OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív

Gigi: A letett cucc

Könyvajánló

Moldova Ágnes (Gigi) könyve mélységesen megrendített, pontosabban megrémített. Arra döbbentett ugyanis rá, hogy a gyerekek, a fiatalok drogozásának okai rendkívül összetettek, szülőként, nagyszülőként, pedagógusként, felelős felnőttként tudomásul kell vennünk, hogy bármelyikünkkel, illetve bármelyikünk gyerekével, unokájával, tanítványával szinte bármi megtörténhet. Hiszen a felnőtt világ is ingoványon lépegetve igyekszik talajt fogni, többé-kevésbé elbizonytalanodva próbál prognosztizálni valamiféle homályos jövőképet, és ezért is válik számára egyre nehezebbé a felnövekvő és a korábbiaktól alapvetően különböző generációk orientálása.

A kis kötetben a szerző azt az 1987 óta növekvő súlyú terhet próbálja „letenni”, illetve ránk, olvasókra bízni, amely a drogosokról szóló filmjeihez való anyaggyűjtés során halmozódott fel, és igencsak nyomhatja a vállát akkor is, ha ezt – remélhetőleg – nem csak egyedül cipeli. A felvillantott sorsok közül egy is elég lenne ahhoz, hogy a felnőtt generációnak ne legyen nyugodt a lelke, a lelkiismerete. „Könyvemben – írja az előszóban – filmjeim »visszaírását« adom át Önöknek, maroknyi törmelékét az elmúlt évek munkájának. Nem vagyok szociológus, nem vagyok lélekdoktor. Szerencsés kíváncsi és együttérző néző vagyok, aki rögzíthette a látottakat, hogy Önöknek – a többi nézőnek – megmutathassam.”

Moldova Ágnes nem kommentál, nem elemez, csupán a puszta tényeket sorakoztatja fel, s ezek a „törmelékek” mégis döbbenetes kor-, pontosabban kórképet festenek a sok szempontból romló helyzetről, és felvetik a felnőtt generáció fiatalok, gyerekek iránti felelősségének megválaszolatlan kérdését. S teszi mindezt minden hamis pátosz és felesleges moralizálás nélkül.

A kötetet feltétlenül ajánlom minden szülő és pedagógus figyelmébe.

SZJ

Gigi: A letett cucc. Homo Creatoris Bt. Budapest, 2004.
Megrendelhető:
E-mail: homo-bt[kukac]freemail[pont]hu
Telefon: (1)384-0125, (20)228-0660
Kérésre a könyvet postán elküldik a megrendelőnek. Ára (postaköltséggel együtt): 990 Ft.

--

Részletek a könyvből

A kisegér menekül a macska elől. Beleesik egy kiömlött alkoholtócsába. Megnyaldossa. Úgy érzi, megnő benne az erő. Kikezd a macskával (30. o.).

Ez a generáció már nem olyan, mint a régi, amelynek tagjai elvonultak és csendben drogoztak. Ez egy önpusztító falka. Nekik már nem mondhatjuk azt, hogy nézd, milyen szép a természet, ha gondozod a kecskéket, majd tejet adnak. Tojnak a kecskékre, a virágokra. Ez egy nagyon vad világ, és ezek a gyerekek ennek a világnak a termékei. (119. o.)

Nagyon sok fiatal, tizenéves narkóssal találkoztam, akikkel nehéz volt felvenni a terápiás kapcsolatot, míg egy régi anyagos vagy alkoholista mire elérte a függés állapotát – tudott közlekedni az életében. Ismerte a kenyér árát, hogy kell egy csekket kitölteni, milyen egy munkahely. Ezek a gyerekek viszont csak az anyag megszerzésének és használatának lépcsőit ismerték. A felnőtté válás kimaradt az életükből. (91. o.)

„Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart.” (Seneca)

Fiatalodnak az anyagosok.
Ez a fiú még nincs tizenhét éves. Bűnhődi az apja vétkeit, a rosszul szeretettséget. Legtöbbször eszébe jutó emléke: „Kétévesen pörköltet akartam enni. Anyám ölében ültem. Lefejeltem az asztalt, ahogy nyúltam utána.”

Az egyik visszaesők terápiáján résztvevő fiú csak ezt mondta: „Nem tudtam kiengedni a kezemből a mogyorót.” Az Afrikában használatos majomcsapdára utal a mondat. A vadászok egy kis lyukat vájnak egy edény fedelében, jó megtöltik kaviccsal, a tetejére földimogyorót szórnak. A majom bedugja a kezét, és annyi mogyorót markol össze, amennyit csak tud. Azután ki akarja rántani a kezét, de tele marokkal nem tudja, a mogyorót viszont nem hajlandó elengedni. „Az áldozat ilyenkor visít, ugrál, felborítja és maga után vonszolja a tartályt. Ha azonban elengedné a mogyorót, kiszabadulna a keze. De erre a majom nem képes. A vadász odalép hozzá, egy bottal a fejére húz, az ütéstől a majom elszédül és kiengedi a kezéből a mogyorót, így már könnyen a zsákba lehet tenni.” (44. o.)

Azt nehéz elképzelni, hogy soha többé ne szívjak. Szerintem minden második fiatal szív. Nem bírom, hogy az emberek állandóan keresik a miértet. Jó és kész! Az igaz, hogy öt évet ki lehet húzni az életemből. Amit otthonról lenyúltam, azt bánom. Oké vagyok, nincs már elvonásom, de a kezem az még nagyon izzad (Karesz, 20 éves, 38. o.)

„Mindent szabad nekem, de nem minden használ. Mindent szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” (Pál apostol – 1 Kor 6.12)

Nekem az volt a vágyam, hogy anyagos legyek. Odavoltam az örömtől, amikor az első elvonásom volt. Akkor biztos, hogy egy nagy csávó vagyok. Még nem voltam tizenhét és nagyon gyerekesen gondolkodtam. A barátaimmal ezt egy nagyon izgalmas játéknak tartottuk. Tudtuk, hogy nem jó, de olyan volt ez az egész nekünk, mint amikor az amerikai filmekben elmennek a fiatalok bankot rabolni. Először csak kocsmáztunk. Gyógyszer és alkohol volt együtt. A szüleim nem tudtak velem beszélni, mert egyszerűen nem álltam szóba velük. Mindig azt gondoltam, hogy csak ellenőrizni akarnak, meg akarják mondai, hogy mit tegyek, és én abból nem kértem. (Toma, 94. o.)

Kisvárosi fiú, jól kereső szakmával, jó családi háttérrel. Lassan derül ki, hogy mi a gond. Nagyon korán nősült. Gyakorlatilag gyerekként, egy nem várt kisbaba miatt. Úgy érezte, hogy elmegy mellette az élet. Valamivel fel akarta dobni magát. Ez a valami az anyag volt. Most megpróbál megállni, de még nem igazán elszánt. A családjáért, a környezetéért akarja a tisztaságot. Talán elég lesz a körülötte lévők segítsége, a terápiás foglalkozások, a természet, hogy ne tegyen újabb pusztító köröket. (70. o.)

Értelmiségi családból jöttem: egy öcsém van. Lakótelepen laktunk Pesten. A szüleim azt akarták, hogy tanuljak. Tanuljak sokat. És én szívesen meg is tettem. Amikor elváltak, már nem szerettem otthon lenni. Anyu olyan szomorú volt, teljesen magába fordult. Az öcsém sem találta a helyét. Aztán már menekültem otthonról. Tartozni szerettem volna valahova, teljesen mindegy, hogy milyen társasába. A lakótelepi banda fogadott be. Minden balhéban benne voltam, azzal hívtam fel a figyelmet magamra, hogy mindig azt csináltam, amit nem lehet, és mindig az ellenkezőjét annak, amit mondtak. Utólag azt gondolom, hogy ez afféle segélykérés volt. Ez volt az egyetlen lehetőség, amikor anyut meg aput együtt láttam bejönni az iskolába a fegyelmi tárgyalásra vagy a rendőrségre. Csak ilyenkor voltak együtt, különben soha... Az anyag? Az '92 környékén jött be. Addig masszívan ittam. Egyszer csak ott volt. Már arra sem emlékszem, hogy fű volt, vagy hasis. Jobb volt, mintha csak iszik az ember. Én minden szert arra használtam, hogy ne érezzek. Ne legyenek bennem szorongások, hogy én is érek annyit, mint akárki más!... Nekem normális esetben már nem kéne élnem, de mégis itt vagyok. Nem akarok egy kapualjban úgy meghalni, mint a legjobb barátom. Nagyon sok dolgom van magammal. Át kell gondolnom és rendeznem sok mindent... (Tamás, 53-54. o.)

Próbáltam többféle gyülekezethez kapcsolódni, de egyik sem oldotta meg az egyedüllétemet. Pár éve egyedül bulizgatok. Pia, gépezés. Rulett, gyümölcspóker... Volt már, hogy összejött 5-600 ezer tartozásom. Anyám eladta a házat. Lement egy kis lakásba. Most megint van egy millió tartozásom. Attól nőtt így meg, hogy százszázalékra vettem fel egy uzsorástól pénzt. Szegény mama, nem tud már segíteni. (Balu, 20 év körüli, nyerőgépfüggő 39. o.)

„Én senkinek sem vagyok fontos. Mindenki rohan a saját dolga után. Amikor még a nagyi élt, akkor minden könnyebb volt...” Lassan kiderül, sem körorvos anyjának, sem külkereskedő apjának nem jutott ideje az egyetlen gyerekre. Pedig szerették és szeretik Évát. Mindent megkapott, amit csak akart, jó cuccokat, számítógépet, mobiltelefont, videokamerát. Pénze kezdetben volt számolatlanul – most adóssága van. A szerre semennyi pénz nem elég. „Az a baj, hogy túlságosan mai fiatal vagyok. Nekem nagyon fontos volt, hogy ha lementem a diszkóba, megnézzenek, kellett a csillogás. Az volt a fontos, hogy a többiek mit gondolnak rólam..., és elvesztettem őket...., maradt a pörgés, az „ex”, és utána a szörnyű fáradtság...Úgy hiányzik, hogy valaki azt mondja, hogy így vagy úgy csináld, kislányom...Nem tudom, hogy mi lesz velem, mikor bukok le a suliban. Otthon biztos nem, ahhoz legalább rám kellene nézniük... A tablettát a diszkóban pedig nem adják ingyen. Adósságaim vannak, félek...” (57. o.)

Amikor az ember anyagozik, akkor úgy érzi, hogy nagyon sok mindent csinál. Ő egy kreatív, okos ember, jó filmeket néz, jókat beszélget, és nagyon jó az emberekkel a kapcsolata. Visszatekintve persze már tudom, hogy ez egyáltalán nem így volt. Egy anyagos nem csinál semmit. Nem emlékszem a könyvekre, a filmekre, egyáltalán semmire sem. (85. o)

Egyszer a tévében pókos film ment. Rohadtul félek a bogaraktól. Azt fantáziáltam, hogy ereszkedik le egy nagy pók, fekete szaft csöpög belőle. Azt éreztem, hogy tele vagyok pókokkal, csípésekkel. Amikor magamhoz tértem, a szekrény tetején ültem és azt hittem, hogy meg fogok halni. Tulajdonképpen az egészet unalmamban csináltam. (29.o.)

Wendi tizennégy éves korában találkozott először a droggal. Összejött egy sráccal, aki anyagozott. A kislány szülei elváltak. Viszonya anyjával nagyon szoros volt. Amikor megtudta, hogy a lánya anyagozik, mindenben segített neki. Pénzt adott, beszélt orvosokkal, otthon mindenben tolerálta a lány anyagos viselkedését. Még Wendi is elismerte, hogy anyja átesett a másik végletbe. Ha például rosszul volt, elment anyagot szerezni neki. Háromszor kezdte el a gimnáziumot, de mindig abbahagyta. Anyjával azt is elfogadtatta, hogy anyag mellett dolgozni vagy tanulni nem lehet. Ahogy a terápián kiderült, Wendinek az volt a legnehezebb, hogy nem tudta elfoglalni magát. Unatkozott. Akkor pedig rögtön jött az anyag! (92. o.)

Egy gyógyult fiút ismertem, akinek az anyja képes volt rá, hogy anyagos fiát kizárja a családból, amíg meg nem születik benne komolyan a leállás szándéka. (...) Fia – akit akkor már elküldött otthonról – felhívta telefonon, hogy felszaladna a téli cipőjéért, mert fázik. A család éppen az öccse születésnapján ünnepelte. A betoppanó fiú felmarkolt az asztalról egy rántottcsirke-darabot, de az anyja visszatetette vele. Azt mondta neki: – Fogd a cipődet és menj. Csak akkor gyere vissza, ha abba akarod hagyni. Akkor segítek. A dolog bevált. A fiú ma már jól van, tanul, dolgozik. (Nem lehetett könnyű az anya döntése, és biztosan nem tudtam volna elküldeni fázó, éhes gyermekemet.) (92. o.)

Amikor a fiam anyagozni kezdett, fogalmunk sem volt, mit tegyünk. Gyakorlatilag semmit nem tudtunk erről az egészről. Hosszú-hosszú évekig tartott, amíg végigmentünk a sorstárs szülők által jól ismert eszközökön, a sírástól a fenyegetésig. Amikor úgy döntött, hogy leáll, mellette voltunk kórházban, gondozóban, és együtt éltük át a visszaesés kínjait. Mi is a társfüggők csapdákkal teli útját jártunk... Kiskorában a fiam nagyon szerette a magyar népmeséket. Ott mindig az esélytelen, a legkisebb, a gyenge győz. Kedvence volt Fanyűvő János, akit hét évig szoptatott az anyja, amikor azt kérte a fiú: Ugyan már édesanyám, szoptasson még hét évig. Szoptatta is, utána Fanyűvő János fogta magát, kiment a világba és kitépte a fát gyökerestül a földből... (A huszonéves korában, tisztázatlan körülmények között elhunyt Bálint édesapja) (67. o.).

A szülők a terápiásokat kérdezgetik.
– Ha volna serdülő gyereketek, mit tennétek?
– Soha nem akarnám a saját képemre formálni, mint apám tette. Szabad lenne a gyerekem, de tudná, bármikor fordulhat hozzám. És feltételek nélkül! Ez a legfontosabb. Nem intézném el helyette a dolgait. Nem hazudnék neki. A feketedésig dicsérném szidás helyett.
Újra a program vezetője szólt:
– Ne hallgassanak! A szülők és a gyerekek beszéljenek egymással! Tudjanak egymásról! (106. o.)

--

Linkek

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek