OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. október 3.
Címkék:
 

Hercz Mária

Láthatatlan hátrányok

A kétszintű érettségi „rejtett tanterve”

Mára mintha mérséklődött volna a kétszintű érettségit övező korábbi félelem és bizonytalanság. „Alulról” nézve azonban még számos kérdés megoldásra vár. Sok tavaly és idén érettségizett fiatallal beszélgetve egyre erősebb az a meggyőződésem, hogy itt mintha megfeledkeztek volna egy deklaráltan fontos kérdésről: a hátrányos helyzetről. Nem csak a de jure hátrányos helyzetű gyermekek helyzetére gondolok itt, hanem minden olyan gyermekre, akinek a szülei nem értelmiségiek, vagy nincs pontos információkkal rendelkező baráti körük, nem napi természetességgel használják az internetet, vagy csak azokra, akik nincsenek tisztában a jogaikkal, vagy nem hisznek a demokráciában, esetleg azokra, akik nem tanultak meg vele élni. Furcsának tűnhet a lista, de az általam ismert tipikus problémák e tényezőkből eredtek.

Az érettségi szintek kiválasztása

Kezdjük az érettségi szintek kiválasztásával. Erre adminisztratív módon csak 12. évfolyamban kerül sor, de a valóság a középiskolák nagy részében más: 10. évfolyam vége felé a gyermekeknek nyilatkozniuk kell, milyen fakultációkat választanak az utolsó két évben (más-más elnevezéssel megvalósuló érettségi előkészítőket értsünk rajta). Vagyis eddigre kellene tisztában lennie a szülőnek és a diáknak a leendő életpályával, ismerni az egyes szakmákat, a gyermek személyiségét, a felsőoktatási intézmények ajánlatait és követelményeit stb. Ez természetesen sajnos a gyermekek jelentős hányadánál utópia.

Pályaválasztási tanácsadás

A pályaválasztási tanácsadás célzott korcsoportja sem ez a korosztály, ebben a korban ide csak az egyébként is tudatos és tájékozott szülők, illetve osztályfőnökök „gyermekei” jutnak el. (Megjegyzem: e réteg nagyon gyakran csalódottan távozik a „tipikus” séma szerint zajló foglalkozásról, ahol jobb esetben a vizsgálat után, rosszabb esetben helyette megkérdezik a diákot, hogy mi szeretne lenni, s rábólintanak, illetve a gyermek élete álmáról röviden megállapítják, hogy felejtse el, nincs esélye – győznek a sztereotípiák. Kétosztálynyi diák tapasztalatait személyesen ismerve azért remélem, csak nekik nem volt szerencséjük...

Kik, hol és milyen indíttatásból jelentkeznek az emelt szintű vizsgákra?

Érdekes lenne megvizsgálni, hogy kik, hol és milyen indíttatásból jelentkeznek az emelt szintű vizsgákra. A gyerekeket – és a szülőket – az iskola informálja, hogy mit jelent a két szint, hol kötelező, hol ajánlott. Itt az első rázós pont: az érdekeltség. Mi az iskola érdeke, és mi a diáké? Jó-e az iskolának, tanároknak, ha a gyermek emelt szinten próbálkozik? Hisz ez valójában sokkal több munkával és kockázattal jár. Mekkora a tanárok emelt szinten való megmérettetéstől való félelme (külsőleg megerősített önbizalomhiánya), s milyen a diákok valódi esélye az emelt szinten való jó teljesítményre? Ki ismeri annyira a gyermeket, hogy „jósolhasson”: képes lesz-e néhány hónapos komoly munkára, kitartásra? Mi és mekkora a valódi tudása? Mennyit kell a rendszerezéshez hozzáadni? Eléggé motivált-e? Folytathatnánk a kérdések sorát, a sok-sok szempontét, amelyeket figyelembe kellene venni ahhoz, hogy a pedagógusok a realitásokat felmérve tanácsot tudjanak adni a szintek megválasztásához.

A mai világban tanácsot adni hatalmas felelősség, hisz a legjobb szakmai feltérképezés és segítő szándék mellett is sok a véletlen tényező egy vizsga során, főként, amikor ezt egy addig gyakorlatlan ifjú ember teszi. Az iskola és a diák közös érdeke a sikeres felvételi – gondolhatnánk. Itt azonban egy újabb érdekes probléma bújik meg: a híres-hírhedt középiskolai „sikerlista”, ahol a középiskola helyezése nagyban függ a bekerült gyermekek arányától, s az sem mindegy, hogy hányadik helyre. Az iskolának tehát az a – kimondatlan – érdeke, hogy biztosra menjen, vagyis a diákok olyan felsőoktatási intézményekbe jelentkezzenek, ahol nagy az esélyük. Az emelt szintű érettségi kockázatát sok helyen nem vállalják. Van olyan dunántúli város, ahol egy-két diák érettségizett csak magyarból emelt szinten.

A „tűzközeli” szülők gyermekeikkel egy-két esti bonyolult valószínűségi és esélyszámítással rájönnek, hogy a vitt-szerzett-számított-extra pontokkal mi a legrosszabb, és mi a legjobb eredmény valószínűsége, mi a helyes választás, ha a lehetséges pontszámok és a bekerülési esélyek kapcsolatát megvizsgálják. Többnyire megéri az emelt szint a kockázatot – a „többieknek” azonban marad az alultervezés, amellyel esélyeiket nagyban csökkentik.

Ki tudja-e egészíteni a család az iskola felkészítő munkáját?

Az érettségire való felkészülés folyamatában ismét nyilvánvalóvá válik a (fenti leírás szerint bővebben értelmezett) szociokulturális háttér szerepe: ki tudja-e egészíteni a család az iskola felkészítő munkáját. Középiskolája válogatja, hogy erre milyen mértékben van szükség. Ismerek olyan intézményt, ahol a gyermekeknek nem volt szükségük különórákra, drága egyetemi előkészítőkre, s olyat is, ahol 10. évfolyam végén befejezték a nyelvtanítást (kötelező nyelvvizsga szülői zsebből), több tantárgyból nem volt érettségi felkészítés, s mivel az illető szülők nem ismerték a törvényt és jogaikat, következtek a magánórák.

Sokszor az érettségire jelentkezéskor vált nyilvánvalóvá, hogy a diák mégsem abból a tárgyból érettségizhet – esetleg emelt szinten –, amelyre másfél éve készült, mert az adott szakra az a tantárgy mégsem jó. (Például mérnök-informatikusnak bármely természettudományi tárgy jó volt – a kémia kivételével. Szakmai indoka nem lehet, talán adminisztratív: aki begépelte a tantárgyakat, nem gondolt rá, hogy azt csak tizedikig tanítják, és a tizenkettedikes tantárgyak közül ezért hiányzik.)

Más esetben szinte utolsó pillanatban derült ki, hogy a tanár valamilyen okból nem tudja a diákot leérettségiztetni, más pedig nem vállalja (pl. földrajz, biológia). Elvben a szülő ilyenkor „bemehetne”, szólhatna, de a valóságban nagyon kevesen merik ezt a kockázatot vállalni. Vannak pozitív ellenpéldáim is: azoknak a tanároknak az áldozatvállalása, akik a gyerekek egyéni kérésére ekkor (december–január) elvállalták a hirtelen változtatásra kényszerült diákok felkészítését lelkiismeretesen és ingyen, hiszen év közben az iskola erre már keretet nem biztosíthatott!

A siker, a felvételi nem csak a tudástól függ

A felkészülés szakaszában vegyes szocio-ökonómiai státusú osztályokban élesen kirajzolódnak a különbségek a gyerekek között, és a „rejtett tanterv” újabb elemét sajátítják el: a siker, a felvételi nem csak a tudástól függ. Közismertté válik, hogy ki milyen segítséget vesz, vehet igénybe a felkészülés során: s az egyébként lehet hogy tehetségesebb, de szegényebb gyermekekben – kellő felnőtt segítség nélkül, vagy az esélytelenséget hangsúlyozó felnőtt negatív megerősítő hatására – elkezd működni az önértékelést romboló, önmagát beteljesítő jóslat: „nekem úgysem sikerül, engem nem fognak felvenni”, ami nagyon káros és hosszú ideig tartó folyamatot indít el.

Főiskolások, köztük pedagógusnak készülő felsőbb évesek mesélik el saját történeteiket, amelyben szinte tipikusan fordul elő a fenti folyamat, s még évekkel később is nehezen feldolgozható élmény az eredeti álmok meg nem valósulása, megkérdőjeleződött képességeik és önbizalmuk helyreállítása pedig csak segítséggel és sok pozitív tapasztalattal lehetséges.

Legtöbb esetben az is világossá válik, hogy a közoktatás évei alatt a diákok nem tanulnak meg tanulni, információt szerezni és feldolgozni. Az iskolák kis részében foglalkoznak tudatosan e kérdéssel, a többség számára azonban a próbálkozás marad, sokszor többszörös energiával elért alacsony eredmény. A családok kis része „tanuló család”, ahol a gyermek szocializációjába automatikusan épülnek be tanulási motívumok és stratégiák, ahol megtanulhatják a könyv, a könyvtár, az internet használatát, megbeszélik egymással a felmerült kérdéseket, a nagy többség azonban sokszor csak életmódja, munkája miatt nem ilyen.

Az érettségire készüléskor nem mindegy, hogy valaki hozzájut-e jó minőségű felkészítő könyvekhez, tudja-e, hogy az interneten hozzáfér az elmúlt évek feladatsoraihoz, az aktuális év témáihoz, és azt is, hogy milyen módon kell ezekből hatékonyan tanulni. Képes-e felülbírálni, értékelni a letöltött vagy másoktól kapott, szerzett tételeket? A tanulási „kompetencia” körébe, melyről napjainkban olyan sok szó esik, ez is beletartozik, de kevés az intézményes segítségadás e körben is.

A továbbtanulás folyamatának legkritikusabb pontja az intézményválasztás és az ezzel együtt járó felvételi lap kitöltése papíron vagy elektronikusan (utóbbi ingyen). A rendszeres internethasználók itt is előnyben vannak, hisz nemcsak a www.felvi.hu információit, hanem az intézmények honlapjait is elérik, kapcsolatba kerülhetnek az egyes helyekre járó hallgatókkal, stb.

Tapasztalataim szerint a diákok nagy része a felvételi tantárgyak és informális információk alapján választ „pályát”, nem is igazán ismerve annak a szakmának vagy hivatásnak a tartalmát, amit tanulni szeretne. A helyzet most, a bolognai folyamat hatására még rosszabb lett! Még a felsőoktatási intézmények egy részének honlapján sem lehetett azokhoz az információkhoz hozzáférni, hogy mi lesz a három év (7 félév) után.

Tudatos pályaválasztás?!

A valóság: a véletlenre bízott sorsok és későbbi évfolyamismétlések, intézményváltások, hisz a diák nem szakmát választott, nem volt tisztában a körülményekkel, követelményekkel. Mit is tesz a felvételi lapok kitöltésekor az átlaggyerek? Először is kiválaszt két kedvenc tantárgyának megfelelően az előző évi pontszámok figyelembe vételével csökkenő sorrendben lehetőleg minél több intézményt (ennek is sok esetben a szülők pénztárcája szab határt), és keres olyan felnőtteket vagy barátokat, akik tudják értelmezni a „kissé” bonyolultra sikerült jelentkezési lapot. Vesz néhány elrontható példányt – miután kinyomozta, hol kapható –, és megfelelő segítséggel kitölti.

A „beavatottak”, interneten jártasak ugyanezt kényelmesen elektronikusan töltik ki, ahol lehet hibázni, javítani anyagi következmények nélkül. Értelmezni azonban ugyanolyan nehéz, nem beszélve az anyagok digitalizálásáról – ismét a családok lehetőségeinek különbségei – és feltöltéséről.

S mit tesz ilyenkor a kevésbé jólszituált szülő? Számol: 7 félév albérleti vagy kollégiumi díja, helyi bérlet, tankönyv, étkezés, hazautazás...: csaknem 2–2,5 millió (havi díjban egy középkorú értelmiségi szülő fizetésének 70%-a) a bizonytalan bizonyítványért, hisz ki tudja, hányan, kik és milyen feltétellel jutnak tovább, hogy egyetemi diplomát szerezhessenek. Ki tudja, hogy mit ér majd a munkáltatók szemében a BA szintű diploma? Ki tudja, hogy mihez értenek, mire lesznek alkalmasak a végzett diákok? A szülő persze nem szól, lesz, ami lesz, majd csak..., és végigizgulja a ballagástól az érettségi bizonyítvány kézbevételéig gyermekével az egész időszakot (jobb esetben).

Vizsgázás, vizsgáztatás

A vizsgáztatás pedagógiai és pszichológia alapjai a szakmán belül sem mindenki számára ismertek. A diákok felkészítése iskolánként és tanáronként jelentősen különböző, sokszor sablonos, nem egyénre szabott.

Köztudott, hogy azonos tudás esetén is gyakran nagyon eltérő eredmények születhetnek, hisz vizsgázni is tudni kell. A legjobbaknak vannak már eddigre vizsgatapasztalataik (OKTV, nyelvvizsga), melyeket kiváló tanárok és segítő szülők együttműködésével szereztek, de minél „lejjebb” megyünk szociálisan és tanulmányi eredmények tekintetében, annál több segítségre lenne szükség: előzetes gyakorlatokra, pszichológiai és praktikus felkészítésre, azon „trükkök” megtanítására, amely az egyik gyerekre otthon „ragad”, a másik nem is gondol rá.

Az emelt szintű vizsgákat a diákok nem saját intézményükben, nem saját tanáraik előtt teszik le. Könnyítés, hogy nincs felvételi. De gondoltak bele, hogy ez a rendszer mennyivel nagyobb pszichés terhet ró az erre nem szocializált, fel nem készített gyermekekre? Sokan és sokszor írtak arról, hogy mit is mér az érettségi... Ami biztos, hogy a szándékolt és tervezett követelményeken túl szociális érettséget, képességeket és számtalan személyiségtulajdonságot az igényszinttől a stressztűrő képességig és tovább.

A megírt érettségik – tanároknak szóló – javítókulcsa másnap felkerült az internetre, ami nagyon hasznos, de: kik is tudták értelmezni? Igen, megint a családi háttér különbségeinél tartunk. Hála a gyerekek leleményességének, sokan találtak barátokat, akik „értettek hozzá” (és volt internet-elérhetőségük), de ebből a folyamatból az iskolák többnyire kimaradtak. Mi van azokkal, akik nem ideális környezetben élnek? Hogyan tudják megszerezni, értelmezni a javítókulcsokat és fellebbezni a „betekintés” után?

Betekintés, fellebbezés

Tapasztalatom szerint az idei érettségi egyik leggyengébb pontja a betekintés és fellebbezés és a körülötte zajló szervezetlenség volt. A tanulók abba az iskolába mehettek dolgozataikat megtekinteni, amelyekben írták. Mindannyian a megadott időponttól. A szocialista rémálom képe ismétlődött: hosszú sorok, várakozás étlen-szomjan, hisz a többség nem számított többórás, a kevésbé szerencséseknek félnapos sorállásra a melegben. Arra sem, hogy az őket váró tanárok nem tudnak a kérdéseikre válaszolni, hisz nem ők javították. Nem voltak felkészítve arra sem, hogy mit tegyenek, ha mégsem kapják meg a bírálati lapot, s ha megkapják, hogyan írjanak fellebbezést.

Az általam ismert esetben a betekintéskor derült ki, hogy az egyik gyermek saját – a javítókulcs alapján történt – értékelése 12%-kal jobb lett a kapott (egyébként így is magas) eredményhez képest. A bírálati lap kérésekor közölték vele, hogy nincs, de így is szép ez a pontszám, nem kell izgulni, de ha akarja, nyugodtan írja le a véleményét, és holnap délutánig adja be. A gyermek nem nyugodott bele: hazaérkezéskor interneten telefonszámokat keresett, és először Budapestre, majd az illetékes OKÉV-hez telefonált. A sokadik telefon és ügyintéző megtette a hatását, megkapta az illetékes intézmény vezetőjének a számát (a javító iskoláét, ahonnan indult), és határozott kiállásával meggyőzte az illetőt, hogy bár már vége a munkaidőnek, elküldje számára a bírálati lapot. Ezt megközelítően másfél óra alatt sikerült elérni. A körülmények azonban továbbra is homályosak: ha az iskolában volt a lap, miért nem kapta meg, ha az OKÉV-nél, ők miért mondták, hogy nem náluk van... Az eset pozitívan végződött. De mi történt azokban az esetekben, ahol nem talpraesett értelmiségi gyermekkel estek meg hasonlók? Mi volt akkor, ha valaki nem ismerte a jogait? Ha nem volt internete, ahová utána küldhették a megfelelő anyagot? Ezekről nem tudunk...

Nem kisebb feladat volt a fellebbezés megírása sem. Nem volt probléma, ha csak az összeadási hibákra kellett utalni (igen, ilyenek is előfordultak – amik már egy jobb versenyen sem történhetnek meg, hisz két tanár javít), a szakmai hibák észrevételéhez és megfogalmazásához azonban az éppen érettségiző diák nem rendelkezik megfelelő gyakorlattal. Sajnos még szakértői szemmel is előfordultak javítókulcsbeli hibák: olyan értékelési szempontot adtak meg, amely az utasításban nem volt, a tananyagból nem következett – szerencsére nem nagy pontszámmal. Elgondolkodtató volt a javítás relativitása a gyerekek tapasztalatai szerint az egyik fő tantárgy esetében – tanári szemmel.

Felnőttként is gondot jelent egy hivatalos fellebbezés megírása, gondoljunk bele a gyermek helyzetébe, aki látja, hogy a javítás nem egyezik a javítókulccsal, tudja, hogy igaza van, tudja, hogy a pontháborúban veszíthet, ha most ügyetlenül fogalmaz, hogy a tét nagy, s most rajta múlik. Vagy a családi kupaktanácson, ha van. A segítőkön, akik, ha a szakmai részhez diplomáik ellenére se nagyon értenek már az elmúlt évtizedek tudásváltozásai miatt, a formában és a lélekjelenlét megőrzésében segítenek. Többórás megfeszített munkával százszor átírva, s a rövidítést is rövidítve születnek azok a sorok, amelyek a lapra kerülhetnek. Kimarad a tisztelt, a köszönettel és mindaz, amire tanították. A lapból egyet kap a gyermek, az eredetire kell írni kézzel egy kb. 6-7 cm-es magasságú keretbe. Előrelátók a késődélután folyamán elszaladnak a legközelebbi fénymásolóba, hisz egyértelműen látszik, hogy a korlátok közé nem lesz egyszerű a beírás. Gyakorolgatni kell.

A fellebbezést szabályok szerint 24 órán belül kell beadni. A javítók hetekig dolgozhattak, az érettségiző diák – esetleg vidékről a városba utazva – azonban gyakorlatilag csak egy estét kap rá. Arra, hogy tanárával konzultáljon, már nincs ideje. Vajon hányan döntenek úgy e rendszer időbeli és egyéb nehézségei miatt, hogy elfogadják a számukra talán sorsformáló hibákat? Akik nem hisznek az eredményben... Pedig hatott! Érdemes volt – s ez a szervezők javára legyen írva.

Jó lenne, ha a következő érettségi szervezése során sikerülne az idei év tapasztalataiból merítve kisebb változásokkal és jobb szervezéssel egy kis lépést tenni annak érdekében, hogy a gyermekek közötti hátrányokat ne fokozza az érettségi adminisztratív része.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.07.17.
Kell még 164 millió forint közpénz a milliós tandíjjal induló elit magániskolára
Szeptemberben nyit Debrecenben az alapítványi iskola, ahova a jelentkezés is 100 ezer forintba kerül. Ösztöndíjas helyek egyelőre nem lesznek, az építkezést az adófizetők állják, a szá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.17.
Egyszerre 11 óvónő mondott fel egy újpesti óvodában
Olyan pedagógusok hagyták ott az óvodát, akik már az alakulás óta ott dolgoztak, alapítók voltak. Két olyan mesterpedagógus is felállt, akik óriási szaktudással is rendelkeznek. A távoz...
(Forrás: Újpesti Hírmondó)
--
2019.07.17.
Még egy dolog, amiben szembemegyünk Európával: egyre több a korai iskolaelhagyó
A 2010-ben elfogadott Európa 2020 Stratégiában Magyarország azt vállalta, hogy 2020-ra a korai iskolaelhagyók arányát 10 százalékra csökkenti, ettől a célkitűzéstől azonban egyre távolodunk...
(Forrás: Népszava)
--
2019.07.17.
Megőrülsz: almaügyi nyomozást rendelt el a tankerület
Valószínűleg megtaláltuk a hét agygörcsét, pedig még csak kedd van. A magyar általános iskolákban általában almát adnak a tízóraihoz, ám arra, ami most jön, egyetlen almagengszter, egyetlen...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.07.17.
A német, az osztrák és a lengyel rektori konferencia kiáll az MTA mellett
Közös közleményben adott hangot kedden aggodalmainak a német, az osztrák és a lengyel rektori konferencia a Magyar Tudományos Akadémia átalakításával kapcsolatos jogszabály elfogadása miatt...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.07.17.
Évtizedes kudarcok után újra tanulhatnak
Van, akitől a gyermeknevelés és autista kisfia fejlesztése, van, akitől az önbizalomhiány, és van, akitől a családfenntartó szerep vette el a továbbtanulás lehetőségét. Egyesek beletö...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.07.17.
Bódis József: Nem csorbulnak a szülői jogok a köznevelési törvény módosításával
Az államtitkár hangsúlyozta: a szülői jogok továbbra is megmaradnak, mert ha a szülő úgy ítéli meg, hogy korai lenne háromévesen óvodába vinni a gyermeket, egy év halasztást kérhet....
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.07.17.
Az érettségi biztos túlbuzgósága miatt semmisítették meg a Szinyei Gimnázium tizenöt végzősének érettségijét
A helyzet abszurditását fokozza, hogy az iskolában a tizenöt említett diákon kívül is voltak olyan érettségizők, akiknek az érintettekhez hasonlóan hiányzott egy-egy természettudományos...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.17.
Túl sok lett a jó tanuló Zuglóban, ezért végül senki nem kapta meg a beígért oklevelet
Szeretnék egy érdekes/szomorú/elgondolkodtató hivatalos értesítést a figyelmükbe ajánlani, kezdte levelét egy olvasónk, akinek gyermeke egy zuglói általános iskolába jár. "A kerületben...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek