OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. március 12.
» Hozzászólások (29)

Ötoldalú virtuális „kerekasztal” a tanárképzésről (is)

Ollé János

A szerző oktatáskutató, pedagógia szakos tanár. Kezdetben tanuló volt és tanárjelölt szeretett volna lenni. Később tanárjelölt lett és tanár szeretett volna lenni. Amikor tanár lett, akkor a tanárképzésben szeretett volna oktató lenni. Oktatóként pedig szülő lett belőle, és mindezek mellett továbbra is nagyon szeret kutató lenni.

5 szereplő, 4 helyszín, 4 probléma, legalább 544 megválaszolatlan kérdés...

Milyen a jó tanár? A legtöbb ember erre a kérdésre viszonylag egyszerűen választ tud adni. A jó tanár szereti a gyerekeket, érthetően magyaráz, és szigorú, de igazságos. Ha csak egy kicsit is jobban belegondolunk, akkor a helyzet ennél lényegesen bonyolultabb. Nézzük inkább azt, hogy hogyan kell jól tanítani. A leggyakoribb válasz erre a kérdésre a következő: érthetően kell leadni a tananyagot és ügyelni arra, hogy a gyerekek közben ne legyenek fegyelmezetlenek. Lássuk be, egy mondatban összefoglalni egy pedagógus pedagógiai kultúráját meglehetősen nehéz feladat, nem is lehet tökéletesen megoldani. Próbáljuk inkább megtalálni a titkot abból az irányból közelítve, hogy kiből lesz a jó tanár. Jó tanárnak valószínűleg születni kell, ez olyan bonyolult tevékenység, hogy biztosan nem lehet megtanulni. És mégis tanítják, illetve meglehetősen sokan tanulják is. Akad olyan, aki önszántából, mert szeretne jó tanár lenni, és persze olyan is, aki egész egyszerűen szeretne egyetemi hallgató lenni.

A tanárképzés ügye közvetlenül két szereplőt érint. A képzőt, azaz az egyetemi oktatót, és azt, aki részt vesz a képzésben, vagyis a tanárjelölt hallgatót. A tanárképzésről komoly véleményük van azoknak is, akik már teljesítették a követelményeket: diplomát szereztek, mely tanúsítja, hogy jogosultak (alkalmasak?) arra, hogy tanárként, pedagógusként dolgozzanak. Ez a három szereplő meglehetős gyakorisággal foglalkozik a tanárképzéssel. Még akkor is, ha éppen nincs reform a felsőoktatásban, hát még akkor, amikor van. A tanárképzés természetesen érinti még a szülőket és a gyerekeket is. Mondhatni akár, hogy leginkább éppen őket érinti. Tehát a szülőt, aki a gyermeke nevelését, oktatását részben (sokszor teljes egészében) rábízza a pedagógusokra, és a tanulót, aki a tankötelezettségnek eleget téve az életének egy jelentős részét az iskolában: tanulótársai, illetve a tanárai körében tölti. Az öt szereplő szerepei között gyakran vannak átfedések. A pedagógus sokszor egyúttal szülő, és ugyanez igaz a tanárképzésben dolgozó oktatókra is. Számos példa bizonyítja, hogy az ebből eredő tudathasadásos állapotban nem egyszerű megélni a hétköznapokat.

A most következő párbeszédekben négy különböző helyszínre látogatunk el. A tanárképzés ügyében megszólaltatjuk mind az öt említett szereplőt. Mindegyiküknek lehetőséget adunk arra, hogy gondolatait felvetve válaszra ösztönözze a többieket, illetve mindazokat, akiknek rajtuk kívül mondanivalójuk van az ügyről.

A résztvevők magánszemélyek, álláspontjuk erősen szubjektív. Természetesen névtelenséget biztosítunk számukra, hogy szabadon elmondhassák a véleményüket. Ha bárki hasonlóságot vagy bármilyen szintű egyezést vélne felfedezni a saját álláspontja, gondolata, nézete, tapasztalata és a szereplők által elmondottak között, az kizárólag a véletlen műve lehet.

„A tanárképzés túlságosan elméleti, nem készít fel arra, hogy hogyan kell majd tanítani”

Helyszín: az egyetem, előadóterem, várjuk, hogy kezdődjön az oktatási módszerekről szóló előadás. 120 hallgató vette fel a kurzust, de most mindössze 20-30 fő van jelen a jól fűtött, kivilágított teremben.

Tanárjelölt hallgató:

A képzés túlságosan is elméleti. Most is egy előadás kezdődik majd, eleven gyereket, iskolát eddig még nem is láttunk. Gyakorlatban eddig semmit sem lehetett kipróbálni. Sőt, mulatságos, de egy előadás keretei között tanuljuk azt is, hogyan kell majd csoportmunkát kialakítani az osztályteremben. Tanultunk már a motivációról is, de arról persze senki sem beszél, hogy hogyan kell majd fegyelmezni a gyerekeket az osztályteremben. Korábban volt neveléstörténeti kurzus is, de hogy mi zajlik jelenleg az oktatásban, arról nem mer beszélni egyik oktató sem. Nem tudom, mi lesz így.

A gyakorlótanítástól nagyon félek. Állítólag van olyan osztály is, ahol a gyerekek mindig olyasmit kérdeznek, amire a tanár biztosan nem tud válaszolni. Valószínűleg nem leszek tanár, csak ha már végképp nincs más lehetőségem. A pedagógusfizetésből különben sem lehet megélni, ráadásul egyre nehezebb lehet a gyerekekkel, akik egyáltalán nem akarnak tanulni.

A tanárképzés különben nem vészes. Könnyű tárgyak vannak, bár sok felesleges dolgot is tanulni kell. Az oktatók viszont rendesek, előbb-utóbb mindenképpen átengednek a vizsgákon is. Legalábbis remélem, mert eddig ez így volt. Ha szerencsém van, tudok fénymásolt óravázlatokat vagy kijegyzetelt könyveket szerezni, és akkor egy-két nap alatt fel tudok készülni a vizsgára. Még jó, hogy vannak olyan csoporttársaim, akik komolyabban veszik a dolgot, és tudnak ebben segíteni.

Oktató:

Egyelőre a tanárképzés elméleti szakaszánál tartasz. Majd később, a szakmódszertani képzésben megtanulod, hogy hogyan tanítsd a szaktárgyadat. Ha ezen is túljutsz, jön a hospitálás, a tanítási gyakorlat, ahol mindezt a gyakorlatban is meg lehet nézni, és ki lehet próbálni. Légy türelemmel, később elég sok gyakorlatra is lesz módod. Ha most orvostanhallgató lennél, akkor először az anatómiát kellene elsajátítanod. Csak nem gondolod, hogy beteg közelébe engednek, amíg nem tanulod meg, hogy mije hol van a páciensnek?! Csak nem gondolod, hogy anatómia nélkül tudnál műteni? Hogy bárki is megengedné, hogy élő betegeken kezdjél el gyakorolni?!

Igaz, hogy a csoportmunkával valóban egy előadás keretei között ismerkedtél meg, de később majd a gyakorlatban is kipróbálhatod. Gondolj arra, hogy te már egy tanulásra motivált, érett, felnőtt ember vagy. Ugyanez nem mondható el minden középiskolásról. Ezért téged már másképp kell és lehet tanítani, mint őket. Ez itt egy felnőttképzési helyzet, ahol felkészülhetsz arra, hogy majdan hogyan vegyél részt a közoktatásban.

Ha többet szeretnél tudni a fegyelmezésről, akkor minél többet tanulj meg arról, hogy hogyan kell jól tanítani. Minél jobban tanítasz ugyanis, annál kevésbé lesz szükséged a fegyelmezésre. Nem azt kell megtanulni, hogy miként kezeld a rossz tanítási tevékenységed okozta helyzeteket, hanem azt: milyen módon tudod megelőzni, hogy egyáltalán létrejöjjön az ilyen szituáció.

A gyakorlótanítástól nem kell félni! Ha tanári szerepben lépsz majd fel, el fognak fogadni. Ha itt lettél volna az előző előadásomon, akkor tudhatnád, hogy a tudásfogalom az utóbbi időben jelentősen átalakult. Az információs társadalomban nem az számít, hogy ki mennyit és mit tud, hanem az, hogy a meglévő tudását hogyan tudja alkalmazni. Mindenkitől lehet olyat kérdezni, amire nem tud válaszolni. Azt pedig te döntöd el, hogy végül tanár leszel-e vagy sem. Életforma, felelősség, kevés pénz, de olyan élmény, amit máshol biztosan nem kapsz meg.

Gondolj csak arra, hogy a szülők rád bízzák a gyerekeiket, akiknek a tudása, sorsa, boldogulása azon is múlik, hogy te megtanulod-e azt, amiről itt beszélünk neked. Nap mint nap lehetőséged lesz beavatkozni a gyerekek életébe. Az erre történő felkészüléshez több kell, mint a kifénymásolt jegyzetekből tanulás, ugye? Egyébként is, már a tanulásmódszertanból tudhatnád, hogy mások jegyzeteiből nehezebb és kevésbé hatékony tanulni, mint a sajátjaidból. Az általános és középiskolában összeszedett iskolai tapasztalatod nem megfelelő, hiszen ha kikerülsz az iskolába, egészen másfajta gyerekeket fogsz tanítani, mint amilyenek az osztálytársaid voltak, illetve amilyen te magad voltál.

Szülő:

Érdekes hely ez az egyetem. Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ha lehet, akkor a rosszul teljesítőket buktassák majd meg. Nem szeretném a gyerekemet olyanokra bízni, akik nem tanulták meg a szakmájukat.

Tanuló:

Nem rossz hely, de úgy tűnik, hogy itt azért elég sokat kell tanulni. Az előbb beleolvastam egy órai jegyzetbe. Nem értem, hogy nálunk miért nincs soha csoportmunka. A mi tanáraink is itt tanultak? Ha igen, akkor kihagyták ezt az órát? Mindenesetre hazamegyek, és MSN-en megbeszélem a többiekkel, hogy vegyük rá a tanárokat a csoportmunkára. Az interneten biztosan van valami jó kis oktatófilm, hogy ezt hogyan kell jól csinálni. Majd rákeresünk és belinkeljük az iskola alternatív honlapjára, amit mi csinálunk. Az is lehet, hogy indítunk egy blogot a jó tanárokról.

Tanár:

Linkelés és blogolás helyett inkább tanuld a matematikát, különben meg fogunk buktatni. Nálatok azért nincs csoportmunka, mert nem érdemlitek meg. Egyébként is zajosak vagytok, mi lenne akkor, ha kiscsoportokban dolgoztatnálak benneteket? Arra pedig nincs időm, hogy külön feladatot gyártsak minden csoportnak. Különben hogy tudnék ilyenkor osztályozni? Vegyétek már észre, hogy amiről itt szó van, az csak elmélet, ami igen távol esik a valóságtól!

„A tanárképzés az elmélet, amit mi csinálunk, az meg a gyakorlat”

Helyszín: tanári szoba az iskolában. Éppen most fejeztük be a az országos kompetenciamérés eredményeivel foglalkozó nevelőtestületi értekezletet. Az adott iskola rosszabbul szerepelt, mint amire számítottak. Senki nem érti, hogy ennek mi lehet az oka.

Tanár:

Az elmélet és a gyakorlat között hatalmas távolság van. A tanárképzés nem készít fel arra, hogy hogyan kell tanítani. Nem mondtak semmi konkrétumot, semmit, amit praktikusan fel lehetne használni. A gyerekek fegyelmezetlenek, nem akarnak tanulni, nem érdekli őket a tananyag. Folyamatosan interneteznek, számítógépfüggő mindegyik. A tanárképzésben oktatók semmit sem tudnak a közoktatásról. Fogalmuk sincs arról, hogy nekünk itt, ebben az iskolában milyen nehéz körülmények között kell dolgoznunk. Hogy milyen családokból érkeznek hozzánk a tanítványaink. Az egyetemen persze előadják magukat! Jönnének ide, és mutatnák meg, hogy hogyan is kell mindezt megvalósítani a a gyakorlatban. Nekik sem menne, abban biztos vagyok.

Oktató:

A tanárképzésben dolgozó kutatók sok iskolában jártak már, a tanár általában csak abban, ahol dolgozik, vagy ahol a gyereke tanul. Lehetne abban versenyezni, hogy ki tud többet a közoktatásról, de a kutatók általában rengeteg iskolát ismernek, nem csak néhányat. Ennek alapján azt szokták mondani, hogy nincs két egyforma iskola, nincs két egyforma osztály, és nincs két egyforma gyerek. Azt várják, hogy olyan recepteket adjunk, amelyek alapján minden probléma megoldható lenne. De annyiféle iskola és működési mód létezik, és tudvalévő, hogy nem létezik általánosan érvényes, kívülről előírható gyógymód.

Elmondhatjuk például, hogy milyen fontos az egészséges életmód, illetve hogy milyen súlyos következményekkel jár, ha nem annak megfelelően élünk. De azt már nem írhatjuk elő, hogy ki mit egyen holnap reggelire. Bízunk azonban abban, hogy a megismert elvek alapján képes lesz jól dönteni, megfelelően cselekedni.

Foglalkozunk a fegyelmezés problémakörével is. Nézze át még egyszer a módszertant! Ha a gyerekek nem elég motiváltak, nézzen utána alaposabban a motivációról szóló fejezetben. Ha a gyerekek nem érdeklődnek eléggé, keressen rá az interneten az érdeklődés alapján való differenciált tanulásszervezésre. Adok még egy praktikus tanácsot is. Ha úgy látja, hogy a gyerekek többsége számítógépfüggő, adjanak lehetőséget nekik végre a tanórán történő számítógép-használatra. Ma már szinte az iskola az egyetlen olyan hely, ahol nem használ mindenki számítógépet a napi munkájához.

Szívesen megmutatjuk, hogy hogyan kell jól tanítani. Apropos. Van itt egy félállás? Mi is kénytelenek vagyunk másodállást vállalni. Miért lenne baj, ha az éppen egy iskolában van...?

Tanárjelölt:

Országos kompetenciamérés? Az melyik tétel? Ez valami új dolog? Kinek van róla jegyzete? Benne van a szigorlati tételekben is? Amúgy érdekes hely ez a tantestület, csak különös, hogy itt mindenki nő. Azt hittem, hogy a tanári pálya abból áll, hogy bemegyek az osztályba és tanítok. No de hogy ilyen értekezleteken is ott kell majd ülnöm?!

Szülő:

Országos kompetenciamérés? Erről mi miért nem tudunk? A tanárokat a képzésben nem világosították fel arról, hogy a szülővel való kapcsolattartás is a munkájukhoz tartozik? Hol lehet megismerni az iskola eredményeit? Miért csak a gyerekeket mérik, miért nincs ugyanilyen vizsgálat a tanárokkal kapcsolatban is? Miért nincs szakfelügyeleti rendszer?

Most már be kell mennem a fogadóórára.

Tanuló:

Nem vagyunk mi fegyelmezetlenek, csak unalmas az óra. A szüleink olyanok, amilyenek, de ha már itt tartunk: tényleg, miért nem használunk számítógépet az órán? Az iskolai weboldal mellett saját magunk építettünk egy önálló portált, ahol digitális tananyagokat is cserélünk. Lehet kommentezni, bárki tölthet le és fel. Van olyan tananyagunk, amit külföldi gyerekek csináltak. Eláruljuk a tanároknak is, hogy van ilyen oldalunk? Mindenesetre ezt a kompetenciamérést én is megnézem: ha már kitöltették velünk a teszteket, akkor tudni szeretném, hogyan is állok.

„Nincs véleményem a tanárképzésről, de amit az iskolában látok és tapasztalok, az alapján nem szeretnék tanár lenni”

Helyszín: az iskolapad. Bőven van idő beszélgetni, miközben megy a tanóra, mert mások se nagyon figyelnek.

Tanuló:

Nem szeretnék tanár lenni. Nem tudnám elviselni, hogy nem figyelnek rám, ha beszélek. Nehéz lehet, hogy annyi pénzért dolgoznak, amennyit nyári munkával én is megkeresek. Az persze érdekelne, hogy a tanárképzésben vajon mit tanultak rólunk a mi tanáraink. Azt is jó lenne tudni, hogy mit tanultak arról, hogy hogyan kell érdekesen tanítani. Hallottak-e vajon arról, hogy ha szerelmesek vagyunk, akkor nem a tananyag meg a házi feladat a legfontosabb a számunkra? A padtársam tanár akar lenni. Szerintem nem lenne jó tanár, mert nem tud jól magyarázni.

Bárkiből lehet ma tanár? Úgy hallottam, oda könnyű bekerülni.

Tanár:

Jobban tennéd, ha figyelnél rám. Nem tudom elviselni, hogy mintha a falnak magyaráznék. Most meg mi bajod van? Szerelmes vagy? Miért nem tanulsz, mi lesz így belőled? Tanár? Gondolj bele, ha tanárnak mész, akkor majd neked is olyan gyerekekkel majd megküzdened, mint te magad.

Tanárjelölt:

Persze, hogy nem figyelnek. Nem értem, hogy miért van ez. A tananyag egész érdekes, még a táblára is rajzolt a tanár. Korábban erről már volt is szó. Motiválatlan gyerekeket valóban nem lehet tanítani. Az egyetemen erről csak annyit hallottam, hogy motiválni kell őket. No de hogyan?

Szülő:

Nyugodt lehetsz, úgysem fogom engedni, hogy tanár legyen belőled. Akadnak ennél jobb szakmák is. Tartaléknak bejelölheted a tanárképzést is a felvételi lapodon, de lehetőleg ne az első helyen.

„A megoldás: kompetenciaalapú tanárképzés BA és MA szinten. Mit szólnak hozzá?”

Helyszín: tudományos konferencia a tanárképzésről, éppen szünet van.

Oktató:

A pedagógusszakma permanens megújítása korábban is kiemelt céltételezés volt a felsőoktatás számára. Napjaink közoktatásában egyre keményebb elvárásoknak kell megfelelniük a pedagógusoknak, ehhez korszerű tanárképzési tartalmak és gyakorlatorientált kurzusszervezés szükséges. Tekintettel kell lenni arra, hogy a tanárképzésbe felvételt nyert hallgatók tanári pályával kapcsolatos motivációja jelentős különbségeket mutat. A felsőoktatás expanziójának következménye, hogy a képzés eltömegesedett, így a költséghatékony oktatásszervezési megoldások előtérbe helyezésére kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Tudományos kutatások eredményei alapján ismert, hogy a tanárjelöltek gondolkodási sajátosságait kettőség jellemzi. A tanári pályáról, a későbbi tanári tevékenységről való gondolkodásukban domináns tényezőként jelenik meg a közoktatásból magukkal hozott tapasztalatok összessége, ehhez képest párhuzamosan, gyakran az előzőtől függetlenül épülnek fel pedagógiai, pszichológiai ismereteik. A képzés átalakításánál figyelembe kell venni, hogy a hallgatói létforma napjainkban erősen átalakult. A bolognai rendszerű kétciklusú tanárképzés BA és MA szintjei közötti szelektív átmenet, illetve a tanári tevékenységelemek kompetenciaalapú definiálása és tantervekben, majd a képzésben való következetes érvényesítése kellő biztosíték lesz egy korszerűbb és hatékonyabb tanárképzési rendszer felé történő elmozduláshoz.

Oktatók? Tanárjelöltek? Tanárok? Szülők? Tanulók?

Tessék hozzászólni!

Ollé János

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Szávai | 2008. március 27. | vizuszol[kukac]freemail[pont]hu
Tudom, megtévesztő lehet, ha valaki tanárként a problémákban főleg a tanári felelősség kérdéseit feszegeti, épp ezért igyekszem az oktatási kormányzat, a politika felelősségével is foglalkozni, de mégis csak az előbbi a fő terepem.
Szávai | 2008. március 27. | vizuszol[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Kitti!

Halogattam, mert nagyon szeretném, ha nem vennéd sértődött morgásnak, vagy pláne "kioktatásnak." Ennyire tellett:

"És akkor együtt alszik majd a farkas és a bárány, de a bárány nem alszik majd jól!"

A helyzet valóban olyan, amilyennek írod, én még olyanabbnak is le tudnám írni, volt idő, amikor írtam is, most inkább a didaktikai munkát végzem, mert előpbbire vannak mások is, utóbbira... hát, szóval kevesebben. Nincs is hova írni ( nincs benne pénz, de mondjuk ez a legkevesebb), én is csak a DVD-re ( szabadon másolható) meg a netre dolgozom.
Ilyen szempontból nyugodt a lelkiismeretem. "Szaktudásilag" már kevésbé, épp azért a sok írás, merthogy igencsak kevesellem. És akkor már azt a keveset, ami van, nem szeretném elveszíteni. Szoktam mondani, hogy a nagycsoportos linómetsző óráimat kivéve szinte minden más feladatra tudok nálam rátermettebb kollégát.
Mikor valami új feladatot kell megoldani, és belevágok, és először semmi sem sikerül, minden hiba előjön, ami előjöhet, napokon át dolgozom, végül összeáll, amit Pecze János fél kézzel megcsinált volna két óra hossza alatt - hát bizony a katonai nevelés csodája, hogy kedves, elbűvöló mosollyal fogadom a "Pista - te olyan ügyes vagy"! kollegiális megnyilvánulást.

Idézetre visszatérve. Én most valóban egy álomközeli világban élek, dolgozok, de ettől még érzékelem a valóságot, a konditeremben egyáltalán nem belső szükségletből emelgetem a rohadt súlyokat, verem a zsákot, és persze belső szükségleteimet követve, irodalmi munkálkodásom sem pedagógiai szövegeken dolgoznék. Benzinkutasunknak otthon nincs kis benzinkútja.

Szávai | 2008. március 26. | vizuszol[kukac]freemail[pont]hu
Kedves János!
Engedelmeddel sűrűn fogom használni a tananyag leadása definíciódat.
Kedves Judit!
Igen. ( V.ö.: Aki korán kel, az igen!)A minta tehát adott. Nyilván vannak kísérletek hasonló felkészítésre a tanárképzőkön is. Hátha ír valaki róluk.

Eretnek klub létrehozása előtt azért azon el kellene gondolkodni, hogy konkrétan milyen intézménybe küldenétek gyakorlatra a hallgatókat. ( Róka fogta csuka helyzet feloldása igényeltetik.)
Kádár Judit | 2008. március 25. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Lassan szerveződik az EK (Eretnekek Klubja). Ha lehetne, belépnék (eddig Leiner Károly, Terepmunkás mint alapító atyák).

Elmesélem, hogyan képeznek pszichodráma csoportvezetőt (meg a többi csoportmódszer vezetőjét) 1. képzési szakasz: sajátélmény. Általában egy-két év, én jobban szeretem, ha kettő, mindösszesen 250 óra! A leendő csoportvezető ebben a szakaszban pusztán csoporttag, azt éli át, mi történik a képzők vezetésével az ő élményeivel, tapasztalataival, helyzeteivel. Meg a többiekéivel. Meg a csoporttal. A reflektivitás, önreflexió minimális, pusztán abból fakad, hogy a csoporttagok tudják, hogy ők most képződnek.

2. szakasz: asszisztensi szint. 150 óra, amiben felerészt ugyanaz folyik, ami az önismereti szakban, de már van némi szakirodalom ismertetés, próbavezetés (kb. mint a mikrotanítás), technikák kipróbálása. Aki ezen túljutott, folyamatos élő szupervízió mellett már vezethet csoportot.

3. szakasz: szupervízió. A felsőfok is 150 óra, már minden csoporttagnak van saját maga által vezetett csoportja. A csoportidő felében csoportos szupervízió folyik, vagyis ki-ki elmondja, megmutatja, saját csoportjában (ahol ő már csoportvezető) miben akadt el, a képzők dramatikus eszközökkel felidéztetik vele az elakadást, áthangolják, ha kell, értelmezéssel (reflektív önismereti lépést inspirálva), ha kell, módszertani segítséggel oldják a zárlatot. Az idő másik felében a leendő teljes jogú csoportvezetők egymáson (saját képző csoportjukon) gyakorolnak. Minden egyes történést végigtárgyalnak, értelmeznek a csoportdinamika, az egyéni lélektan és a pszichodráma módszertan szempontjából.

Aztán vizsga. Mindhárom szint abszolválása kritériumokhoz kötött, vagyis mindegyik továbblépés előtt mondható, hogy nem, neked még korai, még nem engedünk tovább, tessék még x órát itt gyakorolni.

Én is tudom, hogy más a tanítás és más az önismereti vagy terápiás csoportok világa. De olyan rettenetesen mégsem más. Itt is, ott is a fejlődést, a növekedést, a változást kell elősegíteni, és ha nem sikerül ennek tudatosan átélt belső mintáját kialakítani, mesélhetünk Comeniusról, Steinerről, Montessoriról napestig, nem fog számítani.
Leiner Károly/zöldbéka | 2008. március 25. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Egyetértek Terepmunkás, nekem is hasonló elképzelésem van. :)
terepmunkás | 2008. március 25.
Eretnek gondolatnak tűnhet - de míg nálunk az iskolákban alig-alig van un. segítő személyzet, addig Európa számos országában igen. Kicsit talán a ped. asszisztens fogalma takarja ezt a fajta munkakört. Nos, az a bizonyos alkalmassági vizsga, amire én gondoltam, éppen ezt a napi gyakorlati jelenlétet tételezné. Az első év elméleti képzése nyugodtan feleződhetne, s helyette akár hetes váltásban intézményekben munkálkodna a hallgató. Az első év végén pedig értelemszerűen az folytathatná, folytatná a tanulmányait,aki a gyakorlati terepen megfelelt. Tudom rettenetesen sok feltételnek kellene teljesülnie, hogy a dolog működhessen, de bizonyára közelebb vinne a kéttanáros módszer elfogadtatásához, komoly segítség lenne az iskolák számára, és alighanem alaposan megszűrné a pedagógusi pályára jelentkezőket is.
Leiner Károly/zöldbéka | 2008. március 25. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Kedves János!

Magát a képzés folyamatát nem tudom minősíteni, nem is tisztem, de abban biztos vagyok, hogy gyakorlati részből több kell -már az én időmben is több kellett volna. Az elméleti képzést lezárandó legalább féléves gyakorlatra kellene mennie minden hallgatónak, nem gyakorló iskolákba, hanem valódi iskolákba, mentorok mellé - úgy, ahogy nem egy európai ország ped.képzés gyakorlatában ez szerepel. Az itteni alkalmasság döntse el, hogy az elméleti tudással felvértezett és a hosszú gyakorlati időt letöltő hallgató kaphat-e pedagógusi oklevelet vagy sem. Hogy ennek milyen formát és lebonyolítási rendet kellene adni, az egy más kérdés. Valahogy így tudnám szűrni a pedagógusnak készülő hallgatókat.
Mert úgy gondolom, hogy az az ember, aki minden órára mentorával együtt vagy önállóan készülve, sokat tanítva, a különböző technkákat megismerve és kipróbálva, elsajátítva még mindig tanítani akar félév/egy év gyakorlat után, az valószínűleg idevaló.Nem?
Ollé János | 2008. március 24. | olle[pont]janos[kukac]ppk[pont]elte[pont]hu

Kedves Szávai, a "jól adja le a tananyagot" minden szereplőnél megjelenhetett volna, csak másképp. Tanároknál gyakran szoktam hallani ironikus idézőjel nélkül. Tanárjelöltek is mondogatják, de ott közbe szoktam szólni. Oktatóként szimbólumként használom a pedagógiai kultúra közelítésére. Ez csak egy mondat, vagy tipikus szófordulat, de komoly jelentése van. LE = hierarchikus, tanárcentrikus, ADNI = egyirányú, (nekem van, nektek még nincs, de most lesz), ANYAG = tartalomközpontúság, az oktatás nem más, mint tartalomközlés.

Egy kollégámnál halottam régebben az alapkérdést: matekot tanítasz vagy gyerekeket (matematikára IS)?

Kedves Leiner Károly/zöldbéka, bizonyos, hogy a tanárképzés nem tökéletes, talán soha nem is lesz az, de sokszor olyasmit is elvárnak tőle, ami nem feladata. (...) Most sokáig gondolkodtam egy hosszabb válaszon. Helyette inkább arra kérem, hogy mondjon egy példát, mit csináljon másképp a tanárképzés, hogy felkészítse a pedagógust a gyakorlati megoldásokra? Mondjon egy konkrét példát, hogyan képzeli el azt a helyzetet, szemináriumot, stb. amikor a gyakorlati megoldásokra készülnek fel a hallgatók? Mit csinálnak? Mi a feladatuk? Hol? Mikor? Hogyan?

Kedves Stermeczky Zsolt Gábor, egy érdekes problémára világított rá. A gyerekeket nem sok egyedül dolgozó pedagógus, hanem a tantestület egy része, legalábbis közösen dolgozó tanárok tanítják, és ez nem ugyanaz.

Kedves Gy. Betti, én nagyon egyetértek a sok gyakorlattal. Amikor csak lehet, a tanárszakos óráimon sok (nagyon sok) gyakorlati feladatot adok. Amikor ez a félév elején kiderül, a hallgatók egy része rögtön le is adja a kurzust, mert túl sok a követelmény :-) és később is nagy a lemorzsolódás. Próbáltam megtudni az okát, a leggyakoribb válasz szerint más helyeken elég megírni egy dolgozatot, miért mennének akkor egy félév során többször is kihelyezett iskolai gyakorlatra, sok-sok gyakorlati feladatot megoldani?

Egy személyes történet: egyszer régen indítottam egy mikrotanítás nevű kurzust (a hallgatóknak a félév során 10-15 perces kisebb órákat kell tartani 5-6 fős középiskolás tanulócsoportnak, a megtartott órákat videókamerával rögzítjük, a felvételek alapján a tanári tevékenységet még aznap csoportosan elemezzük). A tanári pályára való felkészülés egyik leginkább gyakorlati formája, nagyszerű találmány. Komoly elméleti felkészülés, bátorság, stb. kell hozzá és ha szerencsés a jelölt, akkor a tanulók is partnerek a konstruktív kritika megfogalmazásában. Volt olyan olyan félév, amikor összesen 4 hallgató jelentkezett rá (a kurzuskínálat alapján kb. 1500 vehette volna fel) és a kevés jelentkező miatt nem lehetett elindítani. Később "becsempésztem" a kötelező kurzusra, ami elég népszerűtlen megoldás volt. Ma már nem tanítok ilyen tárgyat, a kollégáim szerint kicsivel jobb a helyzet és több az érdeklődő. Egy merész kijelentés: nem elég ha a képzésben megjelenik a gyakorlat, kellenek hozzá a hallgatók is, hogy elvégezzék.

A szemináriumokon egyébként állandó vita, hogy a képzés mennyire készíti fel őket a gyakorlatra. Akikkel én találkozom, azok pont az elméleti képzés közepén-végén vannak. Ilyenkor már erősen türelmetlenek, de sokszor a gyakorlati feladatok, amelyek nagyon sok munkával járnak a korábbi elmélkedéshez képest, rendkívül népszerűtlenek.

Kedves Leiner Károly/zöldbéka, a kétciklusú tanárképzés (BA-MA) minden korábbihoz képest sokkal-sokkal több gyakorlatot tartalmaz. Természetesen még pár év kell, mire kiderül, hogy akik eben a rendszerben végeznek, mennyivel és miben leszek jobbak, illetve kibírják-e a sok gyakorlati feladatot :-)

Ollé János | 2008. március 24. | olle[pont]janos[kukac]ppk[pont]elte[pont]hu

Kedves Zsolt, természetesen abban is próbálunk segítséget adni a hallgatóknak, hogy hogyan oldjanak meg fegyelmezetlenségre utaló helyzeteket. Az alapelv azonban a megelőzés.

Kedves Izs, lehet, hogy jó tanárnak születni kell, de a helyzet az, hogy sokkal kevesebben születnek jó tanárnak, mint amennyire szükség lenne, vagyis mindenképpen képezni kell, hogy elegendő létszámban legyenek. Nem is mindig meg tanárnak, aki annak született, stb.

Kedves terepmunkás, mikor is lenne az az alkalmassági vizsga és milyen is lenne az? Első lehetőség: amikor felveszik a képzésbe. Itt mit vizsgálnánk? Egy fiatal, nemrég érettségizett emberről van szó, aki a felsőoktatásban töltött 5-6 év alatt nagyon sok változáson megy keresztül. Mi a bizonyosság arra, hogy a személyiségfejlődése megőrzi azt az irányt, amit pl. egy alkalmassági vizsga alapján becsülni tudunk? A képzés első szakasza mindenképpen elméleti szakasz. Ennek a végén azt tudom megmérni, hogy elméleti tudása alapján alkalmas-e vagy sem. Több kutatás is bizonyítja, hogy más gondol majd, mint amit cselekedni fog. Esetleg a képzés végén is lehetne vizsgálni és a zárótanítás előtt/alatt mondani neki, hogy hiába képeztük 5 évig, sajnos nem alkalmas. Egyik sem jó megoldás.

Kitti | 2008. március 21.
Kedves Szávai!
Nem vonom kétségbe hozzáállásodat a pedagógiához, szakmai tudásodat jogom nincs megkérdőjelezni, írásaid a bizonyíték, hogy teljes. De engedd meg, több variációs a helyzet, mint, ahogy gondolnád, szerintem. Vannak a Noémi féle iskolák, jó helyzetű fenntartóval, vannak a nagyvárosi iskolák fenntartókkal, vannak a kisvárosi iskolákkal, fenntartóval, vannak a nagyközségi iskolák fenntartókkal, vannak a kistelepülési iskolák fenntartóval. Lettek nagy társulások egy fenntartóval, egy intézményvezetővel, lettek szegregált kistelepülések, szegregált intézményei nagy társulásokban, óriási anyagi gondokkal, monumentális szakmai problémákkal. Szakos hiány, gyógypedagógus hiány, szabadidő szervező hiány stb. 2008-as költségvetés még rosszabb, mint az összes többi előtte. Szerinted mekkora mozgástere van egy szegregált, csökkenő gyermeklétszámú intézményt vezető igazgatónak létszámleépítéskor: .............Hát nem a minőségirányítási program eljárásrendjét fogja alkalmazni, hanem a Kjt.-t fogja végignézni. De mondok különbet: 2007. májusában 11 pedagógust küldtek el azonnali hatállyal egy jól működő szegregált, gyermeklétszámcsökkentéssel nem küszködő intézményből. A munkaügyi döntőbíróságon támadhatták meg felmentésüket. Ismerve a magyar bíróságok gyorsaságát: ki adja vissza az idejüket, a lelki megnyugvásukat???? Egy térségben elég egy ilyen példa és mindenki retteg. A pert megnyerték, de az állásukat nem kapták vissza, csak a végkielégítésüket. Szerinted hol tudnak elhelyezkedni?
A pálya széle című kifejezésemet erre értettem, hogy ilyen helyek vannak, amit lehet, hogy te hál' istennek nem ismersz. Ez nem a kontraszelekció: üdvözöllek Kitti
IZs | 2008. március 20.
Kitti mondnivalójához egy kiegészítés, az integrálásnak becézett szakközépiskolai bezárások sűrűjéből. A cégéren a legjobb tanárokból építkező, korszerű, jólfelszerelt szakképzés a megjelölt cél, ez elvileg lehetővé tenné az alkalmatlan tanárok elbocsátását, gyakorlatilag ötlet- és véletlenszerű, ki megy ki marad.
A 300-as tantestület szerintem rémálom, ekkora embercsoport nem lehet jól együtt működő közösség.
Leiner Károly/zöldbéka | 2008. március 19. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu

Én tovább is mennék, mint Judit tette a Wardolf példával: talán nem ártana tanulni olyan országok gyakorlatából a pedagógusképzés kérdéseit illetően, amelyek magas szinvonalon oktatnak-nevelnek. A skandináv országokban, eltérően ugyan, de nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlati képésre: éves, féléves gyakorlati időt írnak elő a hallgatók számára az utolsó évben, amikor rész vagy teljes munkaidőben mentor segítségével zajlik a kötelező gyakorlat. Ez alatt az idő alatt mód van a tanultak gyakorlati alkalmazásának elsajátítására, de arra is, hogy kiderüljön a jelöltről, hogy nem alkalmas mégsem erre a pályára. A nálunk tervezett féléves gyakorlati időt éppen ezért én üdvözölni tudom, ha az a Petra által is megemlített "igazi" iskolákban zajlik majd.
Ugyanakkor ezt a gyakorlatot a leendő tanárok számára is kötelezővé tenném, mert sajnos ők messzebb állnak a gyerekektől, mint a tanítók. Például a szövegértés tekintetében: nem hihetjük komolyan a mai körülmények között, hogy nem szükséges a készségek, képességek továbbfejlesztése az 5.-6. osztályban. Nem készen kapják a felsős szaktanárok a gyerekeket - továbbra is szükséges a fejlesztés az oktatás mellett.
szávai | 2008. március 19. | vizuszol[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Kitti!
Kicsit elbizonytalanodtam, átnéztem az összes hozzászólást, végül arra jutottam, hogy nekem válaszoltál.
Nem tudok megyénként tíz intézmény mondani, mint mondtam, elvétve tapasztaltam a három tényező találkozását.
A többire csak azt tudom mondani, hogy tárgyi tévedésben vagy, nem a pálya széléről, nem kényelmes pozícióból beszélek, arról meg, hogy valami elkerülhetné a szememet... hát, maradjunk annyiban, hogy nem jellemző. Bár néha nem bánnám.

A Waldorf utánpótlás nevelés jó példa, a Pető intézet lehet egy másik hasonló példa.
Kádár Judit | 2008. március 19.
Amikor Flóra lányom tavaly elkezdte a solymári Waldorf Tanárképzőt, már az első év telén egy egész hónapon keresztül hospitáltak (egyesével), miközben rendkívül részletes hospitálási naplót kellett vezetniük, az általuk megfigyelt osztály életében aktívan, feladattal részt kellett venniük, sőt a végén egy teljes tanórát meg kellett csinálniuk. Azután újabb hónap következett, amikor a főiskolán egy külön órán végigbeszélték mindazt, amit tapasztaltak, följegyeztek. A hospitálási naplót letisztázva be kellett adniuk, mindenkiét részletesen értékelték. Ez minden egyes évben megismétlődik, méghozzá a hallgatók egyre aktívabb tanítási próbálkozásaival.

Nem kell a Waldorfot nagyon imádni, főleg nem egyoldalúan, árnyalatlanul, de ez azért nagyon fontos és jó gyakorlat.
Gy. Betti | 2008. március 19.
Kedves MI!
Nem tudom, most hogy áll a tanítóképzés, szerintem több, sokkal több gyakorlatra lenne szükség. Amikor én kikerültem a főiskoláról(7 éve),fogalmam nem volt a differenciálásról,a kooperatív munkáról...és ez nem azért volt, mert nem vettem komolyan. Mindig is tanító akartam lenni, nagyon is komolyan vettem, csak a gyakorlati idő alatt nem tudtam ezeket ellesni, mert nem volt kitől.Szerintem, aki komoly elhatározásból lép erre a pályára, úgyis továbblép ezeken a dolgokon, eljár tanfolyamra, és szakmázik, ha van kivel:)
szóval több gyakorlat...persze, megfelelő helyen
kitti | 2008. március 18.
Mondj megyénként tíz intézményt, ahol nem csak elméletben,de gyakorlatban is igaz, amit állítasz a pálya széléről. Betekinteni kényelmes, ott lenni a nehéz. Az még nem jutott eszedbe, hogy amikor a műhelyekben voltál, legalább akkor mindig mindenki a legjobb arcát mutatta: janus
Szávai | 2008. március 18. | vizuszol[kukac]freemail[pont]hu
Az alkalmatlan pedagógus menesztésének menetrendje a következő:
Ped programban, helyi tantervben megjelöljük a konkrét feladatopkat. Ezt és ezt szeretnénk elérni, így és így. Munkáltató órák, csoportmunkák, stb.
Kollégával leülünk megbeszélni:
Nézd, tudjuk, hogy ez nagyon nagy erőfeszítéseket, módszerváltást, magatartásváltást követel tőled, önképzést, stb. és sajnos nincs semmi plusz pénzünk, de ezek a céljaink, ha nem tudod vállalni, akkor jobb, ha közös megegyezéssel válunk meg.
Mert a minőségbiztosítási programunkban a kimeneti teljesítményeket, pedagógiai attitűdöket, stb. mérjük.
Kolléga nyilván mnarad, mert hát hová menne. És bizony mérünk. Órát látogatunk, jegyzőkönyv készül,írásbeli figyelmeztetés, megvan a hivatalos út a felmondásig, nem ez a nehéz, noha emberileg nyilván megterhelő megvonni egy családtól a fizetést, a nehezebb része a minőségorientált tantestület felállítása, és mág ez is kevés, ha nem áll mögötte egy tényleges pedagógiai teljesítményt elváró helyi közösség. Ez a legnehezebb pont.
Országot járva néha látok olyan iskolát, ahol találkozik helyi elvárás, vezetői rátermettség, pedagógusi alkalmasság, de többnyire inkább a hiányokat.

A szakmát én inkább a szakirodalomból tanultam, a nagy elődök, kortársak inkább indíttatást adtak. Azt, hogy konkrétan mit és hogyan csinálnak, inkább a publikációikból, kiállításaikból tanultam meg. Igaz, utána rögtön mentem szétnézni a műhelyeikbe, és ezek a tanulmányutak sokat segítettek. az ember ide néz, oda néz, és egy csomó dolgot utána másképp csinál. ezért lenne nagyon fontos, hogy ne csak a gyakorlókat ismerjék a hallgatók, hanem a legjobb műhelyekbe is legyen bejárásuk. ( Ez persze megint plusz pénz, plusz munka.)
kitti | 2008. március 18.
Kedves Károly!
Ezer éve felvételiztem az óvónőképzőbe és alkalmassági vizsgát kellett tennem: Szarvas. Az ének volt a szóró. Teljesen természetesnek vettük, hiszen kicsi gyerekeknek kell a színvonal. A szigorlatok pedagógiából, pszichológiából véresek voltak. Több napon keresztül, csoportokra bontva, szóban ráérősen vizsgáztattak. A magyar szigorlaton is szégyen volt akkor még kettest kapni, de a ötöst tudhatott magáénak Dankó tanárnőnél, arra az évfolyam fölnézett. Nem puskázott: tudott. Egy pár éve fölvételiztem a Bárczira: három lépcsős volt, nagyon nehéz, de nem éreztem hogy fincogtattak volna, korrektek voltak. Igaz a bírálat kissé görbetükörnek hatott számomra: tényleg ennyire béna lennék? De olyan pedagógusoktól elfogadtam és okultam belőle. Sajnos csak költségtérítésesre vettek volna föl, azt meg anyagilag nem bírtam. De gondoltam egy huszárvágással elvégzek egy OKJ-s gyógypedagógiai asszisztensi képzést. Remek volt. Használható tudást kaptam, rengeteg alkalom volt beszélgetni az oktatókkal a szüntekben, tapasztalatot cseréltünk. A csodálatom a Bárczi iránt csak nőtt. Intézményem, aminek alapítóokiratában az SNI-s gyermekek nevelése is benne van, átesett egy komoly költségellenőrzésen. Megállapította, hogy nem kell gyógypedagógiai asszisztens, bárha kötelező munkakör is. Mondván más települések is megoldják. A fő állású gyógypedagógiai asszisztens röpült. Takarító nő sem kell, mert a konyha lány is ki tud takarítani. Az én kötelező órámat is növelte, mert összevontak más intézménnyel, így nem kell a magasabb vezetői pótlékot sem folyosítani, tagintézményvezetői pótlék jár csak, és így az óraszám emelkedik. Logikusan megint kisakkoztunk egy pedagógust, mivel az ellátandó óraszám kevesebb lett. Aztán még az intézmény nyitvatartását is csökkenteni kellett, így meg az átfedési idő növekedett meg, ami megint létszámcsökkentést redukált. Négy fővel csökkent akkor az intézményem létszáma, amikor még a gyermeklétszám nem indokolta volna, csak a fenntartó sanyarú helyzete. Prémium éves nyugdíj, csoportösszevonás, meg amit akartok. A pedagógus reszket, gyomorgörccsel indul dolgozni.
Ez az ország kicsi, a megye kicsi, a település kicsi. Mindíg eszembe jut a Rokonok című alkotás. Ahhoz, hogy te egy pedagógust alkalmatlanság címen menessz a pályáról objektíven és törvényesen, világosan és tárgyilagosan be kell, hogy bizonyítsd az alkalmatlanságát. De itt mindenki rokona, ismerőse valakinek. Tehát szakértő az országos névjegyzékből: Ki fizet? Te mint magánember, vagy igazgató, vagy a fenntartó? És mindig idejukadunk vissza: PÉNZ Mivel a jó pedagógus szorongattatva vagyon, hogy megmentse saját bőrét, csendben dolgozik, igyekszik a rábízott gyermekeket tisztességgel, szeretettel művelni, nem igazán foglalkozik más gyengeségeivel.
Bosszankodom: sajnálom a veszteseket: gyerek,szülő, sajnálom a kiégett pedagógust, sajnálom az állástalan pedagógust. Egyet nem sajnálok: a dolgát rosszul végző pedagógust. Amikor a rendszerváltáskor motyogtam, az új programok miatt, ami tetszett csak rengeteg munkával járt, idős kolléganőm így fogalmazott: hallottam a háború előtt tanítók véleményét a háború előtti iskoláról, megéltem a változó kommunizmus, változó pedagógiáját, megéltem a rendszerváltást: egy érték van a gyermek és a te önbecsülésed. Azóta a kolléganőm meghalt. Gyakran gondolok rá, ha hamarabb születek, többet dolgozhattunk volna együtt. Így is sokat adott. Ez az oldal a vitáról szól egy közös pont van mindenki megszólalásában: az önbecsülésünket féltjük. Addig jó míg féltjük. Hát ha átragad minden pedgógusra.
Stermeczky Zsolt Gábor | 2008. március 18. | zsolesz0502[kukac]freemail[pont]hu
Zöldbéka Tanár Úr, egyetértek a kérdéseivel! Én csak annyit tudok a saját iskolám tanári karáról, amennyit egykori tanárnőm (most már igazgatóhelyettes) mondott: "Természetesen nem vagyok jóban mind a 300 kollégámmal! Nálunk sem szereti mindenki egymást!"
Én már azt a kérdést is megkockáztatnám, hogy ez jogos dolog-e. De azért ez még valószínűleg igen, hiszen minden ember között vannak különbségek, így lehetnek viták is. Viszont mikor van az a pont, amikor már pedagógiai kérdésekben vannak különbségek, és egymás oktatási módszereivel nem értenek egyet kollégaként a tanárok? Ez szerintem súlyosabb probléma, mint az egyéni, egymás közti különbségek, mert az oktatási módszerek már a diákokra is hatnak.
És maguk, a tanárok, emberileg vajon mennyire ismerik egymást?
Természetesen nem lehet mind a 300 kollégát jól ismerni, de akkor legalább ne legyenek rosszindulatúak egymással szemben. Bár ilyet nem tapasztaltam, el tudom képzelni, hogy ilyen is van.
Ugyanakkor, amíg én diák vagyok, az itt hozzászólók többsége pedagógus, így bátran vállalom, ha tévedek, és várom a (jogos, vagy jogtalan:)) felülbírálást!
Leiner Károly/zöldbéka | 2008. március 18. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu

Olyan sokszor "morogtam" már a pedagógusok, én/mi, felkészültségéről, szakmai tudásáról, alkalmasságáról mindenféle fórumon, hogy lassan már az engem nem ismerőnek arra kell gondolnia, hogy no még egy ember, aki mindenki fölé helyezi magát! Nem erről van szó! Van mögöttem néhány évtized aktív "gyakorlat" és több évtized "nézelődő, benne élő, vele élő" időszak is.

Meggyőződésem, hogy a pályán levők elenyésző része "született" pedagógus (mint ahogy van sok remek kőszobrász, de Michelangelo, Leonardo csak egy-egy volt - igazi művész, ami nem azt jelenti, hogy a többiek nem képesek remek szinten megmunkálni az anyagot, hanem azt, hogy ők valamiért különlegesek) - ám ők most nem tárgyai a pedagógusképzés itt megjelenő kérdéseinek.

A többiek nagy része tisztességes, remek pedagógus: hittel, szakmai felkészültséggel, vággyal a megújulásra, önképzésre, igénnyel a mindig jobbá válásra. Hogy hogyan lettek azzá, amik ma? Ez a kérdés! Felkészítette-e őket a felsőoktatás, a ped.képzés a gyakorlati problémákra és megoldásokra? Ma úgy gondolom, hogy többet tanultak a régi "bölényektől", saját szakmai életükből, a gyerekektől, mint amire felkészülhettek volna. Viszont meggyőződésem, hogy az utóbbi évtizedek gyors változásainak, negatív jelenségeinek megjelenésével, kezelésével a ped. képzés sem tudott lépést tartani. Például frissen kikerült kollégáim, bár hallottak róla, de képtelenek differenciálni a gyakorlatban, nem ismerik a nyitott tanulásszervezési eljárásokat, a reformpedagógiák lényegi kérdéseit, módszereit stb.

1. Az első kérdés tehát az, hogy a képzés szinvonala megfelelő-e? Erre nem tudok választ adni: saját tapasztalatomról írtam, nem volt túl fényes a dolog. Elveszett lettem volna "mentoraim" nélkül...

A többi pedagógus azonban, határozottan állítom, nem való erre a pályára. Juli írta, hogy saját kollégáim miatt biztos nem szégyenkezem. Nos, ez nem így van. Sajnos vannak, akik bűntetlenül tehetnek tönkre osztályokat, gyerekeket és a vezetés tehetetlen. Vagy nem látja, vagy nem akarja észrevenni és mmegtenni a megfelelő lépéseket. Vannak-e megfelelő lépések. Kitti írta, hogy ebben az esetben tehetetlen egy igazgató. Nem tudom, nem vagyok az. De ezek szerint ezek a pedagógusok maradhatnak "pedagógusok"? Meddig? A nyugdíjig?

Ha igaz a megállapításom, akkor egy csomó kérdés merül fel bennem, jelezve, hogy kompetenciám és tájékozottságom nem terjed ki ezekre a kérdésekre, csak nagy általánosságokban:

2. Ha egy igazgató tudja, hogy valamelyik kollégája "alkalmatlan", akkor mit tehet?

3. Hogyan juthatnak el a gyerekek elé ezek az "alkalmatlan" pedagógusok?

4.Van-e alkalmassági vizsgálat és elégséges szinvonalú-e a ped. pályára jelentkezők szűrése?

5. Ha egy tantestületben a tagok külön-külön érzik egyik kollégájuk "gyengeségeit", fel tudnak-e és fel mernek-e lépni?


Ezek a kérdések két terület kompetenciáját érintik: a képzést és az iskolák belső világának működését. Az elsőről nem mondhatok biztosat, a másodikról nem szeretnék. Sok iskolát ismerek, sokba vagyok "bejáratos",sok nagyon jó van és sokról nem túl jó a véleményem sem szülőként, sem pedagógusként. Ez utóbbi mondatot nézzétek el nekem...
szávai | 2008. március 18. | vizuszol[kukac]freemail[pont]hu
Az előbbiből kimaradt, hogy a tanári mesterség tanulható szövegrész elől kimaradt a "természetesen egyébként ép, egézségesen fejlődött, logikus gondolkodásra képes, a test, lélek, örömeivel élni tudó, ezekért fáradságot is vállaló, stb.. pedagógusjelöltben gondolkodom"
Mert, ha nem így van, ha az egyetem, a főiskola kell magára vállalja az ép emberré nevelés feladatait is, akkor ez már nem ilyen egyszerű, de ez nem jelenti a tanári mesterség tanulhatatlanságát.
Szávai | 2008. március 18. | vizuszol[kukac]freemail[pont]hu
Én azért hallgatok, mert nem nagyon találtam fogást az anyagon. Talán Sterneczky Zsolt véleményén gondolkodtam el leginkább.
A tanárnak születni kell szöveget kényelmes menekülésnek tartom, ha valaki megtanulja a szükséges dolgokat, figyelemmegosztás képessége, "kié a probléma" kisrutin, stb. ( van egy pár ) és természetesen beleépül egy bizonyos műveleti bátorság tárgyi és spirituális dolgokkal, jelenségekkel, nem folytatom, pedig kéne, mert végül is erről kéne beszélni. ( Most nem fér bele a beosztásomba)

A másik ilyen mondat, a "jól adja le a tananyagot." Ha ironikus idézőjelben volna - lehet, hogy a szerző odagondolta, akkor erősebben kellett volna odagondolni - OK. Így símán egy századeleji módszermaradvány fő tétellé emelése. Ha egy kolléga még anyagleadásban gondolkodik, akkor... á, tessék erről megkérdezni Földes Petrát!

Amúgy meg valóban. Felvételinél alkalmassági mérés, ami üzen a középiskolának, a középiskolás korúaknak, az egyetemen meg gyakorlat, tréning, ehhez persze eszözök, pl. a vizkult hallgatók ne otthonról hordják a masszát, mert az ilyen módszerrel tanított tanár majd a tanítványaival is otthonról hozatná, de azok nem hozzák...
valahol feljött itt, hogy az egyetemen megtanulják a korszerűt, aztán kikerülnek a mezőre, a vadak közé, többnyire nyilván, de ha azt a néhány produktív helyet tekintjük, akkor azt látjuk, hogy eszközökben sokkal gazdagabbak, mint a főiskolai vizkult tanszékek.

Mindezek persze csak mellékgondolatok, mert - a tanárképző műhelyek fejlődése azon áll vagy bukik, hogy az iskolavilágban megjelenik-e a valódi pedagógiai minőség-elv. Amíg ez nincs, addig nincs ami motiválja a felsőokt. reformot. Fordítva ez sokkal nehezebben megy.
Szekszárdi Juli | 2008. március 18.
Kedves "Terepmunkás"! Sajnos az a pszichológiai alkalmassági vizsgálat végül nem került nyilvánosságra, pedig Gabiék biztosan jót csináltak. Az alkalmasság kérdése valóban nagy gond volt mindig, és a problémát tetézte, hogy az egyetemek az utóbbi időben ugyanúgy fejkvótával dolgoztak, mint a közoktatási intézmények. Fel kellett tehát tölteni a létszámot, mert különben nem volt pénz, megszűnéssel fenyegettek álláshelyek stb. Ennek "eredményeként" olyanok is bejutottak pl. a tanárképzésbe kevésbé népszerű egyetemeken és szakokon, akik helyesírni sem tudtak. Remélem, nem kapnak mind diplomát.
Hogy most ez a bolognai átszervezés segít-e valamit a pedagógusképzés színvonalán vagy sem, milyen irányban mozdul el a rendszer, arról még nem lehet megalapozott véleményt mondani. Az esetleges javulás biztos nem fog az egyik napról a másikra bekövetkezni.
Kedves IZS! Biztos kell affinitás a tanári pályához, tehát egy szint, ami alatt azért nem szabadna beengedni senkit a pályára. Persze vannak a tanári mesterségnek tanulható elemei is. Hogy valóban azt tanítják és tanulják a felsőoktatás kurzusain, amire a pedagógusnak az iskolában szüksége van, azt nem merném egyértelműen állítani. Csak az optimista kicsengés érdekében mondom: akadnak azért olyan helyek, ahol igyekeznek, hogy ezt tegyék.
terepmunkás | 2008. március 18.
Csak kérdezem..jó sok évvel ezelőtt a Bárczin az alkalmassági vizsga logopédiai szűrés volt, jó nem került be beszédhibás tanárjelölt, de bekerülhetett számtalan ki talán mégsem a pályára termett. Sok évvel később egy romológiai szakképzésen Hegyiné F.Gabi és Rostás Rita panaszolták, hogy bár kidolgoztak egy jónak mondható "mérőeszközt", a Pázmány köszönte de nem kérte - röviden nincs alkalmassági vizsga. A felvételi a pedagógus szakokon tanítótól tanárig - nincs a helyén. Ez vajon változott?
Izs | 2008. március 18.
Kedves Juli! A nekem tetsző mondandó " a tanárnak születni kell", tehát a jó tanárságot tanítani nem lehet, a gyakorlathoz gyerek is kell, de rajtuk kisérletezni nem túl etikus, sajna itt nincs rutinpálya.
Szekszárdi Juli | 2008. március 18.
Miért van itt ekkor csönd? Pedig a pedagógusképzést, gyakran mint minden baj egyik okozóját sűrűn halljuk emlegetni. Vajon miért van ilyen mély szakadék a felsőoktatás és a közoktatás között? És valóban áthidalhatatlan ez a szakadék? S ha igen, miért van így, mit lehetne tenni ellene? Pedig nekünk valamennyiünknek volt/van köze ehhez a területhez leendő pedagógusként vagy szakvizsgás hallgatóként, esetleg egy-egy kutatás részeseként. Ami engem illet, jelenleg a túloldalhoz állok közelebb, hiszen tanítottam/tanítok tanárjelölteket, szakvizsgázni készülő pedagógusokat, az egyetem oktatójaként vontam be kutatásokba iskolákat, tanárokat. Személyesen sohasem éreztem, hogy a felső- és a közoktatás közötti távolság áthidalhatatlan lenne. A kép nyilván intézményenként, oktatónként nagyon különböző. Cs. Kati a gyerekeket tartja az Ollé János írásából megismert szereplők közül a legszimpatikusabbnak. Mi a helyzet a többiekkel? Nem hiszem, hogy például a mi Zöldbékánknak oka lenne kollégái miatt szégyenkezni. Szerintem mindannyiunknak a hasznára válna, ha akár ezen a felületen elindulna az érdemi dialógus a pedagógusképzésben működő egyetemi oktatók és a pedagógusok között.
Stermeczky Zsolt Gábor | 2008. március 14. | zsolesz0502[kukac]freemail[pont]hu
Szomorú a helyzet. Az egész cikkben egyetlenegy apró féligazságot találtam, az egyetemi oktató szájából: "Nem azt kell megtanulni, hogy miként kezeld a rossz tanítási tevékenységed okozta helyzeteket, hanem azt: milyen módon tudod megelőzni, hogy egyáltalán létrejöjjön az ilyen szituáció."
Azonban hangsúlyozom: ez is csak féligazság. Hiszen mi van, ha mégis létrejön az a kellemetlen szituáció?
Leiner Károly/zöldbéka | 2008. március 13. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Tökéletes látlelet a ma közoktatásáról! Én, aki ugyanezt látom,tapasztalom, kissé szégyenkezem is emiatt!
csendeskati | 2008. március 12.
a tanulók a legszimpatikusabbak ebben a csapatban. és milyen igazuk van!
a tanári megnyilvánulások fájnak. nagyon. ennyire ilyenek volnánk?
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.04.19.
„Kiemelkedő” csaló iskolák. Nahalka István írásas
Felmerülnek jogi és oktatásigazgatási kérdések is. Nem vagyok jogász, nem tudom megmondani, hogy a kompetenciamérések során történő csalás jogi értelemben minek minősül. Ha van ilyen...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.18.
Odaszúrt az MTA Palkovicséknak egy méretest
Az ITM eddig nem árulta el, hogy javítaná a magyar innovációs teljesítményt, sőt a kormány adós egy részletes tanulmánnyal, de addig is az MTA összeálított egyet, az Eötvös 2020+ anyagot...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.17.
Ötéves technikumok lesznek a szakgimnáziumokból
2020 szeptemberétől a mostani szakgimnáziumok ötéves technikummá, a szakközépiskolák pedig hároméves szakképző iskolákká alakulnak – jelentette be Pölöskei Gáborné, az Innováció...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.15.
Megreformálnák a tanári pályaalkalmasságit
Jelenlegi formájában nem tölti be valódi szerepét a pedagógusok pálya­alkalmassági vizsgálata az érintett oktatók és hallgatók szerint. A felvételi részét képező vizsgálat jórészt...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A gyermekek érdekét helyezi előtérbe a szaktárca
Az Igazságügyi Minisztérium lépéseket készül tenni azért, hogy a gyermekek legfőbb érdekét szem előtt tartó szabályozás szülessen az úgynevezett jogellenes gyermekelviteli ügyekben....
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.15.
A több napja tartó lengyel tanársztrájkról
Ez a magyar médiában néhány példától (itt, itt, itt és itt) eltekintve egyelőre nem kapott nagy figyelmet. A cikkben a sztrájk okait és körülményeit járom körül, mely a Taní-tani Online...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.13.
Félelmetes, hogy itt tartunk, és az is félelmetes, hogy nem tiltakozunk
Elnézve az eseményeket, a reakciókat, az általános folyamatokat, komolyan megkérdőjeleződik bennem, van-e értelme az egésznek. Mennyivel egyszerűbb lenne szülőként kimenekíteni a saját...
(Forrás: ckpinfo)
--
2019.04.13.
Orbán Viktor ma azt tesz az oktatás rendszerével, amit akar
Az oktatás szereplői közül mára lényegében már csak a diákok azok, akik érdemben lennének képesek hallatni a hangjukat, de a NER résen van: a kormány ellen többször és több fórumon...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.04.13.
Palkovics szerint az MTA átláthatatlan, év végéig pedig át kell szervezni
Cáfolta az MTA hivatalos közleményében Palkovics László innovációs- és technológiai minisztérium Hír Televíziónak adott korábbi nyilatkozatát, melyben azt állította:„A magyar kormá...
(Forrás: mérce)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek