OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. március 4.
» Hozzászólások (8)
Címkék:
 

Szex az iskolában

Úgy tűnik: a tanárverések témájának leáldozott a médiában, miután sikerült minden bőrt lehúzni róla. Az olykor agresszivitásba torkolló feszültségek ugyan mit sem enyhültek, de annyi szó esett már ezekről, hogy a kedves nézőnek, olvasónak, hallgatónak a szeme sem rebben, ha ilyesmiről hall. Már elszörnyedni sem tud rajta, az ingerküszöb lényeges magasabbra került.

De semmi gond, itt az új gumicsont, az előzőnél is hatásosabb: szex az iskolában.

A napközis idő alatt történő „nemi erőszak” ügye (10 éves gyerekek voltak az „elkövetők”) egészen az ombudsmanig eljutott, volt felháborodás, reagálás és túlreagálás bőven, mire kiderült, hogy a világgá kürtölt hír nem egyezik a valóságos történésekkel. Még jó, hogy a főnöke megvédte a szerencsétlen napközis nevelőt.

De tudja meg a világ, hogy Szeghalmon az osztályteremben folyt közösülés (13 éves lány, 16 éves fiú, a lány szerint erőszak, a fiú szerint önkéntes felajánlkozás).

Elbocsátották a kenderesi iskolaigazgatót, akinek szexképek voltak a hivatali komputerén (a feljelentő illetéktelenül jutott ezek birtokába, engedély nélkül töltötte le őket, és csinált botrányt az ügyből).

Egy tanárnő az interneten keresett (szex)partnert, a férje jelentette fel, ezek után neki is távoznia kellett az iskolából.

Megannyi zaftos sztori, lehet jókat csámcsogni és nagyokat botránkozni.

A Duna TV-ben a minap e hírek kapcsán meginterjúvolták az egyik szülői szervezet elnökét és egy középiskolai tanárnőt. Feltették a kérdést, hogy ki nevel, illetve, hogy ki tehető felelőssé a közállapotok (a „közerkölcs”) ilyen mérvű romlásáért. A szülő szerint természetesen az iskola, az iskola szerint természetesen a szülő. A jelen közállapotok (s ebben mindkét fél egyetértett) azonban rendkívüli mértékben megnehezítik a dolgot. A szülők vagy munkanélküliek, és így rossz példát mutatnak a gyerekeinek, vagy agyonhajszoltak, és ezért nem jut idejük foglalkozni a csemetéjükkel. A tanároknak pedig „nincs idejük nevelni”, mert a megemelkedett óraszám nagyon igénybe veszi őket. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy minden bajért a körülmények hibáztathatók.

Vajon mi történik ezek után? Egy darabig a csapból is ez a téma folyik majd, az OKM esetleg elrendeli, hogy az iskolák meghatározott óraszámban kötelesek foglalkozni a szexuális felvilágosítással, az élet meg folyik szépen tovább a saját törvényei szerint?

Valóban kíváncsi lennék arra, hogy miként dolgozzák fel a történetet Szeghalmon, mi történik a két rajtakapott tinédzserrel. Megbélyegzik őket? Büntető eljárás alá vonják a fiút? Az eset csak abban az értelemben kivételes és egyedi, hogy az osztályteremben kapták rajta a párt, és a média nyilvánosságra hozta az ügyet. Vizsgálati adatok szerint a 10-13 éves gyerekek több mint ötöde belekóstolt már a szexbe, a 15-18 éveseknek pedig a fele él szexuális életet.

Meg persze az is érdekelne, hogy a megbélyegzés mennyire teszi tönkre az érintett igazgató és a tanárnő életét. Nem tudok az ügyről én sem többet, mint amennyit a média közöl, de az a gyanúm, hogy a bűn és a bűnhődés egyik esetben sincs arányban egymással.

Nézzünk alaposabban a dolgok mélyére.

A mai gyerekek szexuális kultúrája (is) egészen más, mint az előző generációké. Szocializációjukba beépül a média által a szexről közvetített, a valóságtól egyre inkább elrugaszkodó kép, és erősen hatnak rájuk az interneten bárki számára hozzáférhető pornográf tartalmak. Nem is szólva a városok legforgalmasabb helyein olvasható plakátokról, amelyek rejtett nevelési programként hatnak mindenkire, aki arra jár, és tud olvasni. (A Batthyány téri metró mozgólépcsője mentén például a következő szövegek olvashatók az egymás mellett sorakozó plakátokon, egy helyen 3-4 alkalommal is: Beléd vágja mélyen. Erotikus, romantikus bestseller; Szereti, ha sikítanak (ez is egy regény hirdetése). Kedves G pont (kiadvány az orgazmusról).

A szülők nagy része természetesen félti a gyerekét, legszívesebben elodázná a felnőtté válását. Kevesen képesek őszintén, nyíltan, a másik félre is odafigyelve, az ő tapasztalatait is tudomásul véve beszélgetni erről a témáról. Persze akadnak olyan szülők, akik nagyobbacska gyerekeiknek már megengedik a bizalmas együttlétet a partnerükkel, s olyanok is, akik keményen tiltanak, és olykor észre sem veszik, hogy a gyerek miket művel az ő tudtuk nélkül.

A tanárok többsége hárítja a kapcsolódó felelősséget, legfeljebb a biológiai veszélyekre figyelmeztet (terhesség, nemi betegségek, AIDS), esetleg teljesen hatástalan erkölcsi prédikációkat tart, és törekszik arra, hogy az iskola területén ne kelljen beleütközni ebbe a problémába. Ha a folyosón, a tanteremben, bálteremben, kiránduláson lesz tanúja fiúk és lányok bizalmas érintkezésének (a csókolózástól kezdve az ölelkezésen át egészen a közösülésig), általában zavarba jön, felháborodik, büntet, vagy úgy tesz, mintha észre sem venné a dolgot. (Kíváncsi lennék, hogy például Rómeó és Júlia történetét vagy József Attila Ódáját hogyan tudják e tematikát tökéletesen kiiktatva tanítani.)

Miközben a tanárok sem nem nélküli lények, és igaz ez még akkor is, ha a hagyományos pedagógusszerepbe nem is fér bele ez a vonatkozás. Ha az ő szexuális vágyaik, partner iránti igényük kerül nyilvánosságra, abból lényegesen nagyobb botrány kerekedik, mint a gyerekek hasonló tetteiből. Tehát a gyerekek fokozatosan kivívják maguknak, hogy a 21. század erkölcse szerint élhessenek, miközben a tanáraikat száműzzük a 19. századba.

Elgondolkodott már valaki azon, hogy egy-egy pedagógus szexuális nyomora, sikertelen párkapcsolatai, magánya, elrontott házassága milyen hatással van mentálhigiénés állapotára, és mindez miként befolyásolhatja a tizenéves tanítványaival való kapcsolatát?

Hallatlanul komplex és megoldatlan problémahalmaz tornyosul előttünk. Sokkal komolyabb és fontosabb annál, hogy puszta médiaszenzációként borzolja a közhangulatot.

Beszélnünk kellene róla őszintén, nyíltan, tabuk nélkül, felelősséggel.

Szekszárdi Júlia

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2009. március 8.
Tökéletesen egyetértek Galambos Ritával: miközben az iskolában (is) egyre leplezetlenebbül jelenik meg szóban és tettben a szexualitás, a diákokat egyre kevésbé lehet e téren (is) korlátozni, sőt a pedagógusok és a diákok között is jelen van a nemiség, képtelenek vagyunk őszintén és felelősséggel beszélni erről a kérdésről
Az Indexben megjelent véleményben is nagyon sok igazság van, pl. "A szégyen hozása és a szex pedig Magyarországon sajnos nagyjából szinoníma. Ennek ellenére halálosan ciki, hogy retorziók rendre csak akkor jönnek, ha nyilvánosság elé kerül az, amit többnyire egyébként is mindenki tud."
Kedves Judit, nem deviáns, amit mondasz, hiszen a szexualitást valóban az emberség, a kapcsolati kultúra természetes részeként kellene értelmezni, amelyhez hozzá tartozik az érzelmi intelligencia fejlesztése, az önismeret, az egymás iránti felelősség stb., stb., tehát mindaz, amit Te felsorolsz.
A szépirodalom sajnos ma már nem hordozza azt a nevelő erőt, mint néhány évtizede (bár tartok attól, hogy akkor is csak korlátozott volt a hatása, feltételezte a nagyon hiteles, az élet egészét felvállaló irodalomtanárt, és az erre fogékony, éretten gondolkodó tanulókat). Jelenleg a gyerekek egyre kevesebbet olvasnak, és ha igen, akkor sem jellemzően Tolsztojt.
Ritók Nóra a pedagógus kisugárzó személyiségére apellál, méltóságának megőrzését félti a "populáris világ" hatásától, és állítja, hogy erre a szintre nem szabadna leszállnunk.
Nyilván nem kerülhetjük el a jelen (média)eseményeire és a közvetlen környezetünkben lejátszódó esetekre történő reflektálást. Ettől még megőrizhető a méltóságunk, ha őszinték vagyunk, és képesek vagyunk hitelesek maradni. Ennek a hogyanja lenne éppen az egyik kulcstéma, amelyről szakmai körben beszélni kellene.
Nem a szexuális felvilágosítást ösztönzöm, hiszen ez az iskolák nagy részében megtörténik (a színvonalról és a hatékonyságról itt most nem szeretnék bővebben szólni). Az emberrel foglalkozó ismeretek professzionális oktatására pedig égető szükség van, más kérdés, hogy a fokozatosan elenyésző emberismeret tantárgy alkalmas-e erre.
meseszép | 2009. március 7.
Kedves Judit!
az utolsó gondolatodhoz lenne hozzáfűznivalóm.kell-e önismeret/emberismeret óra?
miről szólnak ezek az órák? ugyanarról, amiről egy jó tanár egész tevékenysége: teret ad az emberi együttélés normáinak megismerésére, elfogadására. nem kinyilatkoztatás formájában, hanem sok életjátékkal, drámapedagógiai módszerrel, saját bőrön tapasztalással. önismeretről, az egyedi vagyok, értékes, más, mint a többi, de mivel a többi is más, értékes, csak máshogy, mint én, hogyan férjünk meg együtt ezen a Földön.
ha a tanár pedagógus, ezeken az órákon még többet segíthet a gyerekeknek, ám ha Ő A Valaki, van még egy színtér, ahol tovább ronthat rajtuk. ezért vannak kétségeim a központi direktrívákkal kapcsolatban. de mindegy is, nem engem kérdeznek. nem kérdeznek engem. sem.
Kádár Judit | 2009. március 7. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Attól tartok teljesen deviáns véleménynek fog hangozni, amit mondok. Azért mondom.

Azt gondolom, az iskola nem az a hely, ahol szexuális felvilágosítással (régi forma) vagy neveléssel (új forma) kellene foglalkozni. Még csak nem is az a hely, ahol szabadna.

Az iskolában énszerintem – a konkrét, mindennapi eseményeken, az olvasmányokon, a történeteken és még sok máson keresztül – azzal kellene foglalkozni, hogy mi a jó fenét jelent
- kapcsolatban lenni
- érzelmekkel, érzésekkel, a legkülönfélébb indulatokkal és késztetésekkel rendelkezni, azokat kimutatni, megosztani, megfegyelmezni
- saját határokkal, titkokkal, magánügyekkel rendelkezni, azokat megvédeni
- ezzel szemben kukkolni, saját ügyeinket másra erőszakolni vagy erőszakkal betörni más intim szférájába (hogy ez van, erre is késztetés él bennünk, de ezt meg kell zabolázni, mert ez randa agresszió, hatalmi vágy, aminek – primér formájában – semmi köze a normál kapcsolatigényhez)
- ezen belül sóvárogni, mohónak, féltékenynek, sőt irigynek lenni, és hogy mindez hogyan vezet a gátlástalan birtokvágy (uralkodásvágy) csapdájába
- hogy különbség van önkontroll és elfojtás, lelkiismeret és (ön)destruktív szégyen, morális tartás és szenteskedő, előítéletes prüdéria között
- mindaz, amiről most nem beszéltem.

Amikor egy iskolában előfordul olyan eset (mert hát mindenféle előfordul), ahol a szex felbukkan, és ezzel kezdeni kell valamit, ott pontosan ugyanúgy kezdeni kell vele valamit, mint amikor az agresszió, a politizálás, a vallási meggyőződés, a halál utáni élet témája vagy a divathóbort (vagy mindaz, amiről nem beszéltem) bukkan fel. Ha belefér, örülünk, ha nem fér bele, megtárgyaljuk azzal az egy gyerekkel, két gyerekkel, osztálynyi gyerekkel, iskolányi gyerekkel, akit érint. Ott, akkor és olyan körülmények között, ahogy az a legadekvátabb és legtapintatosabb.

Külön és tanmenetszerűen SOHA nem javasolnám, mert elidegenít. Ahogy egyszerűen (bocs, most meg fogtok kövezni) hülyeségnek tartom az önismeret/emberismeret órát is. Hát már ennyire nem hiszünk Anna Kareninában?
TLf | 2009. március 7.
http://index.hu/velemeny/menonemmeno/2009/03/06/tanart_szexert_csesztetni_nem_meno/
galambos rita | 2009. március 5.
Több dolog van itt, amiről beszélni érdemes:
- a mai kamaszok szexuális nevelése, a médiából kontroll nélkül ömlő szexualitás és pornográfia kezelése
- a média szenzáció hajhászása, ami odáig fajul, hogy képes feltenni pl. az Index a vidéki angoltanárnő pornográf videóját, hadd lássa mindenki
- bizonyos szakmájú emberek, pl. a pedagógusok mentálhigiénés állapota
- és hogy mindez hogyan hat az iskolai hangulatra, kapcsolatokra, stb.
A helyzet az, hogy nem lehet kikerülni azt, ami körülvesz bennünket még akkor sem, ha nem szeretjük, sőt őszintén szólva irtózunk tőle. A magam részéről azt gondolom, hogy szexuális problémák, aberrációk mindig is voltak, csak legfeljebb nem kaptak nyilvánosságot.
Ugyanakkor nem harsogta minden azt, hogy valósítsd meg önmagad, tégy kedved szerint, ha úgy érzed, hirdesd magad az interneten vagy netán kezdj ki diákjaiddal. Márpedig a gátlástalanság ezen formája szinte napi beszédtéma középiskolás szülők közt.
Én a hisztériánál sokkal aggasztóbbnak tartom azokat az állapotokat, amikről nem szólnak a zaftos híradások: pl. azt hogy hány családos férfitanár kezdeményez kapcsolatot középiskolás lány tanítványával,hány tanár/tanárnő aláz meg gyereket az iskolában partnerkapcsolata, szexuális élete miatt, vagyis hogy ezen a téren is nagy a káosz, a rendetlenség.
Ugyanakkor több iskolában probléma, hogy nem tudják korlátozni a fiatalokat a tekintetben, hogy pl. ne csókolózzanak egymásba gabalyodva a folyosón vagy az órán, legyenek másokra is tekintettel, ne hordjanak közönséges, kihívó ruhákat, és ne kezdjenek ki tanáraikkal, stb.
Szóval, a józan ész és a jó ízlés határai elmosódtak, a rosszul értelmezett liberalizmus szalonképtelenné tette az értelmes és követhető szabályok betartatását.
A tanárok szexuális élete viszont éppen úgy magányügy, mint a boltosoké vagy bankároké. Ha problémájuk van, éppen úgy lehetőségük van segítséget kérni, mint bárki másnak. Ez nem szakmaspecifikus. Az más kérdés, hogy továbbképzéseken szó lehet arról, hogy milyen hatása van a boldogtalanságnak vagy a kielégületlenségnek a gyerekekkel való foglalkozásra, hogy a tanítás alapvetően egy teljes személyiséget bevonó érzéki aktus, stb. Az viszont nem magánügy, hogy milyen elveket követve nevelik direkt vagy indirekt módon a gyerekeket, milyen mintákat mutatnak. Csak könyörgöm, ne vájkáljunk senki magánéletében, semmilyen megfontolásból!
A szenzációhajhász médiát pedig sajnos úgysem lehet jobb belátásra téríteni. Hosszú időre meg lehet keseríteni emberek életét azzal, ha felelőtlenül irogatnak, mint pl. az óvodások szexuális erőszakáról. Már bocsánat, belegondoltak abba, hogy ezzel mit okoztak a gyerekeknek, az óvónőknek, és a szülőknek? A dolgok csöndes feltárása és megértése sokkal célravezetőbb, csak az nem hoz a konyhára...Julival viszont nagyon egyet tudok abban érteni, hogy lenne miről beszélni, lenne mit körbejárni. Ez a téma éppen úgy tabu a mai iskolában (miközben a fent leírt helyzet uralkodik), mint a közélet és a politika. Márpedig ha valami, ez a két terület a gyerekeket nagyon érdekli. A hogyan az egy következő kérdés.
L. Ritók Nóra | 2009. március 4.
Nem tudom. Kettős érzésem van. Egyrészt azt gondolom, ennek a szakmának kisugárzása kell, hogy legyen, pozitív kisugárzása, kulturáltsága, méltósága. És ebbe nem fér be a napraforgós igazgató, meg a többiek. Másrészt tudom, hogy változik a világ. Most szépségkirálynőt választottak az osztályfőnökök közül, holnap lehet már mi főzünk a Halatoránban, szóval a poluláris "kultúra" elért minket is.
De azt hiszem, mégiscsak azt gondolom, tartsatok konzervatívnak, hogy erre a szintre egy pedagógus nem mehet le.
A gyerekek szexuális nevelését én külön venném ettől a témától. Azt gondolom, erről nekünk tanítanunk kell, egyre nyitottabb, modernebb szemléletben, de semmikppen sem a mi életünkön, esetleg magunkon szemléltetve.
Juli | 2009. március 4.

Szerintem sem kell nyilvánosságot adni a pedagógus magánügyeinek, az intim szférát békén kell hagyni, az ennek keretében lejátszódó konkrét történések nem tartoznak sem gyerekre, sem szülőre, sem kollégára, sem felettesre (sem a médiára).

Ami azonban mégis érinti a napi pedagógiai munkát, az a pedagógusok mentálhigiénés állapota, és ezt – akár akarjuk, akár sem – a szóban forgó kérdéskör is befolyásolja. A pedagóguspálya elnőiesedése és elöregedése tény, és a következményekkel (kiábrándultság, kiégés, hiteltelenség, eszköztelenség, a tanítványokkal való kapcsolatépítés nehézségei stb. stb.) a szakmai munka midennapjaiban is szembesülünk.

Komoly gond, hogy a pedagógusok lelki egészségével senki sem törődik, s mivel ők különösen személyiségfogyasztó foglalkozást űznek, ez a hiány a szakmai munka során igencsak megbosszulja magát Figyelmébe ajánlom a Nyanyák a katedrán című írást http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=623 és az ehhez kapcsolódó kommenteket.

Ami pedig konkrét kérdését illeti: nagy szükség lenne olyan pszichológiai szolgáltatásra, amely a mentális egészség megőrzését, illetve helyreállítását szolgálja. Ezen kívül sokkal több törődést igényelnének a pedagógusok: lehetőséget a feltöltődésre, önmaguk karbantartására. Ezzel a kérdéssel a felelős döntéshozók már évtizedek óta egyáltalán nem látszanak törődni. A helyzet pedig ebben a tekintetben is fokozatosan romlik.

Írásomban a kérdés egy másik vonatkozására is fel szerettem volna hívni a figyelmet: a pedagógusok látványosnak ítélt "kilengéseiből" manapság egyre gyakrabban válik médiaszenzáció Ezt sem kellene annyiban hagyni...

Szakmai értelemben megválaszolatlan (tudomásom szerint fel sem vetett) kérdés, hogy a a nemiség miként van, miként lehet jelen a pedagógus szerepben. Pedig ennek a vonatkozásnak az agyonhallgatása komoly torzulásokhoz vezethet a közgondolkodásban, bizonyos magatartásformák megítélésében.
Sajnálom | 2009. március 4.
És mi a javaslat a szexuális nyomorban fetrengők megsegítésére? Talán receptre kéne nekik felírni egy eseménydús éjszakát, aztán kötelezni kéne őket a recept kiváltására egy erre rendeltetett műintézményben?
Nem, az én véleményem az, hogy a tanárok szexualitásáról tényleg nem kell beszélni. Ez nem tartozik másra; köszönöm, ez az én magánügyem.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.07.
Lengyelországban Minecrafttal tartják karanténban a gyerekeket
Minecrafttal és mindenféle digitális programmal tartaná otthon a lengyel digitalizációs minisztérium a fiatalokat – írja a Mashable. Létre is hoztak egy weboldalt, ahol versenyeket hirdetnek...
(Forrás: index)
--
2020.04.06.
Befullad a távoktatás ott, ahol a hó végén eladják az okostelefont
Sok a feladat, a tanárok más-más platformot preferálnak, a lógós diákok még lógósabbak, az oktatókra több munka hárul. A távoktatás még a jól ellátott fővárosi iskolákban sem zökken...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Polgármester vagy pedellus viszi házhoz a tananyagot
A koronavírus-járvány miatt bezártak az oktatási intézmények, a jobb sorsú diákok számítógép mellett, chat-csatornát használva, a pedagógusok internetes jelenlétével folytatják a tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.06.
Gyarmathy Éva: A lehetőségek és megoldások ideje
Ha majd egyszer, reméljük hamarosan, újraindulhat az élet Magyarországon, jó lenne, ha az újraindulás új indulás és nem a régi megoldások folytatása lenne. Nagyon sokan megértették itthon...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Tankönyvhelyzet és alternatív tankönyvjegyzék
Elkezdődött a tankönyvrendelés, megjelent a tankönyvjegyzék. A zömében állami kiadású tankönyvek között még nincsenek a NAT2020-hoz igazodók – azokat látatlanban kell megrendelni....
(Forrás: CKP)
--
2020.04.04.
91 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba
A 2020 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre 91 460-an nyújtottak be érvényes jelentkezést - tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) pénteken az MTI-t....
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.04.04.
Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
z iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiány...
(Forrás: KRTK KTI)
--
2020.04.04.
A siker kulcsa, hogy ne a nyelvvizsga legyen a cél
A jó nyelvtanár számára nem az a legnagyobb eredmény, ha tanítványa nyelvvizsgát tesz, hanem ha a diák magától is szívesen néz angolul filmeket, vagy nyelvtani hiányosságai ellenére is...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Több ezer óvodás még mindig bejár
A tantermen kívüli, digitális munkarend idején is folyamatos a gyermekfelügyelet a köznevelési intézményekben. Bár a gyermekek döntő többsége otthonról tanul, vannak kivételek, hiszen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek