OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. július 28.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
 

Jogtudatosság és demokrácia

Gondolatok a (pedagógus) társadalom felnőtté válásáról

Lassan 18 éve élünk demokráciában, jogállamban, vagyis pontosan annyi ideje, amennyi egy fiatal ember nagykorúvá válásához elég. Túlságosan is kínálgatja magát a metafora – nézzük meg hát, felnőttek vagyunk-e mi magunk a 18 éves demokráciában.

A jog mint keret

A probléma ott kezdődik, hogy megértsük és elfogadjuk – csakúgy, mint életünk más területein – az iskola működésében is a jog kereteket adó, szabályozó erejét. Mit is jelent ez? Nem többet, mint annak a trivialitásnak az elfogadását, hogy ugyanúgy, ahogy a boltban vagy a hivatalban, a közterületen vagy éppen egy szórakozóhelyen, nem viselkedhetünk törvénytelenül. Annak a tudomásul vételét, hogy bonyolult személy-, szerep- és intézményközi viszonyainkban a saját érdekünkben szükséges, hogy vevő és eladó, főnök és alkalmazott, utas és kalauz viszonyát világos módon szabályozzuk.

Ugyanez és ugyanúgy érvényes az iskola működésére és az iskolai szerepekre is. Vagyis, ahogy a vasútra vagy egy szórakozóhelyre sem vaskos kódexekkel a hónunk alatt érkezünk, az iskolában sem kell folyamatosan paragrafusokat böngészve és minden percben jogszabályokra hivatkozva létezni. Hogy mi garantálja mégis a jogszerűséget? Optimális esetben ugyanaz, ami a vonaton és a szórakozóhelyen: a felek törekvése arra, hogy a saját magatartásukra vonatkozó szabályokat betartsák (megveszem a vonatjegyet, nem verem szét a berendezést, nem kötök bele utastársaimba vagy a velem együtt szórakozni vágyó vendégekbe).

A jogszerűség mint keret nem jelent többet és kevesebbet, mint hogy a jogszabályi előírásokat be kell tartani. A jogszabályi kell a személyen kívüli elvárás, amely akár külső kényszerítő eszközökkel (polgári illetve büntetőperben, bíróság által) kikényszeríthető magatartásokat ír elő. Ha csak ennyit látunk a jogállamból, ez valóban elidegenítő, riasztó lehet. Ezért fontos érteni, hogy személy- és intézményközi viszonyainkban ezek a kell-ek nagyon gyakran éppen bennünket védendő, a másik fél számára írnak elő kötelességeket, amiket velünk szemben nekik kell betartani. Például munkavállalóként a Munka törvénykönyvének számos rendelkezése nyújt védelmet azzal, hogy szabályozza a túlmunka feltételeit és javadalmazását, s hogy előírja a kötelező szabadságokat. Sőt a jogrend a pedagógus különleges személyes védettségéről is gondoskodik, amikor a Büntető törvénykönyv közfeladatot ellátó személyként definiálja. Ha megértjük, hogy a jogszabályi kell-ek rendszeréből a biztonságos együttélés szabályrendszere bontakozik ki, van arra esély, hogy a jogszerű működés elvárása önmagunkkal szembeni, belső erkölcsi normává, belső kell-é minősüljön át. Ez biztosítja a motivációt, hogy saját jogszerű működésünkért akár erőfeszítéseket is tegyünk.

Amíg a jogszabály külső kell-ként funkcionál, addig a jogkövetésben legfeljebb az engedelmes vagy lázadó gyermek attitűdjéig jutunk el; ám ha belső kell-ként éljük meg, kialakíthatjuk felnőtt viszonyunkat életünk jogszabályi kereteivel. Így minősül át a kényszer vagy kiszolgáltatottság érzése a biztonságos keretek iránti bizalommá, s a mechanikus engedelmesség vagy kontrollálatlan lázadás a rugalmas és kreatív jogalkalmazás képességévé.

A jogérzéktől a jogismeretig

Lévén, hogy valóban nem jogtárral a fejünkben vagyunk jelen mindennapi létezésünkben, már a jogszerű életvitelre való törekvés is egyfajta jogérzéket feltételez. A legtöbb esetben spontán módon viselkedünk teljesen jogszerűen; ilyenkor a jogszabályi kereteknek nem vagyunk tudatában. Ez a fajta egészséges jogérzék pontosan olyan természetes, mint az, hogy messzemenő fizikai ismeretek nélkül is minden pillanatban alkalmazkodunk a gravitáció jelenségéhez. (Felfelé menet liftbe szállunk, cipelés helyett kerekes bőröndöt használunk, és nem lépünk ki az emeleti ablakon.) Ugyanígy működik bennünk az egészséges jogérzék is, ami a legtöbbször önmagában is elég a helyzetek megfelelő kezeléséhez.

Másrészt az egészséges jogérzékünk, radarként működve, jelzi a gyanút, ha olyasmit tapasztalunk, ami nem tűnik jogszerűnek. (Ha a kalauz bírság helyett le akar szállítani a vonatról, ha bőrszínem (életkorom, ruházatom stb.) miatt nem engednek be a nyilvános szórakozóhelyre, ha valaki belém kötött stb.) Ez a fajta érzékenység azonban a társadalom mai állapotában gyakran éppen a jogérzékkel megáldott személynek okoz gondot. Mi történik ugyanis akkor, ha a jogérzék jelez? Mi a helyes, és mi az elfogadott magatartás? A helyes nyilván az, ha a jogszerű működés helyreállítása érdekében aktívan fellépünk. Sajnos azonban gyakran tapasztaljuk, hogy a jogok védelmében való fellépés messze nem elfogadott. Aki a jogaival hozakodik elő, az könnyen kerül a kicsinyes, kellemetlen, szőrszálhasogató ember szerepébe. A környezet ugyanis gyakran nem a jogsérelmet elszenvedett, jogorvoslatot kezdeményező féllel empatikus, és egyenesen kellemetlenkedésnek minősíti a jogorvoslatra irányuló magatartást. Ezért ritkák az ilyen eljárások, és számtalan esetben inkább beletörődünk a sérelembe.

A kiszolgáltatott gyermek magatartása ez; s ez lesz az a személyes példa és tapasztalás, ami alátámasztja az egész jogállamisággal szembeni gyermeki attitűdünket. S hasonló tapasztalásoknak nemcsak egyéni jogsérelem esetén vagyunk kitéve: sokszor járnak pórul azok is (akár az iskolai szakmai munkában), akik egy intézményi eljárás jogszerűségéért igyekeznek kiállni, míg mások különféle érdekekre (presztízs-, szakmai, gazdasági stb.) hivatkozva söprik le az asztalról a jogszerű megoldás iránti elvárásokat és igényeket.

A jogszerűtlen megoldásokat, kínos jogorvoslati eljárásokat megelőzendő, és hogy esélyünk legyen a jogalkalmazással kapcsolatos pozitív, megerősítő élményekre, a jogérzéknek óhatatlanul ki kell egészülnie a megfelelő jogismerettel. Ehhez valóban szükségeltetik bizonyos erőfeszítés, ám lényegesen kevesebb, mint azt látatlanban gondoljuk. Bár kétségtelenül csábító (mert egyszerű) megoldás elhinni, hogy a jogszabályok nyelvezete és rendszere átláthatatlan, hogy a jogalkalmazás óhatatlanul azonos a jogi csűrés-csavarással, ám ha így gondolkodunk, ismét a gyermek attitűdjénél tartunk, aki félelmében becsukja a szemét, hogy elrejtőzzön a gonosz boszorka elől.

A boszorkától való rettegés élménye pótolhatatlan az egészséges érzelmi fejlődés szempontjából, hiszen így tapasztaljuk meg a félelem legyőzésére vonatkozó képességünket. De ez egyúttal azt is jelenti, hogyha a gonosz boszorkán sikerült túljutnunk, semmi sem tarthat vissza, hogy felnőtt érdeklődéssel és félelem nélkül közelebbről is megszemléljük a mindennapi életünk bármely tényezőjét, esetünkben a munkánkat érintő jogszabályokat. Ez pedig első közelítésben nem több, mint két (három) törvény és két rendelet; a szakmai munka tekintetében a Közoktatási törvény és végrehajtási rendelete, a munkavállalói jogviszony tekintetében pedig a Közalkalmazotti törvény együtt a Munka törvénykönyvével és a Közalkalmazotti törvény közoktatásra vonatkozó végrehajtási rendelete. Vajon nem méltán várhatjuk-e magunktól, diplomás, értelmiségi emberektől ezeknek a jogszabályoknak – a saját munkánk kereteinek – az áttekintő ismeretét, amikor 4-5 éves felsőoktatási tanulmányaink alatt több ezer (sőt vélhetőleg több tízezer) oldalnyi szöveg, tartalom, gondolat áttekintő megismerésére voltunk képesek?

Jogi szocializáció az iskolában(?!)

A tét sokkal nagyobb, mint a saját hétköznapi munkavállalói és pedagógusi közérzetünk. Pontosan azért, mert ez utóbbi – pedagógusi – szerepünkben nem tekinthetünk el a pozíciónkhoz óhatatlanul hozzákapcsolódó felelősségünktől. Attól a felelősségtől, hogy bármit teszünk, az a ránk bízott fiatalok számára felnőtt mintaként funkcionál. Ha tanárként nem ismerem a házirendet, ha a „rossz tanulónak” nincs a diák-önkormányzati választáson szavazati joga, ha elégtelent adok a késésért, vagy ha szemlátomást félek az igazgatótól, ellenszolgáltatás nélkül vállalom hétvégi túlmunkák tömegét, ha elhallgattatom a jogosnak tűnő észrevétellel megkereső szülőket (vagy nem hallgattatom el a jogtalanul és méltatlanul hőbörgőket), mindezzel megoldási modelleket közvetítek. Nincs az a hibátlan demokratikus jogállamról szóló társadalomismeret-óra, amit ne csapna agyon, ha például az igazgató „leváltja” a diák-önkormányzati elnököt, vagy ha a nevelőtestület a diákönkormányzat egyetértése nélkül módosítja a házirendet. Akkor is, ha tisztában vannak a diákok a jogaikkal, s akkor is, ha nem. Hiszen a jogérzékük ezeknek a tapasztalatoknak az alapján fejlődik. Ha a környezetükben antidemokratikus működést tapasztalnak, később, felnőttként elszenvedve, a hasonló helyzetek nem lesznek „gyanúsak”. Az egészséges jogérzék nem jelez, s a kiszolgáltatott, gyermeki generáció újratermeli magát.

De akkor sem sokkal jobb a helyzet, ha a diákok valami csoda folytán ismerik és képviselni is készek a jogaikat egy antidemokratikus intézményben. Ilyenkor nagy valószínűséggel arra tanítjuk őket, hogy „a demokrácia harc”. Ha körülnézünk napjaink közállapotaiban, talán nem lesz nehéz válaszolni a kérdésre, hogy valóban ezt akarjuk-e…

S ha a válaszunk NEM, ideje lenne elgondolkodni azon, hogy mit AKARUNK; hogy mit is jelent a jogi szocializáció az iskolában. S ezen a ponton végre megtaláljuk azt, amit eddig méltán hiányolhattunk: hogy hová tűnt az iskolai jogról szóló fejtegetésből a pedagógia? Nos, nem tűnt el; éppen hogy mindvégig és erőteljesen benne volt. Mert az iskolában az intézményi és személyes működés mikéntje már maga is pedagógia, sőt ami az iskolában zajlik, az mindig, minden körülmények között színtiszta pedagógia. Ha jogszerűen működünk, az is tanít, s ha nem, az is. Ha mi magunk képviseljük a saját jogainkat, az is egyfajta modell, ha nem, az is. A változás, a tanulás ezeknek a hatásoknak a nyomán jön létre.

A jogszabályi keretek önmagukban nem hozzák létre a jogállamot. A diákjogok s a pedagógusjogok nem hozzák létre a demokratikus jogi szocializációt. Mindezeket a jogszabályi keretek között (együtt)működő s azokat aktívan alakító személyek hozzák létre. Ne feledjük, hogy a jogi környezet alakításában meglehetősen nagy saját terünk van, hiszen a közoktatási intézmények napi működése jelentős mértékig a helyben létrehozott és a nevelőtestület által elfogadott jogi normákra (Pedagógiai program, Házirend, Szervezeti- Működési Szabályzat, Intézményi Minőségirányítási Program) épül. Vajon élünk-e ezek kialakításában a valódi részvétel lehetőségével?

A jelen pedagógus középgeneráció felelőssége igen nagy. Sürgősen meg kell tanulnunk ugyanis valamit, amire minket nem tanítottak (sőt éppen az ellenkezőjére tanítottak): a jogtudatosság és a demokratikus részvétel attitűdjét és gyakorlatát. Hogy a ránk bízott fiatalok tőlünk már ezt tanulják meg. Ellenkező esetben könnyen úgy járhatunk, mint Antoine és Desiré…

– Azt mondd meg, Antoine,
mi az, hogy változás!
– Várjál csak, Desiré,
egyfajta tyúktojás.
– S azt mondd meg, mit jelent
az, hogy történelem!
– Valami tantárgy lesz,
ha jól emlékezem.
– Úristen, Antoine,
mi bizonyos szavakat…
– Nem tudunk, Desiré.
– És ez már így marad!
– Azt mondd meg, Antoine,
mi az, hogy változás!
– Mondtam már, Desiré,
egyfajta tyúktojás.

(Bereményi Géza: Változás)

(A szöveg első változata a Mentor magazin Támasz című mellékletének 2007. decemberi számában olvasható.)

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek