OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. október 3.
Címkék:
 

Hercz Mária

Láthatatlan hátrányok

A kétszintű érettségi „rejtett tanterve”

Mára mintha mérséklődött volna a kétszintű érettségit övező korábbi félelem és bizonytalanság. „Alulról” nézve azonban még számos kérdés megoldásra vár. Sok tavaly és idén érettségizett fiatallal beszélgetve egyre erősebb az a meggyőződésem, hogy itt mintha megfeledkeztek volna egy deklaráltan fontos kérdésről: a hátrányos helyzetről. Nem csak a de jure hátrányos helyzetű gyermekek helyzetére gondolok itt, hanem minden olyan gyermekre, akinek a szülei nem értelmiségiek, vagy nincs pontos információkkal rendelkező baráti körük, nem napi természetességgel használják az internetet, vagy csak azokra, akik nincsenek tisztában a jogaikkal, vagy nem hisznek a demokráciában, esetleg azokra, akik nem tanultak meg vele élni. Furcsának tűnhet a lista, de az általam ismert tipikus problémák e tényezőkből eredtek.

Az érettségi szintek kiválasztása

Kezdjük az érettségi szintek kiválasztásával. Erre adminisztratív módon csak 12. évfolyamban kerül sor, de a valóság a középiskolák nagy részében más: 10. évfolyam vége felé a gyermekeknek nyilatkozniuk kell, milyen fakultációkat választanak az utolsó két évben (más-más elnevezéssel megvalósuló érettségi előkészítőket értsünk rajta). Vagyis eddigre kellene tisztában lennie a szülőnek és a diáknak a leendő életpályával, ismerni az egyes szakmákat, a gyermek személyiségét, a felsőoktatási intézmények ajánlatait és követelményeit stb. Ez természetesen sajnos a gyermekek jelentős hányadánál utópia.

Pályaválasztási tanácsadás

A pályaválasztási tanácsadás célzott korcsoportja sem ez a korosztály, ebben a korban ide csak az egyébként is tudatos és tájékozott szülők, illetve osztályfőnökök „gyermekei” jutnak el. (Megjegyzem: e réteg nagyon gyakran csalódottan távozik a „tipikus” séma szerint zajló foglalkozásról, ahol jobb esetben a vizsgálat után, rosszabb esetben helyette megkérdezik a diákot, hogy mi szeretne lenni, s rábólintanak, illetve a gyermek élete álmáról röviden megállapítják, hogy felejtse el, nincs esélye – győznek a sztereotípiák. Kétosztálynyi diák tapasztalatait személyesen ismerve azért remélem, csak nekik nem volt szerencséjük...

Kik, hol és milyen indíttatásból jelentkeznek az emelt szintű vizsgákra?

Érdekes lenne megvizsgálni, hogy kik, hol és milyen indíttatásból jelentkeznek az emelt szintű vizsgákra. A gyerekeket – és a szülőket – az iskola informálja, hogy mit jelent a két szint, hol kötelező, hol ajánlott. Itt az első rázós pont: az érdekeltség. Mi az iskola érdeke, és mi a diáké? Jó-e az iskolának, tanároknak, ha a gyermek emelt szinten próbálkozik? Hisz ez valójában sokkal több munkával és kockázattal jár. Mekkora a tanárok emelt szinten való megmérettetéstől való félelme (külsőleg megerősített önbizalomhiánya), s milyen a diákok valódi esélye az emelt szinten való jó teljesítményre? Ki ismeri annyira a gyermeket, hogy „jósolhasson”: képes lesz-e néhány hónapos komoly munkára, kitartásra? Mi és mekkora a valódi tudása? Mennyit kell a rendszerezéshez hozzáadni? Eléggé motivált-e? Folytathatnánk a kérdések sorát, a sok-sok szempontét, amelyeket figyelembe kellene venni ahhoz, hogy a pedagógusok a realitásokat felmérve tanácsot tudjanak adni a szintek megválasztásához.

A mai világban tanácsot adni hatalmas felelősség, hisz a legjobb szakmai feltérképezés és segítő szándék mellett is sok a véletlen tényező egy vizsga során, főként, amikor ezt egy addig gyakorlatlan ifjú ember teszi. Az iskola és a diák közös érdeke a sikeres felvételi – gondolhatnánk. Itt azonban egy újabb érdekes probléma bújik meg: a híres-hírhedt középiskolai „sikerlista”, ahol a középiskola helyezése nagyban függ a bekerült gyermekek arányától, s az sem mindegy, hogy hányadik helyre. Az iskolának tehát az a – kimondatlan – érdeke, hogy biztosra menjen, vagyis a diákok olyan felsőoktatási intézményekbe jelentkezzenek, ahol nagy az esélyük. Az emelt szintű érettségi kockázatát sok helyen nem vállalják. Van olyan dunántúli város, ahol egy-két diák érettségizett csak magyarból emelt szinten.

A „tűzközeli” szülők gyermekeikkel egy-két esti bonyolult valószínűségi és esélyszámítással rájönnek, hogy a vitt-szerzett-számított-extra pontokkal mi a legrosszabb, és mi a legjobb eredmény valószínűsége, mi a helyes választás, ha a lehetséges pontszámok és a bekerülési esélyek kapcsolatát megvizsgálják. Többnyire megéri az emelt szint a kockázatot – a „többieknek” azonban marad az alultervezés, amellyel esélyeiket nagyban csökkentik.

Ki tudja-e egészíteni a család az iskola felkészítő munkáját?

Az érettségire való felkészülés folyamatában ismét nyilvánvalóvá válik a (fenti leírás szerint bővebben értelmezett) szociokulturális háttér szerepe: ki tudja-e egészíteni a család az iskola felkészítő munkáját. Középiskolája válogatja, hogy erre milyen mértékben van szükség. Ismerek olyan intézményt, ahol a gyermekeknek nem volt szükségük különórákra, drága egyetemi előkészítőkre, s olyat is, ahol 10. évfolyam végén befejezték a nyelvtanítást (kötelező nyelvvizsga szülői zsebből), több tantárgyból nem volt érettségi felkészítés, s mivel az illető szülők nem ismerték a törvényt és jogaikat, következtek a magánórák.

Sokszor az érettségire jelentkezéskor vált nyilvánvalóvá, hogy a diák mégsem abból a tárgyból érettségizhet – esetleg emelt szinten –, amelyre másfél éve készült, mert az adott szakra az a tantárgy mégsem jó. (Például mérnök-informatikusnak bármely természettudományi tárgy jó volt – a kémia kivételével. Szakmai indoka nem lehet, talán adminisztratív: aki begépelte a tantárgyakat, nem gondolt rá, hogy azt csak tizedikig tanítják, és a tizenkettedikes tantárgyak közül ezért hiányzik.)

Más esetben szinte utolsó pillanatban derült ki, hogy a tanár valamilyen okból nem tudja a diákot leérettségiztetni, más pedig nem vállalja (pl. földrajz, biológia). Elvben a szülő ilyenkor „bemehetne”, szólhatna, de a valóságban nagyon kevesen merik ezt a kockázatot vállalni. Vannak pozitív ellenpéldáim is: azoknak a tanároknak az áldozatvállalása, akik a gyerekek egyéni kérésére ekkor (december–január) elvállalták a hirtelen változtatásra kényszerült diákok felkészítését lelkiismeretesen és ingyen, hiszen év közben az iskola erre már keretet nem biztosíthatott!

A siker, a felvételi nem csak a tudástól függ

A felkészülés szakaszában vegyes szocio-ökonómiai státusú osztályokban élesen kirajzolódnak a különbségek a gyerekek között, és a „rejtett tanterv” újabb elemét sajátítják el: a siker, a felvételi nem csak a tudástól függ. Közismertté válik, hogy ki milyen segítséget vesz, vehet igénybe a felkészülés során: s az egyébként lehet hogy tehetségesebb, de szegényebb gyermekekben – kellő felnőtt segítség nélkül, vagy az esélytelenséget hangsúlyozó felnőtt negatív megerősítő hatására – elkezd működni az önértékelést romboló, önmagát beteljesítő jóslat: „nekem úgysem sikerül, engem nem fognak felvenni”, ami nagyon káros és hosszú ideig tartó folyamatot indít el.

Főiskolások, köztük pedagógusnak készülő felsőbb évesek mesélik el saját történeteiket, amelyben szinte tipikusan fordul elő a fenti folyamat, s még évekkel később is nehezen feldolgozható élmény az eredeti álmok meg nem valósulása, megkérdőjeleződött képességeik és önbizalmuk helyreállítása pedig csak segítséggel és sok pozitív tapasztalattal lehetséges.

Legtöbb esetben az is világossá válik, hogy a közoktatás évei alatt a diákok nem tanulnak meg tanulni, információt szerezni és feldolgozni. Az iskolák kis részében foglalkoznak tudatosan e kérdéssel, a többség számára azonban a próbálkozás marad, sokszor többszörös energiával elért alacsony eredmény. A családok kis része „tanuló család”, ahol a gyermek szocializációjába automatikusan épülnek be tanulási motívumok és stratégiák, ahol megtanulhatják a könyv, a könyvtár, az internet használatát, megbeszélik egymással a felmerült kérdéseket, a nagy többség azonban sokszor csak életmódja, munkája miatt nem ilyen.

Az érettségire készüléskor nem mindegy, hogy valaki hozzájut-e jó minőségű felkészítő könyvekhez, tudja-e, hogy az interneten hozzáfér az elmúlt évek feladatsoraihoz, az aktuális év témáihoz, és azt is, hogy milyen módon kell ezekből hatékonyan tanulni. Képes-e felülbírálni, értékelni a letöltött vagy másoktól kapott, szerzett tételeket? A tanulási „kompetencia” körébe, melyről napjainkban olyan sok szó esik, ez is beletartozik, de kevés az intézményes segítségadás e körben is.

A továbbtanulás folyamatának legkritikusabb pontja az intézményválasztás és az ezzel együtt járó felvételi lap kitöltése papíron vagy elektronikusan (utóbbi ingyen). A rendszeres internethasználók itt is előnyben vannak, hisz nemcsak a www.felvi.hu információit, hanem az intézmények honlapjait is elérik, kapcsolatba kerülhetnek az egyes helyekre járó hallgatókkal, stb.

Tapasztalataim szerint a diákok nagy része a felvételi tantárgyak és informális információk alapján választ „pályát”, nem is igazán ismerve annak a szakmának vagy hivatásnak a tartalmát, amit tanulni szeretne. A helyzet most, a bolognai folyamat hatására még rosszabb lett! Még a felsőoktatási intézmények egy részének honlapján sem lehetett azokhoz az információkhoz hozzáférni, hogy mi lesz a három év (7 félév) után.

Tudatos pályaválasztás?!

A valóság: a véletlenre bízott sorsok és későbbi évfolyamismétlések, intézményváltások, hisz a diák nem szakmát választott, nem volt tisztában a körülményekkel, követelményekkel. Mit is tesz a felvételi lapok kitöltésekor az átlaggyerek? Először is kiválaszt két kedvenc tantárgyának megfelelően az előző évi pontszámok figyelembe vételével csökkenő sorrendben lehetőleg minél több intézményt (ennek is sok esetben a szülők pénztárcája szab határt), és keres olyan felnőtteket vagy barátokat, akik tudják értelmezni a „kissé” bonyolultra sikerült jelentkezési lapot. Vesz néhány elrontható példányt – miután kinyomozta, hol kapható –, és megfelelő segítséggel kitölti.

A „beavatottak”, interneten jártasak ugyanezt kényelmesen elektronikusan töltik ki, ahol lehet hibázni, javítani anyagi következmények nélkül. Értelmezni azonban ugyanolyan nehéz, nem beszélve az anyagok digitalizálásáról – ismét a családok lehetőségeinek különbségei – és feltöltéséről.

S mit tesz ilyenkor a kevésbé jólszituált szülő? Számol: 7 félév albérleti vagy kollégiumi díja, helyi bérlet, tankönyv, étkezés, hazautazás...: csaknem 2–2,5 millió (havi díjban egy középkorú értelmiségi szülő fizetésének 70%-a) a bizonytalan bizonyítványért, hisz ki tudja, hányan, kik és milyen feltétellel jutnak tovább, hogy egyetemi diplomát szerezhessenek. Ki tudja, hogy mit ér majd a munkáltatók szemében a BA szintű diploma? Ki tudja, hogy mihez értenek, mire lesznek alkalmasak a végzett diákok? A szülő persze nem szól, lesz, ami lesz, majd csak..., és végigizgulja a ballagástól az érettségi bizonyítvány kézbevételéig gyermekével az egész időszakot (jobb esetben).

Vizsgázás, vizsgáztatás

A vizsgáztatás pedagógiai és pszichológia alapjai a szakmán belül sem mindenki számára ismertek. A diákok felkészítése iskolánként és tanáronként jelentősen különböző, sokszor sablonos, nem egyénre szabott.

Köztudott, hogy azonos tudás esetén is gyakran nagyon eltérő eredmények születhetnek, hisz vizsgázni is tudni kell. A legjobbaknak vannak már eddigre vizsgatapasztalataik (OKTV, nyelvvizsga), melyeket kiváló tanárok és segítő szülők együttműködésével szereztek, de minél „lejjebb” megyünk szociálisan és tanulmányi eredmények tekintetében, annál több segítségre lenne szükség: előzetes gyakorlatokra, pszichológiai és praktikus felkészítésre, azon „trükkök” megtanítására, amely az egyik gyerekre otthon „ragad”, a másik nem is gondol rá.

Az emelt szintű vizsgákat a diákok nem saját intézményükben, nem saját tanáraik előtt teszik le. Könnyítés, hogy nincs felvételi. De gondoltak bele, hogy ez a rendszer mennyivel nagyobb pszichés terhet ró az erre nem szocializált, fel nem készített gyermekekre? Sokan és sokszor írtak arról, hogy mit is mér az érettségi... Ami biztos, hogy a szándékolt és tervezett követelményeken túl szociális érettséget, képességeket és számtalan személyiségtulajdonságot az igényszinttől a stressztűrő képességig és tovább.

A megírt érettségik – tanároknak szóló – javítókulcsa másnap felkerült az internetre, ami nagyon hasznos, de: kik is tudták értelmezni? Igen, megint a családi háttér különbségeinél tartunk. Hála a gyerekek leleményességének, sokan találtak barátokat, akik „értettek hozzá” (és volt internet-elérhetőségük), de ebből a folyamatból az iskolák többnyire kimaradtak. Mi van azokkal, akik nem ideális környezetben élnek? Hogyan tudják megszerezni, értelmezni a javítókulcsokat és fellebbezni a „betekintés” után?

Betekintés, fellebbezés

Tapasztalatom szerint az idei érettségi egyik leggyengébb pontja a betekintés és fellebbezés és a körülötte zajló szervezetlenség volt. A tanulók abba az iskolába mehettek dolgozataikat megtekinteni, amelyekben írták. Mindannyian a megadott időponttól. A szocialista rémálom képe ismétlődött: hosszú sorok, várakozás étlen-szomjan, hisz a többség nem számított többórás, a kevésbé szerencséseknek félnapos sorállásra a melegben. Arra sem, hogy az őket váró tanárok nem tudnak a kérdéseikre válaszolni, hisz nem ők javították. Nem voltak felkészítve arra sem, hogy mit tegyenek, ha mégsem kapják meg a bírálati lapot, s ha megkapják, hogyan írjanak fellebbezést.

Az általam ismert esetben a betekintéskor derült ki, hogy az egyik gyermek saját – a javítókulcs alapján történt – értékelése 12%-kal jobb lett a kapott (egyébként így is magas) eredményhez képest. A bírálati lap kérésekor közölték vele, hogy nincs, de így is szép ez a pontszám, nem kell izgulni, de ha akarja, nyugodtan írja le a véleményét, és holnap délutánig adja be. A gyermek nem nyugodott bele: hazaérkezéskor interneten telefonszámokat keresett, és először Budapestre, majd az illetékes OKÉV-hez telefonált. A sokadik telefon és ügyintéző megtette a hatását, megkapta az illetékes intézmény vezetőjének a számát (a javító iskoláét, ahonnan indult), és határozott kiállásával meggyőzte az illetőt, hogy bár már vége a munkaidőnek, elküldje számára a bírálati lapot. Ezt megközelítően másfél óra alatt sikerült elérni. A körülmények azonban továbbra is homályosak: ha az iskolában volt a lap, miért nem kapta meg, ha az OKÉV-nél, ők miért mondták, hogy nem náluk van... Az eset pozitívan végződött. De mi történt azokban az esetekben, ahol nem talpraesett értelmiségi gyermekkel estek meg hasonlók? Mi volt akkor, ha valaki nem ismerte a jogait? Ha nem volt internete, ahová utána küldhették a megfelelő anyagot? Ezekről nem tudunk...

Nem kisebb feladat volt a fellebbezés megírása sem. Nem volt probléma, ha csak az összeadási hibákra kellett utalni (igen, ilyenek is előfordultak – amik már egy jobb versenyen sem történhetnek meg, hisz két tanár javít), a szakmai hibák észrevételéhez és megfogalmazásához azonban az éppen érettségiző diák nem rendelkezik megfelelő gyakorlattal. Sajnos még szakértői szemmel is előfordultak javítókulcsbeli hibák: olyan értékelési szempontot adtak meg, amely az utasításban nem volt, a tananyagból nem következett – szerencsére nem nagy pontszámmal. Elgondolkodtató volt a javítás relativitása a gyerekek tapasztalatai szerint az egyik fő tantárgy esetében – tanári szemmel.

Felnőttként is gondot jelent egy hivatalos fellebbezés megírása, gondoljunk bele a gyermek helyzetébe, aki látja, hogy a javítás nem egyezik a javítókulccsal, tudja, hogy igaza van, tudja, hogy a pontháborúban veszíthet, ha most ügyetlenül fogalmaz, hogy a tét nagy, s most rajta múlik. Vagy a családi kupaktanácson, ha van. A segítőkön, akik, ha a szakmai részhez diplomáik ellenére se nagyon értenek már az elmúlt évtizedek tudásváltozásai miatt, a formában és a lélekjelenlét megőrzésében segítenek. Többórás megfeszített munkával százszor átírva, s a rövidítést is rövidítve születnek azok a sorok, amelyek a lapra kerülhetnek. Kimarad a tisztelt, a köszönettel és mindaz, amire tanították. A lapból egyet kap a gyermek, az eredetire kell írni kézzel egy kb. 6-7 cm-es magasságú keretbe. Előrelátók a késődélután folyamán elszaladnak a legközelebbi fénymásolóba, hisz egyértelműen látszik, hogy a korlátok közé nem lesz egyszerű a beírás. Gyakorolgatni kell.

A fellebbezést szabályok szerint 24 órán belül kell beadni. A javítók hetekig dolgozhattak, az érettségiző diák – esetleg vidékről a városba utazva – azonban gyakorlatilag csak egy estét kap rá. Arra, hogy tanárával konzultáljon, már nincs ideje. Vajon hányan döntenek úgy e rendszer időbeli és egyéb nehézségei miatt, hogy elfogadják a számukra talán sorsformáló hibákat? Akik nem hisznek az eredményben... Pedig hatott! Érdemes volt – s ez a szervezők javára legyen írva.

Jó lenne, ha a következő érettségi szervezése során sikerülne az idei év tapasztalataiból merítve kisebb változásokkal és jobb szervezéssel egy kis lépést tenni annak érdekében, hogy a gyermekek közötti hátrányokat ne fokozza az érettségi adminisztratív része.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.02.18.
Az állami egyetemek tanszékei visszavonatnák az új NAT-ot
Miután múlt héten egyetemi oktatók széles köre foglalt állást az új Nemzeti Alaptanterv irodalomoktatásra vonatkozó részei ellen, kedden az állami egyetemek irodalomtudományi tanszékei-...
(Forrás: Index)
--
2020.02.18.
Kínában gigantikus internetes oktatási platformot szerveztek a vírus miatt otthon maradt 180 millió diáknak
Kína létrehozott egy felhő alapú közös oktatási platformot, és elkezdte a tévében leadni az általános iskolás tananyagot, miután az ország 180 millió tanulója nem járhat iskolába az...
(Forrás: Qubit)
--
2020.02.18.
Nahalka István: Mekkora a baj? Harcok a NAT körül
Tényleg úgy tűnik, hogy az oktatás tartalmának központi szabályozása terén két egymásnak gyökeresen ellentmondó nézet érvényesül, és attól függően, hogy éppen milyen oktatáspolitika...
(Forrás: Városi Kurír)
--
2020.02.18.
Az egykori népbiztosok színvonalán támadják a Nemzeti alaptantervet
A hőzöngők minden pozitív újítást és változást figyelmen kívül hagyva, főleg politikai-ideo­lógiai síkon támadják a NAT történelem tantárgyra vonatkozó részeit, aminek semmi kö...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.18.
A Fazekas tanárai is tiltakoznak a NAT ellen
Az iskolai rangsorokat rendre megnyerő Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanárai és dolgozói is tiltakoznak az új Nemzeti alaptanterv bevezetése ellen. Csatlakoznak...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.18.
Ha nálam egy tanár azt mondaná egy gyereknek, hogy „fogd be a szád”, akkor holnap bezárnék
Ha játékosan csináljuk, az is lehet buli, hogy megtanuljuk az összes magyarországi tájegységet a pontos helyesírásukkal együtt, meg az is, hogy összegyűjtjük a magánhangzó-torlódásos...
(Forrás: Forbes)
--
2020.02.18.
Multinacionális vállalatok tantervei: gyerekvilág a 21. századi globális kapitalizmus korában
A 21. századi gyermekkép két fő jellemzője a gyerekek álemancipációja, és a néhány éve elhunyt amerikai kutató, Joe Kincheloe által kinderkultúrának nevezett, rózsaszínre lakkozott á...
(Forrás: mérce)
--
2020.02.18.
Bayer-show: Ez az első tanárok, pedagógusok által összeállított NAT
A műsor második felében Pósán László, a Fidesz-KDNP debreceni országgyűlési képviselője volt a vendége, akivel főként az új Nemzeti Alaptantervről beszélgettek.Ami az új Nemzeti Alaptantervet...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.18.
Fidesz: A gyöngyöspatai iskolaügynek a szegregáció csak ürügye
A gyöngyöspatai iskolaügynek a szegregáció csak ürügye, a cigány családok és tanulók pedig csak eszközök ahhoz, hogy a kártérítési pert kezdeményező, „külföldről pénzelt alapí...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek