OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2007. október 12.
Címkék:
 

Takács Géza

Jegyzetek egy helyreigazításhoz

Trencsényi László helyreigazítást kért a honlap szerkesztőitől, hogy tévedésemet szóvá tegye, mely szerint a Magyar Pedagógiai Társaság dehogyis lenne halott, igenis él, hiszen tevékeny, sőt erről beszámolója is van, éppen a saját tollából. Ő a krónikása a Társaságnak, hát hogy lehetne, hogy tudna egy halott életéről beszámolót írni?

Igen, Trencsényi Lászlónak teljesen igaza van. Ha ő lehetne maga a Magyar Pedagógiai Társaság, ha elég volna egy országos szakmai szervezet működéséhez, hogy a főtitkára főtitkároskodik, akkor a szervezetet nagyon is tevékenynek és aktívnak kellene nevezni. Viszont ha jobban megnézzük, akkor Trencsényi személyes buzgalma maga is közvetlen bizonyíték arra, hogy ez a szervezet már valójában nincs. Ha a főtitkár maga a Társaság, ha az ajtókat is ő csukja, zárja, ha arról számol be, amit ő maga tesz és gondol, akkor az a Társaság, melynek a nevében mindezt teszi, már nincs. Már árnyéka sincs. Lényegében megszűnt (én ezt írtam róla), noha még működik.

Engem egyáltalán nem érdekel, hogy hány ülést tartott a Társaság, hány nyilatkozatot adott ki, hány tagdíjat fizető tagja, hány szakosztálya van. Engem az érdekel, van-e tartása, jelenléte ma a magyar pedagógiának, mert ez volna a társaság működésének, létének igazi bizonyítéka. Mert ha a magyar pedagógia abban a süllyesztőben van, amiben én látom, akkor a Magyar Pedagógiai Társaság, ha él is, jobb lenne, ha letagadná magát.

Pedig nem is kellene annyira élőnek, jelentősnek, valóságosnak lennie a magyar pedagógiának, mint a szörnyű Horthy-időkben, mert annak a közelében sem jár, de legalább csak annyira, mint a pedagógiát lényegében ideológiai szolgálatra kényszerítő szocializmus idején. De úgy látom, annyi sem telik tőle. Márpedig ebben a súlyos történelmi elhasalásban nem lehet nem részesnek gondolnom a Magyar Pedagógiai Társaságot. Noha nem gondolom − éppen Trencsényit, mikor nem főtitkár, tisztelve −, hogy ő maga és a Társaság lett volna ennek az összeomlásnak az okozója. Viszont akkor meg nem történhetett más, mint hogy a Társaság szép csendesen elhalt. Eljelentéktelenedett. Elkomolytalanodott. És hiánya, tartása elvesztése volt egyike azoknak a mozzanatoknak, melyek a magyar pedagógia mai hanyatlásához vezettek.

Nincs magyar pedagógia. Húsz-harminc éve verik a dobot a szakértők, hogy tankönyveink olvashatatlanok és tanulhatatlanok, de azok a történelemkönyvek, irodalomkönyvek, melyeket kezembe veszek nap mint nap, továbbra is katasztrofálisak. Szegény tanár mit tesz? Budapest egyik gyakorló általános iskolájáról van szó. Szavakat és mondatokat diktál le a füzetbe, Bourbon, Labdaház, Bastille, elvileg összefüggnek egymással, én tudom, mert valamikor megtanultam, de a gyerek nem tudja, ő furcsa szavakat és furcsa mondatokat ír le, gyakran rosszul, majd bemagolja őket. És a könyvet elő sem veszi, az nem kell, mondja a tanár, csak néha, ha nincs tanulnivaló. Teljes csőd. Pedagógiai üzemünk szakmunkásainak és ellenőreinek halvány sejtelme sincs az olvasható tankönyvről. Ez az üzem selejtet gyárt. Az itt használt tudomány tehát nem tudomány. Mert épp arról nincs tudása, ami a tárgya volna. Ma bármely jól felkészült, emberi érzékenységét el nem vesztett pedagógus képes lenne megtalálni azt a nyelvet, azt a gondolkodásmódot, mely a mai diákoknak élvezhető volna. Viszont tankönyvkészítő manufaktúráink, tömeggyártásra is berendezkedve, még mindig fél évszázados, deformálódott, elavult mintákat foltozgatnak, korszerűsítgetnek. Még mindig azoknak a rossz szabványoknak kell megfelelniük, melyek csak fogalmilag létező gyermekekre illenek.

Miféle elromlott szellemi mechanizmusok vezettek ide? A szakma és díszes társasága(i), melyek nem tudnak már sem igent, sem nemet mondani. Csak magyarázzák csapnivaló bizonyítványukat évek, évtizedek óta.

Persze, a tankönyvkínálat minősítése egy meg nem nevezett történelemtankönyv kritikája révén nem lehet túl meggyőző, nem lehet elegendő a MPT történelmi kritikájára.

De nem is akarok meggyőző lenni, Trencsényi Lászlónak, a neveléstudomány kandidátusának be kell érnie azzal, hogy Takács Géza nevelő nem látja az ő társaságát sehol. És aztán ez vagy zavarja, és feltesz magának néhány kérdést, vagy nem, és éppenséggel kacag, majd elégedetten hátradől. Az persze kicsit bosszanthatja, hogy egy jóravaló iskolai honlap hogy adhat teret efféle nagyotmondásnak. Mert ez akkor így már nem is csak egy szerző, hanem valamivel több, legalább egy szerkesztőség figyelmetlensége vagy rossz hangulata is. Amit talán érdemes komolyan venni. Vagy éppen helyreigazítani. Vegyük hát továbbra is komolyan ezt a helyreigazítást. Hiszen a szerzője nem állít kevesebbet, mint hogy az a beszámoló, amelyre utal, maga a cáfolat. Az élő Társaság. Nézzük.

Mit mond a beszámoló a tankönyv ügyről, mert arra is jut egy mondat: „a tankönyv akkreditációs eljárása még tökéletesítésre szorul”. Igen, így van, ezen a nyelven is lehet beszélni, talán van időszak, amikor még érdemes is, és jobb lesz majd az akkreditáció. Csak hát addig, amíg, mondjuk, Hajdú Sándor matematikai tankönyvsorozata, mely a gyermekpszichikum tagadása (szaktanárok sem védik), uralja a matematikai tankönyvpiacot, addig nem tudom, mit jelentene ez a tökéletesítés. Miközben józan ésszel belátható, hogy egy matematikailag telhetetlen tankönyvi konstrukció, mely másra nem is törekszik, pedagógiailag alighanem ab ovo hibás. A matematikatanár be is látja ezt napi gyakorlatával, a gyerekek ezeket az axiomatikus remekműveket kizárólag példatárnak használják. Néhány elvadult kolléga jelöl csak ki a diákoknak büntetésből egyes részeket elolvasni, megtanulni, átnézni.

Sajnos ez a tökéletesítős mondat semmi másra nem jó, mint a Hajdú-féle torz pedagógiai szüleményeket védeni, az óvatos kritikával élét venni a valódi kritikának.

De nézzünk egy elvi részt:

„Ugyancsak elvi kérdésként vetjük fel, hogy hatékony-e egy átfogó társadalmi reform (Új Magyarország Programja) kezdetén jóformán a restrikció dallamára szervezni a törvénymódosítást. Az OKNT-vel egybehangzóan nem vitatjuk a konvergenciaterv érvényesítésének szükségességét, azt sem, hogy a »közoktatásüzem« fenntartásában még mindig fellelhetők megtakarítható erőforrások, és hogy a racionális üzemeltetésben eljárásként általában hatékony lehet a szervezeti integráció. Nagyobb tapintat, empátia kell azonban az integrációba vonható szolgáltatók iránt (feltétel nélküli, kemény garancia a szakmai előírások, kompetenciák és képzettségek védelmére, például a napközi és kollégiumi délután, még inkább a nevelési tanácsadás és a gyermekjóléti ellátás igen érzékeny esetére), s több lehetőséget kell biztosítani az érzékenységet jól kezelő organikus megoldások kimunkálására.

Mindenképpen szerencsésebb lett volna, ha a törvényalkotó egyúttal végiggondolja, hogy milyen – a reform irányába ható – fejlesztést ösztönző előírásokat emel törvénybe, elkerülvén az egyoldalúan restrikciós »szaldójú« szöveg fogadásának társadalmi hatását. Arra gondolunk például, hogy a kisgyermekkori fejlesztésnek adott prioritások ezúttal hangsúlyosabban megjelenhettek volna a törvényben, és hogy a közművelődéssel kialakítható integráció nagyobb ösztönzést kaphatna.”

Kinek a kedvéért kellett volna más dallam a törvénymódosításhoz? Kinek kíván szerencsét a szöveg szerzője? A pedagógusoknak? Köztük nekem is? Egyáltalán nem. A kormányhoz intézi a szavait, hogy miként nyeltük volna le könnyebben a megszorító csomagot. És arra ösztönözné, hogy tessék csak szorongatni, hiszen érthető törekvés ez, az objektív körülmények kényszere, mint tudjuk, csak kell hozzá valami mézes csók. És ezúttal még ez is elmaradt. Hát hogyne morgolódnának, pedig amúgy jámborak, kezelhetők, tessék szíves elhinni. Tessék csak hallgatni rá.

Mi az a konvergenciaterv, mely érvényesítésének szükségességét sem az MPT, sem az OKNT nem vitatja? Talán csak nem az, ami a gazdaságunkat közelítené az Unióéhoz? Amihez azonban semmi köze a nemzeti közoktatásnak?

Megtakarítható erőforrások a közoktatásban? Már legalább hatvan éve a megvonások és restrikciók körülményei között és következményei miatt pazarol a magyar közoktatás. Ki kellene próbálni már egy másik modellt is.

„A racionális üzemeltetésben eljárásként általában hatékony lehet a szervezeti integráció”. Remek tétel, de akkor is igaz, ha az integráció helyére az önállóságot tesszük. Tessék kipróbálni. Egyik sem igazabb a másiknál. De ha bármelyik tétel, esetünkben az integráció vezérelv lesz, mely előtt a gondolkodó fő gondolkodás nélkül meghajol, akkor biztos, hogy nagy baj lesz belőle. Nem szakmai társaság az, amelyik efféle alkalmi, erőszakos kormányzati ideológiát igazol.

Több lehetőséget kér a Társaság az organikus megoldások kimunkálására? Empátiát és tapintatot kér a végrehajtóktól? Talán azért, mert a törvény nem elég pontos? És nincsenek benne garanciák a formális teljesítéssel szemben? Ha így van, és tudható, hogy így van, akkor véletlen lesz a nem formális teljesítés. Akkor az egész integrációs történet csőd lesz. Ahogy az lett a felsőoktatásban. Az organikus meg mehet egyenesen a formalinba.

És azt sem értem, miért elvi kérdés a Társaság számára, hogy a törvénymódosítás a restrikcióval együtt zajlik vagy külön. Ezért fájjon a miniszter feje. A Társaságnak inkább abból kellene elvi kérdést csinálnia, hogy tehet-e valamit a magyar közoktatás sokadik megszorongatása, átszervezése ellen. Melynek politikai, ideológiai és gazdasági indítékai vannak. Érvkészlete főképp szociológiai. Szakmai, pedagógiai tartalma azonban vészesen hiányos. Melyet nem lehet pótolni semmiféle empátiával.

Nem részletezem tovább, a beszámoló szerint van MPT, hát akkor legyen, elismerem, de elismerésemmel a főtitkár nem megy semmire, mert azt látom, hogy a kétezer fős tagságból, hatszázötven tagdíjat fizetőből az 1967-es újjáalapítás ünnepi küldöttgyűlésre a hivatalos 241-ből hetvenhatan mentek el, és szó nélkül tűrtek efféle mondatokat:

„Ha a kor ideológiai (optimistán modernizációs és szocialista frazeológiájú) illemszabályait leemeljük a szövegről – mármint az MPT 1967-es újraalapító nyilatkozatáról − akkor – tanulságos dolog – tulajdonképpen valóban időtálló a küldetésnyilatkozat.”

Én valahogy a szocializmust még pedagógiai téren sem bírtam pusztán ideológiai illemszabálynak, frazeológiának tekinteni. Annál azért kicsit többről volt szó. És elég ijesztő, hogy ez a hivatalos emlékezésen nem tudott kiderülni.

Miközben maga a társaság is tudja, valami nincs rendben: „A 40 év előtti események jelentőségét méltató, a mának üzeneteket hagyó tagtársaink körében erős az a kritikai hang, amelytől egyébként küldöttgyűléseink sem mentesek, hogy hagyományaihoz képest a Magyar Pedagógiai Társaság súlyához méltóan nincs jelen a közoktatáspolitika-formálás fórumain és a nyilvánosságában a szakmai érdekvédelem.”

Dr. Füle Sándor, aki büszkén emlékszik vissza társaságbeli ténykedésére az évforduló kapcsán, példát is ad, miért nem látom én élőnek a társaságot, mely persze korántsem csak a társaság bánata, hiszen ők azért még gyűlésezhetnek, ha van rá idejük, de a magyar közoktatás felől fájdalmas hiány ez: „2002-ben (Dr. Trencsényi László főtitkár) segítségével létrehoztam a Napközi Otthoni Nevelési Szakosztályt. A szakosztály tagjaival egy jelentős (a főtitkár szerint »mintaértékű«) »Ajánlás az esélyteremtő napközi otthonok fejlesztéséhez« c. anyagot készítettünk. Ezt Dr. Trencsényi László elküldte az Oktatási Miniszter részére. Ajánlásunkat írásban is elismerték. Azonban »takarékossági okok« miatt annak egyetlenegy pontját sem valósították meg. Ez az általunk elképzelhetetlen »megoldás« súlyos következményekkel jár. A legmegdöbbentőbb, hogy a 100 éves gazdag hagyományokkal rendelkező magyar napközi otthonok többsége 1989-től egyre süllyedő színvonalon működik. Ezt a 2006. év decemberében 49 egri pedagógia szakos főiskolai hallgatóm alapos napközi otthoni hospitálási beszámolóiból is tudom.”

Én még mindig ott tartok, megrekedtem ott, hogy talán nem Köpeczi Béla és Széchy Éva elnökké és főtitkárrá választásával kellett volna megünnepelni az 1991-ben a Magyar Pedagógiai Társaság 100 esztendős jubileumára jogot formáló közgyűlést, és elindítani a korszakváltást a szocialista pedagógiától a polgári pedagógia felé. Talán akkor tévesztett utat a társaság a rendszerváltás zűrzavarában. (S talán nem egy 85 éves jeles agykutató professzornak kellene betöltenie ma az elnöki tisztet, aki egyébként soha nem foglalkozott a közoktatás ügyeivel.)

S talán akkor ott tarthatnánk, hogy a féléves beszámoló nem öndokumentálás volna, főtitkárilag és társaságilag, mely tanárként olvasva bennfentes, érdektelen, lehangoló szöveg (a főtitkár szellemes nyelvi fordulatai ellenére is), hanem egy párbeszéd folytatása. A nevelői-oktatási szakma belső párbeszédének a folytatása. Aminek kezdeményezése a rendszerváltó tette lehetett volna a társaságnak.

Csakhogy ebből a párbeszédből semmi nem lett, és ma már esély sincs rá, hogy legyen.

Viszont nyakunkon a VII. Nevelésügyi Kongresszus, 2008 nyarára van összehívva, melyet épp az MPT kezdeményezett. Így hát nagyon is létezik. Én azonban már most belealszom a várható nagy előadásokba.

--

Linkek

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.01.19.
Most megszüntetni a médiaismeret tantárgyat olyan, mint monszun idején megszabadulni az esőkabátoktól
A médiatanárok és a tanagyagot kialakító film- és médiatudománnyal foglalkozó kutatók felháborodtak a kivezetésről szóló hír hallatán. Hartai László, az ELTE Filmtudomány tanszéké...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Ragaszkodnak az SNI-s gyerekek szülei a bezárásra ítélt egri általános iskolához
Tavaly februárban jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy fel kell számolni a szegregációt több hazai iskolában. Az egyik érintett iskolát, az egri Móra Ferenc Általános iskolát fenntart...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Századvég: A magyarok kétharmada igazságtalannak véli a gyöngyöspatai roma családok kártérítését
A miniszterelnök és más kormánytagok azóta is hangoztatják, hogy a szegregált romáknak nem akarják kifizetni a bíróságon megítélt kártérítést. A Századvég közleménye alapján má...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.01.19.
Huszártelepen majdnem áldozatul estek a szegregáció elleni harcnak
A gyöngyöspatai per kapcsán ismét a középpontba került az iskolai szegregáció témája. A kártérítés híre könnyen bírósági eljárások tömegét generálhatja, akár az olyan helyeken...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Pénz helyett képzést adna az állam a gyöngyöspataiaknak
Dacára annak, hogy a Kúrián a mai napon jogerőre emelkedik a a gyöngyöspatai ítélet, amely százmilliós nagyságrendű kártérítést adna roma családoknak, a magyar kormány kitart azon á...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Megtagadott ítélet: máig sem kapták meg az évekig szegregált gyerekeknek jogerősen járó kártérítést Gyöngyöspatán
Horváth László, a térség fideszes országgyűlési képviselője Farkas Lilla felvetésére úgy reagált: neki választott képviselőként minden, a körzetéhez tartozó település ügyével...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.19.
A gimnáziumi vezetők azt kérik, 2021 szeptemberéig ne lépjen hatályba az új NAT
Az Élenjáró Gimnáziumok Igazgatói Grémiuma azt kéri a kormánytól, hogy legkorábban 2021 szeptemberében lépjen hatályba az új Nemzeti alaptanterv (Nat).Az MTI-hez péntek este eljuttatott...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.15.
"A szülők értelmesebbek, mint Parragh Lászlóék"
Csökkent a szakképzésben részt vevő gyerekek száma a KSH adatai szerint, bár Palkovics László innovációs miniszter és Parragh László MKIK-elnök korábban trendfordulóról beszélt, arr...
(Forrás: Klubrádió)
--
2020.01.15.
Az MTA szívesen segítene a Nemzeti alaptantervben, de válaszokat nem kaptak
A visszajelzések hiánya ellenére a Magyar Tudományos Akadémia továbbra is kész részt venni az ország jövője szempontjából meghatározó fontosságú Nemzeti alaptanterv (NAT) társadalmi...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
  Gyimesi Krisztina

Kedves OFOE!

Gyesen lévő tanár vagyok (8 osztályos gimnáziumban, magyar irodalom és nyelv, egyetemi diplomával, 16 év munkaviszony, 3 gyermekem miatt 9 tanított év). A következő tanévtől mennék vissza tanítani. Jelenleg 2 lehetőségen gondolkodom:
1. a korábbi gimnáziumomba visszavárnak, azonban teljes állást a 3 gyermek miatt nem vállalnék. Amennyiben jól tudjuk, a 3. gyermek 5 éves koráig az iskolának biztosítania kell a "félállást". Ez valóban így van? Illetve ha nem félállásba, hanem "6 órába" szeretnék visszamenni, van-e lehetőségem, vagy csak ha a munkáltató is beleegyezik? Továbbá a "6 órás" állás a pedagógusoknál pontosan mit jelent (kötelező óraszámok, egyéb kötelezettségek, stb.)
2. Egy általános iskolában, ahol csak alsó tagozat van, tanítót keresnek. Mivel kieső helyen, egy faluban van az iskola, évek óta nincs jelentkező. Én ebben a faluban lakom, és a 3 gyermek mellett átmenetileg szívesen dolgoznék ebben az iskolában. Az lenne a kérdésem, hogy van-e olyan munkakör, amit az egyetemi végzettségemmel, tanári diplomámmal betölthetnék az alsó tagozatban (pl. napközis pedagógus, stb.).

Válaszát előre is köszönöm,
Kriszta

--
  Láng Róbert

T. Cím!
Érdeklődni szeretnék, hogy közalkalmazotti munkaviszonnyal a dec.23-tól megkezdett EGYBEFÜGGŐ szabadságból mennyi vihető át a 2020-as naptári évre a 2019-es keretből?
Köszönöm

--
  Szodrai Csilla

Tisztelt OFOE!
Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy a 2020 január 1-jétől oktatókká átminősülő és az új szakképzési törvény hatálya alá kerülő, jelenleg még közalkalmazott pedagógusoknak eddig alanyi jogon járó jubileumi jutalma megmarad-e, vagy 2020. január 1-jétől kezdve ez csak egy adható jutalom lesz, ami a munkáltató anyagi helyzetétől függ majd.Hol találom meg ennek a kérdésnek a megbízható jogi szabályozását?
Köszönettel:
Szodrai Csilla

--
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek