OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. június 1.
Címkék:
 

Kriston Aranka

„Zeneklub”, avagy a vita nevelő hatása

Annyiszor mondjuk, hogy a mai gyerekek egészen másképp gondolkodnak, mint néhány évvel ezelőtti kortársaik, egészen más az ízlésük, más tetszik nekik, mint hajdan nekünk. És bizony számos dolog akad, amelyért a nem is olyan régi generáció még rajongott, a mai tinédzserek pedig nem tudnak vele mit kezdeni. Ha így is van, azért meg lehet találni, s ha nem találunk, ki lehet építeni a különböző nemzedékek közötti hidakat. Kriston Aranka írása bizonyítja, hogy ez a törekvés olykor meglepő eredményeket hoz.

A mai gyerekek valószínűleg fejhallgatóval jöttek a világra. Ez a benyomása támad az embernek, ha szétnéz az utcán, a metrón vagy egy középiskolában. A felnőttek többsége nincs elragadtatva ettől a jelenségtől. Be kell vallanom, hogy én is azok közé tartoztam, akik éppen csak elviselték ezt a szokást. Huszonöt év általános iskolai munka után jó egy éve tanítottam középiskolában. Bár gyakorló szülőként – három 18 és 22 év közötti fiúval megáldva – nem volt idegen számomra ez a korosztály, eleinte elég nehezen sikerült szót értenem a diákokkal.

Egy véletlen megjegyzéssel kezdődött az egyik szünetben. Kilencedikes osztályfőnök lévén, akkortájt ismerkedtem a tanítványaimmal. Emlékezetem szerint nem kifejezetten hízelgő megjegyzést tettem az egyik tanuló zenei ízlésére. Pillanatok alatt legalább öten igyekeztek meggyőzni arról, hogy ez a világ legjobb zenéje, illetve ugyanennyien lelkesen helyeseltek nekem. A tízperces szünet arra nem volt elég, hogy meggyőzzük egymást, de amit tapasztaltam, jó kiindulópontnak bizonyult.

A következő órán megemlítettem a gyerekeknek, hogy én kétségbeejtően tudatlan vagyok ezen a téren, de talán ők is azért nem szeretik egymás zenéjét, mert nem ismerik. Felvetettem az ötletet, hogy a következő osztályfőnöki órán bemutathatnák kedvenc zeneszámukat, és egy pár mondatban elmondhatnák a többieknek, hogy nekik miért tetszik. Miután a többség elég lelkesen csatlakozott az indítványomhoz, hat tanuló pedig jelentkezett a bemutató megtartására, hozzáláttam megszervezni a „zeneklubot”.

A tanterem helyett a könyvtár kényelmes foteljeit választottam helyszínül, és egyben kértem a könyvtárosunk – Kiss Katalin – segítségét is. Kati a továbbiakban felbecsülhetetlen segítséget jelentett, többek között ő fektette le az alapszabályokat is, úgymint: egy-egy zeneszám öt percnél ne legyen hosszabb, kérdezni, véleményt nyilvánítani lehet, de becsmérlő megjegyzést tenni, a másik ízlését kritizálni nem. Számomra is nagyon tanulságos volt, hogy egy-egy kérdésével, közbevetett mondataival milyen ügyesen terelte a gyerekeket a kívánt irányba.

Habár zenei műveltségem számottevően nem nőtt, a tanítványaimról sok mindent megtudtam. Abban a légkörben, ahol senki sem akarta őket meggyőzni, véleményüket megváltoztatni, ízlésüket minősíteni, egyre nyíltabban beszéltek saját életükről, vágyaikról és problémáikról egymás előtt. Külön kihívást jelentett számukra, hogy azon osztálytársaikat, akik még egyik zenei irányzathoz sem csatlakoztak, a maguk oldalára állítsák. Az óra minden alkalommal azzal zárult, hogy megszavazták a legjobban tetsző zeneszámot. Ennek hatására a bemutatók egyre színvonalasabbak lettek.

A szerző felvétele

Úgy emlékszem, körülbelül öt hétig tartott a „zeneklub”, én voltam az utolsó előadó. Mivel az én zenei ízlésem „megrekedt” a Lloyd Webber-musicaleknél – Hair, Jézus Krisztus szupersztár, Az operaház fantomja, Macskák –, ilyesmivel nem is próbálkoztam. Helyette a Kabaré című film számomra legmegrázóbb jelenetét mutattam be nekik. Azt, amikor a két főszereplő egy napfényes vasárnap délután, a báró társaságában betér egy kerti sörözőbe. Ide masírozik be a Hitlerjugend egy csoportja – élükön egy fantasztikusan szép és csodálatos hangú fiúval –, énekelni kezdenek, és a dal végén a teljesen hétköznapi, ártalmatlannak kinéző sörözők kitartott kézzel, vigyázzállásban énekelnek együtt a gyerekekkel. Ez a filmrészlet annyira felkeltette a tanulók érdeklődését, hogy megszavazták, nézzük végig az egész filmet. Nagy meglepetésemre számukra egészen mást jelentett a film, mint nekem. Egyáltalán nem tetszett nekik, a két főszereplőről rendkívül rossz véleményük volt –„a srác buzi, a lány kurva”–, ebben minden fiú egyetértett. Ez a vélekedés viszont lehetőséget adott arra, hogy a családi életről, szerelemről, nemi életről, előítéletekről vitatkozzunk tovább. Cseppet sem meglepő módon a kamaszkorban lévő fiúk számára a „férfiasság” volt a legfontosabb, jövendőbeli feleségüktől pedig teljes ártatlanságot, hűséget és mindenekfölött igaz szerelmet vártak el. Egy-két jól irányzott kérdéssel azért sikerült felpiszkálni őket és heves vitát provokálni.

Így utólag be kell látnom, hogy talán nem a legszerencsésebb filmválasztás volt, pár évvel később valószínűleg többet mondott volna nekik. Habár ezt a „csatát” elvesztettem, mindannyian sokat nyertünk az ezt megelőző és ezt követő vitákban. Elsősorban egyfajta vitakultúrát, ahol mindenki őszintén el merte mondani a véleményét, senki nem hurrogta le a másikat, és ami számomra a legfontosabb, megtanultak odafigyelni egymásra. Lassan azok is bekapcsolódtak a beszélgetésbe, akik addig inkább szótlan szemlélői voltak a vitáknak. Egyfajta szállóigévé vált az osztályban a következő: „még nem győztél meg” mondat. Akár az osztálykirándulás helyszínéről kellett döntenünk, akár a marihuána legalizálása került szóba. Bármely téma felvetése után azonnal megindult a „népvándorlás” az osztályteremben, egyik oldalra ültek azok, akik mellette, a másik oldalra, akik ellene voltak, középre pedig azok kerültek, akik még egyik irányba sem kötelezték el magukat az adott témában.

Otthoni tapasztalataim – mint említettem, három, a kamaszkorból éppen kinövő fiú és számtalan barátjuk – alapján soha nem törekedtem a döntőbíró szerepére. Véleményem szerint egymástól sokkal többet tanulnak, könnyebben elfogadják a másfajta gondolatot, mint a felnőttektől, még akkor is, ha az otthonról hozott, a szülők által képviselt véleményt továbbítják társaik felé. Az én feladatom az volt, hogy olyan témákat találjak és úgy tálaljam, hogy az felkeltse az osztály többségének az érdeklődését. Ez a későbbiekben egyre könnyebb lett, mivel egyik következett a másikból, sokszor ők vetettek fel újabb, vitára érdemes témákat. Ha kérdezték, természetesen én is elmondtam a véleményemet, általában valamelyik csoporthoz csatlakozva.

A „zeneklub” egy véletlen megjegyzésből nőtt ki – ehelyett bármi, a többség érdeklődését felkeltő tevékenység is megfelelt volna –, de a folytatás már nagyon is tudatos szervezést, odafigyelést igényelt: annak a légkörnek a megteremtése, hogy érezzék, az ő véleményük is fontos, és nem azt várjuk tőlük, hogy készen kapott gondolatokat szajkózzanak. Megtanuljanak kiállni és érvelni a saját igazuk mellett úgy, hogy közben a mások véleményét is végiggondolják. Barátságról, szerelemről, munkáról, igazságról és hazugságról, az élet minden fontosabb és kevésbé fontos dolgáról beszélgettünk, vitatkoztunk, győzködtük egymást.

A szerző felvétele

Ha nem is sikerült mindenben konszenzusra jutnunk, mindannyiunk számára sokat jelentettek ezek az osztályfőnöki órák. Én sokkal jobban megismertem őket, mint azt valaha remélni mertem, s így olyan dolgokat is el tudtam fogadni tőlük, amit előtte elképzelhetetlennek tartottam. Az osztály pedig igazi közösségé vált. Nem lett mindenki mindenkinek barátja, de az érettségi óta eltelt két évben sem szakadtak el véglegesen egymástól. Azóta is rendszeresen találkoznak, figyelemmel kísérik egymás életének alakulását, és ha valakinek komoly problémája támad, a volt osztálytársaira most is számíthat.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.26.
Dr. Gyurkó Szilvia: Gyereket. Megütni. Nem. Szabad.
A gyerekkorban elszenvedett erőszak (legyen az fizikai-, érzelmi- vagy verbális bántalmazás) mindig nyomot hagy. Mindig. Mert megsérti a határokat, az alapbizalom szövetét és traumatizál. Akkor...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.06.25.
Iskolává válnak a tanulócsoportok, ha a kormány elfogadja a magántanulói státusz eltörlését?
A legvalószínűbb tehát, hogy a kormány e módosítással a tanulócsoportokba járó gyerekeket akarja visszaterelni a rendszerbe. Nekik ugyanis magántanulói státuszt kell felvenni, amihez szü...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.06.25.
Ónody-Molnár Dóra: Támadás az oktatási menekültek ellen
Vannak szülői csoportok, amelyek sajátos célja a gyerekeik kimenekítése az állami iskolarendszerből. Létezett 2010 előtt is e jelenség, de drámai felgyorsulása, az ilyen módon kilépő csal...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.06.25.
Szél Bernadett parlamenti felszólalása a köznevelési törvény módosításának vitáján (videó)
Nagyon fontos javaslatot tárgyal a parlament egy nyári péntek utolsó napirendnek eldugva. A köznevelési salátatörvénnyel a kormány nekiment a gyermekeknek, minden tiltakozásra szükség van...
(Forrás: Facebook)
--
2019.06.25.
Jól vizsgáztak a magyar tanárok
Egészen jól szerepelt hazánk az egyik legfrissebb oktatási tematikájú nemzetközi felmérésen. A Nemzetközi tanítás és tanulás vizsgálat az OECD, azaz a Gazdasági Együttműködési és...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.25.
Online is be lehet majd iratkozni az iskolába
Az informatikai fejlesztés eredményeként a 2019/2020-as tanévben már elérhetővé válik az ügyfélkapun keresztüli beiratkozás és hitelesítés is, ezért az ügyintézéshez a szülőnek -...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek