OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. január 16.
» Hozzászólások (4)

Szabadság az egyformaság?

Gyulai Zsuzsanna

43 éves magyar–történelem–mentálhigiénia szakos tanár és egy óvodás meg egy kisiskolás fiú anyukája vagyok. Tizenkét év után távozva egy fővárosi külvárosi gimnáziumból, jelenleg egy jó és jónak mondott gimnáziumban dolgozom Budán. No és ne felejtsem el a munkám évek óta fontos részét képező esti gimnáziumi oktatást sem! És most némi mentegetődzés: tizennyolc éve fővárosi középiskolákban tanítok, ezért nézőpontom menthetetlenül budapesti és gimnáziumi szempontú. Én így látom a világot.

Sokat gondolkodtam azon, hogy miről is írjak. Adódna sokféle téma, lehetne siránkozni, panaszkodni, lehetne csak pozitív dolgokról írni, de valahogy mindegyik megközelítés kevés és hamis lenne.

Ugyanakkor van néhány kedvenc „gumicsontom”, amin szeretek rágódni: ilyenek például az integráció–szegregáció, az esélyegyenlőség, a pedagógus megbecsülése, a PISA-mérés. Úgy érzem, hogy az összes témát keretbe foglalja az egyformaság és a szabadság kérdése. Ahhoz, hogy ezt a gondolatmenetet kifejtsük, először nézzük meg a mai oktatás képét.

Jelenleg válságban van az oktatás, a pedagógia, az iskola és úgy általában az egész közoktatásügy. Ez az állítás a külső sugallat, az oktatásirányítás véleménye, és lassan az átlagember véleménye is. Rossz iskolai tapasztalatot mindenki fel tud idézni, ha azt olvassa, látja, hallja sokfelől; ha az iskola csak a botrányok idején lesz téma (és botrány sajnos van, nem biztos, hogy több, mint azelőtt, csak akkoriban még nem volt ennek ekkora hírértéke), akkor bizony ez az élményanyag fog benne aktivizálódni. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy valóban tapasztalható belső válság is: tartalmi, módszertani, értékrendbeli bajok nehezítik a dolgunkat. Megpróbálok egy gyors és hangsúlyozottan szubjektív diagnózist felállítani.

1. Infrastruktúra

Az iskolaépületek zöme katasztrofális állapotban van: ez nemcsak esztétikai problémákat jelent, hanem alkalomadtán fűtési, vízellátási, higiéniás, energiatakarékossági, világítási gondokat is. Számos átgondolatlan, pazarló beruházást láttam már, mondjuk, használhatatlan konyhai főzőpultot, amit nem bírt el a hálózat, vagy kétszázezer forintért focikapunak kiásott két gödröt az iskolakertben, és még folytathatnám. Rengeteg pénz folyik el ilyesmik miatt, no és emellett a korrupció – például ismerősök cégének megbízása közpénzből – sem számít egyedi esetnek.

2. Pénz, költségvetés

A pénz mindig kevés. Az előző pontban említett átgondolatlanságok és visszaélések miatt a nincs azonban relatív. Sokkal több dologra jutna pénz, ha végiggondolt és szakmai szempontú döntések születnének az adott iskola valós és jogos szükségleteit is szem előtt tartva. Fontos törekvésnek tartom ugyan a digitális kultúra terjesztését, de az aktívtáblának és a digitális zsúrkocsinak a haszna azonnal megkérdőjeleződik, ha a tantermet közben néhány hatvanas izzó világítja meg, a WC állandóan eldugul, és vihar után a vezetőség tagjainak kell kilapátolniuk a vizet az irattárnak használt pincéből.

3. Pedagógusellátottság

Manapság már nem hiszem, hogy probléma lenne a törvényben előírt végzettségű pedagógusokkal ellátni a feladatokat, bár lokális problémák előfordulhatnak – erre nincs rálátásom. Akut gond viszont a pálya elnőiesedése. A magasabb presztízsű iskolákban még csak-csak találkozunk férfi kollégákkal, de a többiben csak elvétve. Még ennél is nagyobb probléma azonban, hogy egyre kevesebb fiatal választja a pedagóguspályát. A fiatalok pályaválasztási motivációi között fontos az előmenetel, a „karrier” lehetősége és annak materiális mérőszámai is. Pedagógusként azonban nem elsősorban a karrier, hanem a pályakezdő bérből való megélhetés, családalapítás, lakásszerzés lehetősége jelenti a fő gondot. Egyre kevesebb tanár házaspárt ismerek, a fiatalok között pedig már valóban csak elvétve vannak ilyenek. Elmondható, hogy ma többnyire az választja a tanári pályát, aki jól kereső házastársa mellett megengedheti magának a „hobbitevékenységet”. Ugyanakkor a helyzet fonákja is igaz: sok elkötelezett, tanítani szerető fiatalember nem vagy csak nagyon nehezen kap állást, hiszen nincs üresedés. De tapasztaljuk azt is, hogy sok eleve alkalmatlan, illetve az idők során kiégett és így alkalmatlanná vált oktató dolgozik az iskolákban. Az alkalmasság mérése mint a további alkalmazás feltétele nem működik. És mindeközben sem szakmai, sem pszichés segítségre nem számíthat a mai nevelő.

4. Módszertani kultúra

Gyakorta lehet olvasni, hogy a kollégák zöme a hagyományos frontális módszert használja, ugyanakkor rugalmatlan, nem hajlandó semmi újat elsajátítani és alkalmazni, ráadásul tartalmilag sem képes megújulni. Nem tudom eldönteni, hogy ez általában jellemző-e a pedagógusokra vagy sem, saját pályámon szerzett tapasztalataim azonban cáfolják ezt az állítást. Gyerekeim születése óta még nem kapcsolódtam vissza teljes intenzitással a továbbképzések rendszerébe, de már 2000 előtt számosan jelentkeztünk a képzésekre, sokan jártunk tanfolyamokra, különféle oktatásokra. Nem tűnik állóvíznek a szakma! Természetesen létezik egy rugalmatlanabb réteg, melyben kétségtelenül magasabb a nyugdíj közeli korban lévő kollégák aránya. Ők, mivel nemsokára nyugállományba vonulnak, általában kevéssé motiváltak a további tanulásra. Az ő munkájukban viszont értékelni kellene a tradíciót, a tapasztalatot. Óriási nevelőhatása lenne egy elöregedő társadalomban, ha a diákok megtapasztalhatnák, hogy az iskola, a szakma tiszteletben tartja, elismeri az évtizedeket a pályán töltő, sok maradandó értéket is hordozó kollégákat.

5. Tartalmi kérdések: mit is tanítsunk?

Szaktárgyanként óriási a szórás. A hagyományos tantárgyak esetén diákoktól gyakori panasz, hogy a tudomány (leg)frissebb eredményei nem kerülnek bele a tankönyvekbe, és az órákon sem hallanak ezekről. Ugyanakkor a felsőoktatásban elvárják, hogy a felvételiző ennek a tudásnak a birtokában legyen. Tanára válogatja, hogy ez a vád megalapozott-e vagy sem. Akadnak szép számmal kollégák, akik követik szaktárgyuk eseményeit, olvasnak, művelődnek, de persze olyanok is vannak, akik abból élnek, amit évtizedekkel azelőtt megtanultak az egyetemen. Önmagában az sem jó, ha valaki mindig a legfrissebb ismereteket átadására törekszik. Hiszen a diák nem tud megküzdeni még azzal, hogy tanulmányai tizenkét éve alatt ugyanazt a tananyagot többször újabb és újabb elméleti keretben kényszerül megtanulni. (Hogy döntse el egy középiskolás például azt, hogy az alany és az állítmány hozzárendelő, alárendelő, netán predikatív viszonyban áll-e egymással?)

--

A sort nyilván a végtelenségig lehetne folytatni, hiszen probléma akad bőséggel. De vajon megoldások születnek-e ezekre? Az oktatási kormányzat pénzelvonásban és programgyártásban egyaránt nagyon aktív. Évek óta különböző varázsszavak bűvkörében él a minisztérium és a sajtó egy része: esélyegyenlőség, PISA-felmérés, integráció, használható tudás, túlzott stressz az iskolákban, kétszintű érettségi, bolognai rendszer, kompetenciaalapú oktatás, digitalizálás. Ami program ezekből kikerekedik, az minden esetben szinte kötelező érvényű lesz (no persze centralizált oktatásirányítás esetén természetes az állam szabályozó szerepe).

Nincs szó választási szabadságról, a pedagógus szakmai döntéséről. Az egységes sugallat azt üzeni, hogy az iskola, a tanár nem ért hozzá, majd felülről megmondják, hogy mi a követendő metódus. Egy-egy új elem bevezetését nem előzi meg szakmai vita, konszenzuskeresés, ez szinte diktátumként jelenik meg a rendszerben. Legrosszabb esetben váratlan meglepetésként. Az iskola meg kapkod, igyekszik mindenfelé megfelelni. Az értekezleteken már évek óta alig esik szó a gyerekekről, a szakmáról, időnket befonják a szabályozók, rendeletek... és a bizonytalanság.

Emellett rendkívül nagy bajnak tartom, hogy – főleg a sajtómegjelenésekben – mindehhez komoly bűntudatkeltés is járul. (A helyzet a középgeneráció számára ismerős, hiszen még túl közeli az a korszak, amikor a bűnbakkeresés napi jelenség volt.) Kikben is kell bűntudatnak ébrednie?

  • Mindenért a szülők okolhatók, mert maradiak, és ők a szegregáció fenntartói.
  • Az iskolákat kell elmarasztalni, mert össze-vissza pályáznak, és azután nem hajtják végre a vállalt feladatot.
  • A szakma kárhoztatható, mert túlzottan ragaszkodik konzervatív értékekhez.
  • A tanárok a hibásak, mert nem képzik magukat, nem képesek módszertanilag megújulni, nem követik a szakmai újdonságokat, nem használják a digitális eszközöket…

Néha az az érzésem, hogy a jelenlegi oktatásirányítás az egyforma elvek és módszerek szerint működő iskolák hálózatát vizionálja. Pedig az iskolák sosem lesznek egyformák, mint ahogy a bennük tanuló diákok is sokfélék, persze a tanárok is, és akkor még nem beszéltünk a helyi társadalom szociológiai összetevőiről, a fenntartó önkormányzat anyagi lehetőségeiről.

A sokféleség mintha kerülendő érték lenne. A mi generációnkat még frontálisan tanították meg tanítani, a mai fiatalokat meg kooperatív módszerekkel. Pedig mindkét eljárásrendszerre, sőt még az összes többire is szükség van, csak azt is tudnunk kellene hozzá, hogy milyen osztályösszetételhez, milyen szinten álló gyerekekhez és milyen tananyaghoz melyik módszer alkalmas.

És – nem utolsósorban – az iskoláknak is végig kellene gondolniuk, hogy a saját diákságukkal melyik módszerrel tudnak a legjobban előrejutni. De ez rengeteg hatásvizsgálatot, elemzést, szakmai munkát igényel. Ennek köszönhetően talán egymástól jó értelemben különböző iskolák jönnének létre, amelyek tudják, hogy mit miért tesznek. És akkor a konkrét feladatokhoz lehetne megfelelő tanárokat keresni…

A legfontosabb mégis az lenne, hogy nyugalom legyen végre az iskolák körül, legyen megbecsültségük a tanároknak, és az iskolahasználók egyike se ellenségként gondoljon rájuk.

Gyulai Zsuzsanna

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

trenyo | 2008. január 28. | trenyo[kukac]index[pont]hu
A szabadságról csak annyit, hogy egy nagyvárosban készült interjús kutatás 90 megkérdezett iskolása közül 20-at már ütött meg tanára, tanítója, óvónője...Mit kezdjünk e ténnyel?
Gyulai Zsuzsa | 2008. január 18. | gyuzsu[kukac]gmail[pont]com
Én általában úrinő vagyok. Egészen addig, amíg egynémely államtitkárok nem beszélnek cinikus baromságokat. MOndjuk Magyar Bálint szössz az egy hónapig tanítandó Antigonéról (mintha nem tudna az érettségi követelményeiről), vagy Arató Gergely, aki szerint a 22 óra nem kell együttjárjon színvonalcsökkenéssel, mert az a felkészült és motivált tanár személyiségén múlik. Majd maga közölte, hogy jelenleg a minőségi bérezésben nincs sok pénz. Na ilyenkor nem vagyok úrinő, és nyílik a bicska a zsebemben.
Részletek a www.iskola.freeblog.hu -n.
Achs | 2008. január 17.

Csak egy: nemcsak a szakmai szabadság tűnik el, hanem mindenféle szabadság! Főleg a gyerekeké. Kínomban már néha derülök rajta, hogy micsoda abszurditások vannak. A "ha beledöglesz is, szabad leszel!" parancs korában, a "minden lélegzetvételedet jogilag védjük" korában, az ezer hasonló jelszó korában kicsit mulatságos (tragikus), hogy a megnövekedett szabadságfokkal egyenes arányban szaporodnak a beléptető rendszerek, az iskolai térfigyelő kamerák, a folyosókat elzáró rácsok, a fegyveres biztonsági őrök. Márpedig milyen szabadság az, ha minden mozdulatomat figyelik? Milyen szabadsága van egy gyereknek akkor, ha mi, velük foglalkozó tanárok azt érezzük, hogy exponenciálisan nőnek a munkánkat, szókincsünket, gesztusainkat, hangsúlyainkat, betűtípusainkat, gondolkozásmódunkat, tantervírásunkat, samponmárkáinkat, minőségünket, módszereinket, jelentési kötelezettségeinket, nappalainkat, éjjeleinket, életünket, halálunkat beszabályozó előírások stb. Ahogy az összes súlyos probléma (szegregáció, integráció, paradigmaváltás, "használható tudás" - javaslom még ehhez a fogalomhoz: "egyszer használatos tudás", "használat után eldobható tudás"... - stb. stb.) tankönyvszerű, lózungszerű erőltetése pont a visszájára fordul, a szabadságot is valamiféle belső építkezéssel kellene kezdeni, nem eszeveszett jelszavakkal. Nem véletlen, hogy Jarrytól Dürrenmattig, József Attilától Bunuelig a XX. század erősen küszködött a szabadság fogalmának megértésével.
Igen. Épp ideje lenne a megoldásról beszélni.
Szekszárdi Juli | 2008. január 17.
Gyulai Zsuzsa kulturált, fegyelmezett, józan hangvételű írásában első olvasásra szinte fel sem tűnnek azok a súlyos ellentmondások , amelyek ma már annyira természetesen vannak jelen körülöttünk, hogy kimondásuk szinte banálisnak tűnik. Nem szorul bizonyításra például az, hogy az iskolaügyben egymás mellett létezik a pazarlás és a szűkölködés, hogy az aktív tábla megjelenése első sorban azért szül ellenérzést, mert sok esetben lepusztult környezetbe érkezik, hogy ezt a gyönyörű (régóta elnőiesedett) pályát egyre kevesebb fiatal választja, s hogy a közös felelősség vállalása helyett általános lett az egymásra mutogatás.
Legkésőbb a második olvasásra azonban mégis előbukkan a sorok mögül a mély megbántottság. A szerző azok közé a pedagógusok közé tartozik, akin nem múlott a reformok sikere. Tőle akár az az a bizonyos "paradigmaváltás" is bekövetkezhetett volna az iskolaügyben, amit Andor Mihály írásaiban – teljes joggal – hiányol.
Érdemes az érintetteknek elgondolkodni azon, hogy a felkészült, diákokkal bánni tudó, hivatásszerető tanárok vajon miért élik meg diktátumként a közoktatáspolitika intézkedéseit. Még azokat is, amelyekkel a kiindulást, a koncepciót tekintve akár egyet is lehetne érteni. Hol tűnik el menetközben a közoktatási törvény által deklarált szakmai szabadság? Mert az biztos, hogy az egyes iskolákhoz, pedagógusokhoz csak elvétve jut el. Miért kényszerül a pályát alkotó értelmiségként megélni szándékozó pedagógus arra, hogy engedelmes közhivatalnokként működjön. Éppen ideje lenne erről is beszélni!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.02.18.
Az állami egyetemek tanszékei visszavonatnák az új NAT-ot
Miután múlt héten egyetemi oktatók széles köre foglalt állást az új Nemzeti Alaptanterv irodalomoktatásra vonatkozó részei ellen, kedden az állami egyetemek irodalomtudományi tanszékei-...
(Forrás: Index)
--
2020.02.18.
Kínában gigantikus internetes oktatási platformot szerveztek a vírus miatt otthon maradt 180 millió diáknak
Kína létrehozott egy felhő alapú közös oktatási platformot, és elkezdte a tévében leadni az általános iskolás tananyagot, miután az ország 180 millió tanulója nem járhat iskolába az...
(Forrás: Qubit)
--
2020.02.18.
Nahalka István: Mekkora a baj? Harcok a NAT körül
Tényleg úgy tűnik, hogy az oktatás tartalmának központi szabályozása terén két egymásnak gyökeresen ellentmondó nézet érvényesül, és attól függően, hogy éppen milyen oktatáspolitika...
(Forrás: Városi Kurír)
--
2020.02.18.
Az egykori népbiztosok színvonalán támadják a Nemzeti alaptantervet
A hőzöngők minden pozitív újítást és változást figyelmen kívül hagyva, főleg politikai-ideo­lógiai síkon támadják a NAT történelem tantárgyra vonatkozó részeit, aminek semmi kö...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.18.
A Fazekas tanárai is tiltakoznak a NAT ellen
Az iskolai rangsorokat rendre megnyerő Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanárai és dolgozói is tiltakoznak az új Nemzeti alaptanterv bevezetése ellen. Csatlakoznak...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.18.
Ha nálam egy tanár azt mondaná egy gyereknek, hogy „fogd be a szád”, akkor holnap bezárnék
Ha játékosan csináljuk, az is lehet buli, hogy megtanuljuk az összes magyarországi tájegységet a pontos helyesírásukkal együtt, meg az is, hogy összegyűjtjük a magánhangzó-torlódásos...
(Forrás: Forbes)
--
2020.02.18.
Multinacionális vállalatok tantervei: gyerekvilág a 21. századi globális kapitalizmus korában
A 21. századi gyermekkép két fő jellemzője a gyerekek álemancipációja, és a néhány éve elhunyt amerikai kutató, Joe Kincheloe által kinderkultúrának nevezett, rózsaszínre lakkozott á...
(Forrás: mérce)
--
2020.02.18.
Bayer-show: Ez az első tanárok, pedagógusok által összeállított NAT
A műsor második felében Pósán László, a Fidesz-KDNP debreceni országgyűlési képviselője volt a vendége, akivel főként az új Nemzeti Alaptantervről beszélgettek.Ami az új Nemzeti Alaptantervet...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.18.
Fidesz: A gyöngyöspatai iskolaügynek a szegregáció csak ürügye
A gyöngyöspatai iskolaügynek a szegregáció csak ürügye, a cigány családok és tanulók pedig csak eszközök ahhoz, hogy a kártérítési pert kezdeményező, „külföldről pénzelt alapí...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek