OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. március 24.
Címkék:
   

Földes Petra

A tettesek is áldozatok...?

Brutálisan megvertek és megrugdostak osztálytársai egy diákot egy debreceni iskolában – olvashatjuk a Debreceni Városi Televízió honlapján. A tanulók rendszeresen verték társukat. Az egyik verést pedig rögzítették is egy mobiltelefon kamerájával. Az iskola igazgatója azt mondja, sem ő, sem kollégái nem tudtak arról, mit művelnek társukkal a hatodikos gyerekek a szünetekben. Az igazgató most vizsgálja az esetet, és büntetést ígér. A gyermekpszichológus szerint életre szóló lelki hatásai lehetnek az ilyen megaláztatásoknak.

A nemzetközi szakirodalomban bullying néven ismert jelenségnek sajnos a lényegéhez tartozik, hogy hosszú ideig rejtve marad. Mert a nyilvánosság szégyenének réme még az elszenvedett kínoknál is nagyobb veszélyt és fenyegetettséget jelent, s mert az áldozat elképzelhetetlennek tartja, hogy bárkitől is hathatós védelmet kapjon. Attól fél, ha segítséget kér, még inkább magára haragítja agresszorait, s kínjai végső soron megsokszorozódnak. Vagyis jobban tart a bántalmazóktól, mint amennyire a környezetében megbízni képes.

Ez viszont azt jelenti, hogy a bullying sokkal több szereplős játszma, mint amennyien aktívan részt vesznek benne. A zaklatásokhoz passzívan asszisztáló s a naiv nem-tudásba burkolózó környezet ugyanúgy része a szcénának, mint a bántalmazó egyén vagy csoport. S éppen ezért, hogyha egy ilyen eset felszínre kerül, nemcsak az a kérdés, hogy ki a felelős, de legalább ennyire fontos, hogy hogyan tovább. Mit kell tenni az adott közegben, közösségben, csoportban, hogy ilyen eset többé ne forduljon elő? S a mindannyiunk számára releváns kérdés: mit kell tenni a zaklatás, pszichoterror, fizikai bántalmazás megelőzése érdekében?

Az igazgató vizsgálja az esetet és büntetést ígér, s felajánlja, hogy a bántalmazott gyermeket, a további atrocitásoktól megóvandó, áthelyezi a párhuzamos osztályba.

A debreceni önkormányzat oktatási osztálya igazoló jelentést kér az iskola igazgatójától. A város alpolgármestere arról nyilatkozik a Híradónak, hogy körlevélben utasítják az intézményeket az ügyeleti rendszer felülvizsgálatára és következetes ellenőrzésére, hogy április végéig kérdőíves felmérést végeznek a tanulók körében az esetleges további hasonló esetek feltárására, s hogy szabályozni kívánják az intézményekben a mobiltelefon tanulók általi használatának rendjét is. Az egységes szabályozás érdekében állásfoglalást kérnek az oktatási jogok miniszteri biztosától (a saját jog- és pedagógiai érzékem azt súgja, ez utóbbi ötlet – mármint az egységes városi szabályozás – értelmetlen és kivihetetlen, s meglehetősen távol esik a probléma lényegétől...).

A szülők feljelentést tettek a rendőrségen; a rendőrség pedig, „mert itt vannak olyan gyermekek, akiknek a magatartása olyan jellegű, hogy az szülői elhanyagolást is felvethet”, értesíti a gyermekjóléti szolgálatot.

Mindenki teszi tehát a dolgát. Keresi a felelősöket, intézkedik. Csak azt nem tudom, mitől nyugszik majd meg az érintett közösség. Kitől és milyen formában kapnak segítséget az áldozatok? Tudnak-e egyáltalán mindannyian segítséget kérni, akik ennek a helyzetnek az áldozataivá váltak? Mert ebben a történetben a bántalmazott kisfiún és családján kívül számos további áldozat van.

Talán nem okozok nagy megbotránkozást, ha azt állítom: az elkövető fiúk is áldozatok. Akik rossz, antiszociális viselkedésre szocializálódtak 12-13 éves korukra, s akik, bár éretlenek még, azt már elérték, hogy fölöttük senki sem gyakorol kontrollt. Nekik segít-e vajon valaki, hogy megéljék és megértsék, hogy MI volt a bűnük, MILYEN sérelmet okoztak, s hogy ezt MIÉRT nem szabad elkövetni? Vajon csak retorzióban lesz részük, vagy sikerül a fejlődésük érdekében felhasználni az általuk okozott megrázkódtatást? Sikerül-e vajon belátáshoz segíteni őket (s szüleiket), vagy a büntetésben dühünkön túladva, megkönnyebbülve lépünk tovább, a „múltat elintézve”, de mit sem téve egy kiegyensúlyozottabb jövőért?

S segítségre szorulnak az elkövető gyerekek szülei is, akiknek a szégyen és az elégtelenség érzése mellett meg kell birkózniuk az „elhanyagoló” jelzővel is. A rendőrségnek NEM azért kötelessége jelezni a gyermekjóléti szolgálat felé, mert a diákok cselekménye az elhanyagolás gyanúját veti fel, hanem azért, mert magatartásuk – hogy tudniillik bűncselekményt követtek el – kimeríti a veszélyeztetettség fogalmát. Vagyis a bűnelkövető gyermek veszélyeztetett – saját magát veszélyezteti!

A gyermekvédelem rendszere éppen azért működtet egy első közelítésben segítő attitűdű intézményt, a gyermekjóléti szolgálatot, hogy a gyermek családban nevelkedését elősegítse; s ehhez minden segítséget megadjon. A rendőrség bűncselekményben, bűnelkövetőben, felelősökben gondolkodik – a gyermekvédelem, amíg csak teheti, veszélyeztetettségben, felelősség-megosztásban és segítségben. Nem a bűnösség vagy a felelősség tényét vitatom; az elkövető fiúk bűnösök, s a szülők sok tekintetben lehetnek felelősek. Csak szelíden javasolnék emellett egy másik, segítői nézőpontot (is...).

Ezzel még korántsem ért véget az áldozatok listája. Mert áldozattá vált az érintett iskola és presztízsének letéteményese, az igazgató. Az országos sajtónyilvánosság, a „botrány” határozott, gyors lépések megtételére kényszerít, s ilyen gesztusokat sugallna a józan erkölcsi ítélőképesség is. Csakhogy igen faramuci és hiteltelen lenne a hirtelen kemény fellépés egy olyan ügyben, ami szinte az igazgató (de legalábbis a tantestület) orra előtt, ám mégis a tudomása nélkül zajlott. A tanácstalanság érthető, s a kezdeti bizonytalanság hosszabb távon, ha megfontolt, határozott, jövőorientált lépések követik, lehet, hogy nem tesz rosszat a történet rendezésének. Csakhogy a sajtónyilvánosság három napig tart, s ez az idő arra bőségesen elég, hogy az iskola presztízsét alaposan lerombolja... Vajon lesz-e erő, kitartás ahhoz, hogy ezek után elvégezzék az érdemi, a pedagógiai, a történet szempontjából igazából lényeges munkát? Sikerül-e az osztályban, a tantestületben feldolgozni a történteket, megtalálni a tanulságokat? Sikerül-e az áldozattá vált s az elkövető gyermekekkel a további kiegyensúlyozott együttműködés kialakítása, az áldozat áldozati és az elkövetők agresszor státusának valamiféle proszociális irányba történő elmozdítása? S ha mindez sikerül, vajon abból is lesz-e sajtóhír...?

S végül fel kell tennem a triviális kérdést is: megkapja-e a szükséges segítséget az áldozat és családja, vagy szerepük mindössze arra korlátozódik, hogy eljátsszák a szenzáció megkerülhetetlen szereplőinek hálátlan szerepét? Vajon az áldozat és családja kap-e segítséget a gyermekjóléti szolgálattól? Mert helyzete tökéletesen kimeríti a veszélyeztetettség definícióját, amennyiben lelki fejlődése momentán határozottan veszélyben van. Segít-e a kisfiúnak valaki feldolgozni a történteket? Segít-e valaki megfejteni, hogyan került az áldozat szerepébe (miért éppen ő), s segít-e valaki feldolgozni a szülőknek, hogy nem vettek észre semmit, s feltárni, hogy ez hogyan fordulhatott elő? Segíti-e őket valaki a gyermek további iskolába járásával kapcsolatos döntésükben? S segít-e nekik valaki a megbocsátásban és megbékélésben, s ezzel az igazi mentális megkönnyebbülésben, hogy ne kelljen sérelmüket, sérülésüket, szorongásukat, ki tudja, meddig magukkal cipelniük?

Kívánom, hogy valamennyi érintett megkapja a szükséges segítséget. S kívánom a magyar közoktatás szereplőinek, hogy tanuljunk meg végre beszélni az agresszióról. Józanul, pánik nélkül. Mert jelen van a gyermekeink között. Ahogyan korábban is jelen volt (ne gondoljuk, hogy csak a szépirodalomban!), csak nem tudtunk vagy nem akartunk tudni róla. Ám a tabusításnál semmivel sem jobb a pánikkeltés. A higgadt, nyílt beszéd viszont önmagában is az egyik módja, hogy a bullyingot visszaszorítsuk. Mert amiről beszélni szokás, amiről beszélni lehet, azt miért is titkolnánk el?

--

--

Linkek

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.31.
Húsz oktatási és civil szervezet kéri az új alaptanterv bevezetésének halasztását
Több mint húsz szakszervezet és közoktatásban aktív civil szervezet írta alá azt a nyílt levelet, amely az új NAT halasztása mellett azt is kéri, hogy legyen szava az érintetteknek az éretts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
NAT-hatás: látatlanban kell tankönyvet rendelni
Úgy kell megrendelniük az idén szeptemberben bevezetésre kerülő új Nemzeti alaptantervhez (NAT) illeszkedő tankönyveket az iskoláknak, hogy azok még el sem készültek – derült ki a Könyvt...
(Forrás: Népszava)
--
2020.03.31.
Tantárgyak az iskolában? Ugyan, felejtsük el!
Nem fognak teljesen megszűnni a hagyományos tantárgyak a finn iskolákban sem, de egyre nagyobb teret kap a témaközpontú, gyakorlati helyzetekhez alkalmazkodó oktatás. A finn reformerek szerint...
(Forrás: index)
--
2020.03.31.
Szülői Hang: vonják vissza a hatévesek beiskolázásának új rendszerét
A Szülői Hang Közösség felmérést végzett az iskolaérettség elbírálásának új rendszeréről az érintett szülőkkel, az adatokkal pedig a szakmai egyeztetésekhez szeretnének hozzájá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Az egész ország rákattant, de nem távoktatás, ami most zajlik. Hogy mi ezzel a baj?
Bár több intézmény évek, sőt évtizedek óta kísérletezik az oktatás bizonyos elemeinek virtualizálásával, az országban most zajló hirtelen átállásra senki nem volt felkészülve. A Szegedi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.31.
Jelentés a perifériáról: „A szülők és a pedagógusok viszik a hátukon a rendszert”
Németh Katalinnal, a Pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola igazgatójával beszélgettünk arról, hogy milyen problémákba ütközhet a digitális távoktatás egy hátrányos helyzet...
(Forrás: Pécs ma)
--
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek