OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. január 16.
» Hozzászólások (4)

Szabadság az egyformaság?

Gyulai Zsuzsanna

43 éves magyar–történelem–mentálhigiénia szakos tanár és egy óvodás meg egy kisiskolás fiú anyukája vagyok. Tizenkét év után távozva egy fővárosi külvárosi gimnáziumból, jelenleg egy jó és jónak mondott gimnáziumban dolgozom Budán. No és ne felejtsem el a munkám évek óta fontos részét képező esti gimnáziumi oktatást sem! És most némi mentegetődzés: tizennyolc éve fővárosi középiskolákban tanítok, ezért nézőpontom menthetetlenül budapesti és gimnáziumi szempontú. Én így látom a világot.

Sokat gondolkodtam azon, hogy miről is írjak. Adódna sokféle téma, lehetne siránkozni, panaszkodni, lehetne csak pozitív dolgokról írni, de valahogy mindegyik megközelítés kevés és hamis lenne.

Ugyanakkor van néhány kedvenc „gumicsontom”, amin szeretek rágódni: ilyenek például az integráció–szegregáció, az esélyegyenlőség, a pedagógus megbecsülése, a PISA-mérés. Úgy érzem, hogy az összes témát keretbe foglalja az egyformaság és a szabadság kérdése. Ahhoz, hogy ezt a gondolatmenetet kifejtsük, először nézzük meg a mai oktatás képét.

Jelenleg válságban van az oktatás, a pedagógia, az iskola és úgy általában az egész közoktatásügy. Ez az állítás a külső sugallat, az oktatásirányítás véleménye, és lassan az átlagember véleménye is. Rossz iskolai tapasztalatot mindenki fel tud idézni, ha azt olvassa, látja, hallja sokfelől; ha az iskola csak a botrányok idején lesz téma (és botrány sajnos van, nem biztos, hogy több, mint azelőtt, csak akkoriban még nem volt ennek ekkora hírértéke), akkor bizony ez az élményanyag fog benne aktivizálódni. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy valóban tapasztalható belső válság is: tartalmi, módszertani, értékrendbeli bajok nehezítik a dolgunkat. Megpróbálok egy gyors és hangsúlyozottan szubjektív diagnózist felállítani.

1. Infrastruktúra

Az iskolaépületek zöme katasztrofális állapotban van: ez nemcsak esztétikai problémákat jelent, hanem alkalomadtán fűtési, vízellátási, higiéniás, energiatakarékossági, világítási gondokat is. Számos átgondolatlan, pazarló beruházást láttam már, mondjuk, használhatatlan konyhai főzőpultot, amit nem bírt el a hálózat, vagy kétszázezer forintért focikapunak kiásott két gödröt az iskolakertben, és még folytathatnám. Rengeteg pénz folyik el ilyesmik miatt, no és emellett a korrupció – például ismerősök cégének megbízása közpénzből – sem számít egyedi esetnek.

2. Pénz, költségvetés

A pénz mindig kevés. Az előző pontban említett átgondolatlanságok és visszaélések miatt a nincs azonban relatív. Sokkal több dologra jutna pénz, ha végiggondolt és szakmai szempontú döntések születnének az adott iskola valós és jogos szükségleteit is szem előtt tartva. Fontos törekvésnek tartom ugyan a digitális kultúra terjesztését, de az aktívtáblának és a digitális zsúrkocsinak a haszna azonnal megkérdőjeleződik, ha a tantermet közben néhány hatvanas izzó világítja meg, a WC állandóan eldugul, és vihar után a vezetőség tagjainak kell kilapátolniuk a vizet az irattárnak használt pincéből.

3. Pedagógusellátottság

Manapság már nem hiszem, hogy probléma lenne a törvényben előírt végzettségű pedagógusokkal ellátni a feladatokat, bár lokális problémák előfordulhatnak – erre nincs rálátásom. Akut gond viszont a pálya elnőiesedése. A magasabb presztízsű iskolákban még csak-csak találkozunk férfi kollégákkal, de a többiben csak elvétve. Még ennél is nagyobb probléma azonban, hogy egyre kevesebb fiatal választja a pedagóguspályát. A fiatalok pályaválasztási motivációi között fontos az előmenetel, a „karrier” lehetősége és annak materiális mérőszámai is. Pedagógusként azonban nem elsősorban a karrier, hanem a pályakezdő bérből való megélhetés, családalapítás, lakásszerzés lehetősége jelenti a fő gondot. Egyre kevesebb tanár házaspárt ismerek, a fiatalok között pedig már valóban csak elvétve vannak ilyenek. Elmondható, hogy ma többnyire az választja a tanári pályát, aki jól kereső házastársa mellett megengedheti magának a „hobbitevékenységet”. Ugyanakkor a helyzet fonákja is igaz: sok elkötelezett, tanítani szerető fiatalember nem vagy csak nagyon nehezen kap állást, hiszen nincs üresedés. De tapasztaljuk azt is, hogy sok eleve alkalmatlan, illetve az idők során kiégett és így alkalmatlanná vált oktató dolgozik az iskolákban. Az alkalmasság mérése mint a további alkalmazás feltétele nem működik. És mindeközben sem szakmai, sem pszichés segítségre nem számíthat a mai nevelő.

4. Módszertani kultúra

Gyakorta lehet olvasni, hogy a kollégák zöme a hagyományos frontális módszert használja, ugyanakkor rugalmatlan, nem hajlandó semmi újat elsajátítani és alkalmazni, ráadásul tartalmilag sem képes megújulni. Nem tudom eldönteni, hogy ez általában jellemző-e a pedagógusokra vagy sem, saját pályámon szerzett tapasztalataim azonban cáfolják ezt az állítást. Gyerekeim születése óta még nem kapcsolódtam vissza teljes intenzitással a továbbképzések rendszerébe, de már 2000 előtt számosan jelentkeztünk a képzésekre, sokan jártunk tanfolyamokra, különféle oktatásokra. Nem tűnik állóvíznek a szakma! Természetesen létezik egy rugalmatlanabb réteg, melyben kétségtelenül magasabb a nyugdíj közeli korban lévő kollégák aránya. Ők, mivel nemsokára nyugállományba vonulnak, általában kevéssé motiváltak a további tanulásra. Az ő munkájukban viszont értékelni kellene a tradíciót, a tapasztalatot. Óriási nevelőhatása lenne egy elöregedő társadalomban, ha a diákok megtapasztalhatnák, hogy az iskola, a szakma tiszteletben tartja, elismeri az évtizedeket a pályán töltő, sok maradandó értéket is hordozó kollégákat.

5. Tartalmi kérdések: mit is tanítsunk?

Szaktárgyanként óriási a szórás. A hagyományos tantárgyak esetén diákoktól gyakori panasz, hogy a tudomány (leg)frissebb eredményei nem kerülnek bele a tankönyvekbe, és az órákon sem hallanak ezekről. Ugyanakkor a felsőoktatásban elvárják, hogy a felvételiző ennek a tudásnak a birtokában legyen. Tanára válogatja, hogy ez a vád megalapozott-e vagy sem. Akadnak szép számmal kollégák, akik követik szaktárgyuk eseményeit, olvasnak, művelődnek, de persze olyanok is vannak, akik abból élnek, amit évtizedekkel azelőtt megtanultak az egyetemen. Önmagában az sem jó, ha valaki mindig a legfrissebb ismereteket átadására törekszik. Hiszen a diák nem tud megküzdeni még azzal, hogy tanulmányai tizenkét éve alatt ugyanazt a tananyagot többször újabb és újabb elméleti keretben kényszerül megtanulni. (Hogy döntse el egy középiskolás például azt, hogy az alany és az állítmány hozzárendelő, alárendelő, netán predikatív viszonyban áll-e egymással?)

--

A sort nyilván a végtelenségig lehetne folytatni, hiszen probléma akad bőséggel. De vajon megoldások születnek-e ezekre? Az oktatási kormányzat pénzelvonásban és programgyártásban egyaránt nagyon aktív. Évek óta különböző varázsszavak bűvkörében él a minisztérium és a sajtó egy része: esélyegyenlőség, PISA-felmérés, integráció, használható tudás, túlzott stressz az iskolákban, kétszintű érettségi, bolognai rendszer, kompetenciaalapú oktatás, digitalizálás. Ami program ezekből kikerekedik, az minden esetben szinte kötelező érvényű lesz (no persze centralizált oktatásirányítás esetén természetes az állam szabályozó szerepe).

Nincs szó választási szabadságról, a pedagógus szakmai döntéséről. Az egységes sugallat azt üzeni, hogy az iskola, a tanár nem ért hozzá, majd felülről megmondják, hogy mi a követendő metódus. Egy-egy új elem bevezetését nem előzi meg szakmai vita, konszenzuskeresés, ez szinte diktátumként jelenik meg a rendszerben. Legrosszabb esetben váratlan meglepetésként. Az iskola meg kapkod, igyekszik mindenfelé megfelelni. Az értekezleteken már évek óta alig esik szó a gyerekekről, a szakmáról, időnket befonják a szabályozók, rendeletek... és a bizonytalanság.

Emellett rendkívül nagy bajnak tartom, hogy – főleg a sajtómegjelenésekben – mindehhez komoly bűntudatkeltés is járul. (A helyzet a középgeneráció számára ismerős, hiszen még túl közeli az a korszak, amikor a bűnbakkeresés napi jelenség volt.) Kikben is kell bűntudatnak ébrednie?

  • Mindenért a szülők okolhatók, mert maradiak, és ők a szegregáció fenntartói.
  • Az iskolákat kell elmarasztalni, mert össze-vissza pályáznak, és azután nem hajtják végre a vállalt feladatot.
  • A szakma kárhoztatható, mert túlzottan ragaszkodik konzervatív értékekhez.
  • A tanárok a hibásak, mert nem képzik magukat, nem képesek módszertanilag megújulni, nem követik a szakmai újdonságokat, nem használják a digitális eszközöket…

Néha az az érzésem, hogy a jelenlegi oktatásirányítás az egyforma elvek és módszerek szerint működő iskolák hálózatát vizionálja. Pedig az iskolák sosem lesznek egyformák, mint ahogy a bennük tanuló diákok is sokfélék, persze a tanárok is, és akkor még nem beszéltünk a helyi társadalom szociológiai összetevőiről, a fenntartó önkormányzat anyagi lehetőségeiről.

A sokféleség mintha kerülendő érték lenne. A mi generációnkat még frontálisan tanították meg tanítani, a mai fiatalokat meg kooperatív módszerekkel. Pedig mindkét eljárásrendszerre, sőt még az összes többire is szükség van, csak azt is tudnunk kellene hozzá, hogy milyen osztályösszetételhez, milyen szinten álló gyerekekhez és milyen tananyaghoz melyik módszer alkalmas.

És – nem utolsósorban – az iskoláknak is végig kellene gondolniuk, hogy a saját diákságukkal melyik módszerrel tudnak a legjobban előrejutni. De ez rengeteg hatásvizsgálatot, elemzést, szakmai munkát igényel. Ennek köszönhetően talán egymástól jó értelemben különböző iskolák jönnének létre, amelyek tudják, hogy mit miért tesznek. És akkor a konkrét feladatokhoz lehetne megfelelő tanárokat keresni…

A legfontosabb mégis az lenne, hogy nyugalom legyen végre az iskolák körül, legyen megbecsültségük a tanároknak, és az iskolahasználók egyike se ellenségként gondoljon rájuk.

Gyulai Zsuzsanna

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

trenyo | 2008. január 28. | trenyo[kukac]index[pont]hu
A szabadságról csak annyit, hogy egy nagyvárosban készült interjús kutatás 90 megkérdezett iskolása közül 20-at már ütött meg tanára, tanítója, óvónője...Mit kezdjünk e ténnyel?
Gyulai Zsuzsa | 2008. január 18. | gyuzsu[kukac]gmail[pont]com
Én általában úrinő vagyok. Egészen addig, amíg egynémely államtitkárok nem beszélnek cinikus baromságokat. MOndjuk Magyar Bálint szössz az egy hónapig tanítandó Antigonéról (mintha nem tudna az érettségi követelményeiről), vagy Arató Gergely, aki szerint a 22 óra nem kell együttjárjon színvonalcsökkenéssel, mert az a felkészült és motivált tanár személyiségén múlik. Majd maga közölte, hogy jelenleg a minőségi bérezésben nincs sok pénz. Na ilyenkor nem vagyok úrinő, és nyílik a bicska a zsebemben.
Részletek a www.iskola.freeblog.hu -n.
Achs | 2008. január 17.

Csak egy: nemcsak a szakmai szabadság tűnik el, hanem mindenféle szabadság! Főleg a gyerekeké. Kínomban már néha derülök rajta, hogy micsoda abszurditások vannak. A "ha beledöglesz is, szabad leszel!" parancs korában, a "minden lélegzetvételedet jogilag védjük" korában, az ezer hasonló jelszó korában kicsit mulatságos (tragikus), hogy a megnövekedett szabadságfokkal egyenes arányban szaporodnak a beléptető rendszerek, az iskolai térfigyelő kamerák, a folyosókat elzáró rácsok, a fegyveres biztonsági őrök. Márpedig milyen szabadság az, ha minden mozdulatomat figyelik? Milyen szabadsága van egy gyereknek akkor, ha mi, velük foglalkozó tanárok azt érezzük, hogy exponenciálisan nőnek a munkánkat, szókincsünket, gesztusainkat, hangsúlyainkat, betűtípusainkat, gondolkozásmódunkat, tantervírásunkat, samponmárkáinkat, minőségünket, módszereinket, jelentési kötelezettségeinket, nappalainkat, éjjeleinket, életünket, halálunkat beszabályozó előírások stb. Ahogy az összes súlyos probléma (szegregáció, integráció, paradigmaváltás, "használható tudás" - javaslom még ehhez a fogalomhoz: "egyszer használatos tudás", "használat után eldobható tudás"... - stb. stb.) tankönyvszerű, lózungszerű erőltetése pont a visszájára fordul, a szabadságot is valamiféle belső építkezéssel kellene kezdeni, nem eszeveszett jelszavakkal. Nem véletlen, hogy Jarrytól Dürrenmattig, József Attilától Bunuelig a XX. század erősen küszködött a szabadság fogalmának megértésével.
Igen. Épp ideje lenne a megoldásról beszélni.
Szekszárdi Juli | 2008. január 17.
Gyulai Zsuzsa kulturált, fegyelmezett, józan hangvételű írásában első olvasásra szinte fel sem tűnnek azok a súlyos ellentmondások , amelyek ma már annyira természetesen vannak jelen körülöttünk, hogy kimondásuk szinte banálisnak tűnik. Nem szorul bizonyításra például az, hogy az iskolaügyben egymás mellett létezik a pazarlás és a szűkölködés, hogy az aktív tábla megjelenése első sorban azért szül ellenérzést, mert sok esetben lepusztult környezetbe érkezik, hogy ezt a gyönyörű (régóta elnőiesedett) pályát egyre kevesebb fiatal választja, s hogy a közös felelősség vállalása helyett általános lett az egymásra mutogatás.
Legkésőbb a második olvasásra azonban mégis előbukkan a sorok mögül a mély megbántottság. A szerző azok közé a pedagógusok közé tartozik, akin nem múlott a reformok sikere. Tőle akár az az a bizonyos "paradigmaváltás" is bekövetkezhetett volna az iskolaügyben, amit Andor Mihály írásaiban – teljes joggal – hiányol.
Érdemes az érintetteknek elgondolkodni azon, hogy a felkészült, diákokkal bánni tudó, hivatásszerető tanárok vajon miért élik meg diktátumként a közoktatáspolitika intézkedéseit. Még azokat is, amelyekkel a kiindulást, a koncepciót tekintve akár egyet is lehetne érteni. Hol tűnik el menetközben a közoktatási törvény által deklarált szakmai szabadság? Mert az biztos, hogy az egyes iskolákhoz, pedagógusokhoz csak elvétve jut el. Miért kényszerül a pályát alkotó értelmiségként megélni szándékozó pedagógus arra, hogy engedelmes közhivatalnokként működjön. Éppen ideje lenne erről is beszélni!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.07.17.
Kell még 164 millió forint közpénz a milliós tandíjjal induló elit magániskolára
Szeptemberben nyit Debrecenben az alapítványi iskola, ahova a jelentkezés is 100 ezer forintba kerül. Ösztöndíjas helyek egyelőre nem lesznek, az építkezést az adófizetők állják, a szá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.17.
Egyszerre 11 óvónő mondott fel egy újpesti óvodában
Olyan pedagógusok hagyták ott az óvodát, akik már az alakulás óta ott dolgoztak, alapítók voltak. Két olyan mesterpedagógus is felállt, akik óriási szaktudással is rendelkeznek. A távoz...
(Forrás: Újpesti Hírmondó)
--
2019.07.17.
Még egy dolog, amiben szembemegyünk Európával: egyre több a korai iskolaelhagyó
A 2010-ben elfogadott Európa 2020 Stratégiában Magyarország azt vállalta, hogy 2020-ra a korai iskolaelhagyók arányát 10 százalékra csökkenti, ettől a célkitűzéstől azonban egyre távolodunk...
(Forrás: Népszava)
--
2019.07.17.
Megőrülsz: almaügyi nyomozást rendelt el a tankerület
Valószínűleg megtaláltuk a hét agygörcsét, pedig még csak kedd van. A magyar általános iskolákban általában almát adnak a tízóraihoz, ám arra, ami most jön, egyetlen almagengszter, egyetlen...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.07.17.
A német, az osztrák és a lengyel rektori konferencia kiáll az MTA mellett
Közös közleményben adott hangot kedden aggodalmainak a német, az osztrák és a lengyel rektori konferencia a Magyar Tudományos Akadémia átalakításával kapcsolatos jogszabály elfogadása miatt...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.07.17.
Évtizedes kudarcok után újra tanulhatnak
Van, akitől a gyermeknevelés és autista kisfia fejlesztése, van, akitől az önbizalomhiány, és van, akitől a családfenntartó szerep vette el a továbbtanulás lehetőségét. Egyesek beletö...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.07.17.
Bódis József: Nem csorbulnak a szülői jogok a köznevelési törvény módosításával
Az államtitkár hangsúlyozta: a szülői jogok továbbra is megmaradnak, mert ha a szülő úgy ítéli meg, hogy korai lenne háromévesen óvodába vinni a gyermeket, egy év halasztást kérhet....
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.07.17.
Az érettségi biztos túlbuzgósága miatt semmisítették meg a Szinyei Gimnázium tizenöt végzősének érettségijét
A helyzet abszurditását fokozza, hogy az iskolában a tizenöt említett diákon kívül is voltak olyan érettségizők, akiknek az érintettekhez hasonlóan hiányzott egy-egy természettudományos...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.17.
Túl sok lett a jó tanuló Zuglóban, ezért végül senki nem kapta meg a beígért oklevelet
Szeretnék egy érdekes/szomorú/elgondolkodtató hivatalos értesítést a figyelmükbe ajánlani, kezdte levelét egy olvasónk, akinek gyermeke egy zuglói általános iskolába jár. "A kerületben...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek