OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. november 19.
» Hozzászólások (22)
Címkék:
 

„… mert cigány vagyok?!”

Csendes Katalin

Tanítok.
Bővebben: örömmel tanítok.
Részletezve: törekszem arra, hogy boldogan taníthassak. Ha a körülmények nem kedveznek, „összebújok a gyerekkel”, és egymás örömforrásaivá leszünk. Reményeim szerint.
Álmom egy olyan iskola, ahol tanár, gyerek, szülő, mind egyet akar. Szebb jövőt. És ehhez az oktatáspolitika is partnerül szegődik.
Addig is, amíg ez bekövetkezik, dolgozom álmom megvalósításán. Tanulok, nevelek, és együtt örülök a kollégáimmal minden apró sikernek. Mert vannak: kompetenciaalapú oktatás, esélyegyenlítés, tehetséggondozás, digitális tábla… és remény.

Pályám során kétszer találkoztam ezzel a fordulattal. Először még csak tétova kérdésként, második alkalommal már kőkemény agresszióval párosulva.

Az első történet: Julika

Ma már boldog édesanya az a kislány, akinek édes szülője ezt kérdezte tőlem. Emlékszem, akkoriban olyan sok gyerek járt az iskolánkba, hogy alig fértünk el, nem is volt tanári szobánk. Egy folyosórész volt leválasztva, ott ültünk.

Azért hívattam be a szülőt, mert szakszolgálati segítséget szerettem volna kérni tanulási zavarokkal küzdő kislányának. Az anya visszautasította ezt, mert úgy vélte: csökken a gyereke értéke, ha kiderül róla, hogy különbözik a többiektől. Győzködtem, soroltam az érveimet, hogy a gyereknek sem jó, ha nem tud eredményes lenni. Ekkor hangzott el a kérdés: „Kati néni azért akarja ezt, mert mi cigányok vagyunk?” Abban az időben nem igazán volt ildomos még a cigány szót sem kiejteni a szánkon, így ez a mondat váratlanul ért, és nagyon meghökkentett. „Nem – válaszoltam –, én nagyon szeretem Julikát, és azt akarom, hogy neki legyen jobb.” Rám nézett, látszott rajta: nem ezt a választ várta.

A segítséget végül nem fogadták el, de a kisebbik gyereket is hozzám íratták. Azóta évtizedek teltek el, de Péter, az a bizonyos „kisebbik”, máig átköszön akár az utca túloldaláról is. Messziről is harsog a „Tiszteletem, Kati néni!”. És Julcsi kislányát is megcsodálhattam az utcán tologatva – rózsaszín fodrokba csomagolt, arany karláncos, a család büszkesége. Egy plázabeli találkozásnál rá is kérdeztek: „Ugye, Kati néni, a Julikára hasonlít?” Szép arcú, ápolt, nyugodt baba. Bár a jövője is ilyen rózsás lehetne!

A második történet: Lajcsi

E történet megértéséhez szükség van az előzmények leírására is.

Lajcsi „örökös”. Büszkén viseli bal fülében az aranykarikát, és nem felejti el – amikor csak lehet – megemlíteni a „milliárdos” nagypapát, aki gondoskodik is a családról. Lajcsit gyakran magával viszi, tanítgatja.

Az év végi bizonyítvány nem tetszett a papának. Olyannyira nem, hogy magántanárt fogadott a fiú mellé, aki heti két-három alkalommal tanult vele. Lajcsira rá is fért a segítség. Tanulási problémája diagnosztizáltatását először megtagadta az édesanya, majd egy év múlva szó nélkül aláírta a vizsgálatkérő papírt. Ennyi időre volt szüksége, hogy elfogadja az érveimet.

Lajcsi nem volt könnyű eset. Igazi vezéregyéniség, akinek lépten-nyomon azzal kellett szembesülnie, hogy fiútársai jobban teljesítenek nála. A segítséget nehezen fogadta el, ezt a tekintélyén esett csorbának vélte. Amúgy ügyes volt, mint utólag kiderült, tehetséges sportoló, jó szervezőkészséggel megáldott gyerek. Ugyanakkor azonban agresszív, impulzív, türelmetlen – és nem osztályelső. Ez utóbbi csak azért zavarta, mert mindenben első akart lenni. Bármi áron. Győzni, győzni, legyőzni mindenkit.

Négy együtt töltött év kevés volt a gyökeres változásra, de kölcsönösen hatottunk egymásra. Én megtanultam, hogyan fogadtassam el vele az érveimet, hogyan tegyem belátóbbá, ő pedig megtanult igazodni a közös normáinkhoz.

Nemegyszer előfordult, hogy kézen fogva vittem az edzésre, ültem a padon, kivártam, amíg elkezdi a munkát. Osztottam be „főnöknek” a csoportmunkákban, mert biztos lehettem abban: ahol ő irányít, ott valóban munka folyik. Beszélgettem vele a folyosói padon kivárva, amíg lenyugszik, és meg tudja fogalmazni a baját. És eljutottunk odáig, hogy amikor nagyon ideges volt, és érezte, nincs teljesen igaza, ki tudta mondani: „Kati néni, most ne tessék szólni hozzám, most hagyjon!” – és én tudtam, hogy ilyenkor valóban békében kell hagyni, és hagytam is.

Már a negyedik év vége felé jártunk, amikor valamiért nagyon felidegesített. Az osztály előtt szidtam le. Ült vagy állt, arra már nem emlékszem, csak sírós, ugyanakkor támadó kérdésére: „Ezt most azért mondja, mert cigány vagyok?” Amint kimondta, érzékelhető volt, hogy őt magát is meglepte a mondat, ami visszavonhatatlanul elhangzott. Én egy pillanatig levegőt sem kaptam. Aztán olyat mondtam, amit addig még soha: „Kikérem magamnak ezt a vádat! Mondd meg, mikor bántottalak én téged azért, mert cigány vagy! Ha haszontalan voltál, vagy lusta, akkor igen. Álljon fel, aki úgy érzi, őt azért szidtam meg, mert cigány vagy magyar!” És folytattam, elkeseredetten. Lajcsi közbeszólt volna, de nem engedtem. A végén csak kibukott belőlem az, ami a legjobban fájt: „Lajcsi, nagyon megbántottál. Mélyen szíven ütött, amit mondtál. Én soha nem aszerint bántam se veled, se a többiekkel, hogy milyen színű a bőrötök. Ez a vád nagyon igaztalan.” Valami ilyesmit mondhattam. Az osztálytársak, akik mindvégig döbbent csendben figyeltek, ezt követően „nekiestek” Lajcsinak…

Talán még aznap, de lehet, hogy csak pár nap múlva, Lajcsi odajött hozzám bocsánatot kérni. Hogy nem gondolta komolyan. „Én ezt tudom, nem is haragszom. De megbántottál, és ez a fájdalom nem múlik el könnyen.”

A tanulság?

Elsősorban az én számomra: soha nem lehetek türelmetlen, felkészületlen, szakmailag, emberileg kevés. Magas a mérce, nem is sikerül mindig átugranom, de legalább látom a korlátaimat. Próbálom megérteni, elfogadni a másfajta értékrendet, a jót átvenni, a hiteles társadalmi normákat közvetíteni.

Fontos lenne, ha felelős politikusok, vezetők is megértenék, nem akkor tesznek jót, ha a sérelmeket erősítik. Azzal csak olajat öntenek a tűzre. Poroltó, haboltó vagy csak egy pohár víz ma még elég. De nehogy holnap a tűzoltókat kelljen hívni.

Csendes Katalin
(tanítónő, Kaposvár)

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Gajdos Judit | 2009. július 1.
Arany fülbevalós, aranykarláncos cigánygyerekek... hm... vannak ilyenek is. Ahogy vannak arany fülbevalós, aranykarláncos nem cigány gyerekek is. Emlegetjük ezt?
Meglehet, Lajcsi igen megbántotta... Azon gondolkodom, Lajcsit hányszor bántják meg... Lajcsi visszaszólhat-e?
Szerettem volna, ha a "megbántás" után az következik, megkérdezzük Lajcsit, milyen tapasztalatokból szólt. Ha beszélgetünk erről, és amit - nem kétlek - ebben az egyenlő bánásmódban a gyerekei megtapasztaltak, a tudatosság szintjére emelődik. Meg az is, amit - sajnos - máshol megtapasztaltak, ahol nincs egyenlő bánásmód.
Mert erről van, sajnos, a több tapasztalat.
http://romalap.eu/blog.html Szappan és víz
A jövőben is bátrabban bíznék, ha látnám a hozzá vezető utakat - az iskolában is! Reménye egy kicsit áthallásos.
martinito | 2009. május 20.
igazából van egy pont amikor az ember elválik attól hogy mire nevelték...; ekkor fejlődik ki a személyisége...általában serdülés után.
és ha olyan személyekkel beszélünk hasonló témákról, akik már !mondhatni! hogy túl vannak ezen, és jó barátok, pl.: csapattársaim (futball); szoktam néha horgászni vagy akárhova menni velük, és annyira összeszoktunk hogy nem is érdekel minket a megkülönböztetés: 5év után eléggé kiismerjünk egymást heti 10-15órában
és ilyeneken csak nevetünk: és elég gyakran előfordul hogy a cigány is szidja a cigányt, és a magyar vagy paraszt(mindegy mert ugyanazt értjük rajta) is szidja a parasztot:D az én esetem egyszerűbb ebben a dologban: mert nagyon sok fiatalt ismerek (most elárulom hogy 15éves vagyok), mert egy 20.000 fős lakosságú városban (én 20kmről járok be minden nap) van 3-4általános iskola és 4gimnázium/szakközép/szak -iskola és mindegyikből sokan ismernek: van ahová fajgyűlölők járnak, van ahova vegyesen, van ahova cigányok, és van ahova magyarok: és az élet annyira érdekes, hogyha egy cigány haverommal megyek az utcán vagy valahol; és szembe jön egy skinhead haverom akkor ugyanúgy köszönnek egymásnak, mintha ők is haverok lennének!/vagy fordítva
-
visszatérve a témához: van ahol megsértődnek az etnikai dolgokat sértő poénokon, de van ahol meg se fordul fejükben az a gondolat, hogy ezzel megsértett, persze ehhez hozzá kell nekik is szokni/vagy a témának hidegen kell hagyni őket...
csak az az orvosság, hogy ki kell ismerni a személyeket..de ez annyira nem egyszerű feladat
kati tanító néni | 2009. március 7.
Kedves Martinito !
Eszembe jutott még valami. Én is udvariasan mosolygok, amikor a pedagógusokon élcelődnek, de ha kicsit is ismerős körben történik, akkor rendesen kivesézem a poént. Az általánosítás mindig sértő. Bizonyára a Te cigány barátaid is Rád való tekintettel vágnak jó képet az idióta viccekhez. Egyszer kérdezd meg az őszinte véleményüket. Meg fogsz lepődni.
kati tanító néni | 2009. február 26.
Martinito!
tökéletesen igazad van. csak más a cigány, és más a "cigányozás". talán jobban kifejezi a néger-nigger szópár a különbséget.
az a baj, hogy megváltozott a jelentése a szavaknak. már a mögöttes tartalom a fontos, lassan köze sincs a szótári alakhoz. ezért írtam én le ezt a két történetet.
martinito | 2009. február 25.
ezt nem igazán értem; hogy miért kerül ide...mondjuk azt is szokták mondani, hogy enyhít az ember problémáin ha elmondja azokat

de szerintem ha valaki magyar, akkor az magyar; és ha valaki cigány akkor az cigány...el kell fogadni, és nem lehet ellene változtatni (kivétel: Michaell Jackson, aki néger:D:D:D:D)
és nem is kell!!!
és szerintem nyugodtan lehet mondani hogy cigány: a barátaim többsége is ezt találja helyesnek
sőt! vannak cigány barátaim is: és ők sem sértődnek meg ha említjük a cigány szót/jelzőt megszólításként vagy akármiként:D
és akkor sem sértődnek meg ha valami olyan poént vagy viccet hallanak amiben buta, idióta cigányok vannak:
ilyenkor ők is azt mondják; hogy az olyan "romlott cigányok" miatt nézik le a rendes cigányokat!
és ebben van is valami szerintem: előítélete mindenkinek van, és érzése is
még akkor is ha elfolytjuk azokat...
de ezek gyakran megváltoznak, "de a kivétel erősíti a szabályt..."
kati tanító néni | 2009. január 19.
Kedves BG!
Köszönöm sorait. Valóban nem könnyű szakma a mienk. És vannak helyek, helyzetek, amikor kifejezetten nehéz. De ha jó kollégákkal van az ember körülvéve, ha mindig van, aki segít kilábalni a kétségbeesésből, akkor azért szép ez a pálya. Nekem gyönyörű. Még mindig.
BG | 2009. január 13.
Nehéz a témáról korrektül, és politikailag pártatlanul beszélni. Én nem vagyok pedagógus, de egy hozzám közel álló hölgy az - és őszintén meg kell mondanom, hogy ő ebbe a témába fáradt bele. És nem csak úgy elfáradt, hanem a hivatása iránti közönybe menekült. Mostmár csak "futószalagon" gyártja a képzetlenebbnél képzetlenebb gyerekeket (jórészt cigányokat), mert nem akar sem testileg, sem lelkileg belerokkanni a munkájába.
Kata | 2008. december 15.
Kedves Mindenki!
Elgondolodva olvastam a soraitokat. Én naponta találkozom ilyen és ennél durvább kiszólásokkal. A "kedvencem"az,amikor az óra elején állt az egész osztály a jelentésre várva, kivéve egy fiút. Megkértem, álljon fel, majd a válasza a következő volt:"Romugróknak is fel kell állni?" Nyugodtan, mosolyogva-gyomorgörcs közepette- elmondtan nekik mi is az a romugró, mert persze nem tudták, ill. elmagyaráztam, hogy itt mindenki magyar állampolgár, ezért ugyanazok a kötelességei, tehát lesz szíves felállni, hogy órát tudjunk kezdeni. Ma azt kérik ki maguknak, hogy cigányok, tegnap azt kérte ki magának, hogy ő nem magyar, hanem cigány. Szerintem ez identitászavar, amit nem megoldanak döntéshozóink, hanem csak gerjesztenek. Pedig ha megértené mindenki, hogy magyar állampolgárként nincs különbség köztünk , a szabályok mindenkire vonatkoznak, akkor talán könnyebb lenne egy hajóban egy irányba evezni.
Ez így egyre jobban egy káoszhoz hasonlít.
Peer Kriszti | 2008. december 13. | peerk[kukac]freemail[pont]hu
Olyan jó volt olvasni ezt az írást...mint amikor pontosan eltalálom, mennyi só kell a levesbe. Nehezek ezek a mondatok, mélyre mennek és néha nehéz leválasztani arról, hogy nem is nekünk szólnak! Köszönöm.
L.Ritók Nóra | 2008. november 26.
Ma lesz a TV 2-n az Ügy című műsorban, éjfél után egy film rólunk. Kapcsolódik az íráshoz. Ha fenn bírtok maradni nézzétek meg.Remélem, erőt ad mindannyiunknak.
Szekszárdi Juli | 2008. november 26.
Katikám, gyönyörű a történeted, sokunkat elgondolkodtatott. Köszönjük. Csak csináld igy tovább, boldogok lehetnek azok a gyerekek, akiknek ilyen tanitó nénijük van.
kati tanító néni | 2008. november 25.
az előző névvel nem működik a link. remélem, most igen.
csendes katalin | 2008. november 25.
miért született ez az írás? az, hogy juli kért, csak alibi. rögtön "kibukott" belőlem mindkét történet. előbb utóbb megírtam volna valahol.
miért ilyen lett? mert nem vagyok szépíró. még csúnya sem :) a gondolataimat híven megfogalmazni nagyon nehéz. nem is sikerült maradéktalanul. igaza van juditnak. és nem vagyok tévedhetetlen. sőt. de elszántan keresem az utamat, az általam bejárható, belátható, tévedésektől sem mentes, sosem nyílegyenes, de előbbre vivő utat.
és mi az előbbre? hol van az az előbb? ott, ahol tolerálom a másikat, és ő is elfogad engem.
L.Ritók Nóra | 2008. november 23.
Igen, egyetértek azzal a tanulsággal, hogy a sérelmek erősítése olaj a tűzre. Egyre többet hangzik el ez a kérdés, "azért, mert cigány vagyok?", és bizony, azt látom, már lassan ez nem kérdés, hanem kijelentés:"igen, velem másképp bánnak, azért mert cigány vagyok." Érzitek a kettő különbségét? Nem kérdezik, hanem igazolva látva, vádlóan közlik. És ez nem jó. Számomra vannak emberileg elfogadható cselekedetek, és vannak nem elfogadhatók. És ez nem cigány, vagy nem cigány gyerek, ember kérdése. Nem lenne szabad gondolkodás nélkül etnikai problémákat keresni ott, ahol nem is ez van, és ráerőltetni mindenáron, mindenre a cigánykérdést. Mi, cigányokkal foglalkozó pedagógusok pontosan tudjuk, hogy ez milyen káros. Miért nem látják ezt azok is, akik döntési helyzetben vannak? Most azért félnek a pedagógusok a rasszista bélyegtől, mert ezt a nyilvánosság bevonásával azonnal, gondolkodás nélkül rásütik, ha cigánygyerek van bármilyen ügyben. Pedig lehet, hogy nem is jutott volna senkinek az eszébe, hogy ezt így is lehet érteni. Reálisabban, általános emberi normák szerint, és főleg körültekintetően, vádaskodás nélkül kellene megvizsgálni minden esetet. Különben nagy bajok lesznek, mert erőt kap egy olyan vonulat, ami majd gátja lehet a jobbítás szándékának is.
És persze tudom, hogy vannak rasszista pedagógusok, emberek, cigánygyűlölők. Én is ezek ellen harcolok. De nem mindenáron tisztára mosva azt, aki hibázik, és bemocskolva azt, akinek eszébe sem jutott volna valamilyen problémát cigánykérdésként kezelni.
terepmunkás | 2008. november 23.
Juli, azt a különös súlyt, mi felnőttek aggatjuk rá - és elvárjuk, hogy a gyerek ne hordja a vállán. Hát hiába, mert húzza, löki, görbíti. S vele görbülünk mi is. Bármely agresszióval, bűncselekménnyel kapcsolatos hír első kommentje a kérdés - cigány volt? - amíg ezt szó nélkül tudomásul vesszük, addig azt is illene - a gyerekek a lehető legegyszerűbb módon - ugyanennek a sztereotípiának megfelelve hárítanak felelőséget. Felelős politikusra várni szerintem naivitás. Ott az osztályban, az utcán, helyzetben kell tenni. Ha lehet indulat nélkül - csak jelzem, iszonyat nehéz - erről is szól Kati története.
Szekszárdi Juli | 2008. november 22.
Egyetértek az alapkérdésben, de néhány részletet pontosítani szeretnék. Az általam felidézett történetben nem arról volt szó, hogy nem vették be a játékba a roma kisfiút, hanem arról, hogy a játékszabályok szerint kiesett, és ezen vérig sértődött. Normális körülmények között ez ötödikes gyerekeknél a pedagógus által jól kezelhető, mindennapi helyzet. Mint ahogyan az is, hogy egy gyereket a pedagógus akár az osztály előtt is elmarasztal.
Nálunk azonban nem teljesen normálisak a körülmények, ezért bukik ki olyan gyakran gyerekből és szülőből is ösztönösen az "azért mert én cigány vagyok" mondat. Zöldbékának igaza van: társadalmi szintű jelenségről van szó.Amit én rendkívül rémisztőnek tartok, az a pedagógusok rettegése attól, hogy rájuk süthetik a rasszizmus bélyegét. Ez a szorongás pedig meggátolja, hogy létrejöjjön a kölcsönös bizalom légköre, enélkül pedig nem remélhető e téren igazi változás.
Kádár Judit | 2008. november 21. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Igen Juli, csak ez a konkrét iskolai helyzetben nem vezet sehova. Az akárhány éves gyereket (óvodástól az érettségizőig) épp abból a tulajdonítás-dzsungelből kell kisegíteni, amit a felnőttek világa köré rak. Úgy tudod kisegíteni, ha az eredeti érzésére reagálsz és nem a körítésre. Neked is jobb, hiszen pont abba a mocsárba félelmetes belelépni, ami kívül esik a konkrét helyzeten (azon, hogy nem vették be a játékba, azon, hogy összeszidták az osztály előtt...) és oda vezet, ahol már nincs eredeti érzés, nincs iskola, nincs gyerek, nincs neki segíteni akaró felnőtt, csak az őrjöngő indulat és ellen-indulat, szorongás és ellen-szorongás, tulajdonítás és ellen-tulajdonítás. Ebben a dzsungelben egyszerűen nincs jó lépés, mondat, mozdulat.

Ehhez képest azt mondani, hogy nézd csak, te most nagyon meg vagy bántva, de mit is tehetnénk, hogy jobb legyen? Mit tehetnénk most? Mit tehetnénk máskor? Bármi jó, ha nyugodtan, türelmesen, teherbíróan - és nem dzsungelbe vonható módon!!! - arra tudok figyelni, miben van a gyerek, mire érzékeny, milyen segítségre van szüksége.

Ha az ő túlzott érzékenységére a mi túlzott érzékenységünkkel reagálunk, akkor nem tud jó történni. Ezért mondom, hogy ha a bizsergető kis adrenalinforrásról (hogy cigány és ennek tulajdonítja a valós vagy vélt sérelmét) lemondunk, akkor minden gyereksérelem mögött találhatunk valami hasonló logikát. És találunk egy valódi fájdalmat, mellőzöttség, méltánytalanság, el nem fogadás érzést vagy félelmet. Ha CSAK erre az utóbbira reagálunk, marad egy kis esélyünk.

Azt nem felejthetjük el, hogy ki a felnőtt. A gyerek is bele van nyomva a szörnyű sztereotípia és túlérzékenység dzsungelbe és a felnőtt is. A különbség annyi, hogy a gyerek a saját erejéből, a saját akaratából nem tud ebből kijönni. Neki ehhez annak a segítsége kell, aki már elég érett ahhoz, hogy úgy döntsön, nem megy bele ebbe a torz társasjátékba.

Vagyis egyáltalán nem bagatellizálom, a "Mert cigány vagyok?" kérdést. Éppen hogy nem!
Szekszárdi Juli | 2008. november 21.
Éppen ma hallottam egy hasonló iskolai történetet. Egy ötödik osztályos roma kisfiú édesanyja rohant be az iskolába azzal a váddal, hogy a gyerekét megverték a társai azért mert cigány, az udvaron felügyelő pedagógus pedig nem védte meg.
Mint kiderült, ez nem így történt. A gyerek megsértődött, mert kiesett valami játékból, és otthon haragjában azt mesélte, hogy a többiek bántották. Végül egyértelműen tisztázódott a helyzet.
Amiért leírtam ezt az önmagában nem túl izgalmas történetet, az a hasonló esetekhez kapcsolódó erősödő szorongás a pedagógusokban. Hiszen a rasszizmus vádjával könnyen meghurcolhatnak manapság bárkit, olykor elég ehhez egy halvány gyanú. Általában túl feszült és gyanakvó a hangulat az iskolákban.
Kedves Judit! Vitatkoznom kell veled. Az "azért mert cigány vagyok" kitételnek sajnos ma Magyarországon különös súlya van. Nem hozható egy nevezőre a "miért éppen én" általad említett egyéb példáival.
zoldbeka | 2008. november 20. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Ha valóban hozzá akarnék szólni, akkor ki kellene lépnem az iskola világából a nagy társadalomba: de sokszor hallottam ezt a félmondatot mindenféle összefüggésben és rendszerben! Az iskolában, az általam élt iskolában ez még nem akkora probléma, bár tapasztaltam bőven hasonlót más intézményekben, például gyerekeim sulijában. Azt hiszem, hogy ez a félmondat épp annyira bánt mindenkit: magyart, romákat, illetve magyar romákat. Látjátok itt is bajban voltam, nehogy rasszista legyek.
Kádár Judit | 2008. november 20. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Bocsánat, most látom, hogy az "amikor ő tényleg megbántott" kifejezés kettős értelmű. Itt úgy értem, hogy ő tényleg meg van bántva. De csöppet sem baj, hogy ott lebeg a másik jelentés is, hiszen közben téged is tényleg megbántott - de hát pont ezt akartam mondani: ez az örvény.
Kádár Judit | 2008. november 20. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Kati, nagyon jó két történetet meséltél. A belátás, az akár utólagos megértés nagyon sokat használ. Azért gondolom, hogy az éles helyzeteket iszonyú fontos utólag megbeszélni, mert amikor "helyzet van", ott vagyunk a sodrásban az indulatainkkal, a rossz érzéseinkkel, sokszor a tehetetlenségünkkel. Higgadt helyzetben újra átgondolni, mi volt az, ami eltérítette a szót, a cselekedetet (az enyémet, a gyerekét, a gyerekekét) nagyon fontos: kialakít egy belső tükröt, vészcsengőt, megoldó eszköztárat.

Két apró: azt mondod, "kőkeményen agresszív". A "sírós, ugyanakkor támadó" kérdés olyan helyzetben, amikor ő tényleg megbántott (az osztály előtt kapott szidást, még ha megérdemeltet is) nekem nem tűnik kőkemény agressziónak.

A másik: Amikor bocsánatot kért Lajcsi, nagyon jó, hogy meg tudtad neki mondani, hogy más a harag elmúlta és más a fájdalomé. Én ugyanabban a percben még hozzátettem volna: Tudom, hogy én is fájdalmat okoztam neked, amikor a többiek előtt veszekedtem. Bocsáss meg, nagyon mérges voltam rád, de legközelebb majd négyszemközt beszéljük meg.

Azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert a helyzet, amit leírtál szépen mutatja az indulatok örvénylő természetét. Lajcsi valamiért (nem tudjuk, miért - jó lenne tudni) elveszítette a kontrollt. Ennek hatására te is, aminek hatására ő még jobban, mire te... Sebesülés-sebesítés körbe-körbe. Ezért jó utóbb VELE IS megbeszélni, hogy legközelebb hol iktatunk be majd egy kis szünetet a gomolygásba (pl. óra után, négyszemközt beszéljük meg), hogy mindkettőnknek módja legyen olyan helyzetből megérteni, mi kavarta az indulatot, amiben az indulat már nincs ott.

A kérdés már csak az, ott az órán a rendetlenkedés közepette
1. hogyan őrízzem meg a nyugalmamat?
2. mi a csudát tegyek (higgadtan), ami úgy oldja meg a helyzetet, hogy nem okoz további sebeket?

Innen nézve már olyan nagyon nem is számít, hogy a bántó visszakérdezés Lajcsi cigányságára vonatkozott vagy valami másra. Nagyon sokszor gondolják, mondják a gyerekek, hogy "Miért éppen én?" - és hozzáfűznek valamit, ami az ő érzékeny pontjuk. (Mert a jó tanulókra sosem tetszik rászólni, mert a Bettire sosem, mert a lányokra sosem, mert amikor engem piszkálnak, sosem...). Ez nagyon mindennapi, hiszen mindenkinek van gyenge pontja. Csak nem mindenki gyenge pontja találja el a mi gyenge pontunk (ami fáj) kellős közepét.

De mondom, nagyon-nagyon jó történetek ezek. Jók, okosak, türelmesek, belátók.
Egy prémiuméves pedagógus | 2008. november 19.
Egy kiváló pedagógus gyermekek iránti szeretetéről és elhivatottságáról tanuskodik a két történet. Nehéz igazságtalan, agresszívan feltett kérdésre megfelelő hangnemben, indulatmentesen, szakmailag kifogástalanul reagálni.Kevés az a pedagógus, aki önmagát vádolja türelmetlenségéért, felkészületlenségéért.
Minden elismerésem Kataliné, aki már olyan területen is magabiztos lehet, melyen legtöbben csak tapogatóznak.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek