OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2007. december 19.
» Hozzászólások (0)

Kamarás István

Hajléktalan-betlehemes

Gregácz Gyula hajléktalan emlékére

Ez még abban az időben történt, amikor még Magyarországon is szép számmal (vagyis százezrével) akadtak hajléktalanok. Történt, hogy karácsony előtt két héttel a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei ebben az évben is megkérdezték a hajléktalanokat, mit szeretnének karácsonyra. Ez alkalommal nagyon meglepődtek – és, bizony, kicsit el is szégyenkeztek -, amikor a hajléktalanok afféle szóvivője (aki nem volt más, mint a Fedél Nélkül című lap Anonimus Alkoholiptus álnéven publikáló külső munkatársa) azt felelte, hogy:

– Nem csak kenyérrel él ám az ember!

És az önkéntesek hiába nyugtatgatták, hogy hát, persze, nem csak zsíros kenyér és nem csak főzelék, mint a Krisnásoknál, hanem gulyásleves is lesz, méghozzá gazdagon, a szóvivő csak tovább mondogatta, hogy:

– Nem csak kenyérrel él az ember!

És ekkor az önkénteseknek végre leesett a tantusz: ez, bizony, az evangéliumból van! Ráadásul maga Jézus vágja azt a sátán pofájába. A máltaiak eléggé tanácstalanul néztek egymásra, mígnem egyikük azzal próbálta magát kivágni, hogy:

– Ámen!

Erre a hajléktalanok szóvivőjükre néztek, aki odaintette őket magához, összesúgtak-búgtak, végül azzal rukkoltak elő, hogy ők bizony a gazdag leves mellé betlehemes játékot is szeretnének. A máltai önkéntesek csak elég lassan ocsúdtak föl meglepetésükből, de aztán elég gyorsan összekapták magukat, és kisvártatva már kész tervvel álltak elő: a Szent Angéla Általános Iskola diákjai fogják majd tudásuk legjavát nyújtani. Csakhogy ez nem ment ilyen könnyen, ugyanis a hajléktalanok olyan betlehemest szerettek volna, amelyikben ők maguk lesznek a pásztorok. A máltaiak annyira engedékenynek bizonyultak, hogy még abba is belementek volna, hogy a többi szereplőt is ők alakítsák.

– Azt már nem! – rázták a fejüket a hajléktalanok, hiszen végül is ők szeretnék ajándékba kapni ezt a betlehemest.

És ehhez olyannyira ragaszkodtak, hogy közfelkiáltásra Janics Natasát választották meg Szűz Máriának.

– No, ezt már meg kell beszélnünk Imre atyával – szabadkoztak az önkéntesek.

Másnap Imre atya személyesen közölte a pásztorokkal az örömhírt: Janics Natasa megtiszteltetésnek tartja a felkérést. Erre a hajléktalanok zúgó „Hajrá magyarok!”-kal örvendeztek.

– De ez még semmi! – tett rá (Janics Natasa szellemében) még egy lapáttal Imre atya: – Lesz még három igazi teve is a három királynak, méghozzá díszesem felszerszámozottak. Ám akkor az a kérdés, hogy ki legyen Szent József – mondta.

A pásztorok szemmel láthatóan nagy gondban voltak, ugyanis Janics Natasa mellé nem lehetett akárkit kitalálni. Felmerült Stohl András, Horváth Károly alias Charlie és még Győzike is, de mindannyiukkal többféle bibi adódott, hogy csak egyet említsünk: hogy egyikük sem volt József.

– Márpedig Szent József vagy József legyen, vagy legalábbis zsidó – követelte a süket pásztor szerepét felvállaló hajléktalan, aki valamikor réges-régen, a nehéz időkben még papnövendék is volt, de a Rock-Miatyánk című szerzeménye miatt az Állami Egyházügyi Hivatal kirúgatta őt az esztergomi szemináriumból.

Ekkor Imre atya gondolt egy nagyot és merészet, és felhívta mobil telefonján Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbit, hogy felkérje őt – ez a címet rögtönözte, és ezután ez is maradt – a Hajléktalan-betlehemesbe. A főrabbi nem győzött hálálkodni figyelmességükért, de azzal szabadkozott, hogy az „elragadó” Janics Natasa mellé mindenképpen egy „fess fiatalember” kellene, ő pedig, hogy ne törjön meg az ökumenikus lendület, a salom jegyében elvállalja a gyermek Jézust megáldó agg Simeon szerepét, ő ugyanis, nem szégyelli bevallani, nagyon-nagyon szeret áldani.

Ezzel megoldódott a főrabbi közreműködése a Hajléktalan-betlehemesben, melynek közvetítését már el is vállalta a Duna TV, de még nem volt Szent József. Ekkor az a félkegyelmű sorstárs, akire társai a lüke pásztor szerepét osztották, kézzel-lábbal azt követelte, hogy a tévébeli Vágó István legyen Szűz Mária „kegyese”, mert őnála nyerni is lehet. Hiába minden kuncogás és hurrogás, egyre növekvő pártja lett az ötletének, és mellettük érvelt a főpásztor szerepét elvállaló Anonimus Alkoholiptus is, méghozzá azzal, hogy jobb helyeken mind a félkegyelműt, mind a magafajta költőt szentként szokták tisztelni. Újabb mobil telefonhívás következett, és láss csudát, Vágó István is elvállalta, sőt azt is megígérte, hogy az alkalomhoz illő furfangos kérdéseken is gondolkodik. Most már csak Heródes és a háromkirályok voltak hátra.

– A Heródes egy rohadék – jelentette ki a marhapásztort alakító hajléktan, és ebben valamennyien egyetértettek.

– Ez esetben nem alakíthatja más, mint egy igazi bőrfejű – jelentette ki a disznópásztor szerepét elvállaló hajléktalan.

Mivel rendszeresen szuttyongatták őket a bőrfejűek, ezt a javaslatot mindenki támogatta. Valamennyien, még a máltai önkéntesek is őszintén meglepődtek, amikor Imre atya kijelentette, hogy:

– Ezzel ne legyen gondotok, ilyenem már van.

Többet nem árult el, de nem is firtatták, mert tudták jól, hogy Imre atya nem csinál vécét (mások zaftosabb kifejezést használtak) a szájából. Jóval több gond akadt a háromkirályokkal, mert ez esetben a hajléktalanok azt óhajtották, de nagyon, hogy a háromkirályok, bizony, ne legyen más, mint „a három legnagyobb közjogi méltóság”, vagyis akiket ők képzeltek annak: a harmadik magyar köztársaság államelnöke, miniszterelnöke és az ellenzék vezére.

– Ezt alaposan meg kell gondolnotok, mert ezek így, együtt nemigen szoktak előfordulni, még koszorúzáskor sem. Még az Istennek sem – figyelmeztette őket sűrű fejcsóválás közepette Imre atya. A hajléktalanok azonban vérszemet kaptak, és csak verték a tamtamot, hogy csakis ők kellenek, senki más. Kompromisszumként pedig felajánlották, hogy cserében hajlandók lemondani a valódi angyalokról.

– Amennyiben valóban ezt szeretnétek, akkor, bizony, ezt nagyon meg kell imádkozni – jelentette be Imre atya véresen komolyan.

A pásztorokat még ez sem tántorította el. Megnyugtatták Imre atyát, ha kell, elmondanak ők akármennyi miatyánkot, csak üdvözlégyet ne kelljen, mert vannak köztük szép számmal reformátusok is. És hiába ígért nekik Imre atya még pászto-rockot is, hiába kérlelte őket, hogy dolgozzanak ki egy tartaléktervet is, mely szerint szükség esetén a három történeti egyház főpásztorai alakítanák a háromkirályokat, a hajléktalanok nem engedtek a tízezer miatyánkból, mert ennyit vállaltak, szépen elosztva a kétszer ennyi budapesti hajléktalan között. Imre atya erre csak azt motyogta, hogy:

– Kedves testvéreim Krisztusban, lássátok be, hogy ez valóságos istenkísértés, márpedig Jézus is azt mondta a sátánnak, hogy „Ne kísértsd a te uradat, istenedet!”

A süket pásztor kézzel-lábbal tiltakozott:

– Márpedig „az embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges”! Amint ez meg van írva Márk evangéliumában, ha jól emlékszem: tizedik rész huszonhetedik vers.

Imre atya feltett kézzel jelezte, hogy megadja magát. Majd nyomatékkal kijelentette:

– De akkor ezt, emberek, alaposan megimádkozzunk, rendben? És ha a tréfáskedvű Jóisten is úgy akarja, akkor december 24-én délután 5-kor ugyanitt találkozunk.

A megjelölt időpontban – a karácsonyi megvendégelés után immár jóllakottan (akik bírtak, háromszor is megebédeltek: először az önkormányzat sátránál hamis gulyást, majd a máltaiaknál gazdag gulyást, végül a krisnásoknál krisnás gulyást), csodaszépen szállingózó hóesésben toporgott a legalább ezer hajléktalan a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei által felépített barlangistálló előtt. Ámulták-bámulták, hogyan gyönyörködik Szűz Mária és Szent József, vagyis Janics Natasa és Vágó István az istengyermekben. A barlangistálló mellett ott toporgott hósipkásan az agg Simeon, vagyis Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, továbbá, ahogyan Imre atya megígérte, ott feszítettek a díszesen felszerszámozott tevék, szám szerint hárman, hófödte púpokkal. Imre atya intésére megszólalt pikulás pásztor tilinkója, és erre a jelre a marha-, bivaly-, birka-, kecske-, disznó– és libapásztorok, valamint a főpásztor, az öreg pásztor, a süket pásztor és a lüke pásztor sorra odajárultak a kisded jászolához, és elébe helyezték ajándékaikat, kinek mije volt: egy karika mackósajtot, egy zacskó szotyolát, egy almát, egy hamburgert, a Fedél Nélkül legújabb számát Anonimus Alkoholiptus legújabb versével, mely szerint

„Kiskarácsony, nagykarácsony,
bazi nagy karácsony!
De nekem idén sincs kalácsom!
Tobzódik a pláza,
nem az Isten háza!
Neki csak jászola:
a térdeden mássz oda!”

Miután s pásztorok megtették dolgukat, várták a háromkirályokat, tegyék meg most ők is a tőlük telhetőt. Hogy gyorsabban teljék a feszült várakozás, Vágó István lépett elő, és azt kérdezte:

– Kik voltak a háromkirályok?

– Gáspár, Menyhért, Boldizsár! – zúgta a tömeg.

– És a Biblia szerint? – kérdezte Vágó ravaszkásan.

– Hát ki mások! -zúgta a tömeg.

– Nem is a Svájc Gizi – mondta a marhapásztor.

– Ki az a Svájc Gizi? – érdeklődött Vágó, jelezve, hogy olykor még ő is tanulhat valamit.

– Azt én honnan tudjam?! – bosszankodott a marhapásztor, majd elmagyarázta: – Ez nálunk egy mondás volt, már amikor még volt „nálunk”.

– Nos, tisztelt egybegyűltek, az evangéliumi karácsonyi történetben Heródesen kívül nincsenek királyok, csak napkeletről érkező bölcsek, akikről viszont nem tudjuk, hogy hányan voltak, és azt sem, hogy mi a nevük.

– Komolyan viccel? – kérdezte a disznópásztor.

– Halálos komolyan.

– Halálos gomolya? – kérdezte süket pásztor.

– No, akkor egy igazán könnyű kérdés következik: mit ajándékoztak a napkeleti bölcsek a betlehemi kisdednek?

Az első kettőt majdnem mindenki tudta:

– Aranyat, tömjént…

A harmadikat a lüke pásztor rikkantotta elsőnek:

– Marhát!

– Mirhát, te marha! – igazította ki a marhapásztor.

– És vajon mi lehet az a mirha, ha a tömjén jó illatú füstölőszer? – kérdezte Vágó.

– Kozmetikum – próbálkozott a libapásztorlány.

Most aztán Vágó igazán elemében volt:

– A mirha, tisztelt publikum, a mirhafa (Commiphora abyssinica) balzsamos gyantája, s valószínűleg ugyanolyan régi füstölőszer, mint a tömjén. Ahol a tömjénfa és a mirhafa honos, ott a hazája az arab balzsamfának (Commiphora opobalsamum) is. Sokáig onnan is szállították az ókori nyugatra a balzsamot, de Salamon, zsidó király, meghonosította a balzsamfát a palesztinai kertekben is. Az első dugványokat a monda szerint Sába királynőjétől kapta. Sába volt valamikor régen boldog Arábia leggazdagabb országa. Salamon idejében a zsidókkal élénk kereskedelmi összeköttetésben lévő sábaiak királynője Palesztinába utazott a nagy zsidókirály látogatására. Mint vendég egyebek között a balzsamfa néhány dugványát hozta ajándékba, s a király azokat elültette kertjében. Ez az eredete a később világhírűvé vált júdeai királyi balzsamkerteknek, amelyekből a rómaiak korában is sok balzsamot szállítottak nyugatra.

A vastaps azt jelezte, hogy ezzel Vágó még az agg Simeont is leénekelte. Maga Vágó is érezhette ezt, éppen ezért így folytatta:

– Akkor most következzék egy könnyebb kérdés: mit csinált az agg Simeon, akihez az előírás szerint, vagyis Jézus körülmetélése…

– Milyen metélt? – kérdezte a süket pásztor.

– … körülmetélése után harminchárom nappal elvitték szülei?

– Ezután már boldogan halt meg – mondta a tilinkós pásztor.

– Ezt a választ elfogadom! – kiáltotta Vágó, azt kérdezte, hogy: – De mit csinált előtte?

– Boldogan haldoklott! – kiabálta lelkesen a lüke pásztor.

Ekkor maga agg Simeon emelkedett szólásra:

– Figyeljenek emberek, mutogatom!

Ekkor odament a jászolhoz, és karjába vette az istengyermeket, és énekelni kezdett:

Bocsásd el, Uram, szolgádat
szavaid szerint békében,
mert látták szemeim a te üdvösségedet,
melyet minden nép színe előtt készítettél,
világosságul a pogányok megvilágosítására,
és dicsőségül népednek, Izraelnek.

– No ez nekem kínaiul van – jegyezte meg a bivalypásztor.

– Talán inkább óhéberül – igazította ki a kecskepásztor.

– Ez is benne van a Bibliában? – kérdezte a disznópásztor gyanakodva.

– Inkább őbenne van a Biblia, ától cettig – vélte a birkapásztor.

Szűz Mária és Szent József ámulva-bámulva hallgatták, amit az agg Simeon gyermekükről jövendölt. Az agg Simeon ekkor anyja ölébe helyezte a gyermeket, megáldotta szüleit, és így szólt Janics Natasához:

– Ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak; a te lelkedet is tőr járja át, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív titkos gondolata.

Nagy csend lett, és ebben titkos gondolatok sustorogtak. Az agg Simeon ekkor Vágó Istvánhoz fordult:

– Van-e kérdése, kedves fiam?

Vágó bólogatott, majd megkérdezte:

– Mit jelent az, hogy „sokak romlására”?

– Például azt, hogy Jézus már nem sokkal születése után komoly veszélybe kerül: a kegyetlen Heródes király elrendeli, hogy öljenek meg minden két évnél fiatalabb gyermeket.

– Az a rohadék! Az a rohadék bőrfejű! – zúgott a tömeg.

E pillanatban a barlangistálló mögül kipattant a bőrfejű Heródes, ocsmányul acsarogva, biciklilánccal hadonászva, és nagy bőszen nekiindult az istengyermek felé. A hajléktalanok szitkok áradatát zúdították Heródesre, majd maguk is rázúdultak, és, bizony, teljesen kicsinálták volna, ha a római katonák ki nem szabadítják karmaik közül. Hiába kiabálta szegény Heródes a köpködő, barmoló hajléktalanoknak, hogy ő becsületszavára Imre atya főministránsa, hiába igazolta ezt maga Imre atya is, a főpásztor túlordította őket:

– Ne higgyetek neki! -kiabálta a főpásztor. – Nem olvastátok az evangéliumban, hogy ez egy rohadék hazug disznó, aki még a napkeleti bölcseket is átverte, nemhogy Imre atyát.

Valóságos katasztrófahelyzet alakult volna ki, amelyben még a római katonák élete is kockán forgott volna, de ekkor szerencsére megérkeztek a háromkirályok három szuperelegáns fekete autó. És láss csudát: az elsőből maga az államelnök, a másodikból maga a miniszterelnök, a harmadikból pedig maga az ellenzék vezére lépett ki. Néhányan tapsoltak, néhányan fújoltak, de az agg Simeon intésére karácsonyi csend lett. Ettől jöttek zavarba a közjogi méltóságok. Néhány tétova lépést tettek a barlangistálló felé, majd elbizonytalanodtak, és megálltak. Az államelnök kapott észbe leghamarább, és harsányan nekibuzdult:

– Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

– Három király mi vagyunk – folytatta a miniszterelnök.

– Gyalog jöttünk, mert siettünk, vagyis mert siettünk, kocsival – mondta szabadkozva az ellenzék vezére.

– Mi vagyunk itt gyalog – morogtak néhányan, de a többiek lepisszegték őket.

Ekkor az államelnök mélyen meghajolt, majd gyorsan vigyázzba vágta magát, és mereven előre nézett, a barlangistálló feletti csillagra szegezve tekintetét. Ez már többeknek tetszett, mondogatták is, hogy:

– Olyan feszesen áll ott, akár egy faszent!

A miniszterelnök ekkor a szívére helyezte jobb kezét, az ellenzék vezére pedig homlokát erősen ráncolva töprengett, mit is tegyen. Majd hirtelen ötlettel – református létére – keresztet vetett.

– Kivágták magukat – ismerték el a hajléktalanok, s kíváncsian várták az ajándékozást. Ám ekkor a közjogi méltóságok elakadtak, hol tikáraikra, hol az agg Simeonra néztek, aztán udvariasan egymást kezdték tessékelni, de ezzel sem jutottak előbbre. Végül az államelnök elszántan belekotort zakója zsebébe, s nagy nehezen kikapart belőle egy kis üvegcsét, melynek illatából az első sorban állók közül valaki megállapította:

– Bazsarózsaolaj.

Ekkor az államelnök elfogódott, mégis könnyed mozdulattal, kézcsók kíséretében átnyújtotta az üvegcsét Szűz Máriának, aki ezt kecses biccentéssel fogadta. A miniszterelnök ezalatt lázasan kotort a nadrágzsebében, és amikor már az agg Simeon is feladta, láss csudát, előkapart egy eléggé viharvert csomagocskát.

– Papi pipadohány – állapította meg a bivalypásztor, elégedetten.

A miniszterelnök körbemutatta ajándékát, majd az örvendező Szent József kezébe nyomta, aki mindjárt lelkendezve bele is szimatolt.

– Megvolt a tömjén és a mirha, most gyün az arany – reménykedett a kecskepásztor.

Nem hiába, mert az ellenzék vezére mindenre elszántan, egyetlen mozdulattal kirántott zakója belső zsebéből egy aranyhörcsögöt, és ugyanazzal a lendülettel vitte mindjárt az istengyermek jászolához. Oda is helyezte volna szépen a kisded lábához, ha Szent József nem kapja ki a kezéből, s nem veszi ő gondozásába, szakavatottan.

Mindenki fellélegzett, de hármunknak, a háromkirályoknak csak most jött a neheze, mert csak álltak, álldogáltak tehetetlenül. Megint az agg Simeon könyörült meg rajtuk, most azzal, hogy karjait az égre tárva azt mondta:

– Tikkum Olam!

Ebből persze még a közjogi méltóságok sem értettek egy árva kukkot. Inkább csak kitalálták, hogy az öreg pap, akiből más nem is tud megszólalni, mint a Szentírás, bizonyára valami olyasmit sürget, hogy „állítsátok helyre”, „gyógyítsátok meg”, „alakítsátok át”. Ezt a közjogi méltóságok úgy fordítottak le a maguk nyelvére, hogy „most az egyszer ne menjetek egymás agyára, és viselkedjetek normálisan, a szentségit neki!”. Mit tehettek mást, összenéztek, majd az államelnök a másik kettő vállára tette kezeit, amire a nyugalmazott országos főrabbi azt mondta, hogy:

– Shalom!

Ezt már jó néhányan értették a pásztorok és a hajléktalanok közül is. Meg is tapsolták. Ezután a miniszterelnök is felbátorodott, és barátságosan hátba veregette az ellenzék vezérét, de olyan alaposan, hogy az eleinte sem köpni, sem nyelni nem tudott. Amikor azonban magához tért, egy cseles mozdulattal elkapta a miniszterelnök kezét, és nagyon barátságosan, de nagyon alaposan úgy megszorította, hogy annak talán örökre elment a kedve a hátba veregetéstől.

Vérbeli karácsonyi csend támad, méghozzá akkora, hogy belefért az a hatalmas védangyalsereg is, amelyik a barlangistálló fölé ereszkedett, és rázendített a szokásosra, hogy: „Dicsőség mennyben az istennek, és békesség a jóakaratú embereknek!” Mind a hangzat, mind a látvány igazán mennyei volt, vagyis mind a szférák zenéje, mind pedig a szikrázó hófehérbe öltözött vöröskeresztes karszalagot viselő mennyei sereg. A három közjogi méltóság feszes vigyázzállásban hallgatta végig a dicsőséget és a békességet, majd amikor vége lett, átváltott pihenjre, és megint csak zavartan néztek körbe. Végül az államelnök mint a haza sokadszori megmentője halált megvető bátorsággal és utánozhatatlan repedtfazék hangon belekezdett a „Mennyből az angyal”-ba, amelye a másik két közjogi méltóság afféle alsó és felső szólamokkal próbált belekapcsolódni. Szerencsére a valóban elragadó Janics Natasa mentette meg a helyzetet azzal, hogy:

– Meg is kéne szoptatni már!

Erre a közjogi méltóságok fellélegeztek, és elindultak a fejedelmi módon feldíszített tevék felé, és hiába tessékelték őket titkáraik és biztonsági embereik kétségbeesetten a szuperelegáns hivatali kocsik felé, ők csak felültek szépen a tevékre, és annak rendje és módja szerint eltevegeltek. A gépkocsikba a Szentcsaládot, az agg Simeont és Imre atyát ültették, a szegény szerencsétlen Heródest pedig a Máltai szolgálat mentője vitte el.

A hajléktalan pásztoroknak nem akaródzott hazamenni, de hát nem is tudtak volna hová. Még megpróbálták elénekelni azt, hogy „Fel nagy örömre Úr született”, de csak eddig jutottak. A vöröskeresztes védangyalsereg lendítette őket át a nehézségeken: „Aki után a Föld epedett. Mária karján égi a lény: Isteni kisded Szűznek ölén”. Eztán már ment minden, mint a karikacsapás: „Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, Nézd a te édes Istenedet!” Ezt a birkapásztor, akit kispesti társai Jumurdzsáknak csúfoltak (noha valóban csak fél szeme volt), így énekelte:

– Egyszemű pásztor, jöjj közelebb!

És ezen ő maga is roppantul elérzékenyült. A lüke pásztor pedig így zengte:

– Nézd a te édes kis tehened!

Aztán mindannyian így folytatták, mert ez már úgy jött belőlük, mit az agg Simenonból a Biblia: „Nem ragyogó fény közt nyugoszik, bársonyos ágya nincsen neki itt: csak ez a szalma, koldusi hely, rá meleget marha lehel. Egyszerű pásztor, térdeden állj, Mert ez az égi, földi Király!” Eközben a védangyalok felreppentek a magas égbe. Csak egy ott a pásztorok között: egy tolókocsis szeráf. Őt pátyolgatták, vigasztalták, melengették, nevettették mindaddig, amíg csak el nem jött az ő felreppenésének ideje. Csudafinom karácsonyi vaníliáscukor-illatot hagyott maga után.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.07.17.
Kell még 164 millió forint közpénz a milliós tandíjjal induló elit magániskolára
Szeptemberben nyit Debrecenben az alapítványi iskola, ahova a jelentkezés is 100 ezer forintba kerül. Ösztöndíjas helyek egyelőre nem lesznek, az építkezést az adófizetők állják, a szá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.17.
Egyszerre 11 óvónő mondott fel egy újpesti óvodában
Olyan pedagógusok hagyták ott az óvodát, akik már az alakulás óta ott dolgoztak, alapítók voltak. Két olyan mesterpedagógus is felállt, akik óriási szaktudással is rendelkeznek. A távoz...
(Forrás: Újpesti Hírmondó)
--
2019.07.17.
Még egy dolog, amiben szembemegyünk Európával: egyre több a korai iskolaelhagyó
A 2010-ben elfogadott Európa 2020 Stratégiában Magyarország azt vállalta, hogy 2020-ra a korai iskolaelhagyók arányát 10 százalékra csökkenti, ettől a célkitűzéstől azonban egyre távolodunk...
(Forrás: Népszava)
--
2019.07.17.
Megőrülsz: almaügyi nyomozást rendelt el a tankerület
Valószínűleg megtaláltuk a hét agygörcsét, pedig még csak kedd van. A magyar általános iskolákban általában almát adnak a tízóraihoz, ám arra, ami most jön, egyetlen almagengszter, egyetlen...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.07.17.
A német, az osztrák és a lengyel rektori konferencia kiáll az MTA mellett
Közös közleményben adott hangot kedden aggodalmainak a német, az osztrák és a lengyel rektori konferencia a Magyar Tudományos Akadémia átalakításával kapcsolatos jogszabály elfogadása miatt...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.07.17.
Évtizedes kudarcok után újra tanulhatnak
Van, akitől a gyermeknevelés és autista kisfia fejlesztése, van, akitől az önbizalomhiány, és van, akitől a családfenntartó szerep vette el a továbbtanulás lehetőségét. Egyesek beletö...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.07.17.
Bódis József: Nem csorbulnak a szülői jogok a köznevelési törvény módosításával
Az államtitkár hangsúlyozta: a szülői jogok továbbra is megmaradnak, mert ha a szülő úgy ítéli meg, hogy korai lenne háromévesen óvodába vinni a gyermeket, egy év halasztást kérhet....
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.07.17.
Az érettségi biztos túlbuzgósága miatt semmisítették meg a Szinyei Gimnázium tizenöt végzősének érettségijét
A helyzet abszurditását fokozza, hogy az iskolában a tizenöt említett diákon kívül is voltak olyan érettségizők, akiknek az érintettekhez hasonlóan hiányzott egy-egy természettudományos...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.17.
Túl sok lett a jó tanuló Zuglóban, ezért végül senki nem kapta meg a beígért oklevelet
Szeretnék egy érdekes/szomorú/elgondolkodtató hivatalos értesítést a figyelmükbe ajánlani, kezdte levelét egy olvasónk, akinek gyermeke egy zuglói általános iskolába jár. "A kerületben...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek