OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2007. október 12.
Címkék:
 

Takács Géza

Jegyzetek egy helyreigazításhoz

Trencsényi László helyreigazítást kért a honlap szerkesztőitől, hogy tévedésemet szóvá tegye, mely szerint a Magyar Pedagógiai Társaság dehogyis lenne halott, igenis él, hiszen tevékeny, sőt erről beszámolója is van, éppen a saját tollából. Ő a krónikása a Társaságnak, hát hogy lehetne, hogy tudna egy halott életéről beszámolót írni?

Igen, Trencsényi Lászlónak teljesen igaza van. Ha ő lehetne maga a Magyar Pedagógiai Társaság, ha elég volna egy országos szakmai szervezet működéséhez, hogy a főtitkára főtitkároskodik, akkor a szervezetet nagyon is tevékenynek és aktívnak kellene nevezni. Viszont ha jobban megnézzük, akkor Trencsényi személyes buzgalma maga is közvetlen bizonyíték arra, hogy ez a szervezet már valójában nincs. Ha a főtitkár maga a Társaság, ha az ajtókat is ő csukja, zárja, ha arról számol be, amit ő maga tesz és gondol, akkor az a Társaság, melynek a nevében mindezt teszi, már nincs. Már árnyéka sincs. Lényegében megszűnt (én ezt írtam róla), noha még működik.

Engem egyáltalán nem érdekel, hogy hány ülést tartott a Társaság, hány nyilatkozatot adott ki, hány tagdíjat fizető tagja, hány szakosztálya van. Engem az érdekel, van-e tartása, jelenléte ma a magyar pedagógiának, mert ez volna a társaság működésének, létének igazi bizonyítéka. Mert ha a magyar pedagógia abban a süllyesztőben van, amiben én látom, akkor a Magyar Pedagógiai Társaság, ha él is, jobb lenne, ha letagadná magát.

Pedig nem is kellene annyira élőnek, jelentősnek, valóságosnak lennie a magyar pedagógiának, mint a szörnyű Horthy-időkben, mert annak a közelében sem jár, de legalább csak annyira, mint a pedagógiát lényegében ideológiai szolgálatra kényszerítő szocializmus idején. De úgy látom, annyi sem telik tőle. Márpedig ebben a súlyos történelmi elhasalásban nem lehet nem részesnek gondolnom a Magyar Pedagógiai Társaságot. Noha nem gondolom − éppen Trencsényit, mikor nem főtitkár, tisztelve −, hogy ő maga és a Társaság lett volna ennek az összeomlásnak az okozója. Viszont akkor meg nem történhetett más, mint hogy a Társaság szép csendesen elhalt. Eljelentéktelenedett. Elkomolytalanodott. És hiánya, tartása elvesztése volt egyike azoknak a mozzanatoknak, melyek a magyar pedagógia mai hanyatlásához vezettek.

Nincs magyar pedagógia. Húsz-harminc éve verik a dobot a szakértők, hogy tankönyveink olvashatatlanok és tanulhatatlanok, de azok a történelemkönyvek, irodalomkönyvek, melyeket kezembe veszek nap mint nap, továbbra is katasztrofálisak. Szegény tanár mit tesz? Budapest egyik gyakorló általános iskolájáról van szó. Szavakat és mondatokat diktál le a füzetbe, Bourbon, Labdaház, Bastille, elvileg összefüggnek egymással, én tudom, mert valamikor megtanultam, de a gyerek nem tudja, ő furcsa szavakat és furcsa mondatokat ír le, gyakran rosszul, majd bemagolja őket. És a könyvet elő sem veszi, az nem kell, mondja a tanár, csak néha, ha nincs tanulnivaló. Teljes csőd. Pedagógiai üzemünk szakmunkásainak és ellenőreinek halvány sejtelme sincs az olvasható tankönyvről. Ez az üzem selejtet gyárt. Az itt használt tudomány tehát nem tudomány. Mert épp arról nincs tudása, ami a tárgya volna. Ma bármely jól felkészült, emberi érzékenységét el nem vesztett pedagógus képes lenne megtalálni azt a nyelvet, azt a gondolkodásmódot, mely a mai diákoknak élvezhető volna. Viszont tankönyvkészítő manufaktúráink, tömeggyártásra is berendezkedve, még mindig fél évszázados, deformálódott, elavult mintákat foltozgatnak, korszerűsítgetnek. Még mindig azoknak a rossz szabványoknak kell megfelelniük, melyek csak fogalmilag létező gyermekekre illenek.

Miféle elromlott szellemi mechanizmusok vezettek ide? A szakma és díszes társasága(i), melyek nem tudnak már sem igent, sem nemet mondani. Csak magyarázzák csapnivaló bizonyítványukat évek, évtizedek óta.

Persze, a tankönyvkínálat minősítése egy meg nem nevezett történelemtankönyv kritikája révén nem lehet túl meggyőző, nem lehet elegendő a MPT történelmi kritikájára.

De nem is akarok meggyőző lenni, Trencsényi Lászlónak, a neveléstudomány kandidátusának be kell érnie azzal, hogy Takács Géza nevelő nem látja az ő társaságát sehol. És aztán ez vagy zavarja, és feltesz magának néhány kérdést, vagy nem, és éppenséggel kacag, majd elégedetten hátradől. Az persze kicsit bosszanthatja, hogy egy jóravaló iskolai honlap hogy adhat teret efféle nagyotmondásnak. Mert ez akkor így már nem is csak egy szerző, hanem valamivel több, legalább egy szerkesztőség figyelmetlensége vagy rossz hangulata is. Amit talán érdemes komolyan venni. Vagy éppen helyreigazítani. Vegyük hát továbbra is komolyan ezt a helyreigazítást. Hiszen a szerzője nem állít kevesebbet, mint hogy az a beszámoló, amelyre utal, maga a cáfolat. Az élő Társaság. Nézzük.

Mit mond a beszámoló a tankönyv ügyről, mert arra is jut egy mondat: „a tankönyv akkreditációs eljárása még tökéletesítésre szorul”. Igen, így van, ezen a nyelven is lehet beszélni, talán van időszak, amikor még érdemes is, és jobb lesz majd az akkreditáció. Csak hát addig, amíg, mondjuk, Hajdú Sándor matematikai tankönyvsorozata, mely a gyermekpszichikum tagadása (szaktanárok sem védik), uralja a matematikai tankönyvpiacot, addig nem tudom, mit jelentene ez a tökéletesítés. Miközben józan ésszel belátható, hogy egy matematikailag telhetetlen tankönyvi konstrukció, mely másra nem is törekszik, pedagógiailag alighanem ab ovo hibás. A matematikatanár be is látja ezt napi gyakorlatával, a gyerekek ezeket az axiomatikus remekműveket kizárólag példatárnak használják. Néhány elvadult kolléga jelöl csak ki a diákoknak büntetésből egyes részeket elolvasni, megtanulni, átnézni.

Sajnos ez a tökéletesítős mondat semmi másra nem jó, mint a Hajdú-féle torz pedagógiai szüleményeket védeni, az óvatos kritikával élét venni a valódi kritikának.

De nézzünk egy elvi részt:

„Ugyancsak elvi kérdésként vetjük fel, hogy hatékony-e egy átfogó társadalmi reform (Új Magyarország Programja) kezdetén jóformán a restrikció dallamára szervezni a törvénymódosítást. Az OKNT-vel egybehangzóan nem vitatjuk a konvergenciaterv érvényesítésének szükségességét, azt sem, hogy a »közoktatásüzem« fenntartásában még mindig fellelhetők megtakarítható erőforrások, és hogy a racionális üzemeltetésben eljárásként általában hatékony lehet a szervezeti integráció. Nagyobb tapintat, empátia kell azonban az integrációba vonható szolgáltatók iránt (feltétel nélküli, kemény garancia a szakmai előírások, kompetenciák és képzettségek védelmére, például a napközi és kollégiumi délután, még inkább a nevelési tanácsadás és a gyermekjóléti ellátás igen érzékeny esetére), s több lehetőséget kell biztosítani az érzékenységet jól kezelő organikus megoldások kimunkálására.

Mindenképpen szerencsésebb lett volna, ha a törvényalkotó egyúttal végiggondolja, hogy milyen – a reform irányába ható – fejlesztést ösztönző előírásokat emel törvénybe, elkerülvén az egyoldalúan restrikciós »szaldójú« szöveg fogadásának társadalmi hatását. Arra gondolunk például, hogy a kisgyermekkori fejlesztésnek adott prioritások ezúttal hangsúlyosabban megjelenhettek volna a törvényben, és hogy a közművelődéssel kialakítható integráció nagyobb ösztönzést kaphatna.”

Kinek a kedvéért kellett volna más dallam a törvénymódosításhoz? Kinek kíván szerencsét a szöveg szerzője? A pedagógusoknak? Köztük nekem is? Egyáltalán nem. A kormányhoz intézi a szavait, hogy miként nyeltük volna le könnyebben a megszorító csomagot. És arra ösztönözné, hogy tessék csak szorongatni, hiszen érthető törekvés ez, az objektív körülmények kényszere, mint tudjuk, csak kell hozzá valami mézes csók. És ezúttal még ez is elmaradt. Hát hogyne morgolódnának, pedig amúgy jámborak, kezelhetők, tessék szíves elhinni. Tessék csak hallgatni rá.

Mi az a konvergenciaterv, mely érvényesítésének szükségességét sem az MPT, sem az OKNT nem vitatja? Talán csak nem az, ami a gazdaságunkat közelítené az Unióéhoz? Amihez azonban semmi köze a nemzeti közoktatásnak?

Megtakarítható erőforrások a közoktatásban? Már legalább hatvan éve a megvonások és restrikciók körülményei között és következményei miatt pazarol a magyar közoktatás. Ki kellene próbálni már egy másik modellt is.

„A racionális üzemeltetésben eljárásként általában hatékony lehet a szervezeti integráció”. Remek tétel, de akkor is igaz, ha az integráció helyére az önállóságot tesszük. Tessék kipróbálni. Egyik sem igazabb a másiknál. De ha bármelyik tétel, esetünkben az integráció vezérelv lesz, mely előtt a gondolkodó fő gondolkodás nélkül meghajol, akkor biztos, hogy nagy baj lesz belőle. Nem szakmai társaság az, amelyik efféle alkalmi, erőszakos kormányzati ideológiát igazol.

Több lehetőséget kér a Társaság az organikus megoldások kimunkálására? Empátiát és tapintatot kér a végrehajtóktól? Talán azért, mert a törvény nem elég pontos? És nincsenek benne garanciák a formális teljesítéssel szemben? Ha így van, és tudható, hogy így van, akkor véletlen lesz a nem formális teljesítés. Akkor az egész integrációs történet csőd lesz. Ahogy az lett a felsőoktatásban. Az organikus meg mehet egyenesen a formalinba.

És azt sem értem, miért elvi kérdés a Társaság számára, hogy a törvénymódosítás a restrikcióval együtt zajlik vagy külön. Ezért fájjon a miniszter feje. A Társaságnak inkább abból kellene elvi kérdést csinálnia, hogy tehet-e valamit a magyar közoktatás sokadik megszorongatása, átszervezése ellen. Melynek politikai, ideológiai és gazdasági indítékai vannak. Érvkészlete főképp szociológiai. Szakmai, pedagógiai tartalma azonban vészesen hiányos. Melyet nem lehet pótolni semmiféle empátiával.

Nem részletezem tovább, a beszámoló szerint van MPT, hát akkor legyen, elismerem, de elismerésemmel a főtitkár nem megy semmire, mert azt látom, hogy a kétezer fős tagságból, hatszázötven tagdíjat fizetőből az 1967-es újjáalapítás ünnepi küldöttgyűlésre a hivatalos 241-ből hetvenhatan mentek el, és szó nélkül tűrtek efféle mondatokat:

„Ha a kor ideológiai (optimistán modernizációs és szocialista frazeológiájú) illemszabályait leemeljük a szövegről – mármint az MPT 1967-es újraalapító nyilatkozatáról − akkor – tanulságos dolog – tulajdonképpen valóban időtálló a küldetésnyilatkozat.”

Én valahogy a szocializmust még pedagógiai téren sem bírtam pusztán ideológiai illemszabálynak, frazeológiának tekinteni. Annál azért kicsit többről volt szó. És elég ijesztő, hogy ez a hivatalos emlékezésen nem tudott kiderülni.

Miközben maga a társaság is tudja, valami nincs rendben: „A 40 év előtti események jelentőségét méltató, a mának üzeneteket hagyó tagtársaink körében erős az a kritikai hang, amelytől egyébként küldöttgyűléseink sem mentesek, hogy hagyományaihoz képest a Magyar Pedagógiai Társaság súlyához méltóan nincs jelen a közoktatáspolitika-formálás fórumain és a nyilvánosságában a szakmai érdekvédelem.”

Dr. Füle Sándor, aki büszkén emlékszik vissza társaságbeli ténykedésére az évforduló kapcsán, példát is ad, miért nem látom én élőnek a társaságot, mely persze korántsem csak a társaság bánata, hiszen ők azért még gyűlésezhetnek, ha van rá idejük, de a magyar közoktatás felől fájdalmas hiány ez: „2002-ben (Dr. Trencsényi László főtitkár) segítségével létrehoztam a Napközi Otthoni Nevelési Szakosztályt. A szakosztály tagjaival egy jelentős (a főtitkár szerint »mintaértékű«) »Ajánlás az esélyteremtő napközi otthonok fejlesztéséhez« c. anyagot készítettünk. Ezt Dr. Trencsényi László elküldte az Oktatási Miniszter részére. Ajánlásunkat írásban is elismerték. Azonban »takarékossági okok« miatt annak egyetlenegy pontját sem valósították meg. Ez az általunk elképzelhetetlen »megoldás« súlyos következményekkel jár. A legmegdöbbentőbb, hogy a 100 éves gazdag hagyományokkal rendelkező magyar napközi otthonok többsége 1989-től egyre süllyedő színvonalon működik. Ezt a 2006. év decemberében 49 egri pedagógia szakos főiskolai hallgatóm alapos napközi otthoni hospitálási beszámolóiból is tudom.”

Én még mindig ott tartok, megrekedtem ott, hogy talán nem Köpeczi Béla és Széchy Éva elnökké és főtitkárrá választásával kellett volna megünnepelni az 1991-ben a Magyar Pedagógiai Társaság 100 esztendős jubileumára jogot formáló közgyűlést, és elindítani a korszakváltást a szocialista pedagógiától a polgári pedagógia felé. Talán akkor tévesztett utat a társaság a rendszerváltás zűrzavarában. (S talán nem egy 85 éves jeles agykutató professzornak kellene betöltenie ma az elnöki tisztet, aki egyébként soha nem foglalkozott a közoktatás ügyeivel.)

S talán akkor ott tarthatnánk, hogy a féléves beszámoló nem öndokumentálás volna, főtitkárilag és társaságilag, mely tanárként olvasva bennfentes, érdektelen, lehangoló szöveg (a főtitkár szellemes nyelvi fordulatai ellenére is), hanem egy párbeszéd folytatása. A nevelői-oktatási szakma belső párbeszédének a folytatása. Aminek kezdeményezése a rendszerváltó tette lehetett volna a társaságnak.

Csakhogy ebből a párbeszédből semmi nem lett, és ma már esély sincs rá, hogy legyen.

Viszont nyakunkon a VII. Nevelésügyi Kongresszus, 2008 nyarára van összehívva, melyet épp az MPT kezdeményezett. Így hát nagyon is létezik. Én azonban már most belealszom a várható nagy előadásokba.

--

Linkek

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek