OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. február 18.
» Hozzászólások (0)

Elvek között a padlón

Ady András

Ady András 32 éves, a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetemen tanult pszichológiát. Öt évvel ezelőtt jelent meg a honlapunkon az Egy elmérgesedett konfliktus című írása. Jelenleg Csíkszeredán él, lapszerkesztő, újságíró, autodidakta fotós és alakulóban lévő költő. Mivel ő maga nem dolgozik a tanügyben, az aktuális elméleti és szakinformációkért évek óta tanárként dolgozó feleségéhez fordult. „Minden, ami ebben az írásban szakmailag aktuális, az ő tájékozottságát és segítőkészségét dicséri” – nyilatkozik a szerző.

Pártunk és kondukátorunk Romániájában – megjegyzem, hogy ebben az esetben minden valamire fogható emlékem jobbára a forradalom előtti két-három évre vonatkozik – egyre-másra születtek a jobbnál jobban hangzó, ám tartalmilag ásítóan üres népnevelési ukázok.

Ezek egyike az volt, hogy minden egyes gyerek mint a szocialista munkásjövő munkásletéteményese egyforma figyelmet érdemel a pedagógusok részéről. Hiszen sosem lehet tudni, hogy éppen melyik – nem kifejezetten uniformizált lelkületű – gyerkőc nehéz felzárkózása vagy beilleszkedése rejt igazi kincset az ország számára. Az amúgy óriási és durván átpolitizált tananyag, amely nem ritkán teljesen szükségtelen és felhasználhatatlan elemeket tartalmazott, csak mindennapi, szorgos, gyors „favágómunkával” volt leadható. A tananyagra összpontosított tanítás közkedvelt és egyetlen alkalmazásban is kipróbált módszere a frontális közlésmód volt. A tanító vagy tanár elvtárs „szövegelt”, a jövő letéteményese pedig hallgatta... vagy nem.

Jószerével mindegy volt, hogy a gyerek mennyit tanult meg, és amit bevésett, milyen mobilitással elevenítette fel, ugyanis egy másik íratlan elv az volt, hogy márpedig senki sem bukhat meg. Ez a „didaktikai elv” gyanúsan egybehangzott a senki sem lóghat ki a sorból irányvonallal, mely az egész társadalmat áthatotta, s mely – félreértés ne essék – nem az esélyegyenlőséget és felzárkóztatást szolgálta, hanem a rossz teljesítmény és igénytelenség időbeni továbbmentését. Aki valamiképpen mégis meggyőzte az oktatót, hogy reménytelen eset, azt villámgyorsan „feliratozták”, és dehogy került sor olyan kompenzáló tehetség, adottság felkutatására, amely megmentette volna az osztály peremvidékére való kerüléstől.

A „hülye vagy, kisfiam” megbélyegzés és a gyermek ez irányú belenyugvása nem egyik napról a másikra alakult ki, hanem megrontó vezérfonalként meghatározta az illető kisiskoláséveit is; mondhatni: a saját, valaha is létező képességeire is romboló hatással volt. Mire például egy illető eljutott a hatodik, hetedik osztályig, már csak a focitehetségéről lehetett hallani, és arról is nagyon keveset, mert sem a szocialista testkultúra ápolása, sem magának a testnevelőnek az igényessége nem bátorította különösebben ezt a kiválóságot. Pedig az amúgy mindenre váltakozóan verekedésekkel vagy éppen visszahúzódással reagáló osztálytárs tényleg egy istenadta futballtehetség volt. Hogy a gyökeres és értékteremtő forradalom után hova tűnt el, nem tudom, de neve sehol sem szerepelt az ismert vagy kevésbé hírneves futballcsapatok listáján.

Példája csak egy csepp abból a gyerektengerből, amely az 1990-es változások előtt nevelési uniformizálásban részesült, és így szinte teljesen biztosra vehető volt a későbbi elkallódása. Az ilyen „esetekkel” valahogy sosem volt túlságosan kifizetődő foglalkozni. A tanórák rövidsége és a tananyag kaotikus, kezelhetetlen tömege kettős prés alatt tartotta a tanítókat és tanárokat, így egyszerűen nem maradt idejük, energiájuk arra, hogy külön figyelmet szenteljenek egy-egy embernek, netalán feltérképeznék a beilleszkedni nem tudó illető kiemelkedő-kompenzáló adottságait. Sokkal inkább „divatos” volt a minél hamarabbi osztályozás, ami nagyban segítette az osztályt zavaró „elemmel” szembeni bánásmódot, mondhatni leegyszerűsítette a pedagógiai elveket. Olyannyira, hogy amikor a rossz tanuló esetleg valamely isteni sugallatra mégis prímán teljesített, netalán lelkesen és építő jelleggel járult hozzá a szocialista mikro-társadalom osztálysejtjének aktivitásához, akkor is gyanúval kezeljék.

A politikai felfordulással együtt elvben bekövetkezett ebben a tekintetben is a nagy változás, s élni lehetett a boldog reménnyel, hogy az egymás után megszülető (és gyorsan el is vetélő) oktatáspolitikai koncepciók kiváltanak valamelyes mozgékonyságot, nyílteszűséget, diákcentrikusabb gondolkodást. Elvben igen, szólamok, szlogenek szintjén igen, tulajdonképpen azonban minden maradt a régiben, a tartalom elveszett az egymást követő reformok között, s bár időről időre a konceptus – például napjainkban is – a hivatalos frázisok szintjén létezik, betartani képtelenség. A jelenlegi forma gyermekcentrikus, tanulóközpontú, és mindenképpen interaktív, nem osztállyal mint tömbbel operál, hanem a csoporttal mint könnyen reagáló alegységgel.

A modern pedagógiai elvek szerint a modern diákot megkülönböztetett figyelemmel kell kezelni, kiemelt törődéssel (differenciált oktatás szerint) a speciális igényű tanulók esetében. Hogy mindez mégsem valósul meg, annak az okai ugyanazok, mint az „átkosban”: nincs idő arra, hogy felzárkóztassanak olyan diákokat, akik ilyen vagy olyan okokból lemaradnak, kilógnak a sorból. Mindez attól függetlenül zajlik, hogy az illető diák ténylegesen szerényebb képességekkel rendelkezik, esetleg kulturális, családi meghatározottsága áll gyengébb lábakon, vagy csak egyszerűbb magatartászavarról van szó.

Distinkcióra volna mód, de nincs idő. Nem csak az időhiány az okok ősanyja, hanem a kaotikus tananyag, a nagy óraszám (37 óra/hét) és az is, hogy sok tantárgy esetében nem áll rendelkezésére a tanárnak csak heti egy óra. Következésképpen a tananyag ugyanakkora maradt, mint az átkosban, csak már nem heti hat, hanem öt nap alatt kellene elsajátítani. A fenti okok mindegyike külön és együttesen a tudásanyag elmélyítése ellen dolgozik, és hiába léteznek még – utolsó naiv mohikánként – pedagógusok, akik differenciáltan oktatnak, mikor bekövetkeznek az újabb törések az elvek és realitás között. Ezek egyike például az országos, egységes dolgozatírás. A megkülönböztetett kedvenc vagy az éppen hogy felzárkózni akaró „hülye vagy, kisfiam” ezeken a központilag kreált, egységes és mindenki számára ugyanazt előíró tételsorokon törik darabokra.

A kiválókkal az szokott lenni a gond, hogy halálosan unják az egész procedúrát és a bornírtan egységes fanyelvezetet, ami a tételek mögött van, a vonal alattiak pedig ugyanezt a nyelvezetet elérhetetlen, érthetetlen, akadémikus szóhalmaznak látják. Íme két különböző réteg, ha úgy tetszik, amelyre egyszerre csap le a mindenféle megkülönböztetésnek ellentmondó, „forradalmian” rosszul átgondolt és megalkotott egységes tesztsor. Egy másik zseniális találmány szerint, a különböző oktatási intézmények közötti elosztást – hogy nehogy az urambátyámkodás gyanúja is felmerüljön – a komputerizált rendszer végzi. Így kerülhetnek az országos, egységes teszteken pillanatnyilag rosszul teljesítő ígéretesek teljes lelki nyugalommal szak- vagy inasiskolákba, míg a látszólag szerencsés gyengébb képességűek – de akik szintén csak adott helyzetben teljesítettek jobban – bejutnak egy nevesebb, elméleti líceumba. A várható eredmény mindkét kategória esetében a sikertelenség. Csak idő kérdése.

Ismerősöm, akiből később kiváló géplakatos lett, elég furcsán nézett ki egy ideig a fejéből a latinórákon, majd miután kiesett, és jó ideig nem tudtunk róla, előkerült, mint jó nevű autószerelő és géplakatos. Jelenleg többet keres, mint én valaha keresni fogok, és szilárdabb, egészségesebb én-, világ- és jövőképe van, mint nekem valaha lesz. Hogy nem tudja, ki volt Catullus? Hát én tudom, s mégis őt hívom, ha ki kell cserélni a kiégett biztosítékot, vagy csak kell egy épkézláb és mindenféle intellektuális rokokó-ciráda nélküli szempont egy olyan kérdés megoldásában, amelyből már nem is látok ki fenenagy képzettségemben. Mellesleg futballozni tudó elemis volt osztálytársamat is keresem, s nem azért, mintha focizni tudnék vele, hanem mert emészt a kíváncsiság, hogy mit lett ebből a még rendszerváltás előtti „bukott emberből”.

Ady András

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek