OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. november 12.
» Hozzászólások (1)

Török Ildikó

Iskolai gyerek – otthoni gyerek

Miért is kellene különválasztani? Nem ugyanarról a gyerekről beszélünk? Nem. Nem mindig. Az iskolai gyerek viselkedése egészen más is lehet, mint az otthonié. Jobb vagy rosszabb, de más. Erről a kettősségről szól Török Ildikó írása. (Az írás szülőknek szóló változata a koloknet.hu-n olvasható.)

Otthon angyal, az iskolában ördög

Osztályfőnökként és tanárként is gyakran találkozom olyan gyerekekkel, akiknek az ellenőrzője már az első félévben betelt, sőt már néha a beragasztott pótlap is. A beírások változatosak:

  • gyermeke rendszeresen zavarja az órát,
  • állandó bohóckodásával akadályozza társai tanulását,
  • leánya többször minősíthetetlen hangon és stílusban beszélt a tanárával,
  • gyermeke fizikailag bántalmazta az osztálytársait,
  • veszélyeztette társai és önmaga testi épségét,
  • többszöri figyelmeztetés ellenére is hangoskodik, kiabál és rohangál a folyosón,
  • óra alatt telefonál/rágózik/levelezik, stb.

Aztán a fogadóórán vagy egyéb személyes találkozás során a szülők megdöbbenve és megrémülve bizonygatják a pedagógusoknak, hogy a gyerekkel semmi különösebb gond nincs. Otthon csendes, viszonylag rendes, jóérzésű, talán néha szemtelen, de hogy ilyen elvetemült lenne, azt nem hihetik el. És elkezdik felsorolni a gyerekek magyarázatait a megrovásokra:

  • Én csak válaszolok.
  • Olyan unalmasak az órák!
  • Ha tudnád, hogy kiabál velem az ofő…!
  • A Tamásék már hetek óta szórakoznak velem, most alaposan megkapták.
  • A hetedikesek felrúgták a labdát az öltöző tetejére, naná, hogy lehoztam.
  • Mindenki rohangált…
  • Nem csak én telefonáltam, de engem kaptak el / elfelejtettem kiköpni a rágót óra előtt / jellemző, hogy csak nálam veszi észre a levelet…

A szülőknek nagyon fájdalmas tudomásul venniük, hogy gond van a „neveltjükkel”, hiszen minden vele kapcsolatos probléma az ő lelkiismeret-furdalásukat növeli: talán szigorúbban kellett volna fogni, talán a válás miatt van, talán valamit elrontottak. Enyhíti az önvádat, ha külső okokat keresnek gyermekük viselkedésére. Nem bűnbakot akarnak találni, csupán mentő körülményeket, és néha valóban léteznek olyan események, előzmények, amelyek a hibát, szabályszegést, fegyelmi problémát más megvilágításba helyezik.

Előfordul persze, hogy a szülő az iskolai fogadóórán kénytelen szembesülni azzal, hogy gyermeke nem csupán az órákat zavarja, de durva is, ráadásul trágár módon beszél, és kizárólag azért nincs több beírása, mert állandóan letagadja az ellenőrzőjét.

A szülők – vérmérsékletüktől és előzetes tapasztalataiktól függően – különböző módon reagálnak az ilyen helyzetekre. Egyesek harcba szállnak szívükről szakasztott magzatukért, és próbálják megvédeni őt például azzal, hogy felsorolják az enyhítő körülményeket. Akadnak olyanok is, akik biztosítják a pedagógust, az osztályfőnököt, hogy otthon majd jól megrendszabályozzák az ebadta kölykét. Érzékenyebb anyukák zsebéből előkerülhet a zsebkendő…

Sok szülő szégyelli magát, hiszen saját nevelései kudarcát látja gyermeke viselkedésében, ráadásul tudja, hogy az érintett tud másképp, azaz normálisan is viselkedni, ezért felmerül bennük a gondolat, hogy esetleg az iskola vagy a társak vannak ilyen rossz hatással a gyerekre, és esetleg az iskolaváltás mellett döntenek.

Iskolában angyal, otthon ördög (ilyen is előfordul!)

Az iskolai „angyalok” csendes, visszahúzódó magatartásukkal, passzivitásukkal tűnnek ki a rendszerint erős egyéniségekkel vagy csak túlzottan hangos, erőszakos gyerekekkel teli osztályokban. Ők otthonról más mintát visznek, más értékeket, más viselkedést tartanak normálisnak. A pedagógusoknak is sokkal nehezebb őket megismerni, mivel általában kevésbé kommunikatívak. Egy ilyen mentalitású gyerek szüleinek kegyetlen érzés megtapasztalni, hogy az otthon cserfes, jó humorú, élénk kamasz gyermek egyetlen barátján kívül nem beszélget senkivel, és nem szívesen veszt részt az osztály életében. Általában nem értik, miért nem tud fiuk vagy lányuk az iskolában kibontakozni, miért nem talpraesettebb, miért nem képes tehetségét megmutatni. Hiába biztatják, támogatják, az iskolába belépve a gyerek megváltozik, visszahúzódik egy képzeletbeli csigaházba, ahonnan csak a tanítási nap végeztével merészkedik elő, lehetőleg minél messzebb az iskolától.

Mi lehet a viselkedési fordulat oka?

Feltételezhetően a közösség hatása: az osztály, a tanárok, a baráti-haveri társaságok, a klikkek normái és szankciói. A kamaszodással – mint valamennyien tudjuk – kezd meglazulni a szoros érzelmi kötelék, és a felnőttek tekintélye már nem ragyog olyan fényesen, mint kisgyermekkorban. Minden megváltozik: a szülők, a tanárok már nem mindenhatók, a kamaszszemek egyre inkább a hibáikat, hazugságaikat veszik észre, és egyre kevésbé akarnak a felnőttek szabályai szerint élni. Minél idősebb a gyerek, annál erősebben akar megfelelni a kortárscsoport elvárásainak, és annál inkább halványul a családban tanult szabályokhoz való alkalmazkodás igénye.

De más oka is lehet az otthonitól eltérő iskolai viselkedésnek. Hiszen a bohóckodó, tanároknak beszóló, népszerűséget hajhászó gyerekekről kiderülhet, hogy otthon kevesebb elismerést és több elmarasztalást kapnak, vagy a szülők olyan elfoglaltak, hogy alig marad idejük és energiájuk saját gyerekükre.

Az a kamasz fiú, aki otthon egyetlen csúnya szót sem ejt ki a száján, mert így nevelték, és így szokta meg, a suli kapuján kilépve olyan trágárságokat ereszt meg, hogy a kocsiból kiszálló édesanyja megdermed a rémülettől. Ez lenne az ő jól nevelt, illedelmes fia? Ez a közönséges és durva kölyök? Kinek akar egyáltalán megfelelni? Otthon nyilván a szüleinek, de a közösségben sokkal inkább haveroknak.

Mit lehet tenni?

Lehet-e egy kamasztól azt követelni, hogy mindig egyformán viselkedjen, az osztályban éppúgy, mint otthon? Persze, de akkor a szülőknek és a pedagógusoknak is példát kellene mutatniuk: a szabályokat mindig betartani, emberségesnek és megértőnek lenni, és minden megnyilvánulásukkal azt kifejezni, hogy az ő személyiségüket nem a körülmények alakítják, hanem „belülről” vezéreltek. Sajnos kevés ilyen felnőttet ismerünk.

Mit tehetnek a szülők, ha nem tudják elfogadni gyermekük angyalságát vagy ördögségét? Ha úgy érzik, hogy az iskola vagy az osztály vagy a barátok általuk nem elfogadható módon változtatják meg viselkedését? Vigyék át egy másik iskolába? Tiltsák el a barátoktól? Szerencsére a legtöbb esetben csak „túl kell élniük” ezeket az éveket, a kamaszkor végén a gyerekek többnyire lecsendesednek, megérnek, megszelídülnek, és viselkedésük egyre inkább elfogadható lesz a szülők és nyilván a pedagógusok számára is.

A pedagógus – ha tényleg segíteni szeretne – két dologra feltétlenül hívja fel az aggódó szülő figyelmét:

  1. Fontos éreztetnie a gyerekével, hogy ha az iskolai magatartását kifogásolja is, szeretetét semmiképpen sem veszítheti el.
  2. Egyértelműen és nagyon határozottan szabja meg, hogy milyen határok között tolerálja a kilengéseit.

Könnyebbnek tűnik, de valójában nehezebb dolgunk van az „angyalokkal”, hiszen ők otthon tudják csak valódi személyiségüket megmutatni. Lehet, hogy esetükben a pedagógusnak fel sem tűnik, hogy egyáltalán probléma van az adott gyerekkel. A szülő pedig nem ülhet be gyermeke mellé a padba, nem noszogathatja, hogy jelentkezzen, hogy barátkozzon, hogy vegyen részt az osztály életében, vagy hogy egyáltalán szólaljon már meg, ne üljön minden szünetben kukán a padban.

Bármennyire is fáj ez a szülőknek, el kell fogadniuk, hogy a közösségben elfoglalt helyét csak maga a gyerek szerezheti meg; neki kell tennie azért, hogy társai el- és befogadják. Az is előfordulhat, hogy a gyerek valamiért nem akar az adott közösségbe tartozni és annak értékrendjét magáévá tenni, ezért inkább kívülálló marad. Talán egy másik iskolában, egy másik életkorban fog igazán kibontakozni, ott lesz majd olyan, amilyennek otthon ismerik. A recept az előzőhöz hasonló: biztosítani őt a szülői szeretetről, és elfogadni – remélhetőleg csak ideiglenesen – azt a döntését, hogy ő kamaszként saját csigaházában érzi magát biztonságban.

A pedagógus és a szülő közötti együttműködés, a folyamatos információcsere segíthet a kettősség felismerésében, okai feltárásában, a felmerülő problémák eredményes kezelésében.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

M.P | 2012. április 27.
Valóban fontos ,hogy a szülő gyermeke necsak otthon legyen jó,hanem iskolatársai körében is!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
--
2019.06.23.
Egy pomázi iskolában kipróbálták azt, ami egyszerre jó a szülőknek, tanároknak és a háziorvosoknak is, és fényesen bevált
Van már pár iskola, ahol kipróbálták, hogy bizalmat szavaznak a szülőknek, és háromról 15-re emelték a szülők által igazolható napok számát. Ezt ugyanis saját körben eldönthetik. Ilyen...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.06.23.
A Kárpát-medencei oktatási együttműködést erősíti egy uniós projekt
A Kárpát-medencei oktatási együttműködés erősítése a célja az Oktatási Hivatal (OH) valamint a Szent István Egyetem és a Debreceni Egyetem közös uniós projektjének – közölte Gloviczki...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
A Budapest School a „mit” helyett a „hogyan”-ra adja meg a választ a tanulóknak
A Budapest School működési elve az, hogy a diákok – akik magántanulók – ugyanúgy kapnak bizonyítványt, csak az ehhez szükséges tudást más metódus szerint sajátítják el, ami egyben...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
Pölöskeiné: Nem lényeg a tankötelezettség
Pölöskeiné szerint jó döntés volt, hogy a szakképzést a gazdasághoz kapcsolták, bár szerinte jobb volt, amikor még a Nemzetgazdasági Minisztérium felelt a területért, igaz, most az Innov...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Messze még a Diákváros: csak az egyetemisták felének jut kollégium
Tény: kollégiumi férőhelyből továbbra sincs elég, országosan mintegy 54 ezer férőhely érhető el (ebbe beletartoznak az egyházi és magánkollégiumok is), miközben a nappali tagozaton tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Rugalmas iskolakezdés? A kormány ezt is eltörölné
A tervezet módosító csomag szerint, ha egy gyerek betöltötte a 6. életévet, kötelező elmennie iskolába. Akkor is, ha ő egy nappal a megadott határidő előtt, mondjuk augusztus 30-dikán sz...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek