OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2007. március 21.

A „pofon-vita” az osztályfőnökök szakmai napján

Előtörténet és résztvevők

2006. november 25-én került sor a vitára a Taní-tani 38. száma bemutatójának keretei közt, az OFOE szakmai napjának egyik programjaként az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban. A beszélgetés azt a polémiát folytatta, amelyet a lap 36. számában T. István György tanár indított el a Gyógytornászok ideje: Tanári töprengés az iskolai erőszakról és erőszakmentességről című cikkével. A lap 37. és 38. számában Fenyő D. György és Achs Károly tanárok reagáltak az írásra.1 A 2006. november 25-i vitán mindhárman jelen voltak. A beszélgetés moderátora Misley Judit, az AKG könyvtárosa, a Taní-tani munkatársa volt. A jelenlévők közül rajtuk kívül Csillag Ferenc, az FPI igazgató-helyettese, Kádár Judit, a váci Nevelési Tanácsadó pszichológusa, Galambos Márta, a PDSZ elnökségi tagja, és Kósáné Orma Vera, iskolapszichológus, szakíró mondták el a véleményüket.

A vita összefoglalója2

Fenyő D. György interpretációjában T. István György jogosan beszél az erőszak mindennapi jelenlétéről a társadalomban, illetve arról, hogy a pedagógusok eszközeiktől megfosztva láthatják magukat az erőszakmentesség jogi deklarálása nyomán, mivel sokszor úgy érzik: másra se idő, se mód a mai iskolában, a mai világban. De három markáns fogódzót is kínált a probléma jobb megértéséhez illetve megoldásához. Alapvetésként rámutatott: a tanári erőszak – legyen az egy pimaszul földre dobott ellenőrző felvételére való kényszerítés, vagy akár – más helyzet! – verekedő fiúk erőszakos szétválasztása – mintaként szolgál a gyerekeknek. „Ha én azt a szituációt úgy tudom megoldani, hogy »na akkor addig szorítalak...«, akkor igazoltam ennek a megoldásnak a legitimitását a gyerekek előtt. (...) Ezzel nem az erőszak mennyiségének csökkentése, hanem annak növelése felé teszünk egy lépést.” Másfelől figyelmeztetett rá: „A megalázás és annak elkerülése: folyamatos történet egy közösségben.” Az osztályban fennálló hatalmi viszonyok tudatosításáról szólva hozzátette: „A szakmánknak kulcskérdése, hogy azt lássuk: mi történik egy csoporttal, egy osztállyal.” Ehhez kapcsolódva pedig megoldást is kínált: „Igenis van megoldás, csak nem használjuk ki. Az elmúlt tizenöt évben elindultak Magyarországon is – nem az iskolákban! – olyan szervezetfejlesztő tréningek, bekerültek olyan közösségi, kooperatív technikák, amelyek rendkívüli módon használhatók lennének a pedagógiában – de az egyetemek, a pedagógusképzés nem használja ki őket eléggé. Az eszköztelenségünk tehát relatív eszköztelenség.”

Csillag Ferenc udvarias, de határozott felháborodását fejezte ki a tanári fizikai erőszak legitimációjának gondolatára, példának hozva fel egy 1998-as angliai törvényt, mely határozottan megtiltja azt. „A törvény pedig attól törvény, hogy be kell tartani” – tette hozzá. Ezen túl – bevallottan személyes érintettségét hangsúlyozva – támadta a kiinduló cikk címét: „A gyógytornász vagy gyógypedagógus alakját – a korrekcióval és a személyiség társadalomba való beillesztésével foglalkozó pedagógus alakját – nem helyes ebben a kontextusban így idézni. Én egy kicsit ki is kérem magamnak az ilyen címadást.” A lelki terrort egyébként égetőbb problémának tartja: „Az egy-egy elcsattanó pofonnal mélységesen nem értek egyet – nem szeretnék kapni, és kikérem magamnak, hogy én adjak –, de sokkal inkább tartom aggasztónak a tényt, hogy az iskolában jelen van a lelki agresszió. Aminek nyomán elmegy a gyerek kedve az élettől, mire mi azt mondjuk, hogy a gyerek motiválatlan. Hát azért motiválatlan, mert nagyon sok agresszivitással találkozik. Ancsel Éva egy mondatában körülbelül azt írja: nincs nagyobb bűn, mint hidegen a gyerek ellen cselekedni... Az iskola pedig magában hordozza a problémát – amelyek azért vannak jelen, mert a társdalom nem mondja ki a normákat.” Alapvető, fontos hiányként említette, hogy „... a társadalmi normák a rendszerváltás óta nem tisztázottak Magyarországon. Senki nem mondta ki, hogy mi a nevelés prioritása. Addig pedig, amíg nem fogalmazzuk meg azokat az alapszabályokat, hogy ezt kell várni egy kétévestől, ezt kell egy tizennégy évestől, nem jutunk dűlőre.”

Kádár Judit nagyon jelentősnek mondta T. István György felvetését. Hogy tudniillik mit is kezdjünk az erőszakkal – az iskolaival, az iskolán kívülivel, a diákokéval, a tanárokéval – a magunkéval. A kérdésfelvetés és a lehetséges válaszok tekintetében is együtt mozdult Csillag Ferenc mondandójának tartalmával és indulatával. Mert ha – mint mondta – a tanár magányosan, eszközeitől megfosztva áll a gyerekek egyre kezelhetetlenebb durvaságaival szemben, akkor miért az attitűd, mely arról szól: „a gyógytornász, a gyógypedagógus, a pszichológus hagyjon engem békén a mondandójával, hatástalan eszközeivel”? „Valóban magányosak és eszköztelennek vagyunk-e, vagy csak belefocizzuk magunk ebbe a lehetetlen helyzetbe?” – kérdezte.

A koncentrálni képtelen gyerekek és a türelmét vesztő drámatanár figurája kapcsán (melyet Achs Károly idézett föl hozzászólásában) hozzátette: „Vajon a diákok empatikus képességei kevesedtek-e meg ilyen nagyon, vagy netán a miénk, felnőtteké? Mi vajon képesek vagyunk-e nyugodtan megfigyelni egy gyerekcsoportot: mekkora a teherbírása, elviselik-e éppen akkor, abban az állapotban azt a feladatot, amit rájuk terhelünk? Hisz ami nekünk nagyon kicsi tehernek tűnik, lehet, hogy nekik – épp akkor vagy mindig – óriási. Tudunk-e alkalmazkodni ehhez, vagy elvárjuk tőlük az alkalmazkodást? (...) Ha pedig indulatba jövünk – mert a gyerekek már megint nem alkalmazkodnak –, hogyan tudnánk az ő indulatukat, nyugtalanságukat kezelni – ami a dolgunk lenne?” Kádár Judit kiemelte Fenyő D. György felvetését: „Vajon a beavatkozásokkal az erőszak (a megoldandó probléma) csökkenését vagy növelését érjük-e el? (...) Destrukcióra vagy a konstruktív, együttműködő megoldásokra adunk mintát? Nyilván az utóbbit kéne tennünk, de ez nagyon nehéz. Ahogy én látom, éppen azért nehéz, mert azt a nem kevésbé nehéz kérdést nem tudjuk megoldani, hogyan legyünk konstruktív, együttműködő kapcsolatban saját magunkkal és egymással mi, felnőttek.”

Galambos Márta leszögezte: „A gyerekek jogait mindenképpen kötelesek vagyunk figyelembe venni, és azokat védeni.” De rögtön hozzátette: „Csak az a kérdés, hogy mihez is van a gyereknek joga. Szerintem – és sokak szerint – a gyereknek joga van olyan nevelést kapni a családjától és az iskolájától, hogy későbbi munkahelyén együttműködő ember tudjon lenni. De ezt a jogát valójában elvesszük tőle azzal, hogy nem hangsúlyozzuk eléggé a szabályok létét és fontosságát.” Galambos Márta szerint az agresszió és erőszak helyett a szigor a megfelelő eszköz. „Mert a szigor fokozatos, több fokozatú lehet. A gyereket rá kell venni (...), hogy tartson be bizonyos normákat. (...) Ha ugyanis nem tanulja meg, hogy hol a kerítés, akkor fölmászik rá, és esetleg megcsapja az áram.” Vagyis épp azok a gyerekek lesznek erőszakosak, akik nemigen találkoztak még szigorral, sem a családban, sem az iskolában.

Kósáné Ormai Vera feltette a kérdést: miként is kell látnunk a nevelés, nevelődés folyamatát? „Pszichológus szemmel a nevelődés mindenképp belsőt jelent: valami olyan fejlődést, ami a gyerek személyiségét igazán, hosszan, tartósan, mélyen érinti.” Aztán rögtön összefűzte ezt az iskolai erőszak problémakörével, az erőszakkal mint mintával: „... vajon az, amit mi az iskolában teszünk, a sajátságos eszközeivel, beállítódásaival, értékeivel mennyire képes hozzátenni ehhez belső, tényleges változáshoz valamit? Valamit, ami akkor is működik, ha nincs ott a pedagógus, ha nincs jelen a szabály, ha nincs jogi következmény?” Ormai Vera ezután két könyvet ajánlott tanulmányozásra. Az egyik Alice Miller A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása című könyve, melynek Ormai Vera szerint legfontosabb mondanivalója, hogy „csak akkor vagyunk képesek a gyerekeket önálló, belülről irányított felnőtt léthez segíteni – vagyis ahhoz segíteni őt, hogy azzá legyen, amivé a legjobb lehetőségei szerint lehet –, hogy ha nagyon ügyelünk erre a belső változásra. És ha ennek nyomán a gyerek megérti azt, hogy a felnőtt képes ráhangolódni az ő különös belső igényeire, és a felnőtt (a szülő, a pedagógus) nem a saját elképzeléseit akarja megvalósítani vele.” (Alice MILLER, A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása, ford. PETŐ Katalin, Osiris, 2005.) A másik ajánlott könyv Hunyady Györgyné, M. Nádasi Mária és Serfőző Mónika új kötete, A fekete pedagógia című volt. Ez utóbbi, konkrét helyzeteket feszegető kötet kapcsán Ormai Vera mélységes aha-élményt ígért annak olvasóinak a nevelői agresszió témakörében.

T. István György zárszavában kijelentette:

„Bátorkodom úgy tekinteni a közöttünk, vitapartnerek közt zajló huzavonát, hogy ugyanannak a folyamatnak két oldalán hullámzunk. (...) Magam is az erőszakmentesség felé igyekeznék, csak (...) a hétköznapok gazdag történései között helyet kérő erőszakos esetekből nem csinálnék ekkora ügyet. A személyes tapasztalataim, szakmai visszaigazolásaim is erre bátorítanak. Azzal együtt persze, hogy elismerem: ezeket a szituációkat lehet és kell alkalmanként más eszközökkel, humánusabban, sokkal elviselhetőbben megoldani. Csak a körülmények ezt gyakran nem teszik lehetővé.”

Achs Károly a vita végén ezt mondta: „Beszéltünk itt odavágott ellenőrzőkről és kusslegyen!-ekről, de hadd mondjam el: azért épphogy nagyon is jó most tanítani. Piszok jó. Mert tapadnak a kölykök. Határozottam érzem a gyerekekben: kell nekik az, amit tudok, a jelenlét, az emberség. Csakhogy a társadalom azt mondja: az nem kell.”

(Az összefoglalót szerkesztette és a jegyzeteket írta Veszprémi Attila.)

(A vita aznapra itt véget ért, de a Civil Rádió Disputa című műsorában 2006. november 29-én délelőtt folytatódott Hajós Veronika riporter és beszélgetőpartnerei, Kádár Judit, Achs Károly, T. István György részvételével. A rádiós vita összefoglalója Veszprémi Attila szerkesztésében a Taní-tani hamarosan megjelenő 40. számában lesz olvasható.)3

Jegyzetek

1 Fenyő D. György: Pofonokról és pofozókról. Válasz T. István Györgynek; Achs Károly: A pofonok ellen, a pofonok ellenére.

2 Tekintettel arra, hogy ezt a vitát egy másik is követte a Civil Rádióban, melyet alább elég részletesen közlünk, annak szereplői közül Achs Károly és T. István György hozzászólásaira ezúttal nem térünk ki (hiszen ők önálló írásban is kifejtették már az álláspontjukat).

3 Idézünk Járó Katalin iskolapszichológus, szakíró egy 2006. decemberi, Misley Juditnak írott leveléből: „... Gyurinak [Fenyő D. Györgynek] azonnal kiadtam magamból, hogy miközben egyetértek vele, azt gondolom, elhibázottan vitázik, s alapjaiban nem fogta az indító cikk mély üzenetét az emberi méltóság tiszteletéről mint alapattitűdről – a szeretetről, a megalázás elkerüléséről –, amihez képest a pedagógiai eszköztár másodlagos, alárendelt. Egy alapvetően humánus attitűd sokféle eszközt elbír, olykor a keményebb fellépést is. Nekem is többet mond egy olyan törvényi megfogalmazás, hogy »jog a méltósághoz, jog a tiszteletre«, mint a »jog az erőszakmentességre«. A veszélye a teljes módszertani szabadság meghirdetésének ugyanakkor az, hogy nem garantálható napjainkban, itt, nálunk az említett alapattitűd...”

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.04.
91 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba
A 2020 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre 91 460-an nyújtottak be érvényes jelentkezést - tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) pénteken az MTI-t....
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.04.04.
Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
z iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiány...
(Forrás: KRTK KTI)
--
2020.04.04.
A siker kulcsa, hogy ne a nyelvvizsga legyen a cél
A jó nyelvtanár számára nem az a legnagyobb eredmény, ha tanítványa nyelvvizsgát tesz, hanem ha a diák magától is szívesen néz angolul filmeket, vagy nyelvtani hiányosságai ellenére is...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Több ezer óvodás még mindig bejár
A tantermen kívüli, digitális munkarend idején is folyamatos a gyermekfelügyelet a köznevelési intézményekben. Bár a gyermekek döntő többsége otthonról tanul, vannak kivételek, hiszen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Szakszervezet: veszélyben az alapítványi fenntartásba kerülő egyetemek autonómiája
Bódis József, az Innovációs és Technológiai Minisztérium felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkára szerdán jelentette be: az Állatorvostudományi Egyetem...
(Forrás: népszava)
--
2020.04.04.
Sok gyerekhez el sem jut a távoktatás, tömeges bukások lehetnek
A diákok ötödéhez el sem jut a digitális távoktatás, tömeges bukások lehetnek, ha nem találnak ki valamit - mondja Hermann Zoltán, az oktatásgazdaságtan kutatója, aki a legátfogóbb magyar...
(Forrás: index)
--
2020.04.04.
A Debreceni Egyetemen betegszimulátorokon készülnek a frontvonalra
Speciális szimulációs szobában készülnek a koronavírusos betegek ellátásra a Debreceni Egyetem orvosai, rezidensei és szakdolgozói – írja az MTI. Az aneszteziológiai és intenzív terá...
(Forrás: index)
--
2020.04.04.
Kellenek-e szankciók az otthoni tanulásban is? Az iskolapszichológus válaszol
Matavovszky Dominika, iskolapszichológust kérdeztük a távoktatás lehetséges hatásairól, melyek a szülőket és gyerekeket egyaránt érintik. Arra a kérdésre, hogy lehetnek-e negatív hatá...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.04.
Jövő héten döntenek az idei érettségiről
A diákok már egyre jobban várják a válaszokat az érettségivel kapcsolatban, azonban a Kormányinfó mai sajtótájékoztatóján még mindig nem hangzott el semmi új információ a vizsgákkal...
(Forrás: eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek