OFOE a Facebook-on
Kedves látogatóink! Ma újra elindult a sajtófigyelő, amely egy ideje - személyes okok miatt - szünetelt.
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. április 12.
» Hozzászólások (5)

A közoktatás SWOT-analízise 3.

Fény- és árnykép a tanulókról

A közoktatás SWOT-analízisére vállalkozó vizsgálatunk eredményeinek közlését a tanulók erősségeivel és gyengeségeivel folytatjuk. Az összegyűjtött és rendszerezett véleményekhez munkatársunk, Peer Krisztina pszichológus, szociálpedagógus fűzött kommentárt.

Többen – főként a pszichológusok közül – azzal a jogos kifogással hárították el a szétküldött táblázatok kiegészítését, hogy nem létezik általában a TANULÓ, a PEDAGÓGUS, a SZÜLŐ stb. Egyediségében mindenki más, tehát a kérdés eleve érvénytelen. Bár ez a felvetés indokolt, úgy véljük, hogy a sok véleményből (hiszen beleszámítva a virtuális kongresszus résztvevőinek az állításait, az ötven válaszolóval együtt közel száz megkérdezett nyilatkozott), mégiscsak feldereng egy összkép, mely természetesen – mint már korábban jeleztük – tovább árnyalható.

Az iskolásokról kialakult ábrázolat meglehetősen ellentmondásos. Ez már csak azért sem váratlan, mivel itt egy kalap alatt szerepel a kisiskolás és az érettségi előtt álló, a fiú és a lány, a nagyvárosban és a tanyán élő, nem is szólva a lehető legkülönbözőbb társadalmi-családi közegről. A válaszadók pedig nyilván saját élményeikből, iskolában, családban, utcán stb. összegyűlő tapasztalataik alapján nyilatkoztak, s ez tovább gazdagítja (vagy még áttekinthetetlenebbé teszi?) az egyáltalán nem véglegesnek és cáfolhatatlannak vélt képet.

Mint minden esetben, itt is majdnem kétszer annyi gyengeség sorolódott fel, mint erősség (102 negatív a 62 pozitív állítással szemben). De itt a besorolás, tehát hogy valamelyik állítás jónak vagy rossznak minősül-e, önmagában is roppant bizonytalan.

A tanulók pozitívumai (erősségei)

Három témakör vezeti a gyakorisági rangsort megegyező számú említéssel: a társas kompetenciák, a kritikai gondolkodás és az információs társadalomra való reflektálni tudás.

Igénylik a közösséget

Érzékelhetően erősödik a gyerekek közösség, társas kapcsolatok iránti igénye, és általában könnyen teremtenek kapcsolatot a külvilággal. Nagy szükségük van a megértésre, a szeretetre (egyesek szerint egyenesen éhezik a szeretetet, de ez az igény a negatívumok között is felmerül). Ha érzik az elfogadást, erősen tudnak kötődni. Még nagyon súlyos helyzetből is ki tudnak lábalni a megértés, az őszinte segítőszándék legapróbb jelére.

Autonómiára törekednek

A jelenlegi fiatalok kritikusabbak, mint a korábbi generációk, és viszonylag korán jelentkezik náluk az önállóság igénye. Általában idegenkednek a hagyományos iskolai értékektől, megkérdőjelezik a merev szabályrendszereket (ez a gondolat a negatívumnak ítélt jellemzők között is felbukkan). Bizalmatlanok a felnőttek iránt; egyes válaszadók szerint ez a bizalmatlanság megalapozott. Elvárják az őszinteséget és a problémák kendőzetlen megjelenítését. Többségük igényes, a talmi értékeket elveti, a valódiakat igényli.

Kiismerik magukat az információs társadalomban

Többségük vonzódik a digitális kultúrához, mivel ebben nőnek fel, viszonylag jól (az idősebbeknél gyakran jobban) kiismerik magukat a technicizált világban. Általában jól ismerik az információs társadalom kommunikációs szokásait, és a készség szintjén használják a 21. századi eszközöket.

Öntudatosak

Korunk változásaira reflektálva olyan új képességek és készségek jelennek meg náluk (a véleményezők egy része szerint pozitívumként), amelyek az akár csak egy-másfél évtizeddel korábban nevelődő fiatalok többségére nem voltak jellemzők. Általában a korábbiaknál öntudatosabbak, nagyobb bennük a hajlandóság az önérvényesítésre, törekednek vélt és valós jogaik megjelenítésére. Megfogalmazódik az is, hogy egyre többen jártasak érzelmi jelenségek megfogalmazásában.

Lendületesek, dinamikusak

Az új képességek megjelenését ugyanannyiszor említik a válaszadók, mint a fiatalokra hagyományosan jellemző lendületességet és dinamizmust. Az ifjú korosztály értékesebbik részére mindig is jellemző volt a gyorsaság, a jó reakciókészség, a változásra, a változatosságra való igény, a nyitottság és a kíváncsiság; ebben a jelenlegi fiatalok egy része sem változott.

Tájékozottak

A válaszadók egy része úgy vélekedett, hogy a mai diákok általában értelmesek és okosabbak, tájékozottabbak a korábbi generációk tagjainál. Egyesek megemlítették még, hogy a fiatalok sok és gazdag tapasztalatot, friss ismeretet szereznek az iskolán kívüli világból, például a különböző életformákról.

Kreatívak

Az erények között szerepel még a kreativitás, a rugalmasság, a plasztikus gondolkodás, valamint a korai önállóság képessége. A humorra való fogékonyság, a humorérzék két esetben említődik meg.

Alakíthatók vagy befolyásolhatók?

Elgondolkodtató, hogy pozitívumként jelenik meg a családi és a közösségi értékek iránti lojalitás, és még inkább, hogy egyesek erősségként említik az alkalmazkodást és az alakíthatóságot. Ennek a véleménynek a gyengeségek között kemény cáfolata szerepel.

A tanulók negatívumai (gyengeségek)

Hiányzó értékrend, zavaros világkép

A rendszerváltás után született fiatalok számára már nem léteznek a hagyományos értékek: csalódott generáció zavaros attitűdökkel. Az értékek viszonylagossá váltak, nem léteznek tekintélyek, ledőltek a tabuk. Íme a pozitívumként is értékelt kritikusság másik oldala: a fiatalok teljes érték- és ideálvesztése. Idegenkednek a hagyományos iskolai értékektől, gyakran feleslegesnek, elavultnak tartják ezeket.

Könnyen ítélkeznek mások felett, de a saját magukról alkotott véleményben az önös érdekek diktálnak. Nincs morális érzékük, hiányzik belőlük a hazaszeretet, legfeljebb az álnacionalizmus szélsőségeire fogékonyak.

Kritikátlanul fogyasztják a válogatás nélkül rájuk zúduló szabadidős kultúrát, amelynek minden ellenállás nélkül válnak a rabjaivá, s ilyen értelemben igénytelen konformizmus jellemzi őket. Befolyásolhatóak, manipulálhatóak és igénytelenek. Öntudatlanul szocializálódnak egy olyan világban, ahol korlátozhatatlan és követhetetlen a média hatása.

Nem látják a jövőt, nem is tűznek ki maguk elé olyan célokat, amelyek érdekében erőfeszítéseket érdemes tenniük. Céltalanul lézengenek, ugyanakkor rendkívül fontos számukra a pénz. Többségük kis befektetéssel szeretne „nagyot kaszálni”.

Egymással sem szolidárisak

A kortársaikkal való kapcsolataikból hiányzik az elfogadás, az empátia és az együttérzés. Általában önzőek, mások igényeit nem veszik figyelembe, gondjaikkal nem törődnek. Egymás iránt is türelmetlenek, és szinte nyoma sincs bennük a szolidaritásnak. Az együttműködési készség és képesség alacsony szintű.

A tanulócsoportokban gyakori, hogy egyes tanulók peremre szorulnak, kirekesztődnek. Terjed az erőszak nem csupán a testi bántalmazás, hanem a verbális agresszió formájában is. A problémakezelésnek szinte kizárólag az erőszakos módjait ismerik és alkalmazzák. Az iskolások körében is fokozottan érzékelhető az előítéletesség, és egyre nyíltabban jut kifejezésre a bizonyos embercsoportokkal szembeni leplezetlen gyűlölet.

Nem tisztelik a felnőtteket, elutasítják a szabályokat

A felnőtteket általában nem tisztelik, és gyakran viselkednek modortalanul velük. Általánosan jellemző az idősebb generációval szembeni bizalmatlanság.

A tanulóknak többnyire nincs érdemi beleszólásuk az iskola életébe. A szabályokat általában elutasítják, és szinte kizárólag akkor követik őket, ha a felnőttek figyelnek rájuk. Előfordul, hogy saját belső szabályokat alakítanak ki, amelyek betartását a csoport ellenőrzi.

A közügyek iránt közönyösek, vitakészségük gyenge, érvelni nem tudnak. Sokat emlegetik a jogaikat, miközben a jogérvényesítésben gyakorlatlanok, és kötelességeikről rendre megfeledkeznek. A kritikai hajlandóság negatívumként is megjelenik, és ismét felmerül, hogy a mai gyerekek kritikusabbak, mint a korábbiak.

Éretlenek, érzelemviláguk sivár

Nagy az igényük a szeretetre, érzelmi kultúrájuk azonban többnyire sivár. Feltűnően sok közöttük az elkényeztetett, a feltétel nélkül kiszolgált gyerek, akinek jellemző vonása az önzés, a követelődzés, az a meggyőződés, hogy bizonyos dolgok ellentételezés nélkül „járnak” neki.

Rosszul tűrik és képtelenek kezelni a bizonytalan helyzeteket. Önállótlanok, éretlenek, és a váratlan, kiszámíthatatlan történések szorongással töltik el őket, ennek következtében gyakran érzik magukat kiszolgáltatottnak. Talán ezzel is magyarázható, hogy növekvő arányban jelennek meg körükben a korai depresszió és a pánikbetegség bizonyos jelei.

Önismeretük hiányos, ugyanakkor sokan közülük önzőek és önérvényesítők, miközben szinte semmiért nem hajlandók felelősséget vállalni. Alacsony szintű az önkontrolljuk, ennek következtében gyakran hevesek, indulatosak.

Restek és műveletlenek

Nagyon alacsony a testi, lelki és szellemi teherbírásuk, képtelenek az erőfeszítésre, sőt egyenesen félnek minden olyan tevékenységtől, mely erős koncentrációt és kitartást követel. Csak annyit végeznek el, amennyit feltétlenül muszáj, a többletfeladatokat, ha tehetik, elhárítják. Lagymatagok és lusták.

A többség csak sémákban hajlandó gondolkodni, koncentrációs készségük alacsony, általában felületesek. Hiányzik belőlük a csöndre, a befelé nézésre való készség és képesség. Mivel a felnőttek általában nem tudnak lépést tartani a felpörgő világ változásaival, ebben sem tudnak segíteni a fiataloknak: képtelenek rávenni őket az elmélyülésre, és saját hajszolt életvitelük miatt általában ők sem mutatnak jó példát.

A gyerekek általában keveset vagy egyáltalán nem olvasnak, klasszikus műveltségük rendkívül hiányos. A hagyományos kultúra szinte teljesen eltűnik a gondolatvilágukból. Nyelvhasználatuk egyre sivárabb.

***

Mialatt összerendeztem és leírtam a vizsgálatunkban összegyűlt gondolatokat, anélkül hogy saját véleményemet hozzáfűztem volna, egyre jobban elszomorodtam. A kialakult kép egyre sötétebb, egyre reménytelenebb és lehangolóbb. Valóban ilyen lesújtó a helyzet?

Szekszárdi Júlia

--

Kommentár a tanulói vizsgálat eredményeihez

Nemcsak azért, mert pszichológus is vagyok, de egyet kell értenem azokkal, akik azzal érvelnek, hogy nem létezik általában a tanuló, a pedagógus, a szülő… Amikor róluk gondolkodunk, írunk, és tulajdonságokkal ruházzuk fel őket, mindig egy konkrét tanulóra (esetleg többre, akikkel kapcsolatban vagyunk), pedagógusra vagy szülőre gondolunk. Ez nem baj, csak jó, ha tudjuk. Ezért valóban nehéz általánosan igaz erősségeket és gyengeségeket felsorolni.

De pontosan ezért vagyunk könnyű helyzetben, hiszen számtalan tulajdonságot lehetne így találni. De látva a felmérés eredményét, ez nem segített.

Úgy gondolom, minden negatívum megemlítése előtt mondanunk kell egy pozitívumot is. Ha ezt sikerülne tartani, nem lenne 102 negatív és 62 pozitív állítás.

Az említett erősségek között alig találunk belső tulajdonságokat. A közösségigény megjelenését természetesnek tartom, persze ettől még lehet pozitív.

Az autonómia kialakítása pedig elsődleges feladata egy fiatalnak; akkor lenne baj, ha ez nem történne meg. Ennek támogatása lenne az iskola egyik feladata, amely egy szolgáltatást nyújtó intézmény, tehát kötelessége igazodni a változó igényekhez.

Hogy miért erősség az alakíthatóság és befolyásolhatóság…? Számomra ez a könnyebb út választása: a diák számára is az az érték, ami számomra, és ez nemcsak kényelmes, de meg is erősít abban, hogy helyesen gondolkodom.

Sajnálnám, ha a tanulókból hiányozna az empátia, együttérzés, a szolidaritás társaik felé. De gondoljunk csak a „súgásra”, ami az egyik leggyakrabban előforduló empatikus megnyilvánulás. Ez az, amit még büntetünk is.

Úgy gondolom, a vizsgálati eredmények gyönyörű tükröt tartanak elénk, pedagógusok elé, a saját inkompetenciánk és tehetetlenségünk jelenik meg benne. És bár elcsépelten hangzik, de létezik a Pygmalion-effektus: az elvárások valósággá válnak…

Peer Krisztina
pszichológus, pszichológiatanár, szociálpedagógus

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Szekszárdi Juli | 2008. április 17.

Kedves Sulifon!

Egyetlen dologban nem értek csak egyet veled: amikor inkompetens pedagógusnak nevezed magadat/magatokat. Egészen másutt van sajnos az az inkompetencia. Elég baj az nekünk!

Én is úgy vélem, hogy minden gyerekben ott rejlik a lehetőség, és igenis az iskola dolga lenne ezt kibontani. Van, ahol van erre törekvés, több helyen, mint gondolná az ember. Ez a törekvés azonban megáll egyes pedagógusok, jobb esetben (elhivatott és hozzáértő vezetés esetén) az intézmények, egészen kivételes esetekben települések, kistérségek szintjén. Az egész rendszer bizonyul működésképtelennek.

Őrült nagy gond, hogy a döntéshelyzetben lévő emberek nem tudnak, esetenként nem is akarnak szembesülni a konkrét problémákkal, ami csak megzavarja azt a koncepciót, ami ráadásul nem is tisztázott, és hosszú idők óta politikai és hatalmi harcok martaléka. A szakma, az igazi szakma vegetál, küzd és próbálkozik. Talán ezért találtuk meg ennyire egymást itt a virtuális térben.

Nézz körül, kik vagyunk itt együtt! Javarészt iskolában (többségükben hátrányos helyzetű intézményben) működő pedagógusok, néhány, szintén az arcvonalban küszködő pszichológus, hárman a felsőoktatásból (közülük egy már menekülésre is fogta a dolgot, a másikuk meg egy fájdalmas közoktatásban zajló vesszőfutás után landolt nemrégiben egy főiskolán).

Egy valóságos civil próbálkozást részesei vagyunk, mivel máshol nem mutatkozik a közös céljainkat szolgáló mozgástér. Ki tudja, meddig ér el a szavunk. Egy-egy pillanatra úgy érzem, hogy talán már nem vagyunk megkerülhetőek, figyelnek ránk, de hogy mely üzeneteink "mennek át", és lesz-e érdemi visszhang, az ma még nem megjósolható.

Egy dologban azonban egészen biztos vagyok: ha mindenki úgy tenné a dolgát, mint éppen Te (Ti ott Kaposváron), előbbre tartanánk. Tudom, hogy most éppen nagyon nehéz Neked, de ne add fel, mert az roppant nagy baj lenne!

Sulifon | 2008. április 17.
Kedves Juli! Éppen azért hívtam fel a figyelmet erre a veszélyre, mert tudom, hogy milyen célok mentén született ez az analízis. Te tudod, hogy milyen perspektívából szemlélem a közoktatás helyzetét, innen nem könnyű egy egységként tekinteni rá. Számomra nem általában a mai gyermekek tulajdonságai, attitűdjei rajzolódnak ki élesen. Túlságosan régóta tevékenykedem a közoktatás árnyékos oldalán lévő gyerekek között.
Így, amikor a fenti összegzésben az erősségek felsorolását olvastam, számomra ismeretlen kép tárult fel. A gyengeségek összegzésénél aztán megérkeztem az enyéim közé.
Most akkor milyen következtetést vonjak le? Ez a nagy kérdés!
Az "enyéim" ugyanolyan gyerekek, legalábbis annak születtek, mint a többi. Mire 6-7 évesen hozzánk kerültek, egy külső burokként veszi körbe, köti gúzsba őket a felsorolt gyengeségek mindegyike. Másfél éve fejtegetem le róluk ezt a burkot. Meg vagyok róla győződve, mert több helyen már látszik is, hogy a burok alatt ott van bennük az erősségek jó része is. Természetesen vannak, akiket olyan erősen megkötöztek már, hogy lehetetlen lefejteni róluk, és olyanok is, akik inkább visszatapasztják majd a lefejtett réteget (családi, környezeti segítséggel), mert az öntudatra ébredés olyan felismerésekkel szembesítheti őket, aminek felelősségével szembenézni ijesztő is lehet számukra. Nem kisebb feladatot ró rájuk, mint amivel mai társadalmunk, a közoktatás, mi, inkompetens pedagógusok évtizedes szélmalomharcot vívunk. Meg kellene változtatni a hátországukat!Nekik! Egyedül! Legyünk őszinték! Mi nem bújnánk vissza gyorsan az öntudatlanság burka mögé?
Mit tehetek pedagógusként? Mit tehet a közoktatás?
A bátrakat kézen kell fogni, de nem egyedül, hanem azokkal az emberekkel együtt, akikhez érzelmileg kötődnek. Aztán talán óvatosan, nem erőszakosan, nem hivataloskodva, hanem emberien több ilyen, immár több szálon is belülről motívált mikroközösségnek alkalmat teremteni egymás erősítésére, hogy a valódi értékek megismerésének örömét együtt élhessék át.
Mindehhez egységes szemlélet és összefogás szükségeltetne (kijavítottam feltételes módra),de enélkül semmi sem fog változni, az idők végezetéig elvitatkozgathatunk arról, mit rontottunk el, mit kellene jobban csinálni?
Ez a mi harcunk egy kicsit olyan, mintha egy ház építésénél csak a falakra figyelnénk, és állandóan figyelmen kívül hagynánk az alapokat és a tetőt. Mi akarjuk megoldani a család és a társadalom feladatait is, pusztán azért, mert nélkülük nem tudunk működni.
Túl messzire kalandoztam? Egyszerűbben is megoldhatóak a gondjaink? Peer Krisztinának is igaza van, nem tudunk igazán elszakadni a konkrét helyzetektől, gyerekektől, iskoláktól, amikor az erősségeket, és gyengeségeket elemezzük, értékeljük.
Szekszárdi Júlia | 2008. április 17.
Drága Sulifon! Hidd el nekem, hogy ezt az egészet nem az említett zseniális fenntartók érdekében csináljuk, hanem hogy a végén valami összegzés is szülessék a különböző közoktatási szereplők erősségei és gyengeségei alapján, és sikerüljön (mint ahogyan ez egy valódi SWOT analízisnél dukál) összegyűjteni a helyzetkép diktálta veszélyeket és lehetőségeket természetesen a jobbítás érdekében. Amit Te említesz az éppen az egyik veszély...Nagyon jó, hogy figyelmeztetsz rá, köszönjük.
Sulifon | 2008. április 17.
Úgy érzem, feltétlenül hozzá kell még tennem, hogy ebben a formában a SWOT-analízis éppen olyan képet mutat, amilyenre néhány zseniális fenntartó is (hallomásból tudom) számít. Olyan terveket szőnek ugyanis, amelyben egy Taigetosz-iskola tagiskolája lesz majdan egy "elit"-nek csúfolt, anyagi és családi háttér szerint kiválogatott gyerekeket oktató intézménynek, ami papíron remek arányszámokat fog mutatni. Így kívánnak hozzájutni azokhoz az uniós forrásokhoz, amelyeket szegregált intézményt fenntartó önkormányzatok nem juthatnak hozzá.
Sulifon | 2008. április 16.
Ez az analízis összességében valódi képet mutat ugyan, de mégsem tökéletes, mert nem mutatja meg a megosztott közoktatást. Hiszen ma az állami intézmények egyik felében a fenti erősségek dominálnak apró gyengeségekkel, másik felében pedig töményen vannak jelen a gyengeségek apró erősségekkel. Utóbbiakban kérdőjeleződik meg erőteljesen a pedagógus kompetenciája(szerintem nem is kell, hogy mások helyett kompetens legyen), és ugyanitt válik végzetessé a Pygmalion-effektus is.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.11.12.
A szülő felelősségévé tenné a KDNP, hogy szakmát szerezzen a gyerek
Az új szakképzési törvényhez nyújtott be a kereszténydemokrata Hollik István módosító javaslatot. Ez – osztrák példára hivatkozva – a szülők (vagy a kiskorú tanuló törvényes ké...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.11.12.
Nem kötelező, de nagy előnyt jelent felvételinél a nyelvvizsga
Bár nem lesz kötelező a középfokú nyelvvizsga a felsőoktatási tanulmányok megkezdéséhez, de azok a diákok, akik most jelentkeznek a felsőoktatásba, és már rendelkeznek nyelvvizsgával,...
(Forrás: infostart)
--
2019.11.12.
Részletek a szakképzés átalakításáról
Tartalmában és módszertanában is átalakul a szakképzés, juttatásai az ösztöndíjak és a munkaszerződések rendszerén alapulnak majd, és módosul a szakképzésben oktatók jogállása -...
(Forrás: infostart)
--
2019.11.12.
Készíts te is digitális tananyagot - Prievara Tiborral!
A tanfolyam előadója Prievara Tibor, a #school létrehozója, a TanárBlog írója, A 21. századi tanár és A 21. századi iskola című könyvek (társ)szerzője, aki Nádori Gergellyel együtt imm...
(Forrás: Nyelv és Tudomány)
--
2019.11.12.
Nem született még döntés a nulladik osztályról
„Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Nemzeti alaptantervvel kapcsolatosan semmiféle új információt nem hozott nyilvánosságra, mivel a dokumentummal kapcsolatosan nem született még dönt...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.11.12.
Háromszázezret érhet egy jó vizsga
Csaknem négyszeresére emelkedik az ösztöndíjasok száma a szakképzésben: míg az idén 33 ezren kaphatnak juttatást, 2021-ben már 110 ezernél is több diá­kot fog támogatni az állam. A kezdetben...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.11.12.
Visszaüt a migránspropaganda: Ferencvárosban az Erdogan-féle magániskolától féltik a lányokat
Az emberekben nyomott hagyott a migránsok elleni propaganda, és már Erdogan magániskolájával kapcsolatban is olyan félelmek jelennek meg a helyiek körében, hogy lányokat fognak megerőszakolni...
(Forrás: Népszava)
--
2019.11.12.
A Nemzeti Bántalmazás Rendszere
Kiverték két fogát és eltörték több bordáját egy 15 éves fiúnak egy fiatalkorú banda tagjai a Széll Kálmán téren, kés is volt náluk. De ez a riport nem róluk szól. Nem is arról a...
(Forrás: Népszava)
--
2019.11.12.
A belügyminiszterhez fordult Baranyi Erdoganék iskolája miatt
Pintér Sándor belügyminisztertől kért tájékoztatást hétfőn Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere a kerületben helyet kapott török alapítványi Maarif Általános Iskola és Gimn...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek