OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. május 16.

Marosvári Tamás

Változhat egy osztály hírneve?

Minden iskolai osztály körül létezik valami sajátos, csak rá jellemző atmoszféra, és tapad hozzá valamifajta hírnév, amelyről többé-kevésbé konszenzus van a tantestületben és a diákok körében is. Nem feltétlenül egyezik meg persze a tanárok és a diákok véleménye, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a pedagógiai értékelés alapján nagyszerűnek tartott tanulócsoportokban az egyes diákok jól érzik magukat, valódi közösségnek tartják az osztályt. Mint ahogyan az iskolai közvélemény által rossz osztályként számon tartott csoportok sem feltétlenül számítanak negatív közegnek az oda járó gyerekek számára. Nagyon jó dolog, ha egy osztályfőnök képes elszakadni a közvélekedéstől, és utat talál az olykor végképp reménytelennek, kezelhetetlennek ítélt diákcsoporthoz. Ez történik a következő esetben, ahol az új osztályfőnöknek sikerül megváltoztatni a rossz irányú folyamatokat és újraírni a rábízott osztály történetét.

Néhány évvel ezelőtt az iskolánkban, az egyik elsős osztályban egyre gyakrabban fordultak elő olyan esetek, amelyek miatt fegyelmi eljárást kellett kezdeményezni a diákokkal szemben. Az órai rendzavarások is egyre gyakoribbá váltak. A tanév eltelt, de a kollégák döbbenetes történeteket meséltek az osztályról: dohányzás az osztályteremben órán, minősíthetetlen hangnem a tanárokkal és egymással szemben, rongálás, verekedés stb.

Az osztályfőnök egy fiatal, magyar-angol szakos tanárnő volt. Az iskola vezetése hosszú gondolkodás után adott neki lehetőséget arra, hogy saját osztálya legyen. Meggyőződéses békepárti és humanista volt, ha lehetett, kerülte a konfliktusokat. Gyakorlatilag mindent megtett a diákjaiért, de ők ezzel sok esetben nagyon csúnyán visszaéltek. Az osztályszintű rendezvényekre süteményt sütött, üdítőt vásárolt a saját pénzén, iskolán kívüli programokra vitte (volna) az osztályt, de ezeken csak csekély számú diák jelent meg, aztán már annyi sem. Az osztálykirándulást az utolsó pillanatban állította le az iskolavezetés, mert olyan információk birtokába jutott, amelyek alapján komolyan tartani kellett attól, hogy a diákok tudatosan, durvábbnál durvább „csínytevésekkel” készülnek erre az eseményre. A sorozatos kudarc depresszióssá tette, és nem volt más választás, mint másnak adni az osztályt. Ezt rajta kívül gyakorlatilag mindenki támogatta, aki az adott osztályban tanított. A furcsa éppen az volt, hogy ő makacsul ragaszkodott az osztályfőnökséghez, pedig naponta frusztrálódott.

A következő tanévben az igazgató úgy döntött, hogy más kapja az osztályt. Engem kért fel a feladatra, de nekem ekkor már volt egy harmadikos osztályom. Mivel róluk nem mondtam volna le, egy évig két osztály mellett láttam el az osztályfőnöki teendőket. A tantárgyfelosztás is borult, hiszen korábban nem tanítottam ebben az osztályban.

A tanév kezdetekor leültem az osztályban tanító kollégákkal, és megkértem őket arra, hogy azonnal jelezzék nekem, ha bármilyen észrevételük van a tanulócsoporttal kapcsolatban. Azt szerettem volna elérni, hogy a diákok érezzék: szinte mindenről tudok, ami a tanítási órákon történik.

Az első osztályfőnöki órán elmondtam, hogy mik az elvárásaim, melyek azok a szabályok, amelyek betartását megkövetelem. Nem ejtettem szót az előző évről, mint ahogy arról sem, hogy kolléganőm pszichiátriai kezelésre kórházba vonult. Ők kijelentették, hogy úgyis minden tanár utálja őket, senki sem szereti az osztályt. Azt mondtam, hogy éppen ez az, amin változtatni fogunk. Mindjárt az elején tisztáztam velük, hogy mivel senkit sem ismerek az osztályból, én nem foglalkozom az elmúlt tanévvel, engem csak az érdekel, hogy az aktuális helyzetben hogyan „működnek”.

Elkezdődött a tanítás. Heti négy órában matematikát tanítottam csoportbontásban, így meglehetősen sok időt töltöttem velük. Néhány osztályfőnöki órán szóba akarták hozni az előző év eseményeit, illetve, hogy melyik kollégám mit és hogyan csinált, de ezektől a kezdeményezésektől mereven elzárkóztam. Ezzel kapcsolatban az volt a véleményem, hogy idén feleljenek meg az elvárásoknak, és ha problémájuk támad, akkor azt normális és korrekt módon fogalmazzák meg, én pedig igyekszem orvosolni a bajokat. Ezeken az órákon rengeteget beszélgettünk. Arra kértem őket, hogy írjanak olyan témákat, amelyekről szívesen beszélgetnének. Ezeket név nélkül betettük egy sapkába. Ebből készült tulajdonképpen az osztályfőnöki tanmenet témavázlata. Néhány hét után rájöttek, hogy én szívesen vitatkozom velük, ugyanakkor nem erőltetem rájuk a véleményem, így egyre nyíltabbá váltak ezek a beszélgetések. Az így tudomásomra jutott információkkal – természetesen – sosem éltem vissza.

A kollégáim az első néhány hétben rendszeresen tájékoztattak az órájukon történtekről. Ezekre a következő órán az osztályban azonnal reagáltam. Ezzel a módszerrel jeleztem számukra, hogy a tanári reakciók hátterét is ismerem. Ha szükséges volt, akkor telefonáltam az érintett szülőnek, és elmondtam a problémámat. Az első szülői értekezleten is ugyanazt a taktikát folytattam, mint az osztályban. Elmondtam, hogy mindenki tiszta lappal indul, de határozottan felsoroltam azokat az eseteket, amikor feltétlenül számítok az ő segítségükre is. Itt elsősorban a házirend betartására (dohányzás, verekedés, viselkedés stb.) és a hiányzások igazolására gondoltam (reggel be kell(ene) telefonálni a szülőnek, ha hiányzik a diák). Az első időkben, ha nem kaptam telefont, azonnal felhívtam a szülőt, így aztán sikerült elérnem, hogy nagy többségük idővel valóban betartotta a megállapodásunkat. Ráadásul ezzel a módszerrel gyorsan ki lehetett szűrni az iskolából a szülő tudta nélkül hiányzó tanulót is.

Sajnos ki kellett osztanom néhány fegyelmező fokozatot (szóbeli és írásbeli figyelmeztetés, intő). Természetes dolog, hogy kialakult egy olyan társaság az osztályban, akik befolyásolták az osztály többi tagját. Velük egyenként „vívtam” meg a harcomat. A kéréseim és elvárásaim mindig pontosan ismertek voltak, így elejét vettem az ebből eredő vitáknak. Arra persze ügyeltem, hogy ezek ne ütközzenek a diákok jogaival, a kötelességeikkel pedig szinkronban legyenek. Ha hibáztam vagy elhamarkodottan ítéltem, akkor elnézést kértem. Ez a magatartás a legtöbb esetben bevált. Az előző tanévben volt egy fegyelmi tárgyalás, ahol az osztály egyik fiú tagja azt a felfüggesztett büntetést kapta, hogy a következő rendbontás esetén kizárják az iskolából. Gyakran jártam be szünetben is az osztályba. Egy ilyen alkalommal rajtakaptam ezt a fiút, hogy dohányzik az osztályban. Másnap már nem kellett jönnie. Ez az egyéni tragédia az osztály szempontjából tanulsággal szolgált. Megértették, hogy korrekt, de határozott elbánásban részesülnek.

Az iskolai rendezvényekre együtt készültünk, a gólyabálra együtt osztottuk be a diákokat, figyelembe vettük a kívánságaikat, de mindenki kapott feladatot. Ez a későbbiekben is így működött. Mindenki kapott feladatot, de minden esetben olyat, amit szívesen végzett el. Lassacskán kialakult az a ritmus, amelyben javultak az osztályzatok, és szép lassan megváltozott az osztály megítélése is. Jó volt látni, hogy az egyre több dicséret hallatán hogyan mosolyodnak el.

A félévi eredményük sokat javult, és általánosságban is pozitívan változott az osztály megítélése. Ettől kezdve könnyebb dolgom volt. Az osztályfőnöki órákon az általuk javasolt témák közül már jó néhányat átbeszéltünk, aminek következtében sokat javult a vitakultúrájuk is. Ezek a beszélgetések arra is alkalmasak voltak, hogy jobban megismerjem őket. Egyre többet tudtam a kedvteléseikről, megismertem a véleményüket, számos esetben előre tudtam reakcióikat. Azt hiszem, az igazi áttörés akkor következett be, amikor szóba került az osztálykirándulás. Én eleve úgy terveztem, hogy ha a szülők is hozzájárulnak, akkor mindkét osztályommal elmegyek kirándulni. Mint kiderült, ez az osztály azt hitte, hogy velük nem megyek. Amikor szóba hoztam a tervezett időpontot, akkor a következő meglepetést az okozta, hogy nem kétszer egy napra gondoltam, hanem kétnapos kirándulásra (előző évben, mint említettem, elmaradt a kirándulás). Elégedetten nyugtázták, hogy számomra ez így természetes.

A kirándulás jól sikerült. Remek helyet találtunk, számtalan kellemes időtöltés várt rájuk. Tudatosan úgy szerveztem, hogy minél több kötetlen idejük legyen, ugyanakkor a kísérőtanárral szerveztünk programokat, amelyeken önkéntes volt a részvétel. Meglepetésemre a diákok nagy része velünk tartott. Az este hosszúra nyúlt, a tábortűz mellett beszélgettünk éjfél utánig. Ekkor ment mindenki a házába (hat-, nyolcfős faházakban laktak). Az éjszaka is rendben telt. Másnap fáradtan ugyan, de elégedetten jöttünk haza. Úgy éreztem, hogy jobban megismertem őket, és sokat tanultam tőlük.

Az év végi eredmények a félévit is felülmúlták, és ez magával hozta az osztály pozitív megítélését. A tanév során fegyelmi eljárásra nem került sor, de néhányuk már az igazgatói intőig jutott. Az igazolatlan órák könyörtelen beírásával hamar elértem, hogy megszűntek a reggeli késések, illetve az utolsó órákról való eltűnések.

A tanév során véglegessé vált, hogy az intézményt összevonják egy másikkal. A második év végén „szakosodtak” a diákok is, így harmadikra csak az osztály egyharmada maradt eredeti helyén. Az összevonás miatt munkahelyet változtattam, de ha visszamegyek a „régi” iskolámba (egy évig még ugyanabban az épületben maradtak), akkor ennek az osztálynak a tagjai is megkeresnek. Jó érzés rájuk nézni!

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
--
2020.03.27.
A tanárok számára is kihívás az újfajta oktatás
Egy kis baranyai település általános iskolai tantestülete az iskolák bezárása és a digitális oktatás kihirdetése (március 11.) után rögtön összeült, hogy a kialakult helyzetet közö...
(Forrás: BAMA)
--
2020.03.27.
A távoktatás pluszteher tanárnak, gyereknek, szülőnek
Soha nem volt még ilyen fontos a tanulók, a szülők és a pedagógusok együttműködése, egymásba vetett bizalma. A digitális munkarend sikere jelentős mértékben ezen múlik.Ezt a nehéz idő...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.03.27.
Az összefogás ideje jött el a tanulásban is
A koronavírus-járvány miatti távoktatás kapcsán több száz egyetemista döntött úgy, hogy önkéntesen online tanórákat tart az egészségügyben dolgozók gyermekeinek. Az alapítvány má...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.03.27.
Pedagóguskar: Ne várjunk el folyamatos online jelenlétet!
Fontos a napirend az új munkarendben is, éjszaka és hétvégén lehetőleg ne küldjenek feladatokat a diákoknak – többek között erre hívja fel a figyelmet friss ajánlásában a Nemzeti Pedag...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.03.27.
A bölcsődei, óvodai dolgozókat átállíthatják fogyatékkal élők segítésére
A fogyatékkal, de saját otthonukban élő emberek és családjaik támogatásáról szóló, a koronavírus-járvány idejére vonatkozó intézkedési tervet kaptak az önkormányzatok a pénteken...
(Forrás: index)
--
2020.03.27.
Kötelező otthoni videó a tesióráról? Nem hozhatnák ilyen helyzetbe a diákokat
Azt mindenképp le kell szögezni, a digitális távoktatás főként a rendszer újdonsága miatt még nincs törvényi szinten szabályozva. Ezért bizonyos kereteket fontos lenne megszabni, főleg...
(Forrás: eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek