OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. május 17.

Vanó Estilla

Zsófi története

Egy kezdő osztályfőnök feljegyzéseiből

Gyakran emlegetjük mostanában, hogy a mai gyerekek egészen mások, mint a néhány évtizeddel ezelőtt élő társaik. Hát hogyne lennének mások, amikor a közeg, amelyben szocializálódnak, teljesen más lett, az információtömeg, ami eléri őket, áttekinthetetlen, kontrollálhatatlan, és kiszámíthatatlan, hogy mikor melyik hatás válik dominánssá számukra. Annak ellenére, hogy a mai tizenévesek számos olyan dolgot produkálnak, ami akár egy évtizeddel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna, számos olyan tabut döntenek le, amely örök tiltásnak tűnt, szükségleteik közel sem változtak annyit, mint azt felszínesen gondolnánk. A mostani kamasz is igényli az odafigyelést, a problémái iránti nyitottságot, az elfogadást, a valóságos kapaszkodókat. És ha a külvilágból, a családból nem kapja meg a szükséges biztonságot, rendkívül sokat segíthet az ezt nyújtani kész és képes, elfogadó pedagógus, akinek sikerül áttörnie a serdülő bizalmatlanságának falát. Ezt példázza Zsófi és osztályfőnöke története.

A tehetség nem születik Pallas Athenae módjára készen, hanem fokozatosan fejlődik és sok munka és küszködés árán alakul ki, s a mutatkozó csirák nagyon könnyen elpusztulnak a nemtörődés, az elhanyagolás fagyasztó éghajlatában.

Ranschburg Jenő

Azzal, hogy megadjuk a felelősségvállalás szabadságát valakinek, olyan energiákat szabadítunk fel, amelyek egyébként rejtve maradnak.

Jan Carlzon

Életem első osztályfőnöki feladatra készültem.

Nem állítom, hogy a felkérés nem okozott jó néhány álmatlan éjszakát már önmagában is, hiszen pályakezdőként és ismerve egyéniségem, úgy véltem, korai még engem „rászabadítani” egy osztály alakuló közösségére. Nem lévén a hagyományos „tyúkanyó” típus, hanem meglehetősen dinamikus, a diákokat mindig is felnőttként kezelő tanár, aggódtam egy kicsit. S most, amikor sikeres érettségijük után visszagondolok, úgy érzem, sikerült egymásra találnunk, s ami talán a legnagyszerűbb, ezt a „zsák bolha” harminchat gyereket közösséggé formálnom, formálnunk.

Zsófit megelőzte a híre. Még nem is találkoztunk, amikor ilyen-olyan csatornákból csupa „szörnyűség” jutott a fülembe róla. Már az általános iskolában is renitensnek számított, festette a haját, körmét, túlságosan rövid szoknyácskákban illegtette-billegtette magát, s amikor lehetett, azonnal ellógott az órákról.

Az igazgató úr külön felhívta rá a figyelmemet, ami elsősorban kíváncsivá tett a kislány iránt. Az első találkozásunk során kellemes benyomást éreztem. Zsófi lelkes volt, őszinte és bátran bemutatkozott a többiekkel együtt. Az, hogy egyéniség, már az első percben kiderült, nem pusztán a tényből, hogy minden ujján gyűrűt viselt, s mindegyik körme más-más színűre volt festve, hanem azért is, mert a társainál határozottabb, érettebb benyomást keltett. A többiek érdeklődve figyelték a beszélgetéseinket, s láthatóan várták, hogy a „hagyományokhoz híven” figyelmeztetem Zsófit a külsejére. (Fontos megjegyezni, hogy egy kisváros némiképp konzervatív közegében még erősen élnek a hagyományok az iskolákban is.) Én figyelmen kívül hagytam a „külsőségeit”, s azt hiszem, ezzel egy életre megalapoztam kettőnk kapcsolatát. Zsófi „cinkost” látott bennem, bár hamar kiderült, nem mindenben vagyok társa (sőt). Az első benyomás sikere meghatározta négy évig tartó kapcsolatunkat, és megalapozta, majd lehetővé tette, hogy Zsófi sikeresen leérettségizzen.

A konfliktusok azonban az első napok után sorra jelentkeztek.

A róla érkezett híreknek megfelelően a kislány igyekezett, hogy egyfelől külsejével felhívja magára a figyelmet, másfelől, hogy sikeres bemutatkozása után a lehető legtöbb időt töltse az iskolán kívül. Mindig gondosan ügyelt arra, hogy érvényes orvosi igazolásokat hozzon (mivel szülei révén kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett, ez nem jelentett számára problémát), és mindig megállt a bűvös határoknál.

Tanulmányi átlaga kifejezetten gyenge volt, noha úgy véltem, legalább átlagos képességű gyerek, aki kis tanulással jóval többre lenne képes. Érdekes módon magyarból és angolból nem voltak gondjai (ezeket a tantárgyakat tanítottam én), de hamarosan szinte az összes többi tárgyból bukásra állt.

Látva a riasztó jeleket, sok-sok beszélgetés után felvettem a kapcsolatot a családjával. Az előzmények tükrében túl sok illúzióm nem volt, bár – mint mindig – ezúttal is igyekeztem elhessegetni magamtól az előítéleteket.

Íme Zsófi családja:

Értelmiségi család, ahol az édesapa fotós, majd operatőr, az édesanya aerobikoktató, tánctanár. A fiútestvér három évvel idősebb, a történet idején egy másik városban tanul, kollégista.

Zsófi általános iskolai tanulmányai végén az édesanya, miután vállalkozása csődbe jutott, az USA-ba távozott, itthon hagyva a családot. Az apa, aki foglalkozása révén igen sok időt töltött távol, felnőttként kezelte a lányát, tehát Zsófi gyakorlatilag 15 éves kora óta egyedül élt a 70 m²-es, igényesen berendezett lakótelepi lakásban, s az apjától kapott pénzből önállóan gazdálkodott.

Jellemző az apa hozzáállására, hogy négy év alatt ő volt az egyetlen szülő, aki nem tudott időt szakítani egyetlen fogadóórára, szülői értekezletre sem, s többszöri megkeresésemre mindig udvarias, de egyértelmű elutasítás volt a válasz. Zsófi tehát a jelzett körülmények között „nevelődött”, s mindjárt az első félévben több tárgyból is megbukott. Szerencsére a vele telefonon kapcsolatot tartó, Amerikában élő édesanyja kérésemre velem is felvette a kapcsolatot, s ettől kezdve havi-kéthavi rendszerességgel értekeztünk telefonon.

Zsófival rendszeresen leültem beszélgetni, tanárai közül egyedül tőlem fogadott el kritikát, de a magánéletéhez engem sem engedett közel. Így „jöttek a hírek” arról, hogy Zsófi „bandázik” és rossz társaságba keveredett, aminek eredménye még kevesebb tanulás lett. Ha bármit kérdeztem, ő mindent tagadott, és mosolyogva nyugtatgatott, hogy minden a legnagyobb rendben van.

A konfliktus akkor csúcsosodott ki, amikor több kolléga jelezte, hogy mivel ezzel az eredménnyel nincs helye a gimnáziumban, tanácsoljuk el. Érveikkel szembeszállva kiharcoltam Zsófinak egy utolsó esélyt. Elmondtam neki is, hogy mire számíthat, ha nem szünteti meg a lógásait, és nem kezd el tanulni, s megkértem, hogy bizonyítsa be: van helye a gimnáziumban. Ebben támogatott az édesanyja is. Ezt követően biztató, bár meglehetősen lassú pozitív irányú változás indult el.

Zsófi magánélete továbbra is tabu téma maradt, de már rendszeresen látogatta az órákat, úgy-ahogy felkészült, sőt az édesanyjával szövetkezve szereztünk neki magántanárt is. Év végén már csupán matematikából bukott meg, s a pótvizsgán javított, így az osztállyal haladhatott tovább.

Javaslatomra meglátogathatta édesanyját Amerikában. Az utazás feltétele a jobb tanulmányi eredmény volt. A négy év során többet nem bukott meg. A tanáraitól továbbra is távol tartotta magát, kerülte a konfliktushelyzeteket, az osztályközösségben „laza eleganciával” viselkedett. Ha békén hagyták, ő is békén hagyta a többieket. Ha valaki azonban belekötött, a végsőkig harcolt az igazáért. Társra is akadt az osztályban egy igazi vagány, temperamentumos leányzó személyében, barátságuk mind a mai napig tart. Konfliktusaikat közösen vívták meg, s minden helyzetben kiálltak egymás mellett. Úgy éreztem, egymásra találásuknak köszönhetően Zsófi megtalálta a helyét közösségünkben. Továbbra sem volt aktív, nem vállalt központi szerepet, s a barátnőn és rajtam kívül nem engedett senkit közel magához. Nem mulasztott többet, tűrhetően tanult.

Harmadikos lett, amikor egyik nap egy monoklival állított be az órámra. Nem adott magyarázatot, mélyen hallgatott. Órák után beszéltem vele, s azt állította, hogy véletlenül nekiment a szekrénynek. Roppant zavarban volt, ismert már annyira, hogy tudta, ezt nem hiszem el, s félve pislogott rám. Elmondtam neki: sajnálom, ha az elmúlt évek alatt nem ismert meg annyira, hogy a bizalmába avasson, s otthagytam.

Este felhívott és elmondta, hogy van egy roma barátja, összevesztek, s ő ütötte meg.

Kértem, hogy találkozzunk, de Zsófi fogadkozott, hogy minden rendben van, s arra kért, hogy ne tegyek semmit. Bántott az eset, s egyik este váratlanul felcsengettem hozzájuk. Természetesen ott volt a „barát” is, Zsófi is. Határozottan elmondtam a véleményemet, s hogy mit várok Zsófitól. Igyekeztem tiszteletben tartani a magánéletüket, de felhívtam a figyelmüket arra, hogy szakemberhez (nevelési tanácsadó) fordulok, ha csak egyetlen jelét is látom a továbbiakban a bántalmazásnak vagy lelki terrorizálásnak. Úgy vettem észre, hogy váratlan érkezésem jólesett Zsófinak, „szövetségünk” immáron iskolán kívül is működött. Zsófi barátnőjétől tudtam meg, hogy a későbbiek során Zsófi többször hivatkozott rám, amikor konfliktushelyzetbe került a barátjával, aki furcsa mód a találkozásunktól számítva átértékelte Zsófihoz fűződő viszonyát.

Zsófi betartotta ígéretét, jobb jegyeket kapott, s mindannyiunk megelégedésére az egész nyarat Amerikában töltötte az édesanyjánál. Negyedikre kicserélődve tért vissza. Sokat fejlődött angolból, s először hallottam tőle a továbbtanulásról. Elcsitultak a botrányok körülötte, és a jelentkezett egy főiskolára.

Elsőre ugyan nem vették fel, de így egy évre kimehetett dolgozni az édesanyjához Amerikába, majd újra felvételizett, s ma már boldog főiskolás. Talán túl egyszerűnek és harmonikusnak tűnik a befejezés, hiszen Zsófi sorsának részeseként az elmúlt évek nekem is jó sok fejtörést, idegeskedést okoztak. Ezt a lányt az élet több próba elé állította, mint társait, s úgy gondolom, vele született intelligenciája (emellett az édesanya telefonjai, az osztálybeli barátnő és nem utolsó sorban az én támogatásom) segített neki az akadályok leküzdésében.

Épp a napokban találkoztam vele, amikor is félve árulta el, hogy még mindig megvan az udvarlója, akit szerinte én nem tartok hozzávalónak. Azt is elárulta, hogy ma már tudja, érti, miért óvtam ettől a fiútól, de – higgyem el – nem olyan könnyű a szakítás, s hogy az egyedüllét, amiben neki jócskán része volt, nagyon rossz dolog.

Zsófi története tehát folytatódik, s remélem, továbbra is lesz bizalma, hogy beavasson, tanácsot kérjen, meghallgasson engem vagy bármelyik őt szerető és neki jót akaró embertársát.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.01.19.
Most megszüntetni a médiaismeret tantárgyat olyan, mint monszun idején megszabadulni az esőkabátoktól
A médiatanárok és a tanagyagot kialakító film- és médiatudománnyal foglalkozó kutatók felháborodtak a kivezetésről szóló hír hallatán. Hartai László, az ELTE Filmtudomány tanszéké...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Ragaszkodnak az SNI-s gyerekek szülei a bezárásra ítélt egri általános iskolához
Tavaly februárban jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy fel kell számolni a szegregációt több hazai iskolában. Az egyik érintett iskolát, az egri Móra Ferenc Általános iskolát fenntart...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Századvég: A magyarok kétharmada igazságtalannak véli a gyöngyöspatai roma családok kártérítését
A miniszterelnök és más kormánytagok azóta is hangoztatják, hogy a szegregált romáknak nem akarják kifizetni a bíróságon megítélt kártérítést. A Századvég közleménye alapján má...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.01.19.
Huszártelepen majdnem áldozatul estek a szegregáció elleni harcnak
A gyöngyöspatai per kapcsán ismét a középpontba került az iskolai szegregáció témája. A kártérítés híre könnyen bírósági eljárások tömegét generálhatja, akár az olyan helyeken...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Pénz helyett képzést adna az állam a gyöngyöspataiaknak
Dacára annak, hogy a Kúrián a mai napon jogerőre emelkedik a a gyöngyöspatai ítélet, amely százmilliós nagyságrendű kártérítést adna roma családoknak, a magyar kormány kitart azon á...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Megtagadott ítélet: máig sem kapták meg az évekig szegregált gyerekeknek jogerősen járó kártérítést Gyöngyöspatán
Horváth László, a térség fideszes országgyűlési képviselője Farkas Lilla felvetésére úgy reagált: neki választott képviselőként minden, a körzetéhez tartozó település ügyével...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.19.
A gimnáziumi vezetők azt kérik, 2021 szeptemberéig ne lépjen hatályba az új NAT
Az Élenjáró Gimnáziumok Igazgatói Grémiuma azt kéri a kormánytól, hogy legkorábban 2021 szeptemberében lépjen hatályba az új Nemzeti alaptanterv (Nat).Az MTI-hez péntek este eljuttatott...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.15.
"A szülők értelmesebbek, mint Parragh Lászlóék"
Csökkent a szakképzésben részt vevő gyerekek száma a KSH adatai szerint, bár Palkovics László innovációs miniszter és Parragh László MKIK-elnök korábban trendfordulóról beszélt, arr...
(Forrás: Klubrádió)
--
2020.01.15.
Az MTA szívesen segítene a Nemzeti alaptantervben, de válaszokat nem kaptak
A visszajelzések hiánya ellenére a Magyar Tudományos Akadémia továbbra is kész részt venni az ország jövője szempontjából meghatározó fontosságú Nemzeti alaptanterv (NAT) társadalmi...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
  Gyimesi Krisztina

Kedves OFOE!

Gyesen lévő tanár vagyok (8 osztályos gimnáziumban, magyar irodalom és nyelv, egyetemi diplomával, 16 év munkaviszony, 3 gyermekem miatt 9 tanított év). A következő tanévtől mennék vissza tanítani. Jelenleg 2 lehetőségen gondolkodom:
1. a korábbi gimnáziumomba visszavárnak, azonban teljes állást a 3 gyermek miatt nem vállalnék. Amennyiben jól tudjuk, a 3. gyermek 5 éves koráig az iskolának biztosítania kell a "félállást". Ez valóban így van? Illetve ha nem félállásba, hanem "6 órába" szeretnék visszamenni, van-e lehetőségem, vagy csak ha a munkáltató is beleegyezik? Továbbá a "6 órás" állás a pedagógusoknál pontosan mit jelent (kötelező óraszámok, egyéb kötelezettségek, stb.)
2. Egy általános iskolában, ahol csak alsó tagozat van, tanítót keresnek. Mivel kieső helyen, egy faluban van az iskola, évek óta nincs jelentkező. Én ebben a faluban lakom, és a 3 gyermek mellett átmenetileg szívesen dolgoznék ebben az iskolában. Az lenne a kérdésem, hogy van-e olyan munkakör, amit az egyetemi végzettségemmel, tanári diplomámmal betölthetnék az alsó tagozatban (pl. napközis pedagógus, stb.).

Válaszát előre is köszönöm,
Kriszta

--
  Láng Róbert

T. Cím!
Érdeklődni szeretnék, hogy közalkalmazotti munkaviszonnyal a dec.23-tól megkezdett EGYBEFÜGGŐ szabadságból mennyi vihető át a 2020-as naptári évre a 2019-es keretből?
Köszönöm

--
  Szodrai Csilla

Tisztelt OFOE!
Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy a 2020 január 1-jétől oktatókká átminősülő és az új szakképzési törvény hatálya alá kerülő, jelenleg még közalkalmazott pedagógusoknak eddig alanyi jogon járó jubileumi jutalma megmarad-e, vagy 2020. január 1-jétől kezdve ez csak egy adható jutalom lesz, ami a munkáltató anyagi helyzetétől függ majd.Hol találom meg ennek a kérdésnek a megbízható jogi szabályozását?
Köszönettel:
Szodrai Csilla

--
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek