OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív

Kronstein Gábor

Ha akarnánk, sem tudnánk világpolgárokká válni

Töprengeni valók az EU-csatlakozás első napjaiban

Szellemes, könnyed stílusban megírt bölcseleti esszé Salamon János írása az ÉS-ben (2004.04.23.). Nem szokványos elmélkedés Sz.J.-é sem, aki honlapunkon az ÉS-beli cikkből kiindulva fogalmaz meg néhány óhajt a korszerű erkölcsi nevelésről.

1. Salamon János civilizációnk jövőjét illetően vallásos kiindulásból borúlátó. Az ember kiábrándulva az őt körülvevő társadalomból (táguló határok között, persze: városállam → birodalom → nemzetállam → birodalom méretű nemzetállam-szövetségek), magát – így a filozófus-szerző – „globális, univerzális etikai térben lebegő, egyformán racionális és autonóm” lényként tételezi, s a „világpolgár” rangját adományozza magának. Manapság – folytatódik a gondolatmenet – „A neocinikus világpolgárokat neosztoikus elöljáróik” a következő érveléssel beszélik rá a társadalmi törvények tiszteletére és betartására: „a felvilágosodás kanti tanának jegyében nincs jó élet szabadság nélkül, s az ember úgy lehet szabad, ha a saját maga által hozott törvényeknek engedelmeskedik”. De ezeknek az elméleteknek szemléleti hibája, hogy a technika tökéletesítésével – úgymond – „az embernek az egész természettel szemben megváltását akarja kierőszakolni”. S már a cselekvés küszöbén megszületett a felismerés: „ez a megváltás az örök jövőbe hátrál”. Azaz illúzió. Sokadik az európai gondolkodás Új- és legújabb kori történetében. Ennek az erkölcskritikai levezetésnek ismeretében kézenfekvőnek tűnik a nevelési gyakorlat szemszögéből Sz.J. tanácsa: „»Cinizmus és moralizálás nélkül« kellene tehát szembenézni önmagunkkal, szűkebb és tágabb világunkkal (...) Közben pedig felismerni saját mozgás- és cselekvési terünket...”. Követem tanácsát.

2. Első észrevételem az uniós belépés kezdetén az, hogy ne bolygassuk a világpolgár kérdéskörét, mert az kívül esik cselekvési terünkön. A konzervatív erkölcsbírálat e fogalommal kapcsolatban két tévesztést enged meg magának. A fogyasztói társadalom tömegeinek egy részét írja le világpolgárként, célozva a globalizációs eszmék, a fogyasztói kultúra átütő sikerére, amely helybe is jön, lefokozza a helyi kultúrát, s arra ad mintát, hogyan lehet valaki elvben „világpolgár”, anélkül, hogy kimozdulna megszokott környezetéből. Persze ez az érvelés támaszkodik arra a valós tényre is, hogy a földrajzi helyváltoztatás, a külföldi tapasztalatszerzés, az áttelepüléssel összefüggő gyakori nyelv- és kultúraváltás korunkban inkább száz-, mint tízmilliókat érint. Az euro-amerikai kultúra központjaiban sokféle nép, vallás, életforma fiai-lányai válhatnak gyökértelenné. A konzervatív magyar sajtó is megteszi, hogy az így felfogott „világpolgárság” fogalmával – mint egyenrangú változatot – fölcseréli egyszer a „kozmopolitizmus", máskor az „internacionalizmus” kifejezéseit.

A világpolgár, a kozmopolita, az internacionalista és az átlagos consumer csak annyiban hasonlít egymáshoz, hogy valamennyien a helyi jelenségvilággal valami egyetemesebbet állítanak szembe, s tekintenek mintának. Világpolgárnak lenni azonban – minden korban magasabb minőség volt. A nevelés a legkedvezőbb esetben eljuttathatja az embert az autonóm személyiség küszöbére. Innen még hosszú önnevelés, célirányos munka vezet el odáig, hogy az erkölcsi kiválóság, szellemi minőség és bizonyított eredetiség adódjon össze a világpolgárban. A legnagyobb görög filozófusok nem azért voltak világpolgárok, mert sok világot bejártak, hanem azért, mert rokon lelkekre találtak, akiknek a társaságában otthon érezhették magukat. Értelmiségi talált értelmiségire, tudós tudósra, humanista humanistára, akik meg tudták értetni egymással az emberi lét alapkérdéseit.

Nekem is megadatott az a szerencse, hogy ismerhettem egy világpolgár magyar természettudóst. Erdős Pálnak hívták. A múlt század eleji magyar matematikus iskola neveltje volt. 83 éves korában, 1996-ban esett össze egy előadói pulpituson, Varsóban. A számelmélet művelői „világegyetemi tanár”-nak nevezték. Nem alapított családot, 1938 óta nem volt bejelentett lakása. Tanítványai között élt – a matematikának. Ösztöndíjakkal támogatta őket. Ez a világjáró szívesen látott vendég volt mindenütt. Előadott matematikai tanácskozásokon, kurzusai szellemi eseményszámba mentek, szűk körben emlékezetes és megörökített szakmai beszélgetéseket folytatott a világ legelső matematikusaival. A szabad együttes gondolkodás híveként a közelmúlt legterjedelmesebb tudományos levelezését bonyolította le. Szerette a társszerzős közleményeket. Ezernél több cikkét összesen 458 szerzőtárssal jegyezte. Négy földrész nyolc tudományos akadémiájának volt tagja, s 16 egyetem ismerte el munkásságát díszdoktorátussal. Még életében az ő témáira ötször rendeztek Erdős-konferenciát. Megkapta a Nobel-díjjal egyenértékű matematikai Wolf-díjat. Két bőrönd személyes holmi és egy mondás maradt utána. Gyakran emlegette, hogy minden, ami emberi, előbb-utóbb végetér. Kivéve a humánumot és a matematikát. Zseni volt választott tudományában, utánozhatatlan.

3. Ámde Európa és Magyarország viszonyát mérlegelve, Erdős Pál példája a minőség elvének időszerűségére hívja fel a figyelmet. Azzal együtt a szükséges feltételek fontosságára is. Az erkölcsi nevelés – különböző szocializációs ellenélmények hatására – ma nem tudja meggyőzni diákjaink többségét, hogy jellemességre, munkakultúrára és intellektuális szabatosságra van szükségük. Ezek hiányában megrekednek az erkölcsi elemiben, nem jutnak túl a személyiségfejlődés heteronóm fokán. Pincétől a padlásig velük van tele a társadalom épülete. Ami talán rendjén is lenne, ha ez az épület nem volna roskatag, és nem tataroznák folytatólagosan. De hát a társadalom életében egyelőre csak a változás állandó. A vele járó állandó nyugtalanság, a lehetőségek közötti felfokozott választási kényszer rontja az esélyt, hogy a sodródó, kívülről irányított ember is helyesen tudjon dönteni.

Az uniós tagság annyi újdonsággal szolgál az erkölcsi nevelés számára, hogy ettől jelenleg még a kérdések helyes megfogalmazása is nehézséggel jár. Az nyilvánvaló, hogy Salamon János magatartási típusai iskolai alkalmazásra nem elég konkrétak. Nem is teljesek. A cinikus és a sztoikus modell mellett ott van még az aszkétikus, az epikureus és a hedonista magatartás. A legtöbb értékszociológiai elemzés jelzi, hogy a fiatal korosztályokban a passzív hedonista a legelterjedtebb típus: az a szimpla személy, aki képzelőerő, akarat, reális életterv híján a fogyasztás kisvilágába zárkózik.

A kihívás, amelynek kezeléséhez szükség volna az erkölcsi nevelés nagytakarítására, a következő. Az ország vezetése egy birodalmi méretű államszövetségre ruházta át a nemzetállami szuverenitás jelentős hányadát. Ezt a tényt, valamint azt a másikat, hogy a határon túli magyar nemzeti kisebbségek egy része szintén bekerült az Unióba, másik része előkészülhet a belépésre, a harmadik része tartós kívüllétre számíthat, a mai nemzetfelfogással jól kezelni bajosan lehet. A magyar politikai nemzet az államhatárokon belül élő állampolgárok összessége, alkotmányban biztosított módon a nemzeti és etnikai kisebbségekkel együtt. A kultúrnemzet fogalma szerint a magyar nemzet átnyúlik a határokon. Beletartozik mindenki, aki nyelvét és kultúráját illetően magyarként tartja és tartatja számon magát a többségi nemzet hivatalos szerveivel.

Ez a kettős ikerfogalom a 19. századi liberális nacionalizmus terméke. Annak az állapotnak felelt meg, amelyben az állampolgárok többsége nyelvi-kulturális értelemben magyar volt. A magyarság élvezte az asszimiláció előnyeit. 1867 és 1918 között a beolvadók száma felülmúlta a kétmilliót, az országlakosok bő egytizedét. Egyes politikai tényezők már arról képzelegtek, hogy a kulturális nemzet a jövőben egybe fog esni a politikai nemzettel. Az utóbbi másfél évtizedben változatlanul él ez a fogalomkettős, miközben a „kultúrmagyarok” egyharmada nemzeti kisebbségként él külföldön. Fogyatkozik, szegényedik, kulturális azonosságtudata is gyengül. A magyar nemzetpolitika védekező-megtartó jellegű. A széttagoltság enyhülését a „határok átlégiesítésé”-től várja; támogatja a magyar nemzeti kisebbségeket, elsősorban azért, hogy meglévő politikai kereteikben élhessenek jobban; a magyar nemzetállam polgárait felkészíti az uniós csatlakozásra.

Számos kutatás tárta fel, milyen gyengeségek vannak a magyar állampolgárok nemzettudatában. Az első helyre talán a demokráciadeficitet kellene helyezni. Nagyok a társadalmi különbségek, gyenge a társadalmi kohézió: hiányos a szolidaritás, a civil szervezetek befolyása csekély, a politikai kultúra nem korszerű, az állam szerveinek és tevékenységének alig van presztízse, a lakosság „Kis-Magyarország”-ban gondolkodik, s ezért a határon túli magyarság-részekkel nem törődik, az állampolgárok közül kb. 700-800 ezer személyt nem tekint egyenrangúnak a többséggel. Az ideológiai megosztottság igen éles; a közgondolkodás erősen pesszimista, a nemzeti önértékelés nincs egyensúlyban. Az uniós csatlakozás nem váltott ki elemi érdeklődést. Az alkotmányos változásokról még nem alakult ki a közvéleményben értékelő attitűd. Az első benyomások alapján az ország versenyképessége csak részleges, a lakosság egyénileg nem elég tájékozott, személyes versenyképessége alacsony.

A legutóbbi változások nyomán élénkülni fog a földrajzi mobilitás: a korábbinál többen akarnak majd Magyarországon megtelepedni, s többen fognak távozni az országból, mint korábban távoztak. A magyar nemzeti kisebbségek körülményei differenciáltabbak lesznek a magyarországi munkavállalás és az áttelepülés tekintetében. A magyar nemzetpolitika rugalmasabban alkalmazkodik, mint a közvélemény. Jelentős változás, hogy a kormányzat a népességcsökkenés enyhítése érdekében most már szorgalmazza a bevándorlást – a szomszédos országokból is. Belpolitikájában határozottan kiáll a romaellenes és antiszemita előítéletek visszaszorítása mellett. Külpolitikájában: uniós szinten szorgalmazza, hogy a kisebbségek jogai (autonómia) napirenden maradjanak; továbbá elősegíti, hogy tovább bővüljön az Unió magyar kisebbségekkel is rendelkező államokkal (Románia).

Körvonalazódik egy lényeges szemléleti módosulás: meg kell nyerni a közvéleményt annak, hogy a nemzet fogalmában fokozatosan teret nyer az alkotmány-nemzeti összetevő. Más szóval a társadalmi kohézióban kerüljön előtérbe a tartalom: a szabadságjogok gyakorlása, az alkotmányosság, a demokratikus jogrend. Ezek olyan vonások, amelyek az európai közösségi tudatnak is növekvő fontosságú elemei. E fogalommódosulás lényeges az erkölcsi nevelés számára is.

Legalább ennyire fontos: az erkölcsi nevelés olyan értelemben foglalkozzék a fiatalok Európa-tudatával, hogy felkészültebb, éntudatos, lehetőleg növekvő számban autonóm személyiségek fogadják magukba az élményeket mint munkavállalók, mint diákok, vagy mint turisták. Számos nemzedék indult már a fejlett Nyugatra a soknemzetiségű, közép-európai félperifériáról. Az ismerkedés illúzióit és tapasztalatait máig ható érvénnyel a lengyel Nobel-díjas költő, Czeslaw Milosz foglalta össze egy szabadversben. (A Rue Descartes-ot Sebők Éva fordította magyarra.)

(...) frissen érkezett ifjú
barbár, ki még szorong a világ fővárosától.
Sokan voltunk innen meg onnan: Iasi, Kolozsvár,
Vilna, Bukarest, Saigon, Marrakech gyermekei,
(...) Így léptem be csodálva és vágyakozón az egyetemesbe.
Majd a Iasiból vagy Saigonból, Marrakechből jöttek közül
Ki a helyi szokások megdöntését kívánta, mind megöletett.
Aztán társaik ragadták magukhoz a hatalmat,
Hogy egyetemes szép eszmék nevében gyilkoljanak.
Közben a város (...)
becsület és gyalázat, nagyság és dicsőség iránt
Közömbös volt, mivel mindez lezajlott már,
S nincs immár sem itt, sem sehol fővárosa a világnak.
(...).

A történelemnek ezen a pontján kapcsolódik vissza világjárásba a magyar fiatalság. Tapasztalhatja, hogy valóban nincs fővárosa, vezérlő eszméje a világnak. De tudata peremén dereng, hogy nem is messze szülőföldjétől fiatal kannibálok egyetemes eszmék egyikének, a vallásnak nevében követnek el erőszakot az erkölcsön. Hogyan néz majd ezzel szembe az a fiatal, aki talán cinikus, talán önzően hedonista? Az erkölcstan általában a kritikai képességet emeli ki az autonóm személyiség legfőbb jegyeként. Ez a képesség az önálló gondolkodás védjegye is. A jelen helyzetben azonban azt érzem az erkölcsi nevelés fő feladatának, hogy tanítványaink önálló ítélete a jó eszme megerősítésében, az igazságossággal szemben táplált kétségek eloszlatásában, a humánum jelenlétéhez kötött jó élet védelmében, a közvetlen önérdek érvényesítéséről való lemondás képességében fejeződjön ki. Nehéz korszakokban a jóra való elszántság minden másnál fontosabb.

Kronstein Gábor

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek