OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. március 25.
» Hozzászólások (1)

A közoktatás SWOT-analízise 2.

Az is bolond, aki pedagógussá lesz Magyarországon?

A pedagógusra a következő elemzésben úgy tekintünk, mint a közoktatási rendszer egyik szereplőjére. Az így kialakuló – pontosításra, kiegészítésre szoruló – helyzetrajz nem az egyes pedagógusokra vonatkozik, hanem a teljes pedagógustársadalomról kialakult közvélekedést mutatja. Természetes, hogy a több dimenziós képben egymásnak ellentmondó elemek is szerepelnek. Kérjük kedves Olvasóinkat, hogy tekintsék ezt egy még messze nem tökéletes tükörben feltűnő képnek, és segítsenek ezt kiélesíteni, kiegészíteni, illetve kiszűrni a torzításokat.

Témakörök Erősségek (n=77) Gyengeségek (n=202)
Szám%Rangsori helySzám%Rangsori hely
Szociális kompetenciák2836,3II.5326II.
Szakmai világkép 2532,5I.125,9IV.
Szakmai tudás 1418,2V.4723III.
Személyes kompetenciák1013III.7235,3I.
Feltételek 199,3

Lelkesek és elhivatottak?

Joggal tehetjük fel a kérdést: vajon miért is kapcsolódnak negatívumok a pedagógusok tevékenységéhez, amikor általában tagadhatatlanul megvan bennük a jóakarat, sokukat jellemzi a végtelen munkabírás, a kitartás és az állhatatosság, számosan komoly áldozatokat hoznak hivatásuk érdekében. Többnyire készséggel vállalják azt az irdatlan felelősséget, ami munkájuk során rájuk nehezedik. Sok olyan elhivatott pedagógus működik a pályán, aki szereti az általa képviselt ügyet, sőt cinizmus nélkül mondhatjuk, hogy őszintén hisz is benne. Szép számmal akadnak közöttük olyanok, akik még mindig tudnak lelkesedni annak dacára, hogy rengeteg nehézséggel kell megküzdeniük, számos kudarc éri őket, és társadalmi presztízsük fájdalmasan alacsony.

Jogos-e vajon az a szemrehányás, hogy e hit és lelkesedés mögött gyakorta nincs minőségi tartalom? Hogy sok pedagógusból bizony hiányzik a szakmai, szellemi igényesség? Hogy általában elmondható róluk, hogy ha valamilyen akadályba ütköznek, vagy ha elmarad munkájuk pozitív visszaigazolása, lendületüket vesztik, és vagy teljesen leállnak, vagy a lehető legkisebb ellenállás irányába hajlandók csak elmozdulni? Vajon mi indokolja ezeket a tagadhatatlanul valóságos jelenségeket? A szorongás? Az önbizalom hiánya? A kiszolgáltatottság? A kiábrándultság? A kiégés? Vagy valami más?

Valamilyen akadályba ütköznek…

Nézzük csak, mi minden töri meg a lelkesedést, öli ki a hitet olykor a legelhivatottabb pedagógusokból is.

A közoktatás-irányítás határozatlansága, kapkodása, az állandóan változó szabályok, követelmények, a végig nem vitt folyamatok teljesen szétzilálják az iskolák többségének az életét, és rendkívüli módon elkedvetlenítik, elbizonytalanítják a pedagógusokat.

De sokkal inkább gátolnak, mintsem segítenének a sűrűn megjelenő magukat egyedül üdvözítőnek hirdető megoldások, olykor bombasztikusnak ható ötletek, amelyeknek gyakran a puszta érzékelésére sincs elég idő, nem hogy az átvételükre, megemésztésükre, netán adaptálásukra. Ez még akkor is gyakran így történik, ha valóban színvonalas, külföldön vagy itthon már bevált elméletekről, módszerekről van szó.

Tagadhatatlanul fékező, olykor bénító hatásuk van az egzisztenciális problémáknak (a pedagógusbérek közismerten alacsonyak, az álláshely megtartása bizonytalan, stb.). Rendkívüli módon igénybe veszi és gyakran feleslegesen terheli a pedagógusokat a túlburjánzó adminisztráció.

A világ hihetetlen gyorsasággal változik körülöttünk. Minél régebben van valaki a pályán, annál nehezebb a szinte naponta felmerülő újabb és újabb kihívásokat még észlelni is, nem hogy megfelelően reflektálni ezekre. A tanítványok pedig ebben a közegben szocializálódnak, és az őket ért külső hatások nem megkerülhetők.

Kevés az idő, nagy a hajtás, nincs pozitív visszajelzés…

Ilyen körülmények között lehetetlen…

A problémák halmozódása, a túlfáradás, a kiszámíthatatlanság hajlamossá tesz arra, hogy minden bajért és sikertelenségért a lehetetlen körülményeket okoljuk. Milyen szintig mentik fel a pedagógust a nehezedő feltételek, a gyakran mostoha körülmények? A munka minőségének romlásáért valóban csak külső tényezők okolhatók?

Előfordul, hogy a pedagógus a kilátástalan helyzetre hivatkozva hárít el a munkaköréhez kapcsolódó többletfeladatokat. Általános tapasztalat, hogy a szaktanárok visszavonulnak saját tantárgyuk védőbástyái mögé, és nem vállalkoznak többre, mint hogy az adott tankönyvhöz olykor mereven ragaszkodva „leadják” és számon kérjék az anyagot.

Gyakori vád, hogy a pedagógusképzés nem készít fel megfelelően az iskolai munkára. Részben ezzel magyarázható, hogy a pedagógusok jelentős része hiányos elméleti és módszertani ismeretekkel, olykor elégtelen szaktárgyi felkészültséggel kerül ki a felsőoktatásból. A helyzetet súlyosbítja, hogy a pedagógusképzésbe jelentkezők köre eleve kontraszelektált.

A pályakezdők sok esetben motiválatlanul és felkészületlenül kerülnek az iskolába, és esetenként éles helyzetben kénytelenek szembesülni olyan problémákkal, amelyekkel felkészítésük során még elméletben sem találkoztak. A tehetetlenség érzése, a sorjázó kudarcok gyakran még azoknak fiataloknak is a kedvét szegik, akik tudatosan választották a pedagógusi pályát.

A huzamos ideje működő pedagógusok jelentős részéből hiányzik az értelmiségi attitűd, az általános szellemi-műveltségi biztonság, valamint a – mindezekkel összefüggő – rendszerszerű, problémafelismerő gondolkodás. Bár – ha szigetszerűen is, de – szép számmal léteznek korszerű pedagógiai törekvések, s akadnak olyan kollégák, akik boldogan és önzetlenül osztják meg tapasztalataikat a többiekkel, úgy tűnik, ezek iránt a szükségesnél és elvárhatónál csekélyebb az érdeklődés.

Persze van a pedagógusoknak egy olyan rétege, amely rendelkezik a jobbításra esélyt adó kompetenciákkal. Számos pedagógus kész és képes például a hatékony kommunikációra, és törekszik a munkája során felmerülő konfliktusok megoldására. Sajnos azonban, bár e törekvés tagadhatatlanul jelen van, a többség nem boldogul a halmozódó problémákkal.

A pedagógusok nagy részéről elmondható, hogy szeretne csapatjátékosként működni, általában megvan benne az együttműködésre való hajlandóság. Ez az igény talán annak köszönhető, hogy egyre több olyan problémába ütköznek, amit képtelenek egymaguk megoldani.

Sokukra jellemző a nyitottság, főként az új módszerekre kíváncsiak, és ezeket igyekeznek beépíteni saját gyakorlatukba. Általában azt sajátítják el szívesen, amit közvetlenül hasznosíthatónak éreznek

Támogató környezet híján...?

Mint erről már korábban esett szó, ha elmarad a pozitív visszajelzés, a pedagógus hajlamos elveszteni a lendületét. Támogató környezet híján elkedvetlenedik, feladja a küzdelmet, kiszáll, és iskolai tevékenységét a legszükségesebbekre korlátozza.

A pedagógusok iskolai környezetének meghatározó tényezője az iskolavezetés, illetve a tantestület. Nagyrészt rajtuk múlik, hogy az oktatás és nevelés kudarcaival és sikereivel magára marad-e a pedagógus, vagy valóban egy jól működő csapat részesévé válhat. Ezen a területen nagyon változatos és szélsőséges a kép.

Az iskolai környezet első számú meghatározói nyilván a gyerekek. Ők azok, akik körül – legalábbis az iskolák pedagógiai programjai alapján – az iskolai élet szerveződik. Sok tanár és tanító azonban saját bevallása szerint is fél a mai gyerekektől, bizalmatlan irántuk, sőt olykor ádáz harcot vív velük. Nem tudja kezelni a tévé és internet világában szocializálódó generációt. De nem csupán ez a gond. A többség nem képes nyitni az övétől eltérő (alacsonyabb és magasabb) társadalmi státusú gyerekek (és szüleik) felé. Ennek következtében nem tud bánni velük, hol idegenkedik, hol meg tart tőlük.

Egyáltalán nem ritka, hogy intoleránsak, előítéletesek. A tanulók értékelésénél mereven ragaszkodnak saját hagyományos, általában konzervatív normarendszerükhöz. Az elfogadás hiányát a gyerekek megérzik, és ennek megfelelően ők is elutasítóan, olykor bántóan reagálnak. Az így megélt kudarc erősen frusztrálja a pedagógust, és tovább erősíti a tanár–diák viszony harci jellegét.

A szülők és pedagógusok viszonyából szinte teljesen hiányzik a partnerség mozzanata. A pedagógusok az övékétől eltérő társadalmi környezetből származó szülőkkel ugyanúgy nem tudnak bánni, mint a gyerekeikkel. A nevelés két főszereplője között csak ritkán jön létre érdemi kommunikáció. A „mai gyerekek” kezelhetetlenségét a pedagógusok általában a média és a szülők számlájára írják. A hozzászólók véleményéből a kölcsönös egymásra mutogatás közismert jelensége rajzolódik ki. Az egyik oldalon állnak a pedagógusok, akik jobb gyerekeket szeretnének „kapni” a szülőktől, a másik oldalon pedig a szülők, akik az iskolát hibáztatják a gyerekeikkel kapcsolatos kudarcokért, és a pedagógustól várják, hogy megoldja mindazokat a gondokat, amelyekkel ő nem boldogul.

Ami felülről és kívülről érkezik…

Több hozzászóló infantilisnak és szervilisnek jellemezte a tanárok „hatalomhoz” fűződő viszonyát. A felülről, a központból jövő kezdeményezések elutasításán ugyanakkor nincs mit csodálkozni. A szakmai érvekbe burkolt anyagi motivációjú döntések, a gyakran változó (így meg nem szokható és meg nem érthető, „be nem lakható”) elvárások, a hozzá nem értéssel kommunikált (így hiteltelen) új és új irányelvek érthetően fokozzák a pedagógusok feletteseik iránti bizalmatlanságát.

A pedagógusok általában nem vállalnak kockázatot. A nekik nem tetsző kívánalmaknak, feladatoknak nem állnak nyíltan ellen, de – erejük, lelkesedésük fogytával – szinte kizárólag az intézményes kényszereknek tesznek eleget. Miközben – legalábbis a felszínen – az ésszerűségen túl is készek alkalmazkodni az újabb és újabb elvárásokhoz, a háttérben folyamatosan háborognak, panaszkodnak. A helyzettel érdemben nem tudnak mit kezdeni, jogaik érvényesítésében járatlanok. Ennek következtében még azt a mozgásteret sem használják ki, ami pedig a rendelkezésükre áll.

Nem hagyható figyelmen kívül a társadalmi kontextus, tehát az ország és a körülöttünk folyamatosan átformálódó világ. A média megváltozott szerepére röviden már utaltunk, később még részletesebben is szólunk majd róla. A demokratikus attitűd hiánya nemcsak a tanárokra, hanem társadalmunk és (sőt) politikai elitünk jelentős részére is jellemző. Az egzisztenciális bizonytalanság pedig mindenki, így a pedagógusok lelki egészségét is kikezdi.

***

A vázolt körülmények – amelyeknek természetesen nem csupán passzív részesei, de aktív alakítói is lehet(né)nek a pedagógusok – valóban frusztrálóan hatnak. Megakadályozzák – többek között – azt is, hogy a tanítók és a tanárok sikerként éljék meg saját szakmájukat. Ezzel természetesen nagyon nyomasztó szembesülni. Számos hozzászólás említi is, hogy a pedagógusok többsége nem bírja a kritikát, és az önkritikus attitűd, az önreflexió, az önelemzés készsége is hiányzik belőle. Az általánosan rossz mentálhigiénés állapot pedig megakadályozza, hogy kilépjen abból az ördögi körből, amelybe belekerült, és amelyben olyan magára hagyottnak érzi magát.

A megrajzolt helyzetkép sötét ugyan, de nem reménytelen. Hiszen kétségtelenül működnek az országban jó iskolák, hatékony pedagógusközösségek, és számos olyan pedagógus is akad, aki kész és képes az önreflexióra, saját mozgástere felismerésére. És ha van szándék a széles körű társadalmi párbeszédre, az együttműködésre, a csapatépítés akár ebben a virtuális térben is elindulhat.

Kedves Olvasóink, kíváncsian várjuk hozzászólásaikat.

--

Mellékletek

A pedagógusokra vonatkozó elemzés adatai:

--

Véleményem szerint…

(Egy pedagógus kommentárja)

A nagyon alapos és részletes vizsgálatban nekem különösen az tetszett, hogy olyan szempontokra is ráirányította a figyelmemet, amelyekre korábban nem is gondoltam volna. Többek között arra, hogy a tőlünk különböző státuszú szülővel ennyivel nehezebben tudunk együttműködni. Pedig ez – ha jobban belegondolok – valóban így van. Rengeteg előítélet és/vagy irigység mozog az emberben, ami bezavarhat.

Az összegzésből egy olyan rendszer bontakozik ki, ahol a középpontban álló pedagógus sündisznóállásban foglal helyet, tüskéit a gyerek, a szülő, a kollégák, a vezetés és az oktatásirányítás felé fordítva. Talán még a kollégák felé a legkevésbé. A csapatmunkára való hajlandósággal együtt ez talán valamiféle kiindulás is lehetne.

Kíváncsi lennék – nyilván ahhoz sokkal átfogóbb vizsgálat kellene --, hogy a feltárt helyzetkép mennyire tekinthető általánosnak, vagy van e különbség a pedagógusok erősségeit és gyengeségeit illetően

  • településtípusonként,
  • iskolatípusonként,
  • az iskolafokozatok szerint,
  • a pedagógus végzettsége szerint,
  • a pedagógus életkora szerint
  • a pedagógus házastársának foglalkozása és/vagy egzisztenciális helyzete szerint.

A kérdés nyitott, de én úgy tapasztalom, hogy valamennyi szempontból differenciált a helyzet. Az előző (külvárosi) iskolámban például egészen más jellemezte a kollégák szemléletét alapvetően hétköznapi dolgokban, mint a jelenlegi bel-budai gimnáziumban. És ez nyilván visszahat a pedagógiai munkára.

Vizsgálandó lehetne az, hogy vajon mitől függ a presztízs, melyik pedagógus szakmának mekkora a megbecsültsége valójában, illetve, hogy. mitől függ ez.

Természetesen mindez további vizsgálatokat igényel.

Elgondolkodtató, hogy a feltárt erősségek egyértelműen szakmai jellegűek, feltételezhetően általában szaktárgyiak lehetnek. Ez az a terület, amibe kapaszkodunk: a tudományosság. Gyanítom, hogy ez a szakmaiság nem pedagógiai szakmaiságot jelöl. (Azt ugyanis annyira keveset tanultunk, hogy még tudományként sem nagyon definiálódott a fejünkben. Legalábbis a gimnáziumi tanárokéban biztos nem. Itt van például az a magyartanár, aki a legújabb egyetemi tankönyvekből tanítja az állítmányt).

Nagyon szomorú számomra, ugyanakkor teljesen reális, hogy a gyengeségek között a személyes kompetenciák kerültek vezető helyre. Ezzel a jelenséggel mindenképpen foglalkozni kellene felső szinten. Mindenekelőtt tudatosítani azt, hogy ez így van. Hiszen valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy szinte minden a pedagógus személyiségén múlik, és ha az ő személyes kompetenciáival gondok vannak, akkor ezekkel foglalkozni kell. A szociális kompetenciák mind az erősségek, mind a gyengeségek között is a második helyen szerepeltek. Ennek bizonyos elemeivel kapcsolatban, főleg az elfogadást illetően komoly gondokat jeleznek a vizsgálat adatai. A kommunikációs képességek viszont az erősségek között kerülnek említésre. Éppen ez az a pedagógus-erény, amit a munkaerőpiac közvetlenül visszajelez. Kereskedelmi cégek vagy a bankszektor például szívesen alkalmaz pedagógus végzettségű diplomásokat például olyan munkakörökben, ahol valamilyen árucikkre vagy , szolgáltatásra kell rábeszélni reménybeli klienseket.

Gyulai Zsuzsanna

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Bátyi Sándor | 2008. október 21. | batyisanya[kukac]gmail[pont]com
Mindenkinek szép napot!
Mindjárt 5 óra és épp most fejeztem be pedagógusi munkám mai napi adagját. Fáradt vagyok, de boldog is. Azt a munkát végezhetem, amit szeretek. Még akkor is, ha nehéz, még akkor is, ha lenéznek, megaláznak. Bár ezek szomorúsággal töltenek el, mégis olyan balek vagyok, akit százszor kirabolhatnak, de még van miből rabolni. Bevallom, hogy félek, hogy véges a rabolni valóm, és olykor valóban a rabolni való is elapad, de a szeretetem nem szűnik meg. Ez mind szép és jó, és még mielőtt szentté avatnának, szeretném tudatni, hogy a diplomámmal nem készítettek fel erre (sem). Nagyon szép a pedagógus pálya, de csak az menjen tanárnak, aki megszállott, és akinek nem számít a pénz. Persze kivülről nem ez látszik. A tanár hazamehet kora délután, az ünnepek szabadok, igazi produktuma nem látszik meg azonnal, és csak a szánk jár. Ebben is lehet valami, de nekem nem ez volt a célom. A célom gyerekeket nevelni, szeretni, fejleszteni. Persze úgy gondoltam, hogy az ebből adódó kölcsönös (!) tisztelet meg lesz. Nincs, de már rájöttem, hogy nem is szabad elvárni. A határt mi szabjuk meg, nem a gyerek, és ezt a határt következetesen be kell tartani és tartatni. Ez megint csak szavak, mert nekem sem sikerül mindig.
8 év tapasztalata a következetesség, a szakmaiság és a kölcsönös tisztelet betartása. Ezen igyekszem.
Sajnos országunkba analfabétákra van szükség. Szerintem teljesen felesleges a tankötelezettség. Aki akar tanuljon, aki nem akar, azt meg úgy is nekünk kell eltartani. Legalább akkor be tudnám tartani teljesen ars poeticámat. Addig próbálkozom. Addig is nem tűröm el a pofátlanságot, a szemtelenséget és a pökhendiséget. Hirdetem, hogy a jó mindig elnyeri jutalmát és a humor a legjobb fegyverem ebben. Nem kiabálok először, tűrök. Ezzel csak azt akartam írni, hogy ha valakinek ez sok, nem tetszik, ne legyen pedagógus.
Írhatnék még, de már csapongok ide -oda. Bocsánat érte!
Elindulok haza, dolgozom a kertben, és holnap ugyanide kell jönnöm. Rajtam is múlik, hogy ez a mennyország vagy a pokol. Főleg önmagamban.
Szép napot! Szép holnapot!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.01.19.
Most megszüntetni a médiaismeret tantárgyat olyan, mint monszun idején megszabadulni az esőkabátoktól
A médiatanárok és a tanagyagot kialakító film- és médiatudománnyal foglalkozó kutatók felháborodtak a kivezetésről szóló hír hallatán. Hartai László, az ELTE Filmtudomány tanszéké...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Ragaszkodnak az SNI-s gyerekek szülei a bezárásra ítélt egri általános iskolához
Tavaly februárban jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy fel kell számolni a szegregációt több hazai iskolában. Az egyik érintett iskolát, az egri Móra Ferenc Általános iskolát fenntart...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Századvég: A magyarok kétharmada igazságtalannak véli a gyöngyöspatai roma családok kártérítését
A miniszterelnök és más kormánytagok azóta is hangoztatják, hogy a szegregált romáknak nem akarják kifizetni a bíróságon megítélt kártérítést. A Századvég közleménye alapján má...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.01.19.
Huszártelepen majdnem áldozatul estek a szegregáció elleni harcnak
A gyöngyöspatai per kapcsán ismét a középpontba került az iskolai szegregáció témája. A kártérítés híre könnyen bírósági eljárások tömegét generálhatja, akár az olyan helyeken...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Pénz helyett képzést adna az állam a gyöngyöspataiaknak
Dacára annak, hogy a Kúrián a mai napon jogerőre emelkedik a a gyöngyöspatai ítélet, amely százmilliós nagyságrendű kártérítést adna roma családoknak, a magyar kormány kitart azon á...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Megtagadott ítélet: máig sem kapták meg az évekig szegregált gyerekeknek jogerősen járó kártérítést Gyöngyöspatán
Horváth László, a térség fideszes országgyűlési képviselője Farkas Lilla felvetésére úgy reagált: neki választott képviselőként minden, a körzetéhez tartozó település ügyével...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.19.
A gimnáziumi vezetők azt kérik, 2021 szeptemberéig ne lépjen hatályba az új NAT
Az Élenjáró Gimnáziumok Igazgatói Grémiuma azt kéri a kormánytól, hogy legkorábban 2021 szeptemberében lépjen hatályba az új Nemzeti alaptanterv (Nat).Az MTI-hez péntek este eljuttatott...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.15.
"A szülők értelmesebbek, mint Parragh Lászlóék"
Csökkent a szakképzésben részt vevő gyerekek száma a KSH adatai szerint, bár Palkovics László innovációs miniszter és Parragh László MKIK-elnök korábban trendfordulóról beszélt, arr...
(Forrás: Klubrádió)
--
2020.01.15.
Az MTA szívesen segítene a Nemzeti alaptantervben, de válaszokat nem kaptak
A visszajelzések hiánya ellenére a Magyar Tudományos Akadémia továbbra is kész részt venni az ország jövője szempontjából meghatározó fontosságú Nemzeti alaptanterv (NAT) társadalmi...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
  Gyimesi Krisztina

Kedves OFOE!

Gyesen lévő tanár vagyok (8 osztályos gimnáziumban, magyar irodalom és nyelv, egyetemi diplomával, 16 év munkaviszony, 3 gyermekem miatt 9 tanított év). A következő tanévtől mennék vissza tanítani. Jelenleg 2 lehetőségen gondolkodom:
1. a korábbi gimnáziumomba visszavárnak, azonban teljes állást a 3 gyermek miatt nem vállalnék. Amennyiben jól tudjuk, a 3. gyermek 5 éves koráig az iskolának biztosítania kell a "félállást". Ez valóban így van? Illetve ha nem félállásba, hanem "6 órába" szeretnék visszamenni, van-e lehetőségem, vagy csak ha a munkáltató is beleegyezik? Továbbá a "6 órás" állás a pedagógusoknál pontosan mit jelent (kötelező óraszámok, egyéb kötelezettségek, stb.)
2. Egy általános iskolában, ahol csak alsó tagozat van, tanítót keresnek. Mivel kieső helyen, egy faluban van az iskola, évek óta nincs jelentkező. Én ebben a faluban lakom, és a 3 gyermek mellett átmenetileg szívesen dolgoznék ebben az iskolában. Az lenne a kérdésem, hogy van-e olyan munkakör, amit az egyetemi végzettségemmel, tanári diplomámmal betölthetnék az alsó tagozatban (pl. napközis pedagógus, stb.).

Válaszát előre is köszönöm,
Kriszta

--
  Láng Róbert

T. Cím!
Érdeklődni szeretnék, hogy közalkalmazotti munkaviszonnyal a dec.23-tól megkezdett EGYBEFÜGGŐ szabadságból mennyi vihető át a 2020-as naptári évre a 2019-es keretből?
Köszönöm

--
  Szodrai Csilla

Tisztelt OFOE!
Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy a 2020 január 1-jétől oktatókká átminősülő és az új szakképzési törvény hatálya alá kerülő, jelenleg még közalkalmazott pedagógusoknak eddig alanyi jogon járó jubileumi jutalma megmarad-e, vagy 2020. január 1-jétől kezdve ez csak egy adható jutalom lesz, ami a munkáltató anyagi helyzetétől függ majd.Hol találom meg ennek a kérdésnek a megbízható jogi szabályozását?
Köszönettel:
Szodrai Csilla

--
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek