OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív

Gigi: A letett cucc

Könyvajánló

Moldova Ágnes (Gigi) könyve mélységesen megrendített, pontosabban megrémített. Arra döbbentett ugyanis rá, hogy a gyerekek, a fiatalok drogozásának okai rendkívül összetettek, szülőként, nagyszülőként, pedagógusként, felelős felnőttként tudomásul kell vennünk, hogy bármelyikünkkel, illetve bármelyikünk gyerekével, unokájával, tanítványával szinte bármi megtörténhet. Hiszen a felnőtt világ is ingoványon lépegetve igyekszik talajt fogni, többé-kevésbé elbizonytalanodva próbál prognosztizálni valamiféle homályos jövőképet, és ezért is válik számára egyre nehezebbé a felnövekvő és a korábbiaktól alapvetően különböző generációk orientálása.

A kis kötetben a szerző azt az 1987 óta növekvő súlyú terhet próbálja „letenni”, illetve ránk, olvasókra bízni, amely a drogosokról szóló filmjeihez való anyaggyűjtés során halmozódott fel, és igencsak nyomhatja a vállát akkor is, ha ezt – remélhetőleg – nem csak egyedül cipeli. A felvillantott sorsok közül egy is elég lenne ahhoz, hogy a felnőtt generációnak ne legyen nyugodt a lelke, a lelkiismerete. „Könyvemben – írja az előszóban – filmjeim »visszaírását« adom át Önöknek, maroknyi törmelékét az elmúlt évek munkájának. Nem vagyok szociológus, nem vagyok lélekdoktor. Szerencsés kíváncsi és együttérző néző vagyok, aki rögzíthette a látottakat, hogy Önöknek – a többi nézőnek – megmutathassam.”

Moldova Ágnes nem kommentál, nem elemez, csupán a puszta tényeket sorakoztatja fel, s ezek a „törmelékek” mégis döbbenetes kor-, pontosabban kórképet festenek a sok szempontból romló helyzetről, és felvetik a felnőtt generáció fiatalok, gyerekek iránti felelősségének megválaszolatlan kérdését. S teszi mindezt minden hamis pátosz és felesleges moralizálás nélkül.

A kötetet feltétlenül ajánlom minden szülő és pedagógus figyelmébe.

SZJ

Gigi: A letett cucc. Homo Creatoris Bt. Budapest, 2004.
Megrendelhető:
E-mail: homo-bt[kukac]freemail[pont]hu
Telefon: (1)384-0125, (20)228-0660
Kérésre a könyvet postán elküldik a megrendelőnek. Ára (postaköltséggel együtt): 990 Ft.

--

Részletek a könyvből

A kisegér menekül a macska elől. Beleesik egy kiömlött alkoholtócsába. Megnyaldossa. Úgy érzi, megnő benne az erő. Kikezd a macskával (30. o.).

Ez a generáció már nem olyan, mint a régi, amelynek tagjai elvonultak és csendben drogoztak. Ez egy önpusztító falka. Nekik már nem mondhatjuk azt, hogy nézd, milyen szép a természet, ha gondozod a kecskéket, majd tejet adnak. Tojnak a kecskékre, a virágokra. Ez egy nagyon vad világ, és ezek a gyerekek ennek a világnak a termékei. (119. o.)

Nagyon sok fiatal, tizenéves narkóssal találkoztam, akikkel nehéz volt felvenni a terápiás kapcsolatot, míg egy régi anyagos vagy alkoholista mire elérte a függés állapotát – tudott közlekedni az életében. Ismerte a kenyér árát, hogy kell egy csekket kitölteni, milyen egy munkahely. Ezek a gyerekek viszont csak az anyag megszerzésének és használatának lépcsőit ismerték. A felnőtté válás kimaradt az életükből. (91. o.)

„Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart.” (Seneca)

Fiatalodnak az anyagosok.
Ez a fiú még nincs tizenhét éves. Bűnhődi az apja vétkeit, a rosszul szeretettséget. Legtöbbször eszébe jutó emléke: „Kétévesen pörköltet akartam enni. Anyám ölében ültem. Lefejeltem az asztalt, ahogy nyúltam utána.”

Az egyik visszaesők terápiáján résztvevő fiú csak ezt mondta: „Nem tudtam kiengedni a kezemből a mogyorót.” Az Afrikában használatos majomcsapdára utal a mondat. A vadászok egy kis lyukat vájnak egy edény fedelében, jó megtöltik kaviccsal, a tetejére földimogyorót szórnak. A majom bedugja a kezét, és annyi mogyorót markol össze, amennyit csak tud. Azután ki akarja rántani a kezét, de tele marokkal nem tudja, a mogyorót viszont nem hajlandó elengedni. „Az áldozat ilyenkor visít, ugrál, felborítja és maga után vonszolja a tartályt. Ha azonban elengedné a mogyorót, kiszabadulna a keze. De erre a majom nem képes. A vadász odalép hozzá, egy bottal a fejére húz, az ütéstől a majom elszédül és kiengedi a kezéből a mogyorót, így már könnyen a zsákba lehet tenni.” (44. o.)

Azt nehéz elképzelni, hogy soha többé ne szívjak. Szerintem minden második fiatal szív. Nem bírom, hogy az emberek állandóan keresik a miértet. Jó és kész! Az igaz, hogy öt évet ki lehet húzni az életemből. Amit otthonról lenyúltam, azt bánom. Oké vagyok, nincs már elvonásom, de a kezem az még nagyon izzad (Karesz, 20 éves, 38. o.)

„Mindent szabad nekem, de nem minden használ. Mindent szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” (Pál apostol – 1 Kor 6.12)

Nekem az volt a vágyam, hogy anyagos legyek. Odavoltam az örömtől, amikor az első elvonásom volt. Akkor biztos, hogy egy nagy csávó vagyok. Még nem voltam tizenhét és nagyon gyerekesen gondolkodtam. A barátaimmal ezt egy nagyon izgalmas játéknak tartottuk. Tudtuk, hogy nem jó, de olyan volt ez az egész nekünk, mint amikor az amerikai filmekben elmennek a fiatalok bankot rabolni. Először csak kocsmáztunk. Gyógyszer és alkohol volt együtt. A szüleim nem tudtak velem beszélni, mert egyszerűen nem álltam szóba velük. Mindig azt gondoltam, hogy csak ellenőrizni akarnak, meg akarják mondai, hogy mit tegyek, és én abból nem kértem. (Toma, 94. o.)

Kisvárosi fiú, jól kereső szakmával, jó családi háttérrel. Lassan derül ki, hogy mi a gond. Nagyon korán nősült. Gyakorlatilag gyerekként, egy nem várt kisbaba miatt. Úgy érezte, hogy elmegy mellette az élet. Valamivel fel akarta dobni magát. Ez a valami az anyag volt. Most megpróbál megállni, de még nem igazán elszánt. A családjáért, a környezetéért akarja a tisztaságot. Talán elég lesz a körülötte lévők segítsége, a terápiás foglalkozások, a természet, hogy ne tegyen újabb pusztító köröket. (70. o.)

Értelmiségi családból jöttem: egy öcsém van. Lakótelepen laktunk Pesten. A szüleim azt akarták, hogy tanuljak. Tanuljak sokat. És én szívesen meg is tettem. Amikor elváltak, már nem szerettem otthon lenni. Anyu olyan szomorú volt, teljesen magába fordult. Az öcsém sem találta a helyét. Aztán már menekültem otthonról. Tartozni szerettem volna valahova, teljesen mindegy, hogy milyen társasába. A lakótelepi banda fogadott be. Minden balhéban benne voltam, azzal hívtam fel a figyelmet magamra, hogy mindig azt csináltam, amit nem lehet, és mindig az ellenkezőjét annak, amit mondtak. Utólag azt gondolom, hogy ez afféle segélykérés volt. Ez volt az egyetlen lehetőség, amikor anyut meg aput együtt láttam bejönni az iskolába a fegyelmi tárgyalásra vagy a rendőrségre. Csak ilyenkor voltak együtt, különben soha... Az anyag? Az '92 környékén jött be. Addig masszívan ittam. Egyszer csak ott volt. Már arra sem emlékszem, hogy fű volt, vagy hasis. Jobb volt, mintha csak iszik az ember. Én minden szert arra használtam, hogy ne érezzek. Ne legyenek bennem szorongások, hogy én is érek annyit, mint akárki más!... Nekem normális esetben már nem kéne élnem, de mégis itt vagyok. Nem akarok egy kapualjban úgy meghalni, mint a legjobb barátom. Nagyon sok dolgom van magammal. Át kell gondolnom és rendeznem sok mindent... (Tamás, 53-54. o.)

Próbáltam többféle gyülekezethez kapcsolódni, de egyik sem oldotta meg az egyedüllétemet. Pár éve egyedül bulizgatok. Pia, gépezés. Rulett, gyümölcspóker... Volt már, hogy összejött 5-600 ezer tartozásom. Anyám eladta a házat. Lement egy kis lakásba. Most megint van egy millió tartozásom. Attól nőtt így meg, hogy százszázalékra vettem fel egy uzsorástól pénzt. Szegény mama, nem tud már segíteni. (Balu, 20 év körüli, nyerőgépfüggő 39. o.)

„Én senkinek sem vagyok fontos. Mindenki rohan a saját dolga után. Amikor még a nagyi élt, akkor minden könnyebb volt...” Lassan kiderül, sem körorvos anyjának, sem külkereskedő apjának nem jutott ideje az egyetlen gyerekre. Pedig szerették és szeretik Évát. Mindent megkapott, amit csak akart, jó cuccokat, számítógépet, mobiltelefont, videokamerát. Pénze kezdetben volt számolatlanul – most adóssága van. A szerre semennyi pénz nem elég. „Az a baj, hogy túlságosan mai fiatal vagyok. Nekem nagyon fontos volt, hogy ha lementem a diszkóba, megnézzenek, kellett a csillogás. Az volt a fontos, hogy a többiek mit gondolnak rólam..., és elvesztettem őket...., maradt a pörgés, az „ex”, és utána a szörnyű fáradtság...Úgy hiányzik, hogy valaki azt mondja, hogy így vagy úgy csináld, kislányom...Nem tudom, hogy mi lesz velem, mikor bukok le a suliban. Otthon biztos nem, ahhoz legalább rám kellene nézniük... A tablettát a diszkóban pedig nem adják ingyen. Adósságaim vannak, félek...” (57. o.)

Amikor az ember anyagozik, akkor úgy érzi, hogy nagyon sok mindent csinál. Ő egy kreatív, okos ember, jó filmeket néz, jókat beszélget, és nagyon jó az emberekkel a kapcsolata. Visszatekintve persze már tudom, hogy ez egyáltalán nem így volt. Egy anyagos nem csinál semmit. Nem emlékszem a könyvekre, a filmekre, egyáltalán semmire sem. (85. o)

Egyszer a tévében pókos film ment. Rohadtul félek a bogaraktól. Azt fantáziáltam, hogy ereszkedik le egy nagy pók, fekete szaft csöpög belőle. Azt éreztem, hogy tele vagyok pókokkal, csípésekkel. Amikor magamhoz tértem, a szekrény tetején ültem és azt hittem, hogy meg fogok halni. Tulajdonképpen az egészet unalmamban csináltam. (29.o.)

Wendi tizennégy éves korában találkozott először a droggal. Összejött egy sráccal, aki anyagozott. A kislány szülei elváltak. Viszonya anyjával nagyon szoros volt. Amikor megtudta, hogy a lánya anyagozik, mindenben segített neki. Pénzt adott, beszélt orvosokkal, otthon mindenben tolerálta a lány anyagos viselkedését. Még Wendi is elismerte, hogy anyja átesett a másik végletbe. Ha például rosszul volt, elment anyagot szerezni neki. Háromszor kezdte el a gimnáziumot, de mindig abbahagyta. Anyjával azt is elfogadtatta, hogy anyag mellett dolgozni vagy tanulni nem lehet. Ahogy a terápián kiderült, Wendinek az volt a legnehezebb, hogy nem tudta elfoglalni magát. Unatkozott. Akkor pedig rögtön jött az anyag! (92. o.)

Egy gyógyult fiút ismertem, akinek az anyja képes volt rá, hogy anyagos fiát kizárja a családból, amíg meg nem születik benne komolyan a leállás szándéka. (...) Fia – akit akkor már elküldött otthonról – felhívta telefonon, hogy felszaladna a téli cipőjéért, mert fázik. A család éppen az öccse születésnapján ünnepelte. A betoppanó fiú felmarkolt az asztalról egy rántottcsirke-darabot, de az anyja visszatetette vele. Azt mondta neki: – Fogd a cipődet és menj. Csak akkor gyere vissza, ha abba akarod hagyni. Akkor segítek. A dolog bevált. A fiú ma már jól van, tanul, dolgozik. (Nem lehetett könnyű az anya döntése, és biztosan nem tudtam volna elküldeni fázó, éhes gyermekemet.) (92. o.)

Amikor a fiam anyagozni kezdett, fogalmunk sem volt, mit tegyünk. Gyakorlatilag semmit nem tudtunk erről az egészről. Hosszú-hosszú évekig tartott, amíg végigmentünk a sorstárs szülők által jól ismert eszközökön, a sírástól a fenyegetésig. Amikor úgy döntött, hogy leáll, mellette voltunk kórházban, gondozóban, és együtt éltük át a visszaesés kínjait. Mi is a társfüggők csapdákkal teli útját jártunk... Kiskorában a fiam nagyon szerette a magyar népmeséket. Ott mindig az esélytelen, a legkisebb, a gyenge győz. Kedvence volt Fanyűvő János, akit hét évig szoptatott az anyja, amikor azt kérte a fiú: Ugyan már édesanyám, szoptasson még hét évig. Szoptatta is, utána Fanyűvő János fogta magát, kiment a világba és kitépte a fát gyökerestül a földből... (A huszonéves korában, tisztázatlan körülmények között elhunyt Bálint édesapja) (67. o.).

A szülők a terápiásokat kérdezgetik.
– Ha volna serdülő gyereketek, mit tennétek?
– Soha nem akarnám a saját képemre formálni, mint apám tette. Szabad lenne a gyerekem, de tudná, bármikor fordulhat hozzám. És feltételek nélkül! Ez a legfontosabb. Nem intézném el helyette a dolgait. Nem hazudnék neki. A feketedésig dicsérném szidás helyett.
Újra a program vezetője szólt:
– Ne hallgassanak! A szülők és a gyerekek beszéljenek egymással! Tudjanak egymásról! (106. o.)

--

Linkek

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek