OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. június 4.
» Hozzászólások (11)

Mindig választhatunk…

Cseh Györgyi

Kisiskolás koromban én voltam a hét törpe közül a Morgó. Ma is tudok morogni. Az kell a lelkemnek, az egészségemnek. De ha kimorogtam magam, azonnal nekiállok és keresem a megoldást. 16 évig tanítottam, voltam osztályfőnök, aki a szülői értekezletre meghívta a diákokat is. Voltam pedagógiai tanácsadó, aki ezer ötletet hozott haza látogatásairól a kollégáknak, akik persze nem mindig voltak ettől lelkesek. Dolgoztam önkormányzati hivatalban, pedagógiai szolgáltatásban; 12 éve tanácsadóként, trénerként, oktatóként dolgozom a Qualitas T&G Kft-nél; tanítok a KÖVI-ben vezetőket, a SZTE-n értékelési szakértőket. Realista optimista vagyok; igyekszem változtatni azon, amin lehet; és igyekszem megkeresni a lehetőségeket az általam megváltoztathatatlan körülmények között.

Írásom elején szeretném leszögezni, csak szervezeti szintű kérdésekkel foglalkozom, rendszerszintűekkel nem. Egy rövid mesével kezdem.

A halárusok minden nap megfelelő hozzáállással kezdik a munkát. Egyikük így szólt: Amikor az ember dolgozik, milyennek szeretné magát érezni legszívesebben? Unottnak és idegesnek, vagy életvidámnak és elégedettnek? Aki életvidám és elégedett, az másként végzi a munkáját. – Milyenek szeretnénk lenni munka közben?

A halárusok jókedvvel végzik a munkájukat, és ez a hangulat ragadós. Hogyan dolgozhatnánk jókedvűen és több energiával?

A halárusok bevonják a vevőket ebbe a jó hangulatba, és a munka szinte játékká válik, aminek a vevők is cselekvő részesei lesznek. Kik a mi ügyfeleink, és hogyan tudnánk őket hasonlóképpen bevonni, hogy nekik is emlékezetes napjuk legyen?

A halárusok mindig jelen vannak. Milyen tanulságot szűrhetünk le ebből a magunk számára?

„Mindig választhatunk, hogyan végezzük a munkánkat, még akkor is, ha sokszor nem választhatjuk meg magát a munkát.” 1

Írásom annak jegyében született, hogy mindig van választási lehetőségünk; a kérdés csak az, hogy hogyan választunk.

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy vajon mitől tudna a magyar iskola megváltozni? Mi jelentheti azt az erőt, ami képes olyan hatást gyakorolni az iskolára, hogy másképp működjenek?

Mert? Tényleg meg kell változnia az iskolának?

Szülőként azt gondolom, hogy igen. Pedagógusként azt gondolom, hogy igen. Szakértőként és tanácsadóként azt gondolom, hogy igen. Szakmai érveket (PISA-mérés) és személyes indokokat (szeretnek-e a gyerekek iskolába járni) is tudnék sorolni.

De mitől fog megváltozni az iskola? Valószínűleg ez egy soktényezős folyamat, de nagyon hiszek abban, hogy ennek a változási folyamatnak a kulcsa a vezető. Tudjuk, hogy a vezető felelőssége teljes körű, ugyanakkor döntési jogköre szűkített, s e kettő között ellentmondás feszül. Mégis úgy gondolom, hogy két tipikus hiba érhető tetten a vezetők egy részénél.

  1. Az igazgató úgy viselkedik az iskolában, mintha ő lenne a szakszervezeti bizalmi. A teljes tantestületet akarja védeni, óvni, még olyankor is, amikor megadatik számára, hogy igazán jó iskolát csináljon… Nehéz dolgok ezek, emberi sorosokat érintő kérdések, de bármilyen kegyetlen is kimondani, az iskola a pedagógus számára nem szociális intézmény, hanem munkahely.
  2. Nem követik a kivételek elvén való vezetést (ahogy ezt a minőségügyben nevezik), azaz vagy nem hoznak arról döntést, hogy vezetői munkájukban hova helyezik a hangsúlyt, vagy – szerintem – rossz döntést hoznak. Lehet kiemelt feladat a (talán) 42 iskolai szabályzat elkészítése, de lehet a pedagógiai munka! Ha ez utóbbi áll a középpontban, akkor a szabályzatokat valaki másnak kell az iskolában csinálnia, a vezetőnek a feladatot delegálnia kell, még ha a felelősséget nem is delegálhatja!

Járva az iskolákban, nagyon sok profi vezetővel találkozom, nagyon sok jó ötletet, megoldást látok. A tőlük, s más egyéb forrásokból gyűjtött ötletekből állítottam össze azt, hogy mit csinálnék, ha én vezető lennék egy iskolában.

1. Célok

Vannak-e az embereknek, a pedagógusoknak céljai? A célok erősen motiválják viselkedésünket, sőt, vannak, akik úgy látják, a célok adnak értelmet életünknek. A pedagógus teljesítményértékelés keretében kiemelt figyelmet fordítanék arra, hogy kollégáim írásban megfogalmazzák a maguk számára szakmai céljaikat. Az értékelés során minden esetben áttekintenénk, kinek, milyen mértékben, hogyan sikerült céljait teljesíteni. Ez csak akkor működik, ha a célokhoz a kollégák minden esetben teljesítési kritériumot is rendeltek. A cél legyen kihívás, legyen teljesíthető, s legyen méltó a kitűzőhöz!

2. Módszertani megújulás

A módszertani megújulás támogatásának egyik lehetséges formája a továbbképzés. A kolléga elmegy egy 30 órás, egy 60 órás továbbképzésre, majd hazamegy, s lehet, hogy minden marad a régiben… Mi lehet ebben a folyamatban a vezető feladata?

  • A továbbképzésről hazaérkező kollégának – az iskola által szabályozott módon – be kell számolnia arról, mi történt a továbbképzésen, mit tanult meg, hogyan fogja mindezt a saját munkájában hasznosítani, hogyan fogja a megszerzett új tudását átadni kollégáinak.
  • Rendszeressé tenném a kollégák között az óralátogatást. Már hallom, ahogy elindul a hárítás: „Nem lehet ezt technikailag megvalósítani…” Én láttam ilyen iskolákat – a megoldás a szándékon múlik. Bemutató órák (alkalmazva az újonnan tanultakat), óralátogatások, megbeszélések.
  • Létre lehet hozni egy módszertani adatbázist. A különböző módszerekkel, technikákkal feldolgozott tananyagok, tananyagelemek közkinccsé válnának, bárki elérhetné, használná, s cserébe más is tenne bele a közös kosárba. Ez fent lehetne az iskolai szerveren a tanárok számára elérhetően, a tanáriban felakasztott pendrive-on stb.
  • Segíthetné a megújulást, ha például a tantestületi értekezleteket a vezetés másként szervezné. Az értekezleteken lehetne kooperatív technikákat alkalmazni, a tantestület együttműködésére építve, csoportmunkában dolgozni. Ezt lehet vegyíteni moderációs technikákkal. Sőt, lehetne tantestületi projektnapot szervezni. A saját élmény, a közös munka sokat segíthetne abban, hogy a kollégák megértsék, elfogadják, nem lehet a mai gyerekeket már ugyanúgy tanítani, mint 10-20 évvel ezelőtt.

2. Teljesítményértékelés

A pedagógusok teljesítményének értékelése a 2008/2009-es tanévtől kezdve kötelező, ez a tanév a próbaév. Az iskolák egy részében ezt nagyon komolyan veszik, máshol formálisan próbálnak megfelelni… A teljesítményértékelés vezetői eszköz, amivel lehet és kell is élnie a vezetőnek. Persze ha az igazgató együtt szomorkodik a tantestülettel azon, hogy milyen megalázó, hogy a tanárok munkáját értékelni kell, akkor ezt a vezetői eszközt kiadja a kezéből.

Ha én igazgató lennék, komolyan venném a teljesítményértékelést, az ennek eredményeként megszületett megállapodás teljesítését pedig ellenőrizném, értékelném.

Fejlesztések

A teljesítmény- és intézményértékelés után fejlesztési tervek készülnek. A fejlesztési tervek megvalósítását sokféle módszerrel, technikával lehet támogatni. A teljesség igénye nélkül, inkább csak ötletszerűen, bemutatok néhányat.

  • A pedagógus teljesítményértékelés mellett nagyon komolyan venném az emberi erőforrás menedzselését, az EEM minden területét. A munkaerő-tervezés egyre nagyobb hangsúlyt kap, általában kevesebb embernek kell ellátni ugyanannyi feladatot.

    A pedagógusképző intézmények évente körülbelül 15 000 hallgatót bocsátanak ki, miközben évente (a tervezett létszámcsökkentés előtti időre vonatkoztatva) maximum 5000 álláshely betöltésére kerül sor. Így egyre inkább felértékelődik az, hogy van-e az intézménynek kiválasztáspolitikája, eljárása arra, hogy a jelentkezők közül kiválassza azt, aki az adott feladatra, az adott szervezetben a legalkalmasabb.

    Az iskolába lépő új kollégáknak, pályakezdőknek és nem pályakezdőknek (GYED-ről visszatérő, más iskolából jövő) a beilleszkedést, a szakmai elvárások, a helyi szokások megismerését stb. segíti, ha van mellettük egy mentor kolléga. Beiskoláznék mentorképzésre kollégákat, s számítanék mentori munkájukra. Mentorok segíthetnék az alulteljesítő kollégák munkáját is.

    Ösztönzési rendszer nélkül nincs jó teljesítményértékelési rendszer, ezért ha én igazgató lennék, biztosan kidolgoznék a kollégáimmal ilyet. Az ösztönzési rendszer tartalmazza a bérezésre vonatkozó szabályokat, juttatásokat, de tartalmaz immateriális, pszichológiai, szakmai ösztönző elemeket is (iskolai kitüntetés például).

    Komolyan venném a karriertervezést, kinek milyen elképzelése van a pedagóguspályáról, mit szeretne megtanulni, hova szeretne eljutni a pályáján. Minden kollégával közösen végiggondolnánk az egyéni elképzeléseket, hogyan lehet ezeket az egyéni célokat összeegyeztetni a szervezeti célokkal. A továbbképzési rendszert is ennek mentén működtetnénk. A továbbképzési tervnek a teljesítményértékelésre, a karriertervezésre kell épülnie.
  • A továbbképzésről visszatérő kollégáknak meg, illetve be kellene mutatniuk azt, amit megtanultak a képzésen: beszámoló, bemutató óra, belső fejlesztés indítása stb. Egy tanuló szervezetben az egyéni tudás közkinccsé válik. Az iskolán belül kialakítanánk a belső tudásmegosztó fórumokat, szakmai műhely lenne az iskola.
  • Sorstársaknak nevezik azokat a kollégákat, akik nincsenek egymással alá-fölérendeltségi viszonyban, de szakmai referenciaszemély egyikük a másik számára. Ösztönözném a kollégáimat arra, hogy hívjanak sorstárs-kollégákat az óráikra, beszéljék meg, konzultáljanak szakmai (oktatási és nevelési) kérdésekről. Nem hiszek abban, hogy vannak mindenhez értő, mindent tudó kollégák, s vannak olyanok, akik tele vannak problémákkal. Azt hiszem, inkább arról van szó, hogy vannak olyan kollégák, akik nem beszélnek a problémáikról, s vannak olyanok, akik igen. Keressük meg magunknak azt, akiben bízunk, s meg tudjuk osztani vele esetleges gondjainkat.
  • Komolyan venném az országos kompetenciamérést. Sajnos tudom, hogy ez még ma sincs így minden iskolában, bár mindenkinek el kellett készíteni az OKM iskolai eljárásrendjét. Minden dolgozatot kijavítanánk, osztályra, csoportra vonatkozó és egyéni fejlesztési terveket készíttetnék a kollégáimmal, s szigorúan számon kérném ennek megvalósítását.
  • Az 5-6. osztály nem szakrendszerű oktatás időkeretét – nálunk az iskolában – felhasználnánk a kompetenciák fejlesztésére.
  • Keresnék arra lehetőséget, hogy megmérhessük kollégáim kompetenciáit (pl. RaDAr modell alkalmazásával), s ennek birtokában tudatosan és célirányosan fejleszteném, fejlesztetném őket.

Nevelés

Talán az egyik legnehezebb kérdés ma (is) a nevelés. Nem vagyok naiv, nincsenek e tekintetben illúzióim. Tapasztalataim mégis arról szólnak, hogy vannak még lehetőségeink.

  • Szokták emlegetni az „Amit szabad Jupiternek…” kezdetű mondást, de bevallom, abban a kontextusban, ahogy ezt hallom, nekem nem nagyon tetszik. Ha például a gyereknek a tanórán nem szabad mobiltelefont használni, akkor hogy’ fordulhat elő az, hogy az általam mobilon felhívott kolléga azt suttogja a telefonba, hogy bocs, órám van, mindjárt kimegyek a folyosóra és akkor tudunk beszélni? (Velem nem…) A gyerek neveletlen, mert nem köszön, de vajon a gyerek mit gondol akkor, amikor a pedagógus nem köszön neki vissza?
  • Mostanában időnként fura dolgokat látok. A nagy „gyerek-vadászat” jegyében eluralkodott az a szemléket, hogy a tanulónak mindent szabad. Igazgató kacsint össze a diákkal a megalázott pedagógus mögött. Hiszem, sőt tudom, hogy ez sehova nem vezet. Tiszta, világos, betartatható szabályok, ezek következetes ellenőrzése nélkül nem tud működni az iskola. Egy idő után minden a visszájára fordulhat, egy ilyen iskolába a józanul gondolkodó szülő nem viszi a gyerekét, vagy előbb-utóbb elviszi onnan.
  • „Előbb a kötelesség, aztán a jogok”, szokták mondani a kollégák. Vigyázat, ezek nem feltétlen ilyen összefüggésben állnak egymással. Egy munkavállalónak kötelessége minden reggel munkakezdésre megjelenni a munkahelyén. De ha elkésik, akkor nem gyakorolhatja állampolgári jogát, s nem szavazhat? A közoktatási törvény, illetve a házirend definiálja a tanulók jogait és kötelességeit. A tanulónak joga például, hogy véleményt mondjon az őt tanító pedagógus munkájáról. Amikor iskolában járok, meg szoktam kérdezni, hogy gyakorolhatják-e ezt a jogot a tanulók. A válasz – általában eltérő magyarázattal ugyan, de – nem. Felkészítjük a tanulókat a felelős állampolgári viselkedésre? De ha azt firtatom, hogy van-e bármely, a diákok számára fontos kérdésben a DÖK-nek döntési joga, arra is általában „nem” a válasz.
  • A nevelésben a legfontosabb partnerünk a szülő. Persze nem mindig partner, tudom. De az iskola időnként akkor sem tekinti annak, amikor lehetne. Ha én igazgató lennék, legalábbis megkísérelném a szülők bevonását a problémák megoldásába. A probléma- vagy konfliktushelyzetek megoldását az érintettek közös megbeszélésével indítanám. Meghívnám egy beszélgetésre az érintett szaktanárt, osztályfőnököt, a tanulót, a szüleit, s természetesen jelen lenne az iskolavezetés egy tagja is. Szemtől szembe folyna a beszélgetés, senki nem tudna senkit kijátszani a másik ellen. A beszélgetés végére el kell jutni a megállapodásig, amit ott, a helyszínen írásban kell rögzíteni, és minden érintettnek alá kell írnia. Ezzel tehetnénk egy lépést a nyertes-nyertes játszma felé, biztos, hogy nagyobb az esélye annak, hogy megtörténnek a dolgok.

Szervezeti feltételek

Ma az iskolák többségében a szervezet struktúrája szinte azonos: igazgató, helyettes, munkaközösség-vezető, szakmai munkaközösség. Vajon miért? Talán mert tantárgyat tanítunk az iskolában, s nem gyereket? Ha én igazgató lennék, újragondolnám a szervezeti struktúrát, illeszteném az iskola cél- és tevékenységrendszeréhez. Sokkal nagyobb szerepet kapna az egy osztályban tanító pedagógusok csoportja, s nem csak akkor, amikor baj van vagy félév/tanév vége.

Belső és külső hálózato(ka)t építenék. Egy „szellemi piactéren” összegyűjteném kollégáim kompetenciáit, illetve szakmai igényeit, szükségleteit. Ez alapján hozhatnának létre egymást segítő-támogató szakmai csoportokat, ezzel is segítve egymás munkáját.

Biztosan lehetne még folytatni. Ezeket az ötleteket nem én találtam ki! Mindegyiket iskolákban láttam működni! Köszönöm ezeket az ötleteket az igazgatóknak, akik nagyon komolyan vették pedagógiai irányító munkájukat.

Túlzónak találják ezeket az elvárásokat? Talán furcsa, de semmi más nem történt, mint gyakorlattá transzformálta néhány nagyon jó igazgató a közoktatási törvényben a pedagógus munkakör újraszabályozott elemeit (teljes rendes munkaidőben kötelező órákkal le nem kötött része 1. számú melléklet Harmadik rész II/9 pontja).

„A pedagógus az óraközi szünetben a tanulók felügyeletével, a következő tanóra előkészítésével összefüggő feladatokat látja el. A teljes rendes munkaidő tanítási órákkal le nem kötött részében munkaköri feladatként - a munkaköri leírásában foglaltak szerint vagy a munkáltató utasítása alapján - ellátja a nevelő és oktató munkával összefüggő egyéb feladatokat, így különösen: felkészül a foglalkozásokra, tanítási órákra, előkészíti azokat, értékeli a gyermekek, tanulók teljesítményét, elvégzi a pedagógiai tevékenységéhez kapcsolódó ügyviteli tevékenységet, részt vesz a nevelőtestület munkájában, a hátrányos helyzetű tanulók és a tehetséges tanulók felkészülésének segítésében, az iskola kulturális és sportéletének, a szabadidő hasznos eltöltésének megszervezésében, az iskola pedagógiai programjában rögzített, a tanítási órák keretében meg nem valósítható osztály- vagy csoportfoglalkozások megtartásában, a gyermekek, tanulók felügyeletének ellátásában, a diákmozgalom segítésével, a tanuló- és gyermekbalesetek megelőzésével, a gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő feladatok végrehajtásában, az intézményi dokumentumok készítésében.”

Találtam két olyan idézetet, ami illik a helyzetre, s nekem nagyon tetszik:

„Nincs zavarba ejtőbb mint látni, hogy valaki elvégzi, amit lehetetlennek hittünk.” (Sam Ewing)

„Ha próbálkozol, csalódhatsz, de ha nem próbálkozol – véged van.” (Beverly Sills)

Így működtetni egy iskolát, így működni egy iskolában – idő és munka, nem is kevés. Gyakran hallom a kollégáktól, hogy nekik milyen rossz, milyen nehéz. Tudom, hogy nagyon sok mindenben igazuk van. Kedves kollégák! Ha másért nem, ha a gyerekért nem, legalább a saját egészségetek érdekében nem próbálnátok meg a halárusok technikáját?

  • Mindig választhatunk, hogyan végezzük a munkánkat, még akkor is, ha sokszor nem választhatjuk meg magát a munkát!
  • Találd meg az örömödet a munkában!
  • Legyen ez az ő napjuk!
  • Bármit is teszel, azt teljes odaadással és figyelemmel tedd!

E négy alapelv sikerfaktort jelent a munkánk és a magánéletünk eredményességéhez.

Zárásként szeretnék idézni az OECD felkérésére a McKinsey&Company által készített jelentésből.

Az élenjáró oktatási rendszerek vizsgálata során három kimagasló fontosságú tényezőt azonosítottak:

  • hatékony pedagógusokat kell képezni, mert az oktatási rendszer csak olyan jó, mint a pedagógusok, akik alkotják;
  • a tanulás minőségét csak a tanítás minőségének fejlesztésével lehet javítani, jó tanítás nélkül nincs eredményes tanulás;
  • az általános jó eredmény csak akkor biztosítható, ha megfelelő mechanizmusok garantálják, hogy minden gyermek kiváló minőségű oktatásban részesül.

Cseh Györgyi

Jegyzet

1 Stephen C. Lundin, Harry Paul és John Christensen: Fish! Hogyan tegyük kellemesebbé és hatékonyabbá munkánkat. Interpress Külkereskedelmi Kft.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Szekszárdi Juli | 2008. június 16.
Nóri! Biztos jó vezető vagy. Sajnos itt a közoktatási rendszer egészével vannak komoly gondok. Petra írt még az egyik nyitó cikkben a dinoszauruszról, amit meg kellene valahogyan mozdítani. Nem tudom, mozdítottunk-e valamit, nekem úgy tűnik, hogy igen. Május végén, júniusban kicsit mindig lanyhul a honlap forgalma (tanévzárás, fáradtság stb.), de a következőkben is lesz lehetőség a diskurzusra. Lehet, hogy egy kicsit másképp, de töretlenül. Ha nem is mindenre reflektálnak közvetlenül, sokan tovább gondolják, amit nálunk olvasnak.
L. Ritók Nóra | 2008. június 16. | l[pont]ritoknora[kukac]freemail[pont]hu
Sziasztok! Most egy kicsit hallgattam, a sulizárás miatt, amit persze még nem fejeztem be, de félek, hogy lefujjátok a fórumot az iskolév végével, és akkor nem marad diskurzus, pedig milyen jó!
Szóval, azért ránéztem kicst majdnem minden nap, szomorúan láttam, hogy az én felvetésemre való reagálások abbamaradtak, de nem baj, van másik, és mindegy, mi az indító téma, kicsit mindig ugyanarról kell beszélnünk.Elolvastam a vitaindítót, és a hozzászólásokat is, és persze próbáltam összevetni magam az elvárásokkal, amelynek persze minden pontját el tudom fogadni. Kellett látnom, hogy a működési feltételek előteremtése (nekem, mint alapítványi műv.isk. igazgatójának, amely iskola majd 70 %-ban HH-s gyerekeket okít, és a költségvetésem harmada hiányzik, évről évre) és azt kell mondjam, hogy a munkaidőm, ami nem napi nyolc óra, hanem tizenkettő, vagy még több, nagy részét ez tölti ki. Tudom, hogy jó lenne mindaz, amit a fejlesztésekről, vagy a pedagógusértékelésről írtatok, és én komolyan is veszem, de tudom, hogy sokkal többet kellene ezzel foglalkozni, és nem a financiális dolgokkal. De nem bírok, mert pályázatot keresek, írok, elszámolok, stb. Nem olyan régen volt nálunk egy szervezetfejlesztési projekt. Aki vezette, azt mondta, az a baj velem, hogy nem úgy választok pályázatot, hogy mi érdekel a saját szellemi gyarapodásom miatt, hanem, hogy miből tudnék egy kis pénzt keríteni az iskolának. És ez nem jó. Tudom, hogy nem, de mit csináljak? Ha nem tudom előteremteni a pénzt a működéshez, akkor aztán nézhetem magam, meg a szellemi gyarapodásomat. Ja és persze mind a 15 kollégámat. Bocsánat, lehet, hogy ez az önkormányzati iskolákban nem ilyen gond, de nálunk igen. ÉS MOST BOLDOG VAGYOK, MERT EZT A TANÉVET VÉGIGVITTÜK! Úgyhogy imádok innoválni, értékelni, szervezetet fejleszteni, könyveket írni, mindent, ami az oktatás színvonalát emeli, ha(!) átultam a fizukat, a járulékokat, kifizettem a villnyszámlát, a telefont, és az internetet, megvettem a rajzlapokat, és a festékeket, és esetleg még egy múzeumlátogatás utiköltségét is összekakapartam valahonnan. Lehet, hogy én nem vagyok jó vezető?
csilla | 2008. június 12.
A múlt században, a múlt rendszerben, nagyra becsült tanárnőmtől kaptam ballagásra egy vékony kis könyvet. Az első oldalra útravalóul azt írta: Csilla, te soha ne add fel! Kevés dícséretet kaptam tőle szorgalmamért, annál több emberséget, jó szót, tanácsot sőt, korholást a túl erős, de remélem nem szemtelen szókimondásomárt. Egy másik, nagyra becsült tanáromtól papírzsebkendőre írva a lépcsőfordulón kaptam még egy írást: "Pál apostol II/13". Mindig rájuk akartam hasonlítani, vagy legalább is megközelíteni emberségüket, tudásukat, tenni akarásukat.
Én nem születtem zseninek, a világörökségre nem hagyok semmit, de remélem egy-két gyermek gondol így rám, mit én rájuk. Én pedagógus napon ezt szoktam átgondolni jutalom, plecsni helyett.
zöldbéka | 2008. június 9.
Kedves Csilla! Éppen azt akartam érzékeltetni, hogy álmok, akarat, hit ellen/mellett ott a valóság, a kerítés, amin szeretnék átmenni, átlátni, mert nem hihetem el, hogy annyi "jut", amennyit megélek, pedig minden erőmmel megyek előre, gyakran szembe saját "embereimmel" is. Mindenben igazat adok neked, mert magam is látom, élem, megélem ezeket és napról-napra nő az elkeseredésem, mert azt tapasztalom, hogy "nem kellek", hogy fontosabb, hogy csukva legyen a szám, mint az, amit mondanék, jóllehet esetleg fontos is lehetne a mondandóm. Én csak ennyit élek meg a ma pedagógiájából, bár kacsintgatok kifelé és keresem az utamat, ami nem elvezet erről a pályáról, de megerősít abban, hogy van tovább az iskola bezárások, elbocsátások, anyagi érdekek és politika mellett is! Akarom hinni, hogy a legfontosabb a gyerekek érdeke, ami felül kellene hogy írja mindazt a rosszat, amitől most te is és én is kínlódunk. Egyenlőre nem így van, de talán lehet ez másképpen is!
Magam ne panaszkodhatom, mert idén nem szűnünk meg, majd talán jövőre, de ismerem a vidék, a kistérségek gondjait, bajait, és tudom, hogy ami nekem szörnyű, az nekik istenes lenne. Szégyellem is magam, hogy állandóan bírálgatok, pedig nem élek ott veletek: veled, Terepmunkással, Sulifonnal és a többiekkel. Még (MÉG) nem tudtam elmenni, pedig már rég kellett volna és akkor nem kellene eltűrnöm a megaláztatásokat, a dilettantizmust, a közönyt, a buta hallgatást és apátiát!
Azért ne add fel! Lehet, hogy majd találkozunk a szociális terület valamelyik "eseményén"! Sok sikert, mert munkád tán még fontosabb, mint az előbbi volt! Nevelni, segíteni sokkal fontosabb, mint "oktatni"!
Csilla | 2008. június 9.
Az utolsó csepp jogán!
Nem vagyok már pedagógus állásban. Sportrajongóként az a hitvallásom, hogy a pálya széléről ha nem edző a spori már ne dirigáljon. De: mindenkinek van egy neveleőtestülete kiégett vagy csak érdektelen pedagógus kollégákkal vagy tenniakaró gyermekekért dolgozó kollégákkal, van egy intézményvezetője tenniakarással, lehetőségekkel vagy túlélésre berendekezve menteni vággyal. Van egy mikrokörnyezete tulpolitizálva, vagy nem politizálva, minimális pénzzel vagy már csődközeli helyzetben lévő fenntartóval. Van egy mikrotérsége, értékrenddel, társulási tanáccsal vagy csak mire lehet pályázni minimális önerővel céltalanul csak pénzt szerezni, költséget csökkenteni.
Nekem volt egy álmom: gyerekeknek óvodát teremteni, ahová nyáron is járhatnak ehetnek játszhatnak függetlenül attól, hogy a szülő dolgozik vagy nem dolgozik. Tudtam a kollégáimban tartani az erőt, mert bennem is volt. Rászántam a személyes problémáikra az időm nagy részét, próbáltam mentálisan is tartani a csapatban a lelket, hogy ne munkahelynek érezze az intézményt, hanem egy csapatnak, ahol egy célért dolgozik mindenki. Valóban volt választásom: vagy törvénytelen dolgokat csinálok, hogy meghamisítsam a létszámomat vagy felállok és köszönök. Vagy nyári szünetet tartok egy kistelepülésen, ahol a három hás gyermekek száma nagyon magas vagy köszönök és felállok, Vagy elküldöm azokat a kollégákat létszámleépítéssel akikkel együtt dolgoztam tizenöt éve vagy felállok és köszönök.
Hidd el Zöldbéka küzdöttem, de könnyünek találtattam: FÖLÁLLTAM ÉS KÖSZÖNTEM. Szociális munkás lettem, mert még van olyan hely, ahol talán egyénileg segíthetek. Igen ez is egy választás, az én választásom. Nagyon fáj, de ez az én valóságom.
ui: óvodákat zárunk be nyáron a kihasználtsági mutató miatt (költségvetési törvény) ugyanakkor önkormányzat pályázik ingyenes étkeztetésre hátrányos helyzetű gyermekeknek egész nyáron. Nem tudjuk biztosítani a nyári napközit inkább szociális munkásoknak irják elő, hogy szabadidő szervezéssel töltsék a nyarat kistelepülésen ( gyermekvédelmi törvény)Mindenkinek van egy választása.
Felszámolódnak a nevelési tanácsadók pénznélküliség miatt, a kikerülő pszichológusok meg árutöltőnek helyezkednek el: mindenkinek van egy választása. De lehet hogy én is a kerítésléc miatt nem látok.
zöldbéka | 2008. június 8. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Sulifon, teljesen igazad van, csak tudod, olyan nehéz néha átlátni a kerítésen és elhinni, hogy van másképp is, mint a te valóságod...
sulifon | 2008. június 8.
Igen, kedves Juli, nagyon sok erőt ad ez a fórum. Nekem nem múlik el napom anélkül, hogy be ne néznék ide, el ne olvasnám a megjelent cikkeket, a hozzászólásokat. Természetesen véleményem is van, amit - idő hiányában - többnyire azonnal megvitatok magammal, vagy másnap a tanáriban, a jó antennákkal rendelkező kollégáimmal.
Kedves Zöldbéka! Kicsit vitatkozom Veled abban, hogy egy óvónő, egy tanító nem mehet szembe a "világgal". Soha senki ne felejtse el, hogy a legnagyobb volumenű terv is csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle. A megvalósítók pedig mi vagyunk! Óvónők, dadák, tanítók, gyógypedagógusok, logopédusok, tanárok, és mindenki, aki bármely oktatási intézményben dolgozik! Nézz csak vissza az évtizedekben! Melyik program élte túl azt, ha mi nem tudtunk azonosulni vele? Éppen az a legnagyobb gondja az oktatásirányításnak, a fenntartóknak, hogy akármit nem tudnak elfogadtatni velünk. Mert igaz, hogy kiszolgáltatottak vagyunk, igaz, hogy el lehet minket küldeni,de mindenkit nem küldhetnek el. És aki gyerekek mellé szegődik, abban működik egy belső kód, amit nem tud felül írni sem ő maga, sem pedig más. Lehet, hogy a "másik fél" - ahogy Juli írja - nem akar beszállni a diskurzusba, de pontosan tisztában kell lennie a fentiekkel.
Györgyi mondata, miszerint "keressük a lehetőséget az általunk megváltoztathatatlan körülmények között" találóan fejezi ki azt a küzdelmet, amit a ma pedagógusainak meg kell élni. Nem könnyű, az biztos. Kiválogatni a reformáradatból az értékeset, ellensúlyozni a szervezetlenséget, pótolni a hiányokat, adminisztrálni, hogy az értéktelent is megvalósítottuk maradéktalanul, bizony embertpróbáló feladat. De amíg itt vagyunk, addig tesszük. Mert rajtunk áll, vagy bukik!MINDEN!
Szekszárdi Juli | 2008. június 8.
Meddig tart az erő? Ez valóban nagy kérdés. A Münchausen szindróma, azaz, hogy sajátmagunknak kell sajátmagunkat hajunknál fogva kirángatni a mocsárból, továbbra is fennáll. De azért Te, kedves Zöldbéka, végképp nem mondhatod magadról, hogy egyedül lennél. Még ha a közvetlen iskolai környezeted nem is nevezhető minden szempontból optimálisnak (enyhén szólva). Ennek a lassanként lezáruló kongresszusnak azért egy eredménye mindenképpen van: kialakult egy empatikus, egymás dolgaira reflektálni képes kisközösség. Igaz, a "másik fél" nem hajlandó közvetlenül beszállni a diskurzusba, de talán már nem vagyunk megkerülhetetlenek. Ez megoldásnak ugyan kevés, de talán ad némi erőt. Még mielőtt valóban ellehetetlenülnénk.
zöldbéka | 2008. június 8. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Minél "lejjebb" megyünk a piramisban, annál inkább beszűkül ez a mozgástér: egy óvónő, egy tanító nem mehet szembe a "világgal", mert valóban kiszolgáltatott. Az, hogy mit tesz, azt lelkiismerettel, a legjobb tudása szerint teszi-e, az valóban rajta múlik -az összes többi nem.
Györgyi minden sorával egyetértek, számomra is a legfontosabb gondolat a bemutatkozásban szereplő, Juli által is idézett, mondat volt. A kérdés azonban az, hogy miközben "keressük a lehetőséget az általunk megváltoztathatatlan körülmények között", mennyire lehetetlenülünk el, mennyire kerülünk olyan helyzetekbe, melyeket már nem biztos, hogy van erőnk felvállalni.
Szekszárdi Juli | 2008. június 7.
Cseh Györgyi bemutatkozásában ezt olvashatjuk"igyekszem változtatni azon, amin lehet; és igyekszem megkeresni a lehetőségeket az általam megváltoztathatatlan körülmények között".
Számomra ez a legfontosabb mondanivalója a különben is rendkívül tartalmas, és a kongresszusba új nézőpontot vivő írásnak.
"Kati tanító néni", miután biztosít a teljes egyetértéséről felhívja a figyelmünket egy linkre, amiben ez olvasható: (egy rádió riport részlete) "a szülők hirdetésben köszönték meg az óvónő munkáját. aztán riporter kérdez, szülők áradoznak. nagyszerű, fantasztikus, csúcs. óvodavezető szintén, szakmailag kiemelkedően jó, a legjobb. -akkor miért őt bocsájtják el? -leépítés van, az önkormányzat kiadta parancsba. a másik 3 kolléga egyedül neveli a gyermekét, őket védi a törvény."
Azt üzeni tehát, hogy hiába van nekünk választási lehetőségünk, ha szűkül a mozgástér, és kiszolgáltatottak vagyunk, hiszen bármikor lapátra tehetnek bárkit, bármilyen kiválóan is teszi a dolgát, mint ahogyan ez a riportban említett óvónővel (és még annyi mindenkivel) történt, történik napjainkban.
Ha én lennék (az igazgató, akinek döntenie kell beosztottjai sorsáról...., ha én lennék a pedagógus, akinek veszélyben van az iskolája, az állása stb..). Ez a kérdés így nem feltehető. Azon kellene mindenkinek elgondolkodnia, hogy ő a saját helyében, a saját felelősségére mit tehet. Valamifajta választásra mindig nyílik mód...
kati tanító néni | 2008. június 4.
egyetértek szinte minden sorával, és összes gondolatával. de: http://mindhalalig.spaces.live.com/blog/cns!277977BE3CEC762C!1437.entry
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.07.17.
Kell még 164 millió forint közpénz a milliós tandíjjal induló elit magániskolára
Szeptemberben nyit Debrecenben az alapítványi iskola, ahova a jelentkezés is 100 ezer forintba kerül. Ösztöndíjas helyek egyelőre nem lesznek, az építkezést az adófizetők állják, a szá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.17.
Egyszerre 11 óvónő mondott fel egy újpesti óvodában
Olyan pedagógusok hagyták ott az óvodát, akik már az alakulás óta ott dolgoztak, alapítók voltak. Két olyan mesterpedagógus is felállt, akik óriási szaktudással is rendelkeznek. A távoz...
(Forrás: Újpesti Hírmondó)
--
2019.07.17.
Még egy dolog, amiben szembemegyünk Európával: egyre több a korai iskolaelhagyó
A 2010-ben elfogadott Európa 2020 Stratégiában Magyarország azt vállalta, hogy 2020-ra a korai iskolaelhagyók arányát 10 százalékra csökkenti, ettől a célkitűzéstől azonban egyre távolodunk...
(Forrás: Népszava)
--
2019.07.17.
Megőrülsz: almaügyi nyomozást rendelt el a tankerület
Valószínűleg megtaláltuk a hét agygörcsét, pedig még csak kedd van. A magyar általános iskolákban általában almát adnak a tízóraihoz, ám arra, ami most jön, egyetlen almagengszter, egyetlen...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.07.17.
A német, az osztrák és a lengyel rektori konferencia kiáll az MTA mellett
Közös közleményben adott hangot kedden aggodalmainak a német, az osztrák és a lengyel rektori konferencia a Magyar Tudományos Akadémia átalakításával kapcsolatos jogszabály elfogadása miatt...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.07.17.
Évtizedes kudarcok után újra tanulhatnak
Van, akitől a gyermeknevelés és autista kisfia fejlesztése, van, akitől az önbizalomhiány, és van, akitől a családfenntartó szerep vette el a továbbtanulás lehetőségét. Egyesek beletö...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.07.17.
Bódis József: Nem csorbulnak a szülői jogok a köznevelési törvény módosításával
Az államtitkár hangsúlyozta: a szülői jogok továbbra is megmaradnak, mert ha a szülő úgy ítéli meg, hogy korai lenne háromévesen óvodába vinni a gyermeket, egy év halasztást kérhet....
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.07.17.
Az érettségi biztos túlbuzgósága miatt semmisítették meg a Szinyei Gimnázium tizenöt végzősének érettségijét
A helyzet abszurditását fokozza, hogy az iskolában a tizenöt említett diákon kívül is voltak olyan érettségizők, akiknek az érintettekhez hasonlóan hiányzott egy-egy természettudományos...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.17.
Túl sok lett a jó tanuló Zuglóban, ezért végül senki nem kapta meg a beígért oklevelet
Szeretnék egy érdekes/szomorú/elgondolkodtató hivatalos értesítést a figyelmükbe ajánlani, kezdte levelét egy olvasónk, akinek gyermeke egy zuglói általános iskolába jár. "A kerületben...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek