OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. május 25.
» Hozzászólások (6)

A közoktatás SWOT-analízise 5.

Az oktatásirányítók

Előremutató elem a kompetenciaalapú fejlesztés, az integráció, a gyakornoki rendszer és a nem szakrendszerű oktatás bevezetése. Általános benyomás azonban, hogy a döntéshozók nincsenek tisztában az iskolai valósággal. A SWOT-analízis oktatásirányítókkal kapcsolatos eredményeit Barlai Katalin értékeli.

Erősségek

Szám szerint 18 erősséget sorolnak fel a válaszadók, de ezek kivétel nélkül rendkívül komplex tartalmat hordoznak.

Többször megemlítik a közoktatás-fejlesztési koncepció előremutató elemeit, a rendszer megreformálására, megújítására tett kísérleteket, az innovativitást. Előremutató elemként említik a kompetenciaalapú fejlesztést, az integrációt, a szegregáció elleni küzdelmet, a gyakornoki rendszer és a nem szakrendszerű oktatás bevezetését, valamint a merev iskolai keretek oldására való törekvést. (Ugyanakkor szó esik arról is, hogy a kommunikáció elégtelensége és az ügyetlen, átgondolatlan végrehajtás miatt a koncepció pozitív elemei nehezen törnek utat a gyakorlatban.)

A válaszokban pozitívumként jelenik meg az önállóság megadása a tervezésben és a végrehajtásban, valamint a szakasszisztensek bevonásának lehetősége az integráció esetében.

Fontos és előremutató törekvés a tehetséggondozás erősítésének szándéka, a hátrányos helyzetű tehetségek hangsúlyos fejlesztése. Pozitív példaként említik az Arany János programot, a szakiskolák fejlesztését és a TISZK-ek létrehozását, a szakmai versenyek ösztönzését és támogatását.

Az oktatásirányítás erősségei közé tartozik továbbá a külföldi tapasztalatok adaptációjának igénye és ösztönzése.

Több válaszadó is nagy jelentőséget tulajdonít a technikai fejlesztés lehetőségének, különösen az IKT programnak.

Az oktatásirányításban egyes válaszadók szerint felkészült, kreatív szakemberek dolgoznak.

Gyengeségek

Sajnos az említett gyengeségek száma többszöröse az erősségeknek: szám szerint 75.

Kapkodás, felületesség

A megkérdezettek közül számosan zokon veszik a döntéshozók koncepciótlanságát, illetve az oktatásfejlesztés voluntarista módon történő megközelítését. A valóságos gyakorlattól való távolság, amit sokan egyenesen áthidalhatatlan szakadékként érzékelnek, feltételezhetően az egyik magyarázata az általánosan tapasztalható megalapozatlan döntéseknek. A kapkodás, a felületesség, a következetlenség számos esetben felmerülő vád. Ugyanebben gyökeredzik a valódi problémák elkendőzése, bagatellizálása, az ezekkel való őszinte szembenézés elkerülése. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy az esetek jelentős részében valós problémákra a legjobb esetben is csak látszatmegoldások születnek.

Több ízben hangsúlyozódik a döntések átpolitizáltsága, a pártérdekek túlzott érvényre jutása és a pártszínek változásait követő, ciklusonként változó stratégia. Hasonló erővel jut kifejezésre a rövid távú, partikuláris célkitűzések indokolatlan dominanciája és a szakmai szempontok elhalványulása a döntéshozatal során. Megfogalmazódik az is, hogy a tudományos objektivitás helyett gyakran a közvetlen érdekek határoznak meg fontos döntéseket.

Elszakadás a valóságos folyamatoktól

Általános benyomás, hogy a döntéshozók nincsenek tisztában az iskolai valósággal, nem ismerik és nem is kíváncsiak a gyakorló pedagógusok véleményére. Nem törekszenek a problémák gyökereinek feltárására, többnyire kerülik az ezekkel történő szembesülést. Az általuk gyártott, tankönyvízűnek minősített elmélet köszönő viszonyban sincs a gyakorlattal, nem reflektál az ott felmerülő gondokra. Mivel nem készülnek megalapozott hatástanulmányok oktatási reform címén átgondolatlan intézkedések születnek, amelyek csak arra jók, hogy káoszt idézzenek elő.

Gyakori jelenség, hogy jogi szabályozás ellentétben áll a deklarált alapelvekkel. A meglévő jó elgondolások érvényesülését olykor végzetesen gátolja a türelmetlenség, a valóságos folyamatok természetének figyelmen kívül hagyása, természetes folyamatok törvényi úton történő erőszakos felgyorsítása. Így fordulhat elő, hogy például az integratív modell bevezetésének az elvek szintjén pozitív szándéka – nagyrészt a doktriner sürgetés következtében – számos esetben torz megoldásokat eredményez. Ugyanez magyarázhat bizonyos belső ellentmondásokat tartalmazó folyamatokat is, például azt, hogy az ország közoktatási rendszerében egymással párhuzamosan zajlik egy, a szétaprózottságot felerősítő, az áttekinthetetlenséget fokozó decentralizálás és egy erőszakolt, esetenként indokolatlan központosítás.

Pazarlás és megszorítás

A gazdálkodásban többek szerint egyidejűleg van jelen a pazarlás és a megszorítás. Felmerül, hogy eltúlzott a piaci érdekek közvetlen érvényre jutása különösen a tankönyvkiadás és a továbbképzések esetében. Többnyire igazságtalannak és áttekinthetetlennek ítélik a pénzügyi források elosztását: úgy vélekednek, hogy az oktatásirányítás apparátusa ebben a tekintetben előnyt élvez a közoktatási intézményekkel szemben. Többször előforduló szemrehányás (ez a fenntartóknál is jelentkezett), hogy a pedagógusokra hárítanak át olyan költségeket, amelyek valamilyen kötelező tevékenységre vonatkoznak, nevezetesen a tovább- és átképzés költségeit.

Több ízben merülnek fel a pályáztatással kapcsolatos gondok: a szakmai szempontok figyelmen kívül maradnak a kiírásnál, a szellemi és innovációs szándékok nem tudnak érvényesülni, a technikai pályázatoknál irreálisak a közbeszerzési árak, és megfogalmazódik a bemenetnél tapasztalható fiskális szigor mellett a döntések áttekinthetetlensége.

Kemény, de sajnos nem meglepő vád a korrupció, a sorozatos visszaélések emlegetése, a politikai partnerek előnyhöz juttatása, lobbiérdekek áterőltetése abban az esetben is, ha azok még csak nem is „költséghatékonyak”.

Felkészületlenség, felelőtlenség

Általános vélemény, hogy az ágazati irányításban általános káosz uralkodik. A vélemények egy részéből olyan kép kerekedik ki, amelynek alapján nem megfelelő emberek ülnek fontos pozíciókban. Sok esetben a politikai hovatartozáson és személyes kapcsolatokon múlik, hogy ki kap helyet az irányításban vagy fontos szakmai műhelyek vezetésében („politikai komisszárok állnak fontos tudományos intézmények élén”), akik azután gátlástalanul és büntetlenül tesznek tönkre sok mindent (az annyit emlegetett következménynélküliség őket is védeni látszik).

Olyan vélemény is megfogalmazódik, hogy a szakmailag alkalmatlan, felkészületlen személyek intézkedéseikért többnyire nem vállalják felelősséget, ezt áthárítják a helyi önkormányzatokra, az iskolákra, a pedagógusokra. Hol hatalmi szóval, a hierarchiában elfoglalt helyük lehetőségével élve, fölényük ebből eredő tudatában erőltetik át a nem mindig átgondolt szándékokat, hol pedig erőtlenek, engedékenyek következetlenek, és a már említett koncepció hiányában kiszámíthatatlanok. Nagy részük nem érzékeny a minőségre, és hiányoznak az „igényes minőségi elszámoltathatóság” megbízható mérőeszközei is.

Rossz kommunikáció

Sokat ront a helyzeten a döntéshozók rossz, elégtelen, esetenként teljesen hiányzó kommunikációja a közoktatás szereplőivel. A kommunikáció hatásfokát feltétlenül rontja, hogy a használt fogalmak sem mindig tisztázottak, mindenki más ért rajtuk. Az érdemi dialógust gyakran kinyilatkoztatások helyettesítik, ráadásul a kinyilatkoztatások és a valóságos cselekvés között gyakran nincs összhang, sőt az is előfordul, hogy ezek ellentmondanak egymásnak.

Az elhibázott, illetve az elmaradt kommunikáció is hozzájárul ahhoz, hogy a pedagógusok bizalmatlanok, frusztráltak, úgy élik meg a „fentről” érkező kritikai megnyilvánulásokat, hogy az oktatásirányítók lenézik, megbélyegzik, egyenesen provokálják őket.

Szekszárdi Júlia

--

Kommentár az oktatásirányítás SWOT-analíziséhez

Elolvasva a hozzászólásokat, lehet ezeket azzal a cinikus jelszóval félresöpörni: ez csak néhány ember véleménye a sok ezerből, szeretünk tollat ragadni, ha kiönthetjük a szívünket. A véleményezők az oktatásirányítás által hangoztatott alapelvekkel nagyrészt egyetértenek, tulajdonképpen a hogyannal elégedetlenek. Egyetértenek a rendszer megreformálására, megújítására tett kísérletekkel, az innovativitás fontosságával. Előremutató elemként említik a kompetenciaalapú fejlesztést, az integrációt, a szegregáció elleni küzdelmet, a gyakornoki rendszer és a nem szakrendszerű oktatás bevezetését, valamint a törekvést a merev iskolai keretek oldására. Pozitívumként kerül említésre az önállóság megadása a tervezésben és a végrehajtásban, valamint a szakasszisztensek bevonásának lehetősége az integrációban.

Bár ezek az említett pozitívumok is nagyon vitathatók. Lehet-e innovativitásról beszélni, amikor az intézmények minden energiáját évek óta lekötik a kívülről – jogszabályokkal – rájuk erőltetetett változások. Szó sincs arról, hogy nagy tömegekben az iskolák keresik a fejlesztésük, fejlődésük felkínált lehetőségeit (bár ilyenek is voltak), hiszen folyamatos, nagy erősforrásokat igénylő feladatokkal bombázza őket az oktatásirányítás. Minőségfejlesztés több változatban, a NAT változásai, az iskolai dokumentumok legalább kétévenkénti átdolgozási kötelezettsége, új rendszerek kidolgozása: intézményi önértékelési rendszer, pedagógus teljesítményértékelési rendszer, nem szakrendszerű oktatás bevezetése stb.

Szó sincs a merev iskolai keretek oldásáról, mikor egyre több szabályzat, előírás teszi egyre bürokratikusabbá az iskolai, óvodai szervezeteket. A tollvonással összevont intézmények, társulások szintén kényszer szülte szerkezeti változtatásokkal jönnek létre, nincs idő a változás végiggondolására, megemésztésére, ami a szakirodalom szerint a sikeres változtatás előfeltétele. Eltűnnek az iskolák sajátosságai, jellemző légköre, kultúrájuk meggyengül, a pedagógusok elvesztik a lábuk alól a talajt, a maslow-i minimum szükségleti szint szerinti biztonság-érzetet. A kistelepülések kisiskolái a társulások ellenére is mindig egy tanévben tudnak biztosan gondolkodni. Ez a légkör természetesen nem kedvez az innovációknak, az alkotó légkörnek.

További példák: a tehetséggondozás most felkapott témája nem tudjuk, milyen viszonyban lesz a szegregációellenességgel, az integrációs elvvel. A TISZK-ek – a terepen szerzett tapasztalataim szerint – több helyen fogcsikorgatva jöttek létre, a csatolt intézmények keserű szájízét több probléma okozza, például nekik kell majd utaztatni a tanulókat, hogy a bázisiskola XXI. Századi műhelyében végezzék gyakorlatukat tanítványaik. Mégis, a TISZK-ek teljes körű kiterjesztése a cél.

A kapkodás nagyon rossz üzenet az irányítók felkészültségéről, elkötelezettségéről a magyar oktatásügy iránt. Jogos igény, hogy az új elemek bevezetését előzze meg hatásvizsgálat vagy egy rövid akciókutatás. Tudjuk, erre nincs idő, mert eddig négy év alatt, most már csak 2 év alatt kell „eredményt elérni”.

Az oktatásirányítás gyakorlattól való távolságát sokan egyenesen áthidalhatatlan szakadékként érzékelik. A kapkodás, a felszínen mozgás, a következetlenség számos esetben felmerülő vádak. Ugyanebben gyökeredzik a valódi problémák elkendőzése, bagatellizálása, az ezekkel való őszinte szembenézés elkerülése. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy az esetek jelentős részében a valós problémákra vélhetően látszatmegoldások születnek.

Minden mondatom után szinte hallom, mit válaszolna erre az oktatásirányításban felelős beosztású személy. Kinek van igaza? A közoktatásban a változások csak hosszú távon kontrollálható eredményessége miatt a pro és kontra érvek igazsága nehezen eldönthető.

A honlapon olvasható aggódó negatív vélemények mellett vigasztalhatja az oktatásirányítókat, nem igen volt oktatási miniszter, akivel maradéktalanul elégedett lett volna a szakma. Mégis fontosak ezek a visszajelzések, hátha lehet még valamit tenni, hogy most elégedettebbek legyünk.

Milyen javaslatokkal lehetne szolgálni?

  • Kevesebb változást kellene érvényesíteni.
  • Nagyon át kellene gondolni, széles körben megvitatni a bevezetendő változásokat – számolni előre a következményekkel.
  • Több időt kellene hagyni a változások „megemésztésére” (igaz, a teljesítményértékelésre megfelelő idő állt rendelkezésre, de egy ideig úgy tettek az intézmények, mintha nem lenne ilyen kötelezettségük – de ezt is figyelmeztető jelnek kellett volna tekinteni).
  • A kipróbálást értékelni, a tanulságokat levonni, és utána elterjeszteni.
  • Jobban kellene tisztelni a jó hagyományokat, mert azok jelentik a biztonságot.
  • A pedagógusok rugalmas, szabad gondolkodásához a megfelelő értelmiségi életmód feltételeit kellene megteremteni.

Barlai Katalin

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2013. november 25.
Dóri, ezt a SWOT analízist még 2008-ban csináltuk. Valóban érdekes lenne a jelenlegi eredmény minden vonatkozásban, nem csupán az oktatásirányítók oldaláról. Amint erő és energia lesz hozzá, megpróbáljuk újra megcsinálni, de egyelőre ezt nem ígérem biztosra.
Dóri | 2013. november 24.
Ma mit írnának?
Köszönjük.
És várunk, mert tudjuk, hogy van folytatás.
bélabácsi | 2013. november 21.
Érdekes volt ezeket olvasni ennyi idő után.
Ma mit írnának ezek az emberek?
éva | 2008. június 2.
A negatívumok sorolása sajnos szóról szóra igaz. A pedagógusok napjainkban sokkal inkább napszámosok, mint az előző évtizedekben. Teljesen kiszolgáltatottak a fenntartó és az intézményvezető kénye-kedvének. Ennek okát abban látom, hogy a törvények nem egyértelműek, mindenki azt olvassa ki belőle, ami neki jó. A gyakorló pedagógus véleményét soha nem kérik ki, pedig mi tudnánk a legjobban véleményezni az íróasztalok mellett született terveket. túlságosan bürokratikus lett a pedagógiai munka. Több időt vesz igénybe az adminisztálás, mint maga a tanulókkal való foglalkozás. Sok elhibázott reform van jelenleg is érvényben, amely a későbbi évtizedekben fogja megbosszulni magát. Az oktatásügy sok sebből vérzik.Azért szép pedagógusnapot minden kedves kollégámnak.
lami | 2008. május 29.

Itt van a pedagógusnap! Beindult a minisztérium pr- gépezete: előhúzzák az ígérgetés szólamait, a nagy "változtatási szándékot".A pedagógustársadalom nem ezt a "hantakosarat" érdemelné pedagógusnapra! Nagyobb jutalom lenne számukra, ha az oktatásirányítók ilyenkor inkább csendben maradnának (legalább erre a néhány napra).
Csirmaz | 2008. május 27.

Ezt sajnos majdnem mindenki tudja, csak alig mernek róla beszélni. A félelem nagyobb mint az 1980-as években volt (a kiszolgáltatottság pedig sokkal jelentősebb, s mélyebb). Ilyen országot "építettünk" 18 év alatt!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.06.02.
Belépés csak maszkban: fura időszak kezdődik kedden az iskolákban
Keddtől kinyitnak az iskolák: ügyeletet, illetve szükség esetén felzárkóztató órákat kell tartani. Tanárokkal és szülőkkel beszélve úgy tűnik, nagy tömeg nem lesz a tantermekben. A...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.31.
L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba...
Az okostelefon ma egyfajta státuszszimbólum, a jólétet jelző dolog. Mindenki megveszi, szeretné birtokolni, még akkor is, ha csak a legegyszerűbb funkcióit tudja használni. Így a telefonál...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2020.05.31.
Nemzetstratégiai unalom: a magyar érettségi hülyének nézte a diákokat
Természetesen nagy öröm, ha mindenki, vagy legalábbis minél többen le tudják tenni az érettségit. És minden országnak, Magyarországnak is szüksége van értelmiségiekre, de amilyen irányba...
(Forrás: válasz online)
--
2020.05.31.
Azért közoktatás, mert mindenkit megillet
Magyarország március közepén nem a digitális közoktatásra állt át. Egy tanári webkamera meg az osztály valamekkora részét mutató kis képek a pedagógus laptopján ugyanúgy frontális oktat...
(Forrás: mérce)
--
2020.05.31.
Gyarmathy Éva: ez a szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális
A pedagógusok igen nagy része rugalmasan tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, miközben az oktatásirányítás régi, „a tananyagot leadni/számonkérni” elvárásával nem segített....
(Forrás: infostart)
--
2020.05.31.
Már munkába is állnak az iskolaőrök Nem csak prevenciós foglalkozásokat, védelmet is várnak a hatóságtól az intézmények
Több, mint kétezer rendőr működik közre az iskolák életében a mostani tanévben, akik főleg baleset- és bűnmegelőzési tanácsokkal látják el a diákokat, a jövőben ugyanakkor a taná...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Ki kell vezetni az iskolákból az erőszakos cselekményeket
Az erőszakot az iskolából ki kell vezetni, az ezt célzó törvényjavaslatok egy része már az Országgyűlés előtt van – mondta Horváth László miniszterelnöki megbízott az M1 aktuális...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Nem tudnak eljutni az egyetemre az orvostanhallgatók, mégsem engedik nekik az online vizsgázást
Az internetes petícióban a külföldi diákok arra kérték az egyetem vezetőségét: amíg nem tudnak visszajönni Budapestre, tegyék lehetővé, hogy a vizsgaidőszak végéig továbbra is interneten...
(Forrás: eduline)
--
2020.05.31.
Horn Gábor: Minden iskolás megtanult valamit a függetlenségről
A hagyományos napokon pedig, ahol eddig nem tették meg, a csoportmunkát kell alapvetéssé tenni. Egyértelmű, hogy a gyerekek egymástól tanulnak a legtöbbet, hiba lenne ezt gőgösen nem belá...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Olga! Ez olyan bonyolult munkajogi kérdés, hogy nem tudunk rá biztonságos választ adni. Javasoljuk, hogy keresse fel az
Oktatási Hivatal jogsegélyszolgálatát , ahonnan biztosan szakszerű választ kap.

Amennyiben tagja a PDSZ-nek, onnan is kaphat segítséget: http://www.pdsz.hu/cikk/36305

--
  Koszta Olga

Kedves OFOE!
A nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásával kapcsolatban adódott problémám:
a Nyugdíjfolyósítótól már évekkel ezelőtt lekértem a pontos adatokat, amit azóta kötelezően kiegészítettek. Ennek alapján idén 2020.október 28-án meg lesz a kellő negyven évem, amivel jogosult leszek a kedvezményes nyugdíjra.Jár számomra 5 hónap felmentési idő és úgy beszéltük meg a munkaadómmal, hogy közös megegyezéssel kérem munkaviszonyom megszüntetését október 31-től.
Ennek alapján a felmentési idő június 1-től lép életbe.
Viszont mivel a szakoktatásban dolgozom,július 1-től1-től megszüntetik a közalkalmazotti jogviszony és átsorolnak a Munkatörvénykönyv hatálya alá.
Még nem írtam alá az új munkaszerződést.
Kérdéseim:
- Írjam-e alá az új szerződést?
- vonjam-e vissza a munkaviszonyom megszüntetésére vonatkozó kérelmemet?
- egyáltalán mit tegyek, mi lenne számomra a legkedvezőbb megoldás?
Nyugdíjba is szeretnék menni, viszont ha most felmondanak nekem, akkor nem lesz meg a 40 évem.
Tisztelettel: Koszta Olga

--
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek