|
2006. június 26.
A költséghatékonyság mint prioritás
Pedagógusok a piros vonal alatt
Hol húzódik az a bizonyos „piros vonal”,
illetve ki és milyen kritériumok
mentén fogja azt kijelölni?
A szakma iskoláért felelősséget érző köreiben teljesen természetes a konszenzus bizonyos alapvető kérdésekben. Ezeket már annyit ismételgették/ismételgettük, hogy szinte restellem elmondani, leírni (Amiről a „163 pont” kapcsán beszélnünk kell).
A minap a Rádió Café mint civil szakmai szervezet elnökét meghívott egy beszélgetésre a közoktatást érintő problémákról, a szükségszerű megszorításokról, amelyeket reformnak is szoktak nevezni. (A beszélgetésről Botos Réka készített összefoglalót a Szochálón Szemfényvesztés az oktatásban címmel. – A szerk.) Az országgyűlés oktatási bizottságának elnöke, a rádióbeszélgetés másik résztvevője számára a már említett evidenciák szemmel láthatón nem voltak maguktól értetődőek. A riporteri kérdésre, hogy milyen alapon fogják a feleslegesnek ítélt pedagógusokat kiválasztani, az OKÉV által kidolgozott értékelési rendszert említette, amelynek segítségével biztonsággal kiszűrhető az igazgatók szubjektivizmusa, és egyértelműen megállapítható, hogy mely pedagógusok számítanak a „piros vonal alattinak”.
Azok, magyarázta, akik nem fejlesztik kellő hatékonysággal a rájuk bízott gyerekek kompetenciáit. Hiszen a gyerekek érdeke, mondta, hogy minél színvonalasabb oktatást kapjanak. Kevesebb, de jobb és egyben jobban fizetett pedagógus marad az iskolában, és ez gazdasági és szakmai szempontból is kikezdhetetlen megoldás.
Nekem az az érzésem, hogy a jelenlegi közoktatás-irányítási elképzelések szerint az egyetlen prioritás a költséghatékonyság marad, amely az eddiginél is nagyobb mértékben söpri majd el a szakmai szempontokat, a pedagógusok színvonalas munkájának elengedhetetlen feltételeit és ezzel együtt a gyerekek valódi érdekeit.
Pedig vannak szakmai ellenérvek, sőt megoldási javaslatok is. Ilyeneket ír le például Árok Antal (Fölösszám?) a Népszabadságban. Csak néhányat sorolok fel az általa említettek közül azért, mert gondolatai teljesen egybecsengenek az enyémmel, a mienkkel. S teszem ezt azért, mert még mindig bízom abban, hogy nem a nyári vakáció idején dőlnek el véglegesen életbevágó dolgok. Még nem számít minden pusztába kiáltott szónak, nem minősül falra hányt borsónak, létezik még némi szakmai érdekvédelem, amelyet – jobb híján – az erre vállalkozó civil szervezetek is érvényesíthetnek.
Sokat emlegetik az egy tanárra jutó alacsony (és egyre fogyó) gyermeklétszámot. Lényegesen kevesebb szó esik azonban arról, hogy „a nemzetközi összehasonlításban viszonylag kisebb kötelező óraszám azzal is összefüggésbe hozható, hogy nálunk minimális az asszisztencia. A nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők aránya az általános iskolában nem éri el a 4 százalékot, a középiskolákban a hármat sem.
Az OECD-országokban ez az arány sokkal magasabb, 8-10 százalék. Egy átlagos, 130 tanárt foglalkoztató francia középiskolában például 11 asszisztens segíti a pedagógusok tevékenységét, miközben a pedagógus nettó tanítási ideje 602 óra/év (nálunk 555). Tehát a magyar pedagógusnak sokkal több időt kell eltöltenie a tanóra előkészítésével, technikai és egyéb kiegészítő feladatokkal, mint osztrák vagy francia kollégájának.
Nem beszélve a tanítási órákon kívüli feladatokról, amelyeket a közoktatási törvény részletesen szabályoz: a tanítási órákra való felkészülésen túl az ügyviteli feladatok, a nevelőtestületi, munkaközösségi teendők, a hátrányos helyzetű és a tehetséges tanulók képességeinek fejlesztése, az iskola kulturális és sportéletének, a diákmozgalomnak a segítése, tanulmányi versenyek lebonyolítása, a gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő feladatok, a szülőkkel való kapcsolattartás, ünnepségek, programok előkészítése (sokszor a települések számára is), tanulmányi kirándulások, színházlátogatások szervezése, lebonyolítása, tankönyvek rendelése, elosztása, a folyamatos továbbképzés stb. Mindez különösen a csúcsidőkben, a kötelező órákkal együtt gyakran túllépi a heti 40 órát is. (Persze az is igaz, hogy hivatástudat és kontroll nélkül e sajátos helyzettel vissza lehet élni.)
Ezek után nyilvánvaló, hogy a kötelező óraszámok módosításáról (jelenleg tanítóknál heti 21, tanároknál heti 20) csak a pedagógusi munkakör egészének áttekintésével, a teljes feladatrendszer figyelembevételével lehet dönteni.” -- Linkek
|
Utolsó üzenetek:
 ofoe Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.
--
Márta Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm
--
 Eleonóra Kedves OFOE!
Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)
Üdvözlettel: Németh Eleonóra
--
ofoe Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)
--
 ofoe Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli
--
László Krisztina Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina
--
Eleonóra Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra
--
ofoe Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.
--
Németh Zoé Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?
--
ofoe Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)
--
  Kommentek |
|
Tovább...
Link küldése