OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2007. október 12.
Címkék:
 

Takács Géza

Jegyzetek egy helyreigazításhoz

Trencsényi László helyreigazítást kért a honlap szerkesztőitől, hogy tévedésemet szóvá tegye, mely szerint a Magyar Pedagógiai Társaság dehogyis lenne halott, igenis él, hiszen tevékeny, sőt erről beszámolója is van, éppen a saját tollából. Ő a krónikása a Társaságnak, hát hogy lehetne, hogy tudna egy halott életéről beszámolót írni?

Igen, Trencsényi Lászlónak teljesen igaza van. Ha ő lehetne maga a Magyar Pedagógiai Társaság, ha elég volna egy országos szakmai szervezet működéséhez, hogy a főtitkára főtitkároskodik, akkor a szervezetet nagyon is tevékenynek és aktívnak kellene nevezni. Viszont ha jobban megnézzük, akkor Trencsényi személyes buzgalma maga is közvetlen bizonyíték arra, hogy ez a szervezet már valójában nincs. Ha a főtitkár maga a Társaság, ha az ajtókat is ő csukja, zárja, ha arról számol be, amit ő maga tesz és gondol, akkor az a Társaság, melynek a nevében mindezt teszi, már nincs. Már árnyéka sincs. Lényegében megszűnt (én ezt írtam róla), noha még működik.

Engem egyáltalán nem érdekel, hogy hány ülést tartott a Társaság, hány nyilatkozatot adott ki, hány tagdíjat fizető tagja, hány szakosztálya van. Engem az érdekel, van-e tartása, jelenléte ma a magyar pedagógiának, mert ez volna a társaság működésének, létének igazi bizonyítéka. Mert ha a magyar pedagógia abban a süllyesztőben van, amiben én látom, akkor a Magyar Pedagógiai Társaság, ha él is, jobb lenne, ha letagadná magát.

Pedig nem is kellene annyira élőnek, jelentősnek, valóságosnak lennie a magyar pedagógiának, mint a szörnyű Horthy-időkben, mert annak a közelében sem jár, de legalább csak annyira, mint a pedagógiát lényegében ideológiai szolgálatra kényszerítő szocializmus idején. De úgy látom, annyi sem telik tőle. Márpedig ebben a súlyos történelmi elhasalásban nem lehet nem részesnek gondolnom a Magyar Pedagógiai Társaságot. Noha nem gondolom − éppen Trencsényit, mikor nem főtitkár, tisztelve −, hogy ő maga és a Társaság lett volna ennek az összeomlásnak az okozója. Viszont akkor meg nem történhetett más, mint hogy a Társaság szép csendesen elhalt. Eljelentéktelenedett. Elkomolytalanodott. És hiánya, tartása elvesztése volt egyike azoknak a mozzanatoknak, melyek a magyar pedagógia mai hanyatlásához vezettek.

Nincs magyar pedagógia. Húsz-harminc éve verik a dobot a szakértők, hogy tankönyveink olvashatatlanok és tanulhatatlanok, de azok a történelemkönyvek, irodalomkönyvek, melyeket kezembe veszek nap mint nap, továbbra is katasztrofálisak. Szegény tanár mit tesz? Budapest egyik gyakorló általános iskolájáról van szó. Szavakat és mondatokat diktál le a füzetbe, Bourbon, Labdaház, Bastille, elvileg összefüggnek egymással, én tudom, mert valamikor megtanultam, de a gyerek nem tudja, ő furcsa szavakat és furcsa mondatokat ír le, gyakran rosszul, majd bemagolja őket. És a könyvet elő sem veszi, az nem kell, mondja a tanár, csak néha, ha nincs tanulnivaló. Teljes csőd. Pedagógiai üzemünk szakmunkásainak és ellenőreinek halvány sejtelme sincs az olvasható tankönyvről. Ez az üzem selejtet gyárt. Az itt használt tudomány tehát nem tudomány. Mert épp arról nincs tudása, ami a tárgya volna. Ma bármely jól felkészült, emberi érzékenységét el nem vesztett pedagógus képes lenne megtalálni azt a nyelvet, azt a gondolkodásmódot, mely a mai diákoknak élvezhető volna. Viszont tankönyvkészítő manufaktúráink, tömeggyártásra is berendezkedve, még mindig fél évszázados, deformálódott, elavult mintákat foltozgatnak, korszerűsítgetnek. Még mindig azoknak a rossz szabványoknak kell megfelelniük, melyek csak fogalmilag létező gyermekekre illenek.

Miféle elromlott szellemi mechanizmusok vezettek ide? A szakma és díszes társasága(i), melyek nem tudnak már sem igent, sem nemet mondani. Csak magyarázzák csapnivaló bizonyítványukat évek, évtizedek óta.

Persze, a tankönyvkínálat minősítése egy meg nem nevezett történelemtankönyv kritikája révén nem lehet túl meggyőző, nem lehet elegendő a MPT történelmi kritikájára.

De nem is akarok meggyőző lenni, Trencsényi Lászlónak, a neveléstudomány kandidátusának be kell érnie azzal, hogy Takács Géza nevelő nem látja az ő társaságát sehol. És aztán ez vagy zavarja, és feltesz magának néhány kérdést, vagy nem, és éppenséggel kacag, majd elégedetten hátradől. Az persze kicsit bosszanthatja, hogy egy jóravaló iskolai honlap hogy adhat teret efféle nagyotmondásnak. Mert ez akkor így már nem is csak egy szerző, hanem valamivel több, legalább egy szerkesztőség figyelmetlensége vagy rossz hangulata is. Amit talán érdemes komolyan venni. Vagy éppen helyreigazítani. Vegyük hát továbbra is komolyan ezt a helyreigazítást. Hiszen a szerzője nem állít kevesebbet, mint hogy az a beszámoló, amelyre utal, maga a cáfolat. Az élő Társaság. Nézzük.

Mit mond a beszámoló a tankönyv ügyről, mert arra is jut egy mondat: „a tankönyv akkreditációs eljárása még tökéletesítésre szorul”. Igen, így van, ezen a nyelven is lehet beszélni, talán van időszak, amikor még érdemes is, és jobb lesz majd az akkreditáció. Csak hát addig, amíg, mondjuk, Hajdú Sándor matematikai tankönyvsorozata, mely a gyermekpszichikum tagadása (szaktanárok sem védik), uralja a matematikai tankönyvpiacot, addig nem tudom, mit jelentene ez a tökéletesítés. Miközben józan ésszel belátható, hogy egy matematikailag telhetetlen tankönyvi konstrukció, mely másra nem is törekszik, pedagógiailag alighanem ab ovo hibás. A matematikatanár be is látja ezt napi gyakorlatával, a gyerekek ezeket az axiomatikus remekműveket kizárólag példatárnak használják. Néhány elvadult kolléga jelöl csak ki a diákoknak büntetésből egyes részeket elolvasni, megtanulni, átnézni.

Sajnos ez a tökéletesítős mondat semmi másra nem jó, mint a Hajdú-féle torz pedagógiai szüleményeket védeni, az óvatos kritikával élét venni a valódi kritikának.

De nézzünk egy elvi részt:

„Ugyancsak elvi kérdésként vetjük fel, hogy hatékony-e egy átfogó társadalmi reform (Új Magyarország Programja) kezdetén jóformán a restrikció dallamára szervezni a törvénymódosítást. Az OKNT-vel egybehangzóan nem vitatjuk a konvergenciaterv érvényesítésének szükségességét, azt sem, hogy a »közoktatásüzem« fenntartásában még mindig fellelhetők megtakarítható erőforrások, és hogy a racionális üzemeltetésben eljárásként általában hatékony lehet a szervezeti integráció. Nagyobb tapintat, empátia kell azonban az integrációba vonható szolgáltatók iránt (feltétel nélküli, kemény garancia a szakmai előírások, kompetenciák és képzettségek védelmére, például a napközi és kollégiumi délután, még inkább a nevelési tanácsadás és a gyermekjóléti ellátás igen érzékeny esetére), s több lehetőséget kell biztosítani az érzékenységet jól kezelő organikus megoldások kimunkálására.

Mindenképpen szerencsésebb lett volna, ha a törvényalkotó egyúttal végiggondolja, hogy milyen – a reform irányába ható – fejlesztést ösztönző előírásokat emel törvénybe, elkerülvén az egyoldalúan restrikciós »szaldójú« szöveg fogadásának társadalmi hatását. Arra gondolunk például, hogy a kisgyermekkori fejlesztésnek adott prioritások ezúttal hangsúlyosabban megjelenhettek volna a törvényben, és hogy a közművelődéssel kialakítható integráció nagyobb ösztönzést kaphatna.”

Kinek a kedvéért kellett volna más dallam a törvénymódosításhoz? Kinek kíván szerencsét a szöveg szerzője? A pedagógusoknak? Köztük nekem is? Egyáltalán nem. A kormányhoz intézi a szavait, hogy miként nyeltük volna le könnyebben a megszorító csomagot. És arra ösztönözné, hogy tessék csak szorongatni, hiszen érthető törekvés ez, az objektív körülmények kényszere, mint tudjuk, csak kell hozzá valami mézes csók. És ezúttal még ez is elmaradt. Hát hogyne morgolódnának, pedig amúgy jámborak, kezelhetők, tessék szíves elhinni. Tessék csak hallgatni rá.

Mi az a konvergenciaterv, mely érvényesítésének szükségességét sem az MPT, sem az OKNT nem vitatja? Talán csak nem az, ami a gazdaságunkat közelítené az Unióéhoz? Amihez azonban semmi köze a nemzeti közoktatásnak?

Megtakarítható erőforrások a közoktatásban? Már legalább hatvan éve a megvonások és restrikciók körülményei között és következményei miatt pazarol a magyar közoktatás. Ki kellene próbálni már egy másik modellt is.

„A racionális üzemeltetésben eljárásként általában hatékony lehet a szervezeti integráció”. Remek tétel, de akkor is igaz, ha az integráció helyére az önállóságot tesszük. Tessék kipróbálni. Egyik sem igazabb a másiknál. De ha bármelyik tétel, esetünkben az integráció vezérelv lesz, mely előtt a gondolkodó fő gondolkodás nélkül meghajol, akkor biztos, hogy nagy baj lesz belőle. Nem szakmai társaság az, amelyik efféle alkalmi, erőszakos kormányzati ideológiát igazol.

Több lehetőséget kér a Társaság az organikus megoldások kimunkálására? Empátiát és tapintatot kér a végrehajtóktól? Talán azért, mert a törvény nem elég pontos? És nincsenek benne garanciák a formális teljesítéssel szemben? Ha így van, és tudható, hogy így van, akkor véletlen lesz a nem formális teljesítés. Akkor az egész integrációs történet csőd lesz. Ahogy az lett a felsőoktatásban. Az organikus meg mehet egyenesen a formalinba.

És azt sem értem, miért elvi kérdés a Társaság számára, hogy a törvénymódosítás a restrikcióval együtt zajlik vagy külön. Ezért fájjon a miniszter feje. A Társaságnak inkább abból kellene elvi kérdést csinálnia, hogy tehet-e valamit a magyar közoktatás sokadik megszorongatása, átszervezése ellen. Melynek politikai, ideológiai és gazdasági indítékai vannak. Érvkészlete főképp szociológiai. Szakmai, pedagógiai tartalma azonban vészesen hiányos. Melyet nem lehet pótolni semmiféle empátiával.

Nem részletezem tovább, a beszámoló szerint van MPT, hát akkor legyen, elismerem, de elismerésemmel a főtitkár nem megy semmire, mert azt látom, hogy a kétezer fős tagságból, hatszázötven tagdíjat fizetőből az 1967-es újjáalapítás ünnepi küldöttgyűlésre a hivatalos 241-ből hetvenhatan mentek el, és szó nélkül tűrtek efféle mondatokat:

„Ha a kor ideológiai (optimistán modernizációs és szocialista frazeológiájú) illemszabályait leemeljük a szövegről – mármint az MPT 1967-es újraalapító nyilatkozatáról − akkor – tanulságos dolog – tulajdonképpen valóban időtálló a küldetésnyilatkozat.”

Én valahogy a szocializmust még pedagógiai téren sem bírtam pusztán ideológiai illemszabálynak, frazeológiának tekinteni. Annál azért kicsit többről volt szó. És elég ijesztő, hogy ez a hivatalos emlékezésen nem tudott kiderülni.

Miközben maga a társaság is tudja, valami nincs rendben: „A 40 év előtti események jelentőségét méltató, a mának üzeneteket hagyó tagtársaink körében erős az a kritikai hang, amelytől egyébként küldöttgyűléseink sem mentesek, hogy hagyományaihoz képest a Magyar Pedagógiai Társaság súlyához méltóan nincs jelen a közoktatáspolitika-formálás fórumain és a nyilvánosságában a szakmai érdekvédelem.”

Dr. Füle Sándor, aki büszkén emlékszik vissza társaságbeli ténykedésére az évforduló kapcsán, példát is ad, miért nem látom én élőnek a társaságot, mely persze korántsem csak a társaság bánata, hiszen ők azért még gyűlésezhetnek, ha van rá idejük, de a magyar közoktatás felől fájdalmas hiány ez: „2002-ben (Dr. Trencsényi László főtitkár) segítségével létrehoztam a Napközi Otthoni Nevelési Szakosztályt. A szakosztály tagjaival egy jelentős (a főtitkár szerint »mintaértékű«) »Ajánlás az esélyteremtő napközi otthonok fejlesztéséhez« c. anyagot készítettünk. Ezt Dr. Trencsényi László elküldte az Oktatási Miniszter részére. Ajánlásunkat írásban is elismerték. Azonban »takarékossági okok« miatt annak egyetlenegy pontját sem valósították meg. Ez az általunk elképzelhetetlen »megoldás« súlyos következményekkel jár. A legmegdöbbentőbb, hogy a 100 éves gazdag hagyományokkal rendelkező magyar napközi otthonok többsége 1989-től egyre süllyedő színvonalon működik. Ezt a 2006. év decemberében 49 egri pedagógia szakos főiskolai hallgatóm alapos napközi otthoni hospitálási beszámolóiból is tudom.”

Én még mindig ott tartok, megrekedtem ott, hogy talán nem Köpeczi Béla és Széchy Éva elnökké és főtitkárrá választásával kellett volna megünnepelni az 1991-ben a Magyar Pedagógiai Társaság 100 esztendős jubileumára jogot formáló közgyűlést, és elindítani a korszakváltást a szocialista pedagógiától a polgári pedagógia felé. Talán akkor tévesztett utat a társaság a rendszerváltás zűrzavarában. (S talán nem egy 85 éves jeles agykutató professzornak kellene betöltenie ma az elnöki tisztet, aki egyébként soha nem foglalkozott a közoktatás ügyeivel.)

S talán akkor ott tarthatnánk, hogy a féléves beszámoló nem öndokumentálás volna, főtitkárilag és társaságilag, mely tanárként olvasva bennfentes, érdektelen, lehangoló szöveg (a főtitkár szellemes nyelvi fordulatai ellenére is), hanem egy párbeszéd folytatása. A nevelői-oktatási szakma belső párbeszédének a folytatása. Aminek kezdeményezése a rendszerváltó tette lehetett volna a társaságnak.

Csakhogy ebből a párbeszédből semmi nem lett, és ma már esély sincs rá, hogy legyen.

Viszont nyakunkon a VII. Nevelésügyi Kongresszus, 2008 nyarára van összehívva, melyet épp az MPT kezdeményezett. Így hát nagyon is létezik. Én azonban már most belealszom a várható nagy előadásokba.

--

Linkek

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.07.
Lengyelországban Minecrafttal tartják karanténban a gyerekeket
Minecrafttal és mindenféle digitális programmal tartaná otthon a lengyel digitalizációs minisztérium a fiatalokat – írja a Mashable. Létre is hoztak egy weboldalt, ahol versenyeket hirdetnek...
(Forrás: index)
--
2020.04.06.
Befullad a távoktatás ott, ahol a hó végén eladják az okostelefont
Sok a feladat, a tanárok más-más platformot preferálnak, a lógós diákok még lógósabbak, az oktatókra több munka hárul. A távoktatás még a jól ellátott fővárosi iskolákban sem zökken...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Polgármester vagy pedellus viszi házhoz a tananyagot
A koronavírus-járvány miatt bezártak az oktatási intézmények, a jobb sorsú diákok számítógép mellett, chat-csatornát használva, a pedagógusok internetes jelenlétével folytatják a tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.06.
Gyarmathy Éva: A lehetőségek és megoldások ideje
Ha majd egyszer, reméljük hamarosan, újraindulhat az élet Magyarországon, jó lenne, ha az újraindulás új indulás és nem a régi megoldások folytatása lenne. Nagyon sokan megértették itthon...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Tankönyvhelyzet és alternatív tankönyvjegyzék
Elkezdődött a tankönyvrendelés, megjelent a tankönyvjegyzék. A zömében állami kiadású tankönyvek között még nincsenek a NAT2020-hoz igazodók – azokat látatlanban kell megrendelni....
(Forrás: CKP)
--
2020.04.04.
91 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba
A 2020 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre 91 460-an nyújtottak be érvényes jelentkezést - tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) pénteken az MTI-t....
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.04.04.
Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
z iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiány...
(Forrás: KRTK KTI)
--
2020.04.04.
A siker kulcsa, hogy ne a nyelvvizsga legyen a cél
A jó nyelvtanár számára nem az a legnagyobb eredmény, ha tanítványa nyelvvizsgát tesz, hanem ha a diák magától is szívesen néz angolul filmeket, vagy nyelvtani hiányosságai ellenére is...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Több ezer óvodás még mindig bejár
A tantermen kívüli, digitális munkarend idején is folyamatos a gyermekfelügyelet a köznevelési intézményekben. Bár a gyermekek döntő többsége otthonról tanul, vannak kivételek, hiszen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek