OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. január 19.
» Hozzászólások (0)

Klein Sándor

Az iskola felel

„A hatodik osztály lelkében némán kimondta, hogy fél az élettől, de élni akar…”

Ady Endre: A hatodik osztály1

Az iskolát a társadalom már jó ideje szólongatja, tegyen valamit, mert baj van a fiatalokkal: nem készülnek fel az „életre”, a gyorsan változó világhoz való alkalmazkodásra, a kemény problémákkal való szembenézésre, a kitartó munkára, az együttműködésre, a konfliktusok békés, konstruktív megoldására… és még hosszan sorolhatnám. De hát akkor mire fordították a diákok azt az egyre hosszabb időt, amit az iskola padjaiban töltöttek? A rosszindulatú kibicek szerint úgy-ahogy megtanultak írni-olvasni, számolni, betöltöttek a fejükbe sok összefüggéstelennek tűnő és ezért gyorsan elfelejtett információt.

Az iskola „felelget” – próbálkozik közeledni az új idők követelményeihez –, de csak ritkán ad világos válaszokat. Azt remélem, hogy a „veszélyes üzemmé vált iskola” kénytelen lesz a közvetlen biztonsági intézkedéseken messze túlmutató változásokra, és így válaszolni tud majd az igazi kihívásokra. Ahogy az Európai Parlament egyik dokumentuma hangsúlyozza:

„… Az iskolának és az iskolai környezetnek kiemelt szerepe van a gyermekek és szülők személyiségének alakításában; a mai iskola jellegzetességei erőszakos jelenségekhez vezethetnek az iskolai környezetben, illetve elősegíthetik egy ellenséges környezet kialakítását a hóhér szerepét játszó agresszív diákok és az áldozatok között, mivel az oktatási rendszerből hiányoznak a tanulók támogatását és egymáshoz való közelítését szolgáló struktúrák…”.2

Vagyis sürgősen tenni kell valamit, hogy az iskola célja messze túlmutasson a gyerekek tárolásán, a fiatalok távoltartásán a munkaerőpiactól, és az egészséges felnőtt személyiség kialakítását segítse elő. Sajnos a mai iskoláról ez általában nem mondható el.

Tanúi lehetünk annak, hogy az oktatás technikai színvonala javul, a tanagyag korszerűsödik, a tanárok továbblépésére jelentős összegeket fordítanak. Ma már azonban ez sem elég: az iskola és a társadalom összefogására van szükség, arra, hogy az iskola a társadalmat, a társadalom az iskolát segítse.

„Dühös fiatalok egy csaknem elvadult nemzedéke számára sokuknál elszakadt családi kötelékek, a szülői példa helyében afféle törzsi hűség, az erőszakon és drogokon alapuló bandakultúra lép”.3

Egy magyar lap 2008 júliusi számából idéztem e mondatot, de egy tapasztalt nagy-britanniai rendőrkapitány jellemezte ezekkel a szavakkal az ottani helyzetet. Nos, talán mi még nem tartunk itt, de valószínűleg megérett a helyzet arra, hogy jelentős lépéseket tegyünk azért, hogy ne is jussunk ide.

2008 elején országos felháborodást keltett néhány esemény: diákok tanárok elleni erőszakossága. Ilyen inzultusok valószínűleg korábban is értek tanárokat – noha lehet, hogy ritkábban. A rendkívüli érdeklődést valószínűleg a képrögzítés technikájának fejlődése, a média érdeklődése váltotta ki. Hiller István oktatási és kulturális miniszter az iskola biztonságával kapcsolatos javaslatok kidolgozására szakértői munkabizottságot hozott létre. A bizottság tagjai – elismert társadalomtudósok, biztonsági kérdésekkel foglalkozó szakértők, szakmai és szakszervezeti képviselők – április végén elkészítették javaslatukat, melyet 2008 májusában az Országgyűlés oktatási bizottsága is megtárgyalt.4 Ebben az írásban sok fontos megállapítás található. Csupán mazsolázom ezekből, azt keresve, mi lehet az iskolák válasza ezekre a kihívásokra.

Az iskolai erőszak az iskolázás történetének folyamatos kísérője5

„… nincs emberi foglalkozás, amely szebb és jobb és tisztább és gyönyörűségesebb volna a tárgya, mint a tanítóé…: a gyermek – írja Cholusky Viktor. – S a pedagógus, mint tanító, százszor boldogabb ember, mert a lelke szükségletét elégítheti ki mindennap, olyan földbe hintve tudását, amely szomjazik rá…”6

A kisgyerek általában kicsit félve megy az iskolába, de azután megnyugszik és általában jól érzi magát. „– Anyám, anyám! – vágtatott föl az édesanyjához [az első iskolai nap után Pityóka Móricz Zsigmond karcolatában7] … Nem is baj, hogy eskolába járok, minden, de minden megmaradt a régiben… És olyan jó az eskolában lenni…”

De az író tudja, hogy az iskolába menetellel valami végérvényesen megváltozott Pityóka életében: „Bizony elvesztetted te azt a régi világot teljesen. Nem találkozol te olyan bizalmasan gyerekábrándjaiddal soha többé, mint eddig… Észrevétlenül átröpültél az egyik világból a másikba…”

A gyerekek egy része alkalmazkodik ehhez a „más világhoz”. Megtanulja, hogy itt nem önállóságra van szükség (az kap jó jegyet, aki pontosan azt csinálja, amit a tanár mond), az értelmes beszédnél a tanár többre értékeli a hallgatást (az óra 70-85%-ában a tanár beszél), az együttműködést büntetik. Más részük azonban ellenáll, lázad.

Ennek „egyik formája az évismétlés, a lemorzsolódás, a tanulás elhanyagolása, de ugyanebbe a körbe tartozik az iskola szereplői közötti agresszió is. Míg a kisiskolás korú gyermekek esetében a pedagógusok általában kezelni tudják a problémát, a felsőbb évfolyamokba járók esetében ez már egyre nehezebb.”8

„Az iskolában töltött évek számával arányosan nő azoknak a tanulóknak a száma, akik úgy gondolják, hogy az iskola unalmas.”9

Vannak gyerekek, akik emiatt passzivitásba süllyednek, de vannak olyanok is, akik agresszív viselkedéssel próbálják érdekesebbé tenni az iskolát. A 6–10 éves gyerekek agresszív viselkedésére ritkán panaszkodnak a tanárok: ez jellegzetesen a 14–18 évesekkel kapcsolatos probléma. Korábban e fiatal emberek közül sokan már nem az iskolapadot koptatták.

Jókai Mór így ír erről „Az első iskola” című karcolatában: „Háromszáz gyerek ült odabenn harminchárom padon. Rettenetes egy ország, ahol csupa gyerekek laknak! A falon egy óriási tábla; arra írva szörnyeteg nagy betűk, azokra mutogatott egy fölséges tekintetű férfi nagyszerű pálcával, a gyermektábor pedig mondta rá: »ábe ab vaskalap, ha megütöd, megharap!…« Mire odajutottam, hogy ama széles lépcsőkön, mik a tudományok magasabb régióiba vezetnek, nekem is illetékes dolog volt alá és fel szaladgálnom…, akkor alig voltunk többé tizenketten a háromszáz közül.”10

Az iskoláztatás korhatárának kitolódásával a tanároknak olyan viselkedésformákat kell elsajátítaniuk, amelyek alkalmasak e korosztály tanítására: értelmének pallérozására, személyiségének fejlesztésére.

A pedagógiai folyamatoknak kedvező légkör kialakítása

A konfliktusok erőszakmentes megoldását leginkább az segíti elő, ha sikerül olyan légkört kialakítani, amelyben „a nevelési-oktatási folyamat iskolai szereplői kölcsönösen tiszteletben tartják egymás (személyiségi) jogait”.11

Sokféle megvalósulási módja van az ilyen pedagógiai környezetnek, de vannak olyan tényezők is, amelyek a legtöbb gyakorlatból vett példában megtalálhatók:12

A tanulók megerősítése. A jó tanár keresi az alkalmat arra, hogy elismerje a tanuló sikereit. A tanulónak önbizalomra van szüksége ahhoz, hogy energiáit kreatív módon élje ki.

Az információk, tapasztalatok, érzések megosztása. A problémák erőszakmentes megoldásához ismerni kell a tényeket és le kell vonni a tanulságokat mások tapasztalataiból. Az érzések megosztása ledönti azokat a falakat, amelyek megakadályozzák, hogy az emberek konfliktushelyzetben együttérezzenek, empatikusan megértsék egymást. Ez azonban nem könnyű és talán a tanárok számára különösen nehéz. Hadd idézzek kissé hosszabban Laczkó Géza: „Franciadolgozat-írás”13 című írásából ennek illusztrálására:

„– No, persze, a Berény – kacag gúnyosan a mester –, ő nem volt iss. Hát ki pótol? Ki pótolja be, amit elmulasztott, tán én? Vagy a bolsevikiek? vagy mensevikiek? Kerenszki?…

Berény Annuska… elvágta magát a padon, … s a zokogás úgy rázta, mint szél a körúti fát…

Ekkor egy vékony, közönyös, hideg kis hang kifejezéstelenül vágta bele a némaságba...

– A bátyja meghalt…

Mily goromba volt, s ok nélkül…. Miért iskola ez? Most neki, embernek, oda kellene menni a kisleányhoz, könnyel áztatott karját fölfejteni a padról, melléje ülni, szegény kis bánatos fejecskéjét átölelni, s megvigasztalni…

S a szegény tanár szívén megreped a mindennapi pedagógiai kéreg, bőven bugyborékol belőle a megértés, szánalom, minden emberi gyöngeségek, baj, nyomorúság iránt elevenen érzett szeretet, de ott áll előtte készen a tíz hosszú éven át kimunkált pedagógiai csatorna, amely groteszk, gondoskodó, jól szerkesztett mondatokká csöpögteti a melegen fakadt érzést:

– Nézze, fiacskám! – s félve, hátha nem illik, hátha szabályba ütközik, de mégis gyöngéden és esetlenül megfogja a leányka karját.

Végre egy emberi mozdulat! – mondja magában – de a pedagógiai gép már mozdul, s berreg fáradtan, tompán:

– Ha a maga családjában olyan események fordulnak elő, amelyek ideig-óráig eltérítik az iskolai munkától, és azt nem tudhatom, ha maga nem mondja…”

Támogató közösség megteremtése. Olyan közösségre van szükség, amely együttmunkálkodásra ösztönzi a tanulókat, és azt sugallja: „Együtt képesek vagyunk megoldani a legnehezebb problémákat is.” Az ilyen közösség tudja, hogy mindenki másban kiváló. Nem csupán néhány többé-kevésbé önkényesen kiválasztott képességet, tulajdonságot értékel (memória, szorgalom), de a komplex problémákhoz elengedhetetlenül szükséges sokféle tehetséget (szervezési, kritikai, kezdeményező, meggyőző, egyszerűsítő, irányító, támogató stb.).

Mindenki mással járulhat hozzá a konfliktus megoldásához.

Problémamegoldás. A problémamegoldás képessége csak problémák megoldásával fejlődhet ki. DeBono sokoldalúan mutatta ki, hogy a problémamegoldás, a konfliktusok megoldása tanulható, megkönnyíthető megfelelő technikák alkalmazásával. Az egyik iskolákban legtöbbet alkalmazott eszköze a P.M.I.: „nézzük, mik a pozitív, negatív és érdekes (interesting) hatásai annak, ha ezt a megoldást választjuk!” „Ahelyett, hogy veszekszünk vagy éppen erőszakot alkalmazunk, rajzoljuk meg együtt a megoldás térképét!”14

De persze nem kell ilyen messzire menni.

„A konfliktus – és a nyomában fellépő indulat – Winkler Márta osztályában nem kiküszöbölendő rossz, hanem az élet természetes velejárója. Nem gyors és hazai pedagógiánkban általában elsietett – »igazságtevés« történik (ki tudhatja, hogy mi az igazság?), nincs faggatózás, nincs nyomozás. A gyerekek meghallgatják egymást, mert Winkler Márta meghallgatja a gyerekeket.”15

Öröm. Az iskola legyen örömteli. Olyan hely, ahol tanár és diák szeret lenni. „[Nálunk] agresszió alig létezik – írja [Elekes Mihály a tatai Színes Iskoláról]. – A gyerekek szeretnek iskolába járni.”16

A játék a gyerek egyik legfőbb örömforrása. „A játék szerepének erősítése visszaszoríthatja az agresszivitást” – mondta Nagy Czirok Lászlóné, a kiskunhalasi Fazekas Gábor Általános Iskola igazgatója a „Biztonságos Iskoláért” fórumsorozat nyugat-dunántúli állomásán.17

A pedagógiai eszköztár bővítése

A pedagógia eszközrendszere régen sem volt különösebben hatékony, de napjainkban, amikor „változatos társadalmi hátterű és az egyéni képességeik terén erősen eltérő gyermekek”18 – néha szinte felnőttek – kerülnek az általánosan képző iskola falai közé, „az iskola régi kultúrát szolgáló pedagógiai eszközrendszerének hatásfoka csökken, ami okkal váltja ki a tantestületben a védtelenség érzését”19.

Sokan és sokszor elmondták, hogy a tanár legfőbb munkaeszköze a személyisége.20 A tanárképző intézményeknek, a tanártovábbképzésnek a tanárjelöltek, tanárok személyiségfejlődésére kellene helyezniük a fő hangsúlyt. Törekedniük kellene arra, hogy a tanárok tanulók iránti attitűdjére jellemző legyen az őszinteség, az elfogadás, az empatikus megértés.

El kell ismerni azonban, hogy a pedagógia egyszerre művészet, tudomány és szakma. A művészethez elsősorban tehetség, a tudományhoz tudás, a szakmához a szakmai fogások ismerete kell. Ez utóbbiak közül sorolok fel néhányat:

Kooperatív játékok. Ma már több kötetnyi „játék” áll a hazai tanárok rendelkezésére is. A játékok haszna azonban attól függ, hogyan használják fel ezeket. Különösen értékesek azok a játékok, amelyeken a gyerekek módosíthatnak vagy éppen ők találják ki.21

Projektek. Ha egy projektnek értelmes célja van, amely valóban érdekli a tanulókat, akkor különösen alkalmas a bennük rejlő sokféle képesség mozgósítására. Bár ma már előfordul itt-ott az iskolai tevékenység színesítésére használt projekt-munka, alig fordul elő azonban az, hogy az iskolai tanulás lényeges elemének tekintsék. Raven egy olyan tanárról ír, akinél a gyerekek szinte mindent projektek keretében tanultak: megvizsgálták az egyik közelben lévő ásatást, tanulmányozták a pillangókat, a lakosság összetételének változását, egy-egy ház történetét (például a lakók foglalkozásának változását, a pletykák terjedését a környéken stb.). De nem csak kutattak, akciókat is végrehajtottak (például miután megvizsgálták a szomszédos folyó szennyezettségét, kampányt indítottak a szennyezés csökkenése érdekében).

Az alkotó tevékenység támogatása. Ha a tanár nem a „tananyag letanítását” tekinti céljának, hanem a gyerek fejlődésének elősegítését, számtalan eszköz kínálja magát a színjátszástól a kézműves tevékenységeken át a zenélésig, táncolásig. És aki alkot, az nem agresszív: nem legyőzni akarja a másikat, hanem létrehozni akar valamit.

A fegyelem és önfegyelem kérdése

Az iskolai erőszak kérdését a legtöbben a fegyelem kérdésével kapcsolják össze.

„A pedagógusok csak nagy nehézségek árán tudják óráikat megtartani, hiszen az idő nagy része a fegyelmezéssel telik el. Azt érzékelik, hogy nincs eszköz a kezükben, ami segítene visszaszorítani az egyre gyakoribb iskolai agressziót. Ha figyelembe vesszük, hogy már nem csak verekedésekről van szó, hanem egyre gyakrabban különböző segédeszközök is előkerülnek – például a kés –, szükséges lenne mielőbb ezeknek a problémáknak a kezelésére megoldást találni” – mondja a Bükkaljai Általános Iskola igazgatója.22

Igaz. De a cél mégis az, hogy a pedagógus odafigyeléssel, érdekes és erőfeszítést kívánó tevékenységekkel segítsen önfegyelemre nevelni a diákokat.

Empatikus megértés

A beleérző megértés csodákra képes. Az értelmetlen szigorúság eltaszít. Hadd idézzek erre egy irodalmi példát Nagy István „Cipővizit”23 című novellájából:

„A tanítónő… Igazi szenvedélye a tiszta cipő volt…

– Vizi fiam, állj fel a padra, hadd lássák ezek a haszontalanok, milyen egy rendes, tiszta fiúnak a cipője…

– Ilyen tisztára takarítsátok ki ti is. És hogy ezt jól észben tartsátok, nyújtsátok ki a tenyereteket…

A fiúk élve tárták ki a tenyerüket. A nádpálca suhogott…

… A tanítónő hivatása magaslatán éreztette magát. Nem kegyelmezett. Mit neki a külvárosi sár és a szülők pénztelensége… Meg aztán a pálca sohasem árt…

Mikor a nádpálca széthasadozott végével [Viziék inasának kezére] lesújtott, belérándult a fiú egész teste. A levegőben suhogó nádpálcát elkapta, s mire a rémülettől megfagyott osztály számot adhatott volna, hogy mi történt, az ablaktáblák egyike csörömpölve hullt ezer darabra. Egy fényes tolltartó s a nádpálca zuhant le az üvegcserepekkel…

– Tanítónő, ennek a Vizinek én takarítom a cipőjét. Mosdóvizet is én eresztek neki. Kocsival jön és kocsival megy…

– Fiúk, fiaim – sikoltott a tanítónő halálra váltan…

– Igaz ez, Vizi, igaz ez?…

– Igaz – sütötte le szemét az úrfi.

A tanítónő egy szót sem szólt többé, keze tétován kereste a katedra szélét, roskadozó léptekkel kitámolygott az osztályból.”

Befejezésül

Az iskolában tapasztalt agresszió eredete jelentős mértékben az iskolán kívül keresendő: a családban, a társadalomban, a televízióból áradó üzenetekben – de ez nem menti fel az iskolát az alól, hogy ne próbáljon olyan hellyé válni, amelytől idegen az erőszak, ahol tanárok és diákok csaknem egységesen elutasítják, elszigetelik a nagynéha előforduló erőszakos eseteket.

Tersánszky Józsi Jenő „Ákombák Tanár Úr” című írásában a tanár sértegeti a tanulót, de úgy érzi, a tanuló az agresszív:

„– Folytassa hát az a pimasz Nagy Ferenc! – hallom egyszerre a nevemet a katedráról… Egyszerre indulatba jöttem…

– Kikérem magamnak! Én nem vagyok pimasz!…

– Milyen önérzetes lett egyszerre. Hogy ő nem pimasz?…”24

Nézze meg az ember!…. Szörnyűséges! Nem szeretnék egy erdőben találkozni, egy ilyen Nagy Ferenc-féle elvetemülttel… Talán képes lenne bántalmazni a tanárt.

Lehet, hogy unalmas lenne az olyan iskola, amelyikben csupa jó tanár tanítana csupa jó gyereket. Mikszáth Kálmán „A mi jó tanárunk” című írásában ezt írja:

„Összes tanítványai szerették, ő is valamennyit ösmérte és szerette, még a rosszakat is szerette, mert mint mondá, azoknak nagyobb szükségük van a gyámolító kézre.”25

Azt kívánom a mai tanároknak, hogy így szeresse őket minden tanítványuk (a rosszak is), és ezt kívánom a mai tanítványoknak, hogy ilyen tanáruk legyen (aki szereti még a rosszakat is).

--

Jegyzetek

1Ady Endre: A hatodik osztály. In: D. Szabó Mária (szerk.): Ákombák tanár úr (Magyar írók novellái a tanárokról, diákokról, az iskoláról), Palatínus, 2003. (A továbbiakban: Ákombák…), 276. oldal.

2 Európai Parlament, Plenárisülés-dokumentum, Jelentés a fiatalkori bűnözésről, a nők, a család és a társadalom szerepéről. Előadó: Katerina Batzeli, Végleges változat: A6-0212/2007, 12. pont.

3 Barbara Wilding, Dél-Wales rendőrfőkapitánya a The Times napilapnak nyilatkozott. Szavait a HVG 2008. július 8-i számának 37. oldaláról idézem.

4 Az oktatási és kulturális miniszter által létrehozott „Az iskola biztonságáért bizottság” állásfoglalása és javaslata a nevelési-oktatási intézményekben megjelenő erőszakos magatartásformákkal kapcsolatban. A bizottság elnöke: Szüdi János, alelnöke: Danielisz Béla, tagjai: Kiss Klára, Ivány Borbála, Katonáné Pehr Erika, Loránd Ferenc, Sáska Géza, Novák János, Vekerdy Tamás, Tóth József és Trencsényi László. (A továbbiakban: Állásfoglalás...)

5 Írásom alcímei többé-kevésbé pontos idézetek a 2. jegyzetben megjelölt bizottsági állásfoglalásból.

6 Cholnoky Viktor: Tanítás. In: Ákombák…, 366. és 363. oldal.

7 Móricz Zsigmond: Pityóka iskolába megy. In: Ákombák…, 203. oldal.

8 Állásfoglalás… 3. oldal.

9 Carl Rogers – H.Jerome Freiberg: A tanulás szabadsága. EDGE 2000 Kiadó – Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2007. (A továbbiakban: A tanulás…) 42. oldal.

10 Jókai Mór: Az első iskola. In: Ákombák…, 204-208. oldal

11 Állásfoglalás…, 4. oldal

12 Stephanie Judson (Eszközkölcsönzési dosszié): A Mannal on Noviolence and Children. Nev Society Publishers, Philadelphia, 1984. 1-2. oldal

13 Laczkó Géza: Franciadolgozat-írás. In: Ákombák…, 35-38. oldal

14 Edward deBono: Conflicts (A Better Way to Resolve Them). Penguin Books Ltd, Harmondswooth, Middlesex, 1986.
Az itt említett P.M.I. csupán egyike a Co.R.T. (Cognitive Research Trust) Program 60 leckéjének, melyeket világszerte számos iskolában használnak a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésére.

15 Vekerdy Tamás előszava Winkler Márta: Iskolapélda – kinek kaloda, kinek fészek című könyvéhez (3. kiadás, Edge 2000 Kft, 2003.) Lásd még A tanulás…, 466. oldal.

16 Elekes Mihály: Ami fontos… Színes Iskola Tatán. In: A tanulás…, 529-530. oldal

17 A „Biztonságos Iskoláért” fórumsorozat rendezvényei, Szombathely, 2008. október 14.

18 Állásfoglalás… 3. oldal.

19 Állásfoglalás… 3. oldal

20 Lásd például A tanulás… 8. fejezetét.

21 Dienes Zoltán (Játék az életem, Edge 2000 Kft, 2001, 211. oldal) elmesél egy történetet arról, hogy Hiedelbergben meglátogatott egy Montessori iskolát, ahol a gyerekek a „Montessori-eszközökkel” dolgoztak. „… kivettem a gyerekeket a kalitkájukból, letettem a logikai készlet elemeit a földre, és azt mondtam, hogy csináljanak, amit akarnak. Ezen először elcsodálkoztak, majd pokoli zűrzavar támadt, de néhány perc múlva sikerült játékaikat irányítanom, és negyedóra múlva már mindenki valami konstruktív játékkal volt elfoglalva, mások falakat és ablakmintákat építettek. – De hát ez egy káosz! Mit csinálnak a gyerekek? – Kérdezte az egyik tanár. – Látom, nem értjük egymást – mondtam. –… A legtöbb gyerek már elkezdett megoldani olyan problémákat, amelyek a Montessori-környezetből adódnak. A tanulás nem más, mint kapcsolatteremtés a környezettel, és ugye most azt csinálják? Az előbb csak parancsnak engedelmeskedtek!”

22 Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársai által 2008-ban „Párbeszéd pedagógusokkal az iskolai konfliktusok kialakulásáról és az iskolai erőszakról” című beszélgetéssorozat keretében a Bükkaljai Általános Iskola vezetőjével folytatott beszélgetésből.

23 Nagy István: Cipővizit. Ákombák…., 186-189. oldal.

24 Tersánszky Józsi Jenő: Ákombák Tanár Úr. In: Ákombák…, 72-73. oldal.

25 Mikszáth Kálmán: A mi jó tanárunk. In: Ákombák…, 15. oldal.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.12.15.
Kütyüvilág (hanganyag)
A Tudatos.hu szombati adásában a kütyükkel foglalkoztak. Az adás első felében Neuman Gábor vendége volt Dr. Bernschütz Mária generációkutató, akivel az újkeletű jelenségről, a fear of...
(Forrás: Klubrádió)
--
2019.12.15.
ITM-államtitkár: A Tanítsunk Magyarországért program hatása már érzékelhető
A programot azért indították útjára, hogy a munka- és továbbtanulási lehetőségektől távoli településeken élő fiataloknak tizennégy éves korukban ne jelentsen nehézséget az iskolavá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.12.15.
Fegyverrel, maszkban raboltak ki embereket a budapesti tizenévesek (videó)
A nyomozás adatai szerint az öt fiú – különböző „felállásban”, arcukat maszkkal eltakarva – 2019. november 7. és december 11. között nyolc alkalommal, 11 ember sérelmére követtek...
(Forrás: Népszava)
--
2019.12.15.

Hátrányos helyzetű magyar gyerekek rajzai láthatók a meglehetősen drága kézműves tűzzománc ékszereiről ismert osztrák cég kendőin. A limitált számú – mindössze száz darabos –...
(Forrás: Népszava)
--
2019.12.15.
A szakképzés és az ország sorsa
Csaknem egy évtizede sulykolja a hatalom: „Nincs szükség érettségire. A jó szakma többet ér egy diplománál.” Ennek jegyében számolták fel az oktatás szabadságát. A tanuláshoz való...
(Forrás: Népszava)
--
2019.12.15.
Egyre homályosabb a szakoktatók jövője, friss adatok a tanárok leterheltségéről
"Önként vállalt túlmunkában" tartanák a betöltetlen munkakörhöz tartozó órákat a szakoktatók, a szakképzési törvény végrehajtási rendeletében pedig nincs szó a megígért béremel...
(Forrás: eduline)
--
2019.12.12.
L. Ritók Bóra: Szegénység, 2019 decemberében
A hátrányos helyzet meghatározása jogszabály alapján történik…de a terepről tudjuk, ez gyakran nem tükröz valós képet. Ilyenkor, mikor a gyerekek hátrányos helyzetű igazolása az alap...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.12.12.
L. Ritók Nóra: Ez a rendszer elengedte az oktatást
Aki elmegy egy szegregátumba, és bemegy egy komfort nélküli házba, ahol családok, gyerekek élnek, átjárja az az érzés, hogy szinte esélytelen innen kitörni. L. Ritók Nóra folyamatosan é...
(Forrás: Klubrádió)
--
2019.12.12.
„A szülők veszik el saját gyerekük életét, aztán csodálkoznak, ha megszúrja a tanárt, vagy kiugrik az ablakon”
A döbbeneten túllépve, a konkrét esetektől eltekintve vizsgáljuk meg a kontextust, azaz a magyar oktatási rendszert, ahol ezek a tragédiák megtörténtek. De még mielőtt erre rátérnénk,...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek