OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. január 21.
» Hozzászólások (8)

Elveszettek?

Gőbel Orsolya

Gyógypedagógusként tanulhattam először a gyermekektől, a látássérültek voltak a tanítómestereim a pályán, és indítottak el a lélek mélyebb megismerése felé. Pszichológusi diplomám és hosszú tanulmányaim egyre inkább az egyszerűség, az emberség felé vittek. Megérezni, megérintődni, megérteni a gyermekeket, segíteni őket és mindazokat, akik elkötelezetten kísérik őket, ez lett a hivatásom, amire most az Újbudai Nevelési Tanácsadóban kaptam lehetőséget.

A minap egy magas, hosszú hajú, vékony, kedves arcú, szelíd ötödikes kislány járt nálam. Azért érkezett hozzánk a Nevelési Tanácsadóba, mert nehéz a matematika, az írásbeli dolgozatok rendre rosszul sikerülnek, az osztályfőnök kis létszámú osztályba tanácsolja. Nevezzük a kislányt Ilkának. A vele és az édesanyjával folytatott beszélgetésből hamar kiderül, ennél gyötrőbb a probléma. A matematikából felmentett kislány botladozik a helyesírás szabályrengetege között, sikerélménye egyáltalán nincs. Ha lehetne, láthatatlanná válna az osztályban. De a többiek „színre fütyülik”, gúnyolják, csúfolják, szavakkal kegyetlenkednek vele, ellehetetlenítik a helyzetét, kiközösítik az osztályból.

Mindannyian tudjuk, hogy ez csak a felnőtt tudtával és beleegyezésével történhet meg. A felnőtt tehetetlensége magával hozza a gyermekek pozitív hozzáállásának hiányát.

Elkeseredetten ültem a székemben, mert nagyon fájt mindaz, amit hallottam. Hideg, tehetetlen, kegyetlen integráció – gondoltam magamban –, „kifelé integrálás”.

Hogyan valósulhatna meg egy „ilkás integráció”? Ilkának először lélekben teremtenék teret, hogy ebben a megteremtett térben megtalálja a helyét. Csak a bennem megszülető biztonság, védettség engedné meg ennek a kislánynak, hogy elfogadhatónak, szerethetőnek érezze magát. Ebben a bennem megszülető térben, az elfogadás és ráfigyelés fényében látom meg Ilka „osztályozhatatlan” csendességét, jólelkűségét, szelídségét és az irreális teljesítményektől való fizikailag, lelkileg, szellemileg kizsigerelő szorongását. Ez a szorongás csak a bennem és általam teremtett térben nyitható ki. Az osztályt is az én elfogadásom segíti abban, hogy elfogadja Ilkát. Megértése megteremti bennem azokat az eszközöket és módszereket, amelyek az ő szintjéhez igazodnak. Nem hasonlítom már senki máshoz, ő önmagában létezik számomra. Ha tényleg őt akarom látni, képességeivel együtt, akkor meg kell fogalmazódnia bennem egy „külön tanmenetnek”, az Ő tanmenetének mint egyedüli mércének az értékelésben. Hamar rájövök arra, hogy az alapkészségei állandó edzése mellett az osztály életében „nyugtatóként” használható csendességét, kiszámíthatóságát, jelenlétét, kedvességét „ragyogtatnám” meg.

Ekkor hívnám segítségül a nem csak Ilka számára sok lehetőséget tartogató Varázsjátékokat, melyek főként óvodás- és kisiskolás korban nyújtanak az önértékeléshez, önelfogadáshoz, önszeretethez olyan felületet, melyen minden gyermek egyedien tud dolgozni. Felső tagozatban a kiskamaszoknak és a serdülőknek megalkotott közös képzeletjátékok töltik be ezek szerepét.

A „Varázsjátékok” varázslatos világa az iskolában

A Varázsjátékok alapját adják a Szocioemocionális Pedagógiai Terápiának (SZPT), melynek fő célja iskoláskorban, hogy megalapozzák a gyermekek számára nehéz terheket jelentő kognitív munkát, érzelmileg és szociálisan egyaránt jól bírhatóvá tegyék. A jó teljesítményhez egyrészt stabil, kiegyensúlyozott érzelmi világ, jól működő képzelet, memória és figyelem szükséges. Másrészt egyre jelentősebbek az iskolai évek során a kapcsolatok: az első két osztályban inkább a felnőtt–gyermek kapcsolat, majd, mint Mérei Ferenc írja, a harmadik osztálytól előtérbe kerülnek a kortárskapcsolatok.

A kapcsolatok megtartó ereje, „jó működése” olyan hálózati mintát ad a gyermekek számára, aminek analógiájára kiépítheti, bővítheti kognitív tudását (információs hálózatát). A biztos társkapcsolatok ugyanis sokfajta, széles spektrumú kommunikációt tesznek lehetővé egymás között, a kapcsolati nyitottság pedig az információ befogadására való nyitottságot feltételezi. Ennek következménye, hogy az akár gyermektől, akár felnőttől érkező információ, tudásanyag befogadható, könnyen feldolgozható és továbbadható. Tehát az érzelmi kiegyensúlyozottság, a szociális biztonság tudásbeli gyarapodáshoz vezet.

Minden kiközösített, iskolai zaklatást megélő gyermek saját védelmében egészen szűkre húzza lélekhatárait, lehetőség szerint áthatolhatatlan falakkal. A falakon belül kialakít egy olyan világot, melyben elviselhetővé teszi saját maga számára az életet, de realitáskontroll híján puszta menekülő hellyé változik.

Ebbe a világba sem követeléssel, sem büntetéssel, sem elmarasztalással nem lehet eljutni. Ez a világ – még egészségesen – kapcsolatot tart fenn a külvilággal, a realitással, de ha túlságosan zár a személyiség, az önmagába zárt fantáziavilág már nem segíti a fejődést, a problémahelyzetekkel való megküzdést.

Ehhez a világhoz a szimbolikus világ képei, szavai érkeznek el, a mesék, a mondák és a nyelvezetüket használó Varázsjátékok. A Varázsjátékok lehetőséget adnak a gyermekeknek teljesítménykényszer nélkül önmagukra figyelni, megfogalmazni a lelkükben megszülető érzéseket, képpé formálva azokat lerajzolni, amiből újra megszülethetnek a mások számára is érthető szavak. E szavak, a felnőttnek átadva, a realitásba érkeznek. A felnőtt a maga valóságos jelenlétével segíti a gyermeket a realitásban megmaradni, aki így egyre nyitottabbá válik, s a felnőtthöz fűződő biztonságos kapcsolatát használja föl mint mintát a többiekkel kialakítandó kapcsolathoz. A felnőtt figyelmi terében befogadott szavak elfogadottságuknál fogva „visszaemelhetők” a saját lélektérbe, mintegy elfogadva sajátként. A sajátként visszafogadott érzelmek óriási magabiztosságot, önérték-növekedést és legfőképp hitet adnak a gyermek számára, hitet önmagában és a világban.

A lélekfolyamat felvázolása után nézzük meg, mi történik konkrétan a valóságban. Egy nem túl nagy létszámú, körülbelül húszfőnyi osztályban (vagy osztálybontásban, mint például a nyelvi órákon) a tág, szabad játéktér megteremtése után üljünk le körben a földre kis szivacsokra, párnákra vagy szőnyegre. Hívjuk meg a gyermekeket egy olyan játékra, melyben bármit elképzelhetnek, bármik lehetnek. Válasszunk egyet a sok-sok Varázsjáték közül (melyek megtalálhatóak a megjelent kötetekben), amelyik az aktuális állapothoz, nehézségek megoldásához nyújt segítséget, majd meséljük el a játék meséjét.

Ezután engedjük, hogy a gyermekek szabadon elképzelhessék, elmozoghassák a játékot, hogy a játék után megkérdezhessünk mindenkit, hogyan érezte magát, mivé változott, mi történt vele. Az élménymegosztás után teremtsünk lehetőséget arra, hogy a gyermekek lerajzolhassák mindazt, amit le szeretnének rajzolni abból, amit átéltek. A játékfolyamat nagy ereje a személyes rajzi élménymegosztás, amire érdemes nagy-nagy figyelmet fordítani. Hallgassuk meg egyenként a gyermekeket, mit rajzoltak, milyen történetet mesélnek a rajzukról.

Délután, a napközis foglalkozások megkezdésekor mindazok, akik elmesélték már a rajzukat, elkezdhetnek a tanulással is foglalkozni. A jól kialakított játékfolyamatból kialakul egy nyugodt, összpontosításra képes, türelmes, biztos tanulási folyamat. Lassan megszűnnek a fegyelmezési nehézségek, a gyermekek kipihentek, koncentráltak, összeszedettek, így jobban tudnak figyelni az adott feladatra, és sokkal készségesebbek társaik segítésében. A játék átélt szimbolikus képei napokra témát adhatnak a rajzoláshoz, a közös játékhoz.

Ha Ilka Varázsjátékot játszhatna, lassan megélhetné, hogy helye és szava van a csoportban, osztályban. Képes lenne jobban értékelni és használni saját képességeit. Képes lenne félelem nélkül együtt lenni a többiekkel és az eddig váratlan támadások kivédésére fordított energiáit a neki összeállított feladatokra összpontosítani. A csoportjátékok megerősítő közegében részesévé válhatna annak a közös örömnek, ami egybekovácsolja az egész csoportot.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Gőbel Orsolya | 2009. február 8. | gobelorsolya[kukac]yahoo[pont]com
Kedves Márta!
Köszönöm lelkesítő hozzászólásod, és egyben arra bíztatlak, próbáld ki Te is a gyermekeiddel a Varázsjátékokat, ezeket a léleknyitogató, és léleksimító meséket. Szívesen hallanék felőletek! Orsolya
Peer Kriszti | 2009. január 27. | peerkrisztina[kukac]gmail[pont]com
Egyetértek, és nem a szavak (jelenségek, viselkedések stb.) komplexitását vagy éppen egyszerűségét vontam kérdőre. Valóban át tudok ugrani a "tiszta nyelvhasználaton", csak hogy halljuk már meg egymást. Persze, nagyon fontos a tiszta, érthető kommunikáció, de amikor a közös nyelv halovány szikrája megjelenik (ami sokszor igen hosszú folyamat), hajlamos vagyok átsiklani felette. És ezt nem az alábbi, szakmailag igen tartalmas levelezésre értem...De köszönöm, hogy emlékeztetsz.
Kádár Judit | 2009. január 26. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Kriszti, ne haragudj, nem kötözködés, nem szőrszálhasogatás a célom, de nagyon fontos, hogy milyen szavakat használunk. Igen, én sem szeretem a "hiszti" szót és például, ha egy tanár a nyugtalan gyerekre (vagy a gyerek nyugtalan viselkedésére) azt mondja: csak a figyelmet akarja felhívni magára", azt kérdezem: pontosan mire? Fel akarja hívni a figyelmet arra, hogy...? Ha ezt be tudja fejezni és a befejezéssel tud, akar kezdeni valamit, akkor oké, ha nem, akkor ő (a tanár) nincs rendben - amennyiben nem figyel.

Nekem nagyon fontos, hogy tisztán, érthetően, világos szavakkal beszéljünk. Nem elég egyet vagy közel egyformát gondolni, a tisztázáshoz tiszta nyelvhasználat kell és ezért érdemes küszködni egy kicsit.

Amiről beszélsz, az a hatóerő. Teszek valamit (kapcsolgatom a villanyt, szétverem az ovit, felbosszantom anyut vagy a tanárt, 10 mp alatt futom a 100 métert...), és annak valami hatása van, az előidéz valamit. Valami van a világban, amit én hoztam létre. Ez iszonyú fontos érzés, tudás, tapasztalat. Az erő, a hatóerő megtapasztalása, magam megtapasztalása amint működöm és hatással vagyok - jóval, rosszal. Az alkotás erejének a megtapasztalása, és persze a rombolás erejének a megtapasztalása is - saját magában. A felelősség, a gond, a gondoskodás megtapasztalása is itt kezdődik. Ennek a teljességét megmutatni a gyereknek, ezt az érzést, ezt a tudást megéletni vele elsőrendű feladat, és sokkal-sokkal több, egészen más, mint a sikerélmény.
Peer Kriszti | 2009. január 26. | peerkrisztina[kukac]gmail[pont]com
Azt hiszem ugyanarról beszéltek/beszélünk, csak más szavakat használunk. Én például nem szeretem a "hiszti" szót, mert szerintem ilyen nincs:) Fontos, hogy egy gyerek megélhesse, hogy valamit ő csinált, hogy valamit ő idézett elő (valamiben jó!!!)...és ez lehet a pici gyerek villanykapcsolgatása is(csak ezt ritkán hívjuk sikernek).
Judit, szomorúan olvastam, amit a NevTanról írsz, mert néha még reménykedem...
Kádár Judit | 2009. január 23. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Márta, persze, középiskolásoknál már más a helyzet, ők jobban tűrik a versengést, bár én még rájuk is sokkal (!) jobban vigyáznék ez ügyben, mint manapság szokás.

Egyszerűen túl sokszor hallom kisiskolások tanítóitól a bűvös (bocs, bűnös) "sikerélmény" szót. Úgy használják, mint valami mindent megoldó varázsigét, pedig nem az.

Nekem is fáj, hogy abba kell hagynom. Nevelési tanácsadóban dolgozom húsz éve. Évek óta tudom, hogy egyszer csak föl kell majd állnom, de igazán sosem tudtam elképzelni. Ez most valóság. Az oktatási törvény megszüntette a nevelési tanácsadást, bár ezt még a szakma sem látszik észrevenni. Névleg persze megmarad. A mi intézményünket (már rég intézményegység csupán) most ráadásul nyolc másikkal von össze a megye (140 km átmérőjű kör összevissza pontjai, közte a Duna), így minden maradék szakmai önállóságunk, mozgásterünk oda. Futószalagon vizsgálni, szakvéleményezni, tanárokat csendőrözni pedig nem tűnik a szakmámba vágó dolognak. Ja, és szűrővizsgálatok garmadáit végezni sem, amivel pl. az óvónőket a ruhatáros szintjére süllyesztem és ahelyett, hogy kompetenciaérzésüket, szakmai eszköztárukat, teherbírásukat támogatnám, a maradék szakmai kompetenciát is elveszem tőlük. Hát jó, ez talán nem ide tartozik, csak hát a keserűség...
Márta | 2009. január 23. | hadnagym[kukac]gmail[pont]com
Kedves Judit! Nem tudom, hogy vitatkozom-e veled tulajdonképpen. Én középiskolásokról beszéltem, akiknek már igenis szükségük van a sikerre.
"Sérülten" kerülnek hozzánk, általánosban ők voltak az ügyeletes rosszak, buták. És egy-egy ilyen siker hatására felszabadulnak, büszkék, alig várják, hogy újra szerepelhessenek. Valószínűleg kissebb korosztálynál ez nem így van. Abban viszont tökéletesen egyetértek, hogy feltétlenül szükségük van mindarra amiket felsoroltál. Végezetül még csak annyit, hogy kár, hogy befejezed!
Kádár Judit | 2009. január 23. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Újra és újra elolvasva az utolsó két bekezdést, én annak örülök a legjobban, hogy a gyerek/gyerekek segítésében, nevelésében olyan szempontok kerülnek itt előtérbe, amit nem szoktunk hangsúlyozni, pedig nem lehet eléggé.

- türelmes, biztos tanulási folyamat
- kipihent gyerekek
- társaik segítésében készséges gyerekek
- félelem nélkül együtt lenni a többiekkel
- értékelni és használni meglévő képességeit
- közös öröm

Lehet Varázsjátékkal, lehet anélkül, de ennek a szempontrendszernek a beemelése nélkül nem lehet. Ennek a szempontrendszernek számomra az a legfontosabb két eleme, ami az önelfogadást és a közös élményt hangsúlyozza. A kisiskoláskor két legfontosabb alakuló képessége ez, amit a verseny- és teljesítményelv valamint a túlalkalmazkodtatás rendszeresen és tragikusan fölülír.

Szeretném határozottan kijelenteni: a gyereknek NEM sikerélményre van szüksége, hanem nyugalomra, örömre és inspirációra, arra, hogy elfogadják és arra, hogy fölfedezze magában a másik elfogadására, a másikkal való együttműködésre való képességet.

A siker-kudarc, a verseny, a győztes-vesztes dimenziók megtapasztalásához a kamaszkorába még el nem jutott gyerek egyszerűen TÚL KICSI. Nemcsak az egyes gyerek, hanem a gyerekcsoport is TÚL KICSI. Ha el kell ezt szenvedniük, kíméletlenné válnak egymással és önmagukkal szemben. Szörnyű szorongást nyomunk rájuk, ha ezt erőltetjük és ahhoz, hogy ennek terhét valami módon mégis elcipeljék, rettenetes eszközöket kell használniuk.

NE adjunk a kicsiknek sikerélményt, adjunk nekik nyugalmat, örömet, inspirációt, stabil kereteket és a lehető legtöbb lehetőséget az önkifejezésre és az együttműködésre.

Ezt persze nemigen szolgálják a százalékok, piros és kevésbé piros pontok, az osztályban kiakasztott magat-szorg. táblázatok... De ugyanilyen kártékonyak a tonnaszám kiadott tantárgy/tantárgyrész felmentések, ilyen-olyan címkék és billogok. Ugyanilyen káros a tanórákról fejlesztő pedagógushoz lökdösni a "felpapírozott" gyerekeket. Persze minderre mindenkit törvény, rendelet, satöbbi kötelez. Amíg ellen tudunk állni, tegyük, amikor már nem, menjünk el virágkertésznek. Én az idei tanévvel fejezem be, mert a jelenlegi előírások és keretek között már csak ártani tudnék.

Márta | 2009. január 23. | hadnagym[kukac]gmail[pont]com
Kedves Orsolya! Szívemből szóltál! De jó lenne, ha minél több hasonló gondolkodású pedagógus lenne az iskolákban! Naponta találkozom ilyen bezárkózott gyerekekkel. Azután szép lassan elkezdjük őket bontogatni és megmutatni saját magának és a többieknek (nem is tudom melyik a fontosabb...), hogy ő is jó valamiben, ügyesen rajzol, jól kezeli a számítógépet, ügyes színjátszó, stb. Egyébként nagyon érdekes, és valószínűleg ezzel az általad említett Varázsjátékkal is magyarázható, hogy a legtöbb, különféle műsorokban szerepelni szerető gyerek épp közülük kerül ki. Boldogan tanulnak meg több oldalas szerepeket is akár, amit ha órára kellene, elképzelhetetlennek tartok. Végre sikerélményük van, és végre valamiben ők a jobbak. Ilyenkor érdemes a szemüket nézni!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek