztályfőnök nem vitte volna el a gyerekeket, hanem mert nekik nem volt kedvük menni. Három osztályból pedig többen távol maradtak, mert inkább a barátjukkal akarták tölteni az idejüket. A minap hallottam egy általános iskolában tanító kolléganőtől, hogy a szülőkkel egyetértésben egy drogozó fiút nem vitt el kirándulni. Erre a többi fiú szolidaritásból távol maradt.

Azért az idei iskolai túranap újfent megerősítette bennem, hogy bizonyos dolgokat rá kell kényszerítenünk diákjainkra, ha értéket akarunk közvetíteni. Sopronban voltunk, és évfolyamonként különböző útvonalakat jártunk be. Mi Görbehalomig gyalogoltunk, útba ejtve a Fehér Dániel-forrást. Mivel eleredt az eső, mire odaértünk, arra a kompromisszumos megoldásra jutottunk, hogy a betonúton maradunk, és utána bemegyünk a városba. Persze csellengeni szerettek volna a maradék időben, de morgásuk ellenére mondtam, hogy én hosszúnak találom az időt szabadprogramra. Nézzük meg a Bányászati Múzeumot, utána marad idejük sétálgatni. Bevonszolták magukat, aztán bent, mikor a kis maketteket figyelték, már jó volt ránézni az arcukra. Otthon is úgy nyilatkoztak, hogy megérte bemennünk.

Egyetértek Winkler Márta gondolataival: „Én azt szeretném, hogy minden gyerek szívesen járjon iskolába! Gyerekeknek való életet kell teremteni az iskolában, olyat, amiben sok öröm éri őket, miközben rengeteg szép és jót értenek meg, élnek át, élményeket gyűjtenek, megtanulnak szívesen dolgozni, együtt lenni a társaikkal.” Ám mostanában úgy tűnik, ez utópia. Tatarozták az iskolánkat. A környezet szép, az osztály dekorálásában a gyerekek is segítettek. Nem látom rajtuk, amit annak idején én éreztem. Imádtam iskolába járni, szerettem tanulni és együtt lenni bárhol a többiekkel. Ők kötelességből ott vannak, és nem találják a helyüket.

A változás okai

Bizonyára én sem tudok már annyi lelkesedést sugározni, mint régen. Hiába mondom többek között, hogy tanuljanak, mert akkor jó állásuk lesz, hiszen ez sem igaz. Mivel szolgáltatók lettünk, néha ki vannak szolgáltatva az elveink is. A diákok helyenként több jogot élveznek, mint a tanárok. Nem léphetünk fel akármilyen szigorral, nehogy személyiségi jogot sértsünk.

Egy diplomás pár van a szülők között, ők Ukrajnából jöttek, a fiuk ott maradt a nagymamával. A többiek nagy része fizikai munkával keresi a kenyerét. Rengeteget dolgoznak, későn járnak haza. Sok a hátrányos helyzetű tanuló. Egy kislánynak meghalt az anyukája, kettőnek az apukája, kettőt elhagyott az apja. Négy családban tartós betegséggel küszködnek, egyik kislány húga öngyilkosságot kísérelt meg, és csak sejtésem van róla, de alkoholista is van az apák között. A gyerekek nem szeretnek olvasni, legtöbbször megelégszenek a kötelezők kivonatával.

Ami vigasztaló, hogy szakmai tárgyaikból, gazdaságtanból megszólalnak, kinyílnak. Matematikából tizenegyen jelentkeztek emelt szintre, bár csak kettőnek volt jelese.

Osztályfőnöknek lenni ma

Winkler Márta szép gondolatainak megvalósulásához az is kell, hogy a gyerekek is akarják. Dr. Sallai Éva pontosan fogalmaz, mikor egyik előadásában így ír: „az iskola nem tudja megszólítani a diákok tömegeit sem a tanítás tartalmával, sem a tanórán kívüli aktivitással”.

Nekünk viszont nem szabad feladnunk. Senki sem veszi le rólunk a felelősséget, hogy néha egymásnak ellentmondó elvárások kereszttűzében téve a dolgunkat, rangsorolva kialakítsunk egy valamennyire működőképes nevelési programot, amelyben szem előtt tartjuk a ránk bízott tanulók szükségleteit, és megpróbáljuk megőrizni közben saját személyiségünk hitelét.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.10.07.
A következő tanévtől átnevezik a szakgimnáziumokat és a szakközépiskolákat
"Az átjárhatóság lehetőségének növelése, valamint a közös szakmai tartalmak egyértelmű azonosítása érdekében közös ágazati tartalmak és ezekhez kapcsolódóan új ágazati struktú...
(Forrás: eduline)
--
2019.10.07.
L. Ritók Nóra: Emancipáció és nyomorúság
Aki a főállású anyaságból lép át a munkaerő-piacra, annak iszonyúan nehéz. Mert a pénz kell, a férfiak zöme már nem tudja eltartani a családot, ahogy a gyerekek intézményrendszerbe ker...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek