OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. június 1.
Címkék:
 

Kriston Aranka

„Zeneklub”, avagy a vita nevelő hatása

Annyiszor mondjuk, hogy a mai gyerekek egészen másképp gondolkodnak, mint néhány évvel ezelőtti kortársaik, egészen más az ízlésük, más tetszik nekik, mint hajdan nekünk. És bizony számos dolog akad, amelyért a nem is olyan régi generáció még rajongott, a mai tinédzserek pedig nem tudnak vele mit kezdeni. Ha így is van, azért meg lehet találni, s ha nem találunk, ki lehet építeni a különböző nemzedékek közötti hidakat. Kriston Aranka írása bizonyítja, hogy ez a törekvés olykor meglepő eredményeket hoz.

A mai gyerekek valószínűleg fejhallgatóval jöttek a világra. Ez a benyomása támad az embernek, ha szétnéz az utcán, a metrón vagy egy középiskolában. A felnőttek többsége nincs elragadtatva ettől a jelenségtől. Be kell vallanom, hogy én is azok közé tartoztam, akik éppen csak elviselték ezt a szokást. Huszonöt év általános iskolai munka után jó egy éve tanítottam középiskolában. Bár gyakorló szülőként – három 18 és 22 év közötti fiúval megáldva – nem volt idegen számomra ez a korosztály, eleinte elég nehezen sikerült szót értenem a diákokkal.

Egy véletlen megjegyzéssel kezdődött az egyik szünetben. Kilencedikes osztályfőnök lévén, akkortájt ismerkedtem a tanítványaimmal. Emlékezetem szerint nem kifejezetten hízelgő megjegyzést tettem az egyik tanuló zenei ízlésére. Pillanatok alatt legalább öten igyekeztek meggyőzni arról, hogy ez a világ legjobb zenéje, illetve ugyanennyien lelkesen helyeseltek nekem. A tízperces szünet arra nem volt elég, hogy meggyőzzük egymást, de amit tapasztaltam, jó kiindulópontnak bizonyult.

A következő órán megemlítettem a gyerekeknek, hogy én kétségbeejtően tudatlan vagyok ezen a téren, de talán ők is azért nem szeretik egymás zenéjét, mert nem ismerik. Felvetettem az ötletet, hogy a következő osztályfőnöki órán bemutathatnák kedvenc zeneszámukat, és egy pár mondatban elmondhatnák a többieknek, hogy nekik miért tetszik. Miután a többség elég lelkesen csatlakozott az indítványomhoz, hat tanuló pedig jelentkezett a bemutató megtartására, hozzáláttam megszervezni a „zeneklubot”.

A tanterem helyett a könyvtár kényelmes foteljeit választottam helyszínül, és egyben kértem a könyvtárosunk – Kiss Katalin – segítségét is. Kati a továbbiakban felbecsülhetetlen segítséget jelentett, többek között ő fektette le az alapszabályokat is, úgymint: egy-egy zeneszám öt percnél ne legyen hosszabb, kérdezni, véleményt nyilvánítani lehet, de becsmérlő megjegyzést tenni, a másik ízlését kritizálni nem. Számomra is nagyon tanulságos volt, hogy egy-egy kérdésével, közbevetett mondataival milyen ügyesen terelte a gyerekeket a kívánt irányba.

Habár zenei műveltségem számottevően nem nőtt, a tanítványaimról sok mindent megtudtam. Abban a légkörben, ahol senki sem akarta őket meggyőzni, véleményüket megváltoztatni, ízlésüket minősíteni, egyre nyíltabban beszéltek saját életükről, vágyaikról és problémáikról egymás előtt. Külön kihívást jelentett számukra, hogy azon osztálytársaikat, akik még egyik zenei irányzathoz sem csatlakoztak, a maguk oldalára állítsák. Az óra minden alkalommal azzal zárult, hogy megszavazták a legjobban tetsző zeneszámot. Ennek hatására a bemutatók egyre színvonalasabbak lettek.

A szerző felvétele

Úgy emlékszem, körülbelül öt hétig tartott a „zeneklub”, én voltam az utolsó előadó. Mivel az én zenei ízlésem „megrekedt” a Lloyd Webber-musicaleknél – Hair, Jézus Krisztus szupersztár, Az operaház fantomja, Macskák –, ilyesmivel nem is próbálkoztam. Helyette a Kabaré című film számomra legmegrázóbb jelenetét mutattam be nekik. Azt, amikor a két főszereplő egy napfényes vasárnap délután, a báró társaságában betér egy kerti sörözőbe. Ide masírozik be a Hitlerjugend egy csoportja – élükön egy fantasztikusan szép és csodálatos hangú fiúval –, énekelni kezdenek, és a dal végén a teljesen hétköznapi, ártalmatlannak kinéző sörözők kitartott kézzel, vigyázzállásban énekelnek együtt a gyerekekkel. Ez a filmrészlet annyira felkeltette a tanulók érdeklődését, hogy megszavazták, nézzük végig az egész filmet. Nagy meglepetésemre számukra egészen mást jelentett a film, mint nekem. Egyáltalán nem tetszett nekik, a két főszereplőről rendkívül rossz véleményük volt –„a srác buzi, a lány kurva”–, ebben minden fiú egyetértett. Ez a vélekedés viszont lehetőséget adott arra, hogy a családi életről, szerelemről, nemi életről, előítéletekről vitatkozzunk tovább. Cseppet sem meglepő módon a kamaszkorban lévő fiúk számára a „férfiasság” volt a legfontosabb, jövendőbeli feleségüktől pedig teljes ártatlanságot, hűséget és mindenekfölött igaz szerelmet vártak el. Egy-két jól irányzott kérdéssel azért sikerült felpiszkálni őket és heves vitát provokálni.

Így utólag be kell látnom, hogy talán nem a legszerencsésebb filmválasztás volt, pár évvel később valószínűleg többet mondott volna nekik. Habár ezt a „csatát” elvesztettem, mindannyian sokat nyertünk az ezt megelőző és ezt követő vitákban. Elsősorban egyfajta vitakultúrát, ahol mindenki őszintén el merte mondani a véleményét, senki nem hurrogta le a másikat, és ami számomra a legfontosabb, megtanultak odafigyelni egymásra. Lassan azok is bekapcsolódtak a beszélgetésbe, akik addig inkább szótlan szemlélői voltak a vitáknak. Egyfajta szállóigévé vált az osztályban a következő: „még nem győztél meg” mondat. Akár az osztálykirándulás helyszínéről kellett döntenünk, akár a marihuána legalizálása került szóba. Bármely téma felvetése után azonnal megindult a „népvándorlás” az osztályteremben, egyik oldalra ültek azok, akik mellette, a másik oldalra, akik ellene voltak, középre pedig azok kerültek, akik még egyik irányba sem kötelezték el magukat az adott témában.

Otthoni tapasztalataim – mint említettem, három, a kamaszkorból éppen kinövő fiú és számtalan barátjuk – alapján soha nem törekedtem a döntőbíró szerepére. Véleményem szerint egymástól sokkal többet tanulnak, könnyebben elfogadják a másfajta gondolatot, mint a felnőttektől, még akkor is, ha az otthonról hozott, a szülők által képviselt véleményt továbbítják társaik felé. Az én feladatom az volt, hogy olyan témákat találjak és úgy tálaljam, hogy az felkeltse az osztály többségének az érdeklődését. Ez a későbbiekben egyre könnyebb lett, mivel egyik következett a másikból, sokszor ők vetettek fel újabb, vitára érdemes témákat. Ha kérdezték, természetesen én is elmondtam a véleményemet, általában valamelyik csoporthoz csatlakozva.

A „zeneklub” egy véletlen megjegyzésből nőtt ki – ehelyett bármi, a többség érdeklődését felkeltő tevékenység is megfelelt volna –, de a folytatás már nagyon is tudatos szervezést, odafigyelést igényelt: annak a légkörnek a megteremtése, hogy érezzék, az ő véleményük is fontos, és nem azt várjuk tőlük, hogy készen kapott gondolatokat szajkózzanak. Megtanuljanak kiállni és érvelni a saját igazuk mellett úgy, hogy közben a mások véleményét is végiggondolják. Barátságról, szerelemről, munkáról, igazságról és hazugságról, az élet minden fontosabb és kevésbé fontos dolgáról beszélgettünk, vitatkoztunk, győzködtük egymást.

A szerző felvétele

Ha nem is sikerült mindenben konszenzusra jutnunk, mindannyiunk számára sokat jelentettek ezek az osztályfőnöki órák. Én sokkal jobban megismertem őket, mint azt valaha remélni mertem, s így olyan dolgokat is el tudtam fogadni tőlük, amit előtte elképzelhetetlennek tartottam. Az osztály pedig igazi közösségé vált. Nem lett mindenki mindenkinek barátja, de az érettségi óta eltelt két évben sem szakadtak el véglegesen egymástól. Azóta is rendszeresen találkoznak, figyelemmel kísérik egymás életének alakulását, és ha valakinek komoly problémája támad, a volt osztálytársaira most is számíthat.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.12.12.
L. Ritók Bóra: Szegénység, 2019 decemberében
A hátrányos helyzet meghatározása jogszabály alapján történik…de a terepről tudjuk, ez gyakran nem tükröz valós képet. Ilyenkor, mikor a gyerekek hátrányos helyzetű igazolása az alap...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.12.12.
L. Ritók Nóra: Ez a rendszer elengedte az oktatást
Aki elmegy egy szegregátumba, és bemegy egy komfort nélküli házba, ahol családok, gyerekek élnek, átjárja az az érzés, hogy szinte esélytelen innen kitörni. L. Ritók Nóra folyamatosan é...
(Forrás: Klubrádió)
--
2019.12.12.
„A szülők veszik el saját gyerekük életét, aztán csodálkoznak, ha megszúrja a tanárt, vagy kiugrik az ablakon”
A döbbeneten túllépve, a konkrét esetektől eltekintve vizsgáljuk meg a kontextust, azaz a magyar oktatási rendszert, ahol ezek a tragédiák megtörténtek. De még mielőtt erre rátérnénk,...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2019.12.12.
Amit csinálunk, az nem oktatás, hanem intézményesített gyerekkínzás
És olyan is volt, hogy amikor a kollégák (amúgy a házirenddel ellentétesen…) már két témazárót is írattak a diákjaimmal az adott tanítási napon, az egész csoportom annyira kimerült...
(Forrás: Független Diákparlament)
--
2019.12.12.
A gyerekek minden reggel kirázzák az iskolatáskát, ha a poloska nem is, de a csótány legalább kiesik
Két, nagy létszámú családok átmeneti otthonában élő édesanya számolt be arról, hogy a gyerekeikkel a csótányok között alszanak, miközben ágyi poloskák csípik őket. Nem arról van...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.12.12.
Jobb lesz a szakképzés, emelkedik a szakképzésben oktatók bére
A gazdaságvédelmi intézkedések részeként és a fiatalok foglalkoztatásának további bővítése érdekében újabb előrelépés történt a szakképzés megerősítéséért: az Országgyűlé...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.12.12.
Halácsy Péter: a gyerekeknek meg kell tanulni bánni a szabadsággal
A Budapest School Általános Iskola és Gimnázium kerettantervét az EMMI idén áprilisban fogadta el. A Budapest School célja a kezdeményezéssel az volt, hogy az általuk használt saját, szem...
(Forrás: index)
--
2019.12.11.
Vendégünk: Setényi János, oktatáskutató
Kína nemrég még a világ összeszerelő és fröccsöntő üzemének számított, de ma már sokkal inkább a kreativitásra gyúrnak, és a friss PISA-felméréseken éppen kenterbe verték a vilá...
(Forrás: index)
--
2019.12.11.
Pokorni: Az általános iskoláink kudarcosak
Az egykori oktatási miniszter szerint bőven lenne mit tenni a kistelepülési, kis létszámú iskolákért, amelyek nem feltétlenül kerültek jobb helyzetbe az állami kézbe vétel óta, sőt. A...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek