OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. január 5.
» Hozzászólások (4)

Virtuális tantestület

Az utóbbi években a blogok gyors terjedése és spontán összekapcsolódása révén megjelent az interneten egy pedagógusokból szerveződő közösség, az egyik résztvevő szavaival élve a virtuális tantestület. Egy olyan „tantestület”, amelynek tagjai – anélkül, hogy személyes ismerősök lennének – rendszeresen megosztják egymással örömeiket, gondjaikat, sikereiket, kudarcaikat, és emellett folyamatosan reflektálnak mindarra, ami az iskola világában aktuálisan történik.

Nagy örömünkre szolgál, hogy ebben a szakmai közösségben többen a kezdetektől odafigyelnek a mi honlapunkra, felhívják egymás figyelmét az itt megjelenő gondolatokra, véleményekre, sőt e tantestület néhány tagja közvetlenül is bekapcsolódott már a honlapunkon zajló szakmai diskurzusba, illetve a Virtuális kongresszusba.

Reméljük, a továbbiakban is sikerül fenntartani az érdeklődésüket, együttműködni velük közös problémáink feltárása és a megoldásukhoz vezető út felderítése érdekében.

S mivel szeretnénk mi is hozzájárulni ahhoz, hogy ez a virtuális közösség továbbra is ilyen eleven maradjon, röviden bemutatunk (egy-egy bejegyzés részletén keresztül) néhány olyan blogot, ahol már jó ideje izgalmas beszélgetések, viták zajlanak. Hátha többen is kedvet kapnak a bekapcsolódásra…

Terepmunkás
(kisiskola, kisváros, kispolitika, békaperspektíva)

„Hány sajátos nevelési igényű gyermeket bír el egy közösség? Sokat kellene. A mi iskolánkba jár mozgássérült, nagyothalló, gyengénlátó, autisztikus gyerek is. Van sok integráltan nevelhető enyhén értelmi fogyatékos és van külön két ilyen csoportunk is. Utazó szakember, fejlesztő pedagógusok, gyógypedagógusok. És van több, lassan több mint húszszázaléknyi olyan tanulónk, aki egyszerűen olyan családokból érkezik, ahol az iskola szükséges – sőt az írás-olvasás elemi szintű elsajátítása után szükségtelennek érzett rossz. Szerintem ők is sajátos nevelési igényűek. De ezt leírni, kimondani…”

--

Sulifon
(iskoláról, programokról, oktatáspolitikáról tanítói szemmel – tabuk nélkül)

„Nekünk pedagógusoknak(különösen, akik a szegregálódó, vagy már szegregált iskolákban dolgozunk), és a gyerekeknek(azok szüleinek!), akiket nap mint nap próbálunk előbbre juttatni a tudás, és a tapasztalás útján, egyenrangú szövetségesekké kellene válnunk, kilépni abból az elégtelen érdekérvényesítésből, amelybe egy jól kispekulált akarat kényszerített mindannyiunkat. Együtt kellene elgondolkodnunk azon, vajon kinek az érdeke, hogy egymás ellen hangoljon minket? Kinek az érdeke, hogy fenntartsa a társadalomban kialakult ellenállást a pedagógusokkal szemben? Kinek az érdeke, hogy a szegregálódó, vagy már szegregált iskolák pedagógusait »rossz« pedagógusnak minősítse?”

--

Kati tanító néni

„Nézegetve a látogatók listáját, egyre több személyes megkereséssel találkozom. olyanokkal, akik nem keresgélnek a neten, és bukkannak rám, hanem pont rám kíváncsiak. ez örömmel és szorongással tölt el. mit szeretnének találni nálam? megkapják-e? nem csalódnak-e gyakran? jó lenne, ha tudnám, mit szeretnének a kedves vendégek, hogy jobban ki tudjam szolgálni az igényeket. akár kívánságlistát is írhatnának. mert a vendég szava szent. ő parancsol. tehát rajta. a gyorsabb kiszolgálás érdekében gyűljenek a kérések. ahogy és amint tudom, teljesítem.”

--

Ányessz

„A tanítványaim nem azért mondanak verset, hogy versenyt nyerjenek. És a drámaórán verseny nélkül, csak magunknak improvizáltunk négy évig, és pont azért járok most a fellegekben, mert kiderült, hogy ez bizony nem »csak« nekünk érték. Az is igaz, hogy tudom, kivételes gyerekek között lehetek, bár nálunk sem mindenki zseni. Sőt, igazából azt szeretem, ha egy pl. diszlexiás gyereket (mint éppen most) – akinek sikerélménye más területeken zéró – juttathatok diadalra, mert ez az igazi érték. És ettől ez a fiú most szárnyra kapott, és céljai vannak, és küzd a szakközépiskolába kerülésért, és ez már valami. Nem a verseny. Még csak nem is az, hogy ő találta ki a hétfői órán a legszellemesebb mozgásgyakorlatot. Hanem az, amit ez ővele tesz. Engem ez érdekel.”

--

Zöld Béka tanár úr
(Az iskola dolga, hogy megtanítsa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.)

„Hosszabb ideje foglalkoztat a kérdés, hogy mi a fenének nem tudok »nyugton maradni«? Az óráimat igyekszem a lehető legjobban, legszakszerűbben megtartani: a gyerekek visszajelzései alapján jól teszem a dolgomat. Az iskolai eseményekből, feladatokból, szabadidős programokból is kiveszem a részem, emellett publikálok, irogatok ide-oda, megpróbálom a sok-sok év alatt összegyűjtött tapasztalataimat, anyagaimat közzétenni, hogy más is felhasználhassa a munkája során. Részt veszek tanácskozásokon, konferenciákon, megpróbálom követni a pedagógia »tudományát«, figyelemmel kísérem a legújabb eredményeket, információkat. Vezetek egy jól működő Baráti Kört, ahol valami mást, valami újat csinálok. Napi 10-12 (és több) órát dolgozom minden nap. És ez még csak a pedagógia, hol van még a család, a barátok, a hobbik stb?”

--

Narancssárga paradicsom
(Kicsi, gömbölyű. Kecupp)

„Minden második hónapban nem kevés feszültséget okoz a tantestületben a magatartásjegyek (na meg a szorgalomjegyek) megbeszélése. A problémát eleve az okozza, hogy nem vagyunk egyformák. Különböző a tűréshatárunk, ami nálam még elmegy, más azért már tajtékzik. Aztán hiába akarunk azonos mércével mérni, bejön az emberi tényező, máris oda az objektivitás. De nem a magatartásjegy a központi kérdés. Hanem az, mit kezdjünk azokkal a gyerekekkel, akik nem hagyják az osztálytársakat tanulni, a pedagógust tanítani, akik elszívják az ember energiáját, terrorizálják a többieket, tönkreteszik 25-30 ember életét?
Tavaly ebbe minden nap belehaltam egy kicsit. Adhattunk mi kettes magatartást, csak megvonta a vállát, s maradt minden a régiben. Annak a gyereknek, aki szórakozásból beveri az autó ablakát, semmit nem jelent az iskolai magatartás-értékelés. Meg semmi más se.”

--

Tanárblog
(Tanárblog. Az iskoláról mindenkinek van véleménye. Még a tanárnak is.)

„Hulla vagyok már most, pedig ez a két hét durva lesz. Holnap a Szépművészetibe viszem az osztályomat az egyiptomi kiállításra, és még szerencse, mert az V. kerületi iskolásokat és ovisokat az önkormányzat Mikulásos cirkuszi előadásra invitálta, így a gyerekeim ott lesznek, és össze kéne szednem őket, meg egyiket vinnem is, de az már bébiszitter nélkül nem fog menni. Közben tengernyi dolgozatot íratok és javítok, szerdán esti, csütörtökön adventi koszorúkötés az oviban, péntek még messze van, de szombaton szülinapra viszem a sajátokat, vasárnap meg szalagavatón ügyelek. Jövő hétre bele kell tanuljak a számomra teljesen új programba (hefop 3.1.3.), mert hétfőn jön a mentor az órámra, és legalább kérdezni tudjak.” Jövő héten kell még szülőit tartsak, és csütörtök-péntek este 6-ig, szombaton 1-ig továbbképzés, szerencsére a suliban.”

--

A szerk. megjegyzései:

  1. A cikkírónak joga, hogy válogasson. Azonban így kimaradt néhány blog, amely mindenképpen a „tantestülethez” sorolható; ezeket most szerkesztőileg pótlom: Szendülök, Mint arcokon a ráncok (ahonnan ráadásul át is vettük egy írást az Osztályfőnök.hu-ra), Egy tanító néni lapja és a csak ritkán jelentkező Egy osztályfőnök naplója.
  2. Vannak további oktatási blogok, amelyek tartalmuk alapján megérdemelnék, hogy ide kerüljenek. Hogy nincsenek itt, annak annyi az oka, hogy (még) nem kapcsolódnak közvetlenül a „tantestülethez”.
  3. Kutatásaim alapján úgy ítélem, hogy a „tantestület” kifejezést Kecupp használta először erre a virtuális közösségre, tehát övé a copyright.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Kádár Judit | 2008. január 28. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Kedves Sulifon! Kicsit fáradtan írok, mert ötkor keltem, fél hétkor már vonaton ültem, fél nyolckor már rendeltem és látod, most, este nyolckor már itthon is vagyok. Mifenét csináltam ennyi ideig? Rendelés után (pszichológus vagyok, félve ámbár, de csak bevallom, sőt a nevelési tanácsadót is) még három intézmény embereivel beszéltem egy rettenetes krízisben levő kamaszlányról, aztán esetmegbeszélő csoportot tartottam egy óvodában.

Nem gondolom, hogy dolgom lenne Krisztát megvédeni. Vehemens természetű nőci, az szentigaz, ha megmérgegyül magam se szeretnék a szeme elé kerülni, de a sors úgy hozta, hogy egy intézményben dolgozunk, látom a munkáját.

Pest megye bő egyharmada a miénk, 101 gyerekintézmény tartozik a körzetünkbe, és ezt a körzetet négy pszichológus, három fejlesztő pedagógus és négy logopédus látja el. Nem papíron, nem a rendelő csukott ajtaja mögül a négyszemközt luxusában (azért nem luxus és örömmámor az sem, nagyon nem!), hanem amikor csak tehetjük, amikor csak hívnak vagy megtűrnek, ott a terepen, az iskolákban, óvodákban, gyerekjóléti szolgálatoknál, gyerekvédelmi tárgyalásokon, rendőrségen, ha kell…

Azért mondom, hogy „ha megtűrnek”, mert húszegynéhány éve próbálom elérni az iskolák, óvodák pedagógusaitól, hogy ne csak papírfecniken üzengessünk egymásnak, hanem üljünk le, beszéljük végig újra és újra, keressük együtt a megoldást a gyerekek, családok, óvónők, tanárok, gyerekcsoportok bajaira. 101 gyerekhely közül pontosan egy féltucat, akikkel, akik szakembereivel rendes, teherbíró, konstruktív együttműködést sikerült kialakítanunk. Aztán jön a panasz, hogy mi nem segítünk, csak utasítgatunk, lenézünk, elefántcsonttoronyban semmit nem tudunk a rögvalóról.

A helyzet az, hogy hóban, sárban, latyakban bizony odamegyünk, hospitálunk, esetmegbeszélünk, kríziskezelünk, egyéni és csoportos megoldásokat próbálunk kieszelni. Nagyon sokszor megkapjuk, hogy tessék minket békén hagyni. Én például már azt is megkaptam egy iskolaigazgatótól, hogy Jézus volt a legnagyobb pszichológus, mi a fenét okvetetlenkedek itt a hülyeségeimmel. Ez az iskola például pont azért dühödött meg rám, mert nem szakvéleményben akartam közölni (igaz, az általuk áhított) lesújtó véleményt egy gyerekről, hanem végig akartam volna beszélni velük, hogyan lehetne a helyzeteit, a helyzeteire adott (nagyon nem megfelelő) viselkedéseit végiggondolva úgy segíteni neki, hogy abba se ő, se az osztálya, se a tanárai ne rokkanjanak bele. Ez nem kellett, mert így nem lehetett kirúgni, áthelyezni, elvitetni állami gondozásba, de legalábbis valami univerzális hivatkozással kitenni az órákról. Tény, hogy a hozzánk címzett vizsgálatkérések elborzasztóan nagy része nem ahhoz kér segítséget, hogyan javítson meg egy kilátástalannak tűnő pedagógiai helyzetet, hanem ahhoz, hogyan tüntesse el a nehézséget (mentsük föl) vagy a gyereket (legyen magántanuló, menjen speciális iskolába). Ebben a pillanatban három olyan ÓVODÁS ügyében töröm magam (és nem a papírt fogyasztom), akinek a fejére már rá van ragasztva a közveszélyes tömeggyilkos címkéje, és az egyetlen megoldásnak óvónői azt látják, hogy segítsünk nekik megszabadulni tőlük. Jut eszembe, egy iskolában – mint rendesen – minden ott jártamkor megkérdeztem az egyre rettenetesebb gyerek-történetek láttán-hallatán-tapasztaltán, nem volna-e jobb, ha korábban és rendszeresebben ülnénk le egymással beszélgetni, mint ahogy ezek az ügyek elfajulnak és szinte vagy teljesen kezelhetetlenné válnak. Jaj, dehogynem! – örvendeztek, hát persze! Előkaptam a naptáromat, megbeszéltük, mikor vagyok délelőttös, mikor lenne alkalmas ez nekem. Jó, köszönik, megbeszélik, feltétlenül szólni fognak. Újra, újra és újra csönd – évekig. Egyik kolléganőm (nem Kriszta) édesanyja ebben az iskolában gazdaságis. Ő mesélte az egyik évben, amikor különösen sok okunk lett volna szót értenünk egymással, hogy tudod, mire költött az iskola egy milkót? Fogalmam sincs, ennyi pénzt én nem láttam, de még elképzelni sem tudok. Háromnapos pszichofitnesz tréningre. Szuper. Én ingyen és havonta mentem volna, bár az lehet, hogy nem tudtam volna boldoggá tenni őket. Egy másik iskolából magántanulóvá „tanácsoltak” egy kamaszt. Felhívtam az igazgatóhelyettest és megkérdeztem: Tudod, hogy most kriminalizálod ezt a tizenhárom éves gyereket? „Tudom” – válaszolta.

Igaz, ami igaz, néha én is nagyon ingerült vagyok. Igaz, ami igaz, néha a saját szakmám képviselőire is. Elkurvultunk, általában véve ezzel a csúfsággal tudom jellemezni a helyzetünket, ténykedésünket. Az történt, hogy ellenállás nélkül hagytuk magunkat belenyomni olyan törvények, rendeletek, utasítások iszonyatos következményeibe, amit olyanok írtak, akiknek fogalmuk sincs (nemcsak most, sose volt) arról, mi az, hogy gyerek, mi az, hogy óvoda, iskola, mi az, hogy pedagógus, mi az, hogy család… vagyis semmiről. Valami gépies, formalizált, bürokratikus és financiális rugókra járó, jelszavakhoz és ilyen-olyan trendekhez, érdekekhez illeszthető nyavalyákról van (volt) fogalmuk, az adminisztráláshoz és a képmutatáshoz van tehetségük. Magunk között elégedetlenkedtünk, de nem tettünk semmit – pláne időben nem – ahogy az iskolák, óvodák sem tettek semmit, ami hatékony lenne az agyatlan és lelketlen hatalmi dózerolással szemben. Partizánkodunk, törvénytelenkedünk, hogy (úgy, ahogy) még képesek legyünk valami segítséget is nyújtani, de ez sem nem lepapírozható, sem nem szalonképes. De már ezt is csak nagyon kevesen tesszük, a többség egyszerűen lefeküdt a „kor szavának”, és lelketlenül zúdítja tonnaszám a lelketlenül kipréselt papírtömeget azokról a gyerekekről, akikről egyszeri vizsgálat után legfeljebb ennyit mondhatna: Nahát, hiszen neked tüdőgyulladásod van! Jaj, de sajnálom, de jó, hogy nekem nincs.

És most még ez is, ez az utálkozás Krisztától Krisztáig, pedagógustól pszichológusig és vissza. Ó, de szép. Közös lenne a dolgunk, közös a felelősségünk, és azzal szórakozunk, hogy gyilkolásszuk egymást. A ránk bízott gyerekek meg a két lövészárok közé akadva ténferegnek. Aztán csodálkozunk nagyon, ha ők is lőnek – hát mi a fenét látnak a felnőttjeiktől? Ha utálkoznak erőfeszítés helyett – hát mi a fenét…? Ha nem nagyon kíváncsiak sem ránk, sem a mondandónkra – hát mi a fenét?

A pszichológus (nevtanos) egyébként nem 12 gyereket lát, hanem évente 100-at – egyenként, csoportban, oviban, iskolában, családban… mikor hogy. Ebben a pillanatban úgy vagyunk szabályozva (14/1994-es MKM rendelet, Közokt, Tv., Gyermek- és Családvédelmi Tv.), hogy segíteni ne tudjunk, csak termelni. Aki nem ezt teszi, hanem ténylegesen segíteni próbál (nemcsak a gyerekeknek!!!), az jogellenes magatartást tanúsít, fegyelmit, elbocsátást kockáztat. Én kockáztatok, Kriszta kockáztat, ismerek sok tanárt, óvónőt, akik kockáztatnak. De tudom, hogy sokkal többen vannak, akik nem kockáztatnak, még ha a szakmai, emberi tartásuk roppan is bele. És tudod, mi a vicces? Nemcsak mi halunk bele a kilátástalan küszködésbe, túlmunkába, hanem ők is, akik nem rémületesen kisiklott történeteket próbálnak a rendes történetek közé „visszaírni”, csak a „Termelési regény (kissregény)” sorait szaporítják.

Amit Kriszta (Urbán Szabó) cikkének tartalmi részéről írsz, azzal nagyrészt egyetértek. Csak egy picit árnyalni szerettem volna a képet. Bocs’ a locsogásért.
Juli | 2008. január 8.
Kedves "Szinténzenész"! Nagyon örülünk az érdeklődésednek, a dícséretednek, valamint a "tantestület" folyamatos bővülésének és persze annak is, hogy hírét viszitek a honlapunknak, az ezen zajló virtuális kongresszusnak. Ha tudtok még olyan pedagógus blogokról, amelyek elkerülték a figyelmünket, jelezzétek! Nagyon fontos, hogy tudjunk egymásról és folyamatosan cseréljük, szükség esetén ütköztessük a véleményünket, minél szélesebb körben kommunikáljunk. Előre is köszönjük.
szinténzenész | 2008. január 7.
Kedves Juli!
Jó a válogatás, igazad van a tantestület aktív, többen vagyunk akik csak kommentelünk, várjuk a blogot írók bejegyzéseit, és az igazi tanárikba hírét visszük a Ti lapotoknak is.
Szekszárdi Juli | 2008. január 6.
Köszönöm a szerkesztőnek a kiegészítést. És ahogy az ember kóvályog az interneten további izgalmas felfedezéseket tehet. Íme két újabb ajánlat:
Csakazértis: "iskola minden mennyiségben" - egy számomra eddig ismeretlen, viszonylag friss blog, (régi ismerőssel) a lehető legaktuálisabb bejegyzésekkel. http://cskati.freeblog.hu/)
Aztán egy újabb érdeklődést keltő cím: Baromira vágom. Szándékos provokáció az oktatásról a következő mottóval: "Mert mindenki vagy tanár, vagy diák, vagy szülő, és mindenki járt iskolába". http://tanoda.blog.hu/
Méghogy nincs igény szakmai közéletre!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek