OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. november 19.
» Hozzászólások (22)
Címkék:
 

„… mert cigány vagyok?!”

Csendes Katalin

Tanítok.
Bővebben: örömmel tanítok.
Részletezve: törekszem arra, hogy boldogan taníthassak. Ha a körülmények nem kedveznek, „összebújok a gyerekkel”, és egymás örömforrásaivá leszünk. Reményeim szerint.
Álmom egy olyan iskola, ahol tanár, gyerek, szülő, mind egyet akar. Szebb jövőt. És ehhez az oktatáspolitika is partnerül szegődik.
Addig is, amíg ez bekövetkezik, dolgozom álmom megvalósításán. Tanulok, nevelek, és együtt örülök a kollégáimmal minden apró sikernek. Mert vannak: kompetenciaalapú oktatás, esélyegyenlítés, tehetséggondozás, digitális tábla… és remény.

Pályám során kétszer találkoztam ezzel a fordulattal. Először még csak tétova kérdésként, második alkalommal már kőkemény agresszióval párosulva.

Az első történet: Julika

Ma már boldog édesanya az a kislány, akinek édes szülője ezt kérdezte tőlem. Emlékszem, akkoriban olyan sok gyerek járt az iskolánkba, hogy alig fértünk el, nem is volt tanári szobánk. Egy folyosórész volt leválasztva, ott ültünk.

Azért hívattam be a szülőt, mert szakszolgálati segítséget szerettem volna kérni tanulási zavarokkal küzdő kislányának. Az anya visszautasította ezt, mert úgy vélte: csökken a gyereke értéke, ha kiderül róla, hogy különbözik a többiektől. Győzködtem, soroltam az érveimet, hogy a gyereknek sem jó, ha nem tud eredményes lenni. Ekkor hangzott el a kérdés: „Kati néni azért akarja ezt, mert mi cigányok vagyunk?” Abban az időben nem igazán volt ildomos még a cigány szót sem kiejteni a szánkon, így ez a mondat váratlanul ért, és nagyon meghökkentett. „Nem – válaszoltam –, én nagyon szeretem Julikát, és azt akarom, hogy neki legyen jobb.” Rám nézett, látszott rajta: nem ezt a választ várta.

A segítséget végül nem fogadták el, de a kisebbik gyereket is hozzám íratták. Azóta évtizedek teltek el, de Péter, az a bizonyos „kisebbik”, máig átköszön akár az utca túloldaláról is. Messziről is harsog a „Tiszteletem, Kati néni!”. És Julcsi kislányát is megcsodálhattam az utcán tologatva – rózsaszín fodrokba csomagolt, arany karláncos, a család büszkesége. Egy plázabeli találkozásnál rá is kérdeztek: „Ugye, Kati néni, a Julikára hasonlít?” Szép arcú, ápolt, nyugodt baba. Bár a jövője is ilyen rózsás lehetne!

A második történet: Lajcsi

E történet megértéséhez szükség van az előzmények leírására is.

Lajcsi „örökös”. Büszkén viseli bal fülében az aranykarikát, és nem felejti el – amikor csak lehet – megemlíteni a „milliárdos” nagypapát, aki gondoskodik is a családról. Lajcsit gyakran magával viszi, tanítgatja.

Az év végi bizonyítvány nem tetszett a papának. Olyannyira nem, hogy magántanárt fogadott a fiú mellé, aki heti két-három alkalommal tanult vele. Lajcsira rá is fért a segítség. Tanulási problémája diagnosztizáltatását először megtagadta az édesanya, majd egy év múlva szó nélkül aláírta a vizsgálatkérő papírt. Ennyi időre volt szüksége, hogy elfogadja az érveimet.

Lajcsi nem volt könnyű eset. Igazi vezéregyéniség, akinek lépten-nyomon azzal kellett szembesülnie, hogy fiútársai jobban teljesítenek nála. A segítséget nehezen fogadta el, ezt a tekintélyén esett csorbának vélte. Amúgy ügyes volt, mint utólag kiderült, tehetséges sportoló, jó szervezőkészséggel megáldott gyerek. Ugyanakkor azonban agresszív, impulzív, türelmetlen – és nem osztályelső. Ez utóbbi csak azért zavarta, mert mindenben első akart lenni. Bármi áron. Győzni, győzni, legyőzni mindenkit.

Négy együtt töltött év kevés volt a gyökeres változásra, de kölcsönösen hatottunk egymásra. Én megtanultam, hogyan fogadtassam el vele az érveimet, hogyan tegyem belátóbbá, ő pedig megtanult igazodni a közös normáinkhoz.

Nemegyszer előfordult, hogy kézen fogva vittem az edzésre, ültem a padon, kivártam, amíg elkezdi a munkát. Osztottam be „főnöknek” a csoportmunkákban, mert biztos lehettem abban: ahol ő irányít, ott valóban munka folyik. Beszélgettem vele a folyosói padon kivárva, amíg lenyugszik, és meg tudja fogalmazni a baját. És eljutottunk odáig, hogy amikor nagyon ideges volt, és érezte, nincs teljesen igaza, ki tudta mondani: „Kati néni, most ne tessék szólni hozzám, most hagyjon!” – és én tudtam, hogy ilyenkor valóban békében kell hagyni, és hagytam is.

Már a negyedik év vége felé jártunk, amikor valamiért nagyon felidegesített. Az osztály előtt szidtam le. Ült vagy állt, arra már nem emlékszem, csak sírós, ugyanakkor támadó kérdésére: „Ezt most azért mondja, mert cigány vagyok?” Amint kimondta, érzékelhető volt, hogy őt magát is meglepte a mondat, ami visszavonhatatlanul elhangzott. Én egy pillanatig levegőt sem kaptam. Aztán olyat mondtam, amit addig még soha: „Kikérem magamnak ezt a vádat! Mondd meg, mikor bántottalak én téged azért, mert cigány vagy! Ha haszontalan voltál, vagy lusta, akkor igen. Álljon fel, aki úgy érzi, őt azért szidtam meg, mert cigány vagy magyar!” És folytattam, elkeseredetten. Lajcsi közbeszólt volna, de nem engedtem. A végén csak kibukott belőlem az, ami a legjobban fájt: „Lajcsi, nagyon megbántottál. Mélyen szíven ütött, amit mondtál. Én soha nem aszerint bántam se veled, se a többiekkel, hogy milyen színű a bőrötök. Ez a vád nagyon igaztalan.” Valami ilyesmit mondhattam. Az osztálytársak, akik mindvégig döbbent csendben figyeltek, ezt követően „nekiestek” Lajcsinak…

Talán még aznap, de lehet, hogy csak pár nap múlva, Lajcsi odajött hozzám bocsánatot kérni. Hogy nem gondolta komolyan. „Én ezt tudom, nem is haragszom. De megbántottál, és ez a fájdalom nem múlik el könnyen.”

A tanulság?

Elsősorban az én számomra: soha nem lehetek türelmetlen, felkészületlen, szakmailag, emberileg kevés. Magas a mérce, nem is sikerül mindig átugranom, de legalább látom a korlátaimat. Próbálom megérteni, elfogadni a másfajta értékrendet, a jót átvenni, a hiteles társadalmi normákat közvetíteni.

Fontos lenne, ha felelős politikusok, vezetők is megértenék, nem akkor tesznek jót, ha a sérelmeket erősítik. Azzal csak olajat öntenek a tűzre. Poroltó, haboltó vagy csak egy pohár víz ma még elég. De nehogy holnap a tűzoltókat kelljen hívni.

Csendes Katalin
(tanítónő, Kaposvár)

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Gajdos Judit | 2009. július 1.
Arany fülbevalós, aranykarláncos cigánygyerekek... hm... vannak ilyenek is. Ahogy vannak arany fülbevalós, aranykarláncos nem cigány gyerekek is. Emlegetjük ezt?
Meglehet, Lajcsi igen megbántotta... Azon gondolkodom, Lajcsit hányszor bántják meg... Lajcsi visszaszólhat-e?
Szerettem volna, ha a "megbántás" után az következik, megkérdezzük Lajcsit, milyen tapasztalatokból szólt. Ha beszélgetünk erről, és amit - nem kétlek - ebben az egyenlő bánásmódban a gyerekei megtapasztaltak, a tudatosság szintjére emelődik. Meg az is, amit - sajnos - máshol megtapasztaltak, ahol nincs egyenlő bánásmód.
Mert erről van, sajnos, a több tapasztalat.
http://romalap.eu/blog.html Szappan és víz
A jövőben is bátrabban bíznék, ha látnám a hozzá vezető utakat - az iskolában is! Reménye egy kicsit áthallásos.
martinito | 2009. május 20.
igazából van egy pont amikor az ember elválik attól hogy mire nevelték...; ekkor fejlődik ki a személyisége...általában serdülés után.
és ha olyan személyekkel beszélünk hasonló témákról, akik már !mondhatni! hogy túl vannak ezen, és jó barátok, pl.: csapattársaim (futball); szoktam néha horgászni vagy akárhova menni velük, és annyira összeszoktunk hogy nem is érdekel minket a megkülönböztetés: 5év után eléggé kiismerjünk egymást heti 10-15órában
és ilyeneken csak nevetünk: és elég gyakran előfordul hogy a cigány is szidja a cigányt, és a magyar vagy paraszt(mindegy mert ugyanazt értjük rajta) is szidja a parasztot:D az én esetem egyszerűbb ebben a dologban: mert nagyon sok fiatalt ismerek (most elárulom hogy 15éves vagyok), mert egy 20.000 fős lakosságú városban (én 20kmről járok be minden nap) van 3-4általános iskola és 4gimnázium/szakközép/szak -iskola és mindegyikből sokan ismernek: van ahová fajgyűlölők járnak, van ahova vegyesen, van ahova cigányok, és van ahova magyarok: és az élet annyira érdekes, hogyha egy cigány haverommal megyek az utcán vagy valahol; és szembe jön egy skinhead haverom akkor ugyanúgy köszönnek egymásnak, mintha ők is haverok lennének!/vagy fordítva
-
visszatérve a témához: van ahol megsértődnek az etnikai dolgokat sértő poénokon, de van ahol meg se fordul fejükben az a gondolat, hogy ezzel megsértett, persze ehhez hozzá kell nekik is szokni/vagy a témának hidegen kell hagyni őket...
csak az az orvosság, hogy ki kell ismerni a személyeket..de ez annyira nem egyszerű feladat
kati tanító néni | 2009. március 7.
Kedves Martinito !
Eszembe jutott még valami. Én is udvariasan mosolygok, amikor a pedagógusokon élcelődnek, de ha kicsit is ismerős körben történik, akkor rendesen kivesézem a poént. Az általánosítás mindig sértő. Bizonyára a Te cigány barátaid is Rád való tekintettel vágnak jó képet az idióta viccekhez. Egyszer kérdezd meg az őszinte véleményüket. Meg fogsz lepődni.
kati tanító néni | 2009. február 26.
Martinito!
tökéletesen igazad van. csak más a cigány, és más a "cigányozás". talán jobban kifejezi a néger-nigger szópár a különbséget.
az a baj, hogy megváltozott a jelentése a szavaknak. már a mögöttes tartalom a fontos, lassan köze sincs a szótári alakhoz. ezért írtam én le ezt a két történetet.
martinito | 2009. február 25.
ezt nem igazán értem; hogy miért kerül ide...mondjuk azt is szokták mondani, hogy enyhít az ember problémáin ha elmondja azokat

de szerintem ha valaki magyar, akkor az magyar; és ha valaki cigány akkor az cigány...el kell fogadni, és nem lehet ellene változtatni (kivétel: Michaell Jackson, aki néger:D:D:D:D)
és nem is kell!!!
és szerintem nyugodtan lehet mondani hogy cigány: a barátaim többsége is ezt találja helyesnek
sőt! vannak cigány barátaim is: és ők sem sértődnek meg ha említjük a cigány szót/jelzőt megszólításként vagy akármiként:D
és akkor sem sértődnek meg ha valami olyan poént vagy viccet hallanak amiben buta, idióta cigányok vannak:
ilyenkor ők is azt mondják; hogy az olyan "romlott cigányok" miatt nézik le a rendes cigányokat!
és ebben van is valami szerintem: előítélete mindenkinek van, és érzése is
még akkor is ha elfolytjuk azokat...
de ezek gyakran megváltoznak, "de a kivétel erősíti a szabályt..."
kati tanító néni | 2009. január 19.
Kedves BG!
Köszönöm sorait. Valóban nem könnyű szakma a mienk. És vannak helyek, helyzetek, amikor kifejezetten nehéz. De ha jó kollégákkal van az ember körülvéve, ha mindig van, aki segít kilábalni a kétségbeesésből, akkor azért szép ez a pálya. Nekem gyönyörű. Még mindig.
BG | 2009. január 13.
Nehéz a témáról korrektül, és politikailag pártatlanul beszélni. Én nem vagyok pedagógus, de egy hozzám közel álló hölgy az - és őszintén meg kell mondanom, hogy ő ebbe a témába fáradt bele. És nem csak úgy elfáradt, hanem a hivatása iránti közönybe menekült. Mostmár csak "futószalagon" gyártja a képzetlenebbnél képzetlenebb gyerekeket (jórészt cigányokat), mert nem akar sem testileg, sem lelkileg belerokkanni a munkájába.
Kata | 2008. december 15.
Kedves Mindenki!
Elgondolodva olvastam a soraitokat. Én naponta találkozom ilyen és ennél durvább kiszólásokkal. A "kedvencem"az,amikor az óra elején állt az egész osztály a jelentésre várva, kivéve egy fiút. Megkértem, álljon fel, majd a válasza a következő volt:"Romugróknak is fel kell állni?" Nyugodtan, mosolyogva-gyomorgörcs közepette- elmondtan nekik mi is az a romugró, mert persze nem tudták, ill. elmagyaráztam, hogy itt mindenki magyar állampolgár, ezért ugyanazok a kötelességei, tehát lesz szíves felállni, hogy órát tudjunk kezdeni. Ma azt kérik ki maguknak, hogy cigányok, tegnap azt kérte ki magának, hogy ő nem magyar, hanem cigány. Szerintem ez identitászavar, amit nem megoldanak döntéshozóink, hanem csak gerjesztenek. Pedig ha megértené mindenki, hogy magyar állampolgárként nincs különbség köztünk , a szabályok mindenkire vonatkoznak, akkor talán könnyebb lenne egy hajóban egy irányba evezni.
Ez így egyre jobban egy káoszhoz hasonlít.
Peer Kriszti | 2008. december 13. | peerk[kukac]freemail[pont]hu
Olyan jó volt olvasni ezt az írást...mint amikor pontosan eltalálom, mennyi só kell a levesbe. Nehezek ezek a mondatok, mélyre mennek és néha nehéz leválasztani arról, hogy nem is nekünk szólnak! Köszönöm.
L.Ritók Nóra | 2008. november 26.
Ma lesz a TV 2-n az Ügy című műsorban, éjfél után egy film rólunk. Kapcsolódik az íráshoz. Ha fenn bírtok maradni nézzétek meg.Remélem, erőt ad mindannyiunknak.
Szekszárdi Juli | 2008. november 26.
Katikám, gyönyörű a történeted, sokunkat elgondolkodtatott. Köszönjük. Csak csináld igy tovább, boldogok lehetnek azok a gyerekek, akiknek ilyen tanitó nénijük van.
kati tanító néni | 2008. november 25.
az előző névvel nem működik a link. remélem, most igen.
csendes katalin | 2008. november 25.
miért született ez az írás? az, hogy juli kért, csak alibi. rögtön "kibukott" belőlem mindkét történet. előbb utóbb megírtam volna valahol.
miért ilyen lett? mert nem vagyok szépíró. még csúnya sem :) a gondolataimat híven megfogalmazni nagyon nehéz. nem is sikerült maradéktalanul. igaza van juditnak. és nem vagyok tévedhetetlen. sőt. de elszántan keresem az utamat, az általam bejárható, belátható, tévedésektől sem mentes, sosem nyílegyenes, de előbbre vivő utat.
és mi az előbbre? hol van az az előbb? ott, ahol tolerálom a másikat, és ő is elfogad engem.
L.Ritók Nóra | 2008. november 23.
Igen, egyetértek azzal a tanulsággal, hogy a sérelmek erősítése olaj a tűzre. Egyre többet hangzik el ez a kérdés, "azért, mert cigány vagyok?", és bizony, azt látom, már lassan ez nem kérdés, hanem kijelentés:"igen, velem másképp bánnak, azért mert cigány vagyok." Érzitek a kettő különbségét? Nem kérdezik, hanem igazolva látva, vádlóan közlik. És ez nem jó. Számomra vannak emberileg elfogadható cselekedetek, és vannak nem elfogadhatók. És ez nem cigány, vagy nem cigány gyerek, ember kérdése. Nem lenne szabad gondolkodás nélkül etnikai problémákat keresni ott, ahol nem is ez van, és ráerőltetni mindenáron, mindenre a cigánykérdést. Mi, cigányokkal foglalkozó pedagógusok pontosan tudjuk, hogy ez milyen káros. Miért nem látják ezt azok is, akik döntési helyzetben vannak? Most azért félnek a pedagógusok a rasszista bélyegtől, mert ezt a nyilvánosság bevonásával azonnal, gondolkodás nélkül rásütik, ha cigánygyerek van bármilyen ügyben. Pedig lehet, hogy nem is jutott volna senkinek az eszébe, hogy ezt így is lehet érteni. Reálisabban, általános emberi normák szerint, és főleg körültekintetően, vádaskodás nélkül kellene megvizsgálni minden esetet. Különben nagy bajok lesznek, mert erőt kap egy olyan vonulat, ami majd gátja lehet a jobbítás szándékának is.
És persze tudom, hogy vannak rasszista pedagógusok, emberek, cigánygyűlölők. Én is ezek ellen harcolok. De nem mindenáron tisztára mosva azt, aki hibázik, és bemocskolva azt, akinek eszébe sem jutott volna valamilyen problémát cigánykérdésként kezelni.
terepmunkás | 2008. november 23.
Juli, azt a különös súlyt, mi felnőttek aggatjuk rá - és elvárjuk, hogy a gyerek ne hordja a vállán. Hát hiába, mert húzza, löki, görbíti. S vele görbülünk mi is. Bármely agresszióval, bűncselekménnyel kapcsolatos hír első kommentje a kérdés - cigány volt? - amíg ezt szó nélkül tudomásul vesszük, addig azt is illene - a gyerekek a lehető legegyszerűbb módon - ugyanennek a sztereotípiának megfelelve hárítanak felelőséget. Felelős politikusra várni szerintem naivitás. Ott az osztályban, az utcán, helyzetben kell tenni. Ha lehet indulat nélkül - csak jelzem, iszonyat nehéz - erről is szól Kati története.
Szekszárdi Juli | 2008. november 22.
Egyetértek az alapkérdésben, de néhány részletet pontosítani szeretnék. Az általam felidézett történetben nem arról volt szó, hogy nem vették be a játékba a roma kisfiút, hanem arról, hogy a játékszabályok szerint kiesett, és ezen vérig sértődött. Normális körülmények között ez ötödikes gyerekeknél a pedagógus által jól kezelhető, mindennapi helyzet. Mint ahogyan az is, hogy egy gyereket a pedagógus akár az osztály előtt is elmarasztal.
Nálunk azonban nem teljesen normálisak a körülmények, ezért bukik ki olyan gyakran gyerekből és szülőből is ösztönösen az "azért mert én cigány vagyok" mondat. Zöldbékának igaza van: társadalmi szintű jelenségről van szó.Amit én rendkívül rémisztőnek tartok, az a pedagógusok rettegése attól, hogy rájuk süthetik a rasszizmus bélyegét. Ez a szorongás pedig meggátolja, hogy létrejöjjön a kölcsönös bizalom légköre, enélkül pedig nem remélhető e téren igazi változás.
Kádár Judit | 2008. november 21. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Igen Juli, csak ez a konkrét iskolai helyzetben nem vezet sehova. Az akárhány éves gyereket (óvodástól az érettségizőig) épp abból a tulajdonítás-dzsungelből kell kisegíteni, amit a felnőttek világa köré rak. Úgy tudod kisegíteni, ha az eredeti érzésére reagálsz és nem a körítésre. Neked is jobb, hiszen pont abba a mocsárba félelmetes belelépni, ami kívül esik a konkrét helyzeten (azon, hogy nem vették be a játékba, azon, hogy összeszidták az osztály előtt...) és oda vezet, ahol már nincs eredeti érzés, nincs iskola, nincs gyerek, nincs neki segíteni akaró felnőtt, csak az őrjöngő indulat és ellen-indulat, szorongás és ellen-szorongás, tulajdonítás és ellen-tulajdonítás. Ebben a dzsungelben egyszerűen nincs jó lépés, mondat, mozdulat.

Ehhez képest azt mondani, hogy nézd csak, te most nagyon meg vagy bántva, de mit is tehetnénk, hogy jobb legyen? Mit tehetnénk most? Mit tehetnénk máskor? Bármi jó, ha nyugodtan, türelmesen, teherbíróan - és nem dzsungelbe vonható módon!!! - arra tudok figyelni, miben van a gyerek, mire érzékeny, milyen segítségre van szüksége.

Ha az ő túlzott érzékenységére a mi túlzott érzékenységünkkel reagálunk, akkor nem tud jó történni. Ezért mondom, hogy ha a bizsergető kis adrenalinforrásról (hogy cigány és ennek tulajdonítja a valós vagy vélt sérelmét) lemondunk, akkor minden gyereksérelem mögött találhatunk valami hasonló logikát. És találunk egy valódi fájdalmat, mellőzöttség, méltánytalanság, el nem fogadás érzést vagy félelmet. Ha CSAK erre az utóbbira reagálunk, marad egy kis esélyünk.

Azt nem felejthetjük el, hogy ki a felnőtt. A gyerek is bele van nyomva a szörnyű sztereotípia és túlérzékenység dzsungelbe és a felnőtt is. A különbség annyi, hogy a gyerek a saját erejéből, a saját akaratából nem tud ebből kijönni. Neki ehhez annak a segítsége kell, aki már elég érett ahhoz, hogy úgy döntsön, nem megy bele ebbe a torz társasjátékba.

Vagyis egyáltalán nem bagatellizálom, a "Mert cigány vagyok?" kérdést. Éppen hogy nem!
Szekszárdi Juli | 2008. november 21.
Éppen ma hallottam egy hasonló iskolai történetet. Egy ötödik osztályos roma kisfiú édesanyja rohant be az iskolába azzal a váddal, hogy a gyerekét megverték a társai azért mert cigány, az udvaron felügyelő pedagógus pedig nem védte meg.
Mint kiderült, ez nem így történt. A gyerek megsértődött, mert kiesett valami játékból, és otthon haragjában azt mesélte, hogy a többiek bántották. Végül egyértelműen tisztázódott a helyzet.
Amiért leírtam ezt az önmagában nem túl izgalmas történetet, az a hasonló esetekhez kapcsolódó erősödő szorongás a pedagógusokban. Hiszen a rasszizmus vádjával könnyen meghurcolhatnak manapság bárkit, olykor elég ehhez egy halvány gyanú. Általában túl feszült és gyanakvó a hangulat az iskolákban.
Kedves Judit! Vitatkoznom kell veled. Az "azért mert cigány vagyok" kitételnek sajnos ma Magyarországon különös súlya van. Nem hozható egy nevezőre a "miért éppen én" általad említett egyéb példáival.
zoldbeka | 2008. november 20. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Ha valóban hozzá akarnék szólni, akkor ki kellene lépnem az iskola világából a nagy társadalomba: de sokszor hallottam ezt a félmondatot mindenféle összefüggésben és rendszerben! Az iskolában, az általam élt iskolában ez még nem akkora probléma, bár tapasztaltam bőven hasonlót más intézményekben, például gyerekeim sulijában. Azt hiszem, hogy ez a félmondat épp annyira bánt mindenkit: magyart, romákat, illetve magyar romákat. Látjátok itt is bajban voltam, nehogy rasszista legyek.
Kádár Judit | 2008. november 20. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Bocsánat, most látom, hogy az "amikor ő tényleg megbántott" kifejezés kettős értelmű. Itt úgy értem, hogy ő tényleg meg van bántva. De csöppet sem baj, hogy ott lebeg a másik jelentés is, hiszen közben téged is tényleg megbántott - de hát pont ezt akartam mondani: ez az örvény.
Kádár Judit | 2008. november 20. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Kati, nagyon jó két történetet meséltél. A belátás, az akár utólagos megértés nagyon sokat használ. Azért gondolom, hogy az éles helyzeteket iszonyú fontos utólag megbeszélni, mert amikor "helyzet van", ott vagyunk a sodrásban az indulatainkkal, a rossz érzéseinkkel, sokszor a tehetetlenségünkkel. Higgadt helyzetben újra átgondolni, mi volt az, ami eltérítette a szót, a cselekedetet (az enyémet, a gyerekét, a gyerekekét) nagyon fontos: kialakít egy belső tükröt, vészcsengőt, megoldó eszköztárat.

Két apró: azt mondod, "kőkeményen agresszív". A "sírós, ugyanakkor támadó" kérdés olyan helyzetben, amikor ő tényleg megbántott (az osztály előtt kapott szidást, még ha megérdemeltet is) nekem nem tűnik kőkemény agressziónak.

A másik: Amikor bocsánatot kért Lajcsi, nagyon jó, hogy meg tudtad neki mondani, hogy más a harag elmúlta és más a fájdalomé. Én ugyanabban a percben még hozzátettem volna: Tudom, hogy én is fájdalmat okoztam neked, amikor a többiek előtt veszekedtem. Bocsáss meg, nagyon mérges voltam rád, de legközelebb majd négyszemközt beszéljük meg.

Azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert a helyzet, amit leírtál szépen mutatja az indulatok örvénylő természetét. Lajcsi valamiért (nem tudjuk, miért - jó lenne tudni) elveszítette a kontrollt. Ennek hatására te is, aminek hatására ő még jobban, mire te... Sebesülés-sebesítés körbe-körbe. Ezért jó utóbb VELE IS megbeszélni, hogy legközelebb hol iktatunk be majd egy kis szünetet a gomolygásba (pl. óra után, négyszemközt beszéljük meg), hogy mindkettőnknek módja legyen olyan helyzetből megérteni, mi kavarta az indulatot, amiben az indulat már nincs ott.

A kérdés már csak az, ott az órán a rendetlenkedés közepette
1. hogyan őrízzem meg a nyugalmamat?
2. mi a csudát tegyek (higgadtan), ami úgy oldja meg a helyzetet, hogy nem okoz további sebeket?

Innen nézve már olyan nagyon nem is számít, hogy a bántó visszakérdezés Lajcsi cigányságára vonatkozott vagy valami másra. Nagyon sokszor gondolják, mondják a gyerekek, hogy "Miért éppen én?" - és hozzáfűznek valamit, ami az ő érzékeny pontjuk. (Mert a jó tanulókra sosem tetszik rászólni, mert a Bettire sosem, mert a lányokra sosem, mert amikor engem piszkálnak, sosem...). Ez nagyon mindennapi, hiszen mindenkinek van gyenge pontja. Csak nem mindenki gyenge pontja találja el a mi gyenge pontunk (ami fáj) kellős közepét.

De mondom, nagyon-nagyon jó történetek ezek. Jók, okosak, türelmesek, belátók.
Egy prémiuméves pedagógus | 2008. november 19.
Egy kiváló pedagógus gyermekek iránti szeretetéről és elhivatottságáról tanuskodik a két történet. Nehéz igazságtalan, agresszívan feltett kérdésre megfelelő hangnemben, indulatmentesen, szakmailag kifogástalanul reagálni.Kevés az a pedagógus, aki önmagát vádolja türelmetlenségéért, felkészületlenségéért.
Minden elismerésem Kataliné, aki már olyan területen is magabiztos lehet, melyen legtöbben csak tapogatóznak.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek