OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. október 3.
Címkék:
 

Hercz Mária

Láthatatlan hátrányok

A kétszintű érettségi „rejtett tanterve”

Mára mintha mérséklődött volna a kétszintű érettségit övező korábbi félelem és bizonytalanság. „Alulról” nézve azonban még számos kérdés megoldásra vár. Sok tavaly és idén érettségizett fiatallal beszélgetve egyre erősebb az a meggyőződésem, hogy itt mintha megfeledkeztek volna egy deklaráltan fontos kérdésről: a hátrányos helyzetről. Nem csak a de jure hátrányos helyzetű gyermekek helyzetére gondolok itt, hanem minden olyan gyermekre, akinek a szülei nem értelmiségiek, vagy nincs pontos információkkal rendelkező baráti körük, nem napi természetességgel használják az internetet, vagy csak azokra, akik nincsenek tisztában a jogaikkal, vagy nem hisznek a demokráciában, esetleg azokra, akik nem tanultak meg vele élni. Furcsának tűnhet a lista, de az általam ismert tipikus problémák e tényezőkből eredtek.

Az érettségi szintek kiválasztása

Kezdjük az érettségi szintek kiválasztásával. Erre adminisztratív módon csak 12. évfolyamban kerül sor, de a valóság a középiskolák nagy részében más: 10. évfolyam vége felé a gyermekeknek nyilatkozniuk kell, milyen fakultációkat választanak az utolsó két évben (más-más elnevezéssel megvalósuló érettségi előkészítőket értsünk rajta). Vagyis eddigre kellene tisztában lennie a szülőnek és a diáknak a leendő életpályával, ismerni az egyes szakmákat, a gyermek személyiségét, a felsőoktatási intézmények ajánlatait és követelményeit stb. Ez természetesen sajnos a gyermekek jelentős hányadánál utópia.

Pályaválasztási tanácsadás

A pályaválasztási tanácsadás célzott korcsoportja sem ez a korosztály, ebben a korban ide csak az egyébként is tudatos és tájékozott szülők, illetve osztályfőnökök „gyermekei” jutnak el. (Megjegyzem: e réteg nagyon gyakran csalódottan távozik a „tipikus” séma szerint zajló foglalkozásról, ahol jobb esetben a vizsgálat után, rosszabb esetben helyette megkérdezik a diákot, hogy mi szeretne lenni, s rábólintanak, illetve a gyermek élete álmáról röviden megállapítják, hogy felejtse el, nincs esélye – győznek a sztereotípiák. Kétosztálynyi diák tapasztalatait személyesen ismerve azért remélem, csak nekik nem volt szerencséjük...

Kik, hol és milyen indíttatásból jelentkeznek az emelt szintű vizsgákra?

Érdekes lenne megvizsgálni, hogy kik, hol és milyen indíttatásból jelentkeznek az emelt szintű vizsgákra. A gyerekeket – és a szülőket – az iskola informálja, hogy mit jelent a két szint, hol kötelező, hol ajánlott. Itt az első rázós pont: az érdekeltség. Mi az iskola érdeke, és mi a diáké? Jó-e az iskolának, tanároknak, ha a gyermek emelt szinten próbálkozik? Hisz ez valójában sokkal több munkával és kockázattal jár. Mekkora a tanárok emelt szinten való megmérettetéstől való félelme (külsőleg megerősített önbizalomhiánya), s milyen a diákok valódi esélye az emelt szinten való jó teljesítményre? Ki ismeri annyira a gyermeket, hogy „jósolhasson”: képes lesz-e néhány hónapos komoly munkára, kitartásra? Mi és mekkora a valódi tudása? Mennyit kell a rendszerezéshez hozzáadni? Eléggé motivált-e? Folytathatnánk a kérdések sorát, a sok-sok szempontét, amelyeket figyelembe kellene venni ahhoz, hogy a pedagógusok a realitásokat felmérve tanácsot tudjanak adni a szintek megválasztásához.

A mai világban tanácsot adni hatalmas felelősség, hisz a legjobb szakmai feltérképezés és segítő szándék mellett is sok a véletlen tényező egy vizsga során, főként, amikor ezt egy addig gyakorlatlan ifjú ember teszi. Az iskola és a diák közös érdeke a sikeres felvételi – gondolhatnánk. Itt azonban egy újabb érdekes probléma bújik meg: a híres-hírhedt középiskolai „sikerlista”, ahol a középiskola helyezése nagyban függ a bekerült gyermekek arányától, s az sem mindegy, hogy hányadik helyre. Az iskolának tehát az a – kimondatlan – érdeke, hogy biztosra menjen, vagyis a diákok olyan felsőoktatási intézményekbe jelentkezzenek, ahol nagy az esélyük. Az emelt szintű érettségi kockázatát sok helyen nem vállalják. Van olyan dunántúli város, ahol egy-két diák érettségizett csak magyarból emelt szinten.

A „tűzközeli” szülők gyermekeikkel egy-két esti bonyolult valószínűségi és esélyszámítással rájönnek, hogy a vitt-szerzett-számított-extra pontokkal mi a legrosszabb, és mi a legjobb eredmény valószínűsége, mi a helyes választás, ha a lehetséges pontszámok és a bekerülési esélyek kapcsolatát megvizsgálják. Többnyire megéri az emelt szint a kockázatot – a „többieknek” azonban marad az alultervezés, amellyel esélyeiket nagyban csökkentik.

Ki tudja-e egészíteni a család az iskola felkészítő munkáját?

Az érettségire való felkészülés folyamatában ismét nyilvánvalóvá válik a (fenti leírás szerint bővebben értelmezett) szociokulturális háttér szerepe: ki tudja-e egészíteni a család az iskola felkészítő munkáját. Középiskolája válogatja, hogy erre milyen mértékben van szükség. Ismerek olyan intézményt, ahol a gyermekeknek nem volt szükségük különórákra, drága egyetemi előkészítőkre, s olyat is, ahol 10. évfolyam végén befejezték a nyelvtanítást (kötelező nyelvvizsga szülői zsebből), több tantárgyból nem volt érettségi felkészítés, s mivel az illető szülők nem ismerték a törvényt és jogaikat, következtek a magánórák.

Sokszor az érettségire jelentkezéskor vált nyilvánvalóvá, hogy a diák mégsem abból a tárgyból érettségizhet – esetleg emelt szinten –, amelyre másfél éve készült, mert az adott szakra az a tantárgy mégsem jó. (Például mérnök-informatikusnak bármely természettudományi tárgy jó volt – a kémia kivételével. Szakmai indoka nem lehet, talán adminisztratív: aki begépelte a tantárgyakat, nem gondolt rá, hogy azt csak tizedikig tanítják, és a tizenkettedikes tantárgyak közül ezért hiányzik.)

Más esetben szinte utolsó pillanatban derült ki, hogy a tanár valamilyen okból nem tudja a diákot leérettségiztetni, más pedig nem vállalja (pl. földrajz, biológia). Elvben a szülő ilyenkor „bemehetne”, szólhatna, de a valóságban nagyon kevesen merik ezt a kockázatot vállalni. Vannak pozitív ellenpéldáim is: azoknak a tanároknak az áldozatvállalása, akik a gyerekek egyéni kérésére ekkor (december–január) elvállalták a hirtelen változtatásra kényszerült diákok felkészítését lelkiismeretesen és ingyen, hiszen év közben az iskola erre már keretet nem biztosíthatott!

A siker, a felvételi nem csak a tudástól függ

A felkészülés szakaszában vegyes szocio-ökonómiai státusú osztályokban élesen kirajzolódnak a különbségek a gyerekek között, és a „rejtett tanterv” újabb elemét sajátítják el: a siker, a felvételi nem csak a tudástól függ. Közismertté válik, hogy ki milyen segítséget vesz, vehet igénybe a felkészülés során: s az egyébként lehet hogy tehetségesebb, de szegényebb gyermekekben – kellő felnőtt segítség nélkül, vagy az esélytelenséget hangsúlyozó felnőtt negatív megerősítő hatására – elkezd működni az önértékelést romboló, önmagát beteljesítő jóslat: „nekem úgysem sikerül, engem nem fognak felvenni”, ami nagyon káros és hosszú ideig tartó folyamatot indít el.

Főiskolások, köztük pedagógusnak készülő felsőbb évesek mesélik el saját történeteiket, amelyben szinte tipikusan fordul elő a fenti folyamat, s még évekkel később is nehezen feldolgozható élmény az eredeti álmok meg nem valósulása, megkérdőjeleződött képességeik és önbizalmuk helyreállítása pedig csak segítséggel és sok pozitív tapasztalattal lehetséges.

Legtöbb esetben az is világossá válik, hogy a közoktatás évei alatt a diákok nem tanulnak meg tanulni, információt szerezni és feldolgozni. Az iskolák kis részében foglalkoznak tudatosan e kérdéssel, a többség számára azonban a próbálkozás marad, sokszor többszörös energiával elért alacsony eredmény. A családok kis része „tanuló család”, ahol a gyermek szocializációjába automatikusan épülnek be tanulási motívumok és stratégiák, ahol megtanulhatják a könyv, a könyvtár, az internet használatát, megbeszélik egymással a felmerült kérdéseket, a nagy többség azonban sokszor csak életmódja, munkája miatt nem ilyen.

Az érettségire készüléskor nem mindegy, hogy valaki hozzájut-e jó minőségű felkészítő könyvekhez, tudja-e, hogy az interneten hozzáfér az elmúlt évek feladatsoraihoz, az aktuális év témáihoz, és azt is, hogy milyen módon kell ezekből hatékonyan tanulni. Képes-e felülbírálni, értékelni a letöltött vagy másoktól kapott, szerzett tételeket? A tanulási „kompetencia” körébe, melyről napjainkban olyan sok szó esik, ez is beletartozik, de kevés az intézményes segítségadás e körben is.

A továbbtanulás folyamatának legkritikusabb pontja az intézményválasztás és az ezzel együtt járó felvételi lap kitöltése papíron vagy elektronikusan (utóbbi ingyen). A rendszeres internethasználók itt is előnyben vannak, hisz nemcsak a www.felvi.hu információit, hanem az intézmények honlapjait is elérik, kapcsolatba kerülhetnek az egyes helyekre járó hallgatókkal, stb.

Tapasztalataim szerint a diákok nagy része a felvételi tantárgyak és informális információk alapján választ „pályát”, nem is igazán ismerve annak a szakmának vagy hivatásnak a tartalmát, amit tanulni szeretne. A helyzet most, a bolognai folyamat hatására még rosszabb lett! Még a felsőoktatási intézmények egy részének honlapján sem lehetett azokhoz az információkhoz hozzáférni, hogy mi lesz a három év (7 félév) után.

Tudatos pályaválasztás?!

A valóság: a véletlenre bízott sorsok és későbbi évfolyamismétlések, intézményváltások, hisz a diák nem szakmát választott, nem volt tisztában a körülményekkel, követelményekkel. Mit is tesz a felvételi lapok kitöltésekor az átlaggyerek? Először is kiválaszt két kedvenc tantárgyának megfelelően az előző évi pontszámok figyelembe vételével csökkenő sorrendben lehetőleg minél több intézményt (ennek is sok esetben a szülők pénztárcája szab határt), és keres olyan felnőtteket vagy barátokat, akik tudják értelmezni a „kissé” bonyolultra sikerült jelentkezési lapot. Vesz néhány elrontható példányt – miután kinyomozta, hol kapható –, és megfelelő segítséggel kitölti.

A „beavatottak”, interneten jártasak ugyanezt kényelmesen elektronikusan töltik ki, ahol lehet hibázni, javítani anyagi következmények nélkül. Értelmezni azonban ugyanolyan nehéz, nem beszélve az anyagok digitalizálásáról – ismét a családok lehetőségeinek különbségei – és feltöltéséről.

S mit tesz ilyenkor a kevésbé jólszituált szülő? Számol: 7 félév albérleti vagy kollégiumi díja, helyi bérlet, tankönyv, étkezés, hazautazás...: csaknem 2–2,5 millió (havi díjban egy középkorú értelmiségi szülő fizetésének 70%-a) a bizonytalan bizonyítványért, hisz ki tudja, hányan, kik és milyen feltétellel jutnak tovább, hogy egyetemi diplomát szerezhessenek. Ki tudja, hogy mit ér majd a munkáltatók szemében a BA szintű diploma? Ki tudja, hogy mihez értenek, mire lesznek alkalmasak a végzett diákok? A szülő persze nem szól, lesz, ami lesz, majd csak..., és végigizgulja a ballagástól az érettségi bizonyítvány kézbevételéig gyermekével az egész időszakot (jobb esetben).

Vizsgázás, vizsgáztatás

A vizsgáztatás pedagógiai és pszichológia alapjai a szakmán belül sem mindenki számára ismertek. A diákok felkészítése iskolánként és tanáronként jelentősen különböző, sokszor sablonos, nem egyénre szabott.

Köztudott, hogy azonos tudás esetén is gyakran nagyon eltérő eredmények születhetnek, hisz vizsgázni is tudni kell. A legjobbaknak vannak már eddigre vizsgatapasztalataik (OKTV, nyelvvizsga), melyeket kiváló tanárok és segítő szülők együttműködésével szereztek, de minél „lejjebb” megyünk szociálisan és tanulmányi eredmények tekintetében, annál több segítségre lenne szükség: előzetes gyakorlatokra, pszichológiai és praktikus felkészítésre, azon „trükkök” megtanítására, amely az egyik gyerekre otthon „ragad”, a másik nem is gondol rá.

Az emelt szintű vizsgákat a diákok nem saját intézményükben, nem saját tanáraik előtt teszik le. Könnyítés, hogy nincs felvételi. De gondoltak bele, hogy ez a rendszer mennyivel nagyobb pszichés terhet ró az erre nem szocializált, fel nem készített gyermekekre? Sokan és sokszor írtak arról, hogy mit is mér az érettségi... Ami biztos, hogy a szándékolt és tervezett követelményeken túl szociális érettséget, képességeket és számtalan személyiségtulajdonságot az igényszinttől a stressztűrő képességig és tovább.

A megírt érettségik – tanároknak szóló – javítókulcsa másnap felkerült az internetre, ami nagyon hasznos, de: kik is tudták értelmezni? Igen, megint a családi háttér különbségeinél tartunk. Hála a gyerekek leleményességének, sokan találtak barátokat, akik „értettek hozzá” (és volt internet-elérhetőségük), de ebből a folyamatból az iskolák többnyire kimaradtak. Mi van azokkal, akik nem ideális környezetben élnek? Hogyan tudják megszerezni, értelmezni a javítókulcsokat és fellebbezni a „betekintés” után?

Betekintés, fellebbezés

Tapasztalatom szerint az idei érettségi egyik leggyengébb pontja a betekintés és fellebbezés és a körülötte zajló szervezetlenség volt. A tanulók abba az iskolába mehettek dolgozataikat megtekinteni, amelyekben írták. Mindannyian a megadott időponttól. A szocialista rémálom képe ismétlődött: hosszú sorok, várakozás étlen-szomjan, hisz a többség nem számított többórás, a kevésbé szerencséseknek félnapos sorállásra a melegben. Arra sem, hogy az őket váró tanárok nem tudnak a kérdéseikre válaszolni, hisz nem ők javították. Nem voltak felkészítve arra sem, hogy mit tegyenek, ha mégsem kapják meg a bírálati lapot, s ha megkapják, hogyan írjanak fellebbezést.

Az általam ismert esetben a betekintéskor derült ki, hogy az egyik gyermek saját – a javítókulcs alapján történt – értékelése 12%-kal jobb lett a kapott (egyébként így is magas) eredményhez képest. A bírálati lap kérésekor közölték vele, hogy nincs, de így is szép ez a pontszám, nem kell izgulni, de ha akarja, nyugodtan írja le a véleményét, és holnap délutánig adja be. A gyermek nem nyugodott bele: hazaérkezéskor interneten telefonszámokat keresett, és először Budapestre, majd az illetékes OKÉV-hez telefonált. A sokadik telefon és ügyintéző megtette a hatását, megkapta az illetékes intézmény vezetőjének a számát (a javító iskoláét, ahonnan indult), és határozott kiállásával meggyőzte az illetőt, hogy bár már vége a munkaidőnek, elküldje számára a bírálati lapot. Ezt megközelítően másfél óra alatt sikerült elérni. A körülmények azonban továbbra is homályosak: ha az iskolában volt a lap, miért nem kapta meg, ha az OKÉV-nél, ők miért mondták, hogy nem náluk van... Az eset pozitívan végződött. De mi történt azokban az esetekben, ahol nem talpraesett értelmiségi gyermekkel estek meg hasonlók? Mi volt akkor, ha valaki nem ismerte a jogait? Ha nem volt internete, ahová utána küldhették a megfelelő anyagot? Ezekről nem tudunk...

Nem kisebb feladat volt a fellebbezés megírása sem. Nem volt probléma, ha csak az összeadási hibákra kellett utalni (igen, ilyenek is előfordultak – amik már egy jobb versenyen sem történhetnek meg, hisz két tanár javít), a szakmai hibák észrevételéhez és megfogalmazásához azonban az éppen érettségiző diák nem rendelkezik megfelelő gyakorlattal. Sajnos még szakértői szemmel is előfordultak javítókulcsbeli hibák: olyan értékelési szempontot adtak meg, amely az utasításban nem volt, a tananyagból nem következett – szerencsére nem nagy pontszámmal. Elgondolkodtató volt a javítás relativitása a gyerekek tapasztalatai szerint az egyik fő tantárgy esetében – tanári szemmel.

Felnőttként is gondot jelent egy hivatalos fellebbezés megírása, gondoljunk bele a gyermek helyzetébe, aki látja, hogy a javítás nem egyezik a javítókulccsal, tudja, hogy igaza van, tudja, hogy a pontháborúban veszíthet, ha most ügyetlenül fogalmaz, hogy a tét nagy, s most rajta múlik. Vagy a családi kupaktanácson, ha van. A segítőkön, akik, ha a szakmai részhez diplomáik ellenére se nagyon értenek már az elmúlt évtizedek tudásváltozásai miatt, a formában és a lélekjelenlét megőrzésében segítenek. Többórás megfeszített munkával százszor átírva, s a rövidítést is rövidítve születnek azok a sorok, amelyek a lapra kerülhetnek. Kimarad a tisztelt, a köszönettel és mindaz, amire tanították. A lapból egyet kap a gyermek, az eredetire kell írni kézzel egy kb. 6-7 cm-es magasságú keretbe. Előrelátók a késődélután folyamán elszaladnak a legközelebbi fénymásolóba, hisz egyértelműen látszik, hogy a korlátok közé nem lesz egyszerű a beírás. Gyakorolgatni kell.

A fellebbezést szabályok szerint 24 órán belül kell beadni. A javítók hetekig dolgozhattak, az érettségiző diák – esetleg vidékről a városba utazva – azonban gyakorlatilag csak egy estét kap rá. Arra, hogy tanárával konzultáljon, már nincs ideje. Vajon hányan döntenek úgy e rendszer időbeli és egyéb nehézségei miatt, hogy elfogadják a számukra talán sorsformáló hibákat? Akik nem hisznek az eredményben... Pedig hatott! Érdemes volt – s ez a szervezők javára legyen írva.

Jó lenne, ha a következő érettségi szervezése során sikerülne az idei év tapasztalataiból merítve kisebb változásokkal és jobb szervezéssel egy kis lépést tenni annak érdekében, hogy a gyermekek közötti hátrányokat ne fokozza az érettségi adminisztratív része.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.04.19.
„Kiemelkedő” csaló iskolák. Nahalka István írásas
Felmerülnek jogi és oktatásigazgatási kérdések is. Nem vagyok jogász, nem tudom megmondani, hogy a kompetenciamérések során történő csalás jogi értelemben minek minősül. Ha van ilyen...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.18.
Odaszúrt az MTA Palkovicséknak egy méretest
Az ITM eddig nem árulta el, hogy javítaná a magyar innovációs teljesítményt, sőt a kormány adós egy részletes tanulmánnyal, de addig is az MTA összeálított egyet, az Eötvös 2020+ anyagot...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.17.
Ötéves technikumok lesznek a szakgimnáziumokból
2020 szeptemberétől a mostani szakgimnáziumok ötéves technikummá, a szakközépiskolák pedig hároméves szakképző iskolákká alakulnak – jelentette be Pölöskei Gáborné, az Innováció...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.15.
Megreformálnák a tanári pályaalkalmasságit
Jelenlegi formájában nem tölti be valódi szerepét a pedagógusok pálya­alkalmassági vizsgálata az érintett oktatók és hallgatók szerint. A felvételi részét képező vizsgálat jórészt...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A gyermekek érdekét helyezi előtérbe a szaktárca
Az Igazságügyi Minisztérium lépéseket készül tenni azért, hogy a gyermekek legfőbb érdekét szem előtt tartó szabályozás szülessen az úgynevezett jogellenes gyermekelviteli ügyekben....
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A több napja tartó lengyel tanársztrájkról
Ez a magyar médiában néhány példától (itt, itt, itt és itt) eltekintve egyelőre nem kapott nagy figyelmet. A cikkben a sztrájk okait és körülményeit járom körül, mely a Taní-tani Online...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.13.
Félelmetes, hogy itt tartunk, és az is félelmetes, hogy nem tiltakozunk
Elnézve az eseményeket, a reakciókat, az általános folyamatokat, komolyan megkérdőjeleződik bennem, van-e értelme az egésznek. Mennyivel egyszerűbb lenne szülőként kimenekíteni a saját...
(Forrás: ckpinfo)
--
2019.04.13.
Orbán Viktor ma azt tesz az oktatás rendszerével, amit akar
Az oktatás szereplői közül mára lényegében már csak a diákok azok, akik érdemben lennének képesek hallatni a hangjukat, de a NER résen van: a kormány ellen többször és több fórumon...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.04.13.
Palkovics szerint az MTA átláthatatlan, év végéig pedig át kell szervezni
Cáfolta az MTA hivatalos közleményében Palkovics László innovációs- és technológiai minisztérium Hír Televíziónak adott korábbi nyilatkozatát, melyben azt állította:„A magyar kormá...
(Forrás: mérce)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek