OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2007. augusztus 31.
Címkék:
 

Takács Géza

A megdrótozott fogaskerék

Úgy látom, bajban van a magyar közoktatás.

Igaz, legalább hetvenhetedszer.

Szóval aggodalomra semmi ok.

Mégsem mondanám.

Az érintetteknek ugyanis kötelességük aggódni, és kötelességük értesíteni a tűzoltókat. Úgy értve, hogy a tűzoltók azok a személyek, akik elnyomott, elfeledett, elhallgatott, titkolt, kijátszott reformjaikkal ilyenkor előállnak, és mentik a menthetőt. Épp annyit fogadnak el, valósítanak meg a javaslataikból, ez a szokás, hogy a rendszer egy kicsit megújul, legalább annyira, hogy ismét működőképessé válik, és döcög tovább a következő leállásig, a következő válságig, a következő összeomlásig, a következő öngyulladásig. Ahogy tetszik.

Most azonban mintha új helyzet állt volna elő. Mintha ez a fél évszázada összeeszkábált rendszer ezen a hagyományos módon már nem volna működőképessé tehető. Legalább huszonöt éve szinte egymásba érnek a reformok, manapság már félévente jön új oktatáspolitikai doktrína, az aggodalmaskodás is szüntelenül hallható, az iskolai világban mégsem áll helyre a normális működés már néhány tanéve. Ott tartunk, hogy már nincs idő kivárni egy-egy remek intézkedés (megdrótozott fogaskerék) hatásának jótékony következményeit. Újabb és újabb sürgős beavatkozások miatt minden tanév csupa ideiglenesség, csupa várakozás.

Körlevelek, rendeletek, bejelentések, határozatok diktálják a munkarendet az iskolában, nem az órarend vagy a csöngetés. Ki tud már arra odafigyelni. Ki emlékszik már ideiglenességek áradatától mentes tanévre.

Most épp ott tartunk, hogy a tanárok egy része (tíz vagy tízezer tanár?! – noha egy is sok volna) nem tudja, nem tudhatja két héttel az iskolakezdet előtt, hogy lesz állása vagy sem. A minisztérium az önkormányzatokra mutogat, azok meg a minisztériumra, az iskolák meg az ujjukat sem merik mozdítani, nemhogy mutogatnának. Erre mi egyebet mondhatnánk, mint hogy ez nagyjából egy háború utáni helyzet általános és természetes felfordulásának felel meg, nincs tegnap, a holnap meg bizonytalan.

Ráadásul pillanatnyilag a tervek nagy raktára is kiürült. Ami új alkatrészként a rendszerbe beépíthető volt, már kitenne két új rendszert, a szabad iskolaválasztástól, az iskolaalapítás szabadságától a NAT-sorozatokon, minőségbiztosítási rendszereken át az integrációig (az iskolaválasztás szabadságának tervbe vett újbóli korlátozásáig), a rendszerben azonban semmi nem vált be.

És nem is fog beválni.

És most már nincs egyetlen ép szeglete sem.

Először is, be kellene látni, hogy ez a kaotikus magyar közoktatás annak a történetnek egy fejezete, amelyik fél évszázaddal ezelőtt kezdett kiformálódni. Ha bárki beleolvas egy majdnem tetszés szerinti magyar tankönyvbe, vagy beül egy majdnem tetszés szerinti magyar tanórára, láthatja. A szellemi tartalékok is elfogytak. Be kellene látni, egy államilag erősen kézben tartott, merev, szellemi, szakmai önállóságától megfosztott, hiányokkal küszködő oktatási rendszer formálódott ki a szocializmus igézetében, és ma, a szocializmust magunk mögött hagyva, a szabadság nagy lendületével sikerült ezt a régi rendszert helyreállítanunk. Nagy reformminiszterünk, Magyar Bálint (hogy példát hozzak a történelem cselére), annyira erőltette a megújulást, annyira kétségbe ejtette a rendszer nehézkessége, hogy áttért a teljes kézi vezérlésre. Megvalósítván legszebb rémálmainkat.

Működik a magyar közoktatás, de már csak selejtre képes. Ez a normál teljesítménye. Erre állt át. Tudjuk, de nem akarjuk észrevenni. Olyannyira hibás konstrukcióvá vált, hogy a tanárt is, a diákot is és a szülőt is kikészíti, megbolondítja.

Minden tartópillére, minden biztonsági rendszere tönkrement.

Nincs szakmai nyilvánosság. Az évek óta miniszteri kegyelemkenyéren tartott, szakmai erejüket, tartásukat csak töredékekben őrző pedagógiai lapok a nyáron ismételten megaláztattak. Hogy nem lesz támogatás. Most aztán már tényleg. Minderre a kulturális nyilvánosság nem is rezdül. Ez nem politikai harc. Ez csak a magyar pedagógia szellemi egzisztenciájának a felszámolása.

A Köznevelés, a magyar közoktatás egyik alapintézménye (noha már rég nem az érdeme szerint, de pozíciója szerint akkor is az), már évek óta nem kapható nyilvános árusítóhelyeken.

A Magyar Pedagógiai Társaság lényegében megszűnt.

Az Országos Köznevelési Tanács májusban ülésezett utoljára, mintha negyven éve. Akkor is főleg magukkal voltak elfoglalva, meg azzal, hogy aki képzett tankönyvszakértő, az végezzen el – hogy tankönyvet bírálhasson – egy aktuális továbbképzést, jó pénzért, hogy még tankönyvszakértőbb legyen. Hogy le ne maradjon a legfrissebb irányelvekről. Nehogy egyszer véletlenül csak úgy a saját értékrendje szerint gondoljon egy tankönyvről valamit.

A miniszteri posztot Hiller István tölti be ismét, mintha csak gyesről jött volna vissza. Milyen szakmai elkötelezettség vezérelheti azt a minisztert, aki egyszer már lemondott a hivataláról, hogy pártvezető lehessen? A tárca afféle másodrendű politikai vagyontárgy lett. A közoktatás ideológiai tereppé és gazdasági problémává vált.

A tanárok félárú utazásra jogosító közalkalmazotti igazolványának megszüntetése nem egy szocialista kényeztetést vont vissza, közhírré tenném, hanem legalább százéves jogosultság felszámolását jelenti. A tanár hagyományos polgári társadalmi megbecsülése maradék elemei egyikének a megszüntetését.

A tanárok negyvenórás munkaidő-elszámolási kényszere az értelmiségi közalkalmazottból állami bérmunkást csinált. Sok iskola van, ahol a tanár blokkol ki- és belépéskor, mint akit szorosan kell fogni, mert nem személy többé.

A szakoktatási rendszer átalakításával, a falusi iskolák felszámolásával beláthatatlan következményű átalakulások indultak el, anélkül, hogy ezekben az ügyekben bármiféle szakmai, politikai közmegegyezés történt volna. S hogy a változások nyomon követésére, társadalmi–szakmai kontrolljára remény volna.

A közoktatási intézmények szakmai felügyelete, értékelése kisvállalkozók kezében van. Példátlan skandalum, hogy közintézményeket profitra dolgozó magánvállalkozók minősítsenek. Akik lényegében pénzért vásárolják meg jogosítványaikat. A szerkezet korrumpál, akárhány jó szakember is van a szakértők között.

A közoktatás teljesítménye évtizedek óta rossz, és most óraszámemelés, osztálylétszám-korlátozások révén lesz minden még egy kicsit rosszabb.

Nem tudom, mit tehetnénk.

De ha tudnám is, az sem érne ma semmit. Az is csak azt jelentené, hogy én magam sem értettem meg még igazán ennek a mai válságnak a valódi természetét.

Lehetetlen ma orvosolni a magyar közoktatás bajait. Pénzzel sem menne, korbáccsal sem.

A kilencvenes években még lehetséges lett volna, ha a szakma önszerveződését nem írták volna felül politikai ambíciók és korlátoltságok. Ma már elemi információk is hiányoznak, ma már a rendszert működtető elemi szálak is szétszakadtak. Nincsenek testületek, konferenciák, döntések sem, mert nem is lehetségesek. Amiket ma ezekkel a nevekkel illetünk, azok nem azok. A tanár ma magánérdekű munkavállalóként megy az iskolába. Az oktatási konferencia az általános tanácstalanság szertartásává satnyult. A közoktatási döntés voltaképp hazardírozás, a végrehajtással, az ellenőrzéssel és az értékeléssel rég megszakadtak a kapcsolatai.

A közoktatásnak sokféle baja van, de nem orvosolhatók, mert az egész szervezet gyengélkedik.

Valami szemle kellene mindenekelőtt, megnevezés, tárgyi lista a bajok ezreiről, azonosítások, hogy valami lehet az, ami. Sok pontos beszámoló, sok pontos mondat.

Nem ez a kiáltványos-kiáltozós fajta. Mint amire itt fanyalodom.

És akkor közben talán elmesélhetnénk még mindazt a szépet és jót is, teremtődne hozzá kontextus, háttér, ami a gazos, összetraktorozott és tocsogósra permetezett közoktatási kertben mégiscsak terem.

Ezzel elérhető volna fokozatosan a szellemi forgalom helyreállítása. Valami minimális vérkeringés. Az idősebb pedagógus nemzedék, melyhez tartozom, még nem adta föl, még túl sok évünk van a nyugdíjig ahhoz, hogy legyintsünk. De túl sok év van a hátunk mögött a pedagógus pályán ahhoz is, hogy másba fogjunk. Tudnánk még figyelni. A fiatalokra is, akiknek még kedvük volna komolyan venni a szakmát.

Kellene néhány radikális gesztus. Néhány színpadias jelenet. Harsona, trombitaszó, dobpergés. Infúzió. Máshogy nem megy.

De erre semmi esélyünk. Pécsi Ágnes, a Lengyel Gyula Szakközépiskola tudós tanára megláncolva tartott történelemórát, inkább csak nevetgéltek rajta. Achs Károly matematika- és drámatanár hiába írja Mezőtúrról drámai beszámolóit, többnyire csak a levelezési rovatokban jut neki hely. Áment Erzsébet hiába panaszolja, hogy a polgári magyar pedagógia nagyasszonyának, Domokos Lászlóné Löllbach Emmának, Móra örök barátnőjének a sírja sem fellelhető már, senkit nem érdekel. Hiába tudná elmesélni Kádár Judit, a váci Nevelési Tanácsadó vezetője, miféle fájdalmakkal sújtja a mai iskola a mai diákokat, inkább nem is mondja már. Hiába írja évek óta Hosszú Gyula fővárosi történelemtanár nagy riportját a szabadszellemű Berzsenyi Gimnázium megcsúfoltatásáról, senki nem érdeklődik utána. Hiába írta meg Szávai István Szolnokon az ezredforduló nagy művészetipedagógia-könyvét, nincs, aki kiadná. Hiába írt Veszprémi Attila szenzációs pedagógiai szakdolgozatot, teljes posztmodern fegyverzetben, mintha koloncot kötött volna a saját nyakába.

Hiába lett jó nevű pedagógus az Új Iskolából Angliába menekült kislány, Pálóczi Horváth Dalma Amerikában, őrizve minden emlékét az otthonról, nem kérdezzük. Hiába mondja, írja Szász Anna féltéseit mint nagymama, mint történelmet viselt személy, mint sokat tanult ember, nem nagyon érdekes. Hiába járnak ragyogóan okos, érzékeny fiataljaink a világban, sokan, menekülőben itthonról, Droppa Edit, Szávai Kati, Horváth Gabi és a többiek, hány ezren vajon, mintha senkit nem érdekelne, mi történik velük. Legalább mesélhetnének, merre járnak, mit látnak. Szippanthatnánk történeteikből levegőt.

Hiába volt Lőrinc Lászlónak nagy javaslata a történelmi megbékélésről a Ságvári-perben, egyszerre reformálva iskolát, tananyagot, közéletet, nem számít.

Hiába őrzi a Fasori Gimnázium kincseit egy raktáros, a vitrinekben és a szívében, a legendájával találkoztam, a nevét sem tudom most megmondani (hadd maradjon itt ez a hiány, nem tudás, mint szégyen, miatta, és mindazok miatt, akikről ennyit sem tudok, akiket elfelejtettem, kifelejtettem), senki nincs, aki érdeklődne iránta.

Hiába tudna Csalog Judit mesélni a szorongattatás és megcsalatás évtizedeiről, önismeretünk alapja lehetne, cédulákat rakosgat helyette.

Trianoni következmény, hogy minden szomszédról mindent tudhatnánk, hogyan vacakolódnak oktatásügyükkel. Kiküldöttek, megfigyelők, lélekipari kémecskék százezrei itt is, ott is. Beszámolóikból ki lehetne olvasni minden lépésünk összes lehetséges következményét. De a határzár még mintha erősebb is volna, mióta nincs.

És száz más személy, száz más forrás.

Tanárok, kedveseim, galambocskáim, barátaim, testvéreim, gyermekeim, kollégák, ne hagyjuk magunkat.

--

Linkek

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
--
2019.06.23.
Egy pomázi iskolában kipróbálták azt, ami egyszerre jó a szülőknek, tanároknak és a háziorvosoknak is, és fényesen bevált
Van már pár iskola, ahol kipróbálták, hogy bizalmat szavaznak a szülőknek, és háromról 15-re emelték a szülők által igazolható napok számát. Ezt ugyanis saját körben eldönthetik. Ilyen...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.06.23.
A Kárpát-medencei oktatási együttműködést erősíti egy uniós projekt
A Kárpát-medencei oktatási együttműködés erősítése a célja az Oktatási Hivatal (OH) valamint a Szent István Egyetem és a Debreceni Egyetem közös uniós projektjének – közölte Gloviczki...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
A Budapest School a „mit” helyett a „hogyan”-ra adja meg a választ a tanulóknak
A Budapest School működési elve az, hogy a diákok – akik magántanulók – ugyanúgy kapnak bizonyítványt, csak az ehhez szükséges tudást más metódus szerint sajátítják el, ami egyben...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
Pölöskeiné: Nem lényeg a tankötelezettség
Pölöskeiné szerint jó döntés volt, hogy a szakképzést a gazdasághoz kapcsolták, bár szerinte jobb volt, amikor még a Nemzetgazdasági Minisztérium felelt a területért, igaz, most az Innov...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Messze még a Diákváros: csak az egyetemisták felének jut kollégium
Tény: kollégiumi férőhelyből továbbra sincs elég, országosan mintegy 54 ezer férőhely érhető el (ebbe beletartoznak az egyházi és magánkollégiumok is), miközben a nappali tagozaton tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Rugalmas iskolakezdés? A kormány ezt is eltörölné
A tervezet módosító csomag szerint, ha egy gyerek betöltötte a 6. életévet, kötelező elmennie iskolába. Akkor is, ha ő egy nappal a megadott határidő előtt, mondjuk augusztus 30-dikán sz...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek