OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. május 28.
» Hozzászólások (3)

A pedagógusok dolga lenne tanítani a demokráciát?

Vatai Éva

Már vagy tíz éve voltam magyar-francia szakos tanár, amikor úgy éreztem, hogy sürgősen valami hasznosat kellene csinálnom, mert óhatatlanul belefásulok a negyvenöt perces intervallumokba: drámapedagógiát kezdtem tanulni, majd tanítani.
Nagy örömöm telt – és telik - benne, de egy idő óta az sem volt elég: lelkes kis tanárcsapattal megalapítottuk a pécsi Leőwey Gimnázium falain belül a magyar-francia két tanítási nyelvű tagozatot, ahol az általam ideálisnak mondható közegben minden együtt volt az alkotómunkához: (relatív) szakmai szabadság, francia nyelv, színház és dráma, csiszolható szellemű fiatalok.
Aztán ez is kevésnek bizonyult, s lelkes híve lettem az Arany János Programnak.
Emellett otthon is felneveltem négy saját gyereket. Szerencsés vagyok, mert van munkám, van hitem, hajt a lelkesedés – néha a feneketlen düh vagy épp a rajongás. Van úgy, hogy halál biztos vagyok abban, hogy jól csinálom, néha elkap a sűrű fekete kétség – törékeny intellektus vagyok, mint oly sokan. De minden órámra azzal a szent meggyőződéssel megyek be: biztosan most is fogok valami újat tanulni a tanítványaimtól – legalább magamról.

Néha döbbenten állok a tény előtt: fiataljaink nem tudják, mi a különbség munkanélküliség és sztrájk, tüntetés és felvonulás között, mire szolgálnak a demonstrációk. Nem ismerik a Diákjogi Chartát, a közoktatási törvényeket. A szabad véleménynyilvánítás jogát összekeverik a személyeskedő pocskondiázással, a jogot meg a kötelességgel. Rövid reflexió után aztán persze megértőbb leszek: honnan a francból is tudnák megtanulni?

Otthonról sokan a „ne szólj szám, nem fáj fejem” kényelmes és óvatos szlogenjét hozzák magukkal, a társadalomból a „bármit csinálhatok, úgysem vonhatnak felelősségre” elborzasztó mintáját. Nap mint nap újabb és újabb kellemetlen jogi helyzetbe keveredünk: miért nem kódokkal tettük ki a félévi vizsga eredményeit? Ki kötelezheti őt a havi osztálypénztári befizetésre? A csereút egyesek számára már azt jelenti: elmegyek, befogadnak, eszem-iszom, de vissza nem fogadok, mert nincs kedvem, túl sok kényelmetlenséggel jár.

Ebben a kesze-kusza társadalmi stádiumban, amelyben már jó ideje leledzünk, s amelynek állampolgárokként vagyunk statisztái, egyre biztosabb vagyok abban, hogy a demokráciát is nekünk, tanároknak kell megtanítanunk.

Büszkén mesélek el egy példát. Két napja történt Pécsett: az egyik középiskola tüntetést rendezett, mert a város több hónapos kapkodása – előterjesztése, újabb kapkodása, felelőtlen nyilatkozata, annak cáfolata... stb. (nem sorolom tovább, mert nagyon jól ismerjük már az ehhez hasonló történéseket) – után a szülők és a diákok elvesztették a türelmüket.

Tervükről a sajtóból értesülhettünk. A szakszervezetek által írt, szolidaritásra hívó levelek nem jutottak el a többi iskola tanáraihoz. (Ezt nem kommentálom, csak egy halk kérdést teszek fel: mitől félnek feletteseink? Miért nem adják meg nekünk a döntés lehetőségét?)

Mi néhány kollegával úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a demonstrációra. Csak onnan a sarokból nézzük majd őket, felemelve egy táblát: támogatunk benneteket, mert a mi helyzetünk sem jobb. (Egyházi-állami-városi huzavona viharában hánykódik mintegy 1300 fős intézményünk: már élezik a fejünkre lecsapó pallost.) Tanítványainknak magánbeszélgetések során említettük, mire készülünk. Kaptam szülői telefont is aznap. („Megtiltom!” „Feljelentem!”)

A mintegy négyszáz fős tömeg érkezését a főtérről néztük végig: félelmetes volt és gyomorszorító... Ahogy jöttek a főutca teljes szélességében fehérben, transzparensekkel, lufikkal, jelszavakat skandálva. Fiataljaink egyre izgatottabbak lettek: egyikük szájából kiszökkent egy „monnyon le!” – aztán találkozott a pillantásunk, s a következőt visszanyelte.

Döbbenten álltunk, néztünk, az agyunkkal fényképeztünk.

Integettünk, visszaintegettek, tapsoltunk. Figyeltünk, tapasztaltunk: lehet, hogy nekünk is így kell majd tennünk jövőre?

A tömeg elvonulása után összetéptük a transzparensünket: erre kellett, kiszolgálta az eseményt. „Szolidaritottunk.” Csupán bátorító háttért szolgáltattunk egy fő cselekményhez, de ott valahogy mindannyian ugyanannak a sokszor patetikusnak ható szónak a jelentését értettük meg: méltóságteljesség. Jó érzés volt.

... Nem más, mint egy kis lépés a demokrácia felé.

Vatai Éva

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Galambos Rita | 2008. július 27. | galambos[pont]rita[kukac]gmail[pont]com
Kedves Éva, bizony a demokráciát éppen úgy tanítani kell, mint a matekot és a franciát, csak az a vicces benne, hogy bármit is mondunk, a tetteink, a gesztsaink mindig sokkal erősebben fognak hatni. Akárcsak a ti csendes utcai szolidarításotok.
Érdekesnek tartom, hogy 18 év állítólagos "demokrácia" után még mindig nincs komoly erőfeszítés arra, hogy fiataljaink tisztában legyenek azokkal a fogalmakkal, amikről beszélsz, és hogy tapasztalatokat szerezzenek arról, milyen az érdekérvényesíts, szolidarítás, egyáltalán a kritikus gondolkodás.
Még mindig zsigeri, érzelmi alapú reakciók, állásfoglalások dominálnak a racionális megfontolt döntések helyett.
Szóval igen, tanítani kell, de nem a demokrácia nevű tantárgy keretében, hanem minden mozdulatunkban, reakciónkban, állásfoglalásunkban, az iskola légkörében és azon túl is érvényesülni kellene a demokratikus értékeknek, attitűdöknek.
A világban ezer módszer, tapasztalat, tananyag létezik, elérhető, adaptálható, de valahogy nekünk nem akaródzik...Pedig ideje lenne elkezdeni, mert szalad az idő, és ahogy mondod, generációk hagyták ki ezt a lehetőséget, és nekünk felnőtteknek, nevelőknek, szülőknek, civileknek nagyon nagy a felelősségünk.
Érdemes lenne megnézned a www.i-dia.org és a www.kozod.hu honlapokat (bár ez nem a reklám helye, mégis büszke vagyok arra, hogy a DIA tudatosan vállalta azt a szerepet, hogy legalább nem-formális keretek közt lehetőséget ad a fiataloknak arra, hogy kicsiben és helyben megtapasztalják a saját lehetőségeiket, erejüket, korlátaikat, mozgási terüket ebben a magyar valóságban.


terepmunkás | 2008. május 28.
Igen, dolgunk.
L. Ritók Nóra | 2008. május 28. | l[pont]ritoknora[kukac]freemail[pont]hu
Hát igen, érdekes dolgok ezek. Tegnap beszéltem valakivel, aki panaszkodott, hogy talán kár volt annyira belebonyolódnia a Holokausztoktatás problémájába, mert a mostani fenntartó vezetés nem nézi jó szemmel a témát, és mivel intézményében igazgatóváltás lesz, és elbocsátásokat ígérnek, most mi lesz vele, visszacsinálni már nem tudja, stb.stb.... Eszembe jutott, hogy amikor 5-6 éve először vettem részt a jeruzsálemi továbbképzésen (most lehet újra pályázni, mindenkinek ajánlom!), és hazajöttem, lelkesen beszéltem a helyi tv-ben a programról, segítséget és szemléltető anyagot ajánlottam a történelemtanároknak a Holokauszt oktatásához, akkor itt, ahol én sosem vettem észre az antiszemitizmust, rögtön volt, aki a helyi lapban le zsidóbérencezett.Én nem írtam vissza, méltatlan lett volna hozzám, hogy felvegyem a kesztyűt, de a furcsa az volt, hogy a városban senki sem reagált, hogy valami rossz irányba megy... Aztán újabb cikk, akkor Konrád Györgyöt állította ugyanez a cikkíró negatív fénybe. Akkor bementem a polgármesterünkhöz ( ő a helyi újság felelős kiadója) és kértem, hagyják ezt abba, mert én nem akarok ott élni, ahol ilyen cikkek jelenhetnek meg. A válasz az volt, hogy túldramatizálom, és egy helyi újságnak semmi jelentősége nincs. A köztünk levő vita hatására végül is lecsendesedett a dolog, de bennem mély nyomot hagyott. A vita is, meg az is, hogy egy 17 ezres településen csak nekem szúrt szemet a dolog. És azóta is,apró jelekből érzem itt is az antiszemitizmus jeleit. A jövő héten szervezek egy konferenciát témában, kíváncsi leszek, milyen lesz a viszhangja. Szóval, igen, ezt is tanítani kell, itt is mi pedagógusok mutathatunk példát, amíg még van kinek.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek