OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. február 18.
» Hozzászólások (0)

Elvek között a padlón

Ady András

Ady András 32 éves, a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetemen tanult pszichológiát. Öt évvel ezelőtt jelent meg a honlapunkon az Egy elmérgesedett konfliktus című írása. Jelenleg Csíkszeredán él, lapszerkesztő, újságíró, autodidakta fotós és alakulóban lévő költő. Mivel ő maga nem dolgozik a tanügyben, az aktuális elméleti és szakinformációkért évek óta tanárként dolgozó feleségéhez fordult. „Minden, ami ebben az írásban szakmailag aktuális, az ő tájékozottságát és segítőkészségét dicséri” – nyilatkozik a szerző.

Pártunk és kondukátorunk Romániájában – megjegyzem, hogy ebben az esetben minden valamire fogható emlékem jobbára a forradalom előtti két-három évre vonatkozik – egyre-másra születtek a jobbnál jobban hangzó, ám tartalmilag ásítóan üres népnevelési ukázok.

Ezek egyike az volt, hogy minden egyes gyerek mint a szocialista munkásjövő munkásletéteményese egyforma figyelmet érdemel a pedagógusok részéről. Hiszen sosem lehet tudni, hogy éppen melyik – nem kifejezetten uniformizált lelkületű – gyerkőc nehéz felzárkózása vagy beilleszkedése rejt igazi kincset az ország számára. Az amúgy óriási és durván átpolitizált tananyag, amely nem ritkán teljesen szükségtelen és felhasználhatatlan elemeket tartalmazott, csak mindennapi, szorgos, gyors „favágómunkával” volt leadható. A tananyagra összpontosított tanítás közkedvelt és egyetlen alkalmazásban is kipróbált módszere a frontális közlésmód volt. A tanító vagy tanár elvtárs „szövegelt”, a jövő letéteményese pedig hallgatta... vagy nem.

Jószerével mindegy volt, hogy a gyerek mennyit tanult meg, és amit bevésett, milyen mobilitással elevenítette fel, ugyanis egy másik íratlan elv az volt, hogy márpedig senki sem bukhat meg. Ez a „didaktikai elv” gyanúsan egybehangzott a senki sem lóghat ki a sorból irányvonallal, mely az egész társadalmat áthatotta, s mely – félreértés ne essék – nem az esélyegyenlőséget és felzárkóztatást szolgálta, hanem a rossz teljesítmény és igénytelenség időbeni továbbmentését. Aki valamiképpen mégis meggyőzte az oktatót, hogy reménytelen eset, azt villámgyorsan „feliratozták”, és dehogy került sor olyan kompenzáló tehetség, adottság felkutatására, amely megmentette volna az osztály peremvidékére való kerüléstől.

A „hülye vagy, kisfiam” megbélyegzés és a gyermek ez irányú belenyugvása nem egyik napról a másikra alakult ki, hanem megrontó vezérfonalként meghatározta az illető kisiskoláséveit is; mondhatni: a saját, valaha is létező képességeire is romboló hatással volt. Mire például egy illető eljutott a hatodik, hetedik osztályig, már csak a focitehetségéről lehetett hallani, és arról is nagyon keveset, mert sem a szocialista testkultúra ápolása, sem magának a testnevelőnek az igényessége nem bátorította különösebben ezt a kiválóságot. Pedig az amúgy mindenre váltakozóan verekedésekkel vagy éppen visszahúzódással reagáló osztálytárs tényleg egy istenadta futballtehetség volt. Hogy a gyökeres és értékteremtő forradalom után hova tűnt el, nem tudom, de neve sehol sem szerepelt az ismert vagy kevésbé hírneves futballcsapatok listáján.

Példája csak egy csepp abból a gyerektengerből, amely az 1990-es változások előtt nevelési uniformizálásban részesült, és így szinte teljesen biztosra vehető volt a későbbi elkallódása. Az ilyen „esetekkel” valahogy sosem volt túlságosan kifizetődő foglalkozni. A tanórák rövidsége és a tananyag kaotikus, kezelhetetlen tömege kettős prés alatt tartotta a tanítókat és tanárokat, így egyszerűen nem maradt idejük, energiájuk arra, hogy külön figyelmet szenteljenek egy-egy embernek, netalán feltérképeznék a beilleszkedni nem tudó illető kiemelkedő-kompenzáló adottságait. Sokkal inkább „divatos” volt a minél hamarabbi osztályozás, ami nagyban segítette az osztályt zavaró „elemmel” szembeni bánásmódot, mondhatni leegyszerűsítette a pedagógiai elveket. Olyannyira, hogy amikor a rossz tanuló esetleg valamely isteni sugallatra mégis prímán teljesített, netalán lelkesen és építő jelleggel járult hozzá a szocialista mikro-társadalom osztálysejtjének aktivitásához, akkor is gyanúval kezeljék.

A politikai felfordulással együtt elvben bekövetkezett ebben a tekintetben is a nagy változás, s élni lehetett a boldog reménnyel, hogy az egymás után megszülető (és gyorsan el is vetélő) oktatáspolitikai koncepciók kiváltanak valamelyes mozgékonyságot, nyílteszűséget, diákcentrikusabb gondolkodást. Elvben igen, szólamok, szlogenek szintjén igen, tulajdonképpen azonban minden maradt a régiben, a tartalom elveszett az egymást követő reformok között, s bár időről időre a konceptus – például napjainkban is – a hivatalos frázisok szintjén létezik, betartani képtelenség. A jelenlegi forma gyermekcentrikus, tanulóközpontú, és mindenképpen interaktív, nem osztállyal mint tömbbel operál, hanem a csoporttal mint könnyen reagáló alegységgel.

A modern pedagógiai elvek szerint a modern diákot megkülönböztetett figyelemmel kell kezelni, kiemelt törődéssel (differenciált oktatás szerint) a speciális igényű tanulók esetében. Hogy mindez mégsem valósul meg, annak az okai ugyanazok, mint az „átkosban”: nincs idő arra, hogy felzárkóztassanak olyan diákokat, akik ilyen vagy olyan okokból lemaradnak, kilógnak a sorból. Mindez attól függetlenül zajlik, hogy az illető diák ténylegesen szerényebb képességekkel rendelkezik, esetleg kulturális, családi meghatározottsága áll gyengébb lábakon, vagy csak egyszerűbb magatartászavarról van szó.

Distinkcióra volna mód, de nincs idő. Nem csak az időhiány az okok ősanyja, hanem a kaotikus tananyag, a nagy óraszám (37 óra/hét) és az is, hogy sok tantárgy esetében nem áll rendelkezésére a tanárnak csak heti egy óra. Következésképpen a tananyag ugyanakkora maradt, mint az átkosban, csak már nem heti hat, hanem öt nap alatt kellene elsajátítani. A fenti okok mindegyike külön és együttesen a tudásanyag elmélyítése ellen dolgozik, és hiába léteznek még – utolsó naiv mohikánként – pedagógusok, akik differenciáltan oktatnak, mikor bekövetkeznek az újabb törések az elvek és realitás között. Ezek egyike például az országos, egységes dolgozatírás. A megkülönböztetett kedvenc vagy az éppen hogy felzárkózni akaró „hülye vagy, kisfiam” ezeken a központilag kreált, egységes és mindenki számára ugyanazt előíró tételsorokon törik darabokra.

A kiválókkal az szokott lenni a gond, hogy halálosan unják az egész procedúrát és a bornírtan egységes fanyelvezetet, ami a tételek mögött van, a vonal alattiak pedig ugyanezt a nyelvezetet elérhetetlen, érthetetlen, akadémikus szóhalmaznak látják. Íme két különböző réteg, ha úgy tetszik, amelyre egyszerre csap le a mindenféle megkülönböztetésnek ellentmondó, „forradalmian” rosszul átgondolt és megalkotott egységes tesztsor. Egy másik zseniális találmány szerint, a különböző oktatási intézmények közötti elosztást – hogy nehogy az urambátyámkodás gyanúja is felmerüljön – a komputerizált rendszer végzi. Így kerülhetnek az országos, egységes teszteken pillanatnyilag rosszul teljesítő ígéretesek teljes lelki nyugalommal szak- vagy inasiskolákba, míg a látszólag szerencsés gyengébb képességűek – de akik szintén csak adott helyzetben teljesítettek jobban – bejutnak egy nevesebb, elméleti líceumba. A várható eredmény mindkét kategória esetében a sikertelenség. Csak idő kérdése.

Ismerősöm, akiből később kiváló géplakatos lett, elég furcsán nézett ki egy ideig a fejéből a latinórákon, majd miután kiesett, és jó ideig nem tudtunk róla, előkerült, mint jó nevű autószerelő és géplakatos. Jelenleg többet keres, mint én valaha keresni fogok, és szilárdabb, egészségesebb én-, világ- és jövőképe van, mint nekem valaha lesz. Hogy nem tudja, ki volt Catullus? Hát én tudom, s mégis őt hívom, ha ki kell cserélni a kiégett biztosítékot, vagy csak kell egy épkézláb és mindenféle intellektuális rokokó-ciráda nélküli szempont egy olyan kérdés megoldásában, amelyből már nem is látok ki fenenagy képzettségemben. Mellesleg futballozni tudó elemis volt osztálytársamat is keresem, s nem azért, mintha focizni tudnék vele, hanem mert emészt a kíváncsiság, hogy mit lett ebből a még rendszerváltás előtti „bukott emberből”.

Ady András

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek