OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2007. október 4.
Címkék:
   

Könyvajánló

Tévé előtt – védtelenül?

A Fordulópont Könyvek sorozat új kötete

A tévé megkerülhetetlen. Minden műsora befolyásol valamiképpen. És világviszonylatban Közép-Kelet Európában töltenek legtöbb időt az emberek – a gyerekek is – a tévé előtt. Mintha mindent innen tanulnánk – a tévében nézünk „beszélgetéseket”, mert magunk már nem beszélgetünk. A politikai műsorokból lessük el a „vitakultúrát”, innen tanuljuk a mellébeszélést, szappanoperák kínálnak mintát az érzelmek megélésére és kinyilvánítására. Tévé-aláfestéssel főznek a háziasszonyok, a közös családi étkezések alatt kattog a távirányító, a fehér abrosz fölött is hatalmi konfliktusokat generál, és tévére alszik el ki-ki a maga szobájában, magányosan, hogy másnap elölről kezdődjön minden. Már az is fordulat volna: ha figyelnénk a gyerekekre.

A kötetünkben szereplő írások tízévnyi együttgondolkodás töredékét tárják az olvasók elé, és remélni szeretnénk, hogy feltűnik bennük, mögöttük a gyerek, akiért megszólaltunk... (Szávai Ilona)

Védtelenül?

A hamarosan megjelenő kötet előszava

Egy évtizeddel ezelőtt – amikor elindítottuk a Fordulópont című folyóiratunkat – mi sem jellemezte jobban közérzetünket, mint az az idézet, amelyet a Tévé előtt – védtelenül címet viselő tematikus lapszám élére helyeztünk: „Az idei filmfesztivált valaki találóan így jellemezte: ha a fesztivál vetítővásznain kiontott vért a tengerbe öntenénk, vörös tenger lenne belőle. Nekem szerencsére nem kellett minden filmet végignéznem. De néhány ilyen szadista csemegét nem tudtam elkerülni. Elszomorító volt, milyen lelkesedéssel fogadta a közönség a szétrugdalt arcokat, felmetszett hasakat és gránát szaggatta fejeket.

Azon töprengek, hogy vajon az ilyen filmek alkotói, mint érzékeny művészek, mennyire járnak saját koruk előtt, mennyire érzik, merre tart az emberiség, mennyire látják előre, hogy a jövőben egyre több durvaság és érzéketlenség vár ránk. Vagy mindez csak a film általi nevelés eredménye lenne? A nézők egyre erősebb élményeket kívánnak és követelnek, ezért egyre csípősebb csemegéket tálalnak fel nekik. Ami tavaly még sokkoló volt, az ma már merő unalom. Van valami, ami ezeket a filmeket élesen megkülönbözteti az évekkel ezelőtt forgalmazott gengszterfilmektől és véres kalandfilmektől – az áldozat iránti teljes részvétlenség. Ez pedig olyan jelenség, amire a szociológusoknak fel kellene figyelniük…”

A filmrendező Jiri Menzel mondatai olyan helyzetet írtak le, amelyre azóta már nem érvényes sem az „idei”, sem a „tavalyi” jelző, csak a ma már mindannyiunk által érzékelt „vad” folyamatosság. A jelenségre már akkor sem csupán a szociológusoknak kellett (fel)figyelniük, hanem minden „érintettnek” – vélték a Fordulópont szerkesztői, akik valamiféle fordulatot szerettek volna szorgalmazni. Hiszen mindannyian érintettek vagyunk; hiszen minden gyerek veszélyeztetett; hiszen mindannyiunknak szükséges „értenünk a gyerekekhez”; hiszen értünk is a gyerekekhez, mert mindannyian voltunk gyerekek, és nekünk is vannak/lesznek gyerekeink; hiszen mindannyian szülők vagyunk/leszünk, és közérzetünk általános emberi meggyőződésként jelzi, hogy a szakmunkás vagy a buszsofőr is éppolyan jó szülő lehet, mint egy akadémikus, és a Nobel díjas tudós is bizonyulhat csapnivaló szülőnek…

Tehát van, amit megbeszélnünk, nekünk érintetteknek. Az érintettség „válogatás nélküli”, kényszerítő demokratizmusa alapján. Folyóiratunk legelső számát a televízió áldásainak és ártalmainak szenteltük. Olyan széles ölelésben, amelybe belefért a szakértők véleménye, a pedagógusok, szociológusok, orvosok stb. tapasztalata, állásfoglalása, és igen: a gyerekek közérzetének közvetlen beidézése… Azóta a Fordulópontnak ez a tematikus száma: ajánlott irodalom az oktatásban. Az évek során már csak – több – utánnyomással elégíthettük ki az újabb olvasók érdeklődését (mint egyébként más tematikus számaink esetében is).

Ez késztetett arra, hogy folyóiratunk televíziózással foglakozó írásait önálló kötetbe gyűjtsük: tíz év anyagából azt, ami ma is változatlanul közérdeklődésre számíthat. A gyűjtemény címében a hangsúlyt a „védtelen” szóra tennénk. „A gyerekek életük legfontosabb szféráiban magukra hagyottak, a sebek, amelyeket elsősorban a családi élet és az iskola kudarcai ütnek, kezeletlenül szorongásokká, indulatokká mérgesednek, és ez a lelkiállapot már valóban fogékonnyá tesz a képernyőről áradó durva erőszakra, a könyörtelen agresszivitásra. Különösen akkor, ha a gyermek rendszeresen tapasztalja (és talán nem csak a televízióban), hogy a problémák megoldásának erőszakos formái kevés kockázattal járnak, és gyakran sikerrel kecsegtetnek.” – olvashatjuk Ranschburg Jenő tanulmányában.

Az elmúlt évtized alatt fontos kérdéseket tettünk fel – Miért nem olvas a gyermek?; Mitől fél a kamasz?; Mindennapi agresszió?; Együtt vagy külön? stb., – és a válaszok keresése közben igen gyakran, újra és újra a televízió előtt védtelenül eltöltött idő „problémákat halmozó problematikusságába” ütköztünk. A tévé megkerülhetetlen. Minden műsora befolyásol valamiképpen. És világviszonylatban Közép-Kelet Európában töltenek legtöbb időt az emberek – a gyerekek is – a tévé előtt. Mintha mindent innen tanulnánk – a tévében nézünk „beszélgetéseket”, mert magunk már nem beszélgetünk. A politikai műsorokból lessük el a „vitakultúrát” (elfelejtve az érvelés csodálatos élményét!), innen tanuljuk a mellébeszélést, szappanoperák kínálnak mintát az érzelmek megélésére és kinyilvánítására (manírban és szirupban tocsogunk). Tévé-aláfestéssel főznek a háziasszonyok, a közös családi étkezések alatt kattog a távirányító, a fehér abrosz fölött is hatalmi konfliktusokat generál, és tévére alszik el ki-ki a maga szobájában, magányosan, hogy másnap elölről kezdődjön minden. Már az is fordulat volna: ha figyelnénk a gyerekekre. A kötetünkben szereplő írások tízévnyi együttgondolkodás töredékét tárják az olvasók elé, és remélni szeretnénk, hogy feltűnik bennük, mögöttük a gyerek, akiért megszólaltunk…

Minden számunkban közvetlenül juttattuk szóhoz a gyerekeket (persze, a szülőket is!), 2001-ben a New York-i terrortámadást követő napokban 500 magyar gyermeket kérdeztünk meg (Budapesttől Gyergyóalfaluig), és közreadott válaszaikat olvasva nem az örök, hanem a fájdalmasan konkrét, történelmi ’gyermeki’ közérzet tanulságos dokumentuma fölött töprenghettünk.

A tíz évvel ezelőtti gyermekek mára már felnőttek, a következő tíz évben nagy részük már szülő lesz – és továbbra is válaszra várnak a régi kérdések. A tévé – mint „gyűjtőfogalom” – mellé egyre inkább a „képernyő” tágabb fogalma társul, és ha bekapcsoljuk számítógépünket, akkor a nagy portálok indító oldalán már így csalogat-hívogat A KÍNÁLAT: „Vér, cukiság, izgalom”. Ez a cukiság már újabb fejlemény. Jiri Menzel után szabadon: ez már a hab a véren…

Szávai Ilona

Szávai Ilona (szerk.): Tévé előtt – védtelenül?: A média hatása a gyerekekre. Fordulópont Könyvek sorozat. Pont Kiadó, Budapest, [megj. alatt]. 160 oldal, 1680 Ft.

TARTALOM

Szávai Ilona: Védtelenül?
Békési Sándor: A kép, amely visszanéz ránk
Bozóky Éva: A tévé tündöklése és bukása
Dr. Büki György: Szemet szúr?
Kósa Éva-Vajda Zsuzsanna: Hasznos vagy káros?
Dr. Kovács Ferenc: Pro és kontra. Gyűjtsünk érveket!
Nagy Attila: A média és a család
Potoczki Klára: Médianevelés Szlovéniában
Ranschburg Jenő: Agresszivitás a képernyőn
Szvetelszky Zsuzsanna: Tanuljunk tévézni!
Vekerdy Tamás: A képernyők varázsa
Dr. Vetró Ágnes: A televízió veszélyei
Vikár György: A Louvre fantomja
Virág Teréz: A bűvészinas és a mester
W. Ungváry Renáta: Elvonókúra a tévé rabjainak

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.06.02.
Belépés csak maszkban: fura időszak kezdődik kedden az iskolákban
Keddtől kinyitnak az iskolák: ügyeletet, illetve szükség esetén felzárkóztató órákat kell tartani. Tanárokkal és szülőkkel beszélve úgy tűnik, nagy tömeg nem lesz a tantermekben. A...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.31.
L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba...
Az okostelefon ma egyfajta státuszszimbólum, a jólétet jelző dolog. Mindenki megveszi, szeretné birtokolni, még akkor is, ha csak a legegyszerűbb funkcióit tudja használni. Így a telefonál...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2020.05.31.
Nemzetstratégiai unalom: a magyar érettségi hülyének nézte a diákokat
Természetesen nagy öröm, ha mindenki, vagy legalábbis minél többen le tudják tenni az érettségit. És minden országnak, Magyarországnak is szüksége van értelmiségiekre, de amilyen irányba...
(Forrás: válasz online)
--
2020.05.31.
Azért közoktatás, mert mindenkit megillet
Magyarország március közepén nem a digitális közoktatásra állt át. Egy tanári webkamera meg az osztály valamekkora részét mutató kis képek a pedagógus laptopján ugyanúgy frontális oktat...
(Forrás: mérce)
--
2020.05.31.
Gyarmathy Éva: ez a szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális
A pedagógusok igen nagy része rugalmasan tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, miközben az oktatásirányítás régi, „a tananyagot leadni/számonkérni” elvárásával nem segített....
(Forrás: infostart)
--
2020.05.31.
Már munkába is állnak az iskolaőrök Nem csak prevenciós foglalkozásokat, védelmet is várnak a hatóságtól az intézmények
Több, mint kétezer rendőr működik közre az iskolák életében a mostani tanévben, akik főleg baleset- és bűnmegelőzési tanácsokkal látják el a diákokat, a jövőben ugyanakkor a taná...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Ki kell vezetni az iskolákból az erőszakos cselekményeket
Az erőszakot az iskolából ki kell vezetni, az ezt célzó törvényjavaslatok egy része már az Országgyűlés előtt van – mondta Horváth László miniszterelnöki megbízott az M1 aktuális...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Nem tudnak eljutni az egyetemre az orvostanhallgatók, mégsem engedik nekik az online vizsgázást
Az internetes petícióban a külföldi diákok arra kérték az egyetem vezetőségét: amíg nem tudnak visszajönni Budapestre, tegyék lehetővé, hogy a vizsgaidőszak végéig továbbra is interneten...
(Forrás: eduline)
--
2020.05.31.
Horn Gábor: Minden iskolás megtanult valamit a függetlenségről
A hagyományos napokon pedig, ahol eddig nem tették meg, a csoportmunkát kell alapvetéssé tenni. Egyértelmű, hogy a gyerekek egymástól tanulnak a legtöbbet, hiba lenne ezt gőgösen nem belá...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Olga! Ez olyan bonyolult munkajogi kérdés, hogy nem tudunk rá biztonságos választ adni. Javasoljuk, hogy keresse fel az
Oktatási Hivatal jogsegélyszolgálatát , ahonnan biztosan szakszerű választ kap.

Amennyiben tagja a PDSZ-nek, onnan is kaphat segítséget: http://www.pdsz.hu/cikk/36305

--
  Koszta Olga

Kedves OFOE!
A nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásával kapcsolatban adódott problémám:
a Nyugdíjfolyósítótól már évekkel ezelőtt lekértem a pontos adatokat, amit azóta kötelezően kiegészítettek. Ennek alapján idén 2020.október 28-án meg lesz a kellő negyven évem, amivel jogosult leszek a kedvezményes nyugdíjra.Jár számomra 5 hónap felmentési idő és úgy beszéltük meg a munkaadómmal, hogy közös megegyezéssel kérem munkaviszonyom megszüntetését október 31-től.
Ennek alapján a felmentési idő június 1-től lép életbe.
Viszont mivel a szakoktatásban dolgozom,július 1-től1-től megszüntetik a közalkalmazotti jogviszony és átsorolnak a Munkatörvénykönyv hatálya alá.
Még nem írtam alá az új munkaszerződést.
Kérdéseim:
- Írjam-e alá az új szerződést?
- vonjam-e vissza a munkaviszonyom megszüntetésére vonatkozó kérelmemet?
- egyáltalán mit tegyek, mi lenne számomra a legkedvezőbb megoldás?
Nyugdíjba is szeretnék menni, viszont ha most felmondanak nekem, akkor nem lesz meg a 40 évem.
Tisztelettel: Koszta Olga

--
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek