OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. január 5.
» Hozzászólások (20)
Címkék:
   

Vissza a nádpálcához?

Az esti órákban nem bírtam a gyerekeimmel, de az örökös fegyelmezés helyett jobbnak láttam egy nagy hancúrozásra invitálni őket, hogy kiereszthessék a fáradt gőzt. A hancúrozás után, mintegy levezetésként, viccelődve kérdeztem meg elsős fiamtól, hogy a tanító néni mit tesz veletek, ha nem fogadtok szót, volt-e már sarokba térdepeltetés. Fiam még a kölkös játék hevében derűsen válaszolta, hogy egyszer a Gézának az osztály elé, a sarokba kellett guggolnia.

Lévén a fiam rendkívül élénk fantáziájú gyerek, egy jó darabig nem is hittem el a történetet. Faggatni kezdtem. Nehezen – rá nem jellemző módon –, szinte dadogva mondta el a részleteket, amitől én csak jobban kételkedtem szavaiban, de fokozatosan jöttek elő az emlékek is: milyen színű volt épp akkor a mosdónál a törölköző, milyen színű pulóverben volt a megbüntetett kisfiú. Ekkor hirtelen nekem is beugrottak saját gyerekkori élményeim.

Gyerekként, ha valamit megalázónak, megnyomorítónak és megszégyenítőnek éreztem az iskolában vagy azon kívül, azt a szüleimnek nem, esetleg csak jóval később mondtam el. Már azt is kínosnak éreztem, ha szemtanúja voltam bármi ilyesminek, jobbnak láttam nem beszélni róla, tabu volt és sokszor az is maradt, talán a mai napig. Míg ezt végiggondoltam, fiam egyre csak mondogatni kezdte, hogy ha nem hiszem, járjak utána, és kérdezzem meg osztálytársait is. Majd azt is elmesélte, hogy a többi párhuzamos osztályból is hallott hasonló esetekről.

Gyermekem elbeszélése arra enged következtetni, hogy abban az iskolában, ahova jár, ez a „módszer” bevett és elfogadott szokás. Kezdett elönteni a düh, és megjegyeztem, hogy nektek sem szabad rosszalkodni, zavarni az órát, de ahhoz a tanító néninek sincs joga, hogy bárkit bárhova guggoltasson, vagy bántson titeket. Fiamat szemmel láthatólag felkavarta a dolog, és már könnyeivel küzdve kérte, hogy mindazt, amit neki elmondtam, írjam be az üzenő füzetébe is.

Üzenő füzet helyett billentyűzetet ragadtam.

Kedves Szülők! Kedves Pedagógusok!

Mielőtt megkérdezhetnék, hogy mennyi ideig guggoltatták a kisfiút, a dolgok közepébe vágok, ugyanis az időtartamnak a világon semmi jelentősége nincs. Kérem, mielőtt bármit mondanának, nézzenek magukba és gondolják végig, hogy voltak-e már Önök olyan helyzetben, amikor nem úgy viselkedtek, ahogy adott szituációban kell, ahogy elvárható. Beszélgetéssel, pusmogással zavartak már meg egy-egy értekezletet? Kisebb-nagyobb hibát követtek-e már el a munkahelyükön? Állította, guggoltatta-e már Önöket sarokba valaki ezért, vagy szégyenítették-e meg érte nyilvánosan Önöket?

Én éppen egy konferenciáról jövök, ahol rangos öltönyös nyakkendős urak és kosztümös hölgyek tanácskoztak. A hallgatóság nem mindig adta meg a kellő tiszteletet a beszélő iránt, zavarva ezzel az előadót és a hallgatóság többi tagját is. Önök szerint mekkora felháborodást keltett volna, ha a tanácskozáson elnöklő magas rangú hölgy nem tiszteletet és figyelmet kér, hanem sarokba guggolásra kényszeríti, vagy bármi más módon megszégyeníti a renitenseket?

Lehet, most megmosolyogják soraimat, pedig ami felnőttek közt megalázó, az éppen olyan megalázó gyerekek között is, és ne felejtsék el, a gyerekek még inkább kiszolgáltatottabbak, védtelenebbek a megalázó büntetésekkel szemben. Az óvodához képest jóval kevésbé megengedő iskolai környezet megszokása nem könnyű feladat egy hat-hét éves számára, az emberi méltósághoz való jog alkotmányos alapjog, és a gyerekeket is megilleti.

A közoktatásról szóló törvény 10. § (2) bekezdése kimondja, hogy a gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és a lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága pedig a kényelmetlen testhelyzetekbe kényszerítést is testi fenyítésként definiálja. A guggolás kényelmetlen testhelyzet. Vagy talán Önöknek nem az?

Tudom, a poroszos gyökerű iskolarendszerben nagyon nehéz az attitűdváltás. Sejtem, azzal fognak védekezni, hogy értsem meg, a pedagógusnak már az összes eszközt kivették a kezéből – és már látom, ahogy a tanárt verő, rugdosó diákokra hivatkoznak –, s nézzem meg, mindez hová vezet. Sokukban felmerülhet a kérdés: és a tanárt ki védi meg? Kedves pedagógusok! Önök is védve vannak, legalábbis jogilag mindenképpen. A hatályos közoktatási törvény az oktatás szereplőinek jogai közt több, az Alkotmányban megjelenő alapvető jogot is rögzít. Az oktatásnak Önök is szereplői. A törvény 19. § (1) bekezdése a) pontja alapján a pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy személyét mint a pedagógusközösség tagját megbecsüljék, emberi méltóságát és személyiségi jogait tiszteletben tartsák, nevelői, oktatói tevékenységét értékeljék és elismerjék.

Ez a száraz jogi oldal, és talán a legnehezebben betartható, de közelítsünk másfelől. Tegyék a szívükre a kezüket. Önök szerint egy hatéves elsős gyerek és osztálya mit tanul abból, ha valakit a sarokba guggolásra kényszerítenek? Divatos ma a kompetenciák fejlesztéséről beszélni. Egy-egy ilyen eset hogyan fejleszti a gyerekek szociális kompetenciáját? Ha egy gyerek valamit tanul ebből, az leginkább a félelem. Megtanul félni az iskolában, amit egyébként addig szeretett, és megtanulja, hogyan kell élni a hatalommal, hogyan kell és lehet mások előtt megalázni és megszégyeníteni valakit, de nem tanul meg konfliktusokat kezelni, és ha a fenyítés hatására később viselkedik is, azt félelemből és nem a normarendszer belsővé tétele nyomán teszi. Gondolom, nem mondok azzal újat, hogy a gyermek agresszív megnyilvánulásai mögött legtöbbször szorongás rejlik. Ha a bizalom kiépítése helyett autoriter eszközökkel szorongást keltünk, az hosszútávon hova vezet?

Tudom, azt is el fogják mondani, hogy vannak olyan gyerekek, akik zavarják a tanóra menetét, és csak a drasztikusabb módszerekből értenek, mert otthon is ezt tanulták. Kérdezem Önöket: nem az iskola mint másodlagos szocializációs színtér volna hivatott arra, hogy azokat a gyerekeket is megtanítsa a konfliktusok békés kezelésére, a társadalmi normáknak megfelelő hatékony kommunikációra, akik nem ezt hozták otthonról?

Hogy milyen felnőttek, kiskamaszok lesznek a gyerekekből, azon is múlik, hogy mi, szülők és pedagógusok, együtt milyen értékeket közvetítünk feléjük. Abban, remélem, egyetértenek velem, hogy a megszégyenítést és a testi fenyítést semmiképp sem tekinthetjük elfogadható értéknek, a nevelés megengedhető eszközének sem az iskolában, sem máshol. A hatalmi szerepből történő megszégyenítésre nem szocializálhatjuk a gyereket. Ezekről hamarosan törvény is születik.

Higgyék el, a bajok gyökere nem a nádpálca elvételében keresendő!

A demokrácia értékeit az iskolában is tudomásul kell venni, a demokrácia kötelezettségekkel és jogokkal egyaránt jár. Az iskola a demokratikus berendezkedés közepette nem maradhat egy maximálisan autokratikus berendezkedésű társadalmi alrendszer. A mai viszonyok között felnövő diák többé nem alattvaló, és a tekintély sem önmagában a pedagógus hivatás gyakorlásából ered. Ki kell vívni. Bizalommal, odafigyeléssel, a gyerekek szeretetével és szaktudással egyaránt. Meggyőződésem, hogy a kölcsönös bizalmon alapuló biztonságos légkörben a tudás átadása is hatékonyabb.

Kedves Tanítók! A leírtak ellenére minden elismerésem az Önöké. Első osztály végére harminc vakarózó gyerekből olvasni, írni, számolni tudó kisiskolást faragnak. Tudom, nehéz a munkájuk, senki nem mondta, hogy a pedagógusi pálya könnyű feladat. Szeretném az Önök iránti tiszteletre nevelni a gyermekeimet, de ehhez az kell, hogy Önök is tiszteljék a gyermekeket és a jogaikat!

S. N.

(A szerző kétgyermekes gyakorló anya, okleveles igazgatásszervező, okleveles szociális munkás. Diplomamunkáját az iskolai szociális munka témakörében írta.)

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2010. július 21.

Kedves Itgy!

Nem értek egyet a véleményével: a büntetés célja semmi szín alatt nem lehet a megalázás. Fontos persze, hogy legyen visszatartó ereje, létezzenek olyan hiteles szabályok, amelyeket mindenki elfogad, betart. Ha valaki vét az ilyen szabályok ellen, az szankcióval jár(hat), fontos tehát a határok pontos kijelölése, és tiszteletük következetes érvényesítése. Nyilván nem tartható, hogy a gyerek azt tehesse a felnőttel, amit akar, de jelenleg sem ez a helyzet. S ha mégis, akkor ott nagy bajok vannak, és a bajok gyökere nem a nevelő korlátozása a méltó büntetés kiszabásában.

A felnőtt dolga, hogy a gyereket életkorának, érettségének megfelelő módon segítse és korlátozza, ha kell. Erre léteznek módszerek, akár "büntetések" is, de a testi fenyítés engedélyezése a szellem kieresztése lenne a palackból, ami beláthatatlan következményekkel jár. Képzelje el, hogy ha a tanító vagy tanár minden feszültségét korlátok nélkül vezethetné le a neki kiszolgáltatott diákon! A megalázó büntetés, a tettlegesség nem feltétlenül rettent vissza, a gyerekek egy részéből viszont ellenállást, dacot vált ki, másokat lelkileg visel meg. Minden esetben fokozza a bizalmatlanságot, aláássa a kapcsolatot, ugyanakkor egy fikarcnyit sem járul hozzá a nevelői célok megvalósulásához.

Minél inkbb keményedik körülöttünk a világ, annál nagyobb szükség lenne a határozott, világos és következetesen érvényesített szabályokra, biztonságos életkeretekre az iskolában (és persze otthon is). Ezek viszont csak akkor alakulhatnak ki, és válnak életképessé, ha minél több olyan nevelő akad, aki belső stabilitással, önbizalommal rendelkezik, és az erő mellett biztonságot is képes sugározni, bizalmat tud kelteni maga iránt.

Kedves Itgy!

Az Ön levele kétségbeesést, keserűséget, tehetetlenséget és némi bosszúvágyat tükröz. Biztos benne, hogy megoldást jelentene, ha néhány nyaklevest lekeverhetne annak az ádáz kölyöknek, esetleg nyilvánosan el is tángálhatná?
itgy | 2010. július 21. | itgy[kukac]mail[pont]datanet[pont]hu
Bizony a büntetés megalázó. És? Tán nem az a célja? Nem az, hogy egyértelműen, ha kell, keményen jelezze a megbüntetettnek, hogy amit tett, helytelen? A börtön talán nem megalázó? Vagy a felnőtteket meg lehet alázni a cél érdekében, a gyerekeket pedig nem? Milyen logika vezeti a "humanitás" harcosait? Tán csak nem az a cél, hogy elérjük az amerikai normákat, ahol a gyerek azt tesz a felnőttekkel, amit akar? Remek irány, nosza! Már nem sok híja van, és elérjük! Én bizony nem voltam jó gyerek, sokszor elbeszélgetett velem egy-egy tanárnőm a szertárban négyszemközt, eredményesen. A húgaimmal nem kellett, ők mások voltak. Tessék rábízni a pedagógusra és a szülőre, milyen módszert alkalmaz, mert nincs két egyforma gyerek. Van, akinek jó szó kell, van, akinek pálca. Nincsenek és soha nem is lesznek egyen-módszerek. De a "testi fenyítést soha" elvet szajkózók mégis ezt szeretnék. Jó, legyen, de akkor ne várjanak mást, mint amit kapnak: káoszt, bűnözést, félelmet, ahol nem a gyerek, hanem a felnőtt fog rettegni. Ha ez kell, hát a legjobb úton haladunk felé.
A szerk. | 2009. június 24.
Kedves "nana" és "tmice"! Nagyon örülünk, hogy rá akadtatok a honlapunkra. Az elmarasztalt írás már január óta fenn van, s akadtak már többen is, akik kritikával illették. Mindig nagyon örülünk, ha vita bontakozik ki a nálunk megjelent gondolatok körül, mert célunk, hogy – amennyire lehet – pezsgésbe hozzuk a pedagógiai közélet állóvizét. Reméljük nem veszitek zokon, de nem tartjuk indokoltnak, hogy eltávolítsuk az írást a honlapról. Nem hisszük ugyanis, hogy szakmánk presztízse az ehhez hasonló írásokon múlna.
tmice | 2009. június 24.
Tisztelt Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete!

Indítványozom a Vissza a nádpálcához? c. cikk internetről történő eltávolítását!
Ez az osztályfőnökök, és a pedagógusok nyilvános megalázása! Amellett, hogy más a véleményem, hogyan lehet, hogy egy ilyen fontos fórumon, mint az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete, lehetőséget kap valaki, és az ici-pici tekintélyét is a pedagógusnak megnyírbálja. Tulajdonképpen kinek az érdekeit képviseli ez a honlap? Legalább mi, pedagógusok, fogjunk össze! Honnan lehetne várni máshonnan megértést, támogatást? Nyilvánvaló, hogy a cikk írója egyoldalúan kiragadott egy helyzetet, amit nem is tudott, nem járt utána, és ebből egy teóriát gyártott. Mi lesz így a szakmánkkal, ha már ezt is megengedhetjük magunknak? Köszönettel: egy aggódó több diplomás pedagógus
nana | 2009. június 24.
Teljesen ledöbbent ez az elvakultság, butaság! Én is több okleveles ez-az, és emellett több gyermekes anyuka is vagyok. Teljesen butaságnak tartok egy felnőtt értekezletet összehasonlítani egy iskolai osztállyal, hiszen egy értekezlet nem a pusmogó felnőttek neveléséről szól. Egyébként pedig az egész cikk egy lufi, ami megoldást nem mutat, annál inkább felháborodott hangvételű. Ezt perszer az édesanya megteheti. De a pedagógus nem háborodhat fel, nem szólhat... Az a bosszantó, hogy mindenki kritizál, mindenki jobban tudja, de nem "bemutatja". Egyébként megértem a problémáját a levél írójának, de ez a mód, ahogyan ír, nem gondolom, hogy értelmes dolog. Kár, hogy ilyen írás megjelenhet nyilvánosan :(
xy | 2009. február 6.
Abszolut véletlenül olvastam el a cikket és a hozzászólásokat. Három gyereket nevelek. Elképzelésem nincs, miért ne állíthatná ki a tanító néni a sarokba, ha nem fogad neki szót! Valahogy csak figyelmeztetnie kell a viselkedésének helytelenségére, ha a szavak nem elegendőek! Milyen eszköze van jelenleg? Beír az üzenőjébe? Ad egy fekete pontot? Mire a gyerek hazaér, azt sem tudja miért kapta a feketét. De az adott fegyelmezetlenség után valamilyen módon csak jelezni kell feléje, ezt rosszúl csináltad! A tanító néni nem körmöst adott, nem szégyenpadba ültette,nem táblát akasztott a nyakába a szégyenével, nem kukoricára térdepeltette, hanem megkérte, a sarokban gondolkozzon el azon, mit csinált! Ez a megalázás? Az a baj, hogy a hangzatos szép szavak arról, hogy a mai világban a gyermek többé nem alattvaló, valami más derült ki: a tanító lett az alattvaló, akit 30 gyermek úgy alázhat meg, ahogy akar, s nem azt kérdezik meg, mit csinált a Gézuka, hogy ilyen figyelmeztetést kapott, hanem kövezzük meg ezt az aljas tanítót, mert szegény kisfiút hogy megalázta. Az én három gyermekem, míg óvodás volt, számtalanszor állt a sarokban az óvodában! Soha nem szidtam érte az óvónénit, ahogy most a tanítót se szidnám, hanem megkérdezném, te gyerekem mit csináltál? Hogy mertél rossz lenni! A tanító néni nem azért van, hogy fegyelmezéssel töltse miattad az időt, hanem, hogy tanítson! Ne vedd el a rosszaságoddal mástól a tanulási időt! És még valami! Tuti, hogy Gézuka imádni fogja a tanító nénit! De az a kisgyerek, akit a tanító néni ellen nevel ílyen módon az anyukája, az soha nem lesz odafigyelő, és a tanítóval szemben elfogadó diák!
Viheti majd anyuka iskolából iskolába, s soha sehol nem fogja magát jól érezni, mert a pedagógus mindig csak rossz és aljas ember lesz, elvégre csak megalázni akarja a gyerekeket, nem nevelni és tanítani!

amálka | 2009. január 31. | amalka[kukac]gmail[pont]com
Kedves csőr!
Azért az ántivilágban sem voltak üresek a börtönök. Félelemmel dresszirozva Pavlov kutyájának szintjén tudunk reagálni a külvilágra, az iskolának ennél több tudatosságra kell törekednie, még akkor is, ha a fájdalom is tanít. Csak kérdés mire. Az izzó faparazsat másodszor tényleg nem fogom felkapni, de a társadalmi viszonyulások ennél kicsit bonyolultabb reakciókat igényelnek mindannyiunktól.
csőr | 2009. január 30.
Senki nincs erre felkészülve, pláne az iskola. NINCS visszatartó erő.Ettől függetlenül régen ez így működött, és működött! Előbb utóbb beépült a viselkedésbe az elvárt (belevert)követelmény, és lehet, hogy eközben torzult a személyiség de mindenki nyugodtan mászkált ebben az országban. Azelőtt egy- egy pofon bőven belefért az iskolai nevelésbe,és az emberek félelemben éltek.(6 falu 1 rendőr)Most amikor nem fél senki (rendőröket támadnak meg)tele vagyunk erőszakos cselekedetekkel. Most akkor mi van? Kell a félelem, vagy sem?
Fájdalom. El gondolkodott már valaki azon, hogy nagyon sok mindent ennek révén tanulunk meg? A szervezeted ugyanis ha hibázol, rögtön fájdalommal reagál, így "tanít" meg arra mit csinálhatsz és mit nem.
Kádár Judit | 2009. január 23. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Egyetlen megjegyzés. Alig érem el mostanában az internetet, ezért akár egy egész hónapnyi beszélgetést is egyben olvasok. Amilyen vacak a partról nézni a folyót, miközben mások úsznak, olyan jó néha - mást lát az ember, ha kicsit távolabbról néz.

Én azt látom, hogy iszonyat nehéz az agresszió kezelése - a magunké. Úgy pörög az indulat ebben a beszélgetésben, hogy kapaszkodnom kell. Az indulat mindenféle tulajdonítást, okvarázslást, továbbmagyarázást sodor magával, miközben szépecskén sodródunk tova az eredeti helyzettől, szereplőktől. A szülőkről, a tanárokról általában kezdünk szólni vagy szólást visszautasítani, egyetlen dadogva elmondott történetből (ami itt nem jelent többet, mint hogy nehezen, zaklatottan, a szavakat keresgélve elmondott) általában a dadogás okairól kezdünk tűnődni, egy - esetleg nagyon is jó hatású - esti hancúrozásból próbálunk a szülő mindig alkalmazott nevelési módszereire következtetni.

Csúnyán beszélünk egymással. Türelmetlenül. Agresszívan. Ezt-azt kikérünk magunknak (mások nevében is). Felmordulunk, hogy a másik honnan veszi a bátorságot.

Na, képzeljétek el, hogy ez még csak nem is maga a helyzet, maga a konfliktus, maga a megaláztatás vagy maga a nyugtalan gyerek/gyerekcsoport a most folyó órán. Ez csak egy történet és az arról folyó beszélgetés. Ha ebben nem tudunk agressziómentesek maradni, milyenek vagyunk a valódi, éppen folyó, itt és most válaszra késztető igazi konfliktushelyzeteinkben?

Dolgunk - szülőként, pedagógusként, emberként -, hogy agressziómentes konfliktuskezelésre, életre neveljük a gyerekeinket. Így nehéz lesz. le kellene higgadnunk. Legalább itt. Kezdetnek az sem lenne nagyon rossz.
IZs | 2009. január 16.
Kedves SN vagy NS!
Végig olvastam mégegyszer a cikket és hozzászólásokat, gondoltam, kicsit átgondolom és reagálok is, de azután el olvastam Nóra cikkét is és rájöttem mi a megalázó, mi a dühítő, mi a fontos.
Nem akartam megbántani a cikk író anyukát, tanárként azt kívánom bár minden szülő legalább ennyire érdeklődne a gyereke iskolai dolgai iránt, azt remélem ez az "egyszer a Géza sarokba gugolása " tehetetlenség szülte rossz megoldás, ha rendszeresen alkalmazott módszer akkor rá kellene kérdezni a tanítótól és kérni ennek mellőzését.
Üdv IZs
amálka | 2009. január 16.
Kedves lala!

Néhény megjegyzés: magam is 15 éve kisiskolásokkal foglalkozom annak a bizonyos tanteremnek a falain belül, ahol te is. Ne gondold, hogy csak a szülők gondolkodnak számodra újszerűen a tanár-diák kapcsolatról. Azt viszont őszintén sajnálom, hogy nem találtál semmi értelmeset a hozzászólásokban. Senki nem mondta, hogy az agresszivitás melegágyát a pedagógusokban kell keresni, csak annyit, hogy a sarokban guggoltatás olyan megoldási mintákat kínál az agresszió és a konfliktus kezelésére a kisdiákoknak, amely nem segíti őket a valóban létező problémáik megoldásában. Egy dologra jó a guggoltatás, arra, hogy a gyerek féljen a tanártól, a megaláztatástól, megszégyenítéstől... Azt gondolom, hogy minden gyerekkel foglalkozó EMBERNEK nagyon fontos céljának kell lennie, hogy a gyerekeknek NE KELLJEN FÉLELEMBEN ÉLNIÜK!!! Számomra ez alapvető norma szülőként, pedagógusként egyaránt. Tudom, hogy a szülők döntő többsége maga tartja félelemben, érzelmi kiszolgáltatottságban gyermekét. De SN írása egy iskolai történet, szereplője egy pedagógus. Létjogosultsága azért van, mert megtörtént az eset. És egy nagyon fontos dolgot ne felejtsünk el, a szülő és a pedagógus szerep között van egy óriási különbség, hogy a pedagógus az általa betöltött szerepben egy SZAKMA képviselője. És ahogyan teljesen természetesen az orvostól is elvárjuk, hogy a legkorszerűbb eljárásokkal gyógyítson, úgy szerintem a saját szakmánkkal kapcsolatban is elvárhatjuk, elvárhatja a társadalom, hogy az új, és korszerű gondolatok megjelenjenek a praxisban. És mielőtt egy újabb lavinát indítanék el ebben a témában: TUDOM, hogy a hűtőfürdő ma is hatékonyan alkalmazható lázcsillapításra, de gondolom senki se szeretné, hogy egy borbély érzéstelenítés nélkül gyökérkezelje a fogát.
terepmunkás | 2009. január 15.
Jesszus ember, mi történt veled? Vedd észre, a dolog éppen hogy nem semmitmondó. Éppen tüskekihúzó, sebgyógyító, hegtisztító! Ha Leírod azt a közhelyként ismételgetett mondatot, a szülő a mai világban nem nevel - dehogynem, de még hogy..- hova indulhatsz építkezni?
lala | 2009. január 15.
Kedves NS és olyan szülők akik a pedagógusokban keresik az agresszivitás melegágyát, kikérem kollégáim nevében ezeket e cinikus semmit mondó szavakat. Egy problémához szóltam hozzá és egy szóval sem állítottam,hogy bármilyen agresszív megnyilvánulás elfogadott a pedagógus részéről. Sajnos a kritikákon kívül semmi értelme nem volt a hozzászólásoknak, mert az általam elmondottakat csak az értheti meg aki benne él.
Lala.
NS | 2009. január 15.
Köszönöm, hogy elolvasták a cikket és a hozzászólásokat is! Ahogy a kommentekből látom nem mindneki ért egyet a cikkben leírtakkal, azt mindenestre jónak tartom, ha szülők és pedagógusok együtt és nyilánosan gondolkodunk ilyesmiről.

Kedves Lala és IZS!
Nem tudok nagyon mást írni, mint amit a többi hozzászóló is leírt. Éppen arról van itt szó, hogy ahogyan a gyerek sem csinálhat meg bármit következmények nélkül, úgy a pedagógus sem.
Szó sincs itt majom szereteről, csak a gyerekhez való másfajta hozzállásról.
Elhiszem, hogy sok szülő nem nevel, hogy nehéz a pedagógusok dolga, de a gyereket éppen azért tisztelje a pedagógus (kivétel nélkül), mert nem a gyerek tehet róla, hogy nem az otthon a követendő minta, ami az iskolában elvárható. Ehhez a megalázó büntetés alkalmazása nyilván nem célravezető és még jogilag is megkérdőjelezhető) Azokat a gyerekeket is tisztelni kell, akik például nem hozzák otthonról a pedagógusi iránti tiszteletet sem, nekik (annyi midnen más mellett) az iskolában volna esélyük megtanulni, hogy egymást tisztelni is kell és lehet. (különösen, hogy itt még kicsikről van szó).

Kedves IZS!
A vakarozó gyerek titulust nem értem, sem azt, hogy hol itt az ellentmondás. Miért gondolja, hogy túlzás, ha egy szülő a gyerekét az iskoláról faggatja? Miért gondolja, hogy túlzott jelentőségét tulajdonítottam a szituácónak? Miért gonodlja, hogy a gyerek a szülői faggatózástól dadogott? Miért gondolja, hogy a szülői érdeklődés árt a gyereknek? Miért baj, ha a szülő arra nevelei a gyerekét, hogy bármit őszintén elmondhat, ami az iskolában, vagy bárhol történik, még ha van benne számára valami kellemetlen is?
Kérdezi mit tettem volna. Először is nem aláztam volna meg a gyereket. Másodszor próbáltam volna megkeresni, hogy mi motiválja az óra zavarására a gyereket és annak mentén cselekedni.

csilla | 2009. január 12.
Voltak, valaha igazgatók, voltak valaha motivált kezdők, voltak valahava olyan pedagógusok, akik akarták tanulni ezt a szakmát, amely később hivatásukká vált. Voltak olyanok, akik választották, mert nem vették volna föl őket máshová, most fennen hangoztatják pedagógus mivoltuka. Kedves kollégák, már őket az anamnéziseikből nem tudjuk kiválogatni, mert megszűntek az átkos rendszer személyzetiseik. De velük nincs miért kollektívan összezárni. Ők azok, akik bennünket lejáratnak, nem kell őket védeni. Az a szülő, aki rátalál erre honlapra, valószínűleg már túl van bizonyos lelki megrázkódtatáson és egy példáját írta le a pedagógus autokratizmusának. Nem akart sem sérteni, sem számonkérni csak jelenteni. Ne védekezzünk azzal, hogy rossz az oktatási rendszerünk, ha egy kollégánk látványosan hoz kiszolgáltatott helyzetbe gyerekeket. Erre nincs magyarázat, még akkor sem, ha 50 fős osztályban dolgozik. Milyen jogon aláz meg gyereket? Mert ő a nagyobb, a felnőtt, a pedagógus? Milyen hatással van ez a többi gyermekre, mit gondolhat a többség arról, hogy vele ugyan mi fog történni, ha "rosszat" csinál? Mennyire öli ki a gyermekbő a gyereket? Azt gondolom nem a szülőnek kell magyarázkodnia ilyen esetben: kérjük számon a pedagógust! Szembesítsük a gyermekekkel: ha tudnak olvasni a gyerekek: elég ha megmondják: milyen tanítót szeretnének, ha nem egyezik az átlag az osztálytanító módszerével már körvonalazódik a kép. Nem?
A kontroll szerepe ránk is vonatkozik!
gyöngy | 2009. január 12.
Nem derült ki az írásból hogy mennyire tapasztalt a tanító néni. Számomra természetes hogy gyereket ily módon nem büntetek, de fiatal tanítókkal bizony előfordul hogy nem tudják hirtelen hogyan reagáljanak.Ugyanis kevés konfliktuskezelést tanulnak a főiskolán és a saját személyiségük alapján döntenek. Nem könnyű dolog 25-30 óvodást rávenni a munkára. Különösen ha olyan óvodából jönnek ahol mindenki azt csinál amit akar. Sajnos tapasztalatom hogy amióta az ún. kezdeményezés van az óvodákban van olyan ahol egy -egy gyermek egész nagycsoportos korában szinte egy képet sem rajzol , mert neki ahoz nincs kedve. Őt is le kell ültetni a tanító néninek és írnia kell "unalmas " jeleket.Ez valóban nem egyszerű. Nem derül ki, hogy egy kezdő vagy már 10 évnél régebben tanítóról van szó. Nagyon jónak tartom a gyakornoki rendszert már ha valóban komolyan veszik. Én már 25 éve kezdtem, de akkori igazgatóm a kezdő tanítókat napközibe osztotta be és kötelező volt délelőttönként beülni, hospitálni a tapasztalt tanítók óráira, ahol sok jó módszert tanultam és megismertem a gyerekeket egy másik szituációban. Sokkal többet tanultam a nevelésről ezeken a hospitálásokon, mint a főiskolán.A másik dolog amit mindig szemelőtt tartok, hogy mindig legyen időm leülni a szülőkkel megbeszélni a felmerülő kérdéseket.Mert csak akkor jutunk előre, ha egy irányba húzzuk a szekeret.Persze nehéz mindannyiunknak elviselni a kritikát, de a problémák szőnyeg alá söprése nem jobbítja meg az iskolákat.Hallgassuk hát meg a másik oldalt is.
IZs | 2009. január 11.
Kedves Mindenki! Kissé ellentmondásos S.N cikke, megalázó és dühítő számára a sarokba gugoltatás, de a megfelelőnek érzi a vakarózó gyerek titulust, otthon az "örökös fegyelmezést" alkalmasint helyettesítheti a hancúrozás, de a a tanító 25-30 gyerekkel nem biztos, jó ha ezt a módszert alkalmazza. Nem állítom, hogy minden tanító minden lépése-módszere mindig tökéletes, de a szülő ennek a szituációnak az erőltetett vallatással-faggatással eltúlozta a jelentőségét, és inkább ártott a gyerekének ( dadogás). Közösen és nem egymás ellenére , a másik módszereit elfogadva és támogatva lehetne a gyerekeinkből a legjobbat kihozni. Kedves S.N.: Ön mit tett volna a tanító néni helyében?
amálka | 2009. január 11.
Kedves lala!
A büntetést miért tetted idézőjelbe? A fenti írás pont arról szól, hogy ahogyan a gyerek sem csinálhat semmit következmények nélkül, úgy a tanár sem. Nem lehet a tanterem falain belül történő dolgokat idézőjelbe téve bagatellizálni többé, mert nagyon helyesen, jönnek a következmények "a szülői riposztok" (ezt most Tőled idéztem!).
terepmunkás | 2009. január 10.
Lala! Tudja - a leghitelesebb forrásból, a gyermekétől. S nem a szép szavakkal van a baj, hanem azzal hogy sem a 10§(2), sem a 19§(1) alkalmazása nem megy. S abban is igaza van a szerzőnek, hogy csak együtt működhet a kettő. És a szerepekből adódóan, a pedagógusnak kötelező - bármilyen körülmények mellett.Na nem könnyű.
lala | 2009. január 10.
Kedves szülő, sajnos a szép szavak ideje már régen lejárt. Nem tudja mik történnek az iskola falai között, és mégis veszi a bátorságot, hogy megidealizálja a történetet. Az a bajok gyökere, hogy a mai gyerek mindent megcsinálhat következmények nélkül, és a majom szeretet, rögtön szülői riposztot sürget. Sajnos a mai világban, ha SZÜLŐ nem nevel, valakinek meg kell mondani a gyermeknek mit szabad és mit nem a közösségben. Ez pedig nem megy konfliktusok nélkül.Lehet, hogy ez a pár perces "büntetés"
kialakíthat a gyerekben egy visszatartó erőt a szabályok átlépésének folyamatában. Nem az erőszakról beszéltem, hanem az eszközről, amit ennek érdekében meg kell tenni.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.16.
Megint szép élet lehet a katonaélet
Három katonai középiskola lesz a közeljövőben Magyarországon — tudta meg lapunk. A debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium mellett Hódmezővásárhelyen és Székesfeh...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.16.
Belenyúl a kormány az oktatásba, de nem mondják meg, mit akarnak vele
Több ponton is belenyúlna a kormány a köznevelési törvénybe, derült ki egy csütörtökön megjelent módosítócsomagból. Megszüntetnék a magántanulóságot, ami eddig a jómódú családok...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.06.16.
Le akarták váltani a tanárok az igazgatót, erre kivonult az egyház egy tolnai iskolából
A szülők kezdeményezték a változtatást, amihez csatlakoztak a pedagógusok és az önkormányzat. A gerjeni iskola fenntartója a szekszárdi tankerületi központ lesz, a tolnai intézménytől...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.16.
Köznevelési törvénymódosítás: már a demokrácia látszatát is lebontják
„Nagyobb anyagi megbecsülést kaphatnak az iskolaigazgatók” című közleménnyel promózta az EMMI a köznevelési törvény tervezett módosítását. Azt kifelejtették belőle, hogy végleg...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.06.14.
Megszüntetné a kormány a magántanulói státuszt – egy lépés előre, kettő hátra
Az eddig az iskolából kipenderített gyerekek bent tartása a közoktatásban tehát valóban jó lenne a gyereknek és a társdalomnak is (feltéve, ha a fenti feltételeket biztosítaná az állam...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Elvenné a beleszólást a kormány az iskolaigazgatói kinevezésekbe
Az iskolaigazgatók kinevezésekor az érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok hivatalosan is véleményezhetik a jelölteket. Több olyan botrány is volt az...
(Forrás: index)
--
2019.06.13.
Felrúgta a Pedagógusok Szakszervezetével kötött megállapodást a kormány - nem vált be a kulturált emberek módszere
A szakszervezet eddig tárgyalt, ősztől akciókat hirdetünk – jelentette be csütörtöki tanévzáró sajtótájékoztatóján Szabó Zsuzsa, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke. Elismerte...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.13.
A Kormány benyújtotta a nemzeti köznevelésről szóló törvény módosítását az Országgyűléshez
A kormány célja, hogy – a pedagógusok már bevezetett életpályamodellje részeként – az iskolaigazgatók többletmunkája is nagyobb megbecsülést kapjon. Ezért, ha az Országgyűlés elfogadja...
(Forrás: kormány.hu)
--
2019.06.13.
Gyarmathy Éva: Az ideális iskola hat jellemzője
Ha valamire biztosan felkészít a magyar oktatás, az a sumákolás címmel a minap a hvg.hu-n megjelent cikkemre rengeteg komment érkezett. Általában elolvasom ugyan a cikkeimre érkező vélemé...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek