OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. szeptember 3.
» Hozzászólások (0)

Hercz Mária

Kongresszusi értékelő

Mindenki, aki valaha szervezett már konferenciát – ha kongresszust nem is volt módjában –, jól tudja, hogy mennyi munkával és felelősséggel jár ez, és azt is, hogy bármilyen jó szándékkal, tudással és bármennyi energiával készítik is elő, akadnak majd olyanok, akik elégedetlenek lesznek. Az értékelés általában azon múlik, hogy milyen szemüvegen át nézzük az eseményt. Különösen érvényes ez egy olyan reprezentatív rendezvény esetében, amilyenre a 160 év alatt csak hétszer került sor, és amitől annyian vártak, illetve várnak valamit. Ami ráadásul olyan – feszültségektől terhes – társadalmi környezetben zajlik, ahol egyszerre vannak jelen az oktatáspolitika nagy ívű céljai és reformtörekvései, a fejlesztés számtalan gyakorlati lehetősége és a gyakran a puszta túlélésért küzdő fenntartók, intézmények gazdasági kínjai. Ahol a pedagógus rendkívül alacsony jövedelemmel és presztízzsel próbál megfelelni az igen magas és gyakran változó elvárásoknak.

A kongresszus helyszíne, szervezése

Az első nap a Művészetek Palotájának csodálatos környezetben, a rendezvény többi része a BMGE patinás épületében folyt. Az ellátás osztályon felüli, figyelmes és szervezett volt. Persze ezt is lehet – hasonlóan az augusztus 20-i tűzijátékhoz – rongyrázásnak tekinteni. Többen vélekedtek erről így. Véleményem szerint a mi szakmánk képviselőinek is ugyanúgy kijár az elegancia és a minőségi ellátás egy országos reprezentatív rendezvényen, mint a többinek (az orvosoknak, a vállalkozói szférának stb.). Más kérdés, hogy jó lenne, ha a hétköznapokban is értelmiségi életmódot élhetnénk (szabadidő a kulturális és szakmai feltöltődésre, lehetőség színház-, hangverseny-, kiállításlátogatásra, könyvvásárlásra stb.)! A 100-120 ezer forintos fizetésből csak úgy lehet (meg)élni, ha többletmunkával a valódi hivatástól és a családtól vonunk el energiát.

Miről is szólt a kongresszus?

Az előadások és szekciók témái olyan sokfélék voltak, hogy erre a kérdésre szinte lehetetlen röviden válaszolni (a programot lásd a kongresszusi honlapon. A program „hivatalos” részéről lényegében beszámolt a média. (A sajtóvisszhangokról szintén a kongresszusi honlapon lehet tájékozódni.) A szakmai előadások közül Halász Gábor, Csapó Benő és Csányi Vilmos előadása átfogó, gondolatébresztő és lebilincselő volt, azt hiszem, mindenkinek sok újat adott. Fülöp Márta pszichológusként egy résztémát vetett fel, ami ugyan érdekes volt, de ez a téma (a verseny kérdése) jobban hatott volna egy szekcióban, ahol lehetőség van a felvetett kérdések megvitatására.

A tudományos bizottság legjobb tudása szerint állította össze a szekciók tartalmát. Gyakorló kutatóként értékesnek és érdekesnek tartottam a választott témákat, hajdani gyakorló pedagógus énem számára azonban nagyon hiányzott a mindennapok pedagógusának és tanulójának a nézőpontja. Egy, legfeljebb két szekcióban esett szó a gyermekről, aki pedig a kongresszusi szimbolikus rajzon a középpontban állt.

Hosszan sorolhatnám, hogy mi mindenről nem szólt a kongresszus, amiről szerintem szólnia kellett volna. Az előadásokban elhanyagolható arányban jelent meg a hétköznapok pedagógiája, csak elvétve fogalmazódtak meg a gyakorló pedagógusok problémái, tapasztalatai, javaslatai. Figyelmen kívül maradtak, illetve épp hogy megemlítődtek a nevelés olyan alapvető kérdései, mint például a megváltozott világnak a gyermekekre és fiatalokra gyakorolt hatása, az érzelmi kultúra elsivárosodása, a tanulók annyit emlegetett motiválatlansága.

A szekciókon hozzászólásaiban iskolavezetők, gyermekszervezetek képviselői, nagyon ritkán „egyszerű” gyakorló pedagógusok is hallatták a hangjukat. Sokan közülük elnézést kértek azért, hogy az ő „békaperspektívájukból” nézve az iskola világa egészen más, mint ahogyan ez az előadók vagy az oktatáspolitika képviselői szavaiból kirajzolódik. S – őszinte sajnálatomra – csak elvétve volt hallható a szülői oldal.

Kísérőrendezvények

A programok időtervével sajnos akadtak gondot. Az első napon a köszöntőkkel és plenáris előadásokkal párhuzamosan folytak a kísérőrendezvények, amelyeket csak akkor lehetett megnézni, ha valaki kihagy egy-egy előadást. A gyönyörű ötlet, hogy a „Szabad a színpad” programban mutatkozhassanak be a gyerekek (19 műsorszám 11-től 18 óráig), csak elvi lehetőség maradt.

Jómagam kíváncsi lettem volna például az óvodásokra. Több mint ezren ültünk a megnyitón a varázslatos koncertteremben, ahol Ádám György, Hiller István, Kiss Péter és mások előadásait hallgattuk. Képzeljük el a jelenetet, amint például miniszterünk köszöntő előadása alatt feláll az érdeklődő 50-100 ember, és kivonul – valójában csak azért, hogy megnézhesse a gyerekprogramokat. (Ha a parlamenti példát követnénk, Kiss Péter kancelláriaminiszter azon kijelentése alatt kellett volna tömegesen kivonulnunk, amikor ő 400 ezer forintos jövedelmet tulajdonított a diplomásoknak. Ehelyett azonban csak felmorajlott a terem.)

Egy délutáni előadást kihagytam, és nagy nehézségek árán megtaláltam a Fesztivál Színházat, a gyermekbemutatók helyét. Az érintett területet gumiszalagok zárták el, és az őröknek kellett felvilágosítaniuk arról, hogy valóban jó helyen járok.

A gyermekprodukciók fantasztikusak voltak! A nézőtéren ülő kb. 25 emberből azonban csak néhány volt a konferencia résztvevője, a többiek kísérők vagy szereplők. Képzeljük magunkat az egész nyáron át erre az eseményre készülő gyerekek és az őket felkészítő pedagógusok helyébe: vajon mit érezhettek?

Sajnos ugyanez volt a helyzet a meghirdetett Interaktív foglalkozások esetében is. A kávészünetben láthattunk belőlük némi ízelítőt, de a rendezvény idején alig voltak résztvevői.

A Pedagógiai Filmfesztivál kényszerű kihagyását különösen fájlalom, hiszen gyakran keresek és nehezen találok olyan filmeket, amelyeket a tanárképzés során felhasználhatnék. Reméltem – s gondolom nem csak én –, hogy itt ehhez majd kapok ötleteket. Jó lenne, ha a későbbiekben a konferencia honlapján valamilyen módon kárpótolnák az alkotókat és az érdeklődőket, lehetőséget teremtve a filmek összefoglalóinak megjelentetésére és a kapcsolatfelvételre.

A könyvvásár csak azoknak volt valódi lehetőség, akik ezt célzottan keresték, vagy véletlenül arra jártak. Hozzá kell tennünk, hogy a szervezők nem voltak könnyű helyzetben, hisz a földszinti előteret a regisztrációnak és az Interaktív játszóháznak tartották fenn, az emelet az étkezések alatt szinte teljesen megtelt emberekkel, mozdulni is alig lehetett. Valószínűleg a kényszer szülte azt a megoldást, hogy a könyvet árusító szervezetek és kiadók meglehetősen szűk helyen, egy földszinti folyosón kaptak lehetőséget a bemutatkozásra és árusításra. A programok, a kávé- és ebédszünet azonban az emeleten volt, a földszintre csak a tudatosan keresgélők mentek le.

Utólag persze könnyű okosnak lenni, és azt mondani, hogy a köszöntők alatt a könyvárusok kiköltözhettek volna a földszinti aulába, vagy legalább ki kellett volna táblázni a könyvvásár helyét. Már nincs mit tenni, de véleményem szerint a második napon, a szekciófoglalkozások idején a Műegyetem aulájában sokkal sikeresebb lehetett volna a könyvbemutató és -árusítás.

Az esti Gálakoncert sokszínű és igen színvonalas művészi produkció volt. A résztvevők létszáma ugyan már a felére csökkent, de az ott lévőknek valóban nagy élményt nyújtott a program. A helyszín fokozta a hatást, s azt hiszem, sokunkban felmerült, hogy milyen jó lehet azoknak a kiválasztottaknak, akik rendszeresen járhatnak ebbe a gyönyörű koncertterembe.

A zárónapról most nem írok. A köztársasági elnök beszéde elolvasható a kongresszusi honlapon, és az összefoglalók nyilván megjelennek majd. A kongresszuson kidolgozott tézisek remélhetően hamarosan nyilvánosságra kerülnek, és akkor majd lesz lehetőségünk vitatkozni róluk, értékelni őket.

Összegezve

Sokan kérdezték tőlem, hogy „összességében” milyennek ítélem a kongresszust. Erről nem tudok megbízható véleményt mondani. Már csak azért sem, mert egy személyben nem lehettem ott a nyolc szekció összes megbeszélésén és a hat kerekasztal-beszélgetésen. (A kerekasztal-beszélgetésekről olvashatók folyamatosan megjelenő reflexiók a kongresszusi honlapon.) Voltak számomra nagyon szép, nagyon izgalmas percek, előadások, viták, de – talán a műfaj tisztázatlansága miatt – akadtak szinte elviselhetetlenül unalmas, a hallgatóságból mély apátiát és értetlenséget kiváltó előadások és szekciófoglalkozások is.

Nyilván kell egy bizonyos távlat a megalapozott értékeléshez, és csak később derül majd ki, hogy mi volt a haszna és értelme a rendezvénynek. Bekerültek-e ennek révén a közbeszédbe az oktatás és nevelés valóban fontos kérdései, illetve – ami a legfontosabb – sikerült-e hatást gyakorolni a közoktatás döntéshozóira?

Közvetlenül a rendezvény után csak a saját személyes benyomásaimról, tapasztalataimról tudtam beszámolni.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.06.02.
Belépés csak maszkban: fura időszak kezdődik kedden az iskolákban
Keddtől kinyitnak az iskolák: ügyeletet, illetve szükség esetén felzárkóztató órákat kell tartani. Tanárokkal és szülőkkel beszélve úgy tűnik, nagy tömeg nem lesz a tantermekben. A...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.31.
L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba...
Az okostelefon ma egyfajta státuszszimbólum, a jólétet jelző dolog. Mindenki megveszi, szeretné birtokolni, még akkor is, ha csak a legegyszerűbb funkcióit tudja használni. Így a telefonál...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2020.05.31.
Nemzetstratégiai unalom: a magyar érettségi hülyének nézte a diákokat
Természetesen nagy öröm, ha mindenki, vagy legalábbis minél többen le tudják tenni az érettségit. És minden országnak, Magyarországnak is szüksége van értelmiségiekre, de amilyen irányba...
(Forrás: válasz online)
--
2020.05.31.
Azért közoktatás, mert mindenkit megillet
Magyarország március közepén nem a digitális közoktatásra állt át. Egy tanári webkamera meg az osztály valamekkora részét mutató kis képek a pedagógus laptopján ugyanúgy frontális oktat...
(Forrás: mérce)
--
2020.05.31.
Gyarmathy Éva: ez a szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális
A pedagógusok igen nagy része rugalmasan tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, miközben az oktatásirányítás régi, „a tananyagot leadni/számonkérni” elvárásával nem segített....
(Forrás: infostart)
--
2020.05.31.
Már munkába is állnak az iskolaőrök Nem csak prevenciós foglalkozásokat, védelmet is várnak a hatóságtól az intézmények
Több, mint kétezer rendőr működik közre az iskolák életében a mostani tanévben, akik főleg baleset- és bűnmegelőzési tanácsokkal látják el a diákokat, a jövőben ugyanakkor a taná...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Ki kell vezetni az iskolákból az erőszakos cselekményeket
Az erőszakot az iskolából ki kell vezetni, az ezt célzó törvényjavaslatok egy része már az Országgyűlés előtt van – mondta Horváth László miniszterelnöki megbízott az M1 aktuális...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Nem tudnak eljutni az egyetemre az orvostanhallgatók, mégsem engedik nekik az online vizsgázást
Az internetes petícióban a külföldi diákok arra kérték az egyetem vezetőségét: amíg nem tudnak visszajönni Budapestre, tegyék lehetővé, hogy a vizsgaidőszak végéig továbbra is interneten...
(Forrás: eduline)
--
2020.05.31.
Horn Gábor: Minden iskolás megtanult valamit a függetlenségről
A hagyományos napokon pedig, ahol eddig nem tették meg, a csoportmunkát kell alapvetéssé tenni. Egyértelmű, hogy a gyerekek egymástól tanulnak a legtöbbet, hiba lenne ezt gőgösen nem belá...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Olga! Ez olyan bonyolult munkajogi kérdés, hogy nem tudunk rá biztonságos választ adni. Javasoljuk, hogy keresse fel az
Oktatási Hivatal jogsegélyszolgálatát , ahonnan biztosan szakszerű választ kap.

Amennyiben tagja a PDSZ-nek, onnan is kaphat segítséget: http://www.pdsz.hu/cikk/36305

--
  Koszta Olga

Kedves OFOE!
A nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásával kapcsolatban adódott problémám:
a Nyugdíjfolyósítótól már évekkel ezelőtt lekértem a pontos adatokat, amit azóta kötelezően kiegészítettek. Ennek alapján idén 2020.október 28-án meg lesz a kellő negyven évem, amivel jogosult leszek a kedvezményes nyugdíjra.Jár számomra 5 hónap felmentési idő és úgy beszéltük meg a munkaadómmal, hogy közös megegyezéssel kérem munkaviszonyom megszüntetését október 31-től.
Ennek alapján a felmentési idő június 1-től lép életbe.
Viszont mivel a szakoktatásban dolgozom,július 1-től1-től megszüntetik a közalkalmazotti jogviszony és átsorolnak a Munkatörvénykönyv hatálya alá.
Még nem írtam alá az új munkaszerződést.
Kérdéseim:
- Írjam-e alá az új szerződést?
- vonjam-e vissza a munkaviszonyom megszüntetésére vonatkozó kérelmemet?
- egyáltalán mit tegyek, mi lenne számomra a legkedvezőbb megoldás?
Nyugdíjba is szeretnék menni, viszont ha most felmondanak nekem, akkor nem lesz meg a 40 évem.
Tisztelettel: Koszta Olga

--
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek