OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. január 21.
» Hozzászólások (8)

Elveszettek?

Gőbel Orsolya

Gyógypedagógusként tanulhattam először a gyermekektől, a látássérültek voltak a tanítómestereim a pályán, és indítottak el a lélek mélyebb megismerése felé. Pszichológusi diplomám és hosszú tanulmányaim egyre inkább az egyszerűség, az emberség felé vittek. Megérezni, megérintődni, megérteni a gyermekeket, segíteni őket és mindazokat, akik elkötelezetten kísérik őket, ez lett a hivatásom, amire most az Újbudai Nevelési Tanácsadóban kaptam lehetőséget.

A minap egy magas, hosszú hajú, vékony, kedves arcú, szelíd ötödikes kislány járt nálam. Azért érkezett hozzánk a Nevelési Tanácsadóba, mert nehéz a matematika, az írásbeli dolgozatok rendre rosszul sikerülnek, az osztályfőnök kis létszámú osztályba tanácsolja. Nevezzük a kislányt Ilkának. A vele és az édesanyjával folytatott beszélgetésből hamar kiderül, ennél gyötrőbb a probléma. A matematikából felmentett kislány botladozik a helyesírás szabályrengetege között, sikerélménye egyáltalán nincs. Ha lehetne, láthatatlanná válna az osztályban. De a többiek „színre fütyülik”, gúnyolják, csúfolják, szavakkal kegyetlenkednek vele, ellehetetlenítik a helyzetét, kiközösítik az osztályból.

Mindannyian tudjuk, hogy ez csak a felnőtt tudtával és beleegyezésével történhet meg. A felnőtt tehetetlensége magával hozza a gyermekek pozitív hozzáállásának hiányát.

Elkeseredetten ültem a székemben, mert nagyon fájt mindaz, amit hallottam. Hideg, tehetetlen, kegyetlen integráció – gondoltam magamban –, „kifelé integrálás”.

Hogyan valósulhatna meg egy „ilkás integráció”? Ilkának először lélekben teremtenék teret, hogy ebben a megteremtett térben megtalálja a helyét. Csak a bennem megszülető biztonság, védettség engedné meg ennek a kislánynak, hogy elfogadhatónak, szerethetőnek érezze magát. Ebben a bennem megszülető térben, az elfogadás és ráfigyelés fényében látom meg Ilka „osztályozhatatlan” csendességét, jólelkűségét, szelídségét és az irreális teljesítményektől való fizikailag, lelkileg, szellemileg kizsigerelő szorongását. Ez a szorongás csak a bennem és általam teremtett térben nyitható ki. Az osztályt is az én elfogadásom segíti abban, hogy elfogadja Ilkát. Megértése megteremti bennem azokat az eszközöket és módszereket, amelyek az ő szintjéhez igazodnak. Nem hasonlítom már senki máshoz, ő önmagában létezik számomra. Ha tényleg őt akarom látni, képességeivel együtt, akkor meg kell fogalmazódnia bennem egy „külön tanmenetnek”, az Ő tanmenetének mint egyedüli mércének az értékelésben. Hamar rájövök arra, hogy az alapkészségei állandó edzése mellett az osztály életében „nyugtatóként” használható csendességét, kiszámíthatóságát, jelenlétét, kedvességét „ragyogtatnám” meg.

Ekkor hívnám segítségül a nem csak Ilka számára sok lehetőséget tartogató Varázsjátékokat, melyek főként óvodás- és kisiskolás korban nyújtanak az önértékeléshez, önelfogadáshoz, önszeretethez olyan felületet, melyen minden gyermek egyedien tud dolgozni. Felső tagozatban a kiskamaszoknak és a serdülőknek megalkotott közös képzeletjátékok töltik be ezek szerepét.

A „Varázsjátékok” varázslatos világa az iskolában

A Varázsjátékok alapját adják a Szocioemocionális Pedagógiai Terápiának (SZPT), melynek fő célja iskoláskorban, hogy megalapozzák a gyermekek számára nehéz terheket jelentő kognitív munkát, érzelmileg és szociálisan egyaránt jól bírhatóvá tegyék. A jó teljesítményhez egyrészt stabil, kiegyensúlyozott érzelmi világ, jól működő képzelet, memória és figyelem szükséges. Másrészt egyre jelentősebbek az iskolai évek során a kapcsolatok: az első két osztályban inkább a felnőtt–gyermek kapcsolat, majd, mint Mérei Ferenc írja, a harmadik osztálytól előtérbe kerülnek a kortárskapcsolatok.

A kapcsolatok megtartó ereje, „jó működése” olyan hálózati mintát ad a gyermekek számára, aminek analógiájára kiépítheti, bővítheti kognitív tudását (információs hálózatát). A biztos társkapcsolatok ugyanis sokfajta, széles spektrumú kommunikációt tesznek lehetővé egymás között, a kapcsolati nyitottság pedig az információ befogadására való nyitottságot feltételezi. Ennek következménye, hogy az akár gyermektől, akár felnőttől érkező információ, tudásanyag befogadható, könnyen feldolgozható és továbbadható. Tehát az érzelmi kiegyensúlyozottság, a szociális biztonság tudásbeli gyarapodáshoz vezet.

Minden kiközösített, iskolai zaklatást megélő gyermek saját védelmében egészen szűkre húzza lélekhatárait, lehetőség szerint áthatolhatatlan falakkal. A falakon belül kialakít egy olyan világot, melyben elviselhetővé teszi saját maga számára az életet, de realitáskontroll híján puszta menekülő hellyé változik.

Ebbe a világba sem követeléssel, sem büntetéssel, sem elmarasztalással nem lehet eljutni. Ez a világ – még egészségesen – kapcsolatot tart fenn a külvilággal, a realitással, de ha túlságosan zár a személyiség, az önmagába zárt fantáziavilág már nem segíti a fejődést, a problémahelyzetekkel való megküzdést.

Ehhez a világhoz a szimbolikus világ képei, szavai érkeznek el, a mesék, a mondák és a nyelvezetüket használó Varázsjátékok. A Varázsjátékok lehetőséget adnak a gyermekeknek teljesítménykényszer nélkül önmagukra figyelni, megfogalmazni a lelkükben megszülető érzéseket, képpé formálva azokat lerajzolni, amiből újra megszülethetnek a mások számára is érthető szavak. E szavak, a felnőttnek átadva, a realitásba érkeznek. A felnőtt a maga valóságos jelenlétével segíti a gyermeket a realitásban megmaradni, aki így egyre nyitottabbá válik, s a felnőtthöz fűződő biztonságos kapcsolatát használja föl mint mintát a többiekkel kialakítandó kapcsolathoz. A felnőtt figyelmi terében befogadott szavak elfogadottságuknál fogva „visszaemelhetők” a saját lélektérbe, mintegy elfogadva sajátként. A sajátként visszafogadott érzelmek óriási magabiztosságot, önérték-növekedést és legfőképp hitet adnak a gyermek számára, hitet önmagában és a világban.

A lélekfolyamat felvázolása után nézzük meg, mi történik konkrétan a valóságban. Egy nem túl nagy létszámú, körülbelül húszfőnyi osztályban (vagy osztálybontásban, mint például a nyelvi órákon) a tág, szabad játéktér megteremtése után üljünk le körben a földre kis szivacsokra, párnákra vagy szőnyegre. Hívjuk meg a gyermekeket egy olyan játékra, melyben bármit elképzelhetnek, bármik lehetnek. Válasszunk egyet a sok-sok Varázsjáték közül (melyek megtalálhatóak a megjelent kötetekben), amelyik az aktuális állapothoz, nehézségek megoldásához nyújt segítséget, majd meséljük el a játék meséjét.

Ezután engedjük, hogy a gyermekek szabadon elképzelhessék, elmozoghassák a játékot, hogy a játék után megkérdezhessünk mindenkit, hogyan érezte magát, mivé változott, mi történt vele. Az élménymegosztás után teremtsünk lehetőséget arra, hogy a gyermekek lerajzolhassák mindazt, amit le szeretnének rajzolni abból, amit átéltek. A játékfolyamat nagy ereje a személyes rajzi élménymegosztás, amire érdemes nagy-nagy figyelmet fordítani. Hallgassuk meg egyenként a gyermekeket, mit rajzoltak, milyen történetet mesélnek a rajzukról.

Délután, a napközis foglalkozások megkezdésekor mindazok, akik elmesélték már a rajzukat, elkezdhetnek a tanulással is foglalkozni. A jól kialakított játékfolyamatból kialakul egy nyugodt, összpontosításra képes, türelmes, biztos tanulási folyamat. Lassan megszűnnek a fegyelmezési nehézségek, a gyermekek kipihentek, koncentráltak, összeszedettek, így jobban tudnak figyelni az adott feladatra, és sokkal készségesebbek társaik segítésében. A játék átélt szimbolikus képei napokra témát adhatnak a rajzoláshoz, a közös játékhoz.

Ha Ilka Varázsjátékot játszhatna, lassan megélhetné, hogy helye és szava van a csoportban, osztályban. Képes lenne jobban értékelni és használni saját képességeit. Képes lenne félelem nélkül együtt lenni a többiekkel és az eddig váratlan támadások kivédésére fordított energiáit a neki összeállított feladatokra összpontosítani. A csoportjátékok megerősítő közegében részesévé válhatna annak a közös örömnek, ami egybekovácsolja az egész csoportot.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Gőbel Orsolya | 2009. február 8. | gobelorsolya[kukac]yahoo[pont]com
Kedves Márta!
Köszönöm lelkesítő hozzászólásod, és egyben arra bíztatlak, próbáld ki Te is a gyermekeiddel a Varázsjátékokat, ezeket a léleknyitogató, és léleksimító meséket. Szívesen hallanék felőletek! Orsolya
Peer Kriszti | 2009. január 27. | peerkrisztina[kukac]gmail[pont]com
Egyetértek, és nem a szavak (jelenségek, viselkedések stb.) komplexitását vagy éppen egyszerűségét vontam kérdőre. Valóban át tudok ugrani a "tiszta nyelvhasználaton", csak hogy halljuk már meg egymást. Persze, nagyon fontos a tiszta, érthető kommunikáció, de amikor a közös nyelv halovány szikrája megjelenik (ami sokszor igen hosszú folyamat), hajlamos vagyok átsiklani felette. És ezt nem az alábbi, szakmailag igen tartalmas levelezésre értem...De köszönöm, hogy emlékeztetsz.
Kádár Judit | 2009. január 26. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Kriszti, ne haragudj, nem kötözködés, nem szőrszálhasogatás a célom, de nagyon fontos, hogy milyen szavakat használunk. Igen, én sem szeretem a "hiszti" szót és például, ha egy tanár a nyugtalan gyerekre (vagy a gyerek nyugtalan viselkedésére) azt mondja: csak a figyelmet akarja felhívni magára", azt kérdezem: pontosan mire? Fel akarja hívni a figyelmet arra, hogy...? Ha ezt be tudja fejezni és a befejezéssel tud, akar kezdeni valamit, akkor oké, ha nem, akkor ő (a tanár) nincs rendben - amennyiben nem figyel.

Nekem nagyon fontos, hogy tisztán, érthetően, világos szavakkal beszéljünk. Nem elég egyet vagy közel egyformát gondolni, a tisztázáshoz tiszta nyelvhasználat kell és ezért érdemes küszködni egy kicsit.

Amiről beszélsz, az a hatóerő. Teszek valamit (kapcsolgatom a villanyt, szétverem az ovit, felbosszantom anyut vagy a tanárt, 10 mp alatt futom a 100 métert...), és annak valami hatása van, az előidéz valamit. Valami van a világban, amit én hoztam létre. Ez iszonyú fontos érzés, tudás, tapasztalat. Az erő, a hatóerő megtapasztalása, magam megtapasztalása amint működöm és hatással vagyok - jóval, rosszal. Az alkotás erejének a megtapasztalása, és persze a rombolás erejének a megtapasztalása is - saját magában. A felelősség, a gond, a gondoskodás megtapasztalása is itt kezdődik. Ennek a teljességét megmutatni a gyereknek, ezt az érzést, ezt a tudást megéletni vele elsőrendű feladat, és sokkal-sokkal több, egészen más, mint a sikerélmény.
Peer Kriszti | 2009. január 26. | peerkrisztina[kukac]gmail[pont]com
Azt hiszem ugyanarról beszéltek/beszélünk, csak más szavakat használunk. Én például nem szeretem a "hiszti" szót, mert szerintem ilyen nincs:) Fontos, hogy egy gyerek megélhesse, hogy valamit ő csinált, hogy valamit ő idézett elő (valamiben jó!!!)...és ez lehet a pici gyerek villanykapcsolgatása is(csak ezt ritkán hívjuk sikernek).
Judit, szomorúan olvastam, amit a NevTanról írsz, mert néha még reménykedem...
Kádár Judit | 2009. január 23. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Márta, persze, középiskolásoknál már más a helyzet, ők jobban tűrik a versengést, bár én még rájuk is sokkal (!) jobban vigyáznék ez ügyben, mint manapság szokás.

Egyszerűen túl sokszor hallom kisiskolások tanítóitól a bűvös (bocs, bűnös) "sikerélmény" szót. Úgy használják, mint valami mindent megoldó varázsigét, pedig nem az.

Nekem is fáj, hogy abba kell hagynom. Nevelési tanácsadóban dolgozom húsz éve. Évek óta tudom, hogy egyszer csak föl kell majd állnom, de igazán sosem tudtam elképzelni. Ez most valóság. Az oktatási törvény megszüntette a nevelési tanácsadást, bár ezt még a szakma sem látszik észrevenni. Névleg persze megmarad. A mi intézményünket (már rég intézményegység csupán) most ráadásul nyolc másikkal von össze a megye (140 km átmérőjű kör összevissza pontjai, közte a Duna), így minden maradék szakmai önállóságunk, mozgásterünk oda. Futószalagon vizsgálni, szakvéleményezni, tanárokat csendőrözni pedig nem tűnik a szakmámba vágó dolognak. Ja, és szűrővizsgálatok garmadáit végezni sem, amivel pl. az óvónőket a ruhatáros szintjére süllyesztem és ahelyett, hogy kompetenciaérzésüket, szakmai eszköztárukat, teherbírásukat támogatnám, a maradék szakmai kompetenciát is elveszem tőlük. Hát jó, ez talán nem ide tartozik, csak hát a keserűség...
Márta | 2009. január 23. | hadnagym[kukac]gmail[pont]com
Kedves Judit! Nem tudom, hogy vitatkozom-e veled tulajdonképpen. Én középiskolásokról beszéltem, akiknek már igenis szükségük van a sikerre.
"Sérülten" kerülnek hozzánk, általánosban ők voltak az ügyeletes rosszak, buták. És egy-egy ilyen siker hatására felszabadulnak, büszkék, alig várják, hogy újra szerepelhessenek. Valószínűleg kissebb korosztálynál ez nem így van. Abban viszont tökéletesen egyetértek, hogy feltétlenül szükségük van mindarra amiket felsoroltál. Végezetül még csak annyit, hogy kár, hogy befejezed!
Kádár Judit | 2009. január 23. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Újra és újra elolvasva az utolsó két bekezdést, én annak örülök a legjobban, hogy a gyerek/gyerekek segítésében, nevelésében olyan szempontok kerülnek itt előtérbe, amit nem szoktunk hangsúlyozni, pedig nem lehet eléggé.

- türelmes, biztos tanulási folyamat
- kipihent gyerekek
- társaik segítésében készséges gyerekek
- félelem nélkül együtt lenni a többiekkel
- értékelni és használni meglévő képességeit
- közös öröm

Lehet Varázsjátékkal, lehet anélkül, de ennek a szempontrendszernek a beemelése nélkül nem lehet. Ennek a szempontrendszernek számomra az a legfontosabb két eleme, ami az önelfogadást és a közös élményt hangsúlyozza. A kisiskoláskor két legfontosabb alakuló képessége ez, amit a verseny- és teljesítményelv valamint a túlalkalmazkodtatás rendszeresen és tragikusan fölülír.

Szeretném határozottan kijelenteni: a gyereknek NEM sikerélményre van szüksége, hanem nyugalomra, örömre és inspirációra, arra, hogy elfogadják és arra, hogy fölfedezze magában a másik elfogadására, a másikkal való együttműködésre való képességet.

A siker-kudarc, a verseny, a győztes-vesztes dimenziók megtapasztalásához a kamaszkorába még el nem jutott gyerek egyszerűen TÚL KICSI. Nemcsak az egyes gyerek, hanem a gyerekcsoport is TÚL KICSI. Ha el kell ezt szenvedniük, kíméletlenné válnak egymással és önmagukkal szemben. Szörnyű szorongást nyomunk rájuk, ha ezt erőltetjük és ahhoz, hogy ennek terhét valami módon mégis elcipeljék, rettenetes eszközöket kell használniuk.

NE adjunk a kicsiknek sikerélményt, adjunk nekik nyugalmat, örömet, inspirációt, stabil kereteket és a lehető legtöbb lehetőséget az önkifejezésre és az együttműködésre.

Ezt persze nemigen szolgálják a százalékok, piros és kevésbé piros pontok, az osztályban kiakasztott magat-szorg. táblázatok... De ugyanilyen kártékonyak a tonnaszám kiadott tantárgy/tantárgyrész felmentések, ilyen-olyan címkék és billogok. Ugyanilyen káros a tanórákról fejlesztő pedagógushoz lökdösni a "felpapírozott" gyerekeket. Persze minderre mindenkit törvény, rendelet, satöbbi kötelez. Amíg ellen tudunk állni, tegyük, amikor már nem, menjünk el virágkertésznek. Én az idei tanévvel fejezem be, mert a jelenlegi előírások és keretek között már csak ártani tudnék.

Márta | 2009. január 23. | hadnagym[kukac]gmail[pont]com
Kedves Orsolya! Szívemből szóltál! De jó lenne, ha minél több hasonló gondolkodású pedagógus lenne az iskolákban! Naponta találkozom ilyen bezárkózott gyerekekkel. Azután szép lassan elkezdjük őket bontogatni és megmutatni saját magának és a többieknek (nem is tudom melyik a fontosabb...), hogy ő is jó valamiben, ügyesen rajzol, jól kezeli a számítógépet, ügyes színjátszó, stb. Egyébként nagyon érdekes, és valószínűleg ezzel az általad említett Varázsjátékkal is magyarázható, hogy a legtöbb, különféle műsorokban szerepelni szerető gyerek épp közülük kerül ki. Boldogan tanulnak meg több oldalas szerepeket is akár, amit ha órára kellene, elképzelhetetlennek tartok. Végre sikerélményük van, és végre valamiben ők a jobbak. Ilyenkor érdemes a szemüket nézni!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.06.02.
Belépés csak maszkban: fura időszak kezdődik kedden az iskolákban
Keddtől kinyitnak az iskolák: ügyeletet, illetve szükség esetén felzárkóztató órákat kell tartani. Tanárokkal és szülőkkel beszélve úgy tűnik, nagy tömeg nem lesz a tantermekben. A...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.31.
L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba...
Az okostelefon ma egyfajta státuszszimbólum, a jólétet jelző dolog. Mindenki megveszi, szeretné birtokolni, még akkor is, ha csak a legegyszerűbb funkcióit tudja használni. Így a telefonál...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2020.05.31.
Nemzetstratégiai unalom: a magyar érettségi hülyének nézte a diákokat
Természetesen nagy öröm, ha mindenki, vagy legalábbis minél többen le tudják tenni az érettségit. És minden országnak, Magyarországnak is szüksége van értelmiségiekre, de amilyen irányba...
(Forrás: válasz online)
--
2020.05.31.
Azért közoktatás, mert mindenkit megillet
Magyarország március közepén nem a digitális közoktatásra állt át. Egy tanári webkamera meg az osztály valamekkora részét mutató kis képek a pedagógus laptopján ugyanúgy frontális oktat...
(Forrás: mérce)
--
2020.05.31.
Gyarmathy Éva: ez a szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális
A pedagógusok igen nagy része rugalmasan tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, miközben az oktatásirányítás régi, „a tananyagot leadni/számonkérni” elvárásával nem segített....
(Forrás: infostart)
--
2020.05.31.
Már munkába is állnak az iskolaőrök Nem csak prevenciós foglalkozásokat, védelmet is várnak a hatóságtól az intézmények
Több, mint kétezer rendőr működik közre az iskolák életében a mostani tanévben, akik főleg baleset- és bűnmegelőzési tanácsokkal látják el a diákokat, a jövőben ugyanakkor a taná...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Ki kell vezetni az iskolákból az erőszakos cselekményeket
Az erőszakot az iskolából ki kell vezetni, az ezt célzó törvényjavaslatok egy része már az Országgyűlés előtt van – mondta Horváth László miniszterelnöki megbízott az M1 aktuális...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Nem tudnak eljutni az egyetemre az orvostanhallgatók, mégsem engedik nekik az online vizsgázást
Az internetes petícióban a külföldi diákok arra kérték az egyetem vezetőségét: amíg nem tudnak visszajönni Budapestre, tegyék lehetővé, hogy a vizsgaidőszak végéig továbbra is interneten...
(Forrás: eduline)
--
2020.05.31.
Horn Gábor: Minden iskolás megtanult valamit a függetlenségről
A hagyományos napokon pedig, ahol eddig nem tették meg, a csoportmunkát kell alapvetéssé tenni. Egyértelmű, hogy a gyerekek egymástól tanulnak a legtöbbet, hiba lenne ezt gőgösen nem belá...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Olga! Ez olyan bonyolult munkajogi kérdés, hogy nem tudunk rá biztonságos választ adni. Javasoljuk, hogy keresse fel az
Oktatási Hivatal jogsegélyszolgálatát , ahonnan biztosan szakszerű választ kap.

Amennyiben tagja a PDSZ-nek, onnan is kaphat segítséget: http://www.pdsz.hu/cikk/36305

--
  Koszta Olga

Kedves OFOE!
A nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásával kapcsolatban adódott problémám:
a Nyugdíjfolyósítótól már évekkel ezelőtt lekértem a pontos adatokat, amit azóta kötelezően kiegészítettek. Ennek alapján idén 2020.október 28-án meg lesz a kellő negyven évem, amivel jogosult leszek a kedvezményes nyugdíjra.Jár számomra 5 hónap felmentési idő és úgy beszéltük meg a munkaadómmal, hogy közös megegyezéssel kérem munkaviszonyom megszüntetését október 31-től.
Ennek alapján a felmentési idő június 1-től lép életbe.
Viszont mivel a szakoktatásban dolgozom,július 1-től1-től megszüntetik a közalkalmazotti jogviszony és átsorolnak a Munkatörvénykönyv hatálya alá.
Még nem írtam alá az új munkaszerződést.
Kérdéseim:
- Írjam-e alá az új szerződést?
- vonjam-e vissza a munkaviszonyom megszüntetésére vonatkozó kérelmemet?
- egyáltalán mit tegyek, mi lenne számomra a legkedvezőbb megoldás?
Nyugdíjba is szeretnék menni, viszont ha most felmondanak nekem, akkor nem lesz meg a 40 évem.
Tisztelettel: Koszta Olga

--
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek