OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2007. június 19.
Címkék:
 

Botos Réka

Túlélési gyakorlat tanároknak

– avagy milyen létjogosultsága van a reformoknak, és hogyan lehet „túlélni” őket –

Részletek

1. Bevezetés

Az oktatáspolitika fekete bárány. Mindenki tudja, hogy átszervezésre van szükség, de a reformok hallatán gyakran csak a leépítésre, az iskolák bezárására és összevonására tudunk asszociálni. Írásunkban szeretnénk egy kicsit más nézőpontból megvilágítani, milyen tényezői lehetnek annak, hogy a pedagógusok megbecsültsége, a pedagógustársadalom önmagáról alkotott képe megváltozott, és ez milyen mértékben segíti a (látszat?)reformok térnyerését. A tanulmány kitér arra is, hogy milyen gyakorlati megoldásokat, énvédő mechanizmusokat alkalmazhatnak a tanárok a veszélyeztetett helyzetben. Az elméleti háttérinformációkat egy pszichológussal folytatott beszélgetés kiemelt részletei szakítják meg, melyek gyakorlati tanácsokat is tartalmaznak.

2. A pedagógus szakma társadalmi presztízse

Hol vannak a régi szép idők? Amikor a vidéki tanító, a társadalmi hierarchia élén álló „gatyás ember” megkérdőjelezhetetlen volt: a közösség felettes énje, erkölcsi normaadó és pszichológus – egy komplex intézmény. A társadalmi megbecsültség sokrétű: meghatározza a tanárok saját magáról alkotott képe, az állami szféra viszonyulása az oktatáshoz (anyagi és szakmai oldalról egyaránt), valamint a társadalom egésze, melyben minden iskolapolgár (szülő, diák, igazgató és annak helyettese stb.) rendelkezik attitűddel, véleménnyel. Ezek szoros kölcsönhatásban állnak egymással, s önbeteljesítő jóslatként teljesítik szigorú küldetésüket: a köz véleménye hat az egyén magáról alkotott képére, és ezek a folyamatok egymást gerjesztve eredményezhetnek a pedagógusokról egy olyan negatív attitűdöt, mely lehetetlenné teszi a pedagógus pálya elismertségét, s ez természetesen hatással van az oktatás színvonalára is. Ez az ördögi kör visszájára is fordulhatna, a pozitív társadalmi elvárások, viszonyulások segíthetnék a pedagógustársadalom belső motivációjának, szakmai energiáinak megsokszorozását, mely magabiztosság motiváló lehet a nehéz helyzetek megoldásában, az ésszerű reformok megvalósításában.

A Kurt Lewin Alapítvány széles körű felmérést végzett az országban dolgozó pedagógusok között, melyben a kérdezetteknek egy képzeletbeli társadalmipresztízs-ranglétrán kellett elhelyezni magukat. Az elit szakmákhoz képest jóval lejjebb helyezték fontosságukat, ráadásul a tanárok közötti elismertség attól függött, hogy mennyire jó hírnevű iskolában tanít az illető. Tehát például az Apáczaiban tanító tanár úgy érezte, a társadalom jobban elismeri a munkáját, mint például egy gyógypedagógusét. Mindannyian tudjuk, aggodalomra ad okot, hogy ha a nem sikerlétesítményekben dolgozó és/vagy nem „egészséges” gyerekekkel foglalkozó tanárok nem érzik saját munkájuk fontosságát.

Mi vezethet odáig, hogy a tanárok saját társadalmi fontosságukról sincsenek meggyőződve?

A mai világban elsősorban a pénz a mérőeszköz. Ha pedig bizonyos emberek azt hiszik saját magukról, hogy az ő munkájuk ennyit (jelen esetben ilyen keveset) ér, akkor azt gondolják, hogy a munkájuk sem sokkal értékesebb, tehát ők maguk sem. Ez beindít egy negatív folyamatot. És most a pedagógiából kölcsönöznék egy szakkifejezést, ezt úgy hívják, hogy Pygmalion-effektus. Ha valakit mondjuk a társadalom értéktelennek állít be, ezt előbb-utóbb saját maga is elhiszi, és sajnos ennek megfelelően kezd el viselkedni, tehát a társadalom (vagy aki ezt elhiteti) joggal bólogathat, hogy lám-lám, megmondtam, tényleg értéktelen vagy, úgy is viselkedsz.

Hozzá kell azonban tennünk, hogy az „áldozat”, jelen esetben a pedagógustársadalom is sokszor tehet az őt körülvevő kontextusról. A ’90-es évekre jellemző volt az a nem éppen szerencsés tendencia, mely a tanári szakma „felhígulásáig” vezetett: „aki nem tudja, tanítja…” – szól az unalomig emlegetett vicc. Sokan kényszerpályaként élték meg, hogy pedagógusok lettek, és ez a hozzáállás természetesen nem segített a saját magukról kialakított kép pozitívvá tételében. Mára – egyre inkább ismerve a tanári munka nehézségeit, buktatóit – úgy tűnik, újra hivatás lesz (lehet) a „kényszermunkából”, ami talán optimizmusra is okot adhat; igaz, hogy a tehetségvonzásnak vannak ennél jobb módszerei is (a már említett társadalmi presztízs, jövedelem stb.).

[...]

Tanulmányunk alapvetően a tanárok szemüvegén keresztül nézi a változásokat. Cél, hogy minél több jó tanár maradjon a pályán, illetve minél több leendő jó tanár tartsa fontos hivatásának a nebulók oktatását. Ám az, hogy milyen képességeket tekintünk a tanári pálya nélkülözhetetlen összetevőinek, kultúránként, koronként és iskolatípusként változhat. Számos elvárásnak kell megfelelnie egy pedagógusnak: a társadalmi normáknak, a munkaerőpiac aktuális trendjeinek, a kimeneti szabályozásnak, a fenntartónak, az iskola vezetőségének, a szülőknek, a munkaközösségnek, legnagyobb bíráinak, a diákoknak és természetesen a saját szakmai elvárásinak. Van-e prioritás ezen összetevők között?

Milyen tanári képességek segítik a problémák megoldását, a munkaerőpiacon való elhelyezkedést?

A tanárok általában nincsenek tisztában azzal, hogy olyan alapképességek vannak a birtokukban, melyek számos élethelyzetben és számos munkaterületen megkönnyíthetik a problémák megoldását. Egy jó tanár olyan kommunikációs készséggel bír, mely elengedhetetlen a mai világban, hiszen – többek között – azt tanítja diákjainak, mennyire fontos az, hogy hogyan tudja magát eladni: a mai elvárások nem mindig elégszenek meg a tartalommal, a forma is nagyon fontos. Szintén alapadottság az információk hatékony feldolgozása, rendszerezése és alkalmazása. És ugye manapság, az információrobbanás korában, nem elsősorban az információkat kell birtokolni, hanem a megszerzésükre való képességet. Ha a pedagógusok tisztában lennének azokkal a képességeikkel, melyek segítik a munkaerőpiacon való boldogulásukat, talán sokkal nagyobb magabiztossággal rendelkeznének, és ez azt is segítené, hogy nem éreznék magukat kiszolgáltatottnak, ez pedig akár az iskolai munkájukra is jótékony hatást gyakorolna.

Nehéz úgy dolgozni, hogy az elvárások esetlegesen kizárják egymás jelenlétét. A pedagógus egy komplex szerepet „játszik”, s mivel az ideális tanár szerepe még megírva sincsen, gyakran kerül szerepkonfliktusba, hiszen nem tudja, kinek is kéne elsősorban megfelelnie. A létszámleépítésnél elindulnak a találgatások, hogy milyen alapelvek mentén történik majd.

Milyen negatívumokkal kell megküzdenie az ötvenéves munkavállalóknak, pedagógusoknak?

Általános tendencia, hogy – főleg a középkorú vagy idősebb nők esetében – a munkáltatók nem tekintik értéknek a tapasztalatot, és valóban ez a generáció nem mindig rendelkezik azokkal a képességekkel (számítógépes vagy idegennyelv-ismeret), melyekre ma már a legtöbb munkahelyen szükség van.

Fontos lenne, hogy a munkavállalók saját belső motivációjuk által vezérelve is hangsúlyt fektessenek ezen képességek elsajátítására; ez szintén segítené, hogy ne csak a pedagógusi pályának legyenek kiszolgáltatva – miközben persze természetes, hogy a tanári pályát sokan hivatásnak tekintik, s nem azért dolgoznak itt, mert nem akadt jobb. Ám a már közhelyesen sokat emlegetett rohanó világban az a tendencia, hogy az ember nem feltétlenül egy munkahelyen, egy pályán dolgozza végig aktív életét.

Megfordítanám a kérdést: milyen előnyei vannak egy középkorú, ötvenes éveit taposó munkavállalónak, ha ráadásul még nő is?

Bár a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkáltatók és a munkaerőpiac egyre inkább tisztában van a középkorú munkavállalók előnyeivel, Magyarországon még mindig inkább a külcsín számít mérvadónak a belbecs helyett. Pedig például az ötven év körüli női munkavállaló már nagy valószínűséggel nem szül gyereket (nem esik ki a munkából), nem kell gyakran otthon maradnia, ha betegek a gyerekei, és jól tudja, hogy a mai munkaerőpiac nem sok jóval kecsegteti, ezért megfelelő motiválással a leghűségesebb és leghatékonyabb munkaerő válhat belőle. Ráadásul a középkorúak énképe fontos megerősítést kaphat a munkától, a munkatársaktól és a felettesektől egyaránt. Egyébként a tanári pályán sokszor hitelesebb lehet egy tapasztalt, ám az újdonságokra fogékony pedagógus; ugyanakkor az a gyakorlat, hogy a kevésbé motiváltabbakat a közalkalmazotti bértábla „visszatartja” a fejlődés igényétől, hiszen sokakat csak az anyagi javak motiválnak, így tulajdonképpen ebben a formában ez a rendszer inkább visszatartója, mint ösztönzője a minőségi oktatásnak. Azonban természetesen az is fontos, hogy megbecsüljék azokat, akik már régóta vannak a pályán, ehhez azonban kéne egy olyan belső és külső motiváció, ami nem engedi meg, hogy bekövetkezzen a kiégés.

Amit az emberi psziché igen nehezen tud feldolgozni, az a bizonytalanság. Veszélyeztetve érzik magukat a nyugdíjasok, középkorúak, kisgyermekesek, főiskolai vagy éppen egyetemi diplomával rendelkezők, a megszüntetésre kerülő tagozatok osztályfőnökei, egy kis túlzással talán az egyedülálló álló negyvenes férfiakon kívül mindenki – és valljuk be, ők vannak legkevésbé reprezentálva a magyar közoktatásban. Egyetlen szempontot hagytam ki a felsorolásból – szándékosan –, méghozzá a szakmait, hogy ki hogyan tanít és nevel. Merthogy ezt hogyan is lehet mérni? A kompetenciatesztekkel, az érettségi, illetve a szakmai vizsgák eredményeivel? Nem hiszem. A bizonytalanságnak ez az egyik oka: nem tudják a tanárok, hogy milyen elvek mentén „mérettetnek meg”. A beiskolázási mutatókkal való érvelés már nem tűnik túl meggyőzőnek, hiszen számtalan olyan iskolát is „fenyeget” az összevonás réme, melyben nem tátonganak üresen a tantermek. Milyen szakmai szempontok mérettetnek hát meg? Nem tudjuk a választ, de félő, hogy a reformok kitalálói sem.

A fenti írás – melyet a kiadó és a szerző engedélyével közlünk – részlet a RAABE Tanári LÉTkérdések 2007. júniusi kiegészítő kötetében megjelent tanulmányból.

A teljes cikk tartalma

  1. Bevezetés
  2. A pedagógus szakma társadalmi presztízse
  3. Közszféra, avagy „megéri”-e közalkalmazottnak lenni?
  4. Reformok és kiszolgáltatottság
  5. Mit jelent a minőségi oktatás?
  6. Tanárnak lenni életfogytig?
  7. Mit tegyünk, hogy biztonságban érezzük magunkat?
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.26.
Dr. Gyurkó Szilvia: Gyereket. Megütni. Nem. Szabad.
A gyerekkorban elszenvedett erőszak (legyen az fizikai-, érzelmi- vagy verbális bántalmazás) mindig nyomot hagy. Mindig. Mert megsérti a határokat, az alapbizalom szövetét és traumatizál. Akkor...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.06.25.
Iskolává válnak a tanulócsoportok, ha a kormány elfogadja a magántanulói státusz eltörlését?
A legvalószínűbb tehát, hogy a kormány e módosítással a tanulócsoportokba járó gyerekeket akarja visszaterelni a rendszerbe. Nekik ugyanis magántanulói státuszt kell felvenni, amihez szü...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.06.25.
Ónody-Molnár Dóra: Támadás az oktatási menekültek ellen
Vannak szülői csoportok, amelyek sajátos célja a gyerekeik kimenekítése az állami iskolarendszerből. Létezett 2010 előtt is e jelenség, de drámai felgyorsulása, az ilyen módon kilépő csal...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.06.25.
Szél Bernadett parlamenti felszólalása a köznevelési törvény módosításának vitáján (videó)
Nagyon fontos javaslatot tárgyal a parlament egy nyári péntek utolsó napirendnek eldugva. A köznevelési salátatörvénnyel a kormány nekiment a gyermekeknek, minden tiltakozásra szükség van...
(Forrás: Facebook)
--
2019.06.25.
Jól vizsgáztak a magyar tanárok
Egészen jól szerepelt hazánk az egyik legfrissebb oktatási tematikájú nemzetközi felmérésen. A Nemzetközi tanítás és tanulás vizsgálat az OECD, azaz a Gazdasági Együttműködési és...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.25.
Online is be lehet majd iratkozni az iskolába
Az informatikai fejlesztés eredményeként a 2019/2020-as tanévben már elérhetővé válik az ügyfélkapun keresztüli beiratkozás és hitelesítés is, ezért az ügyintézéshez a szülőnek -...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek