OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. május 22.

Török Ildikó

Bohócok

Dolgozatírás. Tamás jó szokása szerint elő sem vette a felszerelését. Üres a papírja, még a nevét sem írta fel rá. Egy iskolakiflit morzsolgat. Duzzog, amiért a többiek belemerülnek a munkába, és senki nem hajlandó rá figyelni. Magányosan üldögél az utolsó padban.

A másik padsorban szintén egyedül ül, de szorgalmasan ír Peti. Egyszer csak egy szürke galacsinná gyúrt kiflidarabka landol a lapján. Félresöpri és dolgozik tovább. Újabb kifli, aztán megint egy. A harmadik eltalálja a fejét. Oldalra néz, Tamás álszent módon a papírjába mélyed, írást mímel. – Ne dobálj! – sziszegi Peti. Tamás széttárja karját, jelezve, nem érti, miért neki szól az osztálytársa...

Csend. A dobálás újrakezdődik, a fiatal, helyettesítő tanár némán int Tamásnak, de nem akar megszólalni, nehogy megzavarja a csendet. Valaki jelentkezik, odamegy hozzá, halkan beszélgetnek, mikor irtózatos csattanással felborul egy szék, és Peti feldúltan ordít: – Hagyd már abba, te rohadt g......! – Tamás mosolyog: – Én nem csináltam semmit... – széttárja a karját, mint aki teljesen ártatlan. – Szétverem a fejed! A k...... anyáddal szórakozz! – Petit most már jobban izgatja Tamás pofátlansága, mint a feladata.

A tanár hátrasiet rendet tenni. Az osztályban elkezdődött már a mocorgás, pusmogás. Hátrafordulnak, bár a helyzet számukra mindennapos, mégsem tudnak a dolgozatra koncentrálni. Peti dühöngve állítja fel a székét. Leül, csapkod, morog. Tamás a tanár szemébe mélyeszti tekintetét, de a kiflit az utasításnak megfelelően a padjába teszi. Az egyik markában azonban ott „ragad” egy kisebb darab.

Illusztráció

Öt percnyi csend és nyugalom után a Tamás előtt ülő Nóri nyakában landol a következő adag morzsa. – Hűűlye állat! Vedd már észre magad! Tanár úr... – Most már mindenki felnéz, Tamás örülhet, mert megállt a munka. Még a legjobb tanuló is hátrafordul. A tanár hátrasétál, halkan beszél Tamáshoz, aki székén hintázva pimaszul hazudik tovább: ő nem csinált semmit... Erre hatalmas hangzavar támad: – Á! Nem te, hanem a jó anyád... Nem hagy írni... Folyton szórakozik, a hülye... Tamás rettentően élvezi az immár számára is izgalmassá váló órát, melynek percei vészesen fogyatkoznak, miközben szünetel a munka. A tanár elkéri a „bűnös” ellenőrzőjét, mire az osztály elégedetten hördül fel. Peti kárörvendően mutatja kinyújtott, középső ujját.

Tamás firkálgat, az osztály tagjai pedig próbálják behozni az elvesztegetett időt. A tanár is ír: „Tisztelt Szülők! Tamás többszöri figyelmeztetésem ellenére is tudatosan megzavarta társai önálló munkáját, ezért szaktanári figyelmeztetőt kap.”, majd előrelapoz a megszokottnál vaskosabb füzetkében. Osztályfőnöki figyelmeztetés, osztályfőnöki intő, rovó, szaktanári és ügyeletesi figyelmeztetők, intők, igazgatói intő... Tamásra néz. – Leszarom... – mondja éppen dacosan, és szinte vési a papírt, vagyis inkább most már a padot.

Kicsengetnek. A dolgozatokat összeszedik. A tanár az asztalon hagyja az ellenőrzőt, és kimegy. Tamás lökdösődve tör előre, beleolvas, káromkodik, majd teljes erőből a sarokba vágja. Kimegy a folyosóra, ahol már Peti és barátai várják, de csak odakaffantanak, mert Tamás kétszer akkora, mint ők hárman együtt.

Verekedésről nem tudunk.

A következő órára derűsen, tettrekészen érkező tanárnő nem érti, miért olyan rettentően feszült és ideges az osztály, hogy szinte negyedórába telik, mire elkezdődhet az óra érdemi része. Kicsengetés után megkeresi a helyettesítő kollégát, aki rémülten meséli Tamás produkcióját. – Á, ő csak egy bohóc. Nem kell törődni vele, minden órán ezt csinálja. Illetve tanárfüggő: nálam speciel meg sem próbálja. Téged nem ismer eléggé, hát próbálkozik. Ne törődj vele!...

A fiatal kolléga azonban még érdekődő, nyitott, hiszen éppen ebből államvizsgázott, a problémás gyerekekkel való foglalkozás amúgy is kedvenc témája. Azonkívül nemcsak az osztályt sajnálja, hanem Tamást is, akiről később megtudja, hogy igen szeszélyes, kiszámíthatalan, de néha egészen normális, sőt vannak kreatív, egyéni ötletei is. Elhatározza, hogy megkérdezi több kollégáját, szerintük – akik már évek óta ismerik a fiút – mi lehet ennek a viselkedésnek az oka.

Álljon itt néhány sebtében rögzített válasz:

  • Hülye! Nem normális! A bátyja bezzeg milyen édes volt. Emlékeztek rá?
  • Feltűnési viszketegség.
  • Családi problémák. Úgy hallottam, az apja nagyon erőszakos, most is sokszor megveri.
  • Otthon nem engedik meg az ilyen idétlen bohóckodást, ezért minket szórakoztat. Otthon senki sem figyel rá.
  • Szégyelli, hogy bukásra áll, hogy még azokat a dolgozatokat sem tudja megírni, amelyeket pedig a legbutábbnak tartott lányok is simán kiráznak a kisujjukból.
  • Képtelen alkalmazkodni, beilleszkedni.
  • Nem igaz, mert alsóban, amíg az Éva tanította, nem volt ilyen.
  • Unja az órát. Semmi sem tudja lekötni.
  • Utálja a tanárokat, utálja a felnőtteket, utálja a szüleit...
  • Csak így tud produkálni valamit a többiek előtt. Ő ezzel bizonyítja, hogy már nagyfiú.
  • Szereti, ha nevetnek rajta. Azt hiszi, hogy szórakoztató.
  • Azt akarja, hogy lássák, képes felhúzni bárkit.
  • Most már nem hagyhatja abba, méltóvá kell válnia a sok beíráshoz...
  • Mindent inkább, csak tanulni ne kelljen. Emlékeztek, mikor tavaly bemászott a szekrénybe, és csak óra végén került elő? Az mindenkinek tetszett, ezért aztán a többiek szívesen hallgattak egész órán. Jó hecc volt...
  • Szerencse, hogy ebben az osztályban csak egy bohóc van. Menj be a x. b-be, ott tizenkilencből hat, Tamáshoz hasonló kaliberű fiút találsz. Na, ott aztán tényleg leizzadsz, mire kicsengetnek.

A fiatal tanár csodálkozva hallgatta tapasztalt kollégáinak okfejtését, hiszen láthatóan határozott véleménnyel voltak Tamásról és a hozzá hasonlókról, akik – mint kiderült – kilencven százalékban fiúk. Megpróbált utánajárni, hogy miképpen lehet ezekben a zűrös osztályokban tanítani, milyen megoldást lehet találni, amely a gyereknek, az osztálytársaknak és a pedagógusoknak is jó.

  • Nálam is próbálkoztak, de látták, hogy én vagyok az erősebb.
  • Tanártól függ: csak a gyenge kezű, következetlen kollégáknál fordulhat elő az óra rendszeres megzavarása.
  • Én mindig beírok. Hadd lássa a tisztelt szülő, mennyi gond van az imádott csemetéjével.
  • Időnként elbeszélgetek vele. Ez egy ideig használ. Aztán úgyis újrakezdik.
  • Tantárgytól is függ. Matekórán csönd van, meghúzzák magukat, bezzeg szegény énekes, múltkor is sírva jött ki az x. b-ből.
  • Nem veszek róla tudomást. Folytatom az órát. Sőt azt büntetem meg, aki figyel rá.
  • Beszélgettünk erről a gyerekekkel osztályfőnöki órán, mert sokszor őket is zavarja, de a végén az derült ki a számomra, hogy a megoldást teljes egészében a tanárok feladatának tekintik.
  • A szülőkre nem nagyon lehet számítani, hiszen – jogosan – az a véleményük, hogy az órai fegyelmezés a mi dolgunk.
  • Nem írok be, mert otthon azonnal megverik.
  • Dolgozatot íratok vele vagy feleltetem.
  • Magatartás egyes.
  • Tudom, hogy tilos, de néha kiküldöm a teremből a tankönyvvel, hogy azért legyen feladata. Ezt utálják a legjobban, hiszen ezzel elzárom őket a közönségük elől.
  • Elég, ha felemelem a hangom.

Mit bizonyítanak a fenti vélemények? A fiatal kolléga szerint a tanárok tehetetlenségét, kiszolgáltatottságát és még valamit, amire pedig egyre nagyobb szükség lenne: a pedagógiai kultúra hiányát. Természetesen az utóbbit meg sem merte említeni tapasztalt kollégái előtt, de úgy érezte, hogy némelyiküknél az a tudás, amelyből valamikor vizsgázott, sőt államvizsgázott, ma már éppúgy csak „ünnepi tudás”, mint a tanítványaiknál az a sok-sok ismeret, amelyet tantervi követelményrendszer előír. A hétköznapokban a „hétköznapi pedagógiát” alkalmazzák egyéni műveltségük, értékrendjük és igányszintjük szerint. (Minőségirányítás ide vagy oda...)

Elméletben például tökéletesen definiálják, csoportosítják, sőt talán még fel is ismerik a hiperaktív gyereket, de a mindennapokban gyakran könnyebb megszabadulni tőlük (azaz speciális iskolába küldeni), mint a tantestülettel, a szülőkkel, a nevelési tanácsadókkal, családsegítőkkel együtt küszködni. Sokan járnak különböző tobábbképzésekre, előadásokra, konferenciákra, amelyeken legalább hallhatnak az új lehetőségekről, módszerekről, mégha azokat nem is tudják mindig alkalmazni.

Vajon miért is nem?

Talán biztosabbnak, kényelmesebbnek találják a megszokott utakat? Esetleg fáradtak, érdektelenek, talán nincs már meg bennük a kezdeti érdeklődés a gyerekek világa iránt?

A fiatal tanár felkereste Tamás osztályfőnökét is, hogyan próbál segíteni ő ezen, a láthatóan boldogtalan kisfiún. A válasz elgondolkodtató volt: „Amikor Tamás hozzám került, vidám, igazi csibész volt. Közepes tanuló, de mindenre kíváncsi, lelkes, segítőkész. A tanulmányi eredménye azonban romlani kezdett, mert az édesapja egyre inkább a kitűnő tanuló bátyjához kezdte hasonlítgatni, amivel elérte, hogy a gyerek megutálta a testvérét és egyre agresszívabbá váló apját is. Minden »bohóckodása« segélykiáltás. Minden rossz jeggyel, intővel tudatosan fájdalmat akar okozni annak a felnőttnek, akit kiskorában istenített: az édesapjának. Tavaly megindult a lejtőn, és most már úgy érzi, nem is akar megállni a gödör aljáig. Nem érdekli sem dicséret, sem büntetés. Már rám sem hallgat, pedig imádta az állatokat, a biológiát, rengeteget tud vagy tudott ebben a témakörben. Belefáradtam, hogy két éve szinte mindennap vele kellett foglalkoznom akkor, amikor ott van még vagy fél tucat problémás gyerekem... Nem tudom, érted-e. Majd meglátod szeptemberben, hiszen te kapod a hírhedt 4. a-t. Ott találkozhatsz majd két-három, Tamásnál is keményebb legénnyel, akik megesznek reggelire...”

A történet folytatódik; hogy hogyan, azt majd meglátjuk a következő tanévben...

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.10.07.
A következő tanévtől átnevezik a szakgimnáziumokat és a szakközépiskolákat
"Az átjárhatóság lehetőségének növelése, valamint a közös szakmai tartalmak egyértelmű azonosítása érdekében közös ágazati tartalmak és ezekhez kapcsolódóan új ágazati struktú...
(Forrás: eduline)
--
2019.10.07.
L. Ritók Nóra: Emancipáció és nyomorúság
Aki a főállású anyaságból lép át a munkaerő-piacra, annak iszonyúan nehéz. Mert a pénz kell, a férfiak zöme már nem tudja eltartani a családot, ahogy a gyerekek intézményrendszerbe ker...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek