OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2007. november 30.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
 

Hodor Julianna

Anna története

Nehéz kenyér a pedagógusé...

Ez a történet eredetileg a „Mint arcokon a ráncok” blogon jelent meg. Köszönjük Hodor Juliannának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az írást.

Húsz éve dolgoztam egy szakközépiskolában mint matematika-fizika szakos tanár. Osztályfőnöke voltam egy különösen szorgalmas, egymást segítő közösségnek. A történet szereplője, Anna ebbe az osztályba járt.

Már az első napokban, hetekben felfigyeltem rá. Öltözködése igen feltűnő volt. Mindig feketében járt, körmét, haját, szemét feketére festette. A derekán mindig egy fekete kendő lógott. Azonban nem csak külseje volt különleges, hanem magas színvonalú tárgyi tudásával, kiemelkedő képességeivel is felhívta magára a figyelmet. Ezek mellett azonban cinikus magatartása, lekezelő modora, túlzott önérzetessége még feltűnőbb volt. Mindenkivel éreztette önállóságát, "felsőbbrendűségét". Barátokat nem talált az osztályban, határozottan közölte is bizonyos esetekben, hogy senkire sincs szüksége.

A róla kialakult összképet teljesebbé tette az édesanyjával folytatott beszélgetésem. Az első szülői értekezlet végén megkeresett az édesanya, aki akkor postai kézbesítőként dolgozott. Amikor Anna tudását, képességeit dicsértem, így válaszolt:

„Hát nem is tudom, miért lett ilyen okos ez a gyerek. A férjem is csak egy állatgondozó. Pedig már az általános iskolában is nagyon dicsérték a lányomat. Azt hiszem, orvos akar lenni, azért jött ebbe az iskolába. De ezt ő jobban tudja, mi nem értünk hozzá.”

Az anya szavai nem a szokásos szülő-gyermek viszonyt tükrözték, bár ez a fordított tisztelet némileg megmagyarázta Anna rendkívüli önérzetét. Úgy gondolom, hogy az édesanya felismerte gyermeke rendkívüli (a szülőkét jóval meghaladó) képességeit, intelligenciáját, és helyesen döntött, amikor teljes mértékben rábízta életének alakítását.

Anna a későbbiekben is különleges helyzetet foglalt el az osztályban. Mintha idősebb lett volna társainál. Érettebben, felnőttesebben viselkedett. Szívesen segített az osztálytársainak, ha valamilyen tanulmányi problémáról volt szó. Segített a házi feladatok elkészítésében, elmagyarázta a nehezebb tételeket, sőt még súgni is hajlandó volt. Azonban érzelmi kapcsolatot sem társaival, sem tanáraival nem létesített, minden ilyen irányú közeledést elutasított. Ezt a többiek elfogadták.

A kilencedik évfolyam második felében súlyos egészségi gondjai voltak. Sokáig erős derékfájással járt iskolába, majd gerincműtéten esett át, sokat hiányzott. Meglepett, hogy édesanyja mennyi önállóságot biztosít neki. Az orvosi vizsgálatokra alig kísérte el, az eredményekről, a betegség lehetséges következményeiről, a kezelésekről gyakran utólag, lányától értesült. Anna tanulmányi eredménye alig romlott, pedig sok egyéb tevékenységet is végzett. Újságkihordást vállalt, egy ifjúsági lapnál végzett újságírói, szerkesztői feladatokat. Mikor érdeklődtem, hogy mire gyűjt azt felelte, hogy a jövőjére, s a további kérdések elől elzárkózott. Ezek megerősítették abban, hogy ő magasan a többiek felett áll.

A tizedik évfolyam elején meglepő dolog történt. Anna segítséget kért. Szeptemberben tankönyvsegélyt osztottunk ki. Mivel a szülők keresetét nem tartottuk nyilván, ezért a tanulóknak kellett a segélyre jelentkezni, s a jogosultság mértékét az osztályfőnök állapította meg. Arra kértem a jelentkezőket, hogy mondják el a kérés okát négyszemközt. Anna jött utoljára. Igen rövid volt az indoklás:

„Apám elitta a libák árát, és most nincs pénzünk könyvekre.”

A segélyt természetesen megkapta. Megkérdeztem tőle, hogy van-e kedve erről beszélgetni velem. A válasz meglepett, mert eddigi kapcsolatteremtő közeledésemet mindig visszautasította: „Most nincs időm, de majd egyszer…”

Az „egyszer” végül bekövetkezett. Egyik hétfőn feltűnően fáradtan jött iskolába. Megkérdeztem tőle, hogy mit csinált a hétvégén, mi okozza látható fáradtságát. Kicsit gondolkodott, és rövid, meglepő választ adott: „Kihívtam a rendőrséget.” Megkértem, hogy komolyan beszéljen velem, mire ő azt felelte, mondjam meg, mikor érek rá, mert ez hosszú. Megállapodtunk abban, hogy aznap délután megkeres. Így is történt. Nem kellett kérdezgetni, magától mesélt.

„Mióta az eszemet tudom, az apám iszik. Nem bánt minket, anyut sem bántotta soha. Csak nekünk soha nem volt rendes családunk. Pedig a húgom meg én úgy szeretnénk élni, mint a többi gyerek. Már az óvodában sem volt az igazi. Soha nem voltak valódi barátaim. Nem is játszottam senkivel. Mindig leültem a sarokba egy könyvvel és olvastam. (No, persze lehet, hogy fejjel lefelé tartottam…) Egyszerűen kiközösítettem magamat. Sokszor apám jött értem, a kocsmáig kísért, onnan már én is hazataláltam. No, persze… Az iskolában már jobb volt. Lassan rájöttem, hogy nem mindenki így él. Van, ahol az apa nem iszik, a gyerekek meg nem hallják, hogy a szüleik állandóan veszekednek. Aztán elkezdtem álmodozni. Egy fantáziavilágot építettem fel magamnak, ahol nincs veszekedés, kiabálás, ahol nem kell a gyereknek félni. Sokszor az iskolában azon vettem magam észre, hogy nem is figyelek oda, hanem az én kis külön világomban vagyok. Olyan is volt, hogy felelés után nem tudtam, hogy mit kérdeztek, mit mondtam, és a végén mégis ötöst kaptam. Azt hiszem, ekkor ijedtem meg, hogy megbolondulok. Figyeltem magam, és tudatosan ki akartam szabadulni ebből. Aztán sikerült is. Egyedül! Most már a fantáziámat egészen másképp mozgatom. Egy fantáziajáték-körbe járok, ahol történelmi játékokat játszunk, és ez jó.”

Nem tudtam megállni, aggodalmamat fejeztem ki a fantáziajáték-kör miatt, illetve a tanulás fontosságát hangsúlyoztam, elfelejtve az egész párbeszéd kiindulópontját. Természetesen ezzel a beszélgetés lezárult, Anna elment, elfoglaltságára hivatkozva. Úgy éreztem, hogy valamit elrontottam, befejezetlen maradt az egész, pedig mint tanár, helyesen cselekedtem (?). Nem tudtam, mit tegyek, nem kezdeményeztem a beszélgetés folytatását. Néhány nap múlva a tanuló ismételten megkeresett, és befejezte a történetet.

„Szóval a múltkor nem mondtam de apám berúgott, mert megkapott valami pénzt a libákért. Anyuval valami apróságon, nem a pénzen, összevesztek. Anyu felment a padlásra, és felhúzta maga után a létrát. Azt hittem, fel akarja akasztani magát, de lekiabált, hogy felgyújtja a házat. Apám üvöltött, a húgom csak bőgött, én meg nem tudtam, mit csináljak. Azután felültem a biciklire, és kihívtam a rendőröket. Persze azt hitték, hogy anyu részeg. Pedig csak „kivolt” idegileg. No, mindegy. Aztán anyut lecsalták a padlásról, jegyzőkönyvet vettek fel, és elmentek. Apám többet nem szólt hozzám szombaton. Aztán másnap, mintha misem történt volna…”

Ezután még tovább beszélt. Elmondta, hogy az egész rokonsága ilyen, nem sok segítségre számíthat. A húgát is tulajdonképpen ő neveli. Minden pénzt, amit kapnak, vagy keresnek, egy betétkönyvben gyűjtik, mert a továbbtanulásukat a szüleik nem fogják anyagilag bírni. Talán az egyik nagymama lehet a támasza, de ő sajnos már öreg, és nem nagyon érti meg a problémáit, különben is beteg, van elég gondja. A beszélgetés végén úgy tűnt, Anna megkönnyebbült. Megállapodtunk, hogy ha megint gondjai lesznek, újra elbeszélgetünk. Jó néhány ilyen beszélgetés lezajlott közöttünk, amíg az osztályfőnöke voltam.

Anna igen jó képességű, intelligens lány volt. A meglehetősen negatív családi környezet ellenére viselkedése nem vált az iskolai környezet számára teljesen elfogadhatatlanná. Továbbtanulása érdekében hatalmas terheket vállalt magára, melyeknek elviselését a kamaszkor egyéb problémái tovább nehezítettek. Érezte, hogy gondjait valakivel meg kell osztania. Mint osztályfőnök csak arra voltam képes, hogy empátiával forduljak felé, meghallgassam. A meghallgatás eredményének tekintettem, hogy Anna képessé vált arra, hogy az események és gondolatai, elmondásával megszabaduljon szorongásaitól. Azonban a négy gimnáziumi éve alatt végig megmaradt a társaitól való különállása. Nehezen barátkozott, befelé forduló, talán kissé önteltnek tűnő magatartása miatt sokak számára ellenszenvessé vált. Különc volt. A tanáriban is sokszor kellett megvédenem, legtöbbször sikertelenül. Kollégáim emlékeiben róla még ma is, a beilleszkedni nem tudó, renitens tanuló negatív képe él. A vele folytatott beszélgetések során gyakran késztetést éreztem, hogy olyan hasznos tanácsokat adjak, melyekkel minden gondját megoldhatja, illetve legszívesebben magam oldottam volna meg minden problémát. Szerettem volna megváltoztatni. Mivel természetesen ez lehetetlen volt, folyamatosan lelkiismeret furdalást éreztem, hiszen úgy véltem, hogy egy segítséget kérő tanulót nem tudtam támogatni, illetve nem éreztem, hogy az iránymutatás nélküli meghallgatás segítség lenne. Folyton aggódtam, szorongtam, és féltem a beszélgetésektől. Valójában zavarba hozott, az egyenrangú kapcsolat. Át kellett lépnem a hagyományos pedagógus szerepből a segítő szerepébe. Ezt akkor ösztönösen, tudatosság nélkül tettem, s ez okozta a folytonos bizonytalanságomat.

Anna az óta leérettségizett, néha telefonon, e-mail-ben megkeres. Beszélgetéseinkről nincsenek kellemetlen emlékei, elmondása szerint a legnagyobb gondja az volt, hogy nem talált igazi barátokat. Jelenleg főiskolai hallgató, és dolgozik.

Siker? Nehéz kenyér a pedagógusé…

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.02.
Nem lesz hosszabb a tanév – elhalasztják a minősítéseket
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden pedagógusnak köszöni az elmúlt hetek áldozatkész munkáját, mely a tantermen kívüli, digitális munkarendre való sikeres átállást lehetővé...
(Forrás: kormany.hu)
--
2020.04.02.
Maruzsa Zoltán: az érettségi követelmények nem változtak, a felkészülést folytatni kel
Mivel még több mint egy hónap van hátra az érettségi hagyományos kezdési időpontjáig, a járványügyi kérdésekben azonban nem látnak előre egy hónapot, az érintettek türelmét kérik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.02.
Iskolai zaklatás a Google Classromban - mit tehetnek a tanárok?
A diákok online kapják a tananyagot, online tartják a kapcsolatot egymással és a tanáraikkal is. A sok virtuális időtöltésnek azonban lehetnek hátulütői is. Sok oktatási csoportban felmer...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.01.
Digitális távoktatás: egyes, mert nem kézzel írtad
Szülők tíz-, ha nem százezreire szakadt rá két hete a pedagógus életpálya összes szakmai és emberi szépsége. A képesítés nélküli tanárrá válás az indexeseket sem kímélte, gyakorl...
(Forrás: index)
--
2020.04.01.
A most elindult tankönyvrendelés a bizonyíték arra, hogy a kormány az elmúlt hetekből semmit nem tanult
A Civil Közoktatási Platform nyílt levélben fordult az illetékes miniszterekhez az ügyben, az eddig ismertetett szakmai kritikájukon felül immár amiatt is kérik, hogy az illetékes miniszté...
(Forrás: mérce)
--
2020.04.01.
Ausztriában egy diáknak sem lesz hátránya a koronavírus miatt kialakult helyzetből
„Ésszel és szívvel” fogják értékelni a tanulókat a tanév végi záróvizsgákon – jelentette ki Heinz Faßmann. Az oktatási miniszter kifejtette. áprilisban várhatóan még otthonról...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Már lehet tankönyveket rendelni a következő tanévre az interneten
A kormány döntése értelmében 2020 szeptemberétől már minden köznevelésben résztvevő tanuló ingyenesen kapja meg a tankönyveit, így a rendelés semmilyen anyagi terhet nem jelent a csalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Iskolaérettség: nem lett egységesebb a rendszer
Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda és a szülő dönthetett arról, hogy az adott év augusztus 31-éig hatodik életévét betöltő, vagyis tankötelessé váló gyermek további egy évet ó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.01.
Milyen válaszokat adhatnak a pedagógusok és oktatási rendszerek a COVID-19 járványra? – Néhány tanulság a TALIS felmérésből
A mostani válsághelyzet felszínre hozza az oktatási rendszereinkben tapasztalható egyenlőtlenségeket: az online oktatáshoz szükséges internetkapcsolattól és számítógéptől kezdve a tá...
(Forrás: DPMK)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek