OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. december 21.

Kálmán Enikő

Konfliktuskezelés egy Montessori-iskolában

A következő írás szerzője egy olyan fővárosi iskolában tanít, ahol már kilenc éve működik eredményesen a Montessori-adaptációs program *. Segítségével tanúi lehetünk annak, hogy a kooperatív technikák rendszeres alkalmazásával milyen módon kezelik a kiskamaszok konfliktusait egy valóban gyermekközpontú intézményben.

A Batthyány Lajos Általános Iskolában tanítok. Osztályom tanulói már ötödik éve a Montessori-módszer szellemiségében nevelkednek. Az első négy évüket ugyanazokkal a tanítónőkkel élték. Napjaik beszélgetőkörrel indultak, és kisiskoláskorukban is ebben a formában tárgyalták meg felmerülő problémáikat. Az évek során megtanultak egymás előtt megszólalni és egymást meghallgatni.

Az osztályról

Az osztályomba 14 fiú és 10 lány jár. Nagyon értelmesek és elevenek. Fontos számukra az önállóság, szeretnek tevékenykedni, érdeklődőek, szeretik a változatos munkaformákat. Számukra különösen nagy változást jelentett a felső tagozatba lépés. A megszokott két tanítónőjük helyett idén már tíz tanárral kerültek kapcsolatba. A felsős „Montessoriban” a napirendjük is változott, hiszen ötödikben már van ki- és becsengetés, van házi feladat, ami az előző években nem létezett.

A lányok 2-3 csoportra oszlanak, sok közöttük a villongás. A nagy összeveszéseket kibékülések követik, hogy azután újra kezdődjenek a sértődések. Egy nagyon erőszakos, lobbanékony kislány sokszor magára marad, senki sem áll mellé. Egy másik perifériára szoruló hasonlóképpen erőszakos kislány átmenetileg oda-odacsapódik egyik vagy másik társasághoz.

A fiúk viszonylag egységes csoportot alkotnak. Összekovácsolja őket közös szerelmük: a foci. A sport pedig nagy összetartó erő, s az ebben való kitűnés komoly tekintélyt adó szerep. A fiúk csapata határozottan elutasítja az egyik társukat, aki már-már a bűnbak szerepét tölti be. A másik magára maradó kisfiú bohóckodással hívja fel magára a figyelmet. A két magányos gyerek közös vonása, hogy mindketten a közelmúltban vesztették el egyik szülőjüket. (Jár ezenkívül egy autista kisfiú is az osztályba. Őrá azonban mindenki tekintettel van, tisztában vannak ugyanis azzal, hogy mi várható el tőle.)

Gábor és Mariann konfliktusa

Az egyik elutasított kisfiú, Gábor nagyon értelmes, olvasott, szociális készségei viszont nagyon fejletlenek. Az asztaltársaságát és az osztályt hangos beszólásaival zavarja, általában nem érzékeli, ha olykor szemtelenséget mond. Folyamatosan piszkálja a többieket, nem tudja, hol a határ. Közös játékaik szinte mindig rosszul végződnek. Gábor nem veszi észre, hogy a másikat zavarja, hogy esetleg fájdalmat okoz. Ha bonyodalom adódik az osztályban, ő mindig benne van. Ez is magyarázza, hogy ha kérdőre vonom őket, az első, akinek a neve felmerül – indokoltan vagy indokolatlanul –, az szinte mindig Gábor.

Négyhetenként új csoportokat szervezünk; a rokonszenvi választásokat ekkor az irányított csoportszerezés váltja fel és fordítva. (Természetesen mindig megbeszéljük, hogy mit jelent számukra az új helyzet.) Mariann, akivel Gábor egy asztaltársasághoz került, annak ellenére, hogy a fiú nem közvetlenül mellette ült, keserves sírásra fakadt. Négyszemközti beszélgetésünkkor elmondta, hogy őt Gábor még másodikos korukban nagyon megbántotta, és ezért semmiképpen sem tudja a következő négy hetet vele egy asztalnál tölteni. Kértem, gondolja át a dolgot. Az évek során mindenki sokat változik, esélyt kell adni Gábornak, hogy ezt bebizonyítsa. Megállapodtunk, hogy másnapra átgondolja a dolgot, és megbeszéli ezt a szüleivel is. Ezt követően az a kislány is sírva fakadt, aki közvetlenül Gábor mellé került. Vele is beszélgettem, és ő kész volt azután elfogadni a helyzetet.

A harmadik beszélgetőpartnerem maga Gábor volt. Nem emlékezett arra, hogy mivel sértette meg olyan mélyen Mariannt másodikos korában. Az indulat láttán azonban nagyon megijedt. Beszélgetésünk során többek között elmondta, hogy őt milyen sérelmek érik rendszeresen a többiek részéről. „Mindig mindenért engem okolnak.” „Senki sem barátkozik velem.” „Eldugdossák a holmimat.”

Mariann másnap azzal jött iskolába, hogy egy hétig elviseli Gábort, utána majd térjünk vissza a kérdésre. Ez az eset természetesen az egész osztály nagyon felbolygatta. Feltétlenül beszélnünk kellett róla. Körbe ültünk, röviden összefoglaltam a mindenki által ismert eseményt. Ismertettem Mariann döntését, és beszéltem arról is, hogy Gábor milyen elkeseredetten panaszolta fel az osztálytársaitól elszenvedett sérelmeket. Arra kértem őt, fogalmazza meg a többieknek is, hogy mi minden bántja őt. „Nem értem, mi a bajotok velem, én úgy érzem, sokat változtam. Igaz, hogy első-másodikban sokat verekedtem és piszkálódtam, de már nem teszem.”

A beszélgetőkör szabálya szerint sorban mindenki szót kap, de meg kell hallgatniuk egymást. A következőképpen indítottam a témáról folyó beszélgetést: „Foglald össze, miért ítéled el Gábort, és nevezz meg néhány olyan tulajdonságát, ami elismerésre méltó benne, amiért szeretni lehet őt!” Megállapodtunk abban is, hogy csak az ebben a tanévben esett sérelmeket szabad felemlegetniük, hiszen a korábban történteken már nem tudunk változtatni.

A következő vélemények hangzottak el:

„Gábor tényleg sokat változott az utóbbi időben.” „Gábor kedves, udvarias a lányokkal.” „Csúnyán eszik.” „Nem mos fogat.” „Az a baj vele, hogy nem tudja abbahagyni a játékot, amikor már fáj.” „Már jó vele focizni, néha csal, de hát minden fiú csal néha.” „Talán vele a legjobb beszélgetni.” „Mi mindig sokat veszekszünk, én nem látok nála változást.”

Utolsóként Mariann szólt hozzá: „Az a baj, hogy Gábort mi tényleg az elsős viselkedésén keresztül ítéljük meg. Ha végiggondolom, sokat változott azóta.” Amikor körbeértünk, jelentkezett az a kislány, aki Gábor mellett ül az asztalnál: „Mi most csak arról beszéltünk, hogy milyen a Gábor, de arról nem, hogy mi milyenek vagyunk vele.”

Megköszöntem az őszinteségüket. Az óra végén még külön beszéltem Gáborral arról, hogy ő miben tud változni, továbblépni.

Mi történt azóta? Gábor elfogadott tagja az asztaltársaságának. Mariann, nem akar elülni onnan, elfogadja ezt a helyzetet erre az egész hónapra. Gábor szemmel láthatóan nagyon igyekszik. Az osztálytársak ritkábban okolják már őt a problémás helyzetekben. Gábornak most már inkább a tanáraival vannak konfliktusai. A következőkben ebben kell segítenünk.

A fecsegésből adódó konfliktus

Az új helyzethez, az új tanárokhoz való folytonos alkalmazkodásban nehéz az órákon mindig csendben lenni. Az első hetek után gyakoribbá váltak a beszélgetések, az órai fegyelmezetlenségek. A heti önértékeléseikben jelezték is a gyerekek, hogy ezen a téren van velük probléma, és a következő heti célkitűzéseik között az ezen történő változtatás szerepelt az első helyen. A következő módon fogalmaztak: „Nem beszélgetek órákon.” „Jobban fogok figyelni.” „Nem zavarom a társaimat.”

Az ötös osztályzatokhoz szokott nebulók megkapták az első jegyeiket, melyek a vártnál rosszabbak voltak. Az ok szinte mindig a figyelmetlenségre volt visszavezethető. Ekkor már a szülők is aggódni kezdtek. Mi történt a gyerekekkel? Mit csinálnak a tanárok?

A következő beszélgetőkör témája tehát ez lett. Kérdéseim a következők voltak:

  • „Miért kell erről beszélnünk? Miért probléma az állandó csevegés?” – „Mert nem figyelünk.” „Mert mindig veszekednek velünk.” „Rosszak a jegyeink.” „Ha nem figyelünk, nem tudunk jól dolgozni, és rossz lesz a jegyünk.”
  • „Milyen szabályokat nehéz betartanotok?” – „Hogy szünetben időben visszaérjünk az osztályba.” „Hogy a felszerelésünk elöl legyen.” „... és hogy ne azonnal beszéljük meg azt, ami az eszünkbe jut.”
  • „Mit tegyünk azért, hogy változzon a helyzet?” Mi legyen a következménye, ha valaki nem tartja be a szabályokat?” – „Írjuk fel a táblára, hogy mindig előttünk legyen, mire kell figyelnünk!” „Lássuk, ki hol tart a fogadalmában!” „Minden héten nézzük meg, ki hogyan teljesít!” „Kapjunk jegyet!”
  • „Hogyan állapítsuk meg a magatartásjegyet?” – „Írjuk fel annak a nevét a táblára, aki beszélget.” „Számoljuk össze, és számítsuk ki.”

Együttesen megfogalmaztuk a közös szabályainkat, és felírtuk ezeket egy csomagolópapírra:

„Nem beszélgetünk az órán!
Követjük az utasításokat!
Pontosan érkezünk az órára!
... azért, hogy jobban tudjunk figyelni és dolgozni.”

Megállapodtunk abban, hogy aki nem tartja be a szabályokat, az a csomagolópapíron lévő kezdőbetűje mellé húz egy vonást. (Fontosnak tartom, hogy ők maguk tartsák számon saját szabályszegéseiket.) Ők tettek javaslatot arra is, hogy az egyes magatartásjegyek hány vonást jelentenek. (Meg kell jegyeznem, hogy sokkal szigorúbban állapítottak meg a határokat, mint ahogyan én tettem volna!)

Mi történt azóta? Már negyedik hete, hogy e szerint a szabály szerint értékeljük a magatartást. A gyerekek jelentős többsége nagyon komolyan veszi ezt az értékelési módot. Többször előfordult, hogy egyesek ötletszerűen mentek a táblához, és húztak vonást a nevük mellé. Akad néhány olyan gyermek is, aki elkomolytalankodja a dolgot, és egyenesen kérkedik a vonásainak számával. Egy kisfiú azonban – akinek hetente a legtöbb vonása gyűlik össze – nagyon szenved a kudarcától, de nem tudja megállni, hogy ne fecsegjen.

Összességében azonban elmondható, hogy javult az osztály órai magatartása. A következő lépés, hogy megbeszéljük ennek az értékelési módnak a hatását és következményeit. Megvitatjuk az is, hogy hogyan legyen tovább...

Záró gondolatok

Nagyon büszke vagyok az osztályomra. Tanítónő kollégáimtól nagyon jó alapokat kaptak. A kommunikációs kultúrájuk igen fejlett. Van véleményük, és bátran, határozattan képviselik azt. Jó erkölcsi érzékkel rendelkeznek, törekednek az igazságos megfogalmazásra. Önértékelésükben jól látják gyengéiket, meg tudják fogalmazni, miben kell fejlődniük.

A beszélgetőkör szabályait komolyan veszik, igyekeznek meghallgatni egymást, tudják, hogyan kell megfogalmazni véleményüket, őszinték és törekednek az objektivitásra. A beszélgetőkörön kívüli helyzetekben azonban már meg-megfeledkeznek ezekről a szabályokról. Hevesek, veszekedősek, gyakran elfogultak. Soron következő feladatunk segíteni őket abban, hogy a hétköznapi szabad kommunikációjukban is alkalmazzák a beszélgetőkör jól bevált gyakorlatát.

Jegyzet

* „A segítő, támogató, tájékoztató, csak a legszükségesebb esetben beavatkozó pedagógusok nevelnek a hagyományosan parancsoló, irányító, ismereteket közlő tanár helyett. A termet szükségleteiknek megfelelően átrendező, társaikkal, tanáraikkal kölcsönösen kommunikáló, szabadon mozgó, a feladataikat – a rendelkezésükre bocsátott választékból – önállóan kiválasztó és megoldó, aktív gyerekek élnek a padokban mozdulatlanul ülő, passzív, befogadásra ítélt tanulók helyett” – olvasható a Sulineten található tájékoztatóban a Montessori-pedagógiát megvalósító iskolákról (http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Rcb/0/29209/1).

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.06.02.
Belépés csak maszkban: fura időszak kezdődik kedden az iskolákban
Keddtől kinyitnak az iskolák: ügyeletet, illetve szükség esetén felzárkóztató órákat kell tartani. Tanárokkal és szülőkkel beszélve úgy tűnik, nagy tömeg nem lesz a tantermekben. A...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.31.
L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba...
Az okostelefon ma egyfajta státuszszimbólum, a jólétet jelző dolog. Mindenki megveszi, szeretné birtokolni, még akkor is, ha csak a legegyszerűbb funkcióit tudja használni. Így a telefonál...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2020.05.31.
Nemzetstratégiai unalom: a magyar érettségi hülyének nézte a diákokat
Természetesen nagy öröm, ha mindenki, vagy legalábbis minél többen le tudják tenni az érettségit. És minden országnak, Magyarországnak is szüksége van értelmiségiekre, de amilyen irányba...
(Forrás: válasz online)
--
2020.05.31.
Azért közoktatás, mert mindenkit megillet
Magyarország március közepén nem a digitális közoktatásra állt át. Egy tanári webkamera meg az osztály valamekkora részét mutató kis képek a pedagógus laptopján ugyanúgy frontális oktat...
(Forrás: mérce)
--
2020.05.31.
Gyarmathy Éva: ez a szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális
A pedagógusok igen nagy része rugalmasan tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, miközben az oktatásirányítás régi, „a tananyagot leadni/számonkérni” elvárásával nem segített....
(Forrás: infostart)
--
2020.05.31.
Már munkába is állnak az iskolaőrök Nem csak prevenciós foglalkozásokat, védelmet is várnak a hatóságtól az intézmények
Több, mint kétezer rendőr működik közre az iskolák életében a mostani tanévben, akik főleg baleset- és bűnmegelőzési tanácsokkal látják el a diákokat, a jövőben ugyanakkor a taná...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Ki kell vezetni az iskolákból az erőszakos cselekményeket
Az erőszakot az iskolából ki kell vezetni, az ezt célzó törvényjavaslatok egy része már az Országgyűlés előtt van – mondta Horváth László miniszterelnöki megbízott az M1 aktuális...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Nem tudnak eljutni az egyetemre az orvostanhallgatók, mégsem engedik nekik az online vizsgázást
Az internetes petícióban a külföldi diákok arra kérték az egyetem vezetőségét: amíg nem tudnak visszajönni Budapestre, tegyék lehetővé, hogy a vizsgaidőszak végéig továbbra is interneten...
(Forrás: eduline)
--
2020.05.31.
Horn Gábor: Minden iskolás megtanult valamit a függetlenségről
A hagyományos napokon pedig, ahol eddig nem tették meg, a csoportmunkát kell alapvetéssé tenni. Egyértelmű, hogy a gyerekek egymástól tanulnak a legtöbbet, hiba lenne ezt gőgösen nem belá...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Olga! Ez olyan bonyolult munkajogi kérdés, hogy nem tudunk rá biztonságos választ adni. Javasoljuk, hogy keresse fel az
Oktatási Hivatal jogsegélyszolgálatát , ahonnan biztosan szakszerű választ kap.

Amennyiben tagja a PDSZ-nek, onnan is kaphat segítséget: http://www.pdsz.hu/cikk/36305

--
  Koszta Olga

Kedves OFOE!
A nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásával kapcsolatban adódott problémám:
a Nyugdíjfolyósítótól már évekkel ezelőtt lekértem a pontos adatokat, amit azóta kötelezően kiegészítettek. Ennek alapján idén 2020.október 28-án meg lesz a kellő negyven évem, amivel jogosult leszek a kedvezményes nyugdíjra.Jár számomra 5 hónap felmentési idő és úgy beszéltük meg a munkaadómmal, hogy közös megegyezéssel kérem munkaviszonyom megszüntetését október 31-től.
Ennek alapján a felmentési idő június 1-től lép életbe.
Viszont mivel a szakoktatásban dolgozom,július 1-től1-től megszüntetik a közalkalmazotti jogviszony és átsorolnak a Munkatörvénykönyv hatálya alá.
Még nem írtam alá az új munkaszerződést.
Kérdéseim:
- Írjam-e alá az új szerződést?
- vonjam-e vissza a munkaviszonyom megszüntetésére vonatkozó kérelmemet?
- egyáltalán mit tegyek, mi lenne számomra a legkedvezőbb megoldás?
Nyugdíjba is szeretnék menni, viszont ha most felmondanak nekem, akkor nem lesz meg a 40 évem.
Tisztelettel: Koszta Olga

--
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek