OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2007. november 30.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
 

Hodor Julianna

Anna története

Nehéz kenyér a pedagógusé...

Ez a történet eredetileg a „Mint arcokon a ráncok” blogon jelent meg. Köszönjük Hodor Juliannának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az írást.

Húsz éve dolgoztam egy szakközépiskolában mint matematika-fizika szakos tanár. Osztályfőnöke voltam egy különösen szorgalmas, egymást segítő közösségnek. A történet szereplője, Anna ebbe az osztályba járt.

Már az első napokban, hetekben felfigyeltem rá. Öltözködése igen feltűnő volt. Mindig feketében járt, körmét, haját, szemét feketére festette. A derekán mindig egy fekete kendő lógott. Azonban nem csak külseje volt különleges, hanem magas színvonalú tárgyi tudásával, kiemelkedő képességeivel is felhívta magára a figyelmet. Ezek mellett azonban cinikus magatartása, lekezelő modora, túlzott önérzetessége még feltűnőbb volt. Mindenkivel éreztette önállóságát, "felsőbbrendűségét". Barátokat nem talált az osztályban, határozottan közölte is bizonyos esetekben, hogy senkire sincs szüksége.

A róla kialakult összképet teljesebbé tette az édesanyjával folytatott beszélgetésem. Az első szülői értekezlet végén megkeresett az édesanya, aki akkor postai kézbesítőként dolgozott. Amikor Anna tudását, képességeit dicsértem, így válaszolt:

„Hát nem is tudom, miért lett ilyen okos ez a gyerek. A férjem is csak egy állatgondozó. Pedig már az általános iskolában is nagyon dicsérték a lányomat. Azt hiszem, orvos akar lenni, azért jött ebbe az iskolába. De ezt ő jobban tudja, mi nem értünk hozzá.”

Az anya szavai nem a szokásos szülő-gyermek viszonyt tükrözték, bár ez a fordított tisztelet némileg megmagyarázta Anna rendkívüli önérzetét. Úgy gondolom, hogy az édesanya felismerte gyermeke rendkívüli (a szülőkét jóval meghaladó) képességeit, intelligenciáját, és helyesen döntött, amikor teljes mértékben rábízta életének alakítását.

Anna a későbbiekben is különleges helyzetet foglalt el az osztályban. Mintha idősebb lett volna társainál. Érettebben, felnőttesebben viselkedett. Szívesen segített az osztálytársainak, ha valamilyen tanulmányi problémáról volt szó. Segített a házi feladatok elkészítésében, elmagyarázta a nehezebb tételeket, sőt még súgni is hajlandó volt. Azonban érzelmi kapcsolatot sem társaival, sem tanáraival nem létesített, minden ilyen irányú közeledést elutasított. Ezt a többiek elfogadták.

A kilencedik évfolyam második felében súlyos egészségi gondjai voltak. Sokáig erős derékfájással járt iskolába, majd gerincműtéten esett át, sokat hiányzott. Meglepett, hogy édesanyja mennyi önállóságot biztosít neki. Az orvosi vizsgálatokra alig kísérte el, az eredményekről, a betegség lehetséges következményeiről, a kezelésekről gyakran utólag, lányától értesült. Anna tanulmányi eredménye alig romlott, pedig sok egyéb tevékenységet is végzett. Újságkihordást vállalt, egy ifjúsági lapnál végzett újságírói, szerkesztői feladatokat. Mikor érdeklődtem, hogy mire gyűjt azt felelte, hogy a jövőjére, s a további kérdések elől elzárkózott. Ezek megerősítették abban, hogy ő magasan a többiek felett áll.

A tizedik évfolyam elején meglepő dolog történt. Anna segítséget kért. Szeptemberben tankönyvsegélyt osztottunk ki. Mivel a szülők keresetét nem tartottuk nyilván, ezért a tanulóknak kellett a segélyre jelentkezni, s a jogosultság mértékét az osztályfőnök állapította meg. Arra kértem a jelentkezőket, hogy mondják el a kérés okát négyszemközt. Anna jött utoljára. Igen rövid volt az indoklás:

„Apám elitta a libák árát, és most nincs pénzünk könyvekre.”

A segélyt természetesen megkapta. Megkérdeztem tőle, hogy van-e kedve erről beszélgetni velem. A válasz meglepett, mert eddigi kapcsolatteremtő közeledésemet mindig visszautasította: „Most nincs időm, de majd egyszer…”

Az „egyszer” végül bekövetkezett. Egyik hétfőn feltűnően fáradtan jött iskolába. Megkérdeztem tőle, hogy mit csinált a hétvégén, mi okozza látható fáradtságát. Kicsit gondolkodott, és rövid, meglepő választ adott: „Kihívtam a rendőrséget.” Megkértem, hogy komolyan beszéljen velem, mire ő azt felelte, mondjam meg, mikor érek rá, mert ez hosszú. Megállapodtunk abban, hogy aznap délután megkeres. Így is történt. Nem kellett kérdezgetni, magától mesélt.

„Mióta az eszemet tudom, az apám iszik. Nem bánt minket, anyut sem bántotta soha. Csak nekünk soha nem volt rendes családunk. Pedig a húgom meg én úgy szeretnénk élni, mint a többi gyerek. Már az óvodában sem volt az igazi. Soha nem voltak valódi barátaim. Nem is játszottam senkivel. Mindig leültem a sarokba egy könyvvel és olvastam. (No, persze lehet, hogy fejjel lefelé tartottam…) Egyszerűen kiközösítettem magamat. Sokszor apám jött értem, a kocsmáig kísért, onnan már én is hazataláltam. No, persze… Az iskolában már jobb volt. Lassan rájöttem, hogy nem mindenki így él. Van, ahol az apa nem iszik, a gyerekek meg nem hallják, hogy a szüleik állandóan veszekednek. Aztán elkezdtem álmodozni. Egy fantáziavilágot építettem fel magamnak, ahol nincs veszekedés, kiabálás, ahol nem kell a gyereknek félni. Sokszor az iskolában azon vettem magam észre, hogy nem is figyelek oda, hanem az én kis külön világomban vagyok. Olyan is volt, hogy felelés után nem tudtam, hogy mit kérdeztek, mit mondtam, és a végén mégis ötöst kaptam. Azt hiszem, ekkor ijedtem meg, hogy megbolondulok. Figyeltem magam, és tudatosan ki akartam szabadulni ebből. Aztán sikerült is. Egyedül! Most már a fantáziámat egészen másképp mozgatom. Egy fantáziajáték-körbe járok, ahol történelmi játékokat játszunk, és ez jó.”

Nem tudtam megállni, aggodalmamat fejeztem ki a fantáziajáték-kör miatt, illetve a tanulás fontosságát hangsúlyoztam, elfelejtve az egész párbeszéd kiindulópontját. Természetesen ezzel a beszélgetés lezárult, Anna elment, elfoglaltságára hivatkozva. Úgy éreztem, hogy valamit elrontottam, befejezetlen maradt az egész, pedig mint tanár, helyesen cselekedtem (?). Nem tudtam, mit tegyek, nem kezdeményeztem a beszélgetés folytatását. Néhány nap múlva a tanuló ismételten megkeresett, és befejezte a történetet.

„Szóval a múltkor nem mondtam de apám berúgott, mert megkapott valami pénzt a libákért. Anyuval valami apróságon, nem a pénzen, összevesztek. Anyu felment a padlásra, és felhúzta maga után a létrát. Azt hittem, fel akarja akasztani magát, de lekiabált, hogy felgyújtja a házat. Apám üvöltött, a húgom csak bőgött, én meg nem tudtam, mit csináljak. Azután felültem a biciklire, és kihívtam a rendőröket. Persze azt hitték, hogy anyu részeg. Pedig csak „kivolt” idegileg. No, mindegy. Aztán anyut lecsalták a padlásról, jegyzőkönyvet vettek fel, és elmentek. Apám többet nem szólt hozzám szombaton. Aztán másnap, mintha misem történt volna…”

Ezután még tovább beszélt. Elmondta, hogy az egész rokonsága ilyen, nem sok segítségre számíthat. A húgát is tulajdonképpen ő neveli. Minden pénzt, amit kapnak, vagy keresnek, egy betétkönyvben gyűjtik, mert a továbbtanulásukat a szüleik nem fogják anyagilag bírni. Talán az egyik nagymama lehet a támasza, de ő sajnos már öreg, és nem nagyon érti meg a problémáit, különben is beteg, van elég gondja. A beszélgetés végén úgy tűnt, Anna megkönnyebbült. Megállapodtunk, hogy ha megint gondjai lesznek, újra elbeszélgetünk. Jó néhány ilyen beszélgetés lezajlott közöttünk, amíg az osztályfőnöke voltam.

Anna igen jó képességű, intelligens lány volt. A meglehetősen negatív családi környezet ellenére viselkedése nem vált az iskolai környezet számára teljesen elfogadhatatlanná. Továbbtanulása érdekében hatalmas terheket vállalt magára, melyeknek elviselését a kamaszkor egyéb problémái tovább nehezítettek. Érezte, hogy gondjait valakivel meg kell osztania. Mint osztályfőnök csak arra voltam képes, hogy empátiával forduljak felé, meghallgassam. A meghallgatás eredményének tekintettem, hogy Anna képessé vált arra, hogy az események és gondolatai, elmondásával megszabaduljon szorongásaitól. Azonban a négy gimnáziumi éve alatt végig megmaradt a társaitól való különállása. Nehezen barátkozott, befelé forduló, talán kissé önteltnek tűnő magatartása miatt sokak számára ellenszenvessé vált. Különc volt. A tanáriban is sokszor kellett megvédenem, legtöbbször sikertelenül. Kollégáim emlékeiben róla még ma is, a beilleszkedni nem tudó, renitens tanuló negatív képe él. A vele folytatott beszélgetések során gyakran késztetést éreztem, hogy olyan hasznos tanácsokat adjak, melyekkel minden gondját megoldhatja, illetve legszívesebben magam oldottam volna meg minden problémát. Szerettem volna megváltoztatni. Mivel természetesen ez lehetetlen volt, folyamatosan lelkiismeret furdalást éreztem, hiszen úgy véltem, hogy egy segítséget kérő tanulót nem tudtam támogatni, illetve nem éreztem, hogy az iránymutatás nélküli meghallgatás segítség lenne. Folyton aggódtam, szorongtam, és féltem a beszélgetésektől. Valójában zavarba hozott, az egyenrangú kapcsolat. Át kellett lépnem a hagyományos pedagógus szerepből a segítő szerepébe. Ezt akkor ösztönösen, tudatosság nélkül tettem, s ez okozta a folytonos bizonytalanságomat.

Anna az óta leérettségizett, néha telefonon, e-mail-ben megkeres. Beszélgetéseinkről nincsenek kellemetlen emlékei, elmondása szerint a legnagyobb gondja az volt, hogy nem talált igazi barátokat. Jelenleg főiskolai hallgató, és dolgozik.

Siker? Nehéz kenyér a pedagógusé…

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.04.19.
„Kiemelkedő” csaló iskolák. Nahalka István írásas
Felmerülnek jogi és oktatásigazgatási kérdések is. Nem vagyok jogász, nem tudom megmondani, hogy a kompetenciamérések során történő csalás jogi értelemben minek minősül. Ha van ilyen...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.18.
Odaszúrt az MTA Palkovicséknak egy méretest
Az ITM eddig nem árulta el, hogy javítaná a magyar innovációs teljesítményt, sőt a kormány adós egy részletes tanulmánnyal, de addig is az MTA összeálított egyet, az Eötvös 2020+ anyagot...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.17.
Ötéves technikumok lesznek a szakgimnáziumokból
2020 szeptemberétől a mostani szakgimnáziumok ötéves technikummá, a szakközépiskolák pedig hároméves szakképző iskolákká alakulnak – jelentette be Pölöskei Gáborné, az Innováció...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.15.
Megreformálnák a tanári pályaalkalmasságit
Jelenlegi formájában nem tölti be valódi szerepét a pedagógusok pálya­alkalmassági vizsgálata az érintett oktatók és hallgatók szerint. A felvételi részét képező vizsgálat jórészt...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A gyermekek érdekét helyezi előtérbe a szaktárca
Az Igazságügyi Minisztérium lépéseket készül tenni azért, hogy a gyermekek legfőbb érdekét szem előtt tartó szabályozás szülessen az úgynevezett jogellenes gyermekelviteli ügyekben....
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A több napja tartó lengyel tanársztrájkról
Ez a magyar médiában néhány példától (itt, itt, itt és itt) eltekintve egyelőre nem kapott nagy figyelmet. A cikkben a sztrájk okait és körülményeit járom körül, mely a Taní-tani Online...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.13.
Félelmetes, hogy itt tartunk, és az is félelmetes, hogy nem tiltakozunk
Elnézve az eseményeket, a reakciókat, az általános folyamatokat, komolyan megkérdőjeleződik bennem, van-e értelme az egésznek. Mennyivel egyszerűbb lenne szülőként kimenekíteni a saját...
(Forrás: ckpinfo)
--
2019.04.13.
Orbán Viktor ma azt tesz az oktatás rendszerével, amit akar
Az oktatás szereplői közül mára lényegében már csak a diákok azok, akik érdemben lennének képesek hallatni a hangjukat, de a NER résen van: a kormány ellen többször és több fórumon...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.04.13.
Palkovics szerint az MTA átláthatatlan, év végéig pedig át kell szervezni
Cáfolta az MTA hivatalos közleményében Palkovics László innovációs- és technológiai minisztérium Hír Televíziónak adott korábbi nyilatkozatát, melyben azt állította:„A magyar kormá...
(Forrás: mérce)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek