OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. január 7.
» Hozzászólások (1)
Címkék:
 

Tisztelni kell a gyereket, nem (csak) szeretni

Domokos Zsuzsa

Az a generáció, amelyhez tartozni van szerencsém, 1968-ban, a nagy diáklázadások idején volt egyetemista... Talán ezért is őriztük meg hitünket nyugdíjas korunkig, hogy a világ igenis fejlődik, mert mi igenis képesek vagyunk megváltoztatni, jó irányba terelgetni azt. Magam is így gondolkodtam. Ezért lettem pedagógus. Szintén ez a naiv optimizmus adta kezembe a tollat a rendszerváltáskor, amikor teljes szívvel vetettem bele magam abba a vitába, miként lehetne történelemoktatásunkat 21. századivá tenni. Tréfásan szoktam magamról mondogatni, hogy nem véletlenül vagyok az iker csillagkép szülötte, ugyanis van egy hivatásom: a pedagógia, és egy hobbim: az írás. Még mindig remélem, valaki, valamikor folytatja majd, amit én 2006-ban, nyugdíjazásomkor félbehagyni kényszerültem.

Az a társadalmi sztereotípia, miszerint „Ne menjen pedagógusnak, aki nem szereti a gyerekeket”, balgaság. Önámítás, hogy mindennap minden tanítványt szeretni lehet. Tisztelni kell a tanítványokat, nem szeretni! Ha ezt érzik minden szavunkban, minden gesztusunkban, akkor is meg fogják tanulni az érettségire, amennyire csak tőlük telik, a tantárgyunkat, ha nem szerették meg négy év során. Csak úgy, „virtusból”, a mi kedvünkért. Sokszor volt szerencsém ezt megtapasztalni harminckilenc éves pályafutásom alatt, de sokáig magam sem értettem sikerem okát.

Ábel története

Mígnem egyszer a Nagy László Általános Iskola és Gimnázium hetedikes, „értékközvetítő” kísérleti magyaróráján meg nem látogatott az iskola rettegett igazgatónője. Nem általános iskolában tanítottam odáig, ez volt az első kisiskolás csoportom, és már ráébredtem, milyen „önbizalom-túltengés” volt elvállalni az ÉKP kísérletvezetést ebben az általam még csak „kóstolgatott” korcsoportban. Ráadásul volt az osztályban néhány – mai szóhasználattal élve – SNI tanuló is, akikkel végképpen nem tudtam mit kezdeni, hiszen az egyetemen az én időmben nem is tanítottak elegendő módszertant és pszichológiát. Szerencsére rendszeresen látogathattam kollégáim óráit, és sok jó ötletet hallottam a tanítónőktől is, akik az osztályt felső tagozatig vezették. Nagyon jó volt ugyanis a tantestületben a csapatszellem – akkoriban azt gondoltam, hogy ezt a zsarnoki iskolavezetőnek köszönhetjük.

Az órámra a kollégák tanácsai szerint készültem, akik tudták, mit fog „értékelni” az igazgatónő. Szerencsére pont azt tanácsolták, amit a kísérletben a legjobban kedveltem: a csoportos, munkáltató óratípust. Tehát a magyaróra Csokonai életéből is kiscsoportokban zajlott, hiszen éppen a felzárkóztatás érdekében fontos volt, hogy se a „jók”, se a gyengébbek ne unatkozzanak. Az osztály szerethetett, mert állandóan jelentkeztek, óriási szerencsémre ők mentettek meg a hatalmas széteséstől. Már majdnem „megúsztam”, kezdődött az óra végi összefoglalás, amikor a diszlexiás gyerekem jelentkezett, és olyan módon idézte a tankönyvi mondatot a jegyzetelésre kijelölt szövegből, hogy nyilvánvaló volt: egy tagadó mondatot állítónak vélt.

Nagyon megijedtem, hogy társai kinevetik. Ha nincs ott az igazgatónő, minden bizonnyal ezt is tették volna úgy, mint máskor, hisz – nevezzük főhősömet Ábelnek – gyakran élt a félreolvasással, ugyanakkor nagyon szeretett jelentkezni, szerepelni. Ekkor leroskadtam a fiatalember melletti üres székre, és szomorúan, vendégem szerint szinte suttogva azt mondtam: „Én nem így emlékszem erre a részre. Gyere, Ábel, olvassuk el ismét, együtt, melyikünk tévedett!”

Úgy látszik, az ember zavarában kevésbé görcsös, őszintébbek a reakciói. Szerencsém volt, hogy őszintén, önmagamat adtam a válságos pillanatban, mert éppen erre reagált az osztály figyelmes csenddel. Meglepetésemre az engem addig lebecsülő igazgatónő ekkor megdicsért. Kiemelte az „okos rögtönzéseimet, ami csak a jó pedagógusok sajátja”. Rájöttem, az volt a szerencsém, hogy tiszteltem gyenge tanulóm ambícióját, akaratát, hogy a szülei rendes emberek voltak, sokat gyakoroltak vele, ahogy kértem. Nagyon sajnáltam őt abban a percben azért, hogy nem sikerült az igazgató néni előtt bizonyítania: ő is tud már önállóan jegyzetelni, ugyanúgy, mint a többiek.

Ez az eset mélyen belém ivódott. Sokat tépelődtem azon, vajon mi a fontosabb: a gyerekek iránti tisztelet vagy a szeretet. Végül ráébredtem: tisztelni kell a gyerekeket, nem szeretni. Ugyanis aki „csak” szereti őket, gyakrabban csalódik bennük. Hiszen a szeretet szubjektívebb, okot ad az elfogultságra is. A tisztelet: tárgyilagos rokonszenv. Bármikor, bármelyik renitens tanulónak azt lehet mondani mélyen a szemébe nézve: „Én nem így gondoltam, gyere, beszéljük meg, vajon miért látjuk különbözőképpen ezt a dolgot!” Azóta, hogy tudatosan törekedtem erre, nagyon sokat tanultam a tanítványaimtól. Mindenekelőtt: előítélet-mentességet, nyitottságot a „deviáns” megnyilvánulások iránt.

Ábel különben sikeresen tette le érettségi vizsgáit, és kilencedikes korára csakugyan kigyógyult a diszlexiából. Úgy hallottam, sikeres iskolapszichológus valahol vidéken.

Zoli története

Az elmondottakhoz hasonló történt egy másik általános iskolás „fiam”, Zoltán esetében is, aki akkor már harmadszor járta az ötödiket. Amikor megismertem, 13 éves volt. A legmagasabb fiú lévén az osztályban, társai örökös gúnyolódásainak célpontja volt. Próbáltam elbeszélgetni, külön is foglalkozni vele, hiszen dadogásával lehetetlenné tette, hogy a többiekhez hasonlóan szóban feleltessem. Mivel szigorú (mindennap feleltető) tanár hírében álltam, és nem akartam, hogy társai még a velem való óra utáni beszélgetések miatt is cikizzék Zolit, kineveztem térképfelelősnek. A szertárban néha segítettem neki pótolni az órai vázlatokat. Talán ennek köszönhettem, hogy egyszer a magánéletével kapcsolatos bizalmas kérdéssel ajándékozott meg.

Történt ugyanis, hogy az iskolavezetés „Családi életre nevelés és szexuális felvilágosítás” címén a teljes ötödikes évfolyamot becsődítette a kerületi moziba (a demográfiai csúcs ideje volt ez, az ötödikesek az iskola kultúrtermében nem fértek volna el). Itt egy idős doktor bácsi vetített nekik képeket a nemi szervekről. Minderre alig emlékszem, mert a tanulók annyit rendetlenkedtek a sötétben, hogy csak velük foglalkoztam, próbáltam a röhögésről, nyerítésről, köpködésről, lökdösődésről lebeszélni őket.

Amikor a rettenetes óra véget ért, felsorakoztattam az osztályomat, és közöltem velük: „Irány a cuki, eszünk egy fagyit nyelvtanóra előtt, a pénzt majd megadja nekem a szülői munkaközösség!” Arra gondoltam ugyanis, hogy valahogy le kell csillapítani a felhevült kamaszokat, és a cukrászda éppen útba esett.

Amíg sorban álltak a meglepően csendessé, rendessé változott gyerekek, Zoli hozzám szegődött, és dadogva azt kérdezte tőlem, ha én is megbuktatom őt év végén a helyesírása miatt, vajon akkor ő jövőre is csak a menstruációról fog előadást hallani. Félrehúztam, ne hallják a többiek, mert éreztem, hogy a gyerekember bajban lehet, ha ilyet kérdez tőlem. Megkérdeztem, mi a baja, hozzátéve, nyugodtan elmondhatja, hiszen korabeli gyerekeim vannak nekem is. „Valami nagy bajom lehet, mert néha kemény ott, tetszik tudni, hogy mire értem…” – mondta a szokottnál is lassabban, dadogva. „Zoli, miért nem mégy el a gyerekorvoshoz?”– kezdtem korholón, mert szerettem volna „megúszni” ezt a nekem is kínossá vált beszélgetést. Mire elmondta, hogy háromszor is kivárta az orvosnál a sorát, de mindig lányokkal szólították be egyszerre, ezért nem mondta el igazi panaszát. Megdöbbentem. Zavarba jöttem. Majd zavaromban kezemet nyújtottam a kiskamasznak: „Gratulálok, te férfi lettél! Nem is tudom, tegezhetlek-e még ezek után.”

Tudom, hogy meseszerű a végkifejlet. De higgyék el, kedves kollégák, nem a főcím miatt („Iskolamesék”) ez a vége Zoli történetének! Néha a valóság szebb, mint a mese, mert váratlanabb. Zoli év végére elhagyta a dadogást, és rendszeresen megírta, amit a saját, külön gyakorlófüzetébe kellett: szótagolva másolt. S noha én hetenként kértem a gyakorlást, ő naponta írt. És én, a „szigorú” tanár, teljesen tiszta lelkiismerettel engedhettem át az év végén.

Domokos Zsuzsa

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Kádár Judit | 2009. január 7. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Drága Zsuzsa! Most csak gyorsan és röviden, mert idő- és internetszűkében vagyok, de nem bírom ki, hogy ne mondjak valamit az írásodra.

Boldogan olvastam.

Pontokba szedve:
A tisztelet és megkülönböztetése a szeretettől.
A minden nap feleltetés (!!!)
Az, hogy nehéz helyzetben tudtál (tudsz) meglepőt csinálni, mondani
Az, hogy átérzed azt a kínt, ami egy sikerületlen mondat mögött van
Az, hogy nem azt mondod, hogy ez rossz, ezt ne csináld, hanem hogy ezt te másként látod és beszéljük meg, mi okozza, hogy nem ugyanúgy látjuk a dolgokat
Hogy a túlhevült kamaszokat fagyizni viszed, hogy lehűljenek
Hogy gratulálsz a kamaszfiúnak - megértve, amit se kimondani, se magában tartani nem tud (ez épp a dadogás egyik legfőbb ismérve), és felmentve őt a vallomás alól úgy, hogy a vallomás mégis meg van értve és meg van ünnepelve

Csudálatos!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek