OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. szeptember 17.

Kádár Judit

Hány éves a gyerek? (5. rész)

Életkori támpontok az alkalmas történetek és alkalmas történetmondás kérdéseihez

Kamaszkor alsó (13-15 éves)

Érzelmileg

A kiskamasz kínzó határproblémái „a bőrére vannak írva” – ez a pattanások kora. A pubertás berobbanásának (nemcsak hormonális) biológiai vihara kitaszítja a gyereket legelső és mindeddig legstabilabb viszonyítási keretéből, a testséma biztonságából. Az ebből fakadó testi elgyámoltalanodás a nemi hormonok beindulása nyomán hirtelen megerősödő, egyelőre inkább a piszkossággal, mint a férfias/nőies vonzerővel társított testi impulzusokkal és az azokhoz társuló (gyakran szorongó, bűntudatos, agresszív) fantáziákkal szövetkezve, a kisgyerekkor felé lökik vissza a kiskamaszt. Ez azonban olyan mérvű veszélybe sodorja a gyerekkor végére elért kompetencia- és autonómia érzését, hogy minden lehetséges eszközzel – a szó szoros értelmében foggal-körömmel – tagadni kényszerül kisgyerekes (regresszív) függés-vágyát, érzelmi biztonság szükségletét. A vonzás és taszítás pólusai között hánykolódik tehát, érzelmi világát elönti az ambivalencia. Túlzásba vitt rajongás és dühöngő utálat, mozdíthatatlanság és mozgásvihar, könnyes sóvárgás és rideg közömbösség váltogatja egymást gyakran ugyanazon személy(ek) felé, és gyakran órákon vagy napokon belüli váltakozásban. Mindez főként cselekvésesen jelenik meg, mert a kiskamasz feszültségtűrése, a konfliktusok belül tartásának, belső megmunkálásának képessége minimális, miközben alig elviselhetően erős ambivalens érzések gyötrik.

A pubertáskorú gyerek határozott acting out (ágálás) hajlama, ami az önszabályozás, önkontroll képességének meggyöngülésével párosul, szinte kényszeríti a felnőtt környezetet, hogy erőt mutatva, a kerettartás terheit időlegesen átvegye a gyerektől. A kiskamasz szorongásának és tűrhetetlen ambivalenciájának elsődleges tárgya a kisgyerekkorba visszahúzó anyai személy (és annak alteregói). Az ilyen korú fiúknak és lányoknak egyaránt elsősorban az apai erőre és irányításra van szükségük, összes renitenciájukkal ennek megmutatkozását provokálják, csalogatják elő.

A kiskamasz ránézésre nagyon hedonisztikusnak tűnik. Úgy látszik, mintha gyerekkora végére stabilizálódott teherbírását, önkontrollját, késleltető képességét teljesen (vagy csaknem teljesen) elveszítené: csak azt teszi, amihez kedve van, az erőfeszítést igénylő, nem általa választott tevékenységeket gyakran elutasítja. Ezek a tevékenységek ugyanis feszültséget keltenek benne, és éppen feszültségtűrő képessége az, ami nagyon csekély ebben a korban. Ez a kudarc azonban alkalmazkodási nehézséget okoz, ami szorongást, bűntudatot kelt benne, aminek kellemetlenségeit részint dacosan kiágálja, részint – főleg testi – önsanyargatással próbálja elhárítani. Elkeseredett erőfeszítés ez a gyakran evés-, alvás-, teljesítmény- és kapcsolati zavarokkal járó önsanyargatás az önkontroll visszaszerzéséért.

Kognitívan

A kiskamasz kezd beletalálni a műveleti gondolkodás elvont, fogalmi formáiba, de még nem mozog otthonosan azokban. Furcsa gondolatszökellései, néha meglepően érett, máskor nehezen követhető, önkényes következtetései azt mutatják, hogy inkább kísérletezik az absztrakciókkal, mintsem uralja azokat. Ennek megfelelően – és érzelmi labilitásának is tulajdonítható módon – pillanatnyi teljesítménye, megértő és feldolgozó képessége erősen hullámzó képet mutathat. Inkább a kivétel érdekli, mint a szabály, inkább az egyedi, mint az általános. A kisiskoláskor merev szabálykövetésével és konvencionális viselkedési sémáival szemben, a kiskamaszt erősen vonzza minden, ami váratlan, meglepő, hirtelen feltáruló összefüggés.

Társasan

A kamaszkor koronázatlan királya a kortárscsoport, még a szoros (esetleg intim) kétszemélyes kapcsolatok is a csoport hátterén, annak jóváhagyásával és bíráló szeme előtt bontakoznak ki. A kamaszcsoport élete, tevékenysége a felnőtt számára érthetetlennek, öncélúnak, zajosnak és nagyon sokszor elítélendőnek látszik, de – kimondatlanul és tudattalanul – éppen ez a célja. A kiskamaszok a maguk csoportjaiban azt a mélyen regresszív (kisgyerekes) biztonságérzést, kreativitást és szabadságot valósítják meg, amelyben éppen a szinte teljes keret nélküliség a legfőbb keret, a veszélyérzet nélküli kockázatvállalás a biztonság záloga.

A kiskamaszkor az emberi életút legforradalmibb szakasza, ennek megfelelően a csoportjai valóságos forradalmi szabadcsapatok – mindenféle zászlókra (focicsapatokéra és zenekarokéra főleg) fölesküsznek, mindenfajta önkénynek ellenszegülnek, mindenfajta megtorlásnak áldozatul esnek, miközben a zászlók, az önkény és a megtorlás egyaránt – viharos örvényű változásra és nem kevésbé viharos örvényű regresszióra kényszerülő – önlelkük kivetülése a valóságra. A kamaszok kortárscsoportja az az egyetlen „mozi”, ahol ez a film háborítatlanul pereghet – értő színészek, rendezők és kritikusok szeme előtt és szereplésével.

Etikailag

A kiskamasz kettős mérce szerint él és ítél. Mélységesen elítéli a felnőttek hamisnak, képmutatónak ítélt konvencionális erkölcsét, miközben szakadatlanul támaszkodik rá. Az eredetiség, spontaneitás, őszinteség, autonómia értékeit helyezi világa közepébe, miközben saját szűkebb csoportja viselkedéses, értékrendbeli, ítéletalkotási, öltözködési, beszédmódbeli, ízlésbeli elvárásait szerepszerűen, szinte szolgaian követi. Semmitől nem idegenkedik jobban, mint a sztereotípiáktól – hacsak azok nem a sajátjai. Életeleme, legfőbb hangoztatott értéke a másság, miközben gondolkodás nélkül bélyegzi meg, közösíti ki a másik futballcsapat rajongóit, a deszkásakat, a punkokat, a jó tanulókat, a Plazába járókat, a romákat… bárkit, akinek felfogását, ízlését, életvitelét a csoportja elutasítja. Mindezek mögött markáns életkori jegyek (is) állnak: (1) a heteronóm – külsőleg diktált, külső modellt követő – erkölcstől való elszakadás vágya, ugyanakkor a saját, autonóm erkölcsi álláspont kiforratlansága; (2) az ambivalencia nagyon erős érzése, ugyanakkor az elviselésére való képtelenség. A kiskamasz folyton dönteni akar, rövidre akarja zárni az ellentmondásos kérdéseket, mert nem tudja elviselni a hezitálás feszültségét, így óhatatlanul sodródik a szélsőséges, sztereotip, előítéletes ítéletalkotás és viselkedés irányába.

Beépülő identitáselem

A saját nemmel való azonosság szerepszerűen és főleg külsőségeiben kezdi fölvenni az érett szexuális identitás formáját – ez ebben és az elkövetkező életszakaszban még nagyon sok bizonytalanságon, átmeneti formán, szorongáson és szereppróbálgatáson keresztül megy végbe.

A csoportidentitás fejlődése ebben az időszakban rendkívül erős. Elsősorban a kiskamasz közvetlen csoportjával – annak normáival, szokásaival – kialakított azonosulását jelenti, de ez az elsődleges azonosulás szinte azonnal kivetül a kamaszcsoport által rajongott, közös fantáziáikban fölnagyított, istenített külső vonatkoztatási csoportokra. Az eszmék, ideológiák iránti fogékonyság ebben az életkorban még nem erőteljes, ha mégis megjelenik, inkább a radikális, lázadó vonás dominálja, illetve a külsőségek, és nem a gyerek által megértett, számára belsővé vált értékekkel, hagyományokkal való közösségvállalás.

Domináns tevékenység

Unatkozás, fantáziálás és rendbontás. Az első főleg magányosan, a második magányosan vagy párban, a harmadik legfőként csoportban űzött tevékenység. Az unatkozás – ami ebben az erős, ellentmondásos érzésekkel, indulatokkal elárasztott életszakaszban az önvédelem fontos eszköze – nagyon gyakran felerősíti a gyerekben az elhagyatottság, meg nem értettség érzéseit: az elkeseredettséget és önsajnálatot. Ezzel szemben erős, gigantikus fantáziák szövődnek, amelyben a kamasz csillogónak, támadhatatlannak, sztárnak, sikeresnek látja magát. Minél kevésbé közelít a gyerek valóságos élete az elképzelt ragyogáshoz, annál gyakrabban adja át magát a nappali álmodozás egyre aprólékosabban kidolgozott, egyre komplettebbé váló fabulációinak, míg végül a fantázia és a valóság közti határ egészen elmosódhat.

Az unatkozásban, önsajnálatban éppúgy, mint a nappali álmodozásban, a gyerek látszólag egyedül van (vagy legfeljebb barátjával, barátnőjével), de valójában mindkettőben megjelenik a csoport mint képzelt közönség – akár úgy, mint akik „majd sírnak, majd megbánják, majd sajnálják…”, akár úgy, mint akik „majd büszkék lesznek, majd ámulnak…” A rendbontás ezernyi formájában a csoport résztvevőként vagy tényleges közönségként jelen van. Ez minimálissá csökkenti a bűntudatot és a kockázat érzékelését, és eleve esélytelennek láttatja a kamasszal a (magányos!) felnőtt szankcionáló, határkijelölő próbálkozását. A kamaszkor a felnőttek számára ezért elkerülhetetlenül minimum kétemberes, de inkább csoportos vállalkozás.

A „meghallható” történet

A kiskamasz rendkívül kevéssé képes belső konfliktusainak, érzéseinek, indulatainak belül tartására, azokat szinte azonnal kívülre teszi, hogy eltávolítsa magától, hogy kívül tudja megszemlélni, megérteni, átélni saját belső világát. Ezért a kiskamasz mindenevő: ő a világ legjobb hallgatója, olvasója és nézője, feltéve, hogy a történet végén nem akarunk tanulságot is ráerőltetni, vagyis nem akarjuk tőle, hogy időnek előtte belsővé tegye, amit most egyedül külsőként – másvalaki történeteként – képes átélni.

Minden érdekli, minden elmondható, megmutatható neki, szenvedélyesen kutatja a felnőttek világának (még leleplezésre, kigúnyolásra vagy rajongásra váró) történeteit. Óvodáskora óta először a nagyon drámai történetek érdeklik igazán, mert azok tükrözik számára a legjobban a saját magában dúló viharokat: győzteseket és veszteseket, szenvedőket és sikereseket, elnyomottakat és lázadókat akar látni, hallani, olvasni, a sorsukat átélni, velük azonosulni vagy ellen-azonosulni. A tanulságot nem akarja, azt tőle sem kell akarni, arra várni kell még egy-két évig teljes bizalommal. Nagy, erős archetípusokra vágyik a történetekben: a gonoszra, a jóra, a bölcsre, a gyávára, a kalandorra, a megszabadítóra, a zsarnokra.

Két csapdát kell előrelátóan elkerülni: (1) a kiskamasznak mindene a humor, de ez feszültségtűrése alacsony fokával függ össze, ezért ha engedünk a csábításnak, és túlzásba visszük, az teljességgel anti-pedagógiai eredményre vezet; (2) mindenképpen el kell kerülni az eszmei mondanivaló, a „mit akart ezzel mondani a szerző?” firtatását, hacsak nem az a cél, hogy elidegenítsük a gyermeket a történettől.

--

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.27.
A szakképzési iskolák kiléphetnek június 2-től a digitális oktatásból az intézményvezető döntése alapján
Schanda Tamás elmondta, hogy a kormánynak kiemelten fontos a szakképzés. Az országnak és a gazdaságának jó szakemberekre van szüksége. Ahhoz, hogy továbbra is eredményesek lehessünk, elengedhetetlen...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.27.
Biztosítja az új NAT a gyógytestnevelést
A Testnevelési Egyetem oktatási rektorhelyettese, aki egyben a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének (MTTOE) elnöke is, elmondta: az eddigi rendszerben nem volt egyértelmű, hogy a...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.27.
Katasztrofális bukást hozott az online oktatás
zunyiné Bertalan Judit egykori köznevelésért felelős államtitkárt a miniszterelnök ciklus közben volt kénytelen meneszteni, miután még az elődjénél, Hoffmann Rózsánál is nagyobb pedag...
(Forrás: Pesti Bulvár)
--
2020.05.27.
Alapítványi formában működhet tovább a Színház- és Filmművészeti Egyetem
„A Színház- és Filmművészeti Egyetem működési modellje az elmúlt három évtizedben a hallgatói létszám folyamatos növekedése ellenére sem változott. Az intézmény társadalmi-gazdas...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek