OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2007. augusztus 31.
Címkék:
 

Takács Géza

A megdrótozott fogaskerék

Úgy látom, bajban van a magyar közoktatás.

Igaz, legalább hetvenhetedszer.

Szóval aggodalomra semmi ok.

Mégsem mondanám.

Az érintetteknek ugyanis kötelességük aggódni, és kötelességük értesíteni a tűzoltókat. Úgy értve, hogy a tűzoltók azok a személyek, akik elnyomott, elfeledett, elhallgatott, titkolt, kijátszott reformjaikkal ilyenkor előállnak, és mentik a menthetőt. Épp annyit fogadnak el, valósítanak meg a javaslataikból, ez a szokás, hogy a rendszer egy kicsit megújul, legalább annyira, hogy ismét működőképessé válik, és döcög tovább a következő leállásig, a következő válságig, a következő összeomlásig, a következő öngyulladásig. Ahogy tetszik.

Most azonban mintha új helyzet állt volna elő. Mintha ez a fél évszázada összeeszkábált rendszer ezen a hagyományos módon már nem volna működőképessé tehető. Legalább huszonöt éve szinte egymásba érnek a reformok, manapság már félévente jön új oktatáspolitikai doktrína, az aggodalmaskodás is szüntelenül hallható, az iskolai világban mégsem áll helyre a normális működés már néhány tanéve. Ott tartunk, hogy már nincs idő kivárni egy-egy remek intézkedés (megdrótozott fogaskerék) hatásának jótékony következményeit. Újabb és újabb sürgős beavatkozások miatt minden tanév csupa ideiglenesség, csupa várakozás.

Körlevelek, rendeletek, bejelentések, határozatok diktálják a munkarendet az iskolában, nem az órarend vagy a csöngetés. Ki tud már arra odafigyelni. Ki emlékszik már ideiglenességek áradatától mentes tanévre.

Most épp ott tartunk, hogy a tanárok egy része (tíz vagy tízezer tanár?! – noha egy is sok volna) nem tudja, nem tudhatja két héttel az iskolakezdet előtt, hogy lesz állása vagy sem. A minisztérium az önkormányzatokra mutogat, azok meg a minisztériumra, az iskolák meg az ujjukat sem merik mozdítani, nemhogy mutogatnának. Erre mi egyebet mondhatnánk, mint hogy ez nagyjából egy háború utáni helyzet általános és természetes felfordulásának felel meg, nincs tegnap, a holnap meg bizonytalan.

Ráadásul pillanatnyilag a tervek nagy raktára is kiürült. Ami új alkatrészként a rendszerbe beépíthető volt, már kitenne két új rendszert, a szabad iskolaválasztástól, az iskolaalapítás szabadságától a NAT-sorozatokon, minőségbiztosítási rendszereken át az integrációig (az iskolaválasztás szabadságának tervbe vett újbóli korlátozásáig), a rendszerben azonban semmi nem vált be.

És nem is fog beválni.

És most már nincs egyetlen ép szeglete sem.

Először is, be kellene látni, hogy ez a kaotikus magyar közoktatás annak a történetnek egy fejezete, amelyik fél évszázaddal ezelőtt kezdett kiformálódni. Ha bárki beleolvas egy majdnem tetszés szerinti magyar tankönyvbe, vagy beül egy majdnem tetszés szerinti magyar tanórára, láthatja. A szellemi tartalékok is elfogytak. Be kellene látni, egy államilag erősen kézben tartott, merev, szellemi, szakmai önállóságától megfosztott, hiányokkal küszködő oktatási rendszer formálódott ki a szocializmus igézetében, és ma, a szocializmust magunk mögött hagyva, a szabadság nagy lendületével sikerült ezt a régi rendszert helyreállítanunk. Nagy reformminiszterünk, Magyar Bálint (hogy példát hozzak a történelem cselére), annyira erőltette a megújulást, annyira kétségbe ejtette a rendszer nehézkessége, hogy áttért a teljes kézi vezérlésre. Megvalósítván legszebb rémálmainkat.

Működik a magyar közoktatás, de már csak selejtre képes. Ez a normál teljesítménye. Erre állt át. Tudjuk, de nem akarjuk észrevenni. Olyannyira hibás konstrukcióvá vált, hogy a tanárt is, a diákot is és a szülőt is kikészíti, megbolondítja.

Minden tartópillére, minden biztonsági rendszere tönkrement.

Nincs szakmai nyilvánosság. Az évek óta miniszteri kegyelemkenyéren tartott, szakmai erejüket, tartásukat csak töredékekben őrző pedagógiai lapok a nyáron ismételten megaláztattak. Hogy nem lesz támogatás. Most aztán már tényleg. Minderre a kulturális nyilvánosság nem is rezdül. Ez nem politikai harc. Ez csak a magyar pedagógia szellemi egzisztenciájának a felszámolása.

A Köznevelés, a magyar közoktatás egyik alapintézménye (noha már rég nem az érdeme szerint, de pozíciója szerint akkor is az), már évek óta nem kapható nyilvános árusítóhelyeken.

A Magyar Pedagógiai Társaság lényegében megszűnt.

Az Országos Köznevelési Tanács májusban ülésezett utoljára, mintha negyven éve. Akkor is főleg magukkal voltak elfoglalva, meg azzal, hogy aki képzett tankönyvszakértő, az végezzen el – hogy tankönyvet bírálhasson – egy aktuális továbbképzést, jó pénzért, hogy még tankönyvszakértőbb legyen. Hogy le ne maradjon a legfrissebb irányelvekről. Nehogy egyszer véletlenül csak úgy a saját értékrendje szerint gondoljon egy tankönyvről valamit.

A miniszteri posztot Hiller István tölti be ismét, mintha csak gyesről jött volna vissza. Milyen szakmai elkötelezettség vezérelheti azt a minisztert, aki egyszer már lemondott a hivataláról, hogy pártvezető lehessen? A tárca afféle másodrendű politikai vagyontárgy lett. A közoktatás ideológiai tereppé és gazdasági problémává vált.

A tanárok félárú utazásra jogosító közalkalmazotti igazolványának megszüntetése nem egy szocialista kényeztetést vont vissza, közhírré tenném, hanem legalább százéves jogosultság felszámolását jelenti. A tanár hagyományos polgári társadalmi megbecsülése maradék elemei egyikének a megszüntetését.

A tanárok negyvenórás munkaidő-elszámolási kényszere az értelmiségi közalkalmazottból állami bérmunkást csinált. Sok iskola van, ahol a tanár blokkol ki- és belépéskor, mint akit szorosan kell fogni, mert nem személy többé.

A szakoktatási rendszer átalakításával, a falusi iskolák felszámolásával beláthatatlan következményű átalakulások indultak el, anélkül, hogy ezekben az ügyekben bármiféle szakmai, politikai közmegegyezés történt volna. S hogy a változások nyomon követésére, társadalmi–szakmai kontrolljára remény volna.

A közoktatási intézmények szakmai felügyelete, értékelése kisvállalkozók kezében van. Példátlan skandalum, hogy közintézményeket profitra dolgozó magánvállalkozók minősítsenek. Akik lényegében pénzért vásárolják meg jogosítványaikat. A szerkezet korrumpál, akárhány jó szakember is van a szakértők között.

A közoktatás teljesítménye évtizedek óta rossz, és most óraszámemelés, osztálylétszám-korlátozások révén lesz minden még egy kicsit rosszabb.

Nem tudom, mit tehetnénk.

De ha tudnám is, az sem érne ma semmit. Az is csak azt jelentené, hogy én magam sem értettem meg még igazán ennek a mai válságnak a valódi természetét.

Lehetetlen ma orvosolni a magyar közoktatás bajait. Pénzzel sem menne, korbáccsal sem.

A kilencvenes években még lehetséges lett volna, ha a szakma önszerveződését nem írták volna felül politikai ambíciók és korlátoltságok. Ma már elemi információk is hiányoznak, ma már a rendszert működtető elemi szálak is szétszakadtak. Nincsenek testületek, konferenciák, döntések sem, mert nem is lehetségesek. Amiket ma ezekkel a nevekkel illetünk, azok nem azok. A tanár ma magánérdekű munkavállalóként megy az iskolába. Az oktatási konferencia az általános tanácstalanság szertartásává satnyult. A közoktatási döntés voltaképp hazardírozás, a végrehajtással, az ellenőrzéssel és az értékeléssel rég megszakadtak a kapcsolatai.

A közoktatásnak sokféle baja van, de nem orvosolhatók, mert az egész szervezet gyengélkedik.

Valami szemle kellene mindenekelőtt, megnevezés, tárgyi lista a bajok ezreiről, azonosítások, hogy valami lehet az, ami. Sok pontos beszámoló, sok pontos mondat.

Nem ez a kiáltványos-kiáltozós fajta. Mint amire itt fanyalodom.

És akkor közben talán elmesélhetnénk még mindazt a szépet és jót is, teremtődne hozzá kontextus, háttér, ami a gazos, összetraktorozott és tocsogósra permetezett közoktatási kertben mégiscsak terem.

Ezzel elérhető volna fokozatosan a szellemi forgalom helyreállítása. Valami minimális vérkeringés. Az idősebb pedagógus nemzedék, melyhez tartozom, még nem adta föl, még túl sok évünk van a nyugdíjig ahhoz, hogy legyintsünk. De túl sok év van a hátunk mögött a pedagógus pályán ahhoz is, hogy másba fogjunk. Tudnánk még figyelni. A fiatalokra is, akiknek még kedvük volna komolyan venni a szakmát.

Kellene néhány radikális gesztus. Néhány színpadias jelenet. Harsona, trombitaszó, dobpergés. Infúzió. Máshogy nem megy.

De erre semmi esélyünk. Pécsi Ágnes, a Lengyel Gyula Szakközépiskola tudós tanára megláncolva tartott történelemórát, inkább csak nevetgéltek rajta. Achs Károly matematika- és drámatanár hiába írja Mezőtúrról drámai beszámolóit, többnyire csak a levelezési rovatokban jut neki hely. Áment Erzsébet hiába panaszolja, hogy a polgári magyar pedagógia nagyasszonyának, Domokos Lászlóné Löllbach Emmának, Móra örök barátnőjének a sírja sem fellelhető már, senkit nem érdekel. Hiába tudná elmesélni Kádár Judit, a váci Nevelési Tanácsadó vezetője, miféle fájdalmakkal sújtja a mai iskola a mai diákokat, inkább nem is mondja már. Hiába írja évek óta Hosszú Gyula fővárosi történelemtanár nagy riportját a szabadszellemű Berzsenyi Gimnázium megcsúfoltatásáról, senki nem érdeklődik utána. Hiába írta meg Szávai István Szolnokon az ezredforduló nagy művészetipedagógia-könyvét, nincs, aki kiadná. Hiába írt Veszprémi Attila szenzációs pedagógiai szakdolgozatot, teljes posztmodern fegyverzetben, mintha koloncot kötött volna a saját nyakába.

Hiába lett jó nevű pedagógus az Új Iskolából Angliába menekült kislány, Pálóczi Horváth Dalma Amerikában, őrizve minden emlékét az otthonról, nem kérdezzük. Hiába mondja, írja Szász Anna féltéseit mint nagymama, mint történelmet viselt személy, mint sokat tanult ember, nem nagyon érdekes. Hiába járnak ragyogóan okos, érzékeny fiataljaink a világban, sokan, menekülőben itthonról, Droppa Edit, Szávai Kati, Horváth Gabi és a többiek, hány ezren vajon, mintha senkit nem érdekelne, mi történik velük. Legalább mesélhetnének, merre járnak, mit látnak. Szippanthatnánk történeteikből levegőt.

Hiába volt Lőrinc Lászlónak nagy javaslata a történelmi megbékélésről a Ságvári-perben, egyszerre reformálva iskolát, tananyagot, közéletet, nem számít.

Hiába őrzi a Fasori Gimnázium kincseit egy raktáros, a vitrinekben és a szívében, a legendájával találkoztam, a nevét sem tudom most megmondani (hadd maradjon itt ez a hiány, nem tudás, mint szégyen, miatta, és mindazok miatt, akikről ennyit sem tudok, akiket elfelejtettem, kifelejtettem), senki nincs, aki érdeklődne iránta.

Hiába tudna Csalog Judit mesélni a szorongattatás és megcsalatás évtizedeiről, önismeretünk alapja lehetne, cédulákat rakosgat helyette.

Trianoni következmény, hogy minden szomszédról mindent tudhatnánk, hogyan vacakolódnak oktatásügyükkel. Kiküldöttek, megfigyelők, lélekipari kémecskék százezrei itt is, ott is. Beszámolóikból ki lehetne olvasni minden lépésünk összes lehetséges következményét. De a határzár még mintha erősebb is volna, mióta nincs.

És száz más személy, száz más forrás.

Tanárok, kedveseim, galambocskáim, barátaim, testvéreim, gyermekeim, kollégák, ne hagyjuk magunkat.

--

Linkek

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.07.
Lengyelországban Minecrafttal tartják karanténban a gyerekeket
Minecrafttal és mindenféle digitális programmal tartaná otthon a lengyel digitalizációs minisztérium a fiatalokat – írja a Mashable. Létre is hoztak egy weboldalt, ahol versenyeket hirdetnek...
(Forrás: index)
--
2020.04.06.
Befullad a távoktatás ott, ahol a hó végén eladják az okostelefont
Sok a feladat, a tanárok más-más platformot preferálnak, a lógós diákok még lógósabbak, az oktatókra több munka hárul. A távoktatás még a jól ellátott fővárosi iskolákban sem zökken...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Polgármester vagy pedellus viszi házhoz a tananyagot
A koronavírus-járvány miatt bezártak az oktatási intézmények, a jobb sorsú diákok számítógép mellett, chat-csatornát használva, a pedagógusok internetes jelenlétével folytatják a tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.06.
Gyarmathy Éva: A lehetőségek és megoldások ideje
Ha majd egyszer, reméljük hamarosan, újraindulhat az élet Magyarországon, jó lenne, ha az újraindulás új indulás és nem a régi megoldások folytatása lenne. Nagyon sokan megértették itthon...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Tankönyvhelyzet és alternatív tankönyvjegyzék
Elkezdődött a tankönyvrendelés, megjelent a tankönyvjegyzék. A zömében állami kiadású tankönyvek között még nincsenek a NAT2020-hoz igazodók – azokat látatlanban kell megrendelni....
(Forrás: CKP)
--
2020.04.04.
91 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba
A 2020 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre 91 460-an nyújtottak be érvényes jelentkezést - tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) pénteken az MTI-t....
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.04.04.
Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
z iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiány...
(Forrás: KRTK KTI)
--
2020.04.04.
A siker kulcsa, hogy ne a nyelvvizsga legyen a cél
A jó nyelvtanár számára nem az a legnagyobb eredmény, ha tanítványa nyelvvizsgát tesz, hanem ha a diák magától is szívesen néz angolul filmeket, vagy nyelvtani hiányosságai ellenére is...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Több ezer óvodás még mindig bejár
A tantermen kívüli, digitális munkarend idején is folyamatos a gyermekfelügyelet a köznevelési intézményekben. Bár a gyermekek döntő többsége otthonról tanul, vannak kivételek, hiszen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek