OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. január 7.
» Hozzászólások (1)
Címkék:
 

Tisztelni kell a gyereket, nem (csak) szeretni

Domokos Zsuzsa

Az a generáció, amelyhez tartozni van szerencsém, 1968-ban, a nagy diáklázadások idején volt egyetemista... Talán ezért is őriztük meg hitünket nyugdíjas korunkig, hogy a világ igenis fejlődik, mert mi igenis képesek vagyunk megváltoztatni, jó irányba terelgetni azt. Magam is így gondolkodtam. Ezért lettem pedagógus. Szintén ez a naiv optimizmus adta kezembe a tollat a rendszerváltáskor, amikor teljes szívvel vetettem bele magam abba a vitába, miként lehetne történelemoktatásunkat 21. századivá tenni. Tréfásan szoktam magamról mondogatni, hogy nem véletlenül vagyok az iker csillagkép szülötte, ugyanis van egy hivatásom: a pedagógia, és egy hobbim: az írás. Még mindig remélem, valaki, valamikor folytatja majd, amit én 2006-ban, nyugdíjazásomkor félbehagyni kényszerültem.

Az a társadalmi sztereotípia, miszerint „Ne menjen pedagógusnak, aki nem szereti a gyerekeket”, balgaság. Önámítás, hogy mindennap minden tanítványt szeretni lehet. Tisztelni kell a tanítványokat, nem szeretni! Ha ezt érzik minden szavunkban, minden gesztusunkban, akkor is meg fogják tanulni az érettségire, amennyire csak tőlük telik, a tantárgyunkat, ha nem szerették meg négy év során. Csak úgy, „virtusból”, a mi kedvünkért. Sokszor volt szerencsém ezt megtapasztalni harminckilenc éves pályafutásom alatt, de sokáig magam sem értettem sikerem okát.

Ábel története

Mígnem egyszer a Nagy László Általános Iskola és Gimnázium hetedikes, „értékközvetítő” kísérleti magyaróráján meg nem látogatott az iskola rettegett igazgatónője. Nem általános iskolában tanítottam odáig, ez volt az első kisiskolás csoportom, és már ráébredtem, milyen „önbizalom-túltengés” volt elvállalni az ÉKP kísérletvezetést ebben az általam még csak „kóstolgatott” korcsoportban. Ráadásul volt az osztályban néhány – mai szóhasználattal élve – SNI tanuló is, akikkel végképpen nem tudtam mit kezdeni, hiszen az egyetemen az én időmben nem is tanítottak elegendő módszertant és pszichológiát. Szerencsére rendszeresen látogathattam kollégáim óráit, és sok jó ötletet hallottam a tanítónőktől is, akik az osztályt felső tagozatig vezették. Nagyon jó volt ugyanis a tantestületben a csapatszellem – akkoriban azt gondoltam, hogy ezt a zsarnoki iskolavezetőnek köszönhetjük.

Az órámra a kollégák tanácsai szerint készültem, akik tudták, mit fog „értékelni” az igazgatónő. Szerencsére pont azt tanácsolták, amit a kísérletben a legjobban kedveltem: a csoportos, munkáltató óratípust. Tehát a magyaróra Csokonai életéből is kiscsoportokban zajlott, hiszen éppen a felzárkóztatás érdekében fontos volt, hogy se a „jók”, se a gyengébbek ne unatkozzanak. Az osztály szerethetett, mert állandóan jelentkeztek, óriási szerencsémre ők mentettek meg a hatalmas széteséstől. Már majdnem „megúsztam”, kezdődött az óra végi összefoglalás, amikor a diszlexiás gyerekem jelentkezett, és olyan módon idézte a tankönyvi mondatot a jegyzetelésre kijelölt szövegből, hogy nyilvánvaló volt: egy tagadó mondatot állítónak vélt.

Nagyon megijedtem, hogy társai kinevetik. Ha nincs ott az igazgatónő, minden bizonnyal ezt is tették volna úgy, mint máskor, hisz – nevezzük főhősömet Ábelnek – gyakran élt a félreolvasással, ugyanakkor nagyon szeretett jelentkezni, szerepelni. Ekkor leroskadtam a fiatalember melletti üres székre, és szomorúan, vendégem szerint szinte suttogva azt mondtam: „Én nem így emlékszem erre a részre. Gyere, Ábel, olvassuk el ismét, együtt, melyikünk tévedett!”

Úgy látszik, az ember zavarában kevésbé görcsös, őszintébbek a reakciói. Szerencsém volt, hogy őszintén, önmagamat adtam a válságos pillanatban, mert éppen erre reagált az osztály figyelmes csenddel. Meglepetésemre az engem addig lebecsülő igazgatónő ekkor megdicsért. Kiemelte az „okos rögtönzéseimet, ami csak a jó pedagógusok sajátja”. Rájöttem, az volt a szerencsém, hogy tiszteltem gyenge tanulóm ambícióját, akaratát, hogy a szülei rendes emberek voltak, sokat gyakoroltak vele, ahogy kértem. Nagyon sajnáltam őt abban a percben azért, hogy nem sikerült az igazgató néni előtt bizonyítania: ő is tud már önállóan jegyzetelni, ugyanúgy, mint a többiek.

Ez az eset mélyen belém ivódott. Sokat tépelődtem azon, vajon mi a fontosabb: a gyerekek iránti tisztelet vagy a szeretet. Végül ráébredtem: tisztelni kell a gyerekeket, nem szeretni. Ugyanis aki „csak” szereti őket, gyakrabban csalódik bennük. Hiszen a szeretet szubjektívebb, okot ad az elfogultságra is. A tisztelet: tárgyilagos rokonszenv. Bármikor, bármelyik renitens tanulónak azt lehet mondani mélyen a szemébe nézve: „Én nem így gondoltam, gyere, beszéljük meg, vajon miért látjuk különbözőképpen ezt a dolgot!” Azóta, hogy tudatosan törekedtem erre, nagyon sokat tanultam a tanítványaimtól. Mindenekelőtt: előítélet-mentességet, nyitottságot a „deviáns” megnyilvánulások iránt.

Ábel különben sikeresen tette le érettségi vizsgáit, és kilencedikes korára csakugyan kigyógyult a diszlexiából. Úgy hallottam, sikeres iskolapszichológus valahol vidéken.

Zoli története

Az elmondottakhoz hasonló történt egy másik általános iskolás „fiam”, Zoltán esetében is, aki akkor már harmadszor járta az ötödiket. Amikor megismertem, 13 éves volt. A legmagasabb fiú lévén az osztályban, társai örökös gúnyolódásainak célpontja volt. Próbáltam elbeszélgetni, külön is foglalkozni vele, hiszen dadogásával lehetetlenné tette, hogy a többiekhez hasonlóan szóban feleltessem. Mivel szigorú (mindennap feleltető) tanár hírében álltam, és nem akartam, hogy társai még a velem való óra utáni beszélgetések miatt is cikizzék Zolit, kineveztem térképfelelősnek. A szertárban néha segítettem neki pótolni az órai vázlatokat. Talán ennek köszönhettem, hogy egyszer a magánéletével kapcsolatos bizalmas kérdéssel ajándékozott meg.

Történt ugyanis, hogy az iskolavezetés „Családi életre nevelés és szexuális felvilágosítás” címén a teljes ötödikes évfolyamot becsődítette a kerületi moziba (a demográfiai csúcs ideje volt ez, az ötödikesek az iskola kultúrtermében nem fértek volna el). Itt egy idős doktor bácsi vetített nekik képeket a nemi szervekről. Minderre alig emlékszem, mert a tanulók annyit rendetlenkedtek a sötétben, hogy csak velük foglalkoztam, próbáltam a röhögésről, nyerítésről, köpködésről, lökdösődésről lebeszélni őket.

Amikor a rettenetes óra véget ért, felsorakoztattam az osztályomat, és közöltem velük: „Irány a cuki, eszünk egy fagyit nyelvtanóra előtt, a pénzt majd megadja nekem a szülői munkaközösség!” Arra gondoltam ugyanis, hogy valahogy le kell csillapítani a felhevült kamaszokat, és a cukrászda éppen útba esett.

Amíg sorban álltak a meglepően csendessé, rendessé változott gyerekek, Zoli hozzám szegődött, és dadogva azt kérdezte tőlem, ha én is megbuktatom őt év végén a helyesírása miatt, vajon akkor ő jövőre is csak a menstruációról fog előadást hallani. Félrehúztam, ne hallják a többiek, mert éreztem, hogy a gyerekember bajban lehet, ha ilyet kérdez tőlem. Megkérdeztem, mi a baja, hozzátéve, nyugodtan elmondhatja, hiszen korabeli gyerekeim vannak nekem is. „Valami nagy bajom lehet, mert néha kemény ott, tetszik tudni, hogy mire értem…” – mondta a szokottnál is lassabban, dadogva. „Zoli, miért nem mégy el a gyerekorvoshoz?”– kezdtem korholón, mert szerettem volna „megúszni” ezt a nekem is kínossá vált beszélgetést. Mire elmondta, hogy háromszor is kivárta az orvosnál a sorát, de mindig lányokkal szólították be egyszerre, ezért nem mondta el igazi panaszát. Megdöbbentem. Zavarba jöttem. Majd zavaromban kezemet nyújtottam a kiskamasznak: „Gratulálok, te férfi lettél! Nem is tudom, tegezhetlek-e még ezek után.”

Tudom, hogy meseszerű a végkifejlet. De higgyék el, kedves kollégák, nem a főcím miatt („Iskolamesék”) ez a vége Zoli történetének! Néha a valóság szebb, mint a mese, mert váratlanabb. Zoli év végére elhagyta a dadogást, és rendszeresen megírta, amit a saját, külön gyakorlófüzetébe kellett: szótagolva másolt. S noha én hetenként kértem a gyakorlást, ő naponta írt. És én, a „szigorú” tanár, teljesen tiszta lelkiismerettel engedhettem át az év végén.

Domokos Zsuzsa

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Kádár Judit | 2009. január 7. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Drága Zsuzsa! Most csak gyorsan és röviden, mert idő- és internetszűkében vagyok, de nem bírom ki, hogy ne mondjak valamit az írásodra.

Boldogan olvastam.

Pontokba szedve:
A tisztelet és megkülönböztetése a szeretettől.
A minden nap feleltetés (!!!)
Az, hogy nehéz helyzetben tudtál (tudsz) meglepőt csinálni, mondani
Az, hogy átérzed azt a kínt, ami egy sikerületlen mondat mögött van
Az, hogy nem azt mondod, hogy ez rossz, ezt ne csináld, hanem hogy ezt te másként látod és beszéljük meg, mi okozza, hogy nem ugyanúgy látjuk a dolgokat
Hogy a túlhevült kamaszokat fagyizni viszed, hogy lehűljenek
Hogy gratulálsz a kamaszfiúnak - megértve, amit se kimondani, se magában tartani nem tud (ez épp a dadogás egyik legfőbb ismérve), és felmentve őt a vallomás alól úgy, hogy a vallomás mégis meg van értve és meg van ünnepelve

Csudálatos!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek