OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív

A zűrkorszak gyermekei

Mai ifjúsági csoportkultúrák

Szapu Magda kötete

IllusztrációHovatovább egy évtizede annak, hogy először felmerült a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (mégpedig természetesen a Folklore Tanszéken) a folklorisztikai képzés, illetve továbbképzés átszervezésének szükségessége. Észre kellett vennünk, hogy igazán megváltozott a folklorisztika helyzete Magyarországon. Ez nyilvánvalóan a folklór helyzetének megváltozásával függ össze. Egyrészt megnőtt az ismeretanyag, amelyet a hagyományos folklór adatainak összegyűjtése, publikálása során felhalmoztak. Másrészt új meg új témákkal kapcsolatban is sikerrel járt a folklorisztikai módszerek alkalmazása. A fejlődésnek megfelelően gyakorlatilag áttekinthetetlenül gazdaggá vált a magyarországi „néprajzi” tudományterület. Ma már senki sem képzelheti magáról, hogy a magyar néprajz egészéről szakértelemmel rendelkezik. A megváltozott helyzetben előbb arra gondoltunk, hogy önálló folklorisztikai szakot indítunk, természetesen szoros kapcsolatban az ezzel egyszerre önállósodó tárgyi néprajzi szakkal. Akkor e terv megvalósulását megakadályozták. Nem sokkal ez után viszont módunk nyílt arra, hogy önálló továbbképzési formát alakítsunk ki: megindult és jelenleg is működik „magyar és összehasonlító folklorisztika” doktori (PhD-) programunk. A több éves szakképzés végén – mint a hasonló programok során – a doktorandusoknak tudományos disszertációt kell írniuk, amelynek kiadatására azonban – sajnos – az egyetemnek és az egyes tanszékeknek általában nincs anyagi keretük.

Szerencsére a Folklore Tanszék doktori programjában eddig elkészült legjobb doktori értekezések megjelenhettek. Közéjük tartozik Szapu Magda tanulmánya is. Az olvasó maga ítélheti meg, mennyire indokolt a nyomtatott könyvként való közzététel. Magam, mint e doktori program kezdeményezője és vezetője, azt tehetem mindehhez hozzá, hogy e diszszertáció pontosan jelzi, miért van szükség folklorisztikánk modernizálására, s egyszersmind azt is, milyen eredmények várhatók e változástól.

Szapu Magda a Felvidéken született, néprajzi egyetemi tanulmányait azonban már nálunk, Budapesten végezte. Munkahelye a kaposvári múzeum. Már korábbi munkássága is igen sokrétű, számos publikációt jelentetett meg. Vizsgálta szülőföldjének, a Vág alsó folyásvidékének népi kultúráját és ennek módosulását, a somogyi cigányok folklórját, volt múzeumi kollégája, Együd Árpád gyűjteményének gondozójaként pedig a somogyi népköltészet és szokásvilág igen sok témakörét. Már ekkor is kitűnt, milyen jó érzéke van a modern szempontú gyűjtéshez, mennyire jól kiismeri magát a „mai” fiatalok között. Ő eredetileg korábbi, hagyományos szövegfolklorisztikai munkái folytatását szánta doktori értekezésnek. Ám amikor én másra próbáltam rávenni, csakhamar a most megjelent disszertáció témáját javasolta. Ebben maradtunk. Rekordidő alatt gyűjtötte össze azt a hihetetlenül gazdag adattárat, amelynek bemutatását és elemzését olvashatjuk itt. Témaválasztása és elemzései egyaránt jól mutatják, miben kellett megváltoznia és mennyiben lehetett módosulnia folklorisztikánknak.

Természetesen nemcsak a legmodernebb témák tartozhatnak e megújult magyar folklorisztika érdeklődési körébe. A hagyományos témák, vagy éppen a történeti-folklorisztikai tárgykörök, intenzív gyűjtések, komparatív vizsgálatok is egyre magasabb szinten jelennek itt meg. Mindezek közös jellemzője, hogy a tárgykört egyre gazdagabban dokumentálják anyagokkal és adatokkal.

Szapu dolgozata sok szempontból kihívást jelentett. Már az az ötlet is, hogy kaposvári középiskolások zenei irányzatok szerinti (vagy ilyennek nevezett) csoportosulásait és életvitelét kutassa, újításszámba ment nálunk. Az „ifjúsági kultúra” vagy „életmód” vizsgálata nálunk legfeljebb a szociológia és a pszichológia keretében bontakozhatott ki eddig. A pedagógia vagy éppen a kriminalisztika pedig legfeljebb egy-egy részét vizsgálta e bonyolult, sokrétű jelenségnek. Szapu Magda dolgozata két szempontból is eltér a korábbi, az ifjúság életmódjával foglalkozó vizsgálatoktól. Egyrészt csak egyetlen, jól körülhatárolható témakört vizsgált, és noha bemutatja a fiatalok társadalmi, családi, iskolai hátterét - mindez nem volt tárgya a kutatásnak. Nem is kérdezte, mondjuk, a tanulmányi eredményeket, az elhelyezkedés statisztikáit vagy a vallási nézeteket, az egyes családok anyagi viszonyait. Pedig sok mindent tud minderről, és ha szükséges, háttér-információként utal is ezekre a tényekre. Másrészt a hagyományos néprajzi-folklorisztikai módszereket használta: néprajzi gyűjtést végzett, adatközlőit személyesen ismeri, ugyanúgy írja le öltözetüket, szokásaikat, ahogy a „régi” folklorisztikában szokás. Az adatok csoportosítása, bemutatása is hagyományos és folklorisztikai jellegű. Persze jellegzetesen modern jelenségek esetében azért nem lehet mindenben csak a régi mintákat követni. A pogó tánc vagy a drogfogyasztás vizsgálata nem is lehet azonos, mondjuk, a hajdútánc vagy a mákosrétes-fogyasztás vizsgálatával.

Folklorisztikainak neveztem e disszertáció adatgyűjtési és -csoportosítási megoldását. Azért ismétlem ezt, hogy kiemeljem: ilyen jellegű a közvetlen megfigyelés, a beszélgetés, a valódi élethelyzeteket bemutató képi dokumentáció. Szerencsére ezt Szapu Magda kiegészíti statisztikai jellegű adattárral is. Ám még itt is megfigyelhető a mi „terepmunkamódszerünk”, amely az egyedi tények bemutatását tartja céljának – még akkor is, ha sok száz tételes statisztika, soklapos kérdőív segíti e tények rendszerezését. Annak a boltnak a bemutatása, ahol a csoporthoz tartozás kellékei beszerezhetők, vagy egy videóra vett, táncos buli leírása csak egy-egy lépéssel megy túl a kipróbált módszereken: egy vásár, egy mézeskalácsműhely, egy lakodalom vagy egy táncházi este folklorisztikai leírásán.

Magam ugyan sosem kételkedtem abban, hogy a mi módszereink alkalmazhatók a „modern” társadalmi tények leírására (lásd például az egykori május elsejei felvonulások általunk végzett vizsgálatát), ám még így is meglepett az, hogy milyen jól is tudja e régi módszereket alkalmazni a modern témát kutató folklorista. Persze csak akkor, ha olyan jó szemű és szorgalmas gyűjtő, mint amilyen e disszertáció alkotója.

Ugyanezt a „folklorisztikai” módszert dicsérem az anyag interpretálása kapcsán. Szapu Magda nem átkoz, nem szörnyed el, nem áll elő megváltó ötletekkel. Nem riogat bennünket és nem sopánkodik, még akkor sem, ha riasztó tényekkel foglalkozik. Természetesen a folkloristának is van véleménye az itt bemutatott jelenségekről. Még ez is érződik a dolgozatban. Ám mi megtanultuk azt, hogy a néphit, a népi gyógyítás esetében nem az a folklórkutató dolga, hogy rendőrt vagy elmeorvost hívjon adatközlői megrendszabályozására. A Hitler-kabátos vagy mobiltelefonján kábítószer-kínálatát dicsérő fiatal sem lehet kriminológiai vagy addiktológiai apropó a folklorista számára. Sőt, a mi folklorisztikai szempontjaink szerint a néptánckedvelő, rekordorientáltan sportoló fiatal sem valamilyen példaképnek állítandó és automatikusan követendő ideál. „Csak” adatközlő, „csak” egy életvitel megtestesítője. Szapu jól ismeri a kaposvári fiatalokat. Ha kell, utal arra, érzékelteti, milyen családi konfliktusok, milyen anyagi körülmények és általában az ifjúkori identitászavaroknak milyen jelei fedezhetők fel rajtuk. E jelenségekkel szemben is megértő.

A dolgozatból (éppen az adatgyűjtő és az adatközlők között meglévő bizalomnak köszönhetően) az is kiderül, hogy e sokfelé orientálódó fiatalság számára mindez vállalható életmód, amelynek keretében élni, tanulni, sőt boldognak lenni is lehet. Ez hihetetlennek tűnik, ha csak anynyit tudunk, hogy egy senkihez sem szóló, szép és intelligens leány éveken át fogyókúrázik, hogy egy fiú rasszista elvekből kiindulva vágyik fegyverre, hogy a fiatalok tánc közben acélbetétes bakanccsal rugdossák egymást. Ám Szapu azt is bemutatja, hogy az általa vizsgált három csoportban egy-egy kábítószerfüggő egyén van, hogy a szkinhed kifejezetten tájékozódni kíván, hogy a butikban vett „egyforma” öltözeteket egyéniségük kifejezésére használják a fiatalok. Ha nyelvükre és intim tájaikra kerülnek is „ékszerek” – mindez még nem bűntény, nem is aberráció vagy deviancia. Gondoljunk csak a hegyi szkíták és a maorik tetoválásaira, arra, hogy az ajaknégerek fatál méretű betétekkel ékesítették ajkaikat, hogy a nemi szervek „díszítése” évezredeken és kontinenseken átívelő hagyomány.

Bár Szapu nem ad részletes kultúrtörténeti eligazítást ezzel kapcsolatban, azért felidézi, hogy a Habsburg főhercegek és Horthy Miklós mellett Károlyi Mihály, sőt Erzsébet királynő is tetováltatta magát. Vagyis az automatikus szörnyülködés a kultúra nem ismeretéből fakadna. Azt pedig magam is frappáns ötletnek tartom (noha nem fogom követni), hogy a felkarra tetovált bika orrába valódi kis ékszerkarikát lövetett az egyik kaposvári fiatal. Miért is ne? Csak Szent Margit tüskésdisznóbőrből készült vezeklőöve lehetett követendő példa? Az akkori „fiatalok” ugyanúgy kulturális mintákat követtek, mint a maiak – egyszóval már évszázadokkal ezelőttről is idézhetünk extrém eseteket.Szapu disszertációja nem azt jelzi, hogy minden mai fiatal örökre „elveszett". És noha féltjük (és félthetjük is) gyermekeinket sok olyan „ötlettől", amit e könyv leír, nem az UV-fényben sejtelmesen világító műköröm teszi boldogtalanná, kiúttalan helyzetűvé a fiatalokat. A súlyos társadalmi problémák – amelyek a mai magyar fiatalok körében is jelen vannak – nem a sarki kocsmában keletkeznek, és még csak nem is a Hollandiából „anyagot” importáló díler okozza őket. Ha a kedvelt dalok szövegében, előadásmódjában ott is van a durvaság, a rasszizmus, a sátánizmus vagy a sarlós-kalapácsos városi gerillák, sőt a „füvek” dicsérete – sőt, e dalok népszerűsége hozzájárul a hozzájuk kapcsolódó ideológiák terjedéséhez, hatékonyságához –, azért az SS-egyenruha (vagy annak képe) még nem vezet feltétlenül a Kristályéjszakához, és – megfordítva – a Red Bull betiltása, mondjuk, a munkanélküliség megszüntetéséhez.

Szapu Magda disszertációja egy eddig voltaképpen ismeretlen világot tár fel, éspedig nem csupán a magyar folklorisztika, hanem a magyar társadalomtudomány számára is. Ugyanakkor a kötet végén szereplő irodalomjegyzék arról tanúskodik, mások is észrevették szinte mindazt, amiről e könyvben olvashatunk. Tudjuk, még ezen kívül is sok adatgyűjtés, felmérés, információgyűjtés készült. Ezek egy része még csak nem is titkos, hanem hozzáférhető anyag. Egy-egy témakörről (mondjuk, a különböző zenei stílusok kedveltségéről, hatásmechanizmusáról vagy akár a nemzeti sztereotípiák érvényesüléséről) igen jó, itt nem említett szakirodalom olvasható - még nálunk is. Szapu azonban nem „korunk enciklopédiáját” kívánta megírni, hanem a kaposvári középiskolások szórakozási formáinak folklorisztikai elemzését. Ennek megfelelően a megemlített fogalmak minimáldefinícióját adta csupán, nem is akart azzal foglalkozni, mi mindent mondtak már eddig, mondjuk, a „szabadidőről” vagy az „ellenkultúráról". Noha végül is meglepett, milyen sokféle előtanulmányt idézhetett e könyv – sem tudománytörténeti, sem -elméleti teljesség elérése nem volt a mű célkitűzése. Ilyesmitől magam is óvtam a szerzőt.

Szapu munkája ezer szállal kapcsolódik a mai magyar folklorisztikához, szociológiához, ifjúságkutatáshoz. Mégis, dimenziójában új, szinte „forradalmi” változást jelent (az adatközlők nyelvén „hatványozódott” valami). Ha megnézzük, miket írt le a sárközi vagy kalotaszegi fiatalokról, mondjuk, Kresz Mária – nemcsak az azóta eltelt, többszörösen is sorsfordító fél évszázad, hanem a szemlélet különbsége is szembetűnő. Mintha az akkori kutatás, amely elsősorban a „sorskérdésekre” koncentrált, nem vette volna észre – vagy nem tartotta volna fontosnak – az ifjúsági szórakozás jelenségét, tényeit. Szapu jól választotta meg a tényfeltáró kutatás időpontját is. Ebben az időben, amikor már évek teltek el a politikai rendszerváltás óta, egyfajta „nyugvóponthoz” ért a kaposvári fiatalok kultúrájának globalizálódása. Objektív vizsgálatra alkalmas pillanat ez: már megfogalmazódtak a különböző csoportok. Különösen érdekes a fiataloknak egymás csoportjairól alkotott véleménye: nem elkeseredett küzdelem zajlik köztük, hanem „békés egymás mellett élésről” értesülhetünk. E nyugalmas pillanat nem olyan látványos, hogy „akciószociológus” után kiáltson, ám megbízható vélemények összegyűjtését, higgadt leírást tett lehetővé. Szapu Magda élt is ezzel.

A mai kaposvári fiataloknak megvan a véleményük a mai magyar társadalomról, a világról. Maguk is itt élnek, ide kell beilleszkedniük. Akkor is ez a helyzet, ha artikulálják ezt a véleményt, akkor is, ha éppen ez elől hátrálnak ki – akár az egész társadalomból. (Bár ez igazán vad formájában nem volt tapasztalható a vizsgálat során.) Akkor is ez a helyzet, ha a fiatalok világfelfogása számunkra primitívnek, tájékozatlannak, ellenségesnek tűnik. Szapu könyvének behozhatatlan előnye, hogy e csendes, békés bemutatással olyan közel kerülünk a fiatalokhoz, amennyire más magyarországi kutató sosem jutott el. Ha nincs is mellbevágó újdonság Szapu adataiban, az a szerencsés módszertani megoldás, hogy társította a folklorisztikai terepmunkát az ifjúságszociológiai felmérésekkel, megadja mind az intimitás, mind az általánosítás lehetőségét. Kaposvár vonatkozásában teljes képet ad témájáról. Szerencsére még épp kezelhető méretű az itteni iskolák, ezen belül a csoportok és személyek száma. Kisebb minta kevés, nagyobb már alighanem áttekinthetetlen lett volna.

Mindezek következtében is nyilvánvaló, hogy alapvető munkát alkotott a szerző, amelyet még sok évig mint tüzetes helyzetfeltárást fognak forgatni – ez után pedig megbízható „történeti” adatbázisként idézni. Ha szabad prófétáskodnom, azt is előre látom, hogy a mostani adatközlők közül is lesznek olyanok, akik szülőként, majd nagyszülőként is kézbe veszik ezt a tudományos munkát, és mint valami ifjúkori képes albumot lapozgatják, a maguk múltját visszaidézendő.

Noha a könyv szerzője a bevezető fejezetben gondosan beszámol munkája előzményeiről, legyen szabad nekem is visszatérni e témakörre, annál is inkább, mivel én olyasmit is elmondhatok a szerzőről és munkájáról, amiről ő nem beszélhet.

Néprajztudományunkban nincs előzménye e munkának, mindössze önéletírásokban bukkanhatunk rá az ifjúkor szórakozásairól szóló beszámolókra (némelyikük szinte irodalmi alkotás, mondjuk, Vankóné Dudás Juli vagy Győri Klára írásai). Ezeket néprajzi forrásmunkaként szokás felhasználni. Jellemzi őket a „boldog ember” szindrómája: az ifjúkor szépnek látszik e visszaemlékezésekben, és még az olyan kritikus szerzők is, mint Nagy Olga vagy Veres Péter, a konfliktusokat és a kiúttalanságot legfeljebb csak érzékeltetik, de nem mutatják meg. Noha ezekben az emlékezésekben megjelenik az agrárproletár fiatalok, malteroslányok, kubikosfiúk és kivándorlásra kényszerült szegényemberek alakja, mégsem igazán kapunk képet a korabeli ifjúkori csoportok alternatív lehetőségeiről. Legfeljebb Szapu könyvét afféle nagyítóüvegként a kezünk ügyében tartva olvashatjuk ki belőlük, hogy Köpe Bálint vagy a magát a „kerítésen kívül” érző fiatal körülményei sivárak, kilátástalanok, fedezhetjük fel az első táncok, szerelmek, a munka és a tanulás mozzanatait. Mintha e témakört eddig etnográfusaink, folkloristáink észre sem vették volna. Az úttörés érdeme Szapu Magdáé. Tudom.

A disszertáció megírása után jelent meg az akadémiai néprajzi kézikönyv Társadalom című kötete, szövegrészében is ezer lapon. Ebben Szapu témaköre gyakorlatilag nem fordul elő, még előzményeiről sem találunk pár szónál többet. Pedig az iskolás fiatalok korcsoportja nem az utóbbi években alakult ki a magyar társadalomban. Egyszer érdemes lenne akár a diákságtörténeti és oktatástörténeti forrásokat is újra áttekinteni e szempontból. Igaz ugyan, hogy Bajkó Mátyás és mások a felvilágosodás és reformkor kollégiumi iskolakultúrájáról írva, Barsi Ernő és Szabó Ernő a pataki kollégium zenei krónikáját bemutatva olykor már csak egy lépésre voltak a mi témakörünktől, ám ezt a lépést mégsem tették meg. Pedig akár a csurgói kollégium egykori diákéletének áttekintése is adhatna Szapu Magda könyvéhez több évszázados mű velődéstörténeti hátteret.

Persze nem üdvözölte mindig és mindenki az ilyen irányban elmozduló kutatásokat. Amikor majd egy évtizeddel ezelőtt Tátrai Zsuzsanna Leányélet című munkája megjelent (Szapu idézi is), szakmai berkekben is elhangzott olyan vélemény, amely kétségbe vonta a vállalkozás jogosultságát. Mára, nyilván, a bírálók is rájöttek, hogy e témakört sem szabad negligálni, hanem folklorisztikai szempontból is érdemes vizsgálni.

Fontos végül a nemzetközi háttérre is utalni. Természetesen az ifjúságszociológia áttekinthetetlenül gazdag kutatási terület. Éppen látványos, a társadalmi problémákra rádöbbentő volta miatt az ifjúsági csoportok, mozgalmak, bandák vizsgálata könyvtárnyi. Jó, hogy e dzsungelben nem tévedt el a szerző. Bevezetője végén utal azonban néhány olyan munkára, amelyek céljukat tekintve is hasonlítanak az ő disszertációjára.

Még inkább nyilvánvalóvá válik, miért értékelem olyan nagyra Szapu Magda egyszemélyes kutatását, ha végül kijelentem, azonos színvonalat képvisel, mint az általam ismert nyugati (európai vagy amerikai) antropológiai, szociológiai, folklorisztikai disszertációk; részletességében, pontosságában és folklorisztikai felfogásában számunkra még többet is mond. Akkor is, ha tudjuk, milyen sok mindent kell még kutatni. Például éppen Kaposvárott, ahol e monográfia már igen jó alapokat teremtett meg. Ha pedig fentebb már elhangzott a „posztmodern” megjelölés is, legyen szabad ezzel kapcsolatban arra utalnom, hogy mára ez a divatszó ugyan veszített varázsából, már nem minden „naprakész” kommunikátor él vele percenként, ám ettől még a fogalom értelme nem lett világosabb. Egy azonban biztos: Kaposváron ide még nem jutottunk el. Szapu adatközlői még nem posztmodern, hanem csak modern mai magyar fiatalok. Maga a disszertáció sem „posztmodern", a szó riasztó voltában. Szapu Magda könyve még olvasható, világos képet ad, ezer meg ezer adata, száz meg száz adatrendszerezése révén és segítségével is.

Fontos munka. Érdemes volt elkészíteni. Érdemes volt kiadni. Érdemes lesz elolvasni.

Voigt Vilmos

Szapu Magda: A zűrkorszak gyermekei
Századvég Kiadó, 2002
2240,- Ft
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek