OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív

Kronstein Gábor

Ha akarnánk, sem tudnánk világpolgárokká válni

Töprengeni valók az EU-csatlakozás első napjaiban

Szellemes, könnyed stílusban megírt bölcseleti esszé Salamon János írása az ÉS-ben (2004.04.23.). Nem szokványos elmélkedés Sz.J.-é sem, aki honlapunkon az ÉS-beli cikkből kiindulva fogalmaz meg néhány óhajt a korszerű erkölcsi nevelésről.

1. Salamon János civilizációnk jövőjét illetően vallásos kiindulásból borúlátó. Az ember kiábrándulva az őt körülvevő társadalomból (táguló határok között, persze: városállam → birodalom → nemzetállam → birodalom méretű nemzetállam-szövetségek), magát – így a filozófus-szerző – „globális, univerzális etikai térben lebegő, egyformán racionális és autonóm” lényként tételezi, s a „világpolgár” rangját adományozza magának. Manapság – folytatódik a gondolatmenet – „A neocinikus világpolgárokat neosztoikus elöljáróik” a következő érveléssel beszélik rá a társadalmi törvények tiszteletére és betartására: „a felvilágosodás kanti tanának jegyében nincs jó élet szabadság nélkül, s az ember úgy lehet szabad, ha a saját maga által hozott törvényeknek engedelmeskedik”. De ezeknek az elméleteknek szemléleti hibája, hogy a technika tökéletesítésével – úgymond – „az embernek az egész természettel szemben megváltását akarja kierőszakolni”. S már a cselekvés küszöbén megszületett a felismerés: „ez a megváltás az örök jövőbe hátrál”. Azaz illúzió. Sokadik az európai gondolkodás Új- és legújabb kori történetében. Ennek az erkölcskritikai levezetésnek ismeretében kézenfekvőnek tűnik a nevelési gyakorlat szemszögéből Sz.J. tanácsa: „»Cinizmus és moralizálás nélkül« kellene tehát szembenézni önmagunkkal, szűkebb és tágabb világunkkal (...) Közben pedig felismerni saját mozgás- és cselekvési terünket...”. Követem tanácsát.

2. Első észrevételem az uniós belépés kezdetén az, hogy ne bolygassuk a világpolgár kérdéskörét, mert az kívül esik cselekvési terünkön. A konzervatív erkölcsbírálat e fogalommal kapcsolatban két tévesztést enged meg magának. A fogyasztói társadalom tömegeinek egy részét írja le világpolgárként, célozva a globalizációs eszmék, a fogyasztói kultúra átütő sikerére, amely helybe is jön, lefokozza a helyi kultúrát, s arra ad mintát, hogyan lehet valaki elvben „világpolgár”, anélkül, hogy kimozdulna megszokott környezetéből. Persze ez az érvelés támaszkodik arra a valós tényre is, hogy a földrajzi helyváltoztatás, a külföldi tapasztalatszerzés, az áttelepüléssel összefüggő gyakori nyelv- és kultúraváltás korunkban inkább száz-, mint tízmilliókat érint. Az euro-amerikai kultúra központjaiban sokféle nép, vallás, életforma fiai-lányai válhatnak gyökértelenné. A konzervatív magyar sajtó is megteszi, hogy az így felfogott „világpolgárság” fogalmával – mint egyenrangú változatot – fölcseréli egyszer a „kozmopolitizmus", máskor az „internacionalizmus” kifejezéseit.

A világpolgár, a kozmopolita, az internacionalista és az átlagos consumer csak annyiban hasonlít egymáshoz, hogy valamennyien a helyi jelenségvilággal valami egyetemesebbet állítanak szembe, s tekintenek mintának. Világpolgárnak lenni azonban – minden korban magasabb minőség volt. A nevelés a legkedvezőbb esetben eljuttathatja az embert az autonóm személyiség küszöbére. Innen még hosszú önnevelés, célirányos munka vezet el odáig, hogy az erkölcsi kiválóság, szellemi minőség és bizonyított eredetiség adódjon össze a világpolgárban. A legnagyobb görög filozófusok nem azért voltak világpolgárok, mert sok világot bejártak, hanem azért, mert rokon lelkekre találtak, akiknek a társaságában otthon érezhették magukat. Értelmiségi talált értelmiségire, tudós tudósra, humanista humanistára, akik meg tudták értetni egymással az emberi lét alapkérdéseit.

Nekem is megadatott az a szerencse, hogy ismerhettem egy világpolgár magyar természettudóst. Erdős Pálnak hívták. A múlt század eleji magyar matematikus iskola neveltje volt. 83 éves korában, 1996-ban esett össze egy előadói pulpituson, Varsóban. A számelmélet művelői „világegyetemi tanár”-nak nevezték. Nem alapított családot, 1938 óta nem volt bejelentett lakása. Tanítványai között élt – a matematikának. Ösztöndíjakkal támogatta őket. Ez a világjáró szívesen látott vendég volt mindenütt. Előadott matematikai tanácskozásokon, kurzusai szellemi eseményszámba mentek, szűk körben emlékezetes és megörökített szakmai beszélgetéseket folytatott a világ legelső matematikusaival. A szabad együttes gondolkodás híveként a közelmúlt legterjedelmesebb tudományos levelezését bonyolította le. Szerette a társszerzős közleményeket. Ezernél több cikkét összesen 458 szerzőtárssal jegyezte. Négy földrész nyolc tudományos akadémiájának volt tagja, s 16 egyetem ismerte el munkásságát díszdoktorátussal. Még életében az ő témáira ötször rendeztek Erdős-konferenciát. Megkapta a Nobel-díjjal egyenértékű matematikai Wolf-díjat. Két bőrönd személyes holmi és egy mondás maradt utána. Gyakran emlegette, hogy minden, ami emberi, előbb-utóbb végetér. Kivéve a humánumot és a matematikát. Zseni volt választott tudományában, utánozhatatlan.

3. Ámde Európa és Magyarország viszonyát mérlegelve, Erdős Pál példája a minőség elvének időszerűségére hívja fel a figyelmet. Azzal együtt a szükséges feltételek fontosságára is. Az erkölcsi nevelés – különböző szocializációs ellenélmények hatására – ma nem tudja meggyőzni diákjaink többségét, hogy jellemességre, munkakultúrára és intellektuális szabatosságra van szükségük. Ezek hiányában megrekednek az erkölcsi elemiben, nem jutnak túl a személyiségfejlődés heteronóm fokán. Pincétől a padlásig velük van tele a társadalom épülete. Ami talán rendjén is lenne, ha ez az épület nem volna roskatag, és nem tataroznák folytatólagosan. De hát a társadalom életében egyelőre csak a változás állandó. A vele járó állandó nyugtalanság, a lehetőségek közötti felfokozott választási kényszer rontja az esélyt, hogy a sodródó, kívülről irányított ember is helyesen tudjon dönteni.

Az uniós tagság annyi újdonsággal szolgál az erkölcsi nevelés számára, hogy ettől jelenleg még a kérdések helyes megfogalmazása is nehézséggel jár. Az nyilvánvaló, hogy Salamon János magatartási típusai iskolai alkalmazásra nem elég konkrétak. Nem is teljesek. A cinikus és a sztoikus modell mellett ott van még az aszkétikus, az epikureus és a hedonista magatartás. A legtöbb értékszociológiai elemzés jelzi, hogy a fiatal korosztályokban a passzív hedonista a legelterjedtebb típus: az a szimpla személy, aki képzelőerő, akarat, reális életterv híján a fogyasztás kisvilágába zárkózik.

A kihívás, amelynek kezeléséhez szükség volna az erkölcsi nevelés nagytakarítására, a következő. Az ország vezetése egy birodalmi méretű államszövetségre ruházta át a nemzetállami szuverenitás jelentős hányadát. Ezt a tényt, valamint azt a másikat, hogy a határon túli magyar nemzeti kisebbségek egy része szintén bekerült az Unióba, másik része előkészülhet a belépésre, a harmadik része tartós kívüllétre számíthat, a mai nemzetfelfogással jól kezelni bajosan lehet. A magyar politikai nemzet az államhatárokon belül élő állampolgárok összessége, alkotmányban biztosított módon a nemzeti és etnikai kisebbségekkel együtt. A kultúrnemzet fogalma szerint a magyar nemzet átnyúlik a határokon. Beletartozik mindenki, aki nyelvét és kultúráját illetően magyarként tartja és tartatja számon magát a többségi nemzet hivatalos szerveivel.

Ez a kettős ikerfogalom a 19. századi liberális nacionalizmus terméke. Annak az állapotnak felelt meg, amelyben az állampolgárok többsége nyelvi-kulturális értelemben magyar volt. A magyarság élvezte az asszimiláció előnyeit. 1867 és 1918 között a beolvadók száma felülmúlta a kétmilliót, az országlakosok bő egytizedét. Egyes politikai tényezők már arról képzelegtek, hogy a kulturális nemzet a jövőben egybe fog esni a politikai nemzettel. Az utóbbi másfél évtizedben változatlanul él ez a fogalomkettős, miközben a „kultúrmagyarok” egyharmada nemzeti kisebbségként él külföldön. Fogyatkozik, szegényedik, kulturális azonosságtudata is gyengül. A magyar nemzetpolitika védekező-megtartó jellegű. A széttagoltság enyhülését a „határok átlégiesítésé”-től várja; támogatja a magyar nemzeti kisebbségeket, elsősorban azért, hogy meglévő politikai kereteikben élhessenek jobban; a magyar nemzetállam polgárait felkészíti az uniós csatlakozásra.

Számos kutatás tárta fel, milyen gyengeségek vannak a magyar állampolgárok nemzettudatában. Az első helyre talán a demokráciadeficitet kellene helyezni. Nagyok a társadalmi különbségek, gyenge a társadalmi kohézió: hiányos a szolidaritás, a civil szervezetek befolyása csekély, a politikai kultúra nem korszerű, az állam szerveinek és tevékenységének alig van presztízse, a lakosság „Kis-Magyarország”-ban gondolkodik, s ezért a határon túli magyarság-részekkel nem törődik, az állampolgárok közül kb. 700-800 ezer személyt nem tekint egyenrangúnak a többséggel. Az ideológiai megosztottság igen éles; a közgondolkodás erősen pesszimista, a nemzeti önértékelés nincs egyensúlyban. Az uniós csatlakozás nem váltott ki elemi érdeklődést. Az alkotmányos változásokról még nem alakult ki a közvéleményben értékelő attitűd. Az első benyomások alapján az ország versenyképessége csak részleges, a lakosság egyénileg nem elég tájékozott, személyes versenyképessége alacsony.

A legutóbbi változások nyomán élénkülni fog a földrajzi mobilitás: a korábbinál többen akarnak majd Magyarországon megtelepedni, s többen fognak távozni az országból, mint korábban távoztak. A magyar nemzeti kisebbségek körülményei differenciáltabbak lesznek a magyarországi munkavállalás és az áttelepülés tekintetében. A magyar nemzetpolitika rugalmasabban alkalmazkodik, mint a közvélemény. Jelentős változás, hogy a kormányzat a népességcsökkenés enyhítése érdekében most már szorgalmazza a bevándorlást – a szomszédos országokból is. Belpolitikájában határozottan kiáll a romaellenes és antiszemita előítéletek visszaszorítása mellett. Külpolitikájában: uniós szinten szorgalmazza, hogy a kisebbségek jogai (autonómia) napirenden maradjanak; továbbá elősegíti, hogy tovább bővüljön az Unió magyar kisebbségekkel is rendelkező államokkal (Románia).

Körvonalazódik egy lényeges szemléleti módosulás: meg kell nyerni a közvéleményt annak, hogy a nemzet fogalmában fokozatosan teret nyer az alkotmány-nemzeti összetevő. Más szóval a társadalmi kohézióban kerüljön előtérbe a tartalom: a szabadságjogok gyakorlása, az alkotmányosság, a demokratikus jogrend. Ezek olyan vonások, amelyek az európai közösségi tudatnak is növekvő fontosságú elemei. E fogalommódosulás lényeges az erkölcsi nevelés számára is.

Legalább ennyire fontos: az erkölcsi nevelés olyan értelemben foglalkozzék a fiatalok Európa-tudatával, hogy felkészültebb, éntudatos, lehetőleg növekvő számban autonóm személyiségek fogadják magukba az élményeket mint munkavállalók, mint diákok, vagy mint turisták. Számos nemzedék indult már a fejlett Nyugatra a soknemzetiségű, közép-európai félperifériáról. Az ismerkedés illúzióit és tapasztalatait máig ható érvénnyel a lengyel Nobel-díjas költő, Czeslaw Milosz foglalta össze egy szabadversben. (A Rue Descartes-ot Sebők Éva fordította magyarra.)

(...) frissen érkezett ifjú
barbár, ki még szorong a világ fővárosától.
Sokan voltunk innen meg onnan: Iasi, Kolozsvár,
Vilna, Bukarest, Saigon, Marrakech gyermekei,
(...) Így léptem be csodálva és vágyakozón az egyetemesbe.
Majd a Iasiból vagy Saigonból, Marrakechből jöttek közül
Ki a helyi szokások megdöntését kívánta, mind megöletett.
Aztán társaik ragadták magukhoz a hatalmat,
Hogy egyetemes szép eszmék nevében gyilkoljanak.
Közben a város (...)
becsület és gyalázat, nagyság és dicsőség iránt
Közömbös volt, mivel mindez lezajlott már,
S nincs immár sem itt, sem sehol fővárosa a világnak.
(...).

A történelemnek ezen a pontján kapcsolódik vissza világjárásba a magyar fiatalság. Tapasztalhatja, hogy valóban nincs fővárosa, vezérlő eszméje a világnak. De tudata peremén dereng, hogy nem is messze szülőföldjétől fiatal kannibálok egyetemes eszmék egyikének, a vallásnak nevében követnek el erőszakot az erkölcsön. Hogyan néz majd ezzel szembe az a fiatal, aki talán cinikus, talán önzően hedonista? Az erkölcstan általában a kritikai képességet emeli ki az autonóm személyiség legfőbb jegyeként. Ez a képesség az önálló gondolkodás védjegye is. A jelen helyzetben azonban azt érzem az erkölcsi nevelés fő feladatának, hogy tanítványaink önálló ítélete a jó eszme megerősítésében, az igazságossággal szemben táplált kétségek eloszlatásában, a humánum jelenlétéhez kötött jó élet védelmében, a közvetlen önérdek érvényesítéséről való lemondás képességében fejeződjön ki. Nehéz korszakokban a jóra való elszántság minden másnál fontosabb.

Kronstein Gábor

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.02.21.
A NAT-tal kapcsolatos kommunikációról
A NAT-2020 mellett kiállók a kritikusokat hazafiatlansággal vádolják. Szélsőségesebb megfogalmazásokban még a hazaárulás is előfordul. --- Nem állítom, hogy nem léteznek szélsőséges...
(Forrás: Nahalka István blogja)
--
2020.02.21.
Káosz a felvételi körül: Palkovicsék reformja miatt törvénysértésben az iskolák
A kormányzat szándékáról megkérdeztük a két érintett minisztériumot is. Az ITM kérdésünkre nem hagyott kétséget afelől, ha életben akarnak maradni, a szakgimnáziumoknak fel kell venni...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.02.21.
Közös órákat javasol a NAT a tanároknak
A módosított Nemzeti alaptantervben meghatározott nevelési célok és módszertani alapelvek a korábbi NAT-hoz képest számos lényeges korszerűsítést, korszerű pedagógiai módszert tartalmaznak...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.21.
Megbüntették a fóti gyermekközpontról rappelő fiút - A fenntartó szerint nem történt felelősségre vonás
“Mi Mohameddel rúgjuk kint a bőrt, te meg a kerítésednél állhatsz őrt” - ilyen és hasonló mondatokkal sorjázza a gyerekek sorsával játszadozó döntéshozókat a bezárásra ítélt fó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.02.21.
Arató László: NAT-vihar, avagy két hét bolondokháza
A Magyartanárok Egyesületének elnöke szerint az új Nemzeti alaptantervet a benne lévő kötelező tananyagmennyiség miatt is kénytelen lesz minden magyartanár szabotálni. A HVG számára írt...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.21.
Oktatáskutató az új NAT-ról: megkeseredett fiatalok fognak kijönni az intézményekből
Oktatási évértékelőt tartott a Civil Közoktatási Platform. Ercse Kriszta a CKP szóvivője az ATV című műsorában arról beszélt: a Nemzeti alaptanterv nem nemzeti, és nem alaptanterv. Az...
(Forrás: ATV)
--
2020.02.21.
Esterházy és Kertész is bekerült a kerettantervekbe
Az oktatás tartalmi szabályozásának második szintje az egyes területekhez kapcsolódó kerettanterv, amelyben konkrétan leírják, mit, hány órában kell tanítani az iskolákban. Ezek alapjá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.21.
Hároméves kortól parancsra készítenek fel bennünket a sötét jövőre
És nem azért, hogy nyafogjak. Meg a személyes dolgaimmal előhozakodjak. Meg kend sajnáljon engemet. Bár jól esne, ha legalább kend. Nem is a sajnálat, mert azzal nem sokra megyünk. A tata megmondta...
(Forrás: Kolozsvárii Szalonna – Határokon Átívelő Szellemi Táplálék )
--
2020.02.21.
Nem takarodnak el az iskolából, inkább tovább tiltakoznak
Körülbelül hatvanan jöttek el arra a csütörtöki fórumra a pécsi Reggelibe, amit az Emberség Erejével Alapítvány szervezett a hetek óta viták kereszttüzében álló új Nemzeti Alaptantervvel...
(Forrás: Pécs Ma)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek